Fezejet

  1       1|  rigolyáival boszontson; azok pedig azzal szokták magukat házsártoskodásai
  2       1|          Kérlek, nagypapa… – esenge azzal a panaszra álló szép szájával
  3       1|             a lángész! Ez a mondás!~Azzal odaszorítá a kis fickó fejét
  4       1|             stikkolnak; mit gondol?~Azzal veszi az ollót Clementine
  5       1|      mutatni, hogy gavallér vagyok; azzal pisztollyal fogok számolni,
  6       1|               Azt majd meglátjátok!~Azzal becsapta maga után az ajtót.~
  7       2|         után nincsen a konvenció! – Azzal jójcakát kívánt, és elment.~
  8       2|   Clementine menesztette át hozzája azzal a szóval, hogyha nem jön,
  9       2|            utána, azalatt elkészült azzal, amit felelni szükség.~–
 10       2|        tréfának vette az egészet, s azzal, mintha Henriette egészen
 11       2|        hozzáadni, hát elszöktetünk!~Azzal nevetve, mint aki jó szíve
 12       2|           megcsókolta Henriette-et, azzal a rúgkapálózó öreghez futott,
 13       2|         vagyunk idegenek! Stb. stb.~Azzal karon ragadta érdemes vendégét,
 14       3|            emberek szokása szerint, azzal szerze magának menekülést,
 15       4|         Lángainé affektál egy kissé azzal, hogy ő fél tőle; mikor
 16       4|            a család mennyire el van azzal foglalva, hogy Henriette
 17       4|        Clementine kisasszonyt éppen azzal ijesztette meg, hogy mindennek
 18       4|          majd délután folytassák, s azzal becsapta a könyvet.~Délután
 19       4|       szekundát kapott. (Nem akarta azzal szomorítani, hogy az ki
 20       4|         legyen benne; annyira, hogy azzal kénytelen volt Clementine
 21       4|      lehunyni. Ha alszom is, mindig azzal álmodom. Ön megszabadíthat
 22       4|            fog őróla megfeledkezni.~Azzal ment, hogy Kálmán úrfit
 23       4|            hanem a becsületes ember azzal biztatja magát, hogy hiszen
 24       4|          olvasmány volt.~Demeter úr azzal mulatta magát, hogy hol
 25       4|          Meghaltunk egymásra nézve.~Azzal feszesen az ablakhoz ment,
 26       5|      gondolkoztam, azt bebizonyítom azzal, hogy egy év alatt takarítottam
 27       5|     embereimet jól. A leányt fogják azzal ijeszteni, hogy ellened
 28       5|            csillagnak: „Mesarthim”, azzal letette csendesen a tollat;
 29       5|      kellene a holnappal tusakodni. Azzal, hogy az előkelő asszonyságok
 30       6|             kiemelik. Az új asszony azzal a kíváncsisággal tekint
 31       6|           megszorítja barátja kezét azzal a három ujjával; másik karját,
 32       6|        elbújva ebben az üregben”; s azzal, minthogy úgyis vége volt
 33       6|            egy dördülés hangzott, s azzal én csak azt vettem észre,
 34       6|   kényszeríti őket tartózkodásra, s azzal mentve magát, hogy az úttól
 35       6|      tetszett, ha bizalmas körökben azzal hízelegtek neki, hogy tökéletes
 36       6|             meg van döbbenve, midőn azzal híják be, hogy ő is a teremben
 37       6|          akinek vigyázni kell, hogy azzal a szokatlan alakú grófi
 38       6|         bírt tovább magában küzdeni azzal a gondolattal. Nagy félénken
 39       6|      udvarias köszönettel fogadá, s azzal Henriette kicsi kezét összetett
 40       6|           Mi baja ennek a jámbornak azzal a jó földdel? Nem mindegy-e
 41       6|     iparkodott szelídíteni a hatást azzal, hogy azért maradt ám a
 42       6|          percre megáll a hintaja, s azzal Hátszegi kocsija eléje kerül
 43       6|             Megveri a jégeső; pedig azzal nem lesz szebb az ábrázatja.~
 44       6|           kend, az csak cselédféle.~Azzal bevezeté a hölgyeket a benyílóba,
 45       6|        ebben méreg, amire Henriette azzal felelt, hogy egy darabot
 46       6|           én, akármiféle emberek! – Azzal hidegvérrel kiment, mégpedig,
 47       6|          ivott belőle egy kicsinyt; azzal továbbadta a többiek felé.~–
 48       6|             többet nem szállok ide” azzal szépen felült maga a szekérre
 49       6|        egészen semmivé teszi a báró azzal, hogy kényszeríti előjönni.
