Fezejet

5001      18|       ellátogatni.~– Minek köszönjem ezt a rendkívüli szerencsét? –
5002      18|             bizalmasan leültetve Monorit a pamlagra; magában pedig
5003      18|              magában pedig így magyarázá a dolgot: ez a táblabíró nem
5004      18|               így magyarázá a dolgot: ez a táblabíró nem tartá illendőnek
5005      18|                ürügy! Ugyan mit törődnék a szolgabíró egy ilyen semmi
5006      18|            Reggeli beszélgetésünk óta az a körülmény jött közbe, miszerint
5007      18|                 szónál János úr elkezdte a bajusza végét a szájába
5008      18|                 elkezdte a bajusza végét a szájába simítani, s figyelmesen
5009      18|                 figyelmesen rágogatni.~– A fiatalember kivallá, hogy
5010      18|                fiatalember kivallá, hogy a kérdéses váltóhamisítást
5011      18|                  úr nagyon köhögött erre a szóra; bizonyosan lerágott
5012      18|             bajuszából akadhatott valami a torkán.~– Ez a körülmény
5013      18|         akadhatott valami a torkán.~– Ez a körülmény nagyon kényes,
5014      18|          folytatá Monori –, mert ezáltal a fiatalembert terhelő vád
5015      18|               aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~János úrnak most
5016      18|             úrnak most már nem volt elég a bajusza; a körmeit kezdte
5017      18|                 nem volt elég a bajusza; a körmeit kezdte rágni.~–
5018      18|               végtére is mit tartozik ez a dolog énrám?~– Csak annyiban
5019      18|                 úr azt hitte, hogy ebből a zsákutcából egy kis erélyes
5020      18|                büszkeséggel, s felugrott a pamlagról a szolgabíró mellől.~
5021      18|                  s felugrott a pamlagról a szolgabíró mellől.~Erre
5022      18|                  szolgabíró mellől.~Erre a szolgabíró is felállt.~–
5023      18|            atilláját, s elővoná zsebéből a nagy pecsétes levelet.~–
5024      18|              forintot.~– Tessék, itt van a nyolcvan forint! – János
5025      18|           gondolva magában, hogy hisz ez a törvény remekül van kigondolva;
5026      18|                vagyon – szólt Monori úr, a pénzt nyugtatványozva –,
5027      18|               Ismét felszólítom kegyedet a hitletételre.~– S ha én
5028      18|               eszküszöm?~– Fizetni fogja a bírságot toties, quoties;
5029      18|           kegyedet ott, ahol felkeresni, a nyílt parancsot bemutatni,
5030      18|          esküszik; most ajánlom magamat.~A szolgabíró eltávozta után
5031      18|          tetőpontját érte. Legelőször is a szegény kalamárison töltötte
5032      18|               bosszúját, amelyből Monori a nyugtatványt megírta, azt
5033      18|               megírta, azt földhöz vágá; a csörömpölésre beszaladt
5034      18|                  csörömpölésre beszaladt a komornyik, azt kérdve, hogy
5035      18|                  miért nem takarítja fel a cserepet a pallórul? Azután
5036      18|                 takarítja fel a cserepet a pallórul? Azután mérgesen
5037      18|                 Azután mérgesen nekiment a terembe vezető szárnyasajtónak,
5038      18|            kívánta, hanem befelé, amerre a zára volt. Kalapját felcsapta
5039      18|                 volt. Kalapját felcsapta a fejére, lerohant a lépcsőn,
5040      18|             felcsapta a fejére, lerohant a lépcsőn, egy budaörsi sváb
5041      18|                sváb asszonyt kitaszigált a kapu alól, ki oda települt
5042      18|        szegfűgombával, s azzal nekimérte a lábait a járdának, egypár
5043      18|                 azzal nekimérte a lábait a járdának, egypár szemközt
5044      18|                  előle kitérni, lelökött a járdáról, s csak a Király
5045      18|              lelökött a járdáról, s csak a Király utca szegletén jutott
5046      18|                is van, amelyen kimehetne a városligetbe, mert odatartott,
5047      18|          visszafordult, hogy befogasson; a Váci utca szegletén megint
5048      18|            előtte, hogy igen ám, de azon a hintón Makszikát küldte
5049      18|           tartott, megint visszafordult, a kaszárnya előtti hosszú
5050      18|              vallott. Margari belekerült a csávába. Ez idáig nem baj.
5051      18|              azután lássa, hogy húzza ki a lábát a hínárból. De hátha
5052      18|             lássa, hogy húzza ki a lábát a hínárból. De hátha majd
5053      18|                nem kell elismerni. De az a fatális királyi parancs!
