Fezejet

  1       1|             Makszika generális lesz! No, ne szopja hát az ujját.
  2       1|           hónapig engedelmeskedett a nő szótlanul; akkor egyszer
  3       1|         bírta a latin nyelvet (ritka nő fárasztja magát oly tárgy
  4       1|            hallja.~– Nagyságos úr…~– No, mi baj? – szól vissza most,
  5       1|             betyár. Az a csavargó!~– No, de mit vétett?~– Mit vétett? –
  6       1|          délelőtt fél tizenkettőkor. No, ez a legillendőbb idő látogatást
  7       1|             te semmirevaló gazember. No, megállj!~Erre az öregúr
  8       2|            álmodott valamit ébren.~– No, hát! – izent neki az álmából
  9       2|        lapnak, s betevé a könyvet.~– No! Hát a vége! – szólt neheztelő
 10       2|         jelent meg nagy haragosan.~– No, te! Te, dühös, vérengző
 11       2|           egy kissé a mellékszobába. No, már most szólhatsz.~– De
 12       2|            negotiis” stb.~– Jól van, no. Elég, elég már. Nincs benne
 13       3|            tegnap, hogy semmiházi.~– No, az nem igaz; mondtam, de
 14       3|           interveniált békés úton.~– No, mondtad, János: így mondtad;
 15       3|             Lángainé a csípdőzést.~– No, persze! Majd mindjárt,
 16       3|  Henriette-et akarod férjhez adni?~– No, és miért nem?~– Mert még
 17       4|             nem engedhetem másnak.~– No, jól van, doktor úr; hát
 18       4|         volna még szabad neki járni.~No, szen csak János úr ott
 19       4|          fogunk; de nem a regényt.~– No, hát mit? Mit akar?~– Instálok
 20       4|               hidegvért erőltetve. – No, majd holnap adja át. Majd
 21       4|        alázatosan; diákul vagynak.~– No, vagy majd átnézetem valakivel.~–
 22       4|              zsebét, hogy ott van.~– No, azt nem kellett volna elolvasni
 23       4|              kellett őket utoljára – nő létére – figyelmeztetni,
 24       4|         Hátszegi báróhoz adjuk nőül. No: – jól van –; amíg mi a
 25       4|           lesz a báróhoz nőül menni? No, azon a napon, ha megérjük,
 26       4|            szükségem, semmi bajom.~– No, csak ne bízd el magadat
 27       4|            nélkül levelezhessen. Egy nő, egy gyermekleány megtanul
 28       5|   mindenesetre gavallér; ha neki egy nő azt fogja szemébe mondani,
 29       5|            oda, ahová mennem kell.~– No, ez is megadható. Ártatlan
 30       5|          magát otthon jól találni.~– No, kedves öcsém. Hozok számodra
 31       6|            idén nem beszélünk vele. „No, hát fogadjunk, hogy itt
 32       6|          módra mutatni be az embert! No, iszen a gróf is számíthat
 33       6|              neki villájára szúrva: „no kis mókuskám, ha engem szeret!”;
 34       6|       Hátszegi hideg mosolygással.~– No, azt majd megtudod egy óra
 35       6|            az egészet mindenestől; – no, magát nem, szép asszonykám (
 36       6|         ellen, hogy azt tönkretegye. No, de tudja, csak úgy barátságból.
 37       6|           tartotta őket beszéddel.~– No! Ripa! Pattanj hát! – kiáltá
 38       6|         nagyon rángatva a vállait. – No, ezt ugyan sohasem hallottam.~
 39       6|         továbbadta a többiek felé.~– No, öreg, hát jó-e a bor?~–
 40       6|           elég?~– Elég soha sincs.~– No, hát adjon isten, ami nincs!
 41       6|         szállítja fel a másvilágba: „No, Gábor mester, ugye, csak
 42       6|          ugye, csak szép nap van ma? No, látja: pedig azt mondják,
 43       6|         Utolsó szava az volt, hogy: „no, iszen, én is utoljára látom
 44       6|           cigány, aki kitenne rajta. No, az sokat megríkatja majd
 45       7|             másik egy fiatal, délceg nő.~Az öreg férfi szőrével
 46       7|             csak azáltal hatalmas.~– No, te igazán bohó leány vagy.
