Fezejet

  1       1|             ajtón, azt kérdezhesse, mit parancsolnak, hanem ott
  2       1|          megmaradni. Én tudom, hogy mit lehet és mit nem lehet fiatal
  3       1|            tudom, hogy mit lehet és mit nem lehet fiatal leányoknak
  4       1|       parasztok ingeire stikkolnak; mit gondol?~Azzal veszi az ollót
  5       1|             Az a csavargó!~– No, de mit vétett?~– Mit vétett? –
  6       1|                No, de mit vétett?~– Mit vétett? – kiált felugorva
  7       1|           verekednem: ugye, Matild? Mit szólsz hozzá?~Lángainé hideg
  8       1|      engesztelő hangon:~– János, de mit akarsz?~– Azt majd meglátjátok!~
  9       1|         úgyis dühben van. Pedig hát mit nyernél vele, ha megölnék?
 10       1|          akadályozni ezt a párbajt. Mit gondolsz? Vagy te ma is
 11       2|        Rébuszokat fejtegetett.~– De mit akarsz te éntőlem megtudni?~–
 12       2|            meg Lángainét az öreg.~– Mit csinálsz, Matild?~– Egy
 13       2|        mindig kitalálom előre, hogy mit akar.~Ez önelégült konjektúrára
 14       2|             meg annyit sem tudsz.~– Mit? Így kell velem beszélned,
 15       2|          János arcára lásson, vajon mit fog tenni. Kilöketi az inasokkal
 16       3|           mondtad, hogy csavargó.~– Mit? Én mondtam? Az lehetetlen!
 17       3|             te űzményed az egész, s mit csinálsz miszteriőz dolgokat
 18       3|            már tudta, hogy testvére mit akar, a harmadikban pedig
 19       3|          duettben kiáltva:~– De hát mit akarsz te? Mit akarsz?~Lángainé
 20       3|               De hát mit akarsz te? Mit akarsz?~Lángainé kerekre
 21       3|     hangkifejtéstől meg nem ijed.~– Mit akarsz?~– Olyan nagyon kiabálni
 22       3|            emeletben is meghallják, mit beszélünk. És ha tinektek
 23       3|              alig találta meg, hogy mit mondjon ellene.~– De hogy
 24       4|      kellett hordani, megmutogatni. Mit evett tegnap este? Cukros
 25       4|            humorisztikus regényben, mit a világ remekműnek ismert
 26       4|             óhajtáson, s kikérdezé, mit szeretne, hogyan szeretné.
 27       4|            azután tudni fogja, hogy mit tegyen velök. Ugye, édes
 28       4|            elmondani senkinek, hogy mit olvasott azon iratokban;
 29       4|            nem a regényt.~– No, hát mit? Mit akar?~– Instálok alázatosan.
 30       4|             regényt.~– No, hát mit? Mit akar?~– Instálok alázatosan.
 31       4|          sőt még azt is tudom, hogy mit fog történni ezután, és
 32       4|            csak akartam tudni, hogy mit ér az a portéka, amit én
 33       4|       instáló képet öltött.~– Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja
 34       4|       általa.~Demeter úr érti, hogy mit cselekszik.~Ezen okirat
 35       4|       sohasem gondolt arra, hogy ki mit minek vesz?~Pedig az egész
 36       4|        gondját rádbízott fiamnak? – mit fogok neki rá felelni? Nos,
 37       4|             rá felelni? Nos, szólj, mit fogok neki rá felelni?~Az
 38       4|          tusakodtatok afölött, hogy mit tegyetek? Szándékotok volt
 39       5|        utoljára is, kedves barátom, mit gondolsz, mi fog történni
 40       5|         titkaitok el vannak árulva? Mit fognak tenni a rokonok?~
 41       5|        fogják mortifikálni rokonai? Mit bánod te azt? Engeded szenvedni
 42       5|            és fontold meg jól, hogy mit tégy. Két óra múlva, pontban
 43       5|           állt e virág előtt: vajon mit beszélhetett vele? Felelt
 44       5|          azt a bizonyos nevet, vagy mit, amit kegyeden kívül még
 45       5|          Sipos úrnak eszébe jutott, mit Szilárd apjától annyiszor
 46       6| katonáskodni pedig nem volt kedvem; mit tehettem egyebet, mint hogy
 47       6|           mi férfiainkkal úgy sincs mit mulatni, mert azok nagyon
 48       6|            Nagy félénken suttogá:~– Mit értettek ők az alatt, hogy „
 49       6|            ifjú vendégnőjétől, hogy mit álmodott, mert amit idegen
 50       6|             pénz sem tétetett le.~– Mit ért ön az alatt?~– Hát nem
 51       6|            számlált el előtte, hogy mit szeret, mit főzzön neki?
