Fezejet

  1       6|               tőlem az a fránya Fatia Negra.~– Ki az? – kérdezé Henriette
  2       7|              hogy mit jelent. A Fatia Negra beszélni akar velünk, s
  3       7|                Fél is tetőled a Fatia Negra! – Azzal fiatal gyorsasággal
  4       7|             ment itt előttünk a Fatia Negra?~– Még itt keresztül nem
  5       7|           magát örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és az őr hirtelen
  6       7|           süvegeiket; valóban a Fatia Negra volt az.~Hogy került ide
  7       7|          rogyott erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz térdre, s egyik
  8       7|               itt lehetetlen.~A Fatia Negra, karját a lyán nyaka körül
  9       7|     kemencéből kikerült – szólt Fatia Negra a hozzátapadó leány nak. –
 10       7|         poklot értette az alatt Fatia Negra, hanem azt a kemencét, melynek
 11       7|          ércolvasztó hőséget.~A Fatia Negra órájára nézett; a percek
 12       7|           mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra egy vasfogóval félrefordítá
 13       7|       zsákodban? – kérdi tőle a Fatia Negra.~– Egy mázsa és nyolcvan
 14       7|               álarc réseiből.~A Fatia Negra ismét új géphez vezeté őket,
 15       7|           darabokat metél ki, a Fatia Negra megmutogatta a leánynak,
 16       7|              bírja, s amikkel a Fatia Negra ismerős, őket előidézi,
 17       7|             félelemmel simult a Fatia Negra ölébe, kinek mind e néma
 18       7|            emlékül? – kérdezé a Fatia Negra Anicától.~A leánynak tetszett
 19       7|              végéhez Anica és a Fatia Negra álltak. Az álarcos figyelmezteté
 20       7|              kezedbe való az.~A Fatia Negra pedig fölvevé a most már
 21       7|      hálateljesen csókolá meg a Fatia Negra kezét, mint egy ajándékot
 22       7|             homlokára, s mire a Fatia Negra keresztülment az írott számadáson,
 23       7|              mialatt Anica és a Fatia Negra egy kis mellékszobába félrevonultak.
 24       7|              is a csapatodba!~A Fatia Negra megdöbbent.~– Vígy magaddal;
 25       7|           feszületet.~– Hallod, Fatia Negra! Apám azt mondta, hogy e
 26       7|          kezembe adja. Tudod-e, Fatia Negra, hogy ez a feszület az,
 27       7|           leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel
 28       7|             hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra megsimogatá a leány haját,
 29       7|             az én leányomnak?~A Fatia Negra egy percig meglepetve állt,
 30       7|             visszakapni, amit a Fatia Negra adott. Az én fejemmel bolondok
 31      10|              alkalommal, amidőn Fatia Negra bandája házára tört, és
 32      10|         éjszakán, – az átkozott Fatia Negra – letépett a nyakamból:
 33      10|              és a talány volt – Fatia Negra maga.~Hogy jutott a fekete
 34      10|               rá, hogy az egész Fatia Negra históriája nem egyéb, mint
 35      10| részletesebben van értesülve.~A Fatia Negra, bár az ország minden szélét
 36      10|         előkaphatja az átkozott Fatia Negra, mint már egyszer megszabadította
 37      10|              átkozott név! Ez a Fatia Negra. Már felejteni kezdé. Őt
 38      10|          jönni, hogy Szilárd és Fatia Negra között valami összekötő
 39      10|               éjjel nála volt a Fatia Negra.~Henriette kétszer, háromszor
 40      10|              kéred a szert. – A Fatia Negra megesküdött mindenféle föld
 41      10|               nagyon szereti. A Fatia Negra tíz aranyat adott neki a
 42      10|               nyugodni; hátha a Fatia Negra esküje ellenére mégis emberek
 43      10|               után. A csábító a Fatia Negra.~– Tehát itt közelben lakik?~–
 44      10|               a behízelkedőtől? Fatia Negra régi vendége már a jegesvölgyi
 45      10|            egy segélykiáltására Fatia Negra a bőszült ursu talpait érzé
 46      10|                s zárjon ajtót a Fatia Negra előtt. Óh, én tudom jól,
 47      10|             erős a gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné medvéjét akarja
 48      10|                mert a rejtélyes Fatia Negra ellen hírt vinni ebben a
 49      11|        elvesztve.~– Megjelent a Fatia Negra a jeges völgyi kunyhónál?~–
 50      11|            bukfenceket hányt; a Fatia Negra (bocsáss meg nyelvemnek
 51      11|               egyik kezét.~Ha a Fatia Negra közönséges isten teremtése
 52      11|         tülekedni akarsz velem, Fatia Negra? Ez is jól van.~Azzal csendesen
 53      11|            partra.~Ez a másik a Fatia Negra volt.~– Juon meghalt? –
 54      11|           levevém a bükkfáról a Fatia Negra odaakasztott kétcsövű fegyverét,
 55      13|        ezúttal nem rabolta ki a Fatia Negra.~A hídvári vadászestéken
 56      14|         előttünk tetszeni, hogy Fatia Negra éji kalandja nem híresült
 57      14|             engedte azt érni.~A Fatia Negra két hét múlva meglátogatá.
