Fezejet

  1       1|         generális lesz! No, ne szopja hát az ujját. Nem akar kevesebb
  2       1|           amit ő olyan nagyon szeret. Hát emez minek van itt? Nem
  3       1|            mert mindig szidták. Pedig hát szegény nem vétett egyebet,
  4       1|            ruháit rendesen eladta. De hát az ő hibája volt-e az is?
  5       1|               magamon kívül vagyok.~– Hát miért haragszol? Kire?~János
  6       1|               volna az, mint harag.~– Hát az a semmirevaló Hátszegi.
  7       1|              kiált felugorva János. – Hát tudod, hogy tegnap ide izent
  8       1|               úgyis dühben van. Pedig hát mit nyernél vele, ha megölnék?
  9       2|         állotta, inkább felmondott; – hát később a szabad ásítás is
 10       2|          átaludni az éjt.~– Folytassa hát, Margari, tovább.~Monte-Cristo
 11       2|            majd még nagyobbat szakad, hát ezt abbahagyta, s folytatta
 12       2|         álmodott valamit ébren.~– No, hát! – izent neki az álmából
 13       2|               betevé a könyvet.~– No! Hát a vége! – szólt neheztelő
 14       2|                dühös, vérengző ember! Hát megtörtént? Végbement?~–
 15       2|         akarsz te éntőlem megtudni?~– Hát az az affér: az a rencontre
 16       2|            meglátott.~– Ahán, Kálmán? Hát miért nem jössz be? Nem
 17       2|               amit felelni szükség.~– Hát, hogy a penzumomat nézze
 18       2|                 Ez nem a te írásod!~– Hát kié?~– Én ismerem, hogy
 19       2|             pedig nem akar hozzáadni, hát elszöktetünk!~Azzal nevetve,
 20       3|           alkuszik?~– Azért sem üzér! Hát azért sem eladó ház! – kiálta
 21       3|            téged elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed az egész,
 22       3|          titkos szándéka van itten?~– Hát, hisz azért lehet.~– Mi
 23       3|             akarná tudni, hogy ki van hát még itt valaki, aki a báró
 24       3|                duettben kiáltva:~– De hát mit akarsz te? Mit akarsz?~
 25       3|               hogy férjhez add …~– De hát leckézni akarsz te minket? –
 26       4|                mert nem neki udvarol.~Hát Henriette? Hát a menyasszony?~
 27       4|               udvarol.~Hát Henriette? Hát a menyasszony?~Őt nemigen
 28       4|               No, jól van, doktor úr; hát csak kérem, gyógyítsa meg
 29       4|               ki van tiltva innen.)~– Hát Margari olvashatna fel.~–
 30       4|               stílusa van az úrfinak?~Hát amint öt-hat sort elolvas
 31       4|           magában hordja a mentségét.~Hát az a mondás arról a halottról,
 32       4|             karaktere. De utoljára is hát a szegény Margarinak élni
 33       4|               én tudjam, hány az óra, hát ajándékozzon meg egy szép
 34       4|          szólt hozzá:~– Nos? Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~
 35       4|               de nem a regényt.~– No, hát mit? Mit akar?~– Instálok
 36       5|             Hisz ez rettenetes ember! Hát ilyenre is képes egy gyermek,
 37       5|              lesz meggyógyítani.~– De hát utoljára is, kedves barátom,
 38       6|              ágyhoz, ne a bagariát; – hát reggel, amint még az ágyban
 39       6|           egészen másként lenne.~– De hát lássa, kedves nagysád, ez
 40       6|         hegypárkányon, hullott erdőn. Hát még mikor Lénárd barátunk
 41       6|              nem beszélünk vele. „No, hát fogadjunk, hogy itt van
 42       6|           azok szőve az ébrenlétbe.~– Hát maga, nagy korhely, álmodott-e
 43       6|                Mit ért ön az alatt?~– Hát nem értette el nagysád,
 44       6|          közöm nekem e balgasághoz?~– Hát azt értette, hogy aki szerencsétlen
 45       6|             ilyen korán férjhez adni. Hát maga lelkem, hogyan tiszteljem?
 46       6|        beszéddel.~– No! Ripa! Pattanj hát! – kiáltá a vénre a csaplárné. –
 47       6|     elcsodálkozva a pusztai némber. – Hát micsoda?~– Majd találok
 48       6|               mint valami biztatás.~– Hát ez így szokás a nagy uraknál? –
 49       6|          ördögöt bántanának rajtam!~– Hát azok nem rossz emberek?~–
 50       6|           zsiványok nyelvén beszélni! Hát azoknak valami külön nyelvük
 51       6|             többiek felé.~– No, öreg, hát jó-e a bor?~– A bor mindig
 52       6|                Elég soha sincs.~– No, hát adjon isten, ami nincs!