 47       7|              kell le- és felcepelni. No, ennek kevés őrletője akadhat
 48       7|        megállítá a leányt az öreg.~– No, most te, Anica, amíg én
 49       7|             vagyok azért rosszabb?~– No, csak hagyj békét. Odabenn
 50       7|          kell vetkőzni, mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség legyőzte
 51       7|            még aztán ők biztatták:~– No, ha van hozzá kedved, hát
 52       7|        mindkettőt visszarejté oda.~– No, domnule – szólt Onuc elbúsultan –,
 53       8|           mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti egymást! Pedig
 54       8|              egészen közelről!~Kevés nő az, aki házasság után nem
 55       8|             nem tudott rajta, mert a nő mégiscsak meghalt, de legalább
 56       8|              őt a vállán leviheti.~– No, lépj ide, asszonyom, ne
 57       9|      mondhatom nagysádnak, hogy ez a nő, kinek férjén kívül nincs
 58      10|             Juonnak a felesége; az a nő, akiről a férj olyan büszkén
 59      10|            büszkén mondja egy idegen nő szemébe, hogy milyen nagyon
 60      10|              mézeshetekben a férj és nő soha egy félórát sem töltött
 61      10|            tevé hozzá az öreg özvegy nő, reszketős ujjaival végigcirógatva
 62      10|       szegény társaságukba; a fiatal nő mindenfelé ünnepeltnek érzé
 63      10|         bámulatban felkiálta az öreg nő iszonyattól áthatott hangon,
 64      10|           döcögéséről veheté észre a nő, hogy óvatosan haladnak;
 65      10|              mit tehetnél te, gyönge nő?~Férjének nem szólt efelől
 66      10|         válták fel egymást; a fiatal nő megismerkedett Erdély főúri
 67      10|       terjesztett a szobában, hogy a nő feje megfájdult tőle.~Másnap
 68      10|           Piátrán lakó híres vajákos nő jőve hozzám egy igen nehéz
 69      10|              és – különösen leányok. No, de ezt nem szükség nagysádnak
 70      10|       használja. – Tegnap tehát ez a nő hozzám jött, pedig nagy
 71      10|             szentségtörést. A fiatal nő csábnak van kitéve.~– Az
 72      10|      meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól meg van védve.
 73      10|              a Dupe Piátra-i vajákos nő vallomását, erős a gyanúm,
 74      10|             az örök ég alatt; s ez a nő nagyon féltékeny és nagyon
 75      11|             őt; mert a szegény sorsú nő sohasem látogatott minket –
 76      11|            nagyságodtól megtudtam. A nő reszketett, mint a nyárfalevél.
 77      11|             kimenté lelkét ama másik nő üdvének megőrzésével; valami
 78      12|              igenis, hogy tudom!” – „No, hát mondja, ha tudja.” – „
 79      12|             másikak. Azok a rosszak. No, majd megemlegettek engem. –
 80      12|         saját gyermekeim volnának.~– No, hát csak viselj rájuk gondot,
 81      12|          szereti a férjét ugyebár? – No, hát felelj; nagyon szereti-e
 82      12|            órán várom megérkeztét.~– No, én meglehet, hogy nem fogok
 83      12|             elégültséggel Demeter. – No, lám, a kis rebellis. A
 84      12| megváltozhattam egynéhány nap alatt. No, majd meglássuk. Itt van
 85      12|              lompos parókát a fején. No, jól van: nem bánom, ereszd
 86      12|            az gúnyosan mosolygott.~– No, eredj, hozd elő azt a fiút;
 87      12|            látszik, hogy mégis ő az. No, hát, úrfi, hadd halljuk,
 88      13|           ment a gazdag Hátszegihez.~No, ezt a fiatalembert okvetlen
 89      13|         egymással.~– Azt ki tudja? – No, hát csak arra figyelmeztetem,
 90      13|            ismerem önnek a gondjait. No, ne haragudjék; ne húzza
 91      13|              és azok el vannak ásva. No, ugye mondja, ön nem fél
 92      13|        belőlük, mint minden ember.~– No, ön most nem mond igazat:
 93      13|               ami most következik. A nő nem szeret, és nem szerettetik.
