Fezejet

5501      19|                  pópa lakába.~Nem akarta a lelkészt felkölteni; ott
5502      19|               hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg,
5503      19|             lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes levélkét elolvassa
5504      19|                 levélkét elolvassa nála.~A levél emléklapból kiszakított
5505      19|              volt írva rajzoló krétával. A kuszált vonásokban is meg
5506      19|             ismerni Henriette kézíratát, a levélben ez volt:~„Kedves
5507      19|                gyalog, álutakon innen. – A pópa majd vezetni fogja. –
5508      19|         csakugyan Hátszegivel marad fenn a számadása.~Azon rejtélyes
5509      19|              figyelmeztetés azonban, mit a levél tartalmazott, nem
5510      19|                úr, s kicsavarva helyéből a kocsilámpást, azzal együtt
5511      19|                   azzal együtt indult be a házba.~A pitvarajtó be volt
5512      19|                együtt indult be a házba.~A pitvarajtó be volt zárva,
5513      19|                  azon zörgetnie kellett.~A lelkész még ébren volt;
5514      19|         bocsásson be, tisztelendő atyám.~A pópa rögtön kinyitá az ajtót
5515      19|        tisztelendő uram – szólt Gerzson, a levelet átnyújtva neki,
5516      19|                levelet átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~–
5517      19|               lámpával bevilágítva.~– Ez a bárónő írása – szólt a pópa,
5518      19|                Ez a bárónő írása – szólt a pópa, ki rögtön megismerte
5519      19|               pópa, ki rögtön megismerte a kéziratot.~– Mit szól ön
5520      19|                 kéziratot.~– Mit szól ön a tartalmához?~– Azt, hogy
5521      19|                 egészen tisztában vagyok a báróné üzenetével.~– Hogy
5522      19|                elől, akit magam kihívtam a találkozásra.~– Odább kell
5523      19|             érteni, hanem most nincs idő a tétovázásra. Legelőször
5524      19|         Természetes, hogy nekem kell önt a hegyi utakon keresztül vezetnem.
5525      19|                  Másra nem bízhatjuk ezt a szolgálatot. Tegye ön gyorsan,
5526      19|                 ön gyorsan, amit mondék.~A pap parancsoló rövidséggel
5527      19|                  Gerzson úrnak, ki ebben a helyzetben sem akarva kiesni
5528      19|            humorából, amint magára vette a pópa hosszú talárját, s
5529      19|              valaha pópa legyen belőlem.~A lelkész haragudott e helytelén
5530      19|           Gerzsonra:~– Uram, nincs ideje a tréfának, a halál küszöbén
5531      19|                  nincs ideje a tréfának, a halál küszöbén állunk mind
5532      19|               halál küszöbén állunk mind a ketten.~Gerzson nem volt
5533      19|                ember, nem sokat törődött a halállal; de a lelkész határozott
5534      19|                  törődött a halállal; de a lelkész határozott szavai
5535      19|                  rá, hogy komolyan vette a dolgot.~– Eszerint ön is
5536      19|              Gerzsont, hogy tegye el azt a rajta levő tóga zsebébe,
5537      19|                 levő tóga zsebébe, mivel a condrának, mit ő felveszen
5538      19|                csak azért is megmérkőzöm a bajjal.)~A lelkész is kész
5539      19|                is megmérkőzöm a bajjal.)~A lelkész is kész volt átöltözésével,
5540      19|        átöltözésével, egy fejszét vetett a vállára, s inte vendégének,
5541      19|               vendégének, hogy menjenek.~A lenyugvó hold éppen a hegyek
5542      19|          menjenek.~A lenyugvó hold éppen a hegyek ormain látszott már
5543      19|              látszott már pihenni, midőn a pópa és vendége a kerten
5544      19|                  midőn a pópa és vendége a kerten keresztül elhagyák
5545      19|                kerten keresztül elhagyák a kis csendes házat; a lelkész
5546      19|            elhagyák a kis csendes házat; a lelkész nem állhatá meg,
5547      19|              pillantást ne vessen vissza a helyre, ahová nem remél
5548      19|                Gerzson észrevette azt, s a pópa búskomor sóhajára jószívűleg
5549      19|                ahogy tudni szokta, midőn a vérmedvét megneszelé, hogy
5550      19|              abból, de azért kezet adott a kért ígéretre, s akármi
5551      19|             bizonyosan be fogja váltani.~A pópa pedig kinyújtá kezét
5552      19|                pópa pedig kinyújtá kezét a kastély felé, mely sötét
5553      19|            vetett magára. Talán megbánta a keserű fohászt, mit a kastély
5554      19|           megbánta a keserű fohászt, mit a kastély ellen külde, eszébe
5555      19|              sötét volt az éjszaka, mely a menekvők útját eltakarta;
5556      19|                aki sok éven át járva ezt a tájat, ismerte már annak
5557      19|        zegét-zugát.~Reggelre meglátszott a menekvők előtt ** vára az
5558      19|                   mely postaállomás. Itt a pópa visszavette öltönyét
5559      19|                  mitől tartanunk – szólt a pap –, kegyed e helyen postalovakat
5560      19|                 másfelé.~– Merre?~– Nagy a világ. Ne aggódjék miattam.
