Fezejet

  1       6|       elcsikarta tőlem az a fránya Fatia Negra.~– Ki az? – kérdezé
  2       7|           Anica, mikor beszéltél a Fatia Negrával?~– Éppen egy hónapja
  3       7|         hárman, hogy mit jelent. A Fatia Negra beszélni akar velünk,
  4       7|           öreg. – Fél is tetőled a Fatia Negra! – Azzal fiatal gyorsasággal
  5       7|            Nem ment itt előttünk a Fatia Negra?~– Még itt keresztül
  6       7|    elsikoltá magát örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és az őr hirtelen
  7       7|     fejükről süvegeiket; valóban a Fatia Negra volt az.~Hogy került
  8       7|   tikkadtan rogyott erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz térdre, s
  9       7|       csempészet itt lehetetlen.~A Fatia Negra, karját a lyán nyaka
 10       7|        kemencéből kikerült – szólt Fatia Negra a hozzátapadó leány
 11       7|            poklot értette az alatt Fatia Negra, hanem azt a kemencét,
 12       7|          az ércolvasztó hőséget.~A Fatia Negra órájára nézett; a
 13       7|       katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra egy vasfogóval félrefordítá
 14       7|          zsákodban? – kérdi tőle a Fatia Negra.~– Egy mázsa és nyolcvan
 15       7|          öreg Onuc kezet csókolt a Fatia Negrának.~– Te derék ember
 16       7|           fekete álarc réseiből.~A Fatia Negra ismét új géphez vezeté
 17       7|     nagyságú darabokat metél ki, a Fatia Negra megmutogatta a leánynak,
 18       7|    felfogni nem bírja, s amikkel a Fatia Negra ismerős, őket előidézi,
 19       7|        babonás félelemmel simult a Fatia Negra ölébe, kinek mind
 20       7|     egymásnak emlékül? – kérdezé a Fatia Negra Anicától.~A leánynak
 21       7|        ólomgomb végéhez Anica és a Fatia Negra álltak. Az álarcos
 22       7|            a te kezedbe való az.~A Fatia Negra pedig fölvevé a most
 23       7|         hálateljesen csókolá meg a Fatia Negra kezét, mint egy ajándékot
 24       7|             domnule – szólt Onuc a Fatia Negrához –, tudod, hogy
 25       7|       felhúzva homlokára, s mire a Fatia Negra keresztülment az írott
 26       7|      biztossal, mialatt Anica és a Fatia Negra egy kis mellékszobába
 27       7|           engem is a csapatodba!~A Fatia Negra megdöbbent.~– Vígy
 28       7|            a feszületet.~– Hallod, Fatia Negra! Apám azt mondta,
 29       7|    életedet kezembe adja. Tudod-e, Fatia Negra, hogy ez a feszület
 30       7|            A leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel
 31       7|       domnule, hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra megsimogatá a leány
 32       7|         lettél az én leányomnak?~A Fatia Negra egy percig meglepetve
 33       7|          tőled visszakapni, amit a Fatia Negra adott. Az én fejemmel
 34       7|      búsulj, visszaadtam azt már a Fatia Negrának. El sem hoztam.~
 35       7|            amit két órával elébb a Fatia Negrának adott.~Ennek tehát
 36       7|           s most már büszke volt a Fatia Negrára.~
 37      10|         szomorú alkalommal, amidőn Fatia Negra bandája házára tört,
 38      10|            éjszakán, – az átkozott Fatia Negra – letépett a nyakamból:
 39      10|           utat; és a talány volt – Fatia Negra maga.~Hogy jutott
 40      10|          felelte rá, hogy az egész Fatia Negra históriája nem egyéb,
 41      10|       fogták, fel is akasztották a Fatia Negrát, mégis él. A nép
 42      10|    részletesebben van értesülve.~A Fatia Negra, bár az ország minden
 43      10|            előkaphatja az átkozott Fatia Negra, mint már egyszer
 44      10|           az az átkozott név! Ez a Fatia Negra. Már felejteni kezdé.
