Fezejet

  1       1|               oldalán, ugye, Makszika? Maga katona lesz.~– Igen – felelt
  2       1|                neki, hogy hiszen éppen maga rendelte ezt tegnap, de
  3       1|            praefectus. – Ezzel eltolja maga elől a kerekeken görgülő
  4       1|                megállj!~Erre az öregúr maga is lelkesedni kezdett.~–
  5       1|            meglátjátok!~Azzal becsapta maga után az ajtót.~Az öregúr
  6       2|         Demeter úr előtt anélkül, hogy maga egy szót értene belőlük.
  7       2|          tengerbe.~– Merte volne-e azt maga megtenni, Margari? – kérdezé
  8       2|               megvan-e még?~– Jól van, maga nagy ostoba, olvasson tovább.~
  9       2|               úgy délfelé hazaérkezett maga János úr, egy kissé olyan
 10       2|                   Henriette, menjen ki maga is. Gyermekeknek nem kell
 11       2|             ment odább, nyitva hagyott maga után minden ajtót, s odakinn
 12       2|              Jöjjön ide csak, Margari; maga tud diákul, fordítsa le
 13       2|                helyett azt tette, hogy maga rohant ki az ajtón az érkező
 14       3|               egy valóságos dinaszta a maga kerületében; olyan úr, mint
 15       4|          varróleány ül mellette, meg ő maga, mégis éjjelt kell nappallá
 16       4|            arról senkinek semmit, amit maga gondolt; engedte a másnapi
 17       4|           világosított fel arról, amit maga gondolt.~Hanem Henriette
 18       4|              kénytelen volt Clementine maga lefáradni a konyhába, mert
 19       4|                 Alig tette be az ajtót maga után Clementine, midőn Henriette
 20       4|         kaputja szárnyait sem húzta ki maga alól, mint máskor.~Demeter
 21       4|        természetesen gyalog, mert hogy maga lovakat tartson, annál gazdálkodóbb,
 22       4|                 úgy hallgatták, csak ő maga, aki olvasott, nem használt
 23       4|             vére foly már. A defterdár maga ruméliai születésű török
 24       4|              akkor letette valamennyit maga elé az asztalra, s eszmétlenül
 25       4|                órával az öreg családfő maga nyújtá azokat kezembe, hogy
 26       4|        megjegyezve, hogy fordításban ő maga is olvasta már azokat.~A
 27       5|               Akit arra neveltek, hogy maga semmihez ne értsen, aki
 28       5|             engemet, kedves bátyám. Ön maga is mondá, hogy a szerelmes
 29       5|                egy semmi emberrel, aki maga sem tudja még, hogy miért
 30       5|                 Mikor aztán hazaért, ő maga kereste fel Szilárdot szobájában,
 31       5|              papírokhoz, kezébe vette, maga felé fordította, egy tekintetet
 32       5|            megtudni az egész világnak? Maga addig ápolta, locsolgatá,
 33       6|         leereszték, Henriette láthatta maga előtt a tájékot. Sohasem
 34       6|             miket szokott írdogálni, s maga sem tudja, hogy milyen híres
 35       6|          ráütött Kengyelesy vállára:~– Maga nagy ostoba! Maga mókus! –
 36       6|           vállára:~– Maga nagy ostoba! Maga mókus! – Mintha mindig őrá
 37       6|      Kengyelesy tréfás észrevételét.~– Maga mókus, maga hallgasson –
 38       6|            észrevételét.~– Maga mókus, maga hallgasson – feddi őt ezért
 39       6|             feddi őt ezért a grófné –, maga mindig balgaságokat mond.
 40       6|              mindig balgaságokat mond. Maga neveletlen gyermek; ha én
 41       6|         homlokára; így ni, betyárosan; maga kis betyár!”~Kengyelesy
 42       6|                gyermekek számára, mint maga? – Végre elfordul tőle,
 43       6|          jobban szereti a férjét, mint maga engem. Ugye, Lénárd?~– Azt
 44       6|             micsoda nap van felírva. Ő maga sem tudja soha, mi nap van
 45       6|              Ezt a jegyzéket a mókuska maga elviszi a divatárusnőhez,
 46       6|             szőve az ébrenlétbe.~– Hát maga, nagy korhely, álmodott-e
 47       6|  elhallgattassa a hívatlan csevegőt, s maga fűzhesse tovább gondolatait.~
 48       6|                bömbölése, amint hajtja maga előtt a porfelleget; azt
 49       6|             kocsija eléje kerül a báró maga fogta kezébe a lovak gyeplűjét,
 50       6|          gyorsan, be a házba! – A báró maga segíti le nejét és Clementine-t,
 51       6|                korán férjhez adni. Hát maga lelkem, hogyan tiszteljem?
