Fezejet

  1       1|         termettel; az ember nem nézhet rá anélkül, hogy kedve ne legyen
  2       1|       szeretnétek itt lenni. Ki erőtet rá? Hiszen én senkinek sem
  3       1|               egy cseppet sem ügyelnek rá, akkor valami éles, kelletlen
  4       1|     csizmasarkkal, hogy mind elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka,
  5       1|           egészen piros. Tegyetek neki rá opodeldocot. Clementine!
  6       1|                 akit valami jutalommal rá lehetne venni, hogy azon
  7       1|         Lapussa nagy szemeket mereszte rá.~– A színházba?~– Páholyt
  8       1| szalonbevezetés képességén alul esnek, rá nézve nem létezők; akik
  9       1|                zártszék közönség, azok rá nézve nem léteznek, látta
 10       1|           megtudunk, de most nem érünk rá náluk megállapodni, mert
 11       1|               bejön a szobába, senkire rá sem néz, végigsétál hátratett
 12       1|           Clementine kisasszonyt viszi rá a bűne, hogy megszólítsa
 13       1|             hogy az csak hüledezve néz rá.~– Ugyan, János; János! –
 14       2|                is hiszem, hogy akadjon rá több annál az egy embernél,
 15       2|      érkezett-e szinte haza. Nem; volt rá felelet. Igaz, hisz ő a
 16       2|           ember.~Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá vékony
 17       2|            bólingatott. Senki sem tett rá semmi észrevételt. János
 18       2|           kezét cirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér
 19       2|           inkább gyanakodva nézett fel rá félénk szemeivel, s nem
 20       2|             akkor olyan képet mutatott rá, mint a márványhölgy Zampában,
 21       3|               mindenbe, nem hallgatott rá senki, hanem azért nagyon
 22       3|               azóta, ugye? – válaszolt rá szemrehányólag az özvegy.~–
 23       3|        egyszerre ordító hanggal támadt rá mind a kettő, duettben kiáltva:~–
 24       3|          hagyja. Én mindig azt mondtam rá, hamarább meghalok én …
 25       4|            mindennel, mert szükség fog rá lenni.~Így szoktatják apródonkint
 26       4|         cselédek még ecetet adtak neki rá inni.~– Ez nagyon különös.~–
 27       4|           összetéve, oly esdve tekinte rá, hogy meg kellett rajta
 28       4|               úrfinak, pedig haragszik rá, mert az mindig bosszantja.~–
 29       4|             megijedt, hogy azt felelte rá – „nem vagyok”. – Arra aztán
 30       4|                 Meglesz. Szavamat adom rá, hogy Hátszegi titkárja
 31       4|               selyem hálókabátot adtak rá, s pamlagvánkosaira új hímzéseket
 32       4|                Főhivatalnok – viszonza rá röviden Sipos úr –, aki
 33       4|               öreg egész tekintélyével rá nem parancsol, hogy maradjon,
 34       4|                nyílt szemekkel tekinte rá:~– Azok után, amik ez iratokban
 35       4|               Egyenesen kényszerítenek rá.~– Szegény leány! – sóhajta
 36       4|            nálad az orvos?~– Nincs már rá szükségem, semmi bajom.~–
 37       4|              fiamnak? – mit fogok neki rá felelni? Nos, szólj, mit
 38       4|             Nos, szólj, mit fogok neki rá felelni?~Az ifjú érzékenyen
 39       4|             szobában hált, te viseltél rá gondot, megmagyaráztad a
 40       4|           hallatára; ki jöhetett volna rá? És mégis rájöttek. Ma,
 41       4|          magának mérget, s megtanított rá téged, hogyan készíts azt
 42       5|                koldus nem vállalkoznék rá, hogy annyival kijöjjön.