 45      10|       kezde jönni, hogy Szilárd és Fatia Negra között valami összekötő
 46      10|             hogy jön.~– Hírt hozok Fatia Negráról, asszonyom, és
 47      10|           a múlt éjjel nála volt a Fatia Negra.~Henriette kétszer,
 48      10|         számára kéred a szert. – A Fatia Negra megesküdött mindenféle
 49      10|         csemegét nagyon szereti. A Fatia Negra tíz aranyat adott
 50      10|          nem tud nyugodni; hátha a Fatia Negra esküje ellenére mégis
 51      10|            szava után. A csábító a Fatia Negra.~– Tehát itt közelben
 52      10|         óvja meg a behízelkedőtől? Fatia Negra régi vendége már a
 53      10|         nőnek egy segélykiáltására Fatia Negra a bőszült ursu talpait
 54      10|         titokban, s zárjon ajtót a Fatia Negra előtt. Óh, én tudom
 55      10|    vallomását, erős a gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné medvéjét
 56      10|          senkire, mert a rejtélyes Fatia Negra ellen hírt vinni ebben
 57      11|           elvesztve.~– Megjelent a Fatia Negra a jeges völgyi kunyhónál?~–
 58      11|       ugrált, bukfenceket hányt; a Fatia Negra (bocsáss meg nyelvemnek
 59      11|      ajtaját. Óh, én ismerem jól a Fatia Negrát (Isten legyen irgalmas
 60      11|       megragadta egyik kezét.~Ha a Fatia Negra közönséges isten teremtése
 61      11|            tülekedni akarsz velem, Fatia Negra? Ez is jól van.~Azzal
 62      11|          nem volt képes összetörni Fatia Negrát. A pásztor a sebes
 63      11|           küzdött vítársa ellen, a Fatia Negráról rongyokban repedezett
 64      11|          Te még most is szereted a Fatia Negrát – szólt közbe Henriette
 65      11|           álarcot lemarcangolja.~A Fatia Negrát e szándék rettentő
 66      11|         túlsó partra.~Ez a másik a Fatia Negra volt.~– Juon meghalt? –
 67      11|           én levevém a bükkfáról a Fatia Negra odaakasztott kétcsövű
 68      13|           ezúttal nem rabolta ki a Fatia Negra.~A hídvári vadászestéken
 69      14|            előttünk tetszeni, hogy Fatia Negra éji kalandja nem híresült
 70      14|         méreg; engedte azt érni.~A Fatia Negra két hét múlva meglátogatá.
 71      14|            ott.~Éjjel jött hozzá a Fatia Negra, mint mindig. A hírhedett
 72      14|            ki tudja vágni magát.~– Fatia Negra – szólt a leány, átfűzve
 73      14|        hárman is kérnek feleségül? Fatia Negrától kérdem, hogy melyikhez
 74      14|            igazán”, de nem merte a Fatia Negrát megbántani.~– Hja,
 75      14|            lesz az én nevem mindig Fatia Negra. Majd lesz egy nap,
 76      14|          akkor aztán nem lesz több Fatia Negra a világon; együtt
 77      14|          hogy összecsókolta érte a Fatia Negra orcáját, nem törődve
 78      14|   szakítani mindennek? – kérdezé a Fatia Negrától.~– Ideje már. A
 79      14|          várnom? – kérdezé Anica a Fatia Negra fürtjeit ujjaira tekergetve.~–
 80      14|             a bakó kezébe adjam.~A Fatia Negra olyan gyanútlanul
 81      14|   osztályra; abból ötvenezer magáé Fatia Negráé, húszezer az öreg
 82      14|         barlang nyílásánál.~Amíg a Fatia Negra meg nem érkezik, addig
 83      14|         aszerint mondva, ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta, válogatott
 84      14|           volt már Onucnak, s most Fatia Negra beleegyezett.~A részvényesek
 85      14|           iránt.~– Én félek tőled, Fatia Negra! Te látatlanul jössz
 86      14|              kérdé a visszatérőt a Fatia Negra.~– A feszület megütött,
 87      14|             amit mondtam – szólt a Fatia Negra, kezét Anica vállára
 88      14|           igazi halottak között.~A Fatia Negra tompa, kísértetes
 89      14|           e fekete álarc viselője, Fatia Negra, ahogy mindnyájan
 90      14|     reszketve nyújtá ujja hegyét a Fatia Negra felé, s majd összerogyott
 91      14|          felelt a leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett, titokban
 92      14|         keresztet vetett magára.~A Fatia Negra tökéletesen meg volt
 93      14|          tehát itt van a pillanat, Fatia Negra – szólt Onuc, nagy
 94      14|        taszítá oldalba könyökkel a Fatia Negrát.~– Ez most mind a
 95      14|             E masszív gyöngédség a Fatia Negrától mindenki előtt
 96      14|            változni.~És valóban, a Fatia Negra, ha láthatta volna
 97      14|          Anica azt kívánta, hogy a Fatia Negra hajoljon elébb hozzá
 98      14|       Mondd el az esküt előttem.~A Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt.