 53       6|        keresztelik. (Értsd bottal.)~– Hát a köteles lyánya nem ment-e
 54       6|        kérdezte tőle, hogy mondja meg hát, nem nyomja-e valami a lelkét,
 55       6|          ugyan, Margari, legyen esze! Hát hol férne el ebben egy hegedű?
 56       6|            férne el ebben egy hegedű? Hát sosem látott még hegedűt?
 57       7|         ezüsttel sem többet.~Óh, ezek hát nagyon együgyű hamispénzverők
 58       7|     szerelmessé tett, ha megcsalja!~– Hát azt hiszed te, hogy az téged
 59       7|        nevetett rá: „bolond leány!”~– Hát mármost aztán, ha az esküvését
 60       7|     összezsugorodik?~– Nem.~– Mi lesz hát a büntetése, ha olyan esküt
 61       7|            nem lehet. Addig van.~– De hát miért nem szabad éppen nekem?
 62       7|            vetkőzni, mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség legyőzte
 63       7|              No, ha van hozzá kedved, hát gyere be.~E pillanatban
 64       7|               ami teveled történik.~– Hát én gondolok most egyébre,
 65       7|              vagyok fizetve, domnule, hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra
 66       8|              bajokat, amik fájnak; de hát ahol az nincsen! Hol a gyermeket
 67       8|             uraság vallja kárát.~– De hát miért nem hozzák mindazt
 68       9|         Tóbica méregbe jött.~– Jöjjön hát ide, ha szeret, ha különb
 69      10|         mellékelve a küldeményhez; de hát volt-e arra szükség? Aki
 70      10|            csepp oka sem lehet.~De mi hát e borzasztó rejtélynek a
 71      11|               szóval sem említé, hogy hát ő mit tud, pedig ő még szebb
 72      11|             szívemnek: ez nem szabad, hát nem szabad. Ahogy én a kürtbe
 73      12|           igenis, hogy tudom!” – „No, hát mondja, ha tudja.” – „Őrültség!” –
 74      12|      leányához:~– Nos, miért nem mégy hát színházba? Máskor is elmentél,
 75      12|            gyermekeim volnának.~– No, hát csak viselj rájuk gondot,
 76      12|               a férjét ugyebár? – No, hát felelj; nagyon szereti-e
 77      12|             várni a meghalással.~– De hát addig is, míg ő megérkeznék,
 78      12|               oda. Hiszen hadd legyen hát ő is ott.~Odavezette kisöccsét
 79      12|         látszik, hogy mégis ő az. No, hát, úrfi, hadd halljuk, miért
 80      12|            van, vagy franciául? Kezdj hát hozzá.~A gyermeknek természetesen
 81      12|          felelni a sírás miatt.~– Ej, hát már az elején belesültél?
 82      12|    hidegvérűségét kezdé elveszteni.~– Hát miért nem beszél? Ő jött,
 83      12|          akarod nekem mondani? Felelj hát, mert azt hiszem hogy megnémultál.~
 84      12|               fordult:~– Nos, beszélj hát még valamit. Tudsz-e még
 85      12|              Kálmánt pedig kitagadom, hát ő rögtön megosztja testvérével,
 86      13|      egymással.~– Azt ki tudja? – No, hát csak arra figyelmeztetem,
 87      13|             azt felelje, hogy ijessze hát meg a grófné e merénylettel
 88      13|            gyógyult ki belőlük. Hanem hát legelőbb is azt kell önnek
 89      13|            gazdag ember leánya. Hanem hát ez most mind csekély baj:
 90      13|             maga is szegény ember! De hát ha gazdag – óh, ez a kenyér
 91      13|              kigondolni hevenyében.~– Hát – a színházról, zenéről,
 92      13|             háta mögött. Hátranézett: hát az éppen az elveszett volt.~–
 93      13|                a cotillon kezdődik.~– Hát ön nem táncol? – kérdezé
 94      14|             Hogyne szeretnélek.~– No, hát ölelj meg szépen. Azután
 95      14|              elgondolja magában, hogy hát minek töröm én magamat vénségemig
 96      14|           szép leány, jó leány is; de hát mit használ? – Te férje
 97      14|             odamennék mindenestül; de hát mit használna, te mindenütt
 98      14|            elbolondítanád; azért csak hát nem is mozdulok.~– Ne zúgolódjál,
 99      14|                amit megcsókol.~– Csak hát lenne már ez hamar! De mikor
100      14|               nem közeledett hozzá.~– Hát te félsz tőlem? – kérdezé
101      14|            alakos.~– Nem félek.~– Jer hát, csókolj meg.~Anica odalépett
102      14|               hallani fogjátok.~– No, hát akkor én is mondok neked
103      14|            protekciója mellett.~Hanem hát ezúttal az ördögök rosszul
104      15|              s nem kiabál utána, hogy hát a fizetés?~Amellett Makkabesku
105      15|            vidd be a vendégszobába.~– Hát hogy vagy, kisleánykám?