 58      14|              Éjjel jött hozzá a Fatia Negra, mint mindig. A hírhedett
 59      14|            tudja vágni magát.~– Fatia Negra – szólt a leány, átfűzve
 60      14|              az én nevem mindig Fatia Negra. Majd lesz egy nap, amikor
 61      14|             aztán nem lesz több Fatia Negra a világon; együtt elmegyünk
 62      14|            összecsókolta érte a Fatia Negra orcáját, nem törődve vele,
 63      14|                 kérdezé Anica a Fatia Negra fürtjeit ujjaira tekergetve.~–
 64      14|            bakó kezébe adjam.~A Fatia Negra olyan gyanútlanul ringatta
 65      14|              nyílásánál.~Amíg a Fatia Negra meg nem érkezik, addig járja
 66      14|               mondva, ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta, válogatott
 67      14|             már Onucnak, s most Fatia Negra beleegyezett.~A részvényesek
 68      14|                 Én félek tőled, Fatia Negra! Te látatlanul jössz és
 69      14|           kérdé a visszatérőt a Fatia Negra.~– A feszület megütött,
 70      14|               mondtam – szólt a Fatia Negra, kezét Anica vállára téve –,
 71      14|              halottak között.~A Fatia Negra tompa, kísértetes hangon
 72      14|          fekete álarc viselője, Fatia Negra, ahogy mindnyájan neveznek,
 73      14|            nyújtá ujja hegyét a Fatia Negra felé, s majd összerogyott
 74      14|              a leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett, titokban keresztet
 75      14|      keresztet vetett magára.~A Fatia Negra tökéletesen meg volt elégedve
 76      14|             itt van a pillanat, Fatia Negra – szólt Onuc, nagy tisztelettel
 77      14|         változni.~És valóban, a Fatia Negra, ha láthatta volna a jövendőből
 78      14|             azt kívánta, hogy a Fatia Negra hajoljon elébb hozzá közel;
 79      14|             az esküt előttem.~A Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt.
 80      14|          egész eskü alatt nem a Fatia Negra átkozódó ajkaira nézett,
 81      14|          végével ismét érinté a Fatia Negra a megfordított feszületet;
 82      14|               a sátorok közé, a Fatia Negra egy percre megkövülten állt
 83      14|        tenniök; az egyik volt a Fatia Negra. Ez, amint a fegyveresek
 84      14|            erszényekben; – de a Fatia Negra maga nem volt sehol.~– Elrejté
 85      14|          ugráltak keresztül … A Fatia Negra ki tudja, hol járt már ezóta? …~
 86      15|            pénzem nincs, hogy a Fatia Negra érdemesnek tartson kirabolni;
 87      15|         folyosó túlsó végén a – Fatia Negra.~Azon alakban, ahogy őt
 88      15|          lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra sértetlenül maradt, és jött
 89      15|           halálordítás utána… A Fatia Negra sebzetlenül állt előtte.~
 90      15|            rosszul sikerül; – a Fatia Negra pedig megfogta egy kezével
 91      15|               az egekre, hogy a Fatia Negra kezeivel kapkodta el a golyókat,
 92      16|            hogy „hja, bizony, a Fatia Negra minden pénzétől megkönnyebbítette;
 93      16|     történhetik; az az átkozott Fatia Negra most még jobban rémítgeti
 94      16|             tűnjön fel a jámbor Fatia Negra, mert az én kacska kezem
 95      16|  felfegyverezve.~– Megérdemli a Fatia Negra! – felelt rá komoly nyomatékkal
 96      16|        elkezdett neki mesélni a Fatia Negra erdélyi kaladjairól, a Lúcsiabarlangról,
 97      16|               nő előtt ott állt Fatia Negra, még két álarcos cimborájával.~
 98      16|           akarnak önök tőlem?~A Fatia Negra suttogó hangon szólt hozzá:~–
 99      16|           halántékához tartá.~A Fatia Negra kezében nem volt más, csak
100      16|            semmiség – suttoga a Fatia Negra –, nekünk nem az kell. Az
101      20|           Mindennek az átkozott Fatia Negra volt a vezetője, ő volt
102      20|             egész bűnt; pedig a Fatia Negra volt az; Isten jól látja,
103      20|            valahányszor a pórnő Fatia Negra nevét kiejté.~Anica azt
104      20|             szerelemféltésből a Fatia Negra iránt, és íme, most az megmenekül,
105      21|          vidék úgy nevez, hogy „Fatia Negra”.~Bebizonyította a világos
106      21|               az ellen a jámbor Fatia Negra ellen? Hiszen ha valakinek
107      21|               elfogni? Hiszen a Fatia Negra maga megugrott, s ezóta
108      21|             voltak-e egyúttal a Fatia Negra harámbandája, mely neki
109      21|               küldeni Bécsbe. A Fatia Negra nem halt meg, nem is bújdosott
110      21|             huszonötödik volt a Fatia Negra.~Mind a huszonnégynek fekete