 99      14|          kit neveznek országszerte Fatia Negrának, s ismernek ezen
100      14|          az egész eskü alatt nem a Fatia Negra átkozódó ajkaira nézett,
101      14|        eskü végével ismét érinté a Fatia Negra a megfordított feszületet;
102      14|         futottak a sátorok közé, a Fatia Negra egy percre megkövülten
103      14|        ördög!~Ezért kellett neki a Fatia Negrától megtudni, hogy
104      14|           tenniök; az egyik volt a Fatia Negra. Ez, amint a fegyveresek
105      14|           eszébe valakinek, hogy a Fatia Negrát üldözni kell, midőn
106      14|        kisded erszényekben; – de a Fatia Negra maga nem volt sehol.~–
107      14|       hátán ugráltak keresztül … A Fatia Negra ki tudja, hol járt
108      15|   elszalasztották a banda fejét, a Fatia Negrát; most ez bosszúból
109      15|         Annyi pénzem nincs, hogy a Fatia Negra érdemesnek tartson
110      15|            folyosó túlsó végén a – Fatia Negra.~Azon alakban, ahogy
111      15|           A lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra sértetlenül maradt,
112      15|        Semmi halálordítás utána… A Fatia Negra sebzetlenül állt előtte.~
113      15|         olyan rosszul sikerül; – a Fatia Negra pedig megfogta egy
114      15|         esküdött az egekre, hogy a Fatia Negra kezeivel kapkodta
115      16|                          Az, aki a Fatia Negrát felismeri~A mikalai
116      16|          csak összebeszélt volna a Fatia Negrával, hogy őt az útban
117      16| odafordítani, hogy „hja, bizony, a Fatia Negra minden pénzétől megkönnyebbítette;
118      16|        történhetik; az az átkozott Fatia Negra most még jobban rémítgeti
119      16|       Tudja, hogy még eddig, aki a Fatia Negrával rosszkedvében találkozott,
120      16|        hogy ne tűnjön fel a jámbor Fatia Negra, mert az én kacska
121      16|     felfegyverezve.~– Megérdemli a Fatia Negra! – felelt rá komoly
122      16|      vendégének belőle. – Te, ha a Fatia Negrát ma meg találod lőni,
123      16|           elkezdett neki mesélni a Fatia Negra erdélyi kaladjairól,
124      16|   feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia Negra, még két álarcos cimborájával.~
125      16|          Mit akarnak önök tőlem?~A Fatia Negra suttogó hangon szólt
126      16|        annak halántékához tartá.~A Fatia Negra kezében nem volt más,
127      16|          mind semmiség – suttoga a Fatia Negra –, nekünk nem az kell.
128      20|               A reszkető kéz~Aki a Fatia Negrával egy rossz órában
129      20|     találkozás után, kire ismert a Fatia Negrában, hogyan került
130      20|     igazság! Mindennek az átkozott Fatia Negra volt a vezetője, ő
131      20|    hárítják az egész bűnt; pedig a Fatia Negra volt az; Isten jól
132      20|        végig, valahányszor a pórnő Fatia Negra nevét kiejté.~Anica
133      20|           vétkes szerelmem által a Fatia Negrához, én elárultam őt
134      20|          átkos szerelemféltésből a Fatia Negra iránt, és íme, most
135      21|           a vidék úgy nevez, hogy „Fatia Negra”.~Bebizonyította a
136      21|       szónokolsz az ellen a jámbor Fatia Negra ellen? Hiszen ha valakinek
137      21|           te még elfogni? Hiszen a Fatia Negra maga megugrott, s
138      21|      pénzverők voltak-e egyúttal a Fatia Negra harámbandája, mely
139      21|          jámbor pénzverők voltak a Fatia Negrának minden vakmerő
140      21|   mindenfelé, csak egyet mondok. A Fatia Negrától lefoglalt arany
141      21|         fel kell küldeni Bécsbe. A Fatia Negra nem halt meg, nem
142      21|      szembe, s huszonötödik volt a Fatia Negra.~Mind a huszonnégynek
143      21|            és lőfegyverrel. Maga a Fatia Negra egy erős fekete ménen
144      21|           a folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra és csapata a híd közepette
145      21|        onnan túlról:~– Én vagyok a Fatia Negra. A kincs, mit veletek
146      21|            ellenre talált benne. A Fatia Negra minden csapást felfogott,
147      21|            csodálatos volt, hogy a Fatia Negra ereje és ügyessége
148      21|           a szekerekkel együtt, és Fatia Negra lovagaival való küzdés
149      21|           annyi százezer forint.~A Fatia Negra és lovasai ott álltak
150      21|      dzsidást, ha akar! – kiálta a Fatia Negra -; a szekerekre ügyeljen
151      21|         bosszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja utánuk fog
152      21|           társai előtt vágtatott a Fatia Negra. Pompás telivér angol
153      21|        várna, ki őt megénekelje.~A Fatia Negra egyedül, minden oldalról
154      21|               Hahaha! – kacagott a Fatia Negra: – acél sodronying
155      21|           gánccsal, úgy hangzott a Fatia Negra üvöltése a kiömlő
156      21|  felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé, hogy veszedelme
157      21|         tudja minden ember, hogy a Fatia Negrát elfogni nem lehet
158      21|          lovat adjatok! – ordíta a Fatia Negra megérkező cimboráinak,
159      21|   telepednek meg, gondolva, hogy a Fatia Negra majd csak visszatér,
160      21|      biztosan várta mindenki, hogy Fatia Negra bandája a várost ostromolni
161      21|       visszatért is, ott találta a Fatia Negra a küzdés helyén, amint
162      22|           népekkel, hogy ezúttal a Fatia Negra és kalandor társai,
163      22|         ezek közt is akad áruló; a Fatia Negrának mindenütt vannak
164      22|    parasztkíséret mellett vason. A Fatia Negrának csak az a huszonnégy
165      22|            tudhatta volna jöttét a Fatia Negra, lehetetlen, hogy
166      22|          Aztán ez akarja elfogni a Fatia Negrát? – dörmögének egymást
167      22|         Lúcsia-barlangban, mikor a Fatia Negrát el akartam fogni;
168      22|          ez a pénz kell énnekem: a Fatia Negra feje kell énnekem.