5054      18|              esküdni, vagy pedig fizetni a bírságot mindennap. No,
5055      18|              Árendát fizetni az embernek a lelkiismeretétől; nyolcvan
5056      18|               forintot adni ki naponkint a lelkére! Hisz annyiba még
5057      18|                lelkére! Hisz annyiba még a teste sem kerül beleszámítva
5058      18|             azalatt elfelejtik. – De hát a per. Hátha ez meg azalatt
5059      18|                 hamisváltó-ügy nem lenne a világon. Legjobb lenne visszavenni
5060      18|        visszavenni az egészet; de már az a bíróság kezében van; az
5061      18|                fizetni az ördöngös vámot a nemesküvés hídján való átjárásért
5062      18|         kétségbeejtő szillogizmus.~Ebben a vétkes körben forgolódott
5063      18|         áthajtatni promontori szőlejébe; a cselédeknek azt mondani,
5064      18|              ügyvédjével, s ott várni be a dolgok első kifejlődését,
5065      18|                 volna rokonainak: vessük a tűzbe az egész átkozott
5066      18|                három millió, kettő ebből a tietek, egy az enyim; legyünk
5067      18|                 boldogok.~Nem! Neki mind a három millió kellett; –
5068      18|               három millió kellett; – és a lelki gyötrelmek hozzá.~
5069      18|                   hogy ő parancsot adott a lovakat befogni.~Sietve
5070      18|              befogni.~Sietve felhörpenté a csokoládét; belecsavarta
5071      18|                 az kísértette; az nyomta a gyomrát, ha elaludt.~– De
5072      18|                 hogy méltóztatta kijönni a villába, nem akartam úri
5073      18|                  volt őt ezúttal lerázni a nyakáról.~– Jól van, jól
5074      18|                  vagyok otthon található a városban; akinek valami
5075      18|                 pedig már akkor megtudta a kocsistól, hogy Promontorra
5076      18|           Promontorra mennek át, ahonnan a nagyságos úr nem is fog
5077      18|                 is fog visszajönni, mert a kocsi üresen tér a városba.~–
5078      18|                  mert a kocsi üresen tér a városba.~– Ahogy méltóztatja
5079      18|         megcsókolnom. Majd én viszem azt a táskát a hintóig. A pálcáját
5080      18|              Majd én viszem azt a táskát a hintóig. A pálcáját méltóztatott
5081      18|                  azt a táskát a hintóig. A pálcáját méltóztatott itthon
5082      18|         bebizonyítására. Ő szaladt előre a kocsiajtót kinyitni, ő segített
5083      18|             segített János úrnak felülni a kocsiba, ő kívánt neki legtöbb
5084      18|                   mint mikor az embernek a csizmájába egy hangya beszorul,
5085      18|              jólesett János úrnak, mikor a hintóajtót becsukta, hogy
5086      18|            eszével így magyarázá magának a fogadtatást, vagy inkább
5087      18|             inkább nem fogadtatást, hogy a nagyságos úrnak szoktak
5088      18|            tegnap este rossz kedve volt, a kertészt is megrugdalta,
5089      18|                  szokásokat, tudja, hogy a harag nem tart sokáig; most
5090      18|              harag nem tart sokáig; most a nagyságos úr mérges, mert
5091      18|                 mert Margari felül hátul a bakra az inas helyére; a
5092      18|                 a bakra az inas helyére; a nagyságos úr hogy fog majd
5093      18|                 Margari nyitja ki előtte a hintóajtót; hogy fogja mondani:
5094      18|        Promontorig volt módja Margarinak a bakon változatokat komponálni
5095      18|          komponálni magában, míg odabenn a hintóban a nagyságos úr
5096      18|                   míg odabenn a hintóban a nagyságos úr azon pihentette
5097      18|             nagyságos úr azon pihentette a fejét, hogy ugyan jó, hogy
5098      18|                   hogy ugyan jó, hogy ez a Margari valahára lemaradt
5099      18|                Margari valahára lemaradt a nyakáról; hogy elveszett
5100      18|                 nyakáról; hogy elveszett a szeme elől, bár elnyelné
5101      18|           keresztülment rajta, beleesett a Dunába; útközben megfagyva
5102      18|            Margari pedig ott ült azalatt a hintó bakján, a háta mögött.~
5103      18|                  azalatt a hintó bakján, a háta mögött.~A promontori
5104      18|             hintó bakján, a háta mögött.~A promontori szőlőskert udvarán
5105      18|               szőlőskert udvarán megállt a hintó; János urat majd a
5106      18|                 a hintó; János urat majd a szél ütötte meg, amint a
5107      18|                 a szél ütötte meg, amint a hintó üvegablakán kitekintve,
5108      18|           pillantá meg maga előtt, amint a hű férfi a hintóajtót sietett
5109      18|                  előtt, amint a hű férfi a hintóajtót sietett előtte
5110      18|            Margari egyre azt hitte, hogy a nagyságos úr villogó szemei,
5111      18|                  No, hiszen repült aztán a következő pillanatban akkorát,
5112      18|       utalványozott. Margari csak eltűnt a barátságos szőlőlugas lombjai
5113      18|               lombjai között, mint mikor a színpadon süllyesztők és
5114      18|         díszítménybokrok között eltűnnek a balett-ördögök.~Ekkor ijedt
5115      18|                hozni; az ember utálhatja a viperát, de azért ne hágjon
5116      18|              viperát, de azért ne hágjon a farkára, ha már a fejére
5117      18|                 hágjon a farkára, ha már a fejére nem hághat.~Haragja
5118      18|              megrettenve, amint Margarit a lugasban elmúlni látta,
5119      18|               saját kezeivel kiszabadítá a venyige közől, felemelte,
5120      18|                  annál jobban bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos
5121      18|               bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos
5122      18|            nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos úr engem megverte.
5123      18|               megverte. Én nem bántottam a nagyságos urat soha; én
5124      18|                  hűséges szolgája voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos
5125      18|                voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem hívatta,
5126      18|            kaptam én örvendetes újságot! A fejem beszakadt három helyen!
