Fezejet

4501      16|                   hogy világosság legyen a szobában, s szép nyájasan
4502      16|                  lakomához Henriette-et.~A fiatal nő mosolyogva foglalt
4503      16|                mosolyogva foglalt helyet a padon. Dehogy mutatta volna
4504      16|                   kedves nagysád – szólt a kulaccsal kínálkozva Gerzson
4505      16|            alkalmasint sohasem fog ennek a tanyának a kútjából senki
4506      16|             sohasem fog ennek a tanyának a kútjából senki vizet inni.
4507      16|         engedelmességből szájához érteté a kulacsot, s úgy tett, mintha
4508      16|             Különben is jó étvágya volt, a nemebédelés, a sok méreg
4509      16|             étvágya volt, a nemebédelés, a sok méreg az úton meg a
4510      16|                  a sok méreg az úton meg a kocsirázás azt mégjobban
4511      16|             olyan szeleteket kanyarított a kenyere mellé a jó piros
4512      16|              kanyarított a kenyere mellé a jó piros sonkából, hogy
4513      16|                 elnézni; mikor meg aztán a kotyogóst szájához emelte,
4514      16|                Csak azt csodálom – szólt a hölgy –, hogy a csaplárné
4515      16|                    szólt a hölgy –, hogy a csaplárné szobájában úgy
4516      16|             holta után.~– Óh, azokra már a vén Ripa vigyáz; abból ő
4517      16|               ilyen csudálatos vonás van a szegénylegények életében,
4518      16|                éppen ezzel emelik ki azt a nagy különbséget, ami köztük
4519      16|               különbséget, ami köztük és a nagyvárosok házfeltörő,
4520      16|             bandái között létezik. Ennek a pusztai kalandoréletnek
4521      16|                 valami csábító máza, ami a pusztai embert, aki egy
4522      16|                  aki egy kicsit hajlandó a regényesség után, hamar
4523      16|               Bandinak.~– Képzelem annak a családnak a kétségbeesését,
4524      16|               Képzelem annak a családnak a kétségbeesését, melyhez
4525      16|                  kétségbe; levették róla a kezüket, s veszni hagyták.~–
4526      16|                 megőrülnék bele.~– Észem a drága jó szívét; de minden
4527      16|                  Éjfélre be kell érkezni a kocsisnak az előfogattal.
4528      16|            előfogattal. Nagysád nem akar a mellékszobában kissé ledűlni?~
4529      16|              mintha angyalok énekelnének a fülembe.~Henriette elkezdett
4530      16|           Henriette elkezdett mesélgetni a meghalt kocsmárosnéról:
4531      16|                 az elveszett rabló után, a rozmarinbokorról meg a szomorú
4532      16|                   a rozmarinbokorról meg a szomorú nótáról.~Gerzson
4533      16|             áhítatosan, s nagyokat ütött a szájára, mikor észrevette,
4534      16|             olyan álmos. Majd leragadnak a szemeim.~– Hát azért, hogy
4535      16|               nagysád megengedné? Eltűri a dohányfüstöt? Óh, be áldott
4536      16|          teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~– Sőt, inkább nagyon
4537      16|                   inkább nagyon szeretem a dohányfüstöt.~Gerzson úr
4538      16|                   Nem szabad visszaélnem a szerencsémmel. Így is jó
4539      16|            megint elkezdett neki mesélni a Fatia Negra erdélyi kaladjairól,
4540      16|               Negra erdélyi kaladjairól, a Lúcsiabarlangról, a pénzverők
4541      16|         kaladjairól, a Lúcsiabarlangról, a pénzverők elfogatásáról,
4542      16|                 nem állja ki álom nélkül a fönnmaradást.~Gerzson úr
4543      16|                 fönnmaradást.~Gerzson úr a megszólításra ijedten kapta
4544      16|               inkább kimegyek egy kicsit a szabad levegőre, ott majd
4545      16|           levegőre, ott majd kiszellőzik a fejem. Szétnézek odakinn
4546      16|                egy kicsit.~Azzal letette a két karját az asztalra,
4547      16|                  az asztalra, ráfektette a fejét, s elaludt.~Henriette
4548      16|             fáradva; aztán bizonyosan az a bor is igen erős. Hadd pihenjen.