 43       5|           igazi. De én azért azt fogom rá mondani, jól van. És azontúl
 44       5|    közellétemet, annál több okod leend rá, kapni az alkalmon, hogy
 45       5|           öt-hat évi sáncfogságra, ami rá nézve is üdvös lecke volna.~–
 46       5|                Helybenhagyjuk – felelt rá Demeter úr –, úgyis jobb,
 47       5|            közé, míg valamit válaszolt rá. Én mondám neki, hogy őszinte
 48       6|        aggodalmon:~– Csak támaszkodjék rá, nagysád, nem törik az el;
 49       6|                 Én pedig ezeret teszek rá, hogy nem! Semmi esetre
 50       6|               olyan kíváncsian figyelt rá: milyen a hangja annak a
 51       6|              erre, egészen idegen volt rá nézve még a vidék jelleme
 52       6|                mentő választ súghatott rá, amire Kengyelesy nevetve,
 53       6|            mosolygással.~– Az – felelt rá Henriette szórakozottan.~–
 54       6|               A grófnő nagyot nevetett rá.~– Az egy fiatal huszártisztnek
 55       6|                nagy megtiszteltés volt rá nézve.~– Számtalanszor olvastam
 56       6|              iszen a gróf is számíthat rá, hogy Margarinál a fekete
 57       6|             múlva!~– Jól van! – felelt rá Hátszegi, s arra mind a
 58       6|              földdel? Nem mindegy-e az rá nézve?~– Kétezer hold egy
 59       6|             betyár elé, az megbillenté rá a süvegét, s ivott belőle
 60       6|                A hóhér nem tudott neki rá mit mondani, mert furcsa
 61       6|        tilinkódon, megtanítottalak már rá.~E szóra egyike a fiatalabb
 62       6|              Hisz az ember, mikor fél, rá sem igen ismer. Be is vitt
 63       6|                hegedűt.~Valahogy aztán rá is talált; de nem mert vele
 64       6|              Ripa is lelkesedésbe jött rá, s bele-beledanolt elbúsultan,
 65       7|                 azután ecetet öntöttek rá, úgy porhanyították, a többit
 66       7|             senkitől sem – felelgetett rá a fáta –, ne féljen a nagy
 67       7|             hátraszólva.~– Megesküdött rá.~– Kinek? A papnak?~– Dehogy!
 68       7|                Nekem.~Az öreg nevetett rá: „bolond leány!”~– Hát mármost
 69       7|            képéről, te sohasem ismersz rá.~– De azt ő nem vetheti
 70       7|           jólelkek.~– Az igaz – felelt rá az öreg csendesen. Ha már
 71       7|              ezt a malmot, azt mondaná rá, ejnye, de bolond ember
 72       7|                meglát.~– Készen vagyok rá! – szólt merészen a leány.~–
 73       7|             kíváncsian vigyorognak fel rá?~Mikor azonban a munkának
 74       7|                A leány kétkedve nézett rá, mintha kérdené, hogy „neked
 75       7|                 mert férfi nem szokott rá felelni.~– De ha akad leány,
 76       7|           főnöktől. – Vajon emlékeznél rá, ha szépen kérnélek, mikor
 77       8|         kitiltottam; és szavamat adtam rá, hogy ha udvaromra beteszi
 78       8|        Nyájasan mosolyogva tekinte fel rá, mintha csak lováról lesegíteni
 79       8|               s mosolyogva tekinte fel rá:~– Ugye, nem történt semmi
 80       9|               Misule felesége költötte rá, amért úgy meg tudta igézni
 81       9|                vagy kevesebb, nem tett rá nézve különbséget. Juonnak
 82       9|              akarja, ha megharagítják, rá tudja őket a szomszéd nyájakra
 83       9|               S midőn az igent mondott rá, ismét megcsókolá, s azután
 84      10|  játszótársakat; hanem én nem erőtetem rá, megjön annak is az ideje.
 85      10|         megnézte, s azt a bókot mondta rá, hogy azok igen szépen illenek
 86      10|                szikrázó szemekkel néze rá, ingadozó léptekkel közelíte
 87      10|             meg ne hazudtoljon; hagyja rá, hogy tőlem kapta azt, én
 88      10|  kérdezősködött felőle, az azt felelte rá, hogy az egész Fatia Negra
 89      10|             vette a célzást, s kezdett rá hiú lenni.~A gróf pedig
 90      10|           Henriette érdekelten figyelt rá.~– Tegnap a Dupe Piátrán
 91      10|                mutogatott; azt mondtam rá, hogy az nekem mind nem
 92      10|           teljesítem. – Én azt mondtam rá: jól van, inkább legyek
 93      10|                semmi gondod. – De kell rá gondomnak lenni, mert ami
 94      10|               medve az. – Esküdjél meg rá, hogy nem ember számára
 95      10|             olvasni nem tud. Élőszóval rá nem bízhatjuk a titkot senkire,
 96      11|               még friss dér is hullott rá jó sűrűn, ami által az oly
 97      11|               hogy embernek fölhatolni rá lehetetlen; a medve azonban
 98      11|             azt ki, gróf uram! – szólt rá nevetve Gerzson úr. Csak
 99      11|             volt –; ha visszaemlékezem rá, a szédülés kerülget, de
100      11|           holdra, de te nem hallgattál rá; te szereted férjedet, s
101      11|               havasi kürt; megtanított rá, hogyan kell rajta fújni;
102      11|              távol hegyek közül felelt rá egy másik kürt, mintha ott
103      11|               veheténk ki. Hallgattunk rá; melyik jő, melyikünk előtt
104      11|               a rabló szemközt fordult rá, s átkapta derékon a pásztort,
105      11|              kényszerítené. Életkérdés rá nézve az: ki külde neki
106      12|           dologba, észrevételeket tesz rá; kívánja ezt vagy amazt
107      12|            levelében? Úgy tesz, mintha rá nézve a világon sem volnék.