5127      18|          beszakadt három helyen! Kiesett a fogam mind, odavagyok. Sohase
5128      18|           odavagyok. Sohase látok többet a két szememmel. Sohasem érdemeltem
5129      18|            érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos úrnak kutya.~–
5130      18|                 nagyon nyugtalanított ez a jelenet. Jöjjön be a veranda
5131      18|                  ez a jelenet. Jöjjön be a veranda alá. Törülje le
5132      18|                  veranda alá. Törülje le a képéről a vért.~– De én
5133      18|                alá. Törülje le a képéről a vért.~– De én nem vagyok
5134      18|             lássák engemet vérezni végig a városon.~– Margari ne legyen
5135      18|                  Na, mosdjék meg szépen.~A „kétszáz forint” szóra Margari
5136      18|                  egy kicsit alábbhagyott a bömböléssel, hanem szerette
5137      18|           nyöszörgött, és sántított mind a két lábára, s valami kis
5138      18|             szépasszonyt várok; ilyenkor a legjobb ismerősét sem szívesen
5139      18|               átcsapott e furcsa ötletre a siránkozásból a nevetésre,
5140      18|                  ötletre a siránkozásból a nevetésre, ahogy makacs
5141      18|                semmi baja. No, itten van a kétszáz forint, amit ígértem.
5142      18|                 magamra, menjen el ezzel a pénzzel külföldre, mulassa
5143      18|               alázatos kegyeit – szepegé a megvert férfiú kiengesztelődés
5144      18|                 ki őt azalatt iparkodott a kapun kifelé tuszkolni,
5145      18|            szinte összerezzent, midőn az a valaki ismerős hangon megszólítá:~–
5146      18|                 megszólítá:~– Jó reggelt a tekintetes úrnak.~Mint a
5147      18|                 a tekintetes úrnak.~Mint a lernéi hidra a Medúza-főtől,
5148      18|               úrnak.~Mint a lernéi hidra a Medúza-főtől, úgy meredt
5149      18|                  úgy meredt meg János úr a jó reggelt kívánó tekintetétől.
5150      18|         tekintetétől. Monori úr volt az, a szolgabíró.~Legelőször is
5151      18|                  hogy az most utána jött a mindennapi nyolcvan forintot
5152      18|           kiküldve, s megtudva azt, hogy a tekintetes úr magával hozta,
5153      18|                 Két markos megyei pandúr a szolgabíró háta mögött nyomatékot
5154      18|               sem haramia, énrólam felel a nagyságos Lapussa János
5155      18|           nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos Lapussa János
5156      18|                mint támadást váró katona a karéjban, erősen sorakozva
5157      18|            nagyon megcsappant, hihetőleg a félelem miatt. Annyit világosan
5158      18|             akarta elszöktetni Margarit! A szolgabíró még azt is látta,
5159      18|                    de az ördög hozta ezt a Margarit most őutána!~Legelső
5160      18|            kötelessége volt mindenesetre a frakkja szárnyát kiszabadítani
5161      18|              kezéből, s azután bal kezét a hozzá törleszkedő férfiú
5162      18|           messzire eltolni magától, hogy a gallérjába ne kapaszkodhassék,
5163      18|                tudok felőle semmit. Hogy a kocsimra felkapaszkodott,
5164      18|           tehetek; azért majd elkergetem a kocsisomat; azért pofon
5165      18|                 és azért kifizettem neki a törvényes díjat, amit per
5166      18|                 Én ártatlan vagyok, mint a napvilág. Ne higgye, nagyságos
5167      18|                 vétkem van. Tévedés lesz a dologban. Valakit mást keresnek.
5168      18|                  vádolják, mert ott állt a szolgabíró, akitől azt tegnap
5169      18|                  maga hamisította tovább a váltót, hogy a negyvenből
5170      18|        hamisította tovább a váltót, hogy a negyvenből negyvenezer legyen.
5171      18|                 hírnevét. Mindent tudok! A tens szolgabíró úr nekem
5172      18|              azért én önt ezennel átadom a törvény büntető kezeinek.~
5173      18|                 olyat lökött rajta, hogy a jámbor férfiú másodszor
5174      18|                adhatná vissza, mert mind a két fél egyszerre elkezdett
5175      18|             ordítani, lármázni, János úr a paradicsom szélén, Margari
5176      18|                  szélén, Margari úr benn a paradicsomban, kezeikkel
5177      18|               parancsoltam.~– Igen! Igen a nagys… maga parancsolta;
5178      18|               ismerlek, gazember.~– Maga a gazember. Én csak kicsiny
5179      18|               ütöm agyon.~– Én meg ezzel a spárgatakaróval.~– Zsivány!~–
5180      18|    spárgatakaróval.~– Zsivány!~– Te vagy a zsivány!~Mikor látta a szolgabíró,
5181      18|              vagy a zsivány!~Mikor látta a szolgabíró, hogy már elkezdik
5182      18|          interveniált, hogy véget vessen a jelenetnek, s Margarihoz
5183      18|                 őt, hogy szíveskedjék őt a kocsihoz követni.~– Szívesen!