 50       6|      patvart is akar most az a báró azzal a hegedűvel? Aztán milyen
 51       6|           méltóságos úrnak a magáé. Azzal megint visszaszökött a fészerbe;
 52       6|              amire őt tanították, s azzal rájuk parancsolt, hogy menjek
 53       7|           Verespatakig mind viselős azzal a nemes érccel, amit valami
 54       7|            tetőled a Fatia Negra! – Azzal fiatal gyorsasággal veté
 55       7|             fél az az ördögtől sem.~Azzal indulásra nógatá szürke
 56       7|               Százszor is elmondja; azzal köszönt mindig, ha jön,
 57       7|           fogva a gallyakhoz kötve; azzal az öreg leoldá a nyeregből
 58       7|       összebeszélt jelszócseréhez.)~Azzal a két jövevény belépett
 59       7|        bízik hozzám, ne jöjjön ide.~Azzal, ahogy átkarolva tartotta
 60       7|       felejtsd, fonjuk karod körül.~Azzal könnyeden, mintha csak kemény
 61       7|      összetalált a táblára írottal.~Azzal egymás tenyerébe csaptak,
 62       7|           mámoros fejemet – s végre azzal tértem vissza, hét országon
 63       8|            csak feljönni mesterség.~Azzal szabadon maradt kezével
 64       8|       sziklarepedéstől. Mit akarhat azzal?~A pásztor csak arra kérte
 65       8|            bajuk sem történhetik, s azzal a kitépett bokrot, mint
 66       8|        Mindjárt visszajövök megint.~Azzal ismét felkapaszkodott a
 67       8|            utána: vajon mit akarhat azzal?~A férfi odaérve a kétségbeesetten
 68       8|          vagy! – Buna nopte, domna!~Azzal nem várva több kérdést,
 69       9|            Ezzel ütöm agyon őt, ni.~Azzal egy hosszú kecskebőr zacskót
 70       9|           hogy Juon utol ne érje, s azzal is könnyebb legyen, elhajítá
 71       9|             baltával a kezemben is.~Azzal odament Mariórához, megölelé,
 72      10|          gondolkozik.~Hanem egyszer azzal a különös hírrel lepte meg
 73      10|             négy évig volt kertész; azzal igen jól fogunk mulatni.