 52       6|           pisztolyt a zsidóra, a zsidó maga is amazokra vallott, de
 53       6|               ide” azzal szépen felült maga a szekérre a pappal szembe,
 54       6|        nagyságos úr sokszor danolta őt maga előtt – folytatá könnyeit
 55       6|               betyár. Inkább megkeresi maga azt a hegedűt.~Valahogy
 56       6|                delejes fénykörben látá maga előtt, mely ellenállhatlanul
 57       6|               pisztolyait sem rakta ki maga mellé.~A mellékszobában
 58       6|               minden völgynek megvan a maga rémregénye, a maga nyomasztó
 59       6|            megvan a maga rémregénye, a maga nyomasztó kísértete.~Néhol
 60       7|          tudott senki semmit, mint aki maga is érdekelkve volt – nagy
 61       7|             Mint a parázs. Talán éppen maga a dráku?~– Óh, nem a dráku!~–
 62       7|         gabonát?)~Azután pedig az öreg maga ült fel a garadba, s kezét
 63       7|             oláhul senki sem más, mint maga a nagyságos ördög.~Az öreg
 64       7|                 mely hőséget terjeszte maga körül, s annak tetejébe
 65       7|                fehér fénnyel világítva maga körül. A két munkás egyenkint
 66       7|              megkülönböztetni.~A leány maga is bódulni érzé fejét e
 67       8|                egy szegény polgárnő, s maga sem tudta akkor, mi végzetes
 68       8|              meg kesztyűben járni.~Még maga a báró utasítá a tőzsért,
 69       8|               bokrot, mint egy paripát maga alá véve, s fél kézzel a
 70       9|            szomszéd nyájakra uszítani; maga is sokszor átváltozik szakállas
 71       9|               több év előtt Juonnal. Ő maga naphosszant eláll ott a
 72      10|           Lássa, kis kedves gyermekem, maga mindent úgy tehet, ahogy
 73      10|             kezét, szétmeredt ujjaival maga elé tartva, mintegy visszaidézőleg.~
 74      10|       Sziszegést, tompa zúgást hallott maga körül; szétnézett – talán
 75      10|              előtt, látta, mint ült le maga a reszkető asszony is, s
 76      10|              talány volt – Fatia Negra maga.~Hogy jutott a fekete ékszer
 77      10|              ellenséget ébresztett fel maga ellen, midőn ilyen rettenetes
 78      10|             táplálója is állatainak; ő maga egyetlen málélisztjét imitt-amott
 79      10|                   Tán csak nem nagysád maga?~– Nem. Ha járatlan nem
 80      10|             hova céloz: pedig hiszen ő maga beszélte el egykor a nagyságos
 81      11|            volna.~– A medve csalogatta maga után Lénárdot. Leült előtte
 82      11|             nehéz damasztfüggönyeit, s maga Anicával azokon belül maradva,
 83      11|              foglalva, miket Juon Táre maga fejtett a hegyek közt.~Marióra
 84      11|              öleléséből; hanem sokszor maga is félig elbukott vele,
 85      11|         hallottaktól: elmélázva nézett maga elé, s végiggondolta a rémjeleneteket,
 86      12|             mellől; konzíliumot tartat maga fölött, mindennap kétszer;
 87      12|            ordítá a doktor, s becsapta maga után az ajtót; szegény doktor
 88      12|               az ajtót; szegény doktor maga is sárgaságba esett e jelenet
 89      12|        tinktúrákat; azokat sorba rakta maga elé az asztalra, de hozzájok
 90      12|            urat. Bizonyosan Demeter úr maga hívatta őt oda. Hiszen hadd
 91      12|         alkalmatlan parancsoló nélkül; maga ura akar lenni. Rokonainak
 92      12|              úr; ő nem ereszkedik le a maga érdekében könyörögni; ő
 93      12|             Nem látott most már semmit maga előtt, nem hallgatott senkire.
