Fezejet

  1       1|            a közvetítésével, amiket majd később megtudunk, de most
  2       1|         János, de mit akarsz?~– Azt majd meglátjátok!~Azzal becsapta
  3       2|          van szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat szakad, hát
  4       2|      szárazra is úszott, Margarinak majd leragadtak a szempillái,
  5       2|             azt indítványozta, hogy majd ír ő holnap délután mindjárt
  6       2|             ide akarja csalni, hogy majd mikor az délután eljön,
  7       2|           aztán bocsáss.~– Óh, nem, majd megmutatom valakinek, aztán
  8       2|         neki:~– Ne félj, húgocskám, majd hozok én neked vőlegényt,
  9       3|           csípdőzést.~– No, persze! Majd mindjárt, minden bagatell
 10       3|             nyújtani valakinek, azt majd én választom magamnak. És
 11       3|          Ebben Matildnak igaza van. Majd elhívatjuk Sipos urat, a
 12       3|     fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat velünk
 13       4|           bocsátok mást az ágyához. Majd, hogy megölje! Ez az én
 14       4|           az ő torka már kiszáradt, majd délután folytassák, s azzal
 15       4|          ami jót most tesz velem, s majd meglátja, meg fogom önnek
 16       4|         beszélte, mert meglátják, s majd kérdezik, hogy miért sírt.~–
 17       4|           azokat Kálmán öcsémnek, ő majd azután tudni fogja, hogy
 18       4|           ennyi, köszöni a jóságát, majd holnap, ha olyan szíves
 19       4|       nélkül. Tudja ő azt jól, hogy majd ha a kisasszony nagyságos
 20       4|          fogja azt a titkot árulni; majd egy olyan jó, kedves teremtés
 21       4|          hidegvért erőltetve. – No, majd holnap adja át. Majd átnézem.~–
 22       4|            No, majd holnap adja át. Majd átnézem.~– Instálok alázatosan;
 23       4|          diákul vagynak.~– No, vagy majd átnézetem valakivel.~– Könyörgök,
 24       4|      lélegzete elállt erre a szóra. Majd belefulladt a mohó feleletbe:~–
 25       4|       mindjárt, hozzon írószereket, majd én tollba mondom.~Ott aztán
 26       4|         gyönge; – azok után, amiket majd elmondok, aligha szédelegni
 27       5|           hanem gondoltad azt, hogy majd az a leány fog leszállni
 28       5|             nem fogják tenni. Hanem majd tesznek mást; én ismerem
 29       5|       felfedeztem, azon uraknak, ők majd rémítésekkel ráveszik a
 30       5|        lehet.~– Ördög, mennykő! Azt majd meglátjuk. – Az öregúr kezdett
 31       5|      kezdett flegmájából kijönni. – Majd én itt téged el hagylak
 32       5|              Gondoltál-e arra, hogy majd helyetted, ki nem esel kezük
 33       5|             szobádba vissza; a sors majd meg fogja valamennyiünknek
 34       5|       azokkal vesződnek. Szilárd is majd elfelejti a leányt, ha az
 35       6|  gyermekasszony őszintén.~– Óh, azt majd meg fogja tanulni, nekem
 36       6|             mosolygással.~– No, azt majd megtudod egy óra múlva!~–
 37       6|         értettek ők az alatt, hogy „majd megtudod egy óra múlva”?~–
 38       6|           egész hónapig; én azalatt majd megtanítalak, hogy kell
 39       6|            némber. – Hát micsoda?~– Majd találok helyet valahol odakinn
 40       6|           ott a betyárok nem fogják majd bántani?~– Engem? – kérdé
 41       6|           meghallani, hogyan beszél majd Hátszegi a zsiványokkal
 42       6|             No, az sokat megríkatja majd a nagyságos asszonyt.~Lénárd
 43       6|        hozza be.~A szegény Margarit majd a hideg lelte ki erre a
 44       6|           kényszeríti előjönni. Még majd a zsiványok azt fogják hinni,
 45       6|           két helységhez tartoznék.~Majd ismét egészen puszta, kopár
 46       7|           azt gondolták ki, hogy ők majd ezt a pénzt maguk verik
 47       7|           mázsa és nyolcvan font.~– Majd meglássuk, mennyi belőle
 48       7|           ismerek semmi írottat, de majd a fejemben kiszámítom, csak
 49       7|           egész hónapokig? Olyankor majd megőrülök; ki akarom találni,
 50       7|         most, kivel beszélsz, aztán majd megbolondulok belé.~– Bizony
 51       8|           Mindenféle koldulásokkal. Majd a templom tetejét bontja
 52       8|          tetejét bontja meg a szél, majd a harangláb törik ki; egy
 53       8|       nyelvet óhajtja megtanulni, s majd torkán akadt a szó, midőn
 54       8|     sziklára ugrálva, mint a zerge, majd ismét egyik rovátkról a
 55      10|    ügyefogyottak számára. Ha megnő, majd más mulatságra tér.~– Lássa,
 56      10|       egészen ura legyen tetteinek. Majd megjön annak is az ideje.