4549      16|                igen erős. Hadd pihenjen. A múlt éjjel sem aludt. Elég,
4550      16|              ébren marad.~Azzal felvette a lámpást, kiment az előházba,
4551      16|                   Aztán ismét visszatért a vendégszobába, annak az
4552      16|                 az ajtaját is bezárta, s a kocsilámpát az asztalra
4553      16|                egyedül maradt virrasztva a pusztai csárdában, s várva
4554      16|                magában: mikorra érhetett a kocsis Orosházára, mennyi
4555      16|                 hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink lesznek, gondolá
4556      16|                  nyíló ablakhoz sietett; a függöny szárnyát kissé félrevoná,
4557      16|              rajta.~Annyira világos volt a külső éjszaka, miszerint
4558      16|          elhozhatta volna az előfogatot.~A négy ember közül három leszállt
4559      16|               ember közül három leszállt a lóról; egy ötödik kijött
4560      16|          értekezett velük; azzal e három a csárdaajtónak tartott, s
4561      16|              Henriette hallá, hogy kívül a tornácajtó már recsegni
4562      16|                  s hiába rántotta őt fel a nő az asztalról, megint
4563      16|                 idegenek már benn voltak a tornácban, s egy kéznyomás
4564      16|               tornácban, s egy kéznyomás a vendégszoba kilincsét próbálgatá.~–
4565      16|                  rémülten járt alá s fel a szobában, nem tudva, hol
4566      16|                   hogy össze ne rogyjék.~A feszített zár végre kipattant
4567      16|                ajtó sebesen feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia
4568      16|             visszanyerte lélekjelenlétét a nő. A veszélytől egy lépésnyire
4569      16|       visszanyerte lélekjelenlétét a nő. A veszélytől egy lépésnyire
4570      16|                  Mit akarnak önök tőlem?~A Fatia Negra suttogó hangon
4571      16|                 most, mint társa?~Egyike a cimboráknak az alvóhoz lépve,
4572      16|                annak halántékához tartá.~A Fatia Negra kezében nem
4573      16|               mert ha fel találja emelni a fejét, koponyája szét van
4574      16|              vele semmi rosszat – esenge a nő –, én mindent odaadok,
4575      16|          nyúljanak hozzám; ha lehet, ezt a karikagyűrűt hagyják meg
4576      16|                  mind semmiség – suttoga a Fatia Negra –, nekünk nem
4577      16|                  fog afelől szólani, míg a váltót pénzzé tehetjük.~
4578      16|               pénzzé tehetjük.~Henriette a váltó említésére szédelegni
4579      16|        említésére szédelegni érzé fejét; a vér elállt ereiben; alig
4580      16|            tartani magát.~Úgy reszketett a hangja, midőn a rabló előtt
4581      16|               reszketett a hangja, midőn a rabló előtt azt kellett
4582      16|                 nem adja.~Henriette újra a hazudáshoz folyamodott.~–
4583      16|                 vére fejéhez tódult; nem a félelem, hanem a dühös kétségbeesés
4584      16|             tódult; nem a félelem, hanem a dühös kétségbeesés volt
4585      16|                fel nem ismert, ez az, ki a fekete ékszerekkel oly rettentő
4586      16|                 akarja őt fosztani attól a kezében levő reményétől,
4587      16|               reményétől, hogy testvérét a gyalázattól megszabadítsa;
4588      16|                  Ki lehet ez elátkozott?~A vér forrott a gyönge nő
4589      16|                elátkozott?~A vér forrott a gyönge nő minden üterében;
4590      16|               kezdtek szikrázni, s midőn a fekete álarcos egészen odalépett
4591      16|              tőre hegyét felemelve, mint a földre vert galamb, mely
4592      16|            karmait ellenfelére fölemeli, a nők leggyöngébbike hirtelen
4593      16|        leggyöngébbike hirtelen odakapott a fekete álarchoz, és leszakította
4594      16|            álarchoz, és leszakította azt a rabló képéről…~… Meglátta
4595      16|                azután ájultan rogyott le a földre.~… Azután nem tudni,
4596      16|               kábult fejét az asztalról. A nap besütött a függönyön
4597      16|                asztalról. A nap besütött a függönyön keresztül.~Körülnézett,
4598      16|             eltűntek. Kiment az udvarra, a hintót keresve, az sem volt
4599      16|           keresve, az sem volt ott, csak a négy sánta ló volt meg az
4600      16|                lett ezek után.~Hová lett a nő? Mi történt itt az éjjel?
4601      16|               ébren szokott aludni, hogy a szúnyogdongásra is fölébred?~
4602      16|               ízén. Pedig neki semmi bor a világon meg nem szokott
4603      16|               szokott ártani. Visszament a szobába, hogy megnézze,
4604      16|              hogy megnézze, mi van abban a kulacsban. – De már a kulacs
4605      16|              abban a kulacsban. – De már a kulacs sem volt sehol található.~
4606      16|             találhatni sem bírta.~Kiment a csárda elé, szétnézett a
4607      16|                 a csárda elé, szétnézett a körös-körül terülő pusztaságon;
4608      16|           közelítő, sem távozó szekeret. A szélrózsa minden irányából
4609      16|             minden irányából kanyarogtak a csárda felé korábbi, régebbi
4610      17|                ha egy ingoványos helyről a vizet lecsapoltatja, annyi
4611      17|          kacskaringós szalagot fedez fel a megbolygatott rejtekhelyek
4612      17|               magában, milyen csodálatos a természet; még olyan odúk
4613      17|                 amik sohasem találkoznak a napvilággal.~Vámhidy, mint
4614      17|        Hálószobáját egy ajtó választá el a nagy ivóteremtől, s ez ajtón
4615      17|           erősebben; az egészben az volt a legkülönösebb, hogy egyszerre
4616      17|               hanem mindegyik ki engedte a másiknak beszélni magát.