5184      18|          Szívesen! Én megyek; én követem a szolgabíró urat. Akár a
5185      18|                  a szolgabíró urat. Akár a császár eleibe. De tessék
5186      18|            eleibe. De tessék elfogni ezt a másik embert is; ez a főbűnös.~–
5187      18|                ezt a másik embert is; ez a főbűnös.~– Ne tessék rá
5188      18|            beszél, amiért pofon ütöttem.~A szolgabíró figyelmezteté,
5189      18|                  zavarban volt már, hogy a két egymásra rímező nevet
5190      18|                 urat is. Ő nem bánja, ha a ló farkához kötik is, de
5191      18|                 ló farkához kötik is, de a fiáker másik lovának a farkához
5192      18|                de a fiáker másik lovának a farkához kössék oda azt
5193      18|                  oda azt ott ni, mert az a főcinkos!~Erőszakkal kellett
5194      18|             főcinkos!~Erőszakkal kellett a két pandúrnak eltávolítani
5195      18|               két pandúrnak eltávolítani a paradicsomból, s a bérkocsihoz
5196      18|          eltávolítani a paradicsomból, s a bérkocsihoz vezetni, és
5197      18|              hogy ő nem fog egyedül ülni a börtönben, mert őneki nagyságos
5198      18|                 Sőt, ahogy már elhajtott a bérkocsis, kidugta fejét
5199      18|                  kiabált vissza valamit; a két pandúr odabenn nem bírta
5200      18|                 János úr egészen ki volt a képéből kelve; nem lehetett
5201      18|                szemei el voltak meredve.~A hátramaradt szolgabíró csak
5202      18|                 beszennyezi velük.~Azzal a másik bérkocsira ült, s
5203      18|             Ilyen gyümölcsöket hozott az a nap, amelyen Margari számára
5204      19|                                          A nő, kit nem lehet feltalálni~
5205      19|           feltalálni~Satrakovics Gerzson a csárdai éj után legjobbnak
5206      19|              találta visszamenni Aradra; a csodálatos esemény, melynek
5207      19|                  előtte Gerzsonnak azzal a hírrel, hogy nejét, kit
5208      19|           elvesztette, de mégis pedig ez a legelső, amit meg kell mondani,
5209      19|               szállásához, szinte elfúlt a lélegzete, amint az utcaajtó
5210      19|                ideje is maradt várakozni a csengetés eredményére. Sokáig
5211      19|                   végtére kezében maradt a csengettyű húzó; azt azután
5212      19|          ablaktáblák mind be voltak téve a háznál, annak jeléül, hogy
5213      19|                  hogy senki sincs itthon a háznál. Lénárdnak saját
5214      19|            foglalta el, cselédjei, lovai a földszint. Mikor nem volt
5215      19|            Gerzson úgy magyarázá magának a dolgot, hogy bizonyosan
5216      19|              bizonyosan kinn vannak mind a lóversenyen. Ez volt a futtatás
5217      19|              mind a lóversenyen. Ez volt a futtatás utolsó napja. Éppen
5218      19|             futtatás utolsó napja. Éppen a verseny javára érkezett
5219      19|                mindenki el volt foglalva a pillanat érdekeivel. Ilyenkor
5220      19|               embert, mert mindenki csak a lovakra ügyel. Gerzson úrnak
5221      19|                elég nyugodt perce maradt a jelenlevőket végigmustrálhatni.
5222      19|             sehol. Sem az úrlovarok, sem a pályabírák, sem a nézők
5223      19|         úrlovarok, sem a pályabírák, sem a nézők tarka serege nem adta
5224      19|                mint előzi meg lassankint a többieket egymás után; hogy
5225      19|              bukik fel lovászával együtt a pálya felén; hogy vezetik
5226      19|               folyvást Hátszegit kereste a nézők között.~Végre nem
5227      19|                Végre nem állhatta tovább a kétséget, amint egy futamnak
5228      19|             futamnak vége volt, leszállt a nézőhelyről a pályatérre,
5229      19|                   leszállt a nézőhelyről a pályatérre, ahol egy körben
5230      19|                  csoportosultak, s várta a bámulat és rémület kérdező
5231      19|           mennyire meg volt lepve, amint a legelső ember, aki meglátta,
5232      19|               kacagtak, és aki nem akart a szeme közé nevetni, az félrefordult,
5233      19|           nevettek?~– Halljátok? – szólt a gróf a körülállókhoz fordulva. –
5234      19|                Halljátok? – szólt a gróf a körülállókhoz fordulva. –
5235      19|             hagytad Hátszeginét?~S ennél a kérdésnél mindenki várakozással
5236      19|                 mi nevetnivaló van ebben a kérdésben – szólt Gerzson
5237      19|                 hínárjába.~– Hova tetted a bárónét? Lénárd barátunk
5238      19|         Henriette– nek nem történt baja.~A gróf összecsapta a kezeit,
5239      19|                 baja.~A gróf összecsapta a kezeit, s azután gömbölyű
5240      19|                 azután gömbölyű sipkáját a földhöz.~Ah! Ez már sok,
5241      19|              először is Hátszeginek mind a négy lovát megsántítottad,
5242      19|               másodszor kényszerítéd azt a szegény asszonyt éjszkára
5243      19|            tudtad, fiú vagy-e vagy leány A szegény menyecske majd megőszült
5244      19|         csakhamar, ahogy téged elnyomott a buzgóság, beküldte a kocsist
5245      19|           elnyomott a buzgóság, beküldte a kocsist a városba előfogatért,
5246      19|             buzgóság, beküldte a kocsist a városba előfogatért, s tégedet
5247      19|                   Mi nem igaz?~– Hol van a bárónő?~– No, csak megállj!