5561      19|           találkozunk.~– Hol?~– Itt ezen a helyen.~A pópa sietve hagyta
5562      19|                Hol?~– Itt ezen a helyen.~A pópa sietve hagyta el Gerzsont,
5563      19|              nemsokára lehetett őt látni a kanyargó hegyi ösvényen
5564      19|                  oláh hegylakó tud futni a meredeken.~Gerzson csakugyan
5565      19|                helyen ült, akkor jött az a gondolatja, hogy ejnye be
5566      19|             furcsa eset volna, ha ő most a pappal együtt valami semmi
5567      19|               nyugtalanította egy dolog. A kocsisa négy lovával ott
5568      19|              kétségbeesik, az belármázza a fél világot ura keresésében,
5569      19|           újságíró; híresebbé lesz, mint a korneuburgi marhapor.~Ejnye,
5570      19|                  nem gondolni!~Hát amint a postakocsi megáll Aradon
5571      19|                  szállása előtt, kit lát a kapun szemközt kijönni:
5572      19|               szemközt kijönni: ugyanazt a kocsisát, akit Hídváron
5573      19|               akit Hídváron hátrahagyott a négy lóval.~Csak a kocsis
5574      19|          hátrahagyott a négy lóval.~Csak a kocsis bámulata volt nagyobb
5575      19|            nagyságos uram itt van?~Azzal a postakocsis bámulatára úr
5576      19|        összecsókolták egymást, különösen a kocsis nagyon Gerzson urat.~–
5577      19|                  megvan, nagyságos uram! A Jézus áldja meg, hogy menekült
5578      19|                 Gyere be. Ne kiabálj itt a kapu alatt. Hogy kerültél
5579      19|                   annyit elmondhatok. Én a lovakat megitattam, s aztán
5580      19|            elaludtam. Egyszer felébredek a nagy nyerítésre: Nagy világosságot
5581      19|                 Nagy világosságot látok. A pap háza egészen lángban
5582      19|              szaladok az ablakhoz, annak a táblája is be van szegezve.
5583      19|                  az, hogy senki sem jött a várból oltani a tüzet. A
5584      19|                 sem jött a várból oltani a tüzet. A többi házak messze
5585      19|                 a várból oltani a tüzet. A többi házak messze esnek
5586      19|             azoknál észre sem veszik, ha a szomszéd leég: én hát elkezdtem
5587      19|              burum! Két lövést hallok, s a golyóbisok csak úgy fütyölnek
5588      19|               úgy fütyölnek jobbra-balra a fülem mellett. Erre nekem
5589      19|                nekem is lábamba szállott a bátorságom, befutottam a
5590      19|                 a bátorságom, befutottam a félszerbe, elvagdaltam a
5591      19|                 a félszerbe, elvagdaltam a lovak kötőfékjeit, a nyerges
5592      19|         elvagdaltam a lovak kötőfékjeit, a nyerges hátára felkaptam,
5593      19|                nyerges hátára felkaptam, a többit előttem hajtottam,
5594      19|               bizonyos hallgatásra bírja a magyar közembert, mert ettől
5595      19|               különben törvény elé kerül a dolog, s neked tanúskodni
5596      20|                                          A reszkető kéz~Aki a Fatia
5597      20|                       A reszkető kéz~Aki a Fatia Negrával egy rossz
5598      20|              annak mind megreszketősödik a keze.~Henriette keze úgy
5599      20|             találkozás után, kire ismert a Fatia Negrában, hogyan került
5600      20|                ez mind örök titok marad. A nő soha el nem mondhatta
5601      20|                arra több, mint egy okot.~A legnagyobbat, mely álmait
5602      20|            ketten tudják és az Isten. Az a kettő pedig nem fogja mondani
5603      20|                  fogja mondani senkinek.~A szegény nő egész nap imádkozik.
5604      20|          imádkozik. Óraszámra eltérdepel a várkápolna oltára előtt,
5605      20|            hajnalig, szüntelen alá s fel a négy fal között, azután
5606      20|                 csak akkor jön ki, midőn a kápolnába megy; ilyenkor
5607      20|                 kápolnába megy; ilyenkor a kastélyfolyosón találkoznak
5608      20|              hogy megőrült. Eleinte csak a cselédek beszélték egymás
5609      20|          beszélték egymás között, azután a falu népe, hetek múlva már
5610      20|             egész Erdélyben tudták, hogy a fiatal Hátszeginé elméjében
5611      20|                  Egy reggel, midőn ismét a kápolnából jött vissza Henriette,
5612      20|              kellett rejtve lennie, hogy a cselédek észre nem vették,
5613      20|               szóra, asszonyom – suttogá a nő, és e suttogásban Henriette
5614      20|          rettenjen meg, asszonyom – szól a nő térdre bocsátkozva előtte,
5615      20|                szemeit, keresve az arcon a tegnapi ideálszépség bűbáját,
5616      20|                 gonosz varázs; ha valaki a varázsoldó szót kimondaná,
5617      20|         asszonyom, mert arcom összeégett a Lúcsia-barlangban. Bár mindig
5618      20|                szép volt és büszke, hogy a „hajdan” szóval illeté,
5619      20|        ismerőseim romlását. Én adtam fel a törvénynek őket mind, hogy
5620      20|                   Óh, ha ez eszembe jut, a fejemet verem az erdei fákhoz
5621      20|                 verem az erdei fákhoz és a kősziklák szegleteihez,
5622      20|              hogy megjutalmaznak, amiért a társaságot följelentém:
5623      20|                   s mérföldekig elszalad a hintaik után, hogy instanziáját
5624      20|               hogy instanziáját bevegyék a kocsiba. Pedig hát ez nagyon
5625      20|                   mert meglehet, hogy az a nagy úr, aki éppen ott ment
5626      20|                 aki éppen ott ment végig a hintóban, nem is ebből az
5627      20|             meglehet, hogy az írás, amit a dászkál adott, nem is folyamodvány
5628      20|             nagyon, nagyságos asszonyom.~A leány szemeit törölgeté
5629      20|                el kell mondania. sietett a szóval.~– Nagyságos asszonyom;
5630      20|                mondták ott az urak, hogy a hamispénzverők pörében egy
5631      20|             bíróság fog ítélni, és annak a bíróságnak a nagyságos báró
5632      20|            ítélni, és annak a bíróságnak a nagyságos báró úr az elnöke.