 57      10|      szerint. Csak egyre kérem önt: majd ha egyszer ezekből az ártatlan,
 58      10|          valódi, durva prózai való, majd ha nagyon-nagyon megcsalva,
 59      10|            hogy tőlem kapta azt, én majd elintézem az egész dolgot,
 60      11|          világít. Az éjjeli baglyok majd kiverték szemeimet. Abban
 61      11|       mondám neki, pedig engemet is majd megölt a fájdalom, de én
 62      11|            csak ingerelte.~– Ráérsz majd azután, meglátom én szép
 63      11|             pásztor tömör erejének.~Majd az egyik, majd a másik bukott
 64      11|            erejének.~Majd az egyik, majd a másik bukott fél térdre,
 65      11|          háromszor ördög vagy is.~– Majd meglássuk.~S ismét újra
 66      11|           az isten áldja önt mégis. Majd fog még felőlem hallani.
 67      11|     végiggondolta a rémjeleneteket, majd elölről utóig, majd a végjelenetről
 68      11| rémjeleneteket, majd elölről utóig, majd a végjelenetről visszafelé;
 69      11|           végjelenetről visszafelé; majd vádolta, majd igazolá magát.
 70      11|           visszafelé; majd vádolta, majd igazolá magát. Majd szemére
 71      11|        vádolta, majd igazolá magát. Majd szemére veté magának: hogy
 72      11|        nyomorult leány boldogságát, majd kimenté lelkét ama másik
 73      12|       kétszer; írat velük recipéket majd külön, majd kollektív nóták
 74      12|         velük recipéket majd külön, majd kollektív nóták alakjában,
 75      12|            különös ember az öregúr.~Majd meg mindenféle arkánumokat
 76      12|        másikak. Azok a rosszak. No, majd megemlegettek engem. – Eredj,
 77      12|            egynéhány nap alatt. No, majd meglássuk. Itt van ugye
 78      12|         eredj, hozd elő azt a fiút; majd meglátod, milyen nagyon
 79      12|            neki az első szót, talán majd beletalál aztán.~– Ugyan,
 80      12|          csak maradjon itt, mármost majd én akarok vele beszélni.
 81      12|         valahol kapitálisod, amiből majd megélhetsz, ha én meghalok,
 82      12|        atyafiságos szándékkal, hogy majd felpofozza.~– Ejnye, te
 83      12|       másikat írni, fiskális úr; ha majd le lesz tisztázva, hozzon
 84      12|       tetszik! Írass, amit tetszik. Majd ha nekem nem fog tetszeni,
 85      13|   elbujdosott vele valami erdőbe, s majd csak egy hónap múlva találják
 86      13|      magában, az isten áldja meg.~– Majd holnap kifőzzük ezt. Egy
 87      14|            csalni, máshoz megyek: – majd meglátom, ha szeretsz-e,
 88      14|            meglátom, ha szeretsz-e, majd meglátom, ha megölsz-e?~
 89      14|           nevem mindig Fatia Negra. Majd lesz egy nap, amikor négylovas
 90      14|      meglátod az ujján, arról tudod majd meg, hogy az én vagyok;
 91      14|        bennünket, s akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~Az öreg
 92      14|              milyen szép dolog lesz majd egyszer a fővárosban lakni;
 93      14|        ilyeneket: „milyen szép lesz majd a főváros valamelyik zugában
 94      14|          mert félsz.~– Haha! Azt te majd meg fogod látni, hogy amilyen
 95      14|          mondtam, hogy félek.~– No, majd próbára teszlek mindjárt.
