Fezejet

  1       1|            Egy síró ulánus katona.~– Mi a baj? Ki bántotta a Makszit?
  2       1|              kérdezné meg tőle, hogy mi baja. Tudniillik az apja
  3       1|        hallja.~– Nagyságos úr…~– No, mi baj? – szól vissza most,
  4       1|        gondolom. Én csak tudom, hogy mi az illendő. Megyek az előszobájába;
  5       2|             nyugtalanság, hogy vajon mi nagy dolgokat fog elkövetni
  6       2|             megtörtént? Végbement?~– Mi történt meg? – kérdezé János,
  7       2|           most szólhatsz.~– De ugyan mi a csodát akarod, hogy szóljak!~–
  8       2|             nem jössz be? Nem látsz, mi?~– Nem téged kereslek, hanem
  9       2|            eltűnhessen? – Gyere ide! Mi kell neked a Henriette-tel?~
 10       2|            látta megkérdezni halkan: mi tetszik. Mire az az odahajló
 11       3|            Lángainé szúrósan –, hogy mi okod volt neked ezt a fiatalembert
 12       3|             Hát, hisz azért lehet.~– Mi lehet?~– Lehet a báró háztűznéző.~–
 13       3|        mentegetőzve. – Én nem tudom, mi bajod. Ha én Henriette-ről
 14       3|             fog, hogy neked ez ellen mi kifogásod lehet, azt én
 15       3|            bátrabban harcolhasson. – Mi oka lehet ezt ellenezni?~–
 16       3|         utána járatsz, hogy ki az és mi az, mert János barátunk
 17       4|           beszédeket tart neki, hogy mi egy nőnek a hivatása általában,
 18       4|             a hivatása általában, és mi különösen egy rangbeli nőnek,
 19       4|           ember szeretné tudni, hogy mi lett már tovább.~– Lelkem,
 20       4|    furfanggal kigondolt furcsaságot, mi legyen és mi ne legyen benne;
 21       4|            furcsaságot, mi legyen és mi ne legyen benne; annyira,
 22       4|             nagyon háborgatta: vajon mi lehet abban a csomagban?
 23       4|          szeretné tudni nagyon, hogy mi lehet az, amit Henriette
 24       4|             történni ezután, és hogy mi ennek mind az oka. Ezt én
 25       4|           háromszáz forint évdíjért, mi évnegyed elején pontosan
 26       4|              hogy mint titkár, (vagy mi?) nagyságos Hátszegi úr,
 27       4|            defterdár volt …~– Kérem: mi az a defterdár? – szóla
 28       4|               Csak tessék folytatni, mi értjük – monda Lángainé,
 29       4|          nőül. No: – jól van –; amíg mi a mellékleteket átfutjuk,
 30       4|            szólalt meg:~– Nos, tehát mi véleményed van e tárgyban,
 31       4|              azután apjához fordult; mi okozta e meglepő változást,
 32       5|        kedves barátom, mit gondolsz, mi fog történni most, miután
 33       5|         amikre más soha nem gondolt. Mi gondoltunk arra, hogy lehet
 34       5|            vagy le nem ír, amit csak mi ketten ismerünk, amiről
 35       5|         találva a titok, vagy nincs. Mi elválunk; – eddig sem volt
 36       5|              én csak azt látom, hogy mi nem fogjuk megérteni egymást.
