Fezejet

6001      22|              patak, mely körül, mint oáz a sivatagban, üde pázsit terül
6002      22|             terül el; s e pázsit között, a kopár magasban, ahol már
6003      22|                 Itt Szilárd megpihenteté a lovakat, a legénységet falatozni
6004      22|                  megpihenteté a lovakat, a legénységet falatozni rendelé,
6005      22|                 nefelejcset szakított le a csermelypartról, s azt a
6006      22|                 a csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé. Régi szokása
6007      22|                  gyöngéd virága iránt és a szomorú sóhaj: „engem, galambom,
6008      22|              égett erdőn visz keresztül. A fák nincsenek korommá égve,
6009      22|             bozót gyulladván meg, emiatt a szálfák kérge mind fölrepedezett,
6010      22|                 fű helyett korom fedi, s a lombtalan fák a szél zúgása
6011      22|                  fedi, s a lombtalan fák a szél zúgása alatt recsegve
6012      22|                ez az egyetlen hang, mely a kétszeresen „holt” természet
6013      22|                Késő délután fedezték fel a legelső pakulárkunyhót.
6014      22|            legelső pakulárkunyhót. Annak a pásztora is kinn volt az
6015      22|        földésszel, ki málét vitt őrletni a malomba; azt elvitték magukkal
6016      22|              Skeritorán, Nyiágrán, egész a vidrai hegyzuhatagig, ide
6017      22|            elszórva, hogy egyik szomszéd a másik házát nem láthatja;
6018      22|                láthatja; néhol félórányi a tér közöttük. E körülmény
6019      22|              kedvezett Szilárd tervének. A házakat egyenkint lehetett
6020      22|                 körülfogni, s kimotozni, a második ház lakói nem tudhatták,
6021      22|                  kifáradtan érkezett meg a csapat a csurgó alatti házhoz;
6022      22|         kifáradtan érkezett meg a csapat a csurgó alatti házhoz; itt
6023      22|                  kérdést intézve magához a kalauzhoz, azt is útnak
6024      22|          visszamenjen Skeritorára.~Mikor a kalauz lovára kapott, a
6025      22|                  a kalauz lovára kapott, a pandúrőrmester azt mondá
6026      22|                   Én azt hiszem, hogy ez a fickó nem fog visszamenni
6027      22|                 Éppen azt akarom. Így az a baj, hogy nagyon is fektében
6028      22|                 hogy fele menjen aludni, a másik fél legyen ébren,
6029      22|                 Délre kipihenték magukat a pandúrok, az őrvezető sürgetni
6030      22|                 hogy mennyire összetörte a tegnapi lovaglás. Még azután
6031      22|           országút.~– Jajh! – dörmögének a vén pandúrok. – Ha ez így
6032      22|              akkor aztán üthetjük bottal a rablók nyomát.~Még azután,
6033      22|                  sok időt eltöltött ezen a módon.~(Aztán ez akarja
6034      22|                  Aztán ez akarja elfogni a Fatia Negrát? – dörmögének
6035      22|                  dörmögének egymást közt a vén pandúrok.)~Hanem amint
6036      22|           pandúrok.)~Hanem amint egyszer a kerített földeken túl voltak,
6037      22|               lovát Szilárd, s átkapatva a hegyi csermely túlsó partjára,
6038      22|             erdőbe, parancsot adva, hogy a legnagyobb sietséggel tartsanak
6039      22|                lovaikat kantárszáron fel a hegytetőnek. A vén pandúrőrmester
6040      22|          kantárszáron fel a hegytetőnek. A vén pandúrőrmester elérté
6041      22|                vén pandúrőrmester elérté a szándékot, de nem helyeselte.~–
6042      22|                de nem helyeselte.~– Ezen a hegyen nem lehet lóval átmenni.~–
6043      22|                  egy alagúton keresztül, a túlsó völgybe lehetett lelátni.