 94      12|                az ajtón, s azt bevágta maga után. Az elhagyott szobából
 95      12|           kezeivel tétovázva keresgélt maga körül – nem tudod-e, hogy
 96      13|       kikerülte volna a figyelmét, azt maga a gróf sietett figyelmessé
 97      13|                Már megfogta. Odaülteté maga mellé; mindig vele beszél.
 98      13|              még hagyján, ha ez a férj maga is szegény ember! De hát
 99      13|              úr nevetett rajta nagyon, maga Kengyelesy is.~Vámhidy természetesen
100      14|              kalandról tud valamit, az maga Anica volt. Henriette előtt
101      14|          mondva, ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta, válogatott átkokkal
102      14|                akkor … akkor egyszerre maga előtt látja őt mindenki!~
103      14|               villanykészletet láttak. Maga a villanygép az oltár alá
104      14|           leányommal, amennyit ő saját maga nyom.~Ez egészen az atyafiak
105      14|             menyasszonnyal, amennyit ő maga nyom.~A két vőfély rögtön
106      14|               az egész barlang üregét; maga a levegő, maga az űr is
107      14|         barlang üregét; maga a levegő, maga az űr is lobogni látszott:
108      14|            ismét a menyasszony volt.~Ő maga ragadta kezébe a fáklyát,
109      14|       erszényekben; – de a Fatia Negra maga nem volt sehol.~– Elrejté
110      15|          közepén nyílik a konyha, ahol maga a nemes úr lakik, legvégén
111      15|              egyre küldözte ide-oda. Ő maga arról a helyről, ahol az
112      15|       kirabolni; más ember pedig védje maga magát. Aztán hiába való
113      16|        Legalább mindenki azt hitte – ő maga is.~A grófné igen szívesen
114      16|            hiszi tán, hogy a kocsmáros maga rabolt volna meg? A grófné
115      16|         valóban nagyon álmos volt, s ő maga ment az istállóba a lovak
116      16|             volt; a kocsis mondá, hogy maga a nagyságos úr beszélt a
117      16|           először látja napfelköltekor maga előtt az alföldi pusztát,
118      16|               egybeolvadni látszik, az maga is érez valami mérhetetlen,
119      16|             számít semmit.~Be is dugta maga alá az ostort igazi kocsisi
120      16|                   Pedig a nagyságos úr maga is elment hozzá.~– Örrrdög
121      16|             délelőtt tovamehessenek. Ő maga pedig lekerült az országútról
122      17|        személyek nevei: Hernáni persze maga Babérossy Leánder; Elvira –
123      17|        tanácsoltam neki, hogy hozza át maga a cédulát a tekintetes úrhoz,
124      17|              természetesen az igazgató maga. Minthogy e két személy
125      17|         szólala fel, mondván:~– Hallja maga, direktor! Ebben politika
126      17|              mondhatja magáról, hogy a maga embere; és az nem is nehezen
127      17|            Leándernek), önnek testvére maga a mártíri önfeláldozás.
128      17|               bujdosó, s azzal kirúgta maga alól a széket, fölkapta
129      17|        keresett elő, két gyertyát tett maga mellé, s az előtte ülő ifjút
130      17|          Szilárd lefekteté az ifjút, s maga csak azután ment fekünni,
131      18|           tehát megérte, hogy úr lett; maga ura; nem hónapos lakó, de
132      18|            fújja a törökdohány füstjét maga körül.~Clementine sokat
133      18|         szeszélyeit, annak, ha egyszer maga asszonyává lesz, nagyon
134      18|                sem látja; ismerem én a maga nagyságos urát.~– Dehogy
135      18|          beszélt, s úgy fújta a füstöt maga körül, hogy Clementine kezdte
136      18|           pamlagvánkosról.~– De hát ha maga olyan nagyon kezében tartja
137      18|         történik vele, meghal; s akkor maga aztán szaladhat utána a
138      18|             még egy kicsinyt. Gondolja maga, hogy erre mind rá lehet
139      18|                tartozik, hogy uraságod maga mondá előttem, miszerint
140      18|            kell vallani, hogy az ember maga is érdekelve van; akkor
141      18|             persze meg nem esketik, de maga jön gyanúba; vagy megesküdni
142      18|                hogy fogja mondani: hát maga hogy jött ide, hogy magát
143      18|                ábrázatját pillantá meg maga előtt, amint a hű férfi
144      18| impertinenciával ismeretlenné tenni őt maga előtt.~– Mit akar ez az
145      18|             lépést elkövesse, s azután maga hamisította tovább a váltót,
146      18|               mindent tudok.~– Hát nem maga parancsolta?~– Ejnye, gazember;
147      18|    parancsoltam.~– Igen! Igen a nagys… maga parancsolta; én csak szót
148      18|              Nem ismerlek, gazember.~– Maga a gazember. Én csak kicsiny
149      19|             nem lakott kívüle senki, ő maga az emeletet foglalta el,
150      19|          fátyolozva?~– Nem, barátom, ő maga volt az, nem csalódtam.~–
151      19|               mi történt, s utoljára ő maga kívánta, hogy az útból félretérjenek.
