Fezejet

  1       1|            el is találja felejteni! Aztán nem is tudhatja az ember,
  2       1|            az öreg zsarnoknak, mire aztán a missz durcásan felkelt
  3       1|      nyitotta előtte az ajtót, mire aztán a kis családi princ bebukott
  4       1|            Makszihoz?~A bömbölésből aztán annyit megtud a nagypapa
  5       1|             házi gyógyszert, melyet aztán Makszika kikapván a jámbor
  6       1|             lármát, a zúgolódás így aztán lassankint elfúl magába;
  7       1|  Lapussa-család ilyen-olyan gazdag, aztán őneki sohasem adtak pénzt
  8       1|        akkor gazdagok voltak, azért aztán nem is volt egyiknek sem
  9       1|        beszélni nem lehet); s ezért aztán Henriette akárhányszor válthatott
 10       1|          hogy miről beszélnek. Neki aztán magyarázhattak, amit akartak.~
 11       2|          elkábította a fejét, akkor aztán egy kis időre elszenderül;
 12       2|      könyvre, s rögtön elaludt; míg aztán a felébredő zsarnok újra
 13       2|         hagyta Demeter urat aludni, aztán meg a szegény Margarit sem.
 14       2|          nem találta meg. Mikor már aztán nagyon megunta a keresést,
 15       2|            üti azt a hatot! Egyszer aztán olvasás közben csakugyan
 16       2|    narkotikus, halott álmot, amikor aztán a házat el lehetett volna
 17       2|           lóhalálában; félóra múlva aztán egy hajdú azt az izenetet
 18       2|            parancsolom!~Kálmán erre aztán egészen belépett az ajtón,
 19       2|            de nem ment a kilincsbe, aztán csak úgy hagyta.~Szakasztott
 20       2|      ismerlek.~– Ugyan, add vissza, aztán bocsáss.~– Óh, nem, majd
 21       2|          majd megmutatom valakinek, aztán megtudom, hogy jól van-e
 22       2|        fölül hibázik a két punktum, aztán meg ahelyett, hogy „putabam”,
 23       2|         Kálmánnak az egzercíciumot. Aztán ide hallgasson: ha szépszerével
 24       2|          gyönyörködni akarnak.~Erre aztán kapott Kálmán úrfitól egy
 25       2|            gondol, s elrepül, akkor aztán ha az ember egyszer már
 26       2|           úr, legkedvesebb barátom.~Aztán azt az ügyetlenséget követte
 27       3|              minden bagatell miatt! Aztán, ha volt is valami haragom
 28       3|                Ha már akarod tudni (aztán egyszerre leszállt a hangjával),
 29       4|           olyan manőver, hogy akkor aztán ugyanazon kalmár alkuszai
 30       4|          egy leendő baronesse-szel. Aztán Clementine is annyit fecsegi,
 31       4|           Margari úr felolvas, mire aztán Margari vagy tíz lapot egyszerre
 32       4|          kitépnék, elárulná-e neki? Aztán az a mondás arról a halottról,
 33       4|  otthonlétét ne vegyék észre.~Akkor aztán szép óvatosan felbontá a
 34       4|    kriminálitásba keverhetné magát.~Aztán in fine finali – ez pénzt
 35       4|           rá – „nem vagyok”. – Arra aztán csak ki kellett neki nyitni
 36       4|          húszas, igyál rajta egyet, aztán a szememet kiszúrta vele
 37       4|          majd én tollba mondom.~Ott aztán forma szerint szerződést
 38       4|         háta mögött, legazemberezi; aztán meg mindenféle komisz funkciót
 39       4|           tíz-húsz ívre terjedőket; aztán hatalmasan ellenálló ellenfeleken
 40       4|             kicsiny gyermek voltál, aztán tettél néha olyasmit, amit
 41       4|           megszeretett téged. Pedig aztán hatályosabb kerítőt kívánni
 42       4|          leány lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt semmi menekülés,