 37       5|            van írva, még nem tudják, mi van benne. Egy lépésre van
 38       5|          szép volt tőled. Igaz, hogy mi igen rosszul bántunk veled,
 39       5|             kedvese, akit szeressen; mi magyarok hazának hívjuk
 40       6|              a kert alatt; kiszólok, mi az ott? Mondják hogy egy
 41       6|       lábakkal napszámba járni!~– De mi is lelte a te bal kezedet,
 42       6|            vérmedvére. Tetszik tudni mi az a vérmedve? A medve igen
 43       6|          vadjárta réseket álltuk el; mi ketten Lénárddal egy vízmosásos
 44       6|          elég baktatott el előttünk, mi nem lőttünk rájuk: most
 45       6|          csaknem vége felé járt már; mi csak ötven lépésnyire álltunk
 46       6|              kárban; most végem van! Mi egy ilyen pompás állatnak
 47       6|              külön lakosztályába, „a mi férfiainkkal úgy sincs mit
 48       6|            nem érkeztek el, ki tudja mi dolguk akadhatott, pedig
 49       6|             én nem volnék, ki tudja, mi lenne belőle?~És folytonosan
 50       6|              ez vén házasokhoz, mint mi vagyunk. Lássa, a báróné
 51       6|               Ő maga sem tudja soha, mi nap van ma; oda pedig a
 52       6|           tegnap nagysádtok voltak a mi vendégeink, most pedig mi
 53       6|            mi vendégeink, most pedig mi vagyunk nagysádtok vendégei
 54       6|         földe van ennek a pusztának.~Mi baja ennek a jámbornak azzal
 55       6|       szeresse férjét, mint most”?~– Mi közöm nekem e balgasághoz?~–
 56       6|         menekülni a viheder útjából.~Mi lehet ott? Pusztai csárda
 57       6|        lelkem. Zsiványok nincsenek a mi vidékünkön, csak szegénylegények.
 58       6|       találta, bár nem ismerte, hogy mi az, aminek aztán a csaplárné
 59       6|                 kérdé Hátszegi. – De mi az ördögöt bántanának rajtam!~–
 60       6|            tele csárdába vetődni.~De mi a patvart is akar most az
 61       6|            bravúráriákat hegedüljön? Mi gyönyörűsége telik ebben?
 62       7|         közbe indulatosan a leány.~– Mi nem lehet? Azt gondolod,
 63       7|           üveg mellé. Ezt pedig csak mi tudjuk hárman, hogy mit
 64       7|              beszélni akar velünk, s mi megyünk hozzá a Lúcsiába.~–
 65       7|            összezsugorodik?~– Nem.~– Mi lesz hát a büntetése, ha
 66       7|              volt kelleténél, s az a mi kárunk lett; most ez a gép
 67       7|          közül.~– Tudod-e, kedvesem, mi ennek a neve?~– Nem hallottam.~–
 68       7|            neked az én leányom, vagy mi?” de egyszer sem volt bátorsága
 69       7|          melyik csavar hova működik, mi kényszeríti a szivattyú
 70       7|                 ha meggondolom, hogy mi még ötven év előtt mindezt
 71       7|            imára hívja.~– Ne verjünk mi is egy-egy aranypénzt egymásnak
 72       7|            forgatá ujjai között.~– S mi történik mármost ezzel?~–
 73       7|            százalék a költségekre. A mi aranyaink nemes tartalma
 74       7|              nem kívánom soha tudni, mi történik az egész világon,
 75       7|              én nem keresem, hogyan, mi úton, de eszeveszetten megöllek.
 76       8|           lélek tűr vele és hallgat. Mi, férfiak, olyan kevéssé
 77       8|              s maga sem tudta akkor, mi végzetes ösztön sugallta
 78       9|       világon, akik nem tudják, hogy mi az a födél alatt alvás,
 79       9|     bátorsága bemenni, hogy megnézze mi az, s talált ott egy nagy
 80      10|              fog tévedni soha. Vajon mi kifogása lehet neki e vidék
 81      10|             az ékszer; honnan kapta, mi úton jutott hozzá, milyen
 82      10|              színek összeállítása. A mi népünk be szokta ezzel érni.~
 83      10|             fejemet, hogy megtudjam, mi úton jutott az a végzetes
 84      10|              csepp oka sem lehet.~De mi hát e borzasztó rejtélynek
 85      10|             ő kezéből Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? –
 86      10|              otthon nem látott, hogy mi az igazi úr, mert még azért,
 87      10|             előtt. Óh, én tudom jól, mi lakik abban az emberben.