 96      14|        hegyét a Fatia Negra felé, s majd összerogyott ijedtében,
 97      14|           beváltsd szavadat; azután majd én is megmondom, hogy mit
 98      15|          vacsora, mire visszajövök; majd meglátom, elsózza-e a szakácsné
 99      15|         ezek nem árthattak neki, de majd az acélhegyű golyó!~A lövésre
100      16|          semmit, fél esztendő múlva majd Hátszegi is úgy jár, ahogy
101      16|          úgy jár, ahogy ön, s akkor majd az ő rovására nevetünk.
102      16|      óranegyedig; mialatt Hátszegit majd a sárgaság lepte meg, nem
103      16|           fiú magára vállalta, hogy majd segít ő azon. Nem tudom
104      16|             váltómat, ha akarja, én majd postára teszem, és elküldöm
105      16|         ajánlkozott rá, hogy hiszen majd lebeszéli ő. Ezt tudta Hátszegi
106      16|           húzza a hintót; a gyeplűs majd csak elbaktat mellettük.
107      16|           csárdához; a mi lovainkat majd otthagyjuk.~Gerzson úr jelentékeny
108      16|      jóízűen, magyarosan tud főzni; majd a jó vacsora kárpótolni
109      16|      odakinn?~– Ejnye, szedtevette! Majd kijössz mindjárt te magad,
110      16|   Satrakovics Gerzson áll strázsát; majd tudják aztán, hogy merre
111      16|       egymásnak meséket.~– Jó lesz; majd én mesélek Gerzson bácsinak.~–
112      16|           miért vagyok olyan álmos. Majd leragadnak a szemeim.~–
113      16|       kicsit a szabad levegőre, ott majd kiszellőzik a fejem. Szétnézek
114      17|            kukoricafosztásra; aztán majd mikor nagyon sok lesz az
115      17|      cédulát a tekintetes úrhoz, de majd kidobott érte a szobából,
116      17|         Szegény, nagyon fiatal még, majd ha megvénül, és sokat koplal,
117      17|      szerepet súgó után, a közönség majd megvert bennünket.~Szilárd
118      17|           összedugása és csóválása, majd botoknak nyugtalan kopogása,
119      17|           pirulok; ez alatt fekszem majd valahol az árokban, ha megértem
120      17|          kinek annyi bút okozott.~– Majd meglátom.~– Tehát maradjon
121      18|              ami csak kell.~– Igen, majd a nagyságos úr bolond, hogy
122      18|           nagysága, hogy beszéljek, majd ezután azért fogja nekem
123      18|           mindent kell nekem kapni. Majd megmutatom én, hogy kapok. –
124      18|         vagy ha ő azt mondja, akkor majd én is mondok valakinek valamit,
125      18|         mondok valakinek valamit, s majd akkor nem én bánom meg,
126      18|             megtudni.~A kíváncsiság majd megölte Clementine-t. Sírni
127      18|          támadtak afölött szívében.~Majd mindjárt meglátjuk, milyen
128      18| gorombasággal legcélszerűbben lehet majd kitörni.~– De hát minek
129      18|            pénzt nyugtatványozva –, majd holnap ismét eljövök.~–
130      18|          lábát a hínárból. De hátha majd Margari fog vallani? Mindegy;
131      18|             s elmenni utazni. Talán majd azalatt elfelejtik. – De
132      18|           van; de most nem érek rá; majd jöjjön máskor, itt nem adhatok
133      18|       akarni mondani.~(No, hisz azt majd megtudod, csak eredj haza.)~
134      18|         megtudod, csak eredj haza.)~Majd máskor, majd máskor, most
135      18|           eredj haza.)~Majd máskor, majd máskor, most nagyon sietek;