 52       6|            előtte, hogy mit szeret, mit főzzön neki? Szalonnás tarhonyát,
 53       6|    Henriette meg nem foghatta, hogy mit tesz ez. Tud a zsiványok
 54       6|          Marcit magasztalták fel.~– Mit beszélt ki a jámbor? (Azt
 55       6|             Azt nem kérdezte, hogy „mit vétett?”, de hogy „mit vallott?”)~–
 56       6|              mit vétett?”, de hogy „mit vallott?”)~– Bolond volt.
 57       6|            hóhér nem tudott neki rá mit mondani, mert furcsa szó
 58       6|           egyszer a kocsistól, hogy mit jelentenek azok a keresztek.
 59       7|         csak mi tudjuk hárman, hogy mit jelent. A Fatia Negra beszélni
 60       7|           kívül itt át nem mehet.~– Mit tudsz te ahhoz – felelt
 61       7|            öreg nagyot sóhajtott:~– Mit ki nem találnak már a világon!~
 62       7|         három százalékot költségül, mit kell neki kapni érte?~–
 63       7|         Rosszul jár vele. Aztán már mit akarnál felőlem megtudni?
 64       7|            találni, hogy hol jársz, mit csinálsz most, kivel beszélsz,
 65       7|             tartá kezét arca elé:~– Mit akarsz!~– Ne félj semmit.
 66       8|             ha eljuthatna is hozzá, mit segítene rajta vele, hogy
 67       8|        elválnak a sziklarepedéstől. Mit akarhat azzal?~A pásztor
 68       8|         bámulva nézett utána: vajon mit akarhat azzal?~A férfi odaérve
 69       9|            ott egy nagy anyamedvét, mit valami távoli hajtóvadászaton
 70       9|      mintegy beleolvadva az égbe.~– Mit nézesz itten naphosszant,
 71       9|            nehány lakodalmas puska, mit a legénység puffogtatni
 72      10|       akinek ő nem tudna e kérdésre mit felelni.~E pillanatban egy
 73      10|     különben a nagyító hír ki tudja mit kürtölne fülébe.~Lehetne-e
 74      10|             kidőltek e vállalatból; mit tehetnél te, gyönge nő?~
 75      10|              rablótól sem ijed meg; mit is akarnának tőle elvenni?
 76      10|        gyanútlanul aggatott magára. Mit tudta ő, hogy azok ezreket
 77      11|        amiről úrnak és cselédségnek mit sem szükség tudni.~Egy óra
 78      11|       szóval sem említé, hogy hát ő mit tud, pedig ő még szebb és
 79      11|           szerelmét elárulták.~– De mit terheljem én nagyságodat
 80      11|           alszol-e?~– Ébren vagyok, mit akarsz? – felelt neki vissza
 81      11|         ajtót.~Én súgtam neki, hogy mit mondjon.~– Nem lehet, férjem
 82      11|            ha én nem súgtam fülébe, mit mondjon, nem tudott neki
 83      11|       ellenkezésre.~– Balga némber, mit nekem a te száz aranyod?
 84      11|           Táre egy szóra nem bír?~– Mit akarsz, bolond! – dörmögé
 85      11|             megyek, annyi bizonyos. Mit nekem az éjszaka? Nem jöhet
 86      12|      felolvasá előttük, mi történt, mit kívánt, miket mondott a
 87      12|             kegyelemért esdekelnek. Mit gondolsz, vajon kapnak e
 88      12|            szájába rágtad jól, hogy mit mondjon, vettél neki tisztességes
 89      12|            Ő jött, nem én hívattam. Mit akar?~– Azt akarja, hogy
 90      12|         honnan terem a puha kenyér? Mit gondolsz, ha egy ruha leszakad
 91      12|            hull-e az, mint a manna? Mit gondolsz?~A fiú összeharapta
 92      12|         mától fogva nem tudom, hogy mit fogok enni.~Odabenn még
 93      12|          csóválta nagyon.~– Ej, ej, mit csinált már az úrfi megint?