169      22|  vadászathoz nagyon. Hiába esett a Fatia Negrának minden biztatása,
170      22|           el azt uram, hogy amit a Fatia Negra kimondott, azt meg
171      22|        senkinek sem olyan keserű a Fatia Negráról gondolkozni, mint
172      22|            Vigyázz magadra, mert a Fatia Negra eljön. Az éjjel még
173      22|            megkapja érte.~– Csak a Fatia Negra vérét, semmi mást –
174      22|         azt előre is tudom, hogy a Fatia Negra nagyokat nevet, mikor
175      22|      mondják, hogy „itthon van-e a Fatia Negra?”~Hátszegi nagyot
176      22|      vállait, elfeledé a rablót, a Fatia Negrát, s azt képzelé, hogy
177      22|               Kicsoda?~– Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt hiszed, hogy
178      22|         hogy áruló van közöttük; a Fatia Negrának fizetett embere; –
179      22|        pedig csak azt lesi, hogy a Fatia Negra jöjjön, s akkor ő
180      22|             te vagy itt egyedül; a Fatia Negra pedig sehol sincs
181      22|      egyedül lehessen a rettenetes Fatia Negra ellenében.~– Éles-e
182      22|            éles-e a kardod? Mert a Fatia Negra lépéseit hallom.~A
183      22|           fekete köpeny lemaradt a Fatia Negráról a vízben; úgy állt
184      22|          percre meg volt lepetve a Fatia Negra ellenfelének nem várt
185      22|           az első összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~
186      22|         percben elejté a kardot.~A Fatia Negra a rémület állati ordításába
187      22|          felelt. A vak megismeré a Fatia Negra vészhangját, s előrohant
188      22|          jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra kardja!” suttogá;
189      22|           és akkor – mosolygott.~A Fatia Negra pedig futott ellenfele
190      22|       azalatt utolérte üldözője.~– Fatia Negra, add meg magad.~A
191      22|         Szilárd tapasztalá, hogy a Fatia Negra bal kézzel is igen
192      22|             Ekkor újra felugrott a Fatia Negra, s futott odább. Most
193      22|            meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra futott a völgybe lefelé.~
194      22|            sövény állta útjokat, a Fatia Negra keresztültörte magát
195      22|            volt ez erdei háznak; a Fatia Negra még egyszer megállt,
196      23|          és annak vezetője, mely a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével
197      23|          meg ne hallja a sírást.~A Fatia Negrát üldözik! … A Fatia
198      23|          Fatia Negrát üldözik! … A Fatia Negrát üldözi Vámhidy Szilárd! …~
199      23|       megismerte azt.~-– Ez volt a Fatia Negra! Ez a Fatia Negra
200      23|           volt a Fatia Negra! Ez a Fatia Negra háza.~S még ez nem
201      23|          még ez nem volt minden.~A Fatia Negra nyomában rohant egy
202      23|       néhány lépésnyire történt.~A Fatia Negra beugrott a fegyverterembe,
203      23|               Megállj! – kiálta rá Fatia Negra rikoltó hangon. –
204      23|       szólt ekkor halkabb hangon a Fatia Negra, csaknem rekedten,
205      23|           eldördült a fegyver, s a Fatia Negra – élettelenül hanyatlott
206      23|        érzett magára aláhullani.~A Fatia Negra csakugyan nem adta
207      23|          meg senki, hogy ki volt a Fatia Negra.~
208      25|           a Kálmán szökése; – ez a Fatia Negra; – ez az elítélt nő; –