4617      17|            nyugtalanítóbbá kezdett válni a lárma; egyes hangtöredékek
4618      17|           valakit meg akarnának ölni ott a másik szobában. Erre már
4619      17|              akart, midőn belépett hozzá a kocsmáros, a kávét hozva.~–
4620      17|              belépett hozzá a kocsmáros, a kávét hozva.~– Micsoda lárma
4621      17|                    Micsoda lárma van itt a szomszéd szobában? – kérdé
4622      17|                Óh, kérem alássan – szólt a kocsmáros büszke mosolygással –,
4623      17|                előadni; meg tessék nézni a tekintetes szolgabíró úrnak,
4624      17|               elbámulva Szilárd. – Ebben a faluban? Vajon honnan kerülhettek
4625      17|                   Ki az igazgatójuk? Kik a tagjaik?~– Úgy tudom, hogy
4626      17|            közöttük, az is félig gyerek, a többi mind asszonyság és
4627      17|            asszonyság és kisasszony, még a cédulahordozó és a súgó
4628      17|                   még a cédulahordozó és a súgó is.~– S micsoda darabot
4629      17|                 valami jövedelmük?~– Hát a parasztok csak eljönnnek,
4630      17|         burgonyát, kolbászt és sonkát, s a társaság eléldegél belőle
4631      17|               Hanem zálogban itt hagyják a díszleteiket és ruhatárukat.~
4632      17|                 és ruhatárukat.~Ezen már a kocsmáros nagyot nevetett.~–
4633      17|                   amíg el nem nyomtattuk a búzát; azt beragasztották
4634      17|                 is metszettek rá belőle. A gardróbjuk pedig nagyon
4635      17|                  előadni, összekéregetik a gazdag rác asszonyoktul
4636      17|                papiros olyan hamar segít a dolgon. Az igazgató még
4637      17|          titkolja, hogy mivel. Ami pedig a könyvtárukat illeti, azt
4638      17|               azt akárki elviheti szépen a hóna alatt; mindössze tán
4639      17|     végigjátszották, megint elöl kezdik; a közönség persze kétszer
4640      17|         cselekszik, hogy más nevet adnak a darabnak, a személyek neveit
4641      17|                  nevet adnak a darabnak, a személyek neveit elforgatják,
4642      17|                  s úgy adják megint elő; a rászedett publikum aztán
4643      17|               míg az igazgató ledisputál a színpadról, hogy nem igaz
4644      17|               nem marad egy garasok sem; a múltkor szerbiai disznóhajcsárok
4645      17|                  volna nekik előadni, de a külföldi publikum nem engedte
4646      17|        kisegítette őket, és közéénekelt, a többi meg ütötte bottal
4647      17|                  többi meg ütötte bottal a taktust a söntés oldalán;
4648      17|                  ütötte bottal a taktust a söntés oldalán; végtére
4649      17|                 hozattak, megvendégelték a színészeket, s utoljára
4650      17|        valamennyit az ajtón.~– Szeretnék a mai előadásukra elmenni –
4651      17|                 magam hozok egy cédulát.~A kocsmáros elsietett s néhány
4652      17|               volt felírva: Hernáni vagy a Kasztíliai becsület; azután
4653      17|              Kasztíliai becsület; azután a személyek nevei: Hernáni
4654      17|             Elvira – Palmira kisasszony; a többi urak azután N. N.,
4655      17|                 asszonyságok”, magyarázá a korcsmáros, „azért nincs
4656      17|          korcsmáros, „azért nincs kitéve a nevük. Belépti díj első
4657      17|                 neki, hogy hozza át maga a cédulát a tekintetes úrhoz,
4658      17|                  hozza át maga a cédulát a tekintetes úrhoz, de majd
4659      17|             úrhoz, de majd kidobott érte a szobából, hogy hát cédulahordozónak
4660      17|               sem hordja el házról házra a cédulákat, amit pedig úgy
4661      17|           darabot, azt mondja, hogy ezek a klasszikusok. Pedig nincsenek
4662      17|                 Pesten látta egymás után a színházban, s visszaemlékezik
4663      17|             Pedig jobb szeretnék ám ezek a pimaszok itten, ha Lumpácit
4664      17|           Elátkozott herceget, aztán meg a Repülő csizmát vagy a Zöldhátú
4665      17|                meg a Repülő csizmát vagy a Zöldhátú takácsot adná nekik,
4666      17|              nekik, aztán jól kicifrázná a cédulát; de nem akarja,
4667      17|                   ő is rájön arra, amire a többiek.~– Azt szeretem
4668      17|         elkezdeti, ha senki sincs is még a nézőhelyen; azt mondja,
4669      17|             nézőhelyen; azt mondja, hogy a halogatás csak komisz trupp
4670      17|   színtársasághoz illik.~– Karaktere van a legénynek; vigye át neki
4671      17|             legénynek; vigye át neki ezt a pénzt kérem.~Szilárd egy
4672      17|           Szilárd egy tízforintost adott a kocsmárosnak, amivel az
4673      17|                  megint visszajött azzal a válasszal, hogy az igazgató
4674      17|               úgy?~Kevés idő múlva aztán a kocsmáros egy egész nyaláb
4675      17|                 hogy az igazgató köszöni a részvétet, de miután ajándékokat
4676      17|                   annyiban veszi, mintha a szolgabíró úr az egész házat
4677      17|               kivette volna ez estére, s a mai előadást neki magának
4678      17|                  mert hiszen ő képviseli a közönséget, és nem illenék,
4679      17|           elmaradjon.~Amint hazaérkezett a vendéglőbe, már vártak reá.