5248      19|               visszautazott postalovakon a férjével Hídvárra.~– Az
5249      19|           állították, hogy igenis látták a bárónőt.~– De, kedves barátom –
5250      19|            tragikus eset, ami énvelem és a bárónővel történt; amit
5251      19|                  hogy te komolyan veszed a dolgot, hanem így van.~–
5252      19|              hallottad?~– Hát magától…~– A bárónőtől?~– Nem. – Hátszegitől.~
5253      19|           villant meg agyában.~– Magával a bárónővel nem beszéltél?~–
5254      19|                beszéltél?~– Nem. Őt csak a kocsiablakon keresztül láttam,
5255      19|               tovább. Isten veled.~– Te, a Cornblue lába kitörött.~
5256      19|               még csak meg sem állt erre a szóra, olyan sietve ment
5257      19|            hölgykíséretre, ha már ismeri a természetét, hogy nem állhat
5258      19|                   hogy nem állhat ellent a bornak?~Gerzson úr pedig
5259      19|      gondolkozott. Van ilyen solstitiuma a szellemnek, nagyon váratlan
5260      19|                   például, mikor valakit a vízből kirántanak, a belefulladás
5261      19|             valakit a vízből kirántanak, a belefulladás előtt egy perccel.
5262      19|                  s kábultan leveté magát a pamlagra, akkor kezdett
5263      19|              hallott. Annyi volt azokban a meglepő és a megfoghatatlan,
5264      19|                volt azokban a meglepő és a megfoghatatlan, az igaz,
5265      19|                 megfoghatatlan, az igaz, a nem igaz, a valószínű, a
5266      19|     megfoghatatlan, az igaz, a nem igaz, a valószínű, a hihetetlen,
5267      19|                 a nem igaz, a valószínű, a hihetetlen, a szégyenleni
5268      19|                 valószínű, a hihetetlen, a szégyenleni való, a dühbehozó,
5269      19|          hihetetlen, a szégyenleni való, a dühbehozó, hogy ki nem tudott
5270      19|                  egyhamar igazodni.~Hogy a bárónő visszatért: ennek
5271      19|       panaszkodott, hogy ő megsántította a lovakat, s kényszeríté útitársnéját
5272      19|                 kényszeríté útitársnéját a csárdába betérni. De ez
5273      19|               betérni. De ez lehetetlen! A báróné hallotta azt, hogy
5274      19|                báróné hallotta azt, hogy a lovakkal mi történt, s utoljára
5275      19|                 elkezde hevesen járkálni a szobában, s számtalanszor
5276      19|                  vele.~Végre készen volt a holnapra való tervvel.~–
5277      19|               úgy lesz.~És rögtön kiadta a parancsot kocsisának, hogy
5278      19|                 hová akar menni, magának a kocsisnak is csak a legelső
5279      19|              magának a kocsisnak is csak a legelső állomást nevezte
5280      19|            legelső állomást nevezte meg.~A város végén egy szatócsboltban
5281      19|                 egy új fakulacsot; amint a Maros alá értek, leszállt
5282      19|                Maros alá értek, leszállt a part alá, azt a kulacsot
5283      19|                 leszállt a part alá, azt a kulacsot maga kiöblítette
5284      19|             útitáskájába. Azután felölté a szűrét, s behúzta magát
5285      19|                  szűrét, s behúzta magát a kocsi hátuljába; foga közé
5286      19|                 szorítá pipáját, markába a pisztolya agyát, s le nem
5287      19|         pisztolya agyát, s le nem hunyta a szemét reggelig.~Gerzson
5288      19|             falut értek, akkor megmondta a kocsisának, hogy micsoda
5289      19|                  éhét elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből keserves
5290      19|           rigolyákhoz, fejcsóválva hallá a parancsot a mindig tovább
5291      19|            fejcsóválva hallá a parancsot a mindig tovább menetelre;
5292      19|              hajnal után megsokallta már a dolgot.~– Nagyságos uram,
5293      19|                 tartunk stációt valahol? A lovak már nem bánnák, ha
5294      19|             semmirekellő? Akkor pusztulj a bakról, pimasz kölyök, majd
5295      19|            pimasz kölyök, majd hajtom én a lovakat, akasztófáravaló.~
5296      19|                  nem magáért szól, hanem a lovak miatt.~– És ha mindjárt
5297      19|               megáll etetni, itatni? Tán a huszár panaszkodik amiatt,
5298      19|                  az ellenséget, hogy hát a lova mármost hogy lesz,
5299      19|                  le nem vágta; arra való a ló.~A kocsis ebből azt vette
5300      19|               nem vágta; arra való a ló.~A kocsis ebből azt vette ki,
5301      19|                 Gerzson urat soha senki.~A Hídvárra vezető útnál már
5302      19|                vezető útnál már sejtette a kocsis, hogy aligha ide
5303      19|                  új állomást talál, vagy a kerekét eltöri, ami sokkal
5304      19|                 sokkal is valószínűbb.~– A kastély előtt megállsz! –
5305      19|             előtt megállsz! – parancsolá a várhíd elé érve Gerzson
5306      19|              várhíd elé érve Gerzson úr.~A kocsis fejcsóválva tekinte
5307      19|               vissza.~– Nem fordulunk be a kastélyudvarra?~– Nem! –
5308      19|                  úr olyan mérgesen, hogy a szegény kocsisnak keresztbe
5309      19|                kocsisnak keresztbe akadt a torkán az a szó: hogy hát
5310      19|              keresztbe akadt a torkán az a szó: hogy hát miért nem,
5311      19|                 hogy hát miért nem, mint a halszálka.~Gerzson úr folytatta
5312      19|          halszálka.~Gerzson úr folytatta a csodálatoskodást; egy bő
5313      19|                beledugta két pisztolyát, a másikba két zsemlyét. Italt
5314      19|                 magával vinnie, itt foly a patak, s a kalapkarimából
5315      19|              vinnie, itt foly a patak, s a kalapkarimából nagyon ügyesen
5316      19|                  azonban egy párt lépett a hídon, mégis megsajnálta
5317      19|                 hídon, mégis megsajnálta a lovait, s visszatért kocsisához.~–
5318      19|                  kocsisához.~– Nyisd fel a szemedet, és megértsd, hogy
5319      19|                 Te addig ne ácsorogj itt a lovakkal, hanem eredj le
5320      19|                 lovakkal, hanem eredj le a pópához, mond meg neki,
5321      19|                 alázatosan: adjon helyet a pajtájában a lovaimnak s
5322      19|                adjon helyet a pajtájában a lovaimnak s két véka tengerit;
5323      19|               kapsz, akkor befogod ismét a lovakat a hintóba, s visszatérsz
5324      19|                  befogod ismét a lovakat a hintóba, s visszatérsz vele
5325      19|                 majd aztán tudatja veled a többit.~Azzal megfordult
5326      19|                 többit.~Azzal megfordult a sarkán, s ment a várkastélyba
5327      19|              megfordult a sarkán, s ment a várkastélyba befelé.~Este
5328      19|                 ablak ki volt világítva, a nyolcadikba besütött a hold.