 88      11|         Gondolja csak, nagysád, ez a mi nyughatatlan barátunk, nem
 89      11|         meglepett az elmondottakkal. Mi, nála nélkül, természetesen,
 90      11|           semmi köze? Hallgassa meg, mi történt! Azon este, én már
 91      11|          ursu beteg?~– Én nem tudom; mi lelte. Tegnap óta egyre
 92      11|            ki ne nyisd az ajtót, míg mi vissza nem érkezünk.~– Nem
 93      11|             védelmezni a nyájat.~– S mi lesz ezalatt kecskéivel,
 94      11|         rohanni, itthon leend. Addig mi torlaszoljuk el belől a
 95      11|          Marióra aggódva mondá, hogy mi fog történni akkor, ha férje
 96      11|              betölté a néma ligetet; mi benn a kunyhóban jól láttuk,
 97      11| hanyatt-homlok lebuktak a mélységbe.~Mi kirohantunk utánuk! A mélység
 98      11|           szemére veté magának: hogy mi jogon tépte szét e nyomorult
 99      11|           neki ama fekete ékszert, s mi kapocs van a rabló utált
100      12|              mert még azt sem tudja, mi betegségem van!” – „De igenis,
101      12|          orvosok, felolvasá előttük, mi történt, mit kívánt, miket
102      12|          Tudsz-e valami mesterséget, mi? Vagy koldulni fogsz, he?~
103      12|            szaladnom kell, nem tudom mi baj van megint odabenn.~
104      13|                 Hiszen nem beszélünk mi olyan közelről egymással.~–
105      13|            sem áll a grófné arcához, mi?~Sok jámbor fiatalembert
106      13|            önnek fogalma lenni, hogy mi az a kegyelemkenyér, amit
107      13|             fogom önt, hogy elvegye! Mi?~A többi úr nevetett rajta
108      13|     meglepetve nézett fel rá:~– Mit? Mi az?~Azután egy egész hétig
109      13|             már régóta készült.~– De mi vihette volna ezt a fiatal
110      14|             s akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~Az öreg Onuc
111      14|              feszületet, arra fogunk mi megesküdni, és akik jelen
112      14|         álarcos körül.~– Tudjátok e, mi annak a helynek a neve,
113      15|         azért, mintha félteném, vagy mi, hanem négyezer arany van
114      15|                Pedig kár, domnule; a mi vidékünk most nagyon bátorságtalan;
115      15|         Azután nem tudja senki, hogy mi történt.~Midőn báró Hátszegi
116      16|             kézírása.~De hát azután? Mi fog történni azután? Az
117      16| elismerésének következményei vannak; mi fog azokból kifejlődni?
118      16|              fog azokból kifejlődni? Mi lesz azoknak a vége?~Azt
119      16|              tartozásomban, meg hogy mi mindennel akarja megriogatni
120      16|       szeretném tudni, hogy – hát ön mi kamatot kér tőlem? Mert
121      16|          lóversenyeket be nem várni; mi is futtatni fogunk Lénárddal.
122      16|              kell kitalálgatni, hogy mi kell neki. Én restellem
123      16|                 Szállj le, nézd meg, mi baja?~A kocsis leszállt,
124      16|             tördelte a pipaszárát.~– Mi lelhette azt a kovácsot? –
125      16|           engesztelő hangjával, hogy mi baj van. E szóra megszelídült
126      16|            Lénárd csárdájának, odáig mi Gerzson bácsival eljutunk
127      16|    visszajöhet értünk a csárdához; a mi lovainkat majd otthagyjuk.~
128      16|         Mikor?~– Csak tegnapelőtt.~– Mi baja volt?~– Sok vizet ivott.~–
129      16|          négy sánta, elfognak rajta. Mi addig itt maradunk, míg
130      16|             sors üldöz bennünket. De mi dacolunk vele, ugyebár?