6044      22|             völgybe lehetett lelátni. Ez a „római kapu”; sokan azt
6045      22|                   sokan azt hiszik, hogy a rómaiak fúratták itt keresztül
6046      22|           rómaiak fúratták itt keresztül a hegyet; azonban e mesés
6047      22|            mérvekben alakult, mint ahogy a természeten kívül más szerzője
6048      22|                  lehetne; meglehet, hogy a rómaiak is használták itteni
6049      22|        használták itteni hadjárataikban.~A pandúrok most érték már
6050      22|                  tűzön, vizen keresztül.~A római kapun át egy félóra
6051      22|                kapun át egy félóra alatt a túlsó völgybe juthatni,
6052      22|             bizonyos, hogy jöttük hírére a Körös völgyéből iparkodni
6053      22|           előrelátható volt, hogy azokat a Geinai-szorosban meg fogják
6054      22|               hogy az éjjel megtámadják.~A malom egy rohanó hegyi patak
6055      22|               fölé volt építve úgy, hogy a patak az épület alatt rohant
6056      22|            épület alatt rohant keresztül a kerekekre; elöl hármas zsilip
6057      22|                  hármas zsilip korlátozá a medencében összegyűjtött
6058      22|                szál vastag deszka képezé a hidat, mely az erdőből levezető
6059      22|              Szilárd bevezetteté magához a koldust, ki izmos, atlétai
6060      22|               egyedül vagyunk-e? – kérdé a vak, midőn a szobában volt
6061      22|          vagyunk-e? – kérdé a vak, midőn a szobában volt Vámhidy előtt.~–
6062      22|                  az is leszek. Én vagyok a híres Juon Táre, a híres,
6063      22|                vagyok a híres Juon Táre, a híres, erős ember, akinek
6064      22|                híres, erős ember, akinek a szemei kiégtek a Lúcsia-barlangban,
6065      22|                  akinek a szemei kiégtek a Lúcsia-barlangban, mikor
6066      22|                 Lúcsia-barlangban, mikor a Fatia Negrát el akartam
6067      22|                  el akartam fogni; aztán a szörnyeteg felgyújtotta
6068      22|                  hitte, hogy jól megérté a koldus idejövetelének célját,
6069      22|              célját, ha egy tallért nyom a markába. Szegény, megérdemelte,
6070      22|                   Némileg bajtárs.~Hanem a koldus nem fogadta el az
6071      22|                 domnule, mulczám; nem ez a pénz kell énnekem: a Fatia
6072      22|                  ez a pénz kell énnekem: a Fatia Negra feje kell énnekem.
6073      22|               feje kell énnekem. Ez után a fej után járok én, azután
6074      22|                  semmi bajom. Akarod ezt a fejet megkapni, domnule? –
6075      22|                 embert megdöbbent ám azt a fekete arcot látni, amin
6076      22|                közel van?~– Ah, domnule, a hangjáról megismerném én
6077      22|                 ha szólani nem hallanám, a lépései hangjáról megismerném,
6078      22|              egyszer olyan csendes, mint a kísértet, hogy azt csak
6079      22|                vagyok, koldus vagyok, az a mesterségem. Amíg a feleségem
6080      22|                   az a mesterségem. Amíg a feleségem élt, addig nem
6081      22|                  uram, mikor az embernek a szemei ki vannak égve, aztán
6082      22|                   annak koldulgatok. Itt a patak fölött az országúton
6083      22|                országúton van egy kőhíd, a vármegye építtette; reggel
6084      22|               vármegye építtette; reggel a fiacskám idáig ki szokott
6085      22|                 azután megint visszamegy a faluba, pedig olyan picike
6086      22|                  pedig olyan picike még: a dászkál felesége visel rá
6087      22|           szegény házigazdámmal, aki még a koldusnál is szegényebb.
6088      22|               odakünn, akkor bemenekülök a híd első boltozata alá,
6089      22|               nem jő víz, onnan várom be a végit, s ismerem már annyira
6090      22|                  ismerem már annyira azt a helyet, hogy tapogatózva
6091      22|                 történt ez. – Künn ültem a híd végében, s hogy sokáig
6092      22|            lépésekre. Ott ment keresztül a hídon a fejem fölött. Esküdni
6093      22|               Ott ment keresztül a hídon a fejem fölött. Esküdni mertem
6094      22|              mertem volna rá, hogy ő az. A híd közepén megállt. Kevés
6095      22|           jobbról-balról; férfiak jöttek a híd felé, s ott annak a
6096      22|                  a híd felé, s ott annak a közepén valamennyi megállt,
6097      22|                  Ekkor megszólalt ő. Óh! A két szemem világa ha megvolna,
6098      22|                  is ismerni, domnule. Az a huszonnégy férfi esküdt
6099      22|                 összejövetelük volt ezen a helyen, ahol nehéz meglepni
6100      22|                 nekik, hogy mindaz, amit a vármegyék hajtói tehetnek,
6101      22|                 de nagyon veszedelmes az a csapat, mely ezalatt keresztül-kasul
6102      22|            ezalatt keresztül-kasul járja a vidéket. Ez bajt szerez.