5329      19|                   a nyolcadikba besütött a hold. Az volt Henriette
5330      19|                  ezt tudta. Járatos volt a kastélyban.~A tornácon Lénárd
5331      19|               Járatos volt a kastélyban.~A tornácon Lénárd vadászával
5332      19|                  estét kívánj? Mintha én a te jó estéd kedveért jöttem
5333      19|                világítva, de azért, mert a nagyságos asszony beteg;
5334      19|                  Benyargalt Kolozsvárra, a tudós doktorért.~– S mi
5335      19|                   Dehogy lehet. Éppen az a baj, hogy nem lehet.~– Te
5336      19|               fickó, én azt mondom, hogy a te gazdád idehaza van.~A
5337      19|                 a te gazdád idehaza van.~A hórihorgas vállat vonított,
5338      19|       ingerültségével –, az én öklöm itt a zsebemben most egy pisztolynak
5339      19|            rettenetes kedvem volna ennek a golyóját a te fokhagymafaló
5340      19|            kedvem volna ennek a golyóját a te fokhagymafaló fogaid
5341      19|                 lélek sincs itthon, csak a nagyságos asszony, az pedig
5342      19|           emeleten.~– Hisz itt zene van!~A fickó nevetett.~– Igenis;
5343      19|                 Igenis; azzal gyógyítják a beteg bárónét. A zenétől
5344      19|              gyógyítják a beteg bárónét. A zenétől meggyógyulnak az
5345      19|                 Hol? Dehogy hallani azt. A kutyák ugatnak a ketrecben.~–
5346      19|            hallani azt. A kutyák ugatnak a ketrecben.~– Nem hallod?~–
5347      19|                  látom, hogy ki van adva a rendelet, hogy engemet bolonddá
5348      19|              ajtót, én nem akarok erővel a gazdádhoz felmenni; majd
5349      19|                   Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre, kiszakított a
5350      19|                  a lépcsőre, kiszakított a tárcájából egy levelet,
5351      19|                térdére fektetve, irónnal a következő sorokat írá:~< „
5352      19|                miért, ott fog ön találni a kalugyernél, ott megmondom,
5353      19|                  elvégezhetjük egymással a többit.~Satrakovics Gerzson.”~–
5354      19|        Satrakovics Gerzson.”~– Így! Erre a szóra majd csak elő fog
5355      19|                   gyűrűjével lepecsételé a levelet ott a kőlépcsőn,
5356      19|                lepecsételé a levelet ott a kőlépcsőn, nem kellett neki
5357      19|                  újra felszakíttatá vele a levelet; még ez utóiratot
5358      19|        elégtételt nem adsz, én rád várok a kastélyod kapujában, s lelőlek,
5359      19|               kapujában, s lelőlek, mint a kutyát!!!”~Ez már csak elég?~
5360      19|                elég?~Megint lepecsételte a levelet, s már adni akará
5361      19|                levelet, s már adni akará a vadásznak, midőn meg az
5362      19|           bontják azt, csak olvasatlanul a tűzbe vetik?~Most aztán
5363      19|                  tűzbe vetik?~Most aztán a külső levéloldalra írt még
5364      19|                még ilyenformát, mindjárt a cím alá:~„Ha fel nem bontanád
5365      19|                alá:~„Ha fel nem bontanád a levelet, én hasonló tartalmút
5366      19|                  meg neki. – Üssön beléd a … …~Több szót nem is vesztegetett
5367      19|               Gerzson úr, hanem lekerült a várból a kis lelkészlakig,
5368      19|                  hanem lekerült a várból a kis lelkészlakig, melyhez
5369      19|                melyhez kegyelmesebb volt a természet, mint a patrónus,
5370      19|      kegyelmesebb volt a természet, mint a patrónus, mert ahol ez rongyosan
5371      19|                 ahol ez rongyosan hagyta a zsúptetőt, azt zöld venyigével
5372      19|            kapujában várta Gerzson urat; a kocsis beszédéből annyit
5373      19|                   hogy valaminek kellett a két úr között történni,
5374      19|             gyaníthatá, hogy Satrakovics a kastélyban nem marad.~–
5375      19|                 az öreg lelkész kezét. – A báró házánál nagy beteg
5376      19|                 régi időkből.~– Én pedig a keveset szívesen osztom
5377      19|              hogy kegyed most nem maradt a kastélyban; kegyed nem olyan
5378      19|              társaság: hiszen ide hallik a bőgőhegedű szava.~– S miféle
5379      19|            miféle emberek volnának azok?~A pap húzódozva felelt:~–