5633      20|            halála.~Henriette fél kezével a falnak kényszerült támaszkodni.~–
5634      20|         lehetetlent; nem akarhatom, hogy a bűnösök megszabaduljanak
5635      20|                átkozott Fatia Negra volt a vezetője, ő volt a főbűnös,
5636      20|                  volt a vezetője, ő volt a főbűnös, ő tanácsolt, ő
5637      20|              tanácsolt, ő mutatott utat, a többiek csak követték, csak
5638      20|            tesznek le afelől, hogy apám, a vén Onuc, volt a pénzverők
5639      20|              hogy apám, a vén Onuc, volt a pénzverők vezére, az ő fejére
5640      20|            hárítják az egész bűnt; pedig a Fatia Negra volt az; Isten
5641      20|              villant végig, valahányszor a pórnő Fatia Negra nevét
5642      20|                  álmából felébred, mikor a záport, a zivatart hallja
5643      20|                felébred, mikor a záport, a zivatart hallja odakünn
5644      20|                  odakünn ülök álmatlanul a börtön ablaka alatt, s irigylem
5645      20|          bozontos szakállú arc, kinyúlik a rács között egy sovány,
5646      20|                az apám. Én belevittem őt a vészbe, vétkes szerelmem
5647      20|                   vétkes szerelmem által a Fatia Negrához, én elárultam
5648      20|                  átkos szerelemféltésből a Fatia Negra iránt, és íme,
5649      20|                  gondolkodjék; aki, mint a vadállat, akinek kölykét
5650      20|                  nem törődik azzal, hogy a vadász, akinek lakhelyét
5651      20|              szóljon, írjon férjének, ha a szónak írva kell lenni.
5652      20|                ura lenni, mint eddig. Az a nehéz gondolat, amitől a
5653      20|                 a nehéz gondolat, amitől a kétségbeesett leány az országutakat
5654      20|                 szólni, de kezét rátette a leány fejére, s másik reszkető
5655      20|                tevő keze; úgy reszketett a leány, kinek fején tartá
5656      20|       visszatekinte, s onnan látta, hogy a leány le van borulva, s
5657      20|                lépteinek nyomát csókolja a porban!~Henriette szobájába
5658      20|                istenem!” és leveté magát a kerevetre, s ott vonaglott,
5659      20|                én istenem!” Mivé lett ez a hajdan szép írása, ami vetélkedett
5660      20|           vetélkedett az acélmetszéssel? A reszkető kéz alól alig ismerhető
5661      20|            jöttek elő, miknek mindegyike a szív örök remegéseinek hordta
5662      20|            istenem, én istenem.”~Ez volt a folyamodásba írva:~„Félelmetes
5663      20|              odasuhant: nyugágyára tette a folyamodást, ott meg fogja
5664      20|           találkozott vele; maga kereste a találkozást. A nagy címerteremben
5665      20|              maga kereste a találkozást. A nagy címerteremben jöttek
5666      20|            dúdolni, s kikiabált az ajtón a pecéreknek, hogy eresszék
5667      20|              hogy eresszék ki az udvarra a kopókat.~A halavány nő pedig
5668      20|                 ki az udvarra a kopókat.~A halavány nő pedig ingatag,
5669      20|                 ott volt Lénárd asztalán a félelmes folyamodás, azokkal
5670      20|             félelmes folyamodás, azokkal a reszkető betűkkel. Henriette
5671      20|                 azt, s valamerre fordult a főúr házában, mindenütt
5672      20|                kellett találkoznia azzal a remegő, halavány alakkal,
5673      20|                 ismét ott találta Lénárd a folyamodást, s ismét találkozott
5674      20|             Kedves Henriette, olvasta ön a „Párizsi titkokat?” Henriette,
5675      20|                  félénk szemeit mereszté a kérdezőre, és nem válaszolt.~–
5676      20|                Hogy tetszett önnek abban a Bicêtre leírása?~– Ugye,
5677      21|                   akármikor indulnak meg a szalonkák, szegre akasztotta
5678      21|             szalonkák, szegre akasztotta a puskát, s sorba járta Arad,
5679      21|           Indítványai abból álltak, hogy a megyék egyesült erővel fogjanak
5680      21|             Zaránd megyék egyetértésével a vidéken hatalmaskodó haramiabandák
5681      21|               haramiavezér nevével, akit a vidék úgy nevez, hogy „Fatia
5682      21|             Fatia Negra”.~Bebizonyította a világos összeköttetést,
5683      21|              szomorú nevezetességű ember a börtönök fenekétől kezdve
5684      21|                börtönök fenekétől kezdve a havasok tetejéig bűverővel
5685      21|               követ ellene, még utoljára a nemzeti büszkeséget is.~
5686      21|             dühödten szónokolsz az ellen a jámbor Fatia Negra ellen?