 94      13|       köztudomás volt eddig is, de a nő legalább nem tudta; – most
 95      13|            aki nem értett valamit.~– No, értem alatta azt a túlságosan
 96      13|             hozza. Most ez a szegény nő kétségbe van esve, el nem
 97      13|           beszéltetek folyvást, hán? No, ne süsd le a szemedet;
 98      13|     politikáról. Tehát már hazudtok? No, csak hazudjatok. – Azért
 99      13|             helyzet, nagyon fatális. No, de semmi. Ha az ő ékszerei
100      14|          vagy. Hogyne szeretnélek.~– No, hát ölelj meg szépen. Azután
101      14|          biztosabban szót fogadjon a nő, egy csókkal lezárta a száját.~
102      14|             tudni kell, hogy az oláh nő féltékeny, bosszúálló, eszes.~* * * ~
103      14|           azt mondtam, hogy félek.~– No, majd próbára teszlek mindjárt.
104      14|              Azt hallani fogjátok.~– No, hát akkor én is mondok
105      15|             elsül, ugye, öregapja?~– No, csak vidd be, Flóre. A
106      15|            császári postaszekeret.~– No, no, abba beletörhetik a
107      15|        császári postaszekeret.~– No, no, abba beletörhetik a foga.
108      15|   Gyulafehérvárott a kaszamátában.~– No, ne félj semmit, nem történik
109      15|              pléhajtót átlyukasztja. No, nem félsz már, ugye?~Makkabeskunak
110      16|               de szerelmet.~A félénk nő csak sírni tudott. Reszketett
111      16|            ezt kiheverni”.~A szegény nő néha naphosszant eljárkált
112      16|              megjáratni a bolondját. No, de vigasztalja magát; ne
113      16|        kártyázni: átkozottul nyerne! No, mert tudja, kedves barátom,
114      16|      ugyanazt az összeget egy idegen nő szép szavára könnyű szívvel
115      16|           hogy mit keres most itt, a nő nyakába borul, s érzékenyen
116      16|         akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe hozá, hogy arról
117      16|  nevetségesen rászedetett egy ravasz nő furfangja által, ennek a
118      16|             csak mérgesíté eme másik nő ártatlan és őszinte hálálkodása.
119      16|           senki sem fogja sejteni?~– No, ez jó gondolat.~Hanem azért
120      16|         kezei.~A szegény rémítgetett nő sírva fakadt.~– De hátha
121      16|        lakott. Amint látta a szegény nő kétségbeesését, azt mondá
122      16|             el fogom kísérni Pestig.~No, hiszen csak ez kellett
123      16|          feküdt le.~– Csak gondolod? No hát jól van. Jó lesz, ha
124      16|         mellé, s hajtottak tovább.~– No, mármost ezt a lovat nem
125      16|          vigyen el tulajdonképpen.~– No, mármost mehetünk szépen
126      16|              egyre távolabb menne.~– No, most még csak az az egy
127      16|             De drága jó szíve van. – No jó, hát maradjunk annál.
128      16|           kisded ablakon.~Tehát az a nő, akinek gyermeteg örömére
129      16|     lakomához Henriette-et.~A fiatal nő mosolyogva foglalt helyet
130      16|              hiába rántotta őt fel a nő az asztalról, megint csak
131      16|          ajtó sebesen feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia Negra,
132      16|       visszanyerte lélekjelenlétét a nő. A veszélytől egy lépésnyire
133      16|             semmi rosszat – esenge a nő –, én mindent odaadok, amit
134      16|               A vér forrott a gyönge nő minden üterében; szemei
135      16|          lett ezek után.~Hová lett a nő? Mi történt itt az éjjel?
136      17|             mert meghalt.~– Meghalt? No, úgy tudom, hogy azóta hajban
137      18|            mert az kiássa a falat.~– No, hát az nem kell; de egyéb
138      18|              Egyet elfelejtettünk.~– No, mit?~– Még malac is kell!
139      18|           csibukszárat.~– Megálljon, no; ne füstöljön most; beszélgessünk
140      18|        csibukom szárát; nem pipázok, no; de kell nekem a kezemben
141      18|   tête-à-tête akar rá alkalmat adni. No, iszen én nem leszek fukar,
142      18|              János úrra függesztve.~(No, ez világosan csak ürügy!
143      18|             által infiltráltatott.~– No, én nem azért mondtam, mintha
144      18|        fizetni a bírságot mindennap. No, ez szép kis üzlet lesz!