6103      22|               kell tenni az útból. Hanem a cimborák nem válaszoltak
6104      22|                  hogy ez nehéz sor lesz. A pandúrtól félnek nagyon,
6105      22|             pandúrtól félnek nagyon, meg a vármegye uraitól. Tudják
6106      22|                 jobban tudnak lőni, mint a zsivány, s értenek ehhez
6107      22|                 zsivány, s értenek ehhez a vadászathoz nagyon. Hiába
6108      22|          vadászathoz nagyon. Hiába esett a Fatia Negrának minden biztatása,
6109      22|                ne találjanak”, azt mondá a vezér; „majd én magam fogok
6110      22|                jobbra, ki balra sietett; a lépések elhangzottak fejem
6111      22|              hidd el azt uram, hogy amit a Fatia Negra kimondott, azt
6112      22|                senkinek sem olyan keserű a Fatia Negráról gondolkozni,
6113      22|             megkülönböztetni az árnyékot a világosságtól; óh, majd
6114      22|             karomba egy keresztet vágtam a hegyével. Nézd meg, uram,
6115      22|          beszélek. Vigyázz magadra, mert a Fatia Negra eljön. Az éjjel
6116      22|           reggelre meg fogja tudni, hogy a római kapun keresztül elkerülted,
6117      22|           jutalmát megkapja érte.~– Csak a Fatia Negra vérét, semmi
6118      22|                vérét, semmi mást – mondá a vak koldus, s oly szomjú
6119      22|               sem történt.~Másnap reggel a környékbeli bírák gyanús
6120      22|             szinte délig ott veszteglett a malomban.~Délfelé erős kopócsaholás
6121      22|       kopócsaholás hangzott az erdőkben; a molnár azt mondá, hogy alkalmasint
6122      22|                  mondá, hogy alkalmasint a földesúr vadászik medvére.~–
6123      22|                  én vadamat riasztja el.~A vadászcsapat nemsokára kiért
6124      22|                 nemsokára kiért az útra, a medvét aligha el nem szalasztották.~
6125      22|          szalasztották.~Vámhidy odaizent a vadászó főúrhoz, hogy lenne
6126      22|                készséggel szót fogadott; a kopókat rögtön pórázra fűzték,
6127      22|           kopókat rögtön pórázra fűzték, a társaságot összekürtölték,
6128      22|              azzal az egész vadászcsapat a malom felé tartott.~Néhány
6129      22|            Néhány pillanat múlva Vámhidy a vadászó úrban Hátszegi Lénárdot
6130      22|           találkozásokat gyakran rendezi a véletlen, ha ugyan a véletlen
6131      22|             rendezi a véletlen, ha ugyan a véletlen rendezi; – két
6132      22|               hamarább beletalálta magát a helyzetbe, mint vetélytársa;
6133      22|                volna egymásra.~– Mi mind a ketten vadászni járunk,
6134      22|                  nem sajnálná ön magától a fáradságot Hídvárt meglátogatni,
6135      22|                 magam, mind nőm részéről a legszívesebb fogadtatást
6136      22|                 emlékében tartogatni azt a szomorú katasztrófot, mely
6137      22|          valaminek? Nem tévút-e az? Ezek a ravasz emberek hamar rászedik
6138      22|                  jelöltek meg; ami abból a célból történt, hogy az
6139      22|               ezúttal javunkra szolgált. A visszarablott aranyak mind
6140      22|              adni; még meglehet, hogy az a más is tudatlan a bűnben,
6141      22|                hogy az a más is tudatlan a bűnben, de így nyomrul nyomra
6142      22|                 azt előre is tudom, hogy a Fatia Negra nagyokat nevet,
6143      22|               színházában lornyettírozza a kardalnoknőket; hanem igen
6144      22|              mondják, hogy „itthon van-e a Fatia Negra?”~Hátszegi nagyot
6145      22|                magam is azt hiszem, hogy a jámbor zsiványt hamarább
6146      22|               hamarább meg lehet találni a kávéházban, mint az erdőben;
6147      22|                 az erdőben; mert már azt a mai világban bizony senki
6148      22|                hogy, mint Pintye Gregor, a Torda hasadékban lakjék