4680      17|              nagy betűkkel: „néző hely”.~A duenna félbizalmas suttogással
4681      17|                 sokáig; ne legyen tanúja a skandalumnak: rettenetes
4682      17|           rettenetes rosszak vagyunk mi. A szeme ég ki az embernek,
4683      17|                 tisztességes urak vannak a párteren. Ne nézzen bennünket
4684      17|              kérem, én tudom méltányolni a helyzeteket. Csak tűz legyen
4685      17|             helyzeteket. Csak tűz legyen a játékban; én azt becsülöm,
4686      17|           valószínűleg elmarad?~– Miután a tekintetes úrral tele van
4687      17|                tekintetes úrral tele van a színház úgy, hogy egy lélek
4688      17|              Kegyed nem tartozik ezúttal a játszó személyzethez?~–
4689      17|         felvonások közt fuvolán játszom. A játékhoz már nincsen kedvem,
4690      17|              közt most is én értek hozzá a legjobban; hanem hát vannak
4691      17|                  alkalmasint az lehetett a balsors ama bizonyos csapása.~–
4692      17|                  szíves megosztani velem a néző helyet; a személyzetről
4693      17|          megosztani velem a néző helyet; a személyzetről bővebb felvilágosítást
4694      17|                  illemmel foglalt helyet a lócán Szilárd mellett, ki
4695      17|            mellett, ki nem engedte, hogy a háta mögé üljön; biztosítva
4696      17|               üljön; biztosítva őt, hogy a művészetet minden időben
4697      17|                  nagyra becsülte.~Dacára a rögtönzött abonnement suspendunak,
4698      17|                  abonnement suspendunak, a terem mégsem volt üresen,
4699      17|                terem mégsem volt üresen, a tisztelt ingyenpublikum:
4700      17|                 tisztelt ingyenpublikum: a rekvizitumok kölcsönadói
4701      17|       kölcsönadói és azoknak családjaik, a színészek kvártélyadói s
4702      17|                  rengeteg egyedüllétével a játszó személyzetet, bár
4703      17|                 játszó személyzetet, bár a tisztelt ingyenjegyesek
4704      17|                 hátrafelé hózódni. Amint a korcsmáros léckerítette
4705      17|                  léckerítette söntésében a kakukkos óra elütötte a
4706      17|                  a kakukkos óra elütötte a hetet, hangzott a függöny
4707      17|               elütötte a hetet, hangzott a függöny mögül a súgó csöngetése,
4708      17|                 hangzott a függöny mögül a súgó csöngetése, mely nagyon
4709      17|            fortélyos masinéria megindítá a nemzetiszínű papirossal
4710      17|             ragasztott függönyt, hogy az a gerendákhoz kunkorodott
4711      17|               kunkorodott fel, s előtűnt a színpad.~Egy összerakható
4712      17|           összerakható spanyolfal képezé a háttért, mely szoba formára
4713      17|           feketére festett papirosablak, a másik oldalon a padlásajtó
4714      17|            papirosablak, a másik oldalon a padlásajtó iromba mázolással
4715      17|          természetesen nem volt Hernáni, a Kasztíliai becsület, hanem
4716      17|                 Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő asszonyságnak:~–
4717      17|             asszonyságnak:~– Hisz ez nem a hirdetett színmű.~– Nem
4718      17|                 De már egyszer adva volt a saját neve alatt, s másodszor
4719      17|              garasért bukfenceket hányni a vásári publikum előtt, aki
4720      17|               meghajigál, ha nem tetszik a produkcióm; én kész vagyok
4721      17|                az utcaszegleten koldulni a jövőmenőktől, s krajcárokat
4722      17|                   s krajcárokat gyűjteni a sipkámba; de nagy úrtól
4723      17|             ezüsttálcán hozná is utánam. A publikum az én uram: gyalázat
4724      17|                művészetük sokoldalúsága.~A beszédes asszonyság az előadás
4725      17|                Szilárd figyelmét elvonni a színpadon játszókról, mindenféle
4726      17|             furcsa adomákat mesélve neki a színészi életből, s ha néha
4727      17|                hogy Szilárd odafigyelmez a játszókra, egész őszintén
4728      17|              észre kellett venni, dacára a felragasztott szőke, barna
4729      17|            szakállaknak, szemöldöknek, s a szándékosan elváltoztatott
4730      17|           elváltoztatott hangoknak, hogy a szereplők mind nőneműek
4731      17|                parancsolni tudjon. Hanem a nők vele maradtak, mert
4732      17|                 utolsó férfi volt nálunk a népszínműénekes. Szép hangja
4733      17|                 szerették érte, hanem az a baja volt, hogy nagyon ivott,
4734      17|             Mikor ideérkeztünk, mindjárt a Szökött katonával akartuk
4735      17|                katonával akartuk kezdeni a sorozatot, s abban Nagy
4736      17|                Nagy úrnak kelle játszani a címszerepet. Nagy közönségünk
4737      17|               Nagy közönségünk volt, még a boglyakemence tetején meg
4738      17|                boglyakemence tetején meg a söntésen is ült publikum,
4739      17|                az istállóban; ott feküdt a jászolban hanyatt, és egy
4740      17|                  egy szál füvet rágcsált a fogai között. – „Nagy úr,
4741      17|                kifestve, sem felöltözve, a játék mindjárt kezdődik!” –
4742      17|              hidegvérrel. – „De ön kezdi a jelenést, szerencsétlen.” – „
4743      17|                játszom.” – „Nem játszik? A közönség itt van, tele a
4744      17|                 A közönség itt van, tele a színház; roppant a bevétel.” – „
4745      17|                  tele a színház; roppant a bevétel.” – „Bizonyára –
4746      17|                 ön fel, öt forintot adok a mai napra, csak ne tegyen
4747      17|                  keresztül szúrlak ezzel a gyilokkal.” – „Bizonyára
4748      17|             bánom.” Azzal oldalt fordult a jászolban, s elkezdett horkolni.
4749      17|                egész szerepet súgó után, a közönség majd megvert bennünket.~
4750      17|                  vonta magára annyira ez a mulatságos adoma, hogy némi
4751      17|                  némi érdeke ne támadjon a színpadon szereplők iránt.