5687      21|                 hogy hat megye bízza rám a fegyveres karhatalmat, én
5688      21|                 hogy ki fogom tisztítani a havasokat, hogy semmi búvóhelyen
5689      21|         búvóhelyen sem marad meg előttem a rabló.~– Eredj. Ne bolondozzál.
5690      21|            tudomány az, hogy ha elégeted a könyvét, többé senki se
5691      21|               amíg csak havasi élet lesz a világon, s kedvező alkalom
5692      21|                  alkalom egyik országból a másikba átszökhetni. Aztán
5693      21|            akarsz te még elfogni? Hiszen a Fatia Negra maga megugrott,
5694      21|               itt van, hát kinek árthat? A bandáját az utolsó emberig
5695      21|                 elfogták, el is ítélték, a legvénebbeket húsz esztendőre,
5696      21|                  tartó fogságra.~– Igen, a Lúcsia-barlangi pénzverőket.~–
5697      21|              Hátszegitől tudom, ki ebben a tárgyban a vegyes törvényszék
5698      21|               tudom, ki ebben a tárgyban a vegyes törvényszék elnöke
5699      21|                    De ki tudja azt, hogy a Lúcsia-barlangi pénzverők
5700      21|              pénzverők voltak-e egyúttal a Fatia Negra harámbandája,
5701      21|                  harámbandája, mely neki a nyilvános hatalmaskodásokat
5702      21|               egyik pénzt vert aranyból, a másik pedig már a kész pénzt
5703      21|              aranyból, a másik pedig már a kész pénzt verte ki az eleven
5704      21|                   én azt hiszem.~– De ha a valószínűtlenség nem szólna
5705      21|             véleményed ellen, ott vannak a hivatalos okiratok, ott
5706      21|                  jámbor pénzverők voltak a Fatia Negrának minden vakmerő
5707      21|              támadásaiban részesei, hogy a pénzverő és a harámbanda
5708      21|             részesei, hogy a pénzverő és a harámbanda egy és ugyanazon
5709      21|                  is, élő bizonyság rá az a biztosság, aminek azóta,
5710      21|           holtrészegen, mégsem lopják ki a zsebedből a pénzedet.~Gerzson
5711      21|             mégsem lopják ki a zsebedből a pénzedet.~Gerzson úr tiltakozott
5712      21|           mindenfelé, csak egyet mondok. A Fatia Negrától lefoglalt
5713      21|                 fel kell küldeni Bécsbe. A Fatia Negra nem halt meg,
5714      21|               halt meg, nem is bújdosott a világba, a harámbandája
5715      21|                  is bújdosott a világba, a harámbandája sem került
5716      21|                 hanem nagy szükségük van a mostani csendre és álmos
5717      21|              mint aki eltűnt; mint mikor a krokodilus hanyatt fekszik,
5718      21|       Gyulafehérvárról megindulnak azzal a sok mázsára menő arannyal,
5719      21|              tudom, hogy ez az ember, ez a vasképű, vaskezű ember nem
5720      21|            vasképű, vaskezű ember nem az a birkaszívű állat, aki magától
5721      21|        hatalomnak az eszén, s kicsúszott a legbizonyosabban vetett
5722      21|                hogy mi bajod neked ezzel a jámbor emberrel.~Körülbelül
5723      21|               Körülbelül mindenkitől ezt a végmondatot kellett Gerzson
5724      21|                 úrnak zsebre rakni ebben a tárgyban; de ő azért mégsem
5725      21|              továbbfűzéséről.~És valóban a hatóságok úgy megnyugodtak
5726      21|                 megnyugodtak abban, hogy a Lúcsia-barlangi pénzverők
5727      21|              szabad kalandorcsapat, mely a vidéket sok ideig nyugtalanította,
5728      21|      találkozhassék, mint legfeljebb, ha a tengelye eltörik. Gerzson
5729      21|            Cervantest, tudniillik azokat a köteteit, amikben Don Quijotéról
5730      21|               amikben Don Quijotéról ír.~A Gyulafehérvárott letartóztatott
5731      21|                hamis pénzzé vert aranyat a per bevégezte után fel kelle
5732      21|                 Magyarországra, hogy itt a pénzverdékben újra sajtoltassanak.
5733      21|               postaszekeret vett igénybe a nagybecsű küldemény, mely
5734      21|           dzsidás lőn rendelve, egy, ott a környéken állomásozó ezredből.