6149      22|                  minden pénzemre felírom a nevemet.~Azzal nevetve,
6150      22|                  nekik.~– Terheljétek le a mokány lovakat, és készítsetek
6151      22|                és készítsetek el mindent a falatozáshoz, ma nem megyünk
6152      22|                  fordult:~– Minthogy mi, a túlnyomó erőnek meghajolva,
6153      22|                  ahol nekitelepedjünk, s a zsákmányul esett proviantot
6154      22|           tarisznyából falatozzon?~– Hát a legénységnek nem szabad
6155      22|               mindig józanon maradjanak; a malmot parancsom nélkül
6156      22|             telepedhetnek, bárha e malom a báró úr sajátja is; mert
6157      22|              kastélyom ajtaját kinyitni, a malmom ajtaját pedig bezárja
6158      22|           Röviden végét akarta szakítani a beszédnek.~– Remélem, hogy
6159      22|                   Tudja-e ön, hogy mi az a hullócsillag? Az egy rosszul
6160      22|                egy rosszul égő szivarnak a tüze, amit valami mennyei
6161      22|            délceg léptekkel haladt végig a mezőn, vadászcsapatját maga
6162      22|                  minden erében elterjedt a keserű méreg, ami e szókban
6163      22|                 e szókban volt kimondva: a hullócsillag csak egy rosszul
6164      22|                  s Szilárd elkezdé nézni a csillagokat, és elfeledé
6165      22|                nyomják vállait, elfeledé a rablót, a Fatia Negrát,
6166      22|              vállait, elfeledé a rablót, a Fatia Negrát, s azt képzelé,
6167      22|               szemei találkoznak azokban a csillagokban „egy más valaki”
6168      22|                 és boldogság, mint őtet.~A véletlen milyen közel hozta
6169      22|                  csak el kellene fogadni a férj meghívását, hogy ismét
6170      22|                  tudta verni fejéből azt a mondást, hogy az egy kiégett
6171      22|             valamelyik mágnás tagja, tán a „nyilas”, a zodiakusi sportsman,
6172      22|            mágnás tagja, tán a „nyilas”, a zodiakusi sportsman, untából
6173      22|               egészen csöndes volt, csak a malom zsilipjén átrohanó
6174      22|                víz zuhogása adott hangot a tájnak, mely ezúttal a malomgép
6175      22|            hangot a tájnak, mely ezúttal a malomgép kelepelésével nem
6176      22|       kelepelésével nem volt összekötve; a molnár a faluba ment a vizsgálat
6177      22|                volt összekötve; a molnár a faluba ment a vizsgálat
6178      22|                   a molnár a faluba ment a vizsgálat alatt, hogy avatatlanok
6179      22|                  avatatlanok ne legyenek a háznál. A szobákban a pandúrok
6180      22|        avatatlanok ne legyenek a háznál. A szobákban a pandúrok horkoltak,
6181      22|           legyenek a háznál. A szobákban a pandúrok horkoltak, kiknek
6182      22|               kívüle még egy pandúr, aki a pincébe zárt foglyokat őrizte.~–
6183      22|           hangzék egyszer csöndes hangon a part rekettyéi közül, s
6184      22|               magas, sötét alakot látott a malomfolyosó felé közeledni.~
6185      22|             malomfolyosó felé közeledni.~A vak Juon volt az.~– Hogy
6186      22|              törni.~– Kicsoda?~– Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt hiszed,
6187      22|                 S hol voltál most?~– Itt a malom árkában dolgoztam.~–
6188      22|                Éjszaka, mit dolgoztál?~– A víztartón keresztülvezető
6189      22|               azt?~– Azért, hogy majd ha a túleső oldalról fog jönni,
6190      22|                oldalról fog jönni, amint a híd közepén túl egy lépést
6191      22|             közepén túl egy lépést tesz, a deszka lebillenik vele,
6192      22|                  vele, s ő, mint az egér a fazékba, belehull a vízbe.~–
6193      22|                 egér a fazékba, belehull a vízbe.~– Mit érsz vele?