 94      12|            az kérdezni fogja tőled: mit tettél árva gyermekeimmel?~
 95      12|               Tenni fogsz róla, te? Mit tehetsz te az én végakaratom
 96      12|        Demeter úr alig talált szót, mit e rövid egytagú igéhez kössön,
 97      13|         meglepetve nézett fel rá:~– Mit? Mi az?~Azután egy egész
 98      13|           fog kételkedni azon, hogy mit tegyen, hanem valódinak
 99      14|         magamat vénségemig annyira, mit kaparok egyik aranyat a
100      14|          leány, jó leány is; de hát mit használ? – Te férje mégsem
101      14|       odamennék mindenestül; de hát mit használna, te mindenütt
102      14|   betemetjük. Azontúl csináljon, ki mit akar az aranyával; én semmibe
103      14|               kérdezé a kalandor.~– Mit gondolsz? Ugyan mire?~–
104      14|          Összeborzadt utána.~– Nos? Mit éreztél?~– Szád megégette
105      14|          majd én is megmondom, hogy mit akarok. Fogod-e igazán nőül
106      14|             ketten tudták még, hogy mit kell tenniök; az egyik volt
107      15|           Ha valaki nem kérdi, hogy mit fizessen, hanem kezet szorít,
108      15|          Táre is kezében fogta már; mit nyert vele? Megvakult, most
109      15|            rajta hozta a katonákat, mit nyert vele, az eltűnt a
110      16|        kételkedett azon, hogy hát ő mit cselekedjék. Annak a hibáját
111      16|             Hanem tudja ön, hogy én mit tennék, ha az ön helyében
112      16|             végre Hátszegi.~– Tudja mit, kedves barátom? – szólt
113      16|             meglepte ez a kérdés.~– Mit gondol a grófné?~– Én gondolok
114      16|          Hanem én azért tudom, hogy mit kell tenni egy gavallér
115      16|             kérdéshez jöhetne, hogy mit keres most itt, a nő nyakába
116      16|            Óh, én kigondoltam, hogy mit teszek. A legrosszabbra
117      16|           ki az, nó? Hát jöjjön be, mit kiabál odakinn?~– Ejnye,
118      16|                Kinn van a hüssön.~– Mit csinál ott?~– Őrzi a vakandokokat.~
119      16|     rettegni. Megszólította őket:~– Mit akarnak önök tőlem?~A Fatia
120      17|      falatját is velünk, s ha nincs mit ennünk, eltréfálja az éhséget.
121      17|          elkezdett horkolni. Nekünk mit volt tennünk, fel kellett
122      17|    kitagadom őket, a dúsgazdagokat, mit kívánhatják ők, hogy cifra
123      17|            magát; kikérdezett, hogy mit akarok tenni. Mondám neki,
124      17|         Ekkor értette Szilárd, hogy mit jelent e passzus: „vannak
125      18|            Margarinak legyen mindig mit enni elég; hogy a Margari
126      18|          magáról és énrólam jobban? Mit ér az, hogy a nagyságos
127      18|           amoda, lábszárba, hova?~– Mit gondolsz hát, hogy mit kellene
128      18|              Mit gondolsz hát, hogy mit kellene csinálni?~– Hát
129      18|         Egyet elfelejtettünk.~– No, mit?~– Még malac is kell! Ugye?