5735      21|            akárminő kincs biztosítására. A lovas katona különben is
5736      21|         csőcseléknek; volt rá eset, hogy a kolerai zavarokban két huszár
5737      21|                Így hitték azt tudniillik a méltóságos urak.~A katonasággal
5738      21|            tudniillik a méltóságos urak.~A katonasággal volt egy főhadnagy,
5739      21|         katonasággal volt egy főhadnagy, a postaszekerekkel egy számvevő
5740      21|             elővigyázat több, mint elég.~A kíséret akadálytalanul haladt
5741      21|              haladt egész Piskiig előre, a katonák hátravetették a
5742      21|                  a katonák hátravetették a dzsidát, s pipára kezdtek
5743      21|                 pipára kezdtek gyújtani, a kocsiban ülő hivatalnokok,
5744      21|                kalauzok el-elszunnyadtak a nagy melegben, a vezető
5745      21|        el-elszunnyadtak a nagy melegben, a vezető tiszt operaáriákat
5746      21|      beszélgetett, ha megunta az éneket; a csendes egyformaságot csak
5747      21|               csendes egyformaságot csak a postakocsis trombitája szakítá
5748      21|                  riadozott fel egyenkint a postakürt-hangra, s kapkodott
5749      21|                 s kapkodott nagy ijedten a gyeplűkbe, hogy jó idején
5750      21|             imperatu kocsija elől.~Amint a postamenet a történelmi
5751      21|                 elől.~Amint a postamenet a történelmi nevezetességű
5752      21|         nevezetességű piski híd elé ért; a híd túlsó oldaláról huszonnégy
5753      21|              szembe, s huszonötödik volt a Fatia Negra.~Mind a huszonnégynek
5754      21|                 volt a Fatia Negra.~Mind a huszonnégynek fekete fátyol
5755      21|         csákánnyal és lőfegyverrel. Maga a Fatia Negra egy erős fekete
5756      21|                  kardot hordott kezében.~A dzsidás tiszt lova megrettent
5757      21|            dzsidás tiszt lova megrettent a fekete arcok láttára, s
5758      21|                csak alig bírt vele, hogy a hídkorláton keresztül a
5759      21|                  a hídkorláton keresztül a folyamba ne ugorjék.~A Fatia
5760      21|         keresztül a folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra és csapata a
5761      21|                 A Fatia Negra és csapata a híd közepette megállt, és
5762      21|           megállt, és nem jött közelebb.~A főhadnagy bátor katona,
5763      21|              lova kantárszárát, rákiálta a fekete álarcosra:~– Ki vagy?
5764      21|               Mit akarsz? Miért állod el a hidat?~Egy mély, dörgő férfihang
5765      21|                onnan túlról:~– Én vagyok a Fatia Negra. A kincs, mit
5766      21|                 Én vagyok a Fatia Negra. A kincs, mit veletek hoztok,
5767      21|          aranyamat, vagy egyétek meg ezt a vasat.~Mutatta nekik a kardot.~
5768      21|               ezt a vasat.~Mutatta nekik a kardot.~A főhadnagy, ki
5769      21|                  Mutatta nekik a kardot.~A főhadnagy, ki ezredének
5770      21|                   nem gondolkozott sokat a kihívásra, hanem sarkantyúba
5771      21|               paripáját, s nekivágtatott a kalandornak, ki a híd közepén
5772      21|          nekivágtatott a kalandornak, ki a híd közepén várt reá.~Félelmes
5773      21|           Félelmes ellenre talált benne. A Fatia Negra minden csapást
5774      21|                   és rögtön visszaadott; a fiatal tisztet zavarba hozta
5775      21|               túlnyomó ügyessége, s csak a katonai becsületérzés készteté,
5776      21|               elég csodálatos volt, hogy a Fatia Negra ereje és ügyessége
5777      21|                perc múlva általános lett a dulakodás a híd hosszában;
5778      21|               általános lett a dulakodás a híd hosszában; a dzsidások
5779      21|               dulakodás a híd hosszában; a dzsidások vezérük segítségére
5780      21|             vezérük segítségére siettek, a fekete álarcosok csákányaikkal
5781      21|             csákányütés emberére talált, a kalandorok már egészen a
5782      21|                 a kalandorok már egészen a híd végéig nyomattak az
5783      21|                  az ulánok által, amidőn a híd előtt horgonyozó malomból
5784      21|                    Katonák! Vigyázzatok! A híd gerendái be vannak fűrészelve!~
5785      21|             Igazán úgy volt-e? Az volt-e a kalandor terve, hogy a lovasokat
5786      21|            volt-e a kalandor terve, hogy a lovasokat mind a hídra csalja,
5787      21|             terve, hogy a lovasokat mind a hídra csalja, s akkor a
5788      21|                  a hídra csalja, s akkor a dulakodásban a hidat leszakíttassa
5789      21|                   s akkor a dulakodásban a hidat leszakíttassa alattuk?
5790      21|              leszakíttassa alattuk? Vagy a molnár is szövetségesük
5791      21|          kiáltotta azt, mert látta, hogy a katonák erőt vesznek a martalócokon?
5792      21|              hogy a katonák erőt vesznek a martalócokon? Annyi bizonyos,
5793      21|       martalócokon? Annyi bizonyos, hogy a kiáltás varázserővel hatott
5794      21|              kiáltás varázserővel hatott a küzdőkre, mert arra valamennyi
5795      21|              visszafordult, s iparkodott a híd túlsó oldalát elérni.~
5796      21|              vették még csak észre, hogy a furfangos kalandor milyen
5797      21|                  eredménye az lett, hogy a lovasság egy perc alatt
5798      21|                  perc alatt visszafutott a hídról, s csak akkor vették
5799      21|                  csak akkor vették észre a kelepce veszedelmesebb oldalát,
5800      21|      veszedelmesebb oldalát, melybe őket a kalandor csalta. A hátul
5801      21|                  őket a kalandor csalta. A hátul hagyott postaszekereket
5802      21|          postaszekereket azalatt, míg ők a lovas rablókkal küzdöttek,
5803      21|                  rabló fogta körül, akik a postalegényeket már lefegyverezték,
5804      21|                  s azon törekedtek, hogy a két postaszekeret beledöntsék
5805      21|       beledöntsék az út melletti árokba.~A dzsidások, visszatérve a
5806      21|                 A dzsidások, visszatérve a szekerekhez, azokat egy
5807      21|           pillanat alatt kiszabadították a csőcselék körmei közül,
5808      21|                kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól nem messze volt egy
5809      21|                  messze volt egy csárda, a lovasok a postaszekerekkel
5810      21|               volt egy csárda, a lovasok a postaszekerekkel együtt
5811      21|           Valóban menekülésről volt szó. A gyalog fegyveresek száma
5812      21|        visszavonulásról sem lehetett szó a szekerekkel együtt, és Fatia
5813      21|                  professzionátus mestere a művészetnek, szembe megostromolja
5814      21|        művészetnek, szembe megostromolja a csárdát, s azon esetben
5815      21|                  aztán el vannak veszve. A rablók lőtávolba jöendnek
5816      21|               szurkos csepűbe takargatva a házfödélre lőhetnek, s az
5817      21|            legyen valaki vitéz ember, ha a feje fölött ég a tető!~Ami
5818      21|               ember, ha a feje fölött ég a tető!~Ami az emberéletet
5819      21|              Meghalni katonadolog; hanem a roppant pénztömeg megmentése,
5820      21|            pénztömeg megmentése, ez volt a feladat. Huszonnégy lovas
5821      21|          kétségtelenül képes leend magát a rablócsoporton, dacára a
5822      21|                 a rablócsoporton, dacára a torlaszoknak, keresztülvágni;
5823      21|         torlaszoknak, keresztülvágni; de a nehéz szekereket csakugyan
5824      21|            törjön, akár hátrafelé, amott a hidat, itt a levágott fákat
5825      21|            hátrafelé, amott a hidat, itt a levágott fákat leli útjában.