 43       4|           az rézoldatot képez, s ez aztán méreg. Ebben állapodtatok
 44       5|          elveszteni a lelkét.~Mikor aztán hazaért, ő maga kereste
 45       5|         inkább illik lelkületedhez, aztán díszes hivatal is. Ott sokat
 46       6|           feljebb; mindjárt megvan. Aztán estem, zúzódtam én már,
 47       6|          belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít, mint az oroszlán,
 48       6|              aki őt nőül vette? Míg aztán Clementine el nem kezdett
 49       6|         egyszer a szívességét, s ez aztán hét esztendeig, hét országon
 50       6|           mert én csináltam”. Mikor aztán feldisputálta a fejére az
 51       6|          kabát le nem marad! Amikor aztán egyikünk koldussá lett,
 52       6|           nincs olyan szép kastély; aztán emezt is visszaválthatja
 53       6|         nézésébe hamar belefárad, s aztán vissza van űzve saját gondolatai
 54       6|         ismerte, hogy mi az, aminek aztán a csaplárné végtelenül örült.~
 55       6|         embert a hideg.~– Kardosné, aztán csináljon a hölgyeknek éjszakára
 56       6|           még csak fészkét sem!” De aztán csak addig kopogtatta a
 57       6|             ment volna rajta. Mikor aztán előállt a szekér, mondták
 58       6|             báró azzal a hegedűvel? Aztán milyen is az a hegedű? Hisz
 59       6|             azt a hegedűt.~Valahogy aztán rá is talált; de nem mert
 60       6|     elhagyták az ivószobát. Odakinn aztán felkeresték a fészert, annak
 61       7|            vissza délceg alakját. – Aztán tudja ő azt nagyon jól,
 62       7|        bolond leány!”~– Hát mármost aztán, ha az esküvését megszegi,
 63       7|             darabig utánuk. Egyszer aztán több ölnyi mélységből hangzott
 64       7|              mert leány vagy.~– Nos aztán? – szólt büszke szemvillogással
 65       7|          mindent meg akarnak tudni; aztán pedig semmi sem áll meg
 66       7| asszonycseléd ilyen.~– De én nem!~– Aztán mikor ide valaki belép,
 67       7|            nevettek rajta, most még aztán ők biztatták:~– No, ha van
 68       7|         esküvéskor, azt tartja fel, aztán arra esküszik; nem köt az
 69       7|           még nyomunkra jön valaki. Aztán ez már tanú!~– Jó helyen
 70       7|          aranyat ért az a karperec, aztán a csók is kettős.~Az öreg
 71       7|            űr a lemez alatt, melyre aztán a külső légnyomás súlyával
 72       7|         akarja?~– Rosszul jár vele. Aztán már mit akarnál felőlem
 73       7|      csinálsz most, kivel beszélsz, aztán majd megbolondulok belé.~–
 74       7|           is féltenélek téged, s az aztán rossz volna mind a kettőnkre
 75       8|           mensa et toro” mellé, aki aztán mentül közelebb jut az elválhatlan
 76       8|    mulatságát sem találta. Ilyenkor aztán, hogy nejének kedvét találja,
 77       8|           aki a gyerekeket tanítsa; aztán felnőnek zsiványoknak, tudatlanoknak;
 78       8|        múltkori medve ötödfél volt; aztán azt elébb agyon is kellett
 79       9|            bele ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet kutatott
 80       9|          vernek a tisztáson, másnap aztán tele van a hegytető vidám
 81       9|        legközelebbi kalugyerig, aki aztán hit szerint szentesíti ezt
 82       9|             férjes asszonyoknak már aztán szabad a búcsúkra is eljárni,
 83       9|      választva előre; hanem ezt már aztán úgy hozza magával a gazdagság
 84       9|         minden ló és süveg; volt is aztán dínomdánom. Ittak a pajtások,