130      18|           nap az kérdezé tőle, hogy mit tud a nagyságos úr bizonyos
131      18|         világosan csak ürügy! Ugyan mit törődnék a szolgabíró egy
132      18|          rágni.~– De hát végtére is mit tartozik ez a dolog énrám?~–
133      18|              ha elaludt.~– De ugyan mit akar itt, hallja? – kérdé
134      18|            meg majd Margarit! Vajon mit szándékozik adni? Mi az
135      18|             csak meg János úr, hogy mit cselekvék. Azon ijedt meg,
136      18| ismeretlenné tenni őt maga előtt.~– Mit akar ez az ember? Kicsoda
137      18|           volt az elbámulás sora.~– Mit vétettem én? Miért akarják
138      19|         azután tanakodni vele, hogy mit kell itt tenni ezúttal,
139      19|        tenni ezúttal, hol keressék, mit gondoljanak, hová lehetett.~
140      19|            hát mi lelt? Mi bajotok? Mit nevettek?~– Halljátok? –
141      19|     fordulva. – Még azt kérdi, hogy mit nevetünk? Hát, mondsza csak:
142      19|             Gerzson úr. – Mondd meg mit tudsz felőle, mert ez rám
143      19|              Köszönöm.~– Nem tudom, mit.~– Majd megtudod. Mármost
144      19|         szemedet, és megértsd, hogy mit mondok. Én magam sem tudom,
145      19|          kívánok, nagyságos uram.~– Mit kívánsz nekem jó estét,
146      19|            nem mindegyik érdemli.~– Mit?~– Azt, hogy él.~– S micsoda
147      19|    kénytelenek voltak neki engedni. Mit tehetett volna szegény népeért
148      19|         ennyi gazdagság mellett! És mit tett ellene? Én azt mondom
149      19|          tizedrészét azon kincsnek, mit a nép megrontására elpazarolt,
150      19|             figyelmeztetés azonban, mit a levél tartalmazott, nem
151      19|      álmodból felköltelek, de nincs mit tenni egyéb”, gondolá magában
152      19|           megismerte a kéziratot.~– Mit szól ön a tartalmához?~–
153      19|         zsebébe, mivel a condrának, mit ő felveszen nincsenek zsebei.~–
154      19|           azontúl tudni fogja, hogy mit cselekedjék; ahogy tudni
155      19|          megbánta a keserű fohászt, mit a kastély ellen külde, eszébe
156      20|          rövid lesz az ideje ahhoz, mit még el kell mondania. sietett
157      20|         csak ők ketten tudják, hogy mit.~Harmadnap ismét ott találta
158      21|            neked mi bajod van vele? Mit beszélsz te itt is, amott
159      21|          hogy Onuc, meg Gergus, meg mit tudom én még miféle jámbor
160      21|        fekete álarcosra:~– Ki vagy? Mit akarsz? Miért állod el a
161      21|             a Fatia Negra. A kincs, mit veletek hoztok, az enyim;
162      21|    tanakodott magában, hogy egyedül mit fog tenni huszonöt fegyveres
163      21|        Azzal nem várva, hogy társai mit határoznak, egynek a lovára
164      22|             ne hagyd. Megnézd, hogy mit eszel és iszol. Senkihez
165      22|              és többször körülnézz, mit csinálnak embereid. És végre
166      22|             tartsanak utána; – hogy mit akar, azt ugyan ki nem találhatta
167      22|          tudatnivalói vannak.~Vajon mit tudhat egy vak ember?~Szilárd
168      22|           Táre. – Tudom is én, hogy mit kell arra felelni: „merre?”
169      22|        magam is gondoltam ilyesmit. Mit tudhatja egy vak ember,
170      22|            rosszul égő szivar tüze, mit egy óriási pipás elhajított;
171      22|           ellenében legyenek. Vajon mit mondanának egymásnak? Azután
172      22|         hogy az egy kiégett szivar, mit az égi képletek valamelyik
173      22|       árkában dolgoztam.~– Éjszaka, mit dolgoztál?~– A víztartón
174      22|        fazékba, belehull a vízbe.~– Mit érsz vele? Ki fog úszni
175      23|           akárki agyában született!~Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza?
176      23| felterítettek egy szép kerek téren, mit terebély hársak fogtak körül.~
177      23|             leánya volt.~– Hát maga mit dalol itt, mint a holdkóros,
178      23|        figyelmét, utat veszthessen.~Mit fog mondani a báró úr, ha
179      23|             úr, ha ezt megtudja? De mit fog tenni? Mindenkit főbe
180      23|             nagyobb volt a félelem, mit Hídvárról elhozott, s százszorta
181      24|          már?~Sipos nem tudta, hogy mit kellett volna neki már hallani.~–
182      24|            nem tudta gondolni, hogy mit akar ez most.~– Igazán,
183      24|         mondá Siposnak:~– Tudja ön, mit? Dobjuk a tűzbe ezt az egész
184      24|             meg a maga szerencséje. Mit kell elébb is tennem?~–
185      24|         tudott volna eszmélni, hogy mit tegyen. Rá hagyta magát
186      24|         által ajánlott uradalmakat; mit érdekelte őt, hogy melyik
187      24|           érdekelte őt, hogy melyik mit jövedelmez, s írásban ismeré
188      25|            bolondot, aki nem tudja, mit beszél. De egyről elfelejtkeztek!