106      15|         vidéken?~– Micsoda könnyedén? Hát csak nem fogadhatok neki
107      15|        vastengelyű szekeret.~– Inkább hát elmegyek én magam, kegyelmed
108      15|              rablókapitányod? Jól van hát, itthagyom neked a puskámat;
109      15|            legrettenetesebb embert.~– Hát kegyelmed semmi fegyvert
110      15|             forgolódó menyecskéhez:~– Hát aztán, leánykám, készen
111      16|            sem kételkedett azon, hogy hát ő mit cselekedjék. Annak
112      16|              az ő valódi kézírása.~De hát azután? Mi fog történni
113      16|         nevessen, mert úgy van. Hanem hát erre önnek semmi gondja.
114      16|       negyvenezer forintot kölcsön?~– Hát senki sem; és mégis tartozom
115      16|               millióra felnőne. Hanem hát az éhes sárkánynál nincs
116      16|              a trillákat.~– Ön látta? Hát még ki látta?~Hátszegit
117      16|            velem a grófné; – de kérem hát, hagyjon békét annak a zongorának,
118      16|               szeretném tudni, hogy – hát ön mi kamatot kér tőlem?
119      16|           pesti meg a bécsi gyepen.~– Hát versenylovai?~– Futhatnak
120      16|             örömmel.~– Jól van. Akkor hát legalább gondoskodom elébb
121      16|               le.~– Csak gondolod? No hát jól van. Jó lesz, ha korán
122      16|          kisebb-nagyobb kötéldarabok? Hát a lószerszám rendben van-e,
123      16|          valaki gorombáskodnék velem, hát hiszen itt van Gerzson bácsi;
124      16|          drága jó szíve van. – No jó, hát maradjunk annál. Ha nagysád
125      16|              vissza.~– Nó, ki az, nó? Hát jöjjön be, mit kiabál odakinn?~–
126      16|        szeretője után való bújában!~– Hát aztán mármost, hogy van
127      16|    kérdezősködék tovább Gerzson úr.~– Hát a cselédek a temetés után
128      16|              vármegyére invitálják.~– Hát te mért maradtál itt magadban?~–
129      16|                Minthogy már itt vagy, hát nesze egy húszas, s felejtsd
130      16|       öngyilkos szobájában? Maradjunk hát itt együtt, s mondjunk egymásnak
131      16|               leragadnak a szemeim.~– Hát azért, hogy nem pipázik.
132      16|         suttogó hangon szólt hozzá:~– Hát ön miért nem alszik most,
133      17|              Van valami jövedelmük?~– Hát a parasztok csak eljönnnek,
134      17|              nem néz meg egy darabot; hát ilyenkor azt cselekszik,
135      17|        kidobott érte a szobából, hogy hát cédulahordozónak nézem-e
136      17|              hozzá a legjobban; hanem hát vannak balsors csapásai,
137      17|           nőneműek férfiruhában.~– De hát hogy szedték így össze magukat
138      17|        sérthettem meg e szóval. Hanem hát ön is olyan messze esik
139      17|            kapta fel villa helyett.~– Hát az a váltó 40 ezer forintról
140      18|               a pamlagvánkosról.~– De hát ha maga olyan nagyon kezében
141      18|       lábszárba, hova?~– Mit gondolsz hát, hogy mit kellene csinálni?~–
142      18|               mit kellene csinálni?~– Hát azon kellene dolgozni, hogy
143      18|              az kiássa a falat.~– No, hát az nem kell; de egyéb minden.
144      18|          nagyságának, hogy ez „kell”, hát az akkor kell.~– De hátha
145      18|        Clementine-t. Sírni kezdett.~– Hát nincs énhozzám bizodalmad?
146      18|            nincs énhozzám bizodalmad? Hát nem vagyok e én hitvestársad?