 85       9|         egypár kötekedőnek a fejét, aztán megint kibékültek, s még
 86       9|             csak vakra volt töltve, aztán meg ilyen esetben a sok
 87      10|             húznak bocskor helyett, aztán a bányatisztek, azok között
 88      10|            a mérget. – A kuruzslónő aztán készített számára olyan
 89      10|           nejét és gyermekét, hanem aztán ennek a találkozásnak az
 90      10|       veszélyes utakra vállalkozni; aztán meg egy idő óta oly rémülős
 91      11|          melyet Marióra nem értett, aztán hízelegve mondá neki román
 92      11|           őt zavarba hozta volna; – aztán meg – nem is akartam. Végezzék
 93      11|           is félig elbukott vele, s aztán térdeiken fetrengve küzdtek,
 94      11|      bizonyos volt, hogy eltalálom. Aztán elgondoltam, hogy milyen
 95      11|          ujjai közt szivárogtak át.~Aztán hirtelen felállt, levette
 96      12|             kell annak belémenni, s aztán beleokoskodik a dologba,
 97      12|         végrendeletet akar tenni.~– Aztán, édes Kálmánom, csak szelíd
 98      12|          szót, talán majd beletalál aztán.~– Ugyan, atyám, hogy lehetsz
 99      12|             három húszas, fogja; de aztán szépen visszamenjen a nevelőbe,
100      12|        gyilkost, Kálmán úrfit; amin aztán valamennyien nagyon nevettek,
101      12|       ereszték szélnek.~A pitvarnok aztán visszatért Demeter úrhoz,
102      12|           halt Demeter úr.~János úr aztán nagyon meg volt akadva,
103      13|             szeressen; egypár hétig aztán engemet szánnak, már a harmadik
104      13|          még kétezernek van kitéve, aztán meg az is igaz, hogy nincs
105      13|       gyanánt tartott nála, ki most aztán mindenféle szennyes rágalmakra
106      14|            hogy az én vagyok; akkor aztán nem lesz több Fatia Negra
107      14|    szögleteiből, mely néhány percre aztán kék, zöld, fehér vagy rózsaszín
108      14|       lobbanékony anyaghoz, s akkor aztán egy pillanat alatt elevenen
109      14|         mely az oltárról lefüggött.~Aztán elmondta előttük a fantasztikus
110      14|          vízirányosra emelte.~Mikor aztán mind a leány, mind az arany
111      15|             pedig védje maga magát. Aztán hiába való dolog ővele ellenkezni.
112      15|       forgolódó menyecskéhez:~– Hát aztán, leánykám, készen legyen
113      16|        előre megmondtam – fecsegett aztán Kengyelesy, ha Vámhidyt
114      16|            úgyis magára van hagyva; aztán ön …~Csak Szilárd összevont
115      16|         egymásra emlékezteti; akkor aztán megbánta, amit mondott,
116      16|         rosszul cselekedtem. Kaptam aztán valami átkozott uzsorástól,
117      16|            tojásaiból elébb csirke, aztán sertésnyáj, azután tehéncsorda,
118      16|      magukért szeretheti!~Mikor meg aztán otthon a pamlagon végigheveredve
119      16|            után?~Csak akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe hozá,
120      16|            fogom, ha újra meglátom. Aztán a szegénylegények is ismernek
121      16|          éhes és nem szomjas. Akkor aztán Gerzson úr sem akart az
122      16|            után való bújában!~– Hát aztán mármost, hogy van a ház? –
123      16|           áll strázsát; majd tudják aztán, hogy merre menjenek.~A
124      16|          egy almát fogyaszta el, ez aztán elég volt neki éhség és
125      16|             volt elnézni; mikor meg aztán a kotyogóst szájához emelte,
126      16|       öregúr nagyon el van fáradva; aztán bizonyosan az a bor is igen