152      19|               part alá, azt a kulacsot maga kiöblítette tízszer, s azután
153      19|              is készül ez csak? Kegyed maga szokta készíteni, ugyebár?~–
154      19|            volna.~– Hát tisztelendő úr maga hol hál?~– Én kimegyek a
155      19|      megérkeztére nem vár.~Ő ismerte a maga embereit, ő tudta, hogy
156      19|            hamarább haza, mint Gerzson maga.~– No, fiam – szólt Gerzson
157      20|          mondhatta azt senkinek. Talán maga is csak álomnak vélte az
158      20|                aznap találkozott vele; maga kereste a találkozást. A
159      21|          elfogni? Hiszen a Fatia Negra maga megugrott, s ezóta Amerikában
160      21|             törvényszék elnöke volt, s maga aláírta az ítéleteket.~–
161      21|            csákánnyal és lőfegyverrel. Maga a Fatia Negra egy erős fekete
162      21|             utat széltében elfogták; ő maga közepén legelől állt, a
163      21|           villámait magára vonta.~És ő maga sebesíthetetlen volt; kard,
164      21|               Vak volt már, nem látott maga előtt egyebet, csak vért
165      22|               semmi gondja, ő ismeri a maga emberét.~A hajsza megindítása
166      22|              fogja kísérteni.~– Hogy ő maga jöjjön bennünket megtámadni?
167      22|               cirkáltatá az erdőben, s maga is csak hajnaltájon dűlt
168      22|               a mezőn, vadászcsapatját maga után szólítva, ugyanazon
169      22|               egy éjjel aludni fognak; maga az áruló is úgy tetteti
170      22|              gyutacsok elpattogtak, de maga a töltés ki nem dördült.
171      22|                jól haladhatott, mint ő maga; a távolság kettőjük között
172      23|          kastélyba fog szállni; Lénárd maga hívta őt házához …~Bizonyosan
173      23|                legirtózatosabb.~Lénárd maga hívta meg Vámhidyt kastélyába.
174      23|             tanúsítva mellette, hogy ő maga ugyanakkor házát napokig
175      23|          vadászcsaládot öltek ki, vagy maga a vadász ölte el magát és
176      23|             kacagott rá.~– Ahá, János, maga most ugyancsak felült; azt
177      23|             kertész leánya volt.~– Hát maga mit dalol itt, mint a holdkóros,
178      23|       szobaleányt, azért állította oda maga helyett énekelni a kertészleányt,
179      23|                 Ekkor betette az ajtót maga mögött, s a másik szobáét
180      23|         kitárva; különben minden úgy a maga helyén, ahogy rendesen szokta
181      23|                eszébe, hogy be kellene maga után zárni az ajtókat, nehogy
182      24|              sajgatóbb ellenfele, mint maga Lángainé.~A hetedszer hasztalan
183      24|       hetedszer hasztalan kéretés után maga jelent meg János úr Siposnál.~
184      24|            vele a túlpartra, szüntelen maga után hurcolva a szerencsétlent,
185      24|            vonatott bele, azt uraságod maga legjobban fogja tudni.~–
186      24|              egy mód van, ha Henriette maga jószántából azt fogá mondani,
187      24|              rossz fiúnak legyen meg a maga szerencséje. Mit kell elébb
188      25|              azért János úr soha sem a maga, sem a fia betegségéről