145      18|     örvendetes hírt akarni mondani.~(No, hisz azt majd megtudod,
146      18|          Repültem, instálom alássan.~No, hiszen repült aztán a következő
147      18|         ilyen nagyon. Ne haragudjon, no. Hiszen nem fáj, ugye? Hol
148      18|     örvendetes újságot mondja nekem; no iszen kaptam én örvendetes
149      18|             nagyságos úrnak kutya.~– No, no, no, csak ne kiabáljon
150      18|         nagyságos úrnak kutya.~– No, no, no, csak ne kiabáljon olyan
151      18|     nagyságos úrnak kutya.~– No, no, no, csak ne kiabáljon olyan
152      18|           letörülni Margari arcát.~– No, no, kedves Margari, bizony
153      18|       letörülni Margari arcát.~– No, no, kedves Margari, bizony
154      18|           makacs gyerekek szoktak.~– No, lám, már nevet, nincsen
155      18|           nevet, nincsen semmi baja. No, itten van a kétszáz forint,
156      19|                                    A nő, kit nem lehet feltalálni~
157      19|             el nem kezdé dorgálni.~– No, te ugyan szép legény vagy!
158      19|              ugyan szép legény vagy! No, te ugyan gyönyörű paladin
159      19|        hangon Satrakovics.~– Hahahá! No, ilyen kaland még berlini
160      19|          igaz?~– Hol van a bárónő?~– No, csak megállj! Ne szaladj;
161      19|            valamennyien mind láttuk. No, ugyebár?~Többen állították,
162      19|              az indítványtáblára.”~– No, te ajtónálló cerberus,
163      19|             Én a méhest választom.~– No, jól van. Igaz, hogy nekem
164      19|              visszatérjek többet.~(– No, itt szép kis galibát csináltam –
165      19|              hogy abban egy ártatlan nő is lakik, akiért ő imádkozni
166      19|           haza, mint Gerzson maga.~– No, fiam – szólt Gerzson úr –,
167      20|             mind örök titok marad. A nő soha el nem mondhatta azt
168      20|          mondani senkinek.~A szegény nő egész nap imádkozik. Óraszámra
169      20|        vissza Henriette, egy rongyos nő lépett hirtelen eléje, kinek
170      20|         szóra, asszonyom – suttogá a nő, és e suttogásban Henriette
171      20|              meg, asszonyom – szól a nő térdre bocsátkozva előtte,
172      20|        udvarra a kopókat.~A halavány nő pedig ingatag, de határozott
173      21|          kacsa. Ő most is itt van.~– No, és ha itt van, hát kinek
174      21| legbizonyosabban vetett tőrből is.~– No, én nem foghatom meg, hogy
175      22|           nem ijedek meg semmitől.~– No, mert sok embert megdöbbent
176      22|           sebét.~– Látom: itt van.~– No, ha látod, uram, akkor tudhatod,
177      22|         földesúr vadászik medvére.~– No, azt ugyan most rosszkor
178      22|              alkalmatlan mulatságba. No, de vége van; mindjárt visszafordulunk.
179      22|           öné?~– Még az sincs meg.~– No, én igen sok jó adattal
180      22|         mondá, hogy vadméh viasza.~– No, uram, ezzel a fegyverrel
181      23|           érezze. Egyébiránt ön okos nő, fölösleges volt figyelmeztetésem.
182      23|              született!~Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza?
183      23|              egy szegény lélekgyönge nő félelmében; nagyon sokat
184      23|     hatalmával kezeikben, egy gyönge nő kétségbeesése buktatott
185      23|             meg őket? Itt hangzott a nő halálsikoltása, itt küzdött
186      23|          fejet, te? Ezt a fejet itt? No, hát nesze! …~E pillanatban
187      23|            Amikor az mondá kacagva: „no, hát nesze!”, amikor az
188      24|           nagy mértékben büntetni; – no, tudja: ilyesfélét, hát
189      24|         költség, mint a jövedelem.~– No, ne tréfálózzék fiskális
190      24|           iránti jóindulata felől.~– No hát, miket tettem?~– Olvassa
191      24|         azért, mert gazdag vagyok.~– No, én nem.~– Nem is kegyedről
192      24|        mindenre tartozom gondolni.~– No, hát legyen meg. És azután?~–
193      24|          gondoljon ki valami mást.~– No, jól van, majd holnap meggondolom.~
194      25|         Fatia Negra; – ez az elítélt nő; – ez a vadászlaki találkozás; –