6194      22|                 dolga, ki olyanokon töri a fejét, amik neki eszébe
6195      22|            egyesegyedül, mert őrödet, ki a pince előtt állt, horkolni
6196      22|                Szilárdot, rögtön sietett a mondott helyre, s megütközve
6197      22|              megütközve látá, hogy az őr a pinceajtóban hosszat nyúlva
6198      22|                 volna halva.~– Próbáljuk a többit felkölteni uram –
6199      22|                 Juon, s vak létére azzal a könnyűvérűséggel járt Vámhidy
6200      22|               járt Vámhidy előtt, melyet a világtalanok olyan helyeken
6201      22|              ahol gyakran szoktak járni.~A pandúrok ott feküdtek hosszú
6202      22|               sorban, leterített szalmán a lisztraktárban.~Előbb suttogva,
6203      22|                  vették; mindegyik abban a helyzetben maradt, ahogy
6204      22|                 hogy áruló van közöttük; a Fatia Negrának fizetett
6205      22|                  mindenütt! Az erdőkben, a palotákban, a tömlöcökben,
6206      22|                  erdőkben, a palotákban, a tömlöcökben, a kaszárnyákban,
6207      22|               palotákban, a tömlöcökben, a kaszárnyákban, mindenütt!
6208      22|                pedig csak azt lesi, hogy a Fatia Negra jöjjön, s akkor
6209      22|                  Negra jöjjön, s akkor ő a foglyokat kiszabadítsa.
6210      22|               uram, te vagy itt egyedül; a Fatia Negra pedig sehol
6211      22|                  megtudnunk, hogy melyik a huszonnégy közül az áruló.
6212      22|             kezdé észrevenni, hogy ennek a vak embernek mindenben igaza
6213      22|                  kellett fogadni szavát, a veszély bizonyos és közel
6214      22|                  idő, hirtelen előkeresé a malomból a pányvákat, s
6215      22|            hirtelen előkeresé a malomból a pányvákat, s hozzáfogott
6216      22|                 pányvákat, s hozzáfogott a munkához.~A vak óriás egyenkint
6217      22|                  hozzáfogott a munkához.~A vak óriás egyenkint térdére
6218      22|                egyenkint térdére fekteté a pandúrokat, s kezeiket hátravonva,
6219      22|                   az pedig rájuk szorítá a hurkot. Huszonhárom nem
6220      22|              Huszonhárom nem érezte azt, a huszonnegyedik pedig, aki
6221      22|              köté, hogy egyedül lehessen a rettenetes Fatia Negra ellenében.~–
6222      22|                Negra ellenében.~– Éles-e a kardod, uram? – kérdezé
6223      22|              vagy bölényre, tudhatod azt a rendet, hogy olyan fegyverre
6224      22|                   Régi töltésre ne hagyd a sorsodat, ha csak tegnapi
6225      22|             történhetett vele? Vonjuk ki a töltést pisztolyaidból.
6226      22|                  lenni.~Szilárd engedett a figyelmeztetésnek, és két
6227      22|          vontcsövű pisztolyából kiszedte a töltéseket; a kitöltött
6228      22|      pisztolyából kiszedte a töltéseket; a kitöltött lőpor után szokás
6229      22|           szerint próbált keresztülfújni a csövön, s tapasztalá, hogy
6230      22|            tapasztalá, hogy az nem megy. A csőbe dugott körömvas valami
6231      22|                viasza.~– No, uram, ezzel a fegyverrel már nem lősz,
6232      22|              lősz, mert az úgy teletömte a gyutacs lyukát, hogy csak
6233      22|          kitisztogatni.~– Még itt vannak a pandúrok fegyverei.~– Azokat
6234      22|            azoknál nem vesződött Szilárd a töltés kiszedésével, hanem
6235      22|            próbálta meg, hogy elsütögeté a levegőbe; mely kísérlet
6236      22|                  annyiban sikerült, hogy a gyutacsok elpattogtak, de
6237      22|           gyutacsok elpattogtak, de maga a töltés ki nem dördült. Azok
6238      22|               volt.~– Tehát uram, éles-e a kardod? Mert a Fatia Negra
6239      22|              uram, éles-e a kardod? Mert a Fatia Negra lépéseit hallom.~
6240      22|             Fatia Negra lépéseit hallom.~A vak éles hallású fülei már
6241      22|            ismert lépteket, mikor az még a távol erdei ösvényen közeledett.~
6242      22|                midőn elérkezettnek látta a percet, melyben