147      18|             vagyok e én hitvestársad? Hát nem vagyok e én veled egy
148      18|           test, egy lélek vagy velem, hát eredj alunni, mert az én
149      18|            körmeit kezdte rágni.~– De hát végtére is mit tartozik
150      18|              lehet majd kitörni.~– De hát minek engedjem én magamat
151      18|              azalatt elfelejtik. – De hát a per. Hátha ez meg azalatt
152      18|               összeköttetést vele; de hát az eskető parancs? Vagy
153      18|       hintóajtót; hogy fogja mondani: hát maga hogy jött ide, hogy
154      18|         előtte készséggel kinyitni.~– Hát kend hogy jött ide? – (Olyan
155      18|            majd nem kap semmit; azért hát most már csak nyöszörgött,
156      18|                Igen, mindent tudok.~– Hát nem maga parancsolta?~–
157      19|         paladin vagy, mondhatom.~– De hát mi lelt? Mi bajotok? Mit
158      19|             kérdi, hogy mit nevetünk? Hát, mondsza csak: hol hagytad
159      19|             van.~– Kitől hallottad?~– Hát magától…~– A bárónőtől?~–
160      19|       Henriette visszatért Aradra. De hát miért nem ment előre Pest
161      19|          kidűlnének is; mi gondod rá? Hát aki ellenséget kerget csata
162      19|           aprítja az ellenséget, hogy hát a lova mármost hogy lesz,
163      19|               a torkán az a szó: hogy hát miért nem, mint a halszálka.~
164      19|             beteg; azt virrasztják.~– Hát az urad hol van?~– Benyargalt
165      19|              magad, te veszett állat, hát ki mondta azt neked?~– Hát
166      19|            hát ki mondta azt neked?~– Hát ki mondta? Láttam, meg hallottam;
167      19|               fogaid közé durrantani; hát azért mondom, hogy velem
168      19|          látása végett körüljár.~– De hát mi köze van Hátszeginek
169      19|          mintha vadásztanyán volna.~– Hát tisztelendő úr maga hol
170      19|           erre az egyre nem gondolni!~Hát amint a postakocsi megáll
171      19|         gazdájáénál e találkozáson.~– Hát te itt vagy?~– Hát nagyságos
172      19|    találkozáson.~– Hát te itt vagy?~– Hát nagyságos uram itt van?~
173      19|          felköltsem nagyságos uramat, hát az ajtó kívülről be van
174      19|                ha a szomszéd leég: én hát elkezdtem ordítani segítségért;
175      20|             bevegyék a kocsiba. Pedig hát ez nagyon bolond gondolat;
176      21|             néven sem veszem neki. De hát neked mi bajod van vele?
177      21|             van.~– No, és ha itt van, hát kinek árthat? A bandáját
178      21|        segítette elkövetni?~– Furcsa! Hát kik lettek volna? Tán biz
179      21|          felszedik a maguk táskájába; hát, biz ők csak ott telepednek
180      22|             messziről közeledni.~– De hát mégis, tudsz-e felőle valami
181      22|         szekér elgázol. Azt gondoltam hát ki magamban, hogy befekszem
182      22|          bújni fog, ahová tud. „Akkor hát bújjatok el olyan jól, hogy
183      22|            ébren vagyok, látok! Hanem hát elővettem kusztorámat, s
184      22| visszafordulunk. Az én medvém futhat; hát az öné?~– Még az sincs meg.~–
185      22|               pogácsát evett még.~De, hát ha éhen kellett volna meghalnia,
186      22|            tarisznyából falatozzon?~– Hát a legénységnek nem szabad
187      22|               fog törni.~– Kicsoda?~– Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt
188      22|              s nem ébred föl egy sem? Hát az történt uram, hogy áruló
189      23|              A kertész leánya volt.~– Hát maga mit dalol itt, mint
190      23|         vacsorál a hársfák alatt, ni! Hát nem látja a lámpavilágot?~
191      23|              te? Ezt a fejet itt? No, hát nesze! …~E pillanatban egy
192      23|         Amikor az mondá kacagva: „no, hát nesze!”, amikor az a sikoltás
193      24|         ügyvéd nem mehet. Mikor jöhet hát? Azt nem tudja. Végre azt
194      24|                no, tudja: ilyesfélét, hát hiszen én sem vagyok tigris,
195      24|         iránti jóindulata felől.~– No hát, miket tettem?~– Olvassa
196      24|              tartozom gondolni.~– No, hát legyen meg. És azután?~–
197      24|           Azokra meg büszke vagyok.~– Hát akkor gondoljon ki valami
198      25|             De egyről elfelejtkeztek! Hát Kálmán vallomása micsoda?