5826      21|                volt szükség.~Szerencsére a tiszt olvasta Napóleon moszkvai
5827      21|             belőle arra az esetre, mikor a testőrség megmenté a kozáktól
5828      21|               mikor a testőrség megmenté a kozáktól a hadipénztárt,
5829      21|            testőrség megmenté a kozáktól a hadipénztárt, melynek szekereit,
5830      21|              hagyni. Most hasznát vette.~A postaszekerekből kivették
5831      21|             aranyat, s azt szétosztották a katonaság között. Tölténytartók,
5832      21|             csákók, általvetők megteltek a kinccsel; a szekerekben
5833      21|         általvetők megteltek a kinccsel; a szekerekben semmi sem maradt,
5834      21|             azokat, hogy idő teljék majd a felnyitásukban.~És akkor
5835      21|               kocsisokat, hivatalnokokat a puszta lovakra felültetve,
5836      21|               puszta lovakra felültetve, a katonaság közrefogá őket,
5837      21|                őket, s hirtelen kinyitva a kapukat, kirohant az egész
5838      21|                az annyi százezer forint.~A Fatia Negra és lovasai ott
5839      21|                 kezeikben. Ők nem lőttek a lovasokra, bizonyosan a
5840      21|                  a lovasokra, bizonyosan a szekereket várták, hogy
5841      21|           lődözzék el.~– Hagyjátok futni a dzsidást, ha akar! – kiálta
5842      21|              dzsidást, ha akar! – kiálta a Fatia Negra -; a szekerekre
5843      21|                  kiálta a Fatia Negra -; a szekerekre ügyeljen mindenki.~
5844      21|            szekerekre ügyeljen mindenki.~A lovasság nemsokára kiért
5845      21|                 lovasság nemsokára kiért a tüzelő tömeg közül, átugratott
5846      21|                  tömeg közül, átugratott a torlaszokon, egy csoport
5847      21|                 tudható volt, hogy amint a hátuk mögött rivalgó diadalordítás
5848      21|             mögött rivalgó diadalordítás a megcsalatás bosszúordításába
5849      21|                 bosszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja utánuk
5850      21|                 egy óranegyed, midőn már a hátuk mögött keletkező porfellegről
5851      21|             porfellegről láthatták, hogy a vakmerő kalandor átlátva
5852      21|                 merte tenni.~De megtevé!~A katonák egyre közeledni
5853      21|           katonák egyre közeledni látták a porfelleget hátuk mögött,
5854      21|                mögött, az elválasztó tér a két csapat között mindegyre
5855      21|            válogatott” jó lovaik voltak.~A főhadnagy azt parancsolá
5856      21|              állani, s szemközt fordulni a vakmerő rablókra.~A postaszámvevő
5857      21|             fordulni a vakmerő rablókra.~A postaszámvevő ellenszegült
5858      21|               postaszámvevő ellenszegült a parancsnak: azt állítva,
5859      21|               állítva, hogy első feladat a rájuk bízott pénzt megmenteni.~–
5860      21|                 megmenteni.~– Első nekem a katonai becsület – felelt
5861      21|                katonai becsület – felelt a tiszt, s azzal dzsidásait
5862      21|               maga közepén legelől állt, a postaszemélyzet hátuk mögött
5863      21|                foglalt helyet.~Nemsokára a porfelleg közől kivehetők
5864      21|                  voltak az egyes alakok.~A lovas rablók rendetlen csoportban
5865      21|        lépésnyire társai előtt vágtatott a Fatia Negra. Pompás telivér
5866      21|              lova, mintha versenyt futna a viharral, mely a port nyomában
5867      21|          versenyt futna a viharral, mely a port nyomában hordja, nyargalt
5868      21|          fegyveres férfi ellenében. Csak a feldühödt vértől lüktető
5869      21|                Ezt most elfogjuk – szólt a főhadnagy altiszteinek intve. –
5870      21|               akkor egy ugrásnyira tőlük a magányos lovag. – Hajrá!! –
5871      21|            magányos lovag. – Hajrá!! – s a másik percben ott termett
5872      21|                  ott termett közöttük, s a harmadik percben körül volt
5873      21|           kezdődött egy viadal, mely, ha a keresztes háború harci krónikáiban
5874      21|                várna, ki őt megénekelje.~A Fatia Negra egyedül, minden
5875      21|          ellenfelei csoportja közepében. A fényes kard kezében, mint
5876      21|                fényes kard kezében, mint a villám, sohasem védő, szüntelen
5877      21|             sohasem védő, szüntelen csak a támadó volt; kézből kivert
5878      21|                  kopják repkedtek körüle a levegőben, s amerre lova
5879      21|                 fordítá, tisztult előtte a tér, egy-egy ellenfele ijedten
5880      21|                 hátrált meg előle, midőn a feltartani vélt kard viadori
5881      21|                  egyik lovas hátráltatta a másik küzdelmét; az ádáz
5882      21|               egymást lőhették volna meg a zilált tusakodásban.~Csak
5883      21|                zilált tusakodásban.~Csak a főhadnagy nem tágított tőle.