 74      10|           meg érte.~Férje volt az …~Azzal odalépett nejéhez, megragadta
 75      10|  tiszteletlen pillantást mer vetni, azzal én vetek számot. Helyet
 76      10|             ön – szólt Henriette, s azzal odaborult férje keblére,
 77      10|  tudakozódni Párizsba, hanem beérte azzal, hogy megkapta elrablott
 78      10|             Henriette.~Az asclepias azzal állt bosszút e gondolatért,
 79      10|             az nekem mind nem kell: azzal én meg nem válthatom magamat
 80      10|           nyomot hagyott a bőrön, s azzal fenyegetett, hogy rögtön
 81      11|  nyughatatlan barátunk, nem érve be azzal, hogy egész nap csalitokon
 82      11|        baktat a jeges völgy felé, s azzal senkinek sem szól, egyedül
 83      11|             elbocsátottam a gyepre, azzal bezörgettem ablakán, melyen
 84      11|        tízszer annyit: íme, fogjad; azzal a kis ablaknyíláson az ajtó
 85      11|         Fatia Negra? Ez is jól van.~Azzal csendesen körülfoná ő is
 86      11|         egyet csóvált ellenfelén, s azzal egyszerre mind a ketten
 87      11|           szerettem én őt valaha, s azzal lebocsátám a fegyvert, és
 88      12|              Szegény Henriette! – s azzal engedte magát nénjétől bevezettetni.~
 89      12|            Mutassa csak az orcáját.~Azzal felemelve a gyermek állát,
 90      12| reszkírozott volna a támadás által.~Azzal Kálmán, használva az egérutat,
 91      12|             baj van megint odabenn.~Azzal futott be a szobába.~Demeter
 92      12|         öregúrnak, hogy „igenis”. S azzal kiment a szobából; a szemközt
 93      12|           van egy kicsit háborodva, azzal sietett le a lépcsőn, az
 94      12|         vagyok? – Ne áltasd magadat azzal; rovásra van írva minden,
 95      12|         soha vissza nem lépek bele.~Azzal büszkén az ajtóig haladt;
 96      13|            számára sincs itthon, s -azzal leültette magával szemközt
 97      13|            Szilárd – szólt a grófnő azzal a könnyű, természetes naivsággal,
 98      13|           hajhászni fordulnék önhöz azzal a szóval, hogy legyen irántam
 99      13|       fognak téged szedni, meglásd.~Azzal a kandallóhoz hátrált, frakkja
100      13|        gondoltam, már elölte magát.~Azzal karja alá vonta Szilárd
101      13|         halomra gyűjteni, leginkább azzal támogatja, miszerint az
102      13|            fogja tudni, hogy öccsét azzal vádolják, miszerint az nevére
103      13|         Valóban! Ön igazat mond. És azzal testvére meg lesz mentve.~–
104      14|        noptét kívánunk egymásnak, s azzal megy ki jobbra, ki balra.
105      14|             is ráteteté a mérlegre: azzal is nehezebb legyen.~Azután
106      14|       kezével, hogy meg ne vakítsa; azzal felszakítá az ajtót, s azon
107      15|          vette; azért Lénárd mindig azzal boszontotta a kocsmárost,
108      15|       zsebemben két dupla pisztoly.~Azzal Hátszegi könnyeden, fütyörészve
109      16|             percre eltávozhassék, s azzal bevezeti Vámhidyt magányszobájába,
110      16|    odacsatolta az eredeti váltót, s azzal postára tevé. Másnap kellett
111      16|          ért, és nem néz el semmit; azzal fölment ismét Henriette-hez,
112      16|             még annyitól sem félek.~Azzal Gerzson úr a kocsisnak átadott
113      16|          átadott tíz forintot, hogy azzal ballagjon be Orosházára,
114      16|         akart az lenni. Különben is azzal biztatá Henriette, hogy
115      16|            az éhségtől.~A jó öregúr azzal kiszedte az úti tarisznyából
116      16|       Szétnézek odakinn egy kicsit.~Azzal letette a két karját az
117      16|        kettő közül egy ébren marad.~Azzal felvette a lámpást, kiment
118      16|         fényével föl ne ébressze, s azzal egyedül maradt virrasztva
119      16|           röviden értekezett velük; azzal e három a csárdaajtónak
120      17|               Babérossy Leánder~Van azzal úgy az ember, hogy mikor
121      17|         nemsokára megint visszajött azzal a válasszal, hogy az igazgató
122      17|               Bizonyára nem bánom.” Azzal oldalt fordult a jászolban,
123      17|            ajándékba egy jó kalapot azzal a föltétellel, hogy az ajándékozó
124      17|          kezdve kínoztak, gyötörtek azzal a gondolattal, hogy a gazdagság
125      17|             fel a fiatal bujdosó, s azzal kirúgta maga alól a széket,
126      17|             negyvenet írtam alá.~És azzal elkezdte a fejét falhoz
127      17|            lép.~– Szavamat adom rá.~Azzal Szilárd lefekteté az ifjút,
128      18|            Margari ellen.~Monori úr azzal bocsátá el magától János
129      18|       közbenjárása által nyertet, s azzal aztán minden további követeléséről
130      18|   kiküldetésből, mint önnek bírája.~Azzal hidegvérrel kigombolá atilláját,
131      18|         hátikosár szegfűgombával, s azzal nekimérte a lábait a járdának,
132      18|         törvény büntető kezeinek.~S azzal olyat lökött rajta, hogy
133      18|         kezét is beszennyezi velük.~Azzal a másik bérkocsira ült,
134      19|        megjelenni előtte Gerzsonnak azzal a hírrel, hogy nejét, kit
135      19|            ne emlegess előtte, mert azzal megbántanád. Kezet csókolj
136      19|             tudatja veled a többit.~Azzal megfordult a sarkán, s ment
137      19|           fickó nevetett.~– Igenis; azzal gyógyítják a beteg bárónét.