4752      17|                valahol látta volna, s ez a hang eltorzítva is ismerős
4753      17|           ismerős volna előtte; még ezek a színfaltépő szeles mozdulatok
4754      17|          ismerősöknek tetszettek előtte.~A nemes publikum azonban a
4755      17|                 A nemes publikum azonban a második jelenetnél már kezdte
4756      17|         ingyenjegye volt, elszánta magát a legvégsőre, felcihelődött
4757      17|                első padból, s hátra ment a leghátulsóba; tán azért,
4758      17|        leghátulsóba; tán azért, hogy ott a teremnek jobb akusztikája
4759      17|                  távolságból, vagy éppen a szolgabíró szemét kerülte,
4760      17|                  Ebben politika van: ezt a teátrumdarabot mink már
4761      17|             szíveskedtünk egyszer látni.~A művészetében ekképp megzavart
4762      17|              újra megnézni, visszaveheti a pénztárnál, amit befizetett.~
4763      17|            peleskei nótárius, felrontott a színpadra, neki Moor Ferencnek;
4764      17|                 álhaját, letörlé arcáról a durván festett ráncokat,
4765      17|                 s ott állt Szilárd előtt a szomorú, halovány gyermekarc.~
4766      17|                 szakadt; Szilárd sietett a színpadról eltüntetni a
4767      17|                  a színpadról eltüntetni a meglelt „tékozló fiút”,
4768      17|          tetszése szerint magyarázták ki a csodálatos történet összefüggését,
4769      17|              mindnyájan megegyezve, hogy a fiatal igazgató valószínűleg
4770      17|             akkor aztán elfordultak mind a ketten, hogy könnyeiket
4771      17|             pedig alig lehetett tizenöt. A színészkedés, a nyomor és
4772      17|                 tizenöt. A színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás
4773      17|                színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás gyorsan
4774      17|               kifejezés, ami elfeledteti a gyermeket. Egy neme a cinizmusnak
4775      17|        elfeledteti a gyermeket. Egy neme a cinizmusnak az.~– Tisztelt
4776      17|              kedves régi barátom – kezdé a gyermek a szót –, engedje
4777      17|                barátom – kezdé a gyermek a szót –, engedje meg ön,
4778      17|            Babérossy Leánder vagyok; ezt a nevet magam szereztem magamnak;
4779      17|           Remélem, ön nincs előítélettel a művészeti pálya iránt.~–
4780      17|                  én igen nagyra becsülöm a színészetet és annak képviselőit,
4781      17|          téríteni. Magasztos, nemes cél; a hazai nyelv és szellem terjesztése
4782      17|                 és szellem terjesztése s a dicsőség mámoros útja hozzá!
4783      17|                 közönségét és társaságát a legnagyobb zavarban hagyta;
4784      17|               vissza, igazítsa el köztük a dolgot, s ha mindent elintézett;
4785      17|                 senkit sem. Nem szeretem a konfidenciát.~Mialatt Kálmán
4786      17|               felteríttetett számukra, s a visszatérőt a felhozott
4787      17|                számukra, s a visszatérőt a felhozott estelivel fogadá,
4788      17|             embert mindenütt itatják; ha a színházba nem járnak is,
4789      17|              ahová búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel
4790      17|             búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel együtt
4791      17|            hiszen nem kénytelen az ember a vándorbothoz ragaszkodni.
4792      17|              Vannak állandó színházaink: a pesti, kolozsvári, jobbára
4793      17|                  valamelyik társasághoz.~A fiatal gyermek keserűen
4794      17|           ajándékba egy jó kalapot azzal a föltétellel, hogy az ajándékozó
4795      17|        megemeljem? Nem! Keresek magamnak a szeméten egy rosszat, amit
4796      17|                 teszem fel. Idáig vagyok a gazdag emberekkel: torkig!
4797      17|                kínoztak, gyötörtek azzal a gondolattal, hogy a gazdagság
4798      17|                azzal a gondolattal, hogy a gazdagság az Isten, s aki
4799      17|                 aki azt bírni akarja, az a féreg! Megutáltam minden
4800      17|                   mert az ő kezében volt a gazdagság; hogy csúsztak
4801      17|                   hogy gyűlölték egymást a kedvéért, hogy adta el a
4802      17|                 a kedvéért, hogy adta el a nagybátyja unokahúgát, hogy
4803      17|               legyen, s hogy tagadta meg a leány szerelmét, nehogy
4804      17|                nehogy nagyapja kitagadja a gazdag vagyonból!~– Kérem,
4805      17|                 is kell semmi. Nem látom a holnapot magam előtt és
4806      17|                  holnapot magam előtt és a tegnapot a hátam mögött.
4807      17|                magam előtt és a tegnapot a hátam mögött. Jég eshetik,
4808      17|           rongyosabb, annál jobban járja a szabad levegő. Ha azokra
4809      17|                helyettem otthon maradtak a gazdagság kedvéért mártírkodni,
4810      17|             kenyerem, ha fölkelek; de ez a gondolat betakar és jól
4811      17|               Örömem telik egyik faluból a másikba vándorlásban; csinálok
4812      17|               csinálok magamból bolondot a csőcselék előtt, verekszem
4813      17|               csőcselék előtt, verekszem a napi kereset sovány hulladékain
4814      17|             nagyon megszorulok, koldulok a zöldséges kofáktól levesbe
4815      17|             magam előtt, szememre nyomom a kalapot, s azt mondom: „
4816      17|               Szilárd elkomorodva nézett a korán vénült gyermekre.