5884      21|                   Mint valódi katona, ki a sebet becsületnek tartja,
5885      21|              döfést adott neki oldalába; a kard meghajlott, de hegye
5886      21|             testbe.~– Hahaha! – kacagott a Fatia Negra: – acél sodronying
5887      21|               volt zekéje alatt, s abban a pillanatban úgy vágott vissza
5888      21|              kapja fejét, halva van; így a kard csak csákóját szelte
5889      21|             csákóját szelte keresztül, s a kettévágott csákóból szétömlött
5890      21|              melyet megnevezni nem képes a köznapi szó. Mint az elkárhozott
5891      21|               elkárhozott kacagása, mint a halálra kínzott átoksikoltása,
5892      21|              kínzott átoksikoltása, mint a vérszomj hörgése az áhított
5893      21|                el gánccsal, úgy hangzott a Fatia Negra üvöltése a kiömlő
5894      21|          hangzott a Fatia Negra üvöltése a kiömlő arany láttán.~Tréfa
5895      21|                csak ezután kezdte még rá a harcot.~– Le a fejekkel;
5896      21|             kezdte még rá a harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! –
5897      21|              harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! – ordítá recsegő
5898      21|         mindegyike feje fölött hordá azt a veszdelmes mágnest, mely
5899      21|                újra lerepült egy fejről, a széthulló aranyat a lovak
5900      21|              fejről, a széthulló aranyat a lovak patkói gázolták a
5901      21|                  a lovak patkói gázolták a sárba.~– Lőjétek le a lovát! –
5902      21|           gázolták a sárba.~– Lőjétek le a lovát! – hangzott ekkor
5903      21|                  hangzott ekkor hátulról a postatiszt szava; s abban
5904      21|                postatiszt szava; s abban a percben három pisztolylövés
5905      21|                 három pisztolylövés érte a telivért, a harmadikra,
5906      21|           pisztolylövés érte a telivért, a harmadikra, mely szügybe
5907      21|                 felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé,
5908      21|          felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé, hogy
5909      21|            veszedelme megnőtt, s mielőtt a ló lerogyott volna vele,
5910      21|          szoruljon, kiugrott kengyeléből a földre.~Most gyalog támadta
5911      21|                 hogy egyedül vagdalkozik a levegőben; sem kardot, sem
5912      21|          embertestet nem érnek csapásai. A tiszt megsebesülte után
5913      21|                  tiszt megsebesülte után a postafőnök vevé át a vezényletet,
5914      21|                után a postafőnök vevé át a vezényletet, s az célszerűbbnek
5915      21|               egész rablócsoportot. Neki a pénzt megmenteni volt feladata.
5916      21|                  kárba van veszve. Ezzel a sátánnal kár volt kikötni.
5917      21|                 tudja minden ember, hogy a Fatia Negrát elfogni nem
5918      21|                  lovat adjatok! – ordíta a Fatia Negra megérkező cimboráinak,
5919      21|             Ráértek erre! – kiálta nekik a kalandor –, a többit ott
5920      21|               kiálta nekik a kalandor –, a többit ott viszik előttünk!
5921      21|            társai mit határoznak, egynek a lovára felkapott, s nekieresztett
5922      21|       nekieresztett kantárszárral rohant a távozó fegyveres csapat
5923      21|                 után. Senki sem követte. A rablók igen okosak voltak
5924      21|               hogy ha ők itt hagyják azt a néhány ezer darab aranyat,
5925      21|              nyerve, s kergetni indulnak a százszor annyit, amit még
5926      21|                  is lehet kapni, azalatt a hátuk mögött kullogó gyalog
5927      21|                 azt itt szépen felszedik a maguk táskájába; hát, biz
5928      21|           telepednek meg, gondolva, hogy a Fatia Negra majd csak visszatér,
5929      21|           gondolt velük, hanem vágtatott a katonák után, sarkantyúit
5930      21|                katonák után, sarkantyúit a paripa oldalába vágva. Hasztalan;
5931      21|           oldalába vágva. Hasztalan; nem a telivér futó volt alatta,
5932      21|                  szörnyekről.~Így rohant a magányos lovag ellenei után
5933      21|              maradt el tőlök, midőn azok a vámon áthaladva, a vámsorompót
5934      21|                  azok a vámon áthaladva, a vámsorompót leereszték előtte;
5935      21|           vámsorompót leereszték előtte; a vámosok még azután is látták
5936      21|                 s ökleivel fenyegetődzve a város alatt nyargalózni;
5937      21|                  pisztolyait rájuk süté, a golyók a vámház ajtajait
5938      21|         pisztolyait rájuk süté, a golyók a vámház ajtajait és ablakait
5939      21|               keresztül, s oly nagy volt a varázs a rettenetes hírű
5940      21|                 s oly nagy volt a varázs a rettenetes hírű kalandor
5941      21|                  elfogását megkísérteni; a polgárőrség az utcák bejáratait
5942      21|                 hogy Fatia Negra bandája a várost ostromolni fogja.