136      18|        engedje kezeit megcsókolnom. Majd én viszem azt a táskát a
137      18|      méltóztatott itthon felejteni, majd én beszaladok érte.~– Nem
138      18|             a nagyságos úr hogy fog majd csodálkozni, ha Promontorban
139      18|        vigye el! S azután, hogy fog majd nevetni, hogy ajándékozza
140      18|       nevetni, hogy ajándékozza meg majd Margarit! Vajon mit szándékozik
141      18|         megállt a hintó; János urat majd a szél ütötte meg, amint
142      18|           ha előbb kiengesztelődik; majd nem kap semmit; azért hát
143      18|             én jó ember vagyok. Még majd többet is adok. Hanem most
144      18|        külföldre, mulassa ki magát, majd adok többet is.~– Köszönöm
145      18|         arról én nem tehetek; azért majd elkergetem a kocsisomat;
146      19|           leány A szegény menyecske majd megőszült rémületében, s
147      19|       Köszönöm.~– Nem tudom, mit.~– Majd megtudod. Mármost csak mulassatok
148      19|            a bakról, pimasz kölyök, majd hajtom én a lovakat, akasztófáravaló.~
149      19|           tengerit; ha visszajövök, majd megszolgálom. Fizetést ne
150      19|          Aradra. Kengyelesy gróf úr majd aztán tudatja veled a többit.~
151      19|        erővel a gazdádhoz felmenni; majd felkeres ő engem, azt fogadom;
152      19|       Gerzson.”~– Így! Erre a szóra majd csak elő fog jönni. Akinek
153      19|    ajtónálló cerberus, fogd ezt, és majd ott, ahol előtalálod, add
154      19|           éjszakai levegő; tehát én majd csak szokott fekhelyemen
155      19|            álutakon innen. – A pópa majd vezetni fogja. – Ha nem
156      19|            nem hítt!~– Nem értem.~– Majd meg fogja érteni, hanem
157      19|       aggódjék kegyed, hogy ezentúl majd hogyan és hol élek meg!
158      19|           velem.~– Arra kérem, hogy majd ha otthon lesz, olvassa
159      21|            dögnek tetteti magát. De majd meglátod, mikor egyszer
160      21|             azokat, hogy idő teljék majd a felnyitásukban.~És akkor
161      21|          kellene érni, s amiért még majd bevert fejeket is lehet
162      21|        gondolva, hogy a Fatia Negra majd csak visszatér, ha észreveszi,
163      22|          előre nem sejtve jelen meg majd itt, majd amott, egyfelől
164      22|          sejtve jelen meg majd itt, majd amott, egyfelől azért, hogy
165      22|             vak fülei veszik észre; majd meg úgy dobog, mintha az
166      22|        mindig éjszaka van, fiacskám majd rám talál ott. Egyszer hirtelen
167      22|    találjanak”, azt mondá a vezér; „majd én magam fogok velük végezni! –
168      22|        magam fogok velük végezni! – Majd felkeresem én őket egyedül,
169      22|       árnyékot a világosságtól; óh, majd magam mennék én ellene,
170      22|            így nyomrul nyomra mégis majd csak rá fognak vezetni arra,
171      22|        hanem igen meg lesz lepetve, majd ha egyszer minden ostrom
172      22|           teszed azt?~– Azért, hogy majd ha a túleső oldalról fog
173      23|           átfázva, fáradtan érkezik majd haza, s mennyire megdöbbenne,
174      24|         valami mást.~– No, jól van, majd holnap meggondolom.~Azzal
175      25|           Csak várjunk egy kevéssé. Majd elő fog jönni a földönfutó,
176      25|           meglátogatni. Akkor aztán majd előfogjuk őt, hogy világosítsa