127      16|          nem talált semmi gyanúsat. Aztán ismét visszatért a vendégszobába,
128      17|  egyiket-másikat kukoricafosztásra; aztán majd mikor nagyon sok lesz
129      17|           elő; a rászedett publikum aztán persze fennhangon kiabál,
130      17|             sokat bevesznek; másnap aztán fizetnek mindenfelé, megint
131      17|      énekeljenek inkább valamit, ők aztán énekeltek magyar és rác
132      17|           Palmira kisasszonynak, és aztán abból játszanak. Pedig jobb
133      17|             az Elátkozott herceget, aztán meg a Repülő csizmát vagy
134      17|       Zöldhátú takácsot adná nekik, aztán jól kicifrázná a cédulát;
135      17|           Vagy úgy?~Kevés idő múlva aztán a kocsmáros egy egész nyaláb
136      17|             komikus szigorúságon, s aztán felöltözve, látott hivatalos
137      17|         elkezdett nedvesedni, akkor aztán elfordultak mind a ketten,
138      17|       szomjan meghalni nem engedik. Aztán jól is esik; – ha bor nem
139      18|             hozzá illő korban volt, aztán egy kis pénzecskét is lehete
140      18|          vele, meghal; s akkor maga aztán szaladhat utána a holdba.~
141      18|         nagy úr azt meg sem érezné. Aztán érzi vagy nem érzi, az nekem
142      18|            adja a gyapjút, sokat.~– Aztán meg baromfi; nekem tyúk,
143      18| közbenjárása által nyertet, s azzal aztán minden további követeléséről
144      18|       gazemberezte valamennyit; míg aztán talált egyet, aki 40 pengő
145      18|          alássan.~No, hiszen repült aztán a következő pillanatban
146      19|       korhely pimasz vagy. Reggelig aztán alhatol. Ha reggel tőlem
147      19|             Kengyelesy gróf úr majd aztán tudatja veled a többit.~
148      19|       kalugyernél, ott megmondom, s aztán elvégezhetjük egymással
149      19|    olvasatlanul a tűzbe vetik?~Most aztán a külső levéloldalra írt
150      19|             nem is vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem lekerült
151      19|             postalovakat.~Mikor már aztán biztos helyen ült, akkor
152      19|             a lovakat megitattam, s aztán lefeküdtem, elaludtam. Egyszer
153      20|        tartá kezét, amíg ezt nézte.~Aztán kiragadta magát Anica kezeiből,
154      21|    országból a másikba átszökhetni. Aztán kiket akarsz te még elfogni?
155      21|      hagyják magukat lepetni, akkor aztán el vannak veszve. A rablók
156      21|         egyszerre lobbot vet, akkor aztán legyen valaki vitéz ember,
157      22|           az egész útitervét, akkor aztán üthetjük bottal a rablók
158      22|            eltöltött ezen a módon.~(Aztán ez akarja elfogni a Fatia
159      22|            Negrát el akartam fogni; aztán a szörnyeteg felgyújtotta
160      22|            a szemei ki vannak égve, aztán nem tud sírni. Én bizony
161      22|              ma nem megyünk tovább.~Aztán ismét Vámhidyhez fordult:~–
162      22|          földre téve, úgy hallgatá; aztán az is elmúlt, és nem hallott
163      23|     fegyverek csöveibe dugta.~Mikor aztán negyedszer is meglátogatá
164      23|       regeképpen felőle hallott.~Az aztán megmagyarázta a titkot.~
165      23|        Lénárddal.~Henriette azontúl aztán nem látogatta meg többet
166      23|      közelebb van, kivezetné. Onnan aztán eljuthatna Pestre, s nagynénje
167      23|           hogy el ne aludjék.~Mikor aztán már első izgatottsága lecsillapult,
168      25|    Henriette-et meglátogatni. Akkor aztán majd előfogjuk őt, hogy
169      25|          holnap fölvehetnek.~Többet aztán nem hozta neki elő a grófné