5380      19|               Előre tudtam, hogy nem fog a neveikről tudósabb lenni
5381      19|          tudósabb lenni uraságod – szólt a pap mosolyogva, s bevezette
5382      19|              bereteszelte szorgalmatosan a pitvarajtót; vendégét leülteté
5383      19|           pitvarajtót; vendégét leülteté a faragott asztal mellé, mely
5384      19|                  ő fogja kezébe, másikat a pópa s közrekapván a puliszkás
5385      19|             másikat a pópa s közrekapván a puliszkás tálat, addig dicsérték
5386      19|               előtt annak tartalmát, míg a tál közepén mindkét ellenkező
5387      19|               kicsit nevettek rajta mind a ketten. Azután a pópa megmagyarázta,
5388      19|              rajta mind a ketten. Azután a pópa megmagyarázta, milyen
5389      19|               milyen forrónak kell lenni a víznek, mikor az ember a
5390      19|                 a víznek, mikor az ember a málé vagy haricskalisztet
5391      19|                 hogyan kell azt forgatni a kalánnal, hogyan kell az
5392      19|             volna Hídvárig Aradról, hogy a puliszkafőzés mesterségét
5393      19|               húztak egymás barátságáért a méhseres kancsóból.~– Hatalmas
5394      19|                  fordul tőle az embernek a nyelve. Nem hiszem, hogy
5395      19|                  még egyszer mondani azt a hat vad nevet, amit az imént
5396      19|                 amit az imént elmondott.~A pópa elmondta még egyszer.~
5397      19|              összeköttetésük van ezeknek a házúrral?~– Azt nem tudom
5398      19|               mindennap várják Hátszegre a vallató bíróságot, mely
5399      19|                  vallató bíróságot, mely a helyszínek látása végett
5400      19|               köze van Hátszeginek avval a perrel?~– Köztudomásra semmi.
5401      19|      Köztudomásra semmi. Éppen csak hogy a körüljáró bíróság valamelyik
5402      19|                 fog megjelenni.~– S ezek a tanúk talán a környékbeli
5403      19|                     S ezek a tanúk talán a környékbeli celebritások?~–
5404      19|                teszi. Annyit tudok, hogy a törvényes szokás nem engedi
5405      19|              törvényes szokás nem engedi a bírónak, hogy délután esküt
5406      19|           megtörténhetik, hogy már akkor a tanú lelki épségét holmi
5407      19|               hanem arról megfeledkezett a törvény, hogy korán reggel
5408      19|                reggel is részeg lehet az a tanú, aki egész éjjel ivott.
5409      19|                   aki egész éjjel ivott. A bíróság holnap reggel megérkezhetik
5410      19|              holnap reggel megérkezhetik a kastélyba, a törvény betűjének
5411      19|               megérkezhetik a kastélyba, a törvény betűjének elég tétetik,
5412      19|                  s Drahhowecz, Paudán és a többi olyan bátran fognak
5413      19|                alá vett cipóra tennék le a hitet.~– De hisz ezek egészen
5414      19|                  akikről beszélek, magát a házigazdát is hozzászámítva.
5415      19|                   és van okom rá. Tenger a rossz, ami körülvesz, és
5416      19|                  körülvesz, és nem látom a partját. Én bejártam életemben
5417      19|               országot, de ilyen foltját a földnek, mint ez, nem láttam,
5418      19|              utóbbi városban összehozott a sors néhány velem egykorú
5419      19|           egykorú román ifjúval, kik ott a lelkészi pályára készültek
5420      19|            népünk mély elsüllyedéséről s a magas hivatásról: őt abból
5421      19|                arányban áll, mint millió a százhoz. Nem kívántunk sokat,
5422      19|                megforduljanak kedvünkért a viszonyok, de annyit hittünk
5423      19|                 elérhetni, hogy népünket a mívelt népfajokkal egy sorba
5424      19|         emelhetni. Nem kívánjuk mi, hogy a magyar főurak segítsenek
5425      19|             jogunk volt reményleni, hogy a saját keblünkből való gazdagok
5426      19|                 segítenek valósítani azt a boldog álmot, aminek mi
5427      19|                 amely nép csak megkezdte a míveltséget, az önkényt
5428      19|                éppen azért esik keserűen a csalatkozás, mert saját
5429      19|                 Moldvában, de Erdélyben, a Bánátban, sőt Pesten is.