138      19|      fogadom; várj csak egy kicsit.~Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre,
139      19|        pedig annál kevésbé törődött azzal, ami következni fog. Gondtalanul,
140      19|            helyéből a kocsilámpást, azzal együtt indult be a házba.~
141      19|        kérdeni. Én tisztában voltam azzal, ami következni fog, amidőn
142      19|           kegyednek szállást adtam.~Azzal asztala fiókját kihúzva,
143      19|             nagyságos uram itt van?~Azzal a postakocsis bámulatára
144      20|         gondolkozik, és nem törődik azzal, hogy a vadász, akinek lakhelyét
145      20|       mindenütt kellett találkoznia azzal a remegő, halavány alakkal,
146      21|        Gyulafehérvárról megindulnak azzal a sok mázsára menő arannyal,
147      21|        becsület – felelt a tiszt, s azzal dzsidásait két sorban felállítá
148      21|    becsületnek tartja, nem törődött azzal, hogy ellenfele mind erőre,
149      21|         előttünk! Siessetek utánam.~Azzal nem várva, hogy társai mit
150      22|    országúti kaland hírét meghallá, azzal a szóval ugrott fel helyéből: „
151      22|          azt előre Satrakovics!”, s azzal mindenki iparkodott puskája,
152      22|           nagyon is fektében marad.~Azzal megparancsolá pandúrjainak,
153      22|           az utolsó szava hozzájuk, azzal ki jobbra, ki balra sietett;
154      22|        társaságot összekürtölték, s azzal az egész vadászcsapat a
155      22|         pénzemre felírom a nevemet.~Azzal nevetve, fütyörészve tért
156      22|             szemébe, s beszámolnánk azzal, amivel oly régen tartozunk.~–
157      22|             elhajított. Good bye! …~Azzal vállára kapta fegyverét,
158      22|            szólt Juon, s vak létére azzal a könnyűvérűséggel járt
159      22|        zsibbadtan hanyatlott alá, s azzal erős szívét is zsibbadás
160      22|           sípot vonva elő kebléből, azzal hármas átható füttyöt adott,
161      23|       legrejtettebb zugait bejárta, azzal az ábránddal, hogy szerencsétlen
162      23|       vadászok, csatlósok; mindenki azzal a reménnyel, hogy talán
163      23|             a később érkezőket mind azzal a hittel várták, hogy talán
164      24|             az oka. Arra haragszom. Azzal nem békülök ki. Az nagyon
165      24|             egyetértésem lett volna azzal a rossz emberrel, aki őt
166      24|            majd holnap meggondolom.~Azzal vette a kalapját János úr,
167      24|        Henriette nem sokat törődött azzal.~
168      25|        keresve a nyomort, és küzdve azzal, s nevetve azokon, akik