108      12|               meglehet, hogy nem fogok rá várni a meghalással.~– De
109      12|           ingerkedő kedéllyel hunyorga rá:~– Ki ez az ifjú úr? Nem
110      12|   nagybátyjának, fogcsikorgatva kiálta rá:~– Hozzám ne nyúlj, te hosszú
111      12|          hízelgő …~– Az a jó! – felelt rá kegyetlenül a beteg ember. –
112      12|              hideg szilárdsággal felel rá:~– Én meg fogom semmisíttetni
113      13|           minden jól illik – válaszolt rá –, de én mégis tudok egyet,
114      13|          műismerő volna, hán? – kiálta rá a gróf.~– Azok a kék szövetek,
115      13|            megkeserítenem; nem is adok rá okot; önnek pedig egészen
116      13|           Henriette-nek.~– S érdemesít rá, hogy ezt megtudjam?~– Óh,
117      13|                micsoda. Figyelmeztetem rá, „kedves barátom”, hogy
118      13|              hazudjatok. – Azért mégis rá fognak téged szedni, meglásd.~
119      13|          fiatal huszártiszt nem ügyelt rá; az ott olvasott egy karszékben
120      13|          füleit, meglepetve nézett fel rá:~– Mit? Mi az?~Azután egy
121      13|          Szilárd.~– Arra a fickóra úgy rá találtam ijeszteni, hogy
122      13|              van egy szék. Gondom lesz rá, hogy senki se háborítsa
123      14|                mert azt szerette volna rá felelni, hogy „bár mennél
124      15|              sül el ez a puska?~– Csak rá ne nézz tüzes szemeiddel,
125      15|               magadnak egy széket, ülj rá; – húzd föl a sárkányát
126      15|                alkonyodó nap egyenesen rá szokott arra sütni az oszlopokon
127      15|                   Ki van ott? – ordíta rá ijedtségtől elcsukló hangon.~
128      15|         Megállj, ide ne jöjj! – kiáltá rá a fegyveres félelem dühével
129      16|              és utálta. Pedig mennyire rá volt szorulva!~Jól tudta
130      16|          nyíltan kitünteti.~Ez kezdett rá nézve ingerlő lenni.~Ez
131      16|              Lénárd ilyenformán nem ér rá kártyázni: átkozottul nyerne!
132      16|            egzekválni.~A báró kacagott rá.~– De ne nevessen, mert
133      16|                tovább nem is tartoznék rá mindaz, amit elbeszélt.~–
134      16|             azt már elhitte, s kezdett rá nem lenni olyan büszke,
135      16|               rejteni, hogy arra senki rá nem akad.~– Kedvesem, azok
136      16|       természetesen rögtön ajánlkozott rá, hogy hiszen majd lebeszéli
137      16|                a Fatia Negra! – felelt rá komoly nyomatékkal Gerzson. –
138      16|               át.~Gerzson úr köhintett rá.~– Gondoskodtam számotokra
139      16|           hideg a rossz víztől.~– Lesz rá gondom, hogy feldisputáljam
140      16|            gondom, hogy feldisputáljam rá a bort.~– Nagyon kérlek,
141      16|             Nagyon kérlek, hogy ügyelj rá, mert amellett, hogy olyan,
142      16|          fejébe vett.~– Vigyázni fogok rá, mint gyermekemre.~Gerzson
143      16|         Gerzson úr csak annyit mondott rá, hogy Lénárd nagy bolond.~
144      16|                 Biz az sántít – felelt rá a kocsis.~– Szállj le, nézd
145      16|             hamar elcsábítja. Volt már rá eset, hogy csupa kiforratlan,
146      16|                pipázik. Mért nem gyújt rá?~– Hogy én rágyújtsak? S
147      16|            bólint.~– De ugyan gyújtson rá, Gerzson bácsi, mert így
148      16|              fölébred?~Emlékezni kezde rá, hogy az este valami szokatlan
149      17|       rostáltató ponyvámból áll; nincs rá szükségem, amíg el nem nyomtattuk
150      17|       papirossal, címert is metszettek rá belőle. A gardróbjuk pedig
151      17|             írja oda, de ő azt felelte rá, hogy az szemtelenség volna,
152      17|           mindjárt kezdődik!” – kiálta rá az igazgató. – „Bizonyára –
153      17|        Bizonyára – nem bánom” – felelt rá Nagy úr hidegvérrel. – „
154      17|                az árokban, ha megértem rá; és most egy szót se szóljunk
155      17|          rokonomat. Ha visszaemlékezem rá, hogy reszkettek egy beteg
156      17|             olyan szegény. Lesz gondom rá, hogy azt a váltót visszaszerezzem,
157      17|               nem lép.~– Szavamat adom rá.~Azzal Szilárd lefekteté
158      18|               de aki nem ajánlkozott e rá nézve szokatlan szertartás
159      18|        Lángainéval vége szakad, magára rá sem néz többet; addig, amíg
160      18|               addig, amíg szüksége van rá, megbecsüli, azután meg
161      18|          Gondolja maga, hogy erre mind rá lehet venni a nagyságos
162      18|      valószínűleg így tête-à-tête akar rá alkalmat adni. No, iszen
163      18|               erre őt Margari úr vette rá, és hogy az általa aláírt
164      18|              jól van; de most nem érek rá; majd jöjjön máskor, itt
165      18|           nagyon sietek; most nem érek rá instanciákat elfogadni.