5943      21|              Azonban ez nem történt meg. A lovasokat, míg visszatért
5944      21|               visszatért is, ott találta a Fatia Negra a küzdés helyén,
5945      21|                ott találta a Fatia Negra a küzdés helyén, amint a sötétben
5946      21|             Negra a küzdés helyén, amint a sötétben a sárba gázolt
5947      21|                 helyén, amint a sötétben a sárba gázolt aranyakat keresték,
5948      22|                      Az üldözött vad~Ezt a merényt többé elnézni nem
5949      22|                  az, hogy egy rablólovag a XIX. században egy tökéletesen
5950      22|                 hagyja magának jutni azt a vakmerőséget, hogy fényes
5951      22|             postaszekereket megtámadjon; a király fegyvereseivel rendes
5952      22|           maradhatott megtorlatlan.~Mint a villám járta be a hír az
5953      22|                   Mint a villám járta be a hír az érdekelt hat vármegye
5954      22|         vasvillás népekkel, hogy ezúttal a Fatia Negra és kalandor
5955      22|                  mindig elhittek azokból a csodákból, amikkel őket
5956      22|                  csodákból, amikkel őket a dühös öregúr ijesztgetni
5957      22|               fáradt, s minden ember, ki a vakmerő országúti kaland
5958      22|             kaland hírét meghallá, azzal a szóval ugrott fel helyéből: „
5959      22|                 kardja után látni.~Ennek a merész vállalatnak már egyszer
5960      22|                 az alispánok kihirdették a statáriumot, felültették
5961      22|                 statáriumot, felültették a bandériumokat, s összegyűjtve
5962      22|            bandériumokat, s összegyűjtve a megyék pandúrjait és fegyveres
5963      22|               irtsák azt ki országukból.~A katonai beavatkozásra mindig
5964      22|            szavaiért, őt nevezte ki mind a hat vármegye a furfangos
5965      22|           nevezte ki mind a hat vármegye a furfangos hajtóvadászat
5966      22|         hajtóvadász.~Az ő terve az volt: a megyékből kivezető hegyi
5967      22|          fegyveres földészekkel ellátva, a főbb utakon azalatt a rendszeres
5968      22|           ellátva, a főbb utakon azalatt a rendszeres láncolatot képező
5969      22|                 és hadnagyok képezendik. A hajtóvadászat hálója így
5970      22|                bandériumokkal együtt jár a rögtönítélő bíróság, s minden
5971      22|                 keresztül-kasul szeldeli a körülhálózott tért, véletlenül,
5972      22|                  egyfelől azért, hogy ha a kalandoroknak rendszeres
5973      22|      összekuszálja, másfelől pedig, hogy a kezére hajtott véletlent
5974      22|             véletlent ügyesen elfogja, s a gubanc vezető fonalát kezére
5975      22|               Szilárdot bízta meg, ebben a legnagyobb mértékét fejezé
5976      22|          senkinek semmi gondja, ő ismeri a maga emberét.~A hajsza megindítása
5977      22|                 ő ismeri a maga emberét.~A hajsza megindítása előtt
5978      22|                  senkinek se higgy, csak a saját szemeidnek, ne beszélj
5979      22|                 ezek közt is akad áruló; a Fatia Negrának mindenütt
5980      22|            parasztkíséret mellett vason. A Fatia Negrának csak az a
5981      22|                 A Fatia Negrának csak az a huszonnégy társa, aki lovon
5982      22|                hogy nyíltan megtámadjon; a többi csak csőcselék pásztornép;
5983      22|                 csőcselék pásztornép; az a veszedelem hírére elbújik.
5984      22|               senkinek ne higgy.~Szilárd a parancs vétele után rögtön
5985      22|                   lóháton.~Legelső útját a bihari havasoknak vevé,
5986      22|            találkozik, s eszerint, ha az a különös szándéka van, hogy
5987      22|              Rézbánya tövében elkezdődik a bihari meredek, s a korán
5988      22|           elkezdődik a bihari meredek, s a korán reggel megindult csapatnak
5989      22|                  csapatnak délig tartott a hegy gerincére felkaptatni.~
5990      22|               gerincére felkaptatni.~Ott a keskeny hegyháton egy hosszú
5991      22|                 az útban, még moha sincs a meztelen köveken; semmi
5992      22|                csak az örök szél zúgása; a szédítő meredekben alant
5993      22|            boruló sűrű erdők, mik fölött a havasi keselyűk kóvályognak
5994      22|                röpttel, s amilyen messze a havasi hátról ellátni, olyan
5995      22|                és keselyű rég széthordta a csontokat.~Azonban a harámbanda
5996      22|          széthordta a csontokat.~Azonban a harámbanda nem jött üldözői
5997      22|          harámbanda nem jött üldözői elé a találkozóra, ami arra mutat,
5998      22|                 ha tudhatta volna jöttét a Fatia Negra, lehetetlen,
5999      22|             Negra, lehetetlen, hogy ezen a kísértet lakta helyen rá
6000      22|                hadsereget verhet vissza.~A havas tetején van egy friss