5430      19|                 hogy ők románok, de csak a magyar urakkal szemközt;
5431      19|             csalódnom, mint Hátszegiben. A sors ide kárhoztatott, hogy
5432      19|                 itt valóságos kiskirálya a környéknek. Hatalma, pénzből
5433      19|         népszerűsége oly erőssé tevék őt a természet alkotta bércerősség
5434      19|          bércerősség közepette, hogy sem a kormányszék, sem a magyar
5435      19|              hogy sem a kormányszék, sem a magyar dinaszták vele nem
5436      19|           tizedrészét azon kincsnek, mit a nép megrontására elpazarolt,
5437      19|                Erdélyben kellene keresni a paradicsomot. – De – nem
5438      19|                  végeztem; úgy tettem le a doktori vizsgát, most itt
5439      19|               lakban, hat nap kapálok, s a hetediken tanítanám az ábécét,
5440      19|                  tanítanám az ábécét, ha a báró úr pálinkás kocsmái
5441      19|              Gerzson úr nagyot sóhajtott a lelkész panaszára; az valóban
5442      19|                  úgy volt, hogy ő mondá.~A lelkész azonban látva, hogy
5443      19|                  is feledém, hogy kegyed a múlt éjjelt úton töltötte,
5444      19|                  lefekünni.~– Nem bánnám a lefekvést, de készakarva
5445      19|                    Szabad tudnom mire?~– A bárónak írtam egy levelet,
5446      19|               nem szokott az ember késni a válasszal.~– Megsértette
5447      19|          válasszal.~– Megsértette kegyed a bárót e levélben?~– Nem
5448      19|                Amiatt lefekhetik kegyed. A báró utait nem lehet előre
5449      19|              maga hol hál?~– Én kimegyek a méhesbe, ott is igen jól
5450      19|              éjszakára; én szokva vagyok a szabad ég alatti éjszakázáshoz;
5451      19|            szokott kényelmét feláldozza.~A lelkész egy percre megállt,
5452      19|                tehát átengedem kegyednek a választást az éjjeli tanyára
5453      19|                hol kíván lepihenni?~– Én a méhest választom.~– No,
5454      19|                 fogok alunni.~– Én pedig a méhek között; az a zsongás
5455      19|                 pedig a méhek között; az a zsongás ott az ember füle
5456      19|                éjt, uram.~– Jó éjszakát.~A pitvarajtóban elváltak egymástól;
5457      19|             kavarította bundáját, s ment a méhes felé, a pópa pedig
5458      19|           bundáját, s ment a méhes felé, a pópa pedig visszatért szobájába,
5459      19|            elkezdett imádkozni, mint aki a jövő hajnal megérkeztére
5460      19|          megérkeztére nem vár.~Ő ismerte a maga embereit, ő tudta,
5461      19|                 ég. Ő tudott parancsolni a szemeinek, nem volt szabad
5462      19|                 ejté rajta két szeme azt a gyalázatot. Hogyan lehet
5463      19|                 legjobb óvszer volt neki a kastély ablakaira nézni.
5464      19|                 kastély ablakaira nézni. A méhesből éppen oda lehetett
5465      19|               oda lehetett azokra látni.~A kivilágított ablakok egyenkint
5466      19|         elsötétültek; úgy látszott, hogy a lelkész szavai ellenére
5467      19|                  ott mulatók nem akarják a pohár mellett bevárni a
5468      19|                  a pohár mellett bevárni a piros hajnalt, hanem idejekorán
5469      19|             Valóban idejekorán volt még; a kakasok faluszerte akkor
5470      19|           lehetett több tizenegy óránál.~A kioltott lámpafény után,
5471      19|     szélvitorláival; egészen előtte állt a holdnak, mely bástyái mögött
5472      19|               szögletszobában, azon mind a kettőn keresztülsütött:
5473      19|             kettőn keresztülsütött: s az a szoba volt a bárónő hálóterme.~
5474      19|       keresztülsütött: s az a szoba volt a bárónő hálóterme.~Gerzson
5475      19|              milyen csodálatos az, mikor a lenyugvó hold így egy házon
5476      19|                   Amint így gyönyörködik a holdvilágban, egyszer csak
5477      19|               keresztülment volna előtte a szobában. Néhány percre
5478      19|                  szobában. Néhány percre a pillanatnyi elsötétülése
5479      19|              folyvást járna végtül végig a szobában, éjnek éjszakáján,
5480      19|              Gerzson megszámlálta üterén a perceket, mik az elsötétülés
5481      19|                 az, tizenhat lépést tett a szoba egyik végétől a másikig
5482      19|               tett a szoba egyik végétől a másikig az, aki ott járt
5483      19|               késő éjjel alá s fel, mint a kísértet. Addig nem járt,
5484      19|           kísértet. Addig nem járt, amíg a többi ablak ki volt világítva,
5485      19|                pipája kupakjával elfojtá a benne levő tüzet, s nesztelenül
5486      19|                  s nesztelenül elhagyván a méhest, végigment a kerten,
5487      19|            elhagyván a méhest, végigment a kerten, egy szökéssel keresztülveté
5488      19|            szökéssel keresztülveté magát a palánkon, s a kastélyba
5489      19|        keresztülveté magát a palánkon, s a kastélyba vezető jegenyefák
5490      19|            jegenyefák árnyékában egészen a holdvilágos ablak alá lopózék,
5491      19|               holdkóros, felkapaszkodott a régi bástya kiálló kövezetén
5492      19|                  bástya kiálló kövezetén a falra, s onnan nézte közelebb
5493      19|                  nem elégedett be; hanem a régi kőragaszból apró morzsácskákat
5494      19|             látnia, mert ott állt előtte a párkányba kapaszkodva. Néhány
5495      19|            eltűnt az ablakból az árny, s a holdvilág zavartalanul süthetett
5496      19|                  ismét megjelent az árny a holdvilág előtt, az ablakfiók
5497      19|              félretolódott, s akkor azon a nyíláson egy összehajtott
5498      19|              ablakból.~E levélke leesett a bástya párkányáról az árokba,
5499      19|               odamászott utána, meglelte a sötétben, s zsebébe dugva
5500      19|           zsebébe dugva visszatért ismét a pópa lakába.~Nem akarta