166      18|                Margarit. – Ön beszélte rá az én kedves öcsémet, Kálmánt,
167      18|              ez a főbűnös.~– Ne tessék rá hallgatni, Margari úr, Monori
168      19|              hogy éhét elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből keserves
169      19|               hozzá, gazember? – riadt rá Gerzson úr. – Tán magad
170      19|               kidűlnének is; mi gondod rá? Hát aki ellenséget kerget
171      19|        kastélyudvarra?~– Nem! – kiálta rá Gerzson úr olyan mérgesen,
172      19|                 Gerzson úr úgy figyelt rá, mintha csupán azért jött
173      19|          mizantróp vagyok, és van okom rá. Tenger a rossz, ami körülvesz,
174      19|          világítva, csak azután kezdte rá halaszthatatlan útját, mikor
175      19|             nevezi. Tehát nem neheztel rá. Tehát mégis más oka volt
176      19|          szavai mégis annyira hatottak rá, hogy komolyan vette a dolgot.~–
177      20|             Henriette bámulva mereszté rá holdkóros szemeit, keresve
178      21|              Hiszen ha valakinek volna rá oka panaszkodni, én tehetném,
179      21|                volna is, élő bizonyság rá az a biztosság, aminek azóta,
180      21|              minden csőcseléknek; volt rá eset, hogy a kolerai zavarokban
181      21|                 csak ezután kezdte még rá a harcot.~– Le a fejekkel;
182      22|             öreg táblabíró azt felelte rá, hogy arra senkinek semmi
183      22|                a kísértet lakta helyen rá ne várt volna, ahol tíz
184      22|               a dászkál felesége visel rá gondot; este ismét értem
185      22|           fölött. Esküdni mertem volna rá, hogy ő az. A híd közepén
186      22|              de abból, amiket beszélt, rá fogsz te is ismerni, domnule.
187      22|          cimborák nem válaszoltak neki rá semmit. Összesúgtak, morogtak
188      22|             Köszönöm, báró úr – felelt rá hidegen Vámhidy –, utasításaim
189      22|         nyomrul nyomra mégis majd csak rá fognak vezetni arra, aki
190      22|            szerint, egy sem ébredt föl rá; felrántotta az alvókat
191      22|            vízbe.~– Most, uram, rohanj rá! – súgá Juon Szilárdnak;
192      22|               út már kétségbeejtő volt rá nézve; lefelé ellenfele
193      23|               bátorsága a tőrt, melyre rá volt írva, hogy ezt az ő
194      23|                hogy nemigen emlékezett rá, mintha nem volna ismeretes
195      23|        Henriette nagyon jól emlékezett rá, találkozott vele néha a
196      23|           megszólított nagyot kacagott rá.~– Ahá, János, maga most
197      23|                van az, nemigen találni rá. Jobbra a rózsabokroktól
198      23|               ágya mellé, és meresszék rá halottszemeiket, mint hogy
199      23|                hallott, hogy felébredt rá.~Hallgatózni kezdett. Éjfél
200      23|                ami olyan jó lett volna rá nézve. Kiáltani akart rájuk:
201      23|              állt.~– Megállj! – kiálta rá Fatia Negra rikoltó hangon. –
202      24|        Henriette húgomnak.~– Mert több rá a költség, mint a jövedelem.~–
203      24|              úrnak, mert nem válaszolt rá semmit az ügyvédnek.~Egyszer
204      24|             eszmélni, hogy mit tegyen. Rá hagyta magát venni mindenre;
205      25|             volt, s ítéletet mondatnak rá. Hiszen az ítélet igazságos
206      25|                férjének most sem lehet rá semmi panasza; kivált, mióta
207      25|             vagy az enyim, emlékszel-e rá, milyen kicsiny voltál akkor,