4817      17|                 sok ember kigyógyult már a színészetből ez úton, ki
4818      17|               annak szavai, hogy ezt nem a dicsvágy fellegvárai csalogatják,
4819      17|           fellegvárai csalogatják, hanem a szabad lét szomjának az
4820      17|                 az az őrjöngő neme, mely a bársonyvánkosok pézsmaszagától
4821      17|         pézsmaszagától halálra undorodva a szemétdomb után vágyik!~–
4822      17|                 aki megtűri, hogy valaki a feje fölött lakjék; én különb
4823      17|                Timon, mert én megutáltam a gazdagságot, mielőtt vagyonomat
4824      17|              szemtelenkedem: – elszoktam a pirulástól, nem tartom szégyennek
4825      17|        pirulástól, nem tartom szégyennek a szökést; nem háborít az
4826      17|                  szökést; nem háborít az a gondolat, hogy amely városban
4827      17|              rászednek; nagyot nyújtózom a napon, s gyönyörrel gondolok
4828      17|               mondják ki nevemet; nehogy a nagypapa meghallja, s ezer
4829      17|             forinttal kevesebbet hagyjon a kimondónak.~– Lapussa Demeter
4830      17|                nyomasztólag hatott, hogy a fiatalember, ki nagyapja
4831      17|                  éhezem, büszkélkedjenek a névben, amihez én sáros
4832      17|               őket ismerni többé; ha én, a szegény futóbolond, a vándorcigány,
4833      17|                én, a szegény futóbolond, a vándorcigány, kitagadom
4834      17|            vándorcigány, kitagadom őket, a dúsgazdagokat, mit kívánhatják
4835      17|                  mondhatja magáról, hogy a maga embere; és az nem is
4836      17|            követett el, amik önt könnyen a „más emberévé” teszik.~Kálmán
4837      17|               Csakugyan való tehát, hogy a könnyelmű gyermek e vétket
4838      17|         Leándernek), önnek testvére maga a mártíri önfeláldozás. Ő
4839      17|                     Boldog isten – szólt a vándorszínész, kezeit mély
4840      17|              zsebeibe dugva –, tehát ezt a nagy urak tetemes összegnek
4841      17|                 Lesz gondom rá, hogy azt a váltót visszaszerezzem,
4842      17|               százesztendőre lesz készen a törlesztéssel.~– Micsoda? –
4843      17|         felejtett szemekkel, s ijedtében a koppantót kapta fel villa
4844      17|                  villa helyett.~– Hát az a váltó 40 ezer forintról
4845      17|                    Micsoda? – ordíta fel a fiatal bujdosó, s azzal
4846      17|                  azzal kirúgta maga alól a széket, fölkapta tányérja
4847      17|                 fölkapta tányérja mellől a kést, s hajadonfővel, ahogy
4848      17|         gyorsaságára volt szüksége, hogy a futót az ajtón innen elfoghassa,
4849      17|                Bocsásson ön, megölöm azt a gazembert! Megölöm! Meggyilkolom.~
4850      17|                ekkor elkezdett sírni, és a földhöz vágta magát. Szilárd
4851      17|             felvette karjára, s leülteté a székre.~– Legyen ön férfi;
4852      17|             megölni? Miről beszél?~– Azt a gazembert, azt a Margarit…~–
4853      17|                     Azt a gazembert, azt a Margarit…~– Hogyan? Az biztatta
4854      17|                  biztatta volna önt erre a lépésre?~– Tudja ön meg,
4855      17|             nagyapám házát elhagytam, ez a sátán fölkeresett, részvevőnek
4856      17|                 kiskorú vagyok, hanem ha a néném neve is ott állna,
4857      17|                hiszen negyven forint nem a világ, mi az Henriette-nek.
4858      17|             írtam alá.~És azzal elkezdte a fejét falhoz verni, mint
4859      17|           kényszeríté őt Szilárd –, ezek a dolgok, amiket ön nekem
4860      17|              Legyen nyugodt, és ne tépje a haját. Még semmi veszedelem
4861      17|           végtelen jóságú testvére magát a negyvenezer forintos váltót
4862      17|                   hogy önt megmentse.~Ez a szó megrendítő hatást gyakorolt
4863      17|              megrendítő hatást gyakorolt a fiatal fásultra.~– Most
4864      17|                azonban képzelheti ön azt a zavart, amiben a báróné
4865      17|                  ön azt a zavart, amiben a báróné forog, ki magánörökéből
4866      17|          felakasztom magamat.~– Az volna a legóriásibb bolondság, amit
4867      17|               hány éves? mi vallású?” És a többi.~Éjfél után végződött
4868      17|              többi.~Éjfél után végződött a vallomások feljegyzése.
4869      17|                 önnek tett vallomásom?~– A törvény előtt igen. De én
4870      17|               maradjon itt nálam; háljon a szobámban, reggelre meggondolhatja
4871      17|                megyek csavarogni megint. A ponyvasátor az én hazám.
4872      17|                   Pár óra múlva meghallá a kocsmárostól Vámhidy, hogy
4873      17|           Magával nem vitt egyebet, mint a rajta levő köntöst – és
4874      17|                 nem vagyok húgom öccse”.~A vándor komédiásnak volt
4875      17|               karjára, s elfutott vele – a világtalan világba.~
4876      18|           Margari úr~Margari úr felvitte a dolgát. Most már igazán
4877      18|              szállást tart, előre fizeti a házbért, sőt meg is házasodott.