111      21|            lőfegyverrel. Maga a Fatia Negra egy erős fekete ménen lovagolt,
112      21|          folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra és csapata a híd közepette
113      21|           túlról:~– Én vagyok a Fatia Negra. A kincs, mit veletek hoztok,
114      21|         ellenre talált benne. A Fatia Negra minden csapást felfogott,
115      21|         csodálatos volt, hogy a Fatia Negra ereje és ügyessége előnyét
116      21|          szekerekkel együtt, és Fatia Negra lovagaival való küzdés mellett.~
117      21|              százezer forint.~A Fatia Negra és lovasai ott álltak közel
118      21|             ha akar! – kiálta a Fatia Negra -; a szekerekre ügyeljen
119      21|      bosszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja utánuk fog rohanni,
120      21|               előtt vágtatott a Fatia Negra. Pompás telivér angol lova,
121      21|               őt megénekelje.~A Fatia Negra egyedül, minden oldalról
122      21|            Hahaha! – kacagott a Fatia Negra: – acél sodronying volt
123      21|        gánccsal, úgy hangzott a Fatia Negra üvöltése a kiömlő arany
124      21|             lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé, hogy veszedelme
125      21|             adjatok! – ordíta a Fatia Negra megérkező cimboráinak, mire
126      21|                gondolva, hogy a Fatia Negra majd csak visszatér, ha
127      21|            várta mindenki, hogy Fatia Negra bandája a várost ostromolni
128      21|               is, ott találta a Fatia Negra a küzdés helyén, amint a
129      22|        népekkel, hogy ezúttal a Fatia Negra és kalandor társai, akárhonnan
130      22|         tudhatta volna jöttét a Fatia Negra, lehetetlen, hogy ezen a
131      22|            pénz kell énnekem: a Fatia Negra feje kell énnekem. Ez után
132      22|               uram, hogy amit a Fatia Negra kimondott, azt meg is fogja
133      22|         Vigyázz magadra, mert a Fatia Negra eljön. Az éjjel még nem,
134      22|         megkapja érte.~– Csak a Fatia Negra vérét, semmi mást – mondá
135      22|          előre is tudom, hogy a Fatia Negra nagyokat nevet, mikor hallja,
136      22|            hogy „itthon van-e a Fatia Negra?”~Hátszegi nagyot kacagott.~–
137      22|            Kicsoda?~– Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt hiszed, hogy lenne
138      22|           csak azt lesi, hogy a Fatia Negra jöjjön, s akkor ő a foglyokat
139      22|             vagy itt egyedül; a Fatia Negra pedig sehol sincs egyedül.
140      22|           lehessen a rettenetes Fatia Negra ellenében.~– Éles-e a kardod,
141      22|         éles-e a kardod? Mert a Fatia Negra lépéseit hallom.~A vak éles
142      22|              meg volt lepetve a Fatia Negra ellenfelének nem várt ébrenléte
143      22|           első összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~Ez
144      22|              elejté a kardot.~A Fatia Negra a rémület állati ordításába
145      22|               A vak megismeré a Fatia Negra vészhangját, s előrohant
146      22|       jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra kardja!” suttogá; végigsimítá
147      22|           akkor – mosolygott.~A Fatia Negra pedig futott ellenfele előtt.
148      22|            utolérte üldözője.~– Fatia Negra, add meg magad.~A kalandor
149      22|              tapasztalá, hogy a Fatia Negra bal kézzel is igen jól tud
150      22|          Ekkor újra felugrott a Fatia Negra, s futott odább. Most már
151      22|         meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra futott a völgybe lefelé.~
152      22|         sövény állta útjokat, a Fatia Negra keresztültörte magát rajta;
153      22|              ez erdei háznak; a Fatia Negra még egyszer megállt, bevárta
154      23|          annak vezetője, mely a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével
155      23|               azt.~-– Ez volt a Fatia Negra! Ez a Fatia Negra háza.~
156      23|               Fatia Negra! Ez a Fatia Negra háza.~S még ez nem volt
157      23|              nem volt minden.~A Fatia Negra nyomában rohant egy másik
158      23|           lépésnyire történt.~A Fatia Negra beugrott a fegyverterembe,
159      23|            Megállj! – kiálta rá Fatia Negra rikoltó hangon. – Házamban
160      23|          ekkor halkabb hangon a Fatia Negra, csaknem rekedten, alig
161      23|        eldördült a fegyver, s a Fatia Negra – élettelenül hanyatlott
162      23|            magára aláhullani.~A Fatia Negra csakugyan nem adta fejét.
163      23|           senki, hogy ki volt a Fatia Negra.~
164      25|          Kálmán szökése; – ez a Fatia Negra; – ez az elítélt nő; – ez