131      16|           fel, s még nem tudja, hogy mi történik körülötte.~– Nem
132      16|           hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink lesznek, gondolá
133      16|               Azután nem tudni, hogy mi történt …~Jó kora reggel
134      16|           ezek után.~Hová lett a nő? Mi történt itt az éjjel? Hogy
135      16|              szobába, hogy megnézze, mi van abban a kulacsban. –
136      16|            világtalan zavarban. Hogy mi történhetett itt, még csak
137      17|           rettenetes rosszak vagyunk mi. A szeme ég ki az embernek,
138      17|              sehol sincs. Hová lett? Mi lelte? Végre megtaláltuk
139      17|          negyven forint nem a világ, mi az Henriette-nek. Ha magam
140      17|              szerint benevolizálni: „mi neve önnek? hány éves? mi
141      17|            mi neve önnek? hány éves? mi vallású?” És a többi.~Éjfél
142      18|              ezt a csibukot.~– Ugyan mi lehet az?~Margari lerázta
143      18|             Én nem felelek senkiért. Mi közöm nekem inasaim, cselédeim
144      18|             embert nem kötelez, mert mi annak nyolcvan forint?~–
145      18|            volna megsúgni neki, hogy mi baj vár reá, de hallgatózó
146      18|          Vajon mit szándékozik adni? Mi az az örvendetes hír, amivel
147      19|            vagy, mondhatom.~– De hát mi lelt? Mi bajotok? Mit nevettek?~–
148      19|         mondhatom.~– De hát mi lelt? Mi bajotok? Mit nevettek?~–
149      19|           felé.~– Én nem látom, hogy mi nevetnivaló van ebben a
150      19|         egész arcában elvörösödve.~– Mi nem igaz?~– Hol van a bárónő?~–
151      19|        hallotta azt, hogy a lovakkal mi történt, s utoljára ő maga
152      19|             tudni tőle magától, hogy mi történt tehát énvelem, amiért
153      19|          bánnák, ha pihenhetnének.~– Mi közöd hozzá, gazember? –
154      19|              mindjárt kidűlnének is; mi gondod rá? Hát aki ellenséget
155      19|               a tudós doktorért.~– S mi baja az asszonyodnak?~–
156      19|          való, tekintetes uram, mint mi vagyunk. Magyarországon,
157      19|            végett körüljár.~– De hát mi köze van Hátszeginek avval
158      19|         ábrándjaink. Nem álmodoztunk mi arról, hogy mienk legyen
159      19|              emelhetni. Nem kívánjuk mi, hogy a magyar főurak segítsenek
160      19|           azt a boldog álmot, aminek mi életünket odaáldozánk. Csak
161      19|             lesz neki megvárni, hogy mi lesz ebből.~Kevés idő múlva
162      19|             kérdezé Gerzsontól, hogy mi történt.~– Olvassa el ezt,
163      19|           alatt. Hogy kerültél haza? Mi történt veled?~– Nem tudom
164      20|            nagy bajjal tudta leírni.~Mi történt vele e találkozás
165      21|              el nem tudták gondolni, mi ütközött egyszerre az érdemes
166      21|            veszem neki. De hát neked mi bajod van vele? Mit beszélsz
167      21|        perzekútor akarsz lenni, vagy mi?~– Igen, az akarok lenni,
168      21|            én nem foghatom meg, hogy mi bajod neked ezzel a jámbor
169      22|             ház lakói nem tudhatták, mi történik az elsőben.~Hasztalan
170      22|             előtt.~– Ketten vagyunk. Mi kell, jó ember?~– Köszönöm,
171      22|         társait, hogy tudassa velük, mi van ellenük megindítva.
172      22|           nem lett volna egymásra.~– Mi mind a ketten vadászni járunk,
173      22|       Vámhidyhez fordult:~– Minthogy mi, a túlnyomó erőnek meghajolva,
174      22|            barátom. Tudja-e ön, hogy mi az a hullócsillag? Az egy
175      22|            ahogy visszahanyatlott.~– Mi történt itt? – kérdé Szilárd
176      22|            valami bajuk ne legyen.~– Mi?~– Ha jártál nagyvadra,
177      22|        tegnapi is az; mert ki tudja, mi történhetett vele? Vonjuk
178      23|              férje házát. Hová megy, mi lesz azután belőle, ki fogadja
179      24|       szerencsétlen Henriette.~– Nos mi történt?~– Hátszegi a Marosba
180      24|         tagadom.~– Tudom. Csakhogy a mi bizonyítékaink erősebbek
181      24|        elismeri rajta.~– De hisz azt mi úgyis megsemmisítjük; csak
182      25|           Színész, és ne tudná, hogy mi van a hírlapban?~A név szerinti
183      25|               akkor mondta meg, hogy mi nevet kell rátétetni; az
184      25|              Minden leveledre tudom, mi van felírva: egyikre halavány
185      25|              asszony!~Hogy Kálmánnal mi történt halálhíre után,
186      25|               ki tudja hol, ki tudja mi név alatt járja az országot,