4878      18|                  Clementine kisasszonyt. A jeles hölgy éppen hozzá
4879      18|                 vonzerőt gyakorol, annak a. bizonyságára, hogy nemcsak
4880      18|               bizonyságára, hogy nemcsak a vas fogékony a mágnes iránt.~
4881      18|              hogy nemcsak a vas fogékony a mágnes iránt.~Az érdemes
4882      18|                  kisasszony összebeszélt a nagyra becsült ifjúval,
4883      18|              hajtják: éppen akkor, midőn a ház asszonya Aradra utazott
4884      18|                 volt ugyan semmi szükség a szökésre, mert hiszen a
4885      18|                  a szökésre, mert hiszen a báróné nem lett volna tigrisanya,
4886      18|              kéri is meg tőle Margari úr a társalkodóné kezét; de már
4887      18|                őnála állt, s távol esvén a Gretna Green-i kovács, erővel
4888      18|                azt akarta, hogy mindjárt a szohodoli kovács eskesse
4889      18|          Clementine pénzéből kerültek ki a bútorok; még muzsikáló óra
4890      18|                  okiratok. Ott nyújtózik a boldog férfiú tarka virágos
4891      18|               tarka virágos hálókabátban a bőrpamlagon, s hosszú szárú
4892      18|             hosszú szárú csibukból fújja a törökdohány füstjét maga
4893      18|                   minek rakja fel lábait a pamlagra. Ez csúf szokás!
4894      18|           nemcsak illetlen, de káros is; a bútorok romlanak. Clementine
4895      18|              nagyon kell igyekezni, hogy a harminc évig lefojtott ösztönt
4896      18|               csakhogy egyszer valakinek a nyakára leülhetett, rázhatja
4897      18|             búsulj asszony – vigasztalja a bútorai miatt pörlekedőt –,
4898      18|          elszakad, veszek mást. Ád nekem a nagyságos úr, ami csak kell.~–
4899      18|                  csak kell.~– Igen, majd a nagyságos úr bolond, hogy
4900      18|            pénzzel tartsa. Ne féljen, ha a pörének Lángainéval vége
4901      18|                meg sem látja; ismerem én a maga nagyságos urát.~– Dehogy
4902      18|                Eddig azért fizette nekem a nagysága, hogy beszéljek,
4903      18|                fizetni, hogy hallgassak. A nagyságának nagyon szüksége
4904      18|                  szüksége van arra, hogy a Margarinak legyen mindig
4905      18|               mindig mit enni elég; hogy a Margari ruhája el ne szakadjon;
4906      18|                 el ne szakadjon; mert ha a Margari megéhezik, akkor
4907      18|                 Margari megéhezik, akkor a Margari harap. A nagyságos
4908      18|                   akkor a Margari harap. A nagyságos úr ismer engem.
4909      18|                nagyságos úr ismer engem. A Margari ruháján nem szabad
4910      18|                 lyuknak lenni, mert azon a lyukon ki találna szökni
4911      18|    impertinenciával beszélt, s úgy fújta a füstöt maga körül, hogy
4912      18|             kezdte respektálni, s odaült a pamlag végére hozzá, tán
4913      18|                 tán egyrészt azért, hogy a csizmás lábait leszorítsa
4914      18|                csizmás lábait leszorítsa a pamlagvánkosról.~– De hát
4915      18|              olyan nagyon kezében tartja a nagyságos urat, miért nem
4916      18|                  jobban? Mit ér az, hogy a nagyságos úr mindig ad pénzt,
4917      18|                amikor hozzá lehet férni? A pénz elmegy; az ember halandó.
4918      18|               maga aztán szaladhat utána a holdba.~Ez nagy szeget ütött
4919      18|             ütött Margari fejébe. Bizony a holt emberen keveset lehet
4920      18|            megindult rajta, hogy levette a lábait a pamlagról, s egyenesen
4921      18|             rajta, hogy levette a lábait a pamlagról, s egyenesen kezdett
4922      18|                  azért hogy az esze mind a fejében gyűljön össze, ami
4923      18|                csippel-csuppal adogasson a nagyságos úr magának, ha
4924      18|                  gazdaságot kezdhetne.~– A’ biz igaz. Úgyis van neki
4925      18|               dölyfösen sétála alá s fel a szobában; s felhányta a
4926      18|                  a szobában; s felhányta a fejét, mikor beszélt.~–
4927      18|               monda Margari, megfordulva a fél sarkán.~– És nekem két
4928      18|                   És nekem két tehénnek. A nagyságos úrnak iszonyú
4929      18|                  is fog kelleni, az adja a gyapjút, sokat.~– Aztán
4930      18|                 nem kell, mert az kiássa a falat.~– No, hát az nem
4931      18|                  hízó malac az ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~
4932      18|               ezzel Margari úr, mint aki a fő dolgot felfedezé, újra
4933      18|        megtörténni, via facti elfoglalva a csibukszárat.~– Megálljon,
4934      18|                 erre mind rá lehet venni a nagyságos urat?~– Gondolom?
4935      18|                   én tudom. Ha én mondom a nagyságának, hogy ez „kell”,
4936      18|                  bánom meg, hanem ő. Óh, a Margarit nem jó megharagítani.
4937      18|           Margarit nem jó megharagítani. A Margari barátságára szüksége
4938      18|                 barátságára szüksége van a nagyságos úrnak jobban,
4939      18|                  jobban, mint Margarinak a nagyságos úréra.~– Ne mondja.~–
4940      18|               igenis mondom. Keresse elő a csibukom szárát; nem pipázok,
4941      18|               pipázok, no; de kell nekem a kezemben lenni valaminek,
4942      18|                   Mert ha én akarom, ezt a csibukot a földhöz ütöm,
4943      18|                én akarom, ezt a csibukot a földhöz ütöm, és összetörik,
4944      18|                 összetörik, és ha akarom a nagyságát a földhöz ütni,
4945      18|                 és ha akarom a nagyságát a földhöz ütni, az is csak
4946      18|                  most arra, hogy Margari a gesztikulációval mind szétszórta
4947      18|         gesztikulációval mind szétszórta a szobában a dohányhamut,
4948      18|               mind szétszórta a szobában a dohányhamut, hanem odasimult
4949      18|               urat valamivel?~– Mint ezt a csibukot.~– Ugyan mi lehet
4950      18|             asszonynak való az megtudni.~A kíváncsiság majd megölte
4951      18|                  mondod. Hiába hunyod be a szemedet, hiába teszed magadat,
4952      18|                 ideig csak vette tréfára a dolgot, még horkolni is
4953      18|                   de végre mikor megunta a helytelenkedést, felugrott
4954      18|           fektéből, nagyot ütött öklével a politérosasztalra, s olyat
4955      18|          becsuknak engem hat esztendőre, a nagyságos urat nyolcra,
4956      18|             Clementine úgy megijedt erre a szóra, hogy kikotródott
4957      18|                  szóra, hogy kikotródott a szobából, s vissza nem mert
4958      18|             jönni Margarihoz; azon törve a fejét, hogy mikor viszik
4959      18|               viszik mármost valamennyit a siralomházba. Rettenetes
4960      18|             lehetnek Margari úrnak ahhoz a kis falusi domíniumhoz hűséges
4961      18|                  hűséges szolgálataiért.~A Lángainé contra Lapussa
4962      18|                  első bíróság előtt van. A bizonyítékok és ellenvédvek
4963      18|             mindkét fél kifáradhatatlan. A szolgabíró nem győz eléggé
4964      18|               szolgabíró nem győz eléggé a szerencsének örülni, hogy
4965      18|                  örülni, hogy János urat a sedriák ideje alatt mindennap
4966      18|                   Nagyon valószínű, hogy a perét meg fogja nyerni.
4967      18|            egyike azon eseteknek, miknél a bíró lelkiismerete szerint
4968      18|                tehát mindennapi látogató a szolgabírónál, akit kedves
4969      18|              sohasem megy oda.~Monori úr a régi fajta szolgabírók közé
4970      18|                  haszonért, hanem csupán a tisztesség kedvéért, a megbecsülésért
4971      18|            csupán a tisztesség kedvéért, a megbecsülésért viseltek
4972      18|        megbecsülésért viseltek hivatalt, a megye ügyeit saját ügyeiknél
4973      18|               aki tudja, hogy egy időben a közvélemény választotta
4974      18|             közvélemény választotta újra a tisztviselőket minden harmadik
4975      18|              évfordulónál, és hogy akkor a köztisztviselőket jobbára „
4976      18|          kliensét, s pipát szokott dugni a szájába, mikor látogatásra
4977      18|               kérdezé tőle, hogy mit tud a nagyságos úr bizonyos Margari
4978      18|                  írnokságért folyamodott a megyei kancelláriába, s
4979      18|          kancelláriába, s folyamodásában a Lapussa-családra hivatkozék,
4980      18|            annyival több esze lett volna a közönségesnél, amennyivel
4981      18|                 amennyivel kevesebb volt a szíve, azt felelte volna
4982      18|                   azt felelte volna erre a tudakozódásra, hogy nem
4983      18|               nem ismeri közelebbről azt a becsületes embert, s éppen
4984      18|                embert, s éppen nem felel a jelleméről; azonban az ösztönszerű
4985      18|             engedte, hogy ne kapjon ezen a kérdésen. Legjobb alkalom
4986      18|            nyűgöt saját válláról le-, és a vármegyére rátólni. Felmagasztalta
4987      18|                 Felmagasztalta az egekig a derék, becsületes embert;
4988      18|     Szerencsétlen, nem vette észre, hogy a „legale testimonium,” előtt
4989      18|               forognak kezében. Küldözöm a velem összeköttetésben levő
4990      18|           Margariról, mint egy lócsiszár a vak lováról, amit a vásáron
4991      18|            lócsiszár a vak lováról, amit a vásáron másnak a nyakába
4992      18|           lováról, amit a vásáron másnak a nyakába akar kötni.~Szerencsétlen!
4993      18|            vallomásáról, melynek folytán a tiszti ügyész bűnvádi vizsgálatot
4994      18|                  nagyon meg van elégedve a felvilágosítással.~János
4995      18|            vannak, ilyen szépen ellátott a más rovására életfogytig
4996      18|               Persze, úgy kellett vinnie a dolgot, hogy Margari a megnyerendő
4997      18|            vinnie a dolgot, hogy Margari a megnyerendő írnoki állomást
4998      18|             letegyen.~Még aznap délig az a meglepetés érte, hogy Monori
4999      18|          látogatott el hozzá. Ez valóban a csudák közé tartozott, mert
5000      18|              csudák közé tartozott, mert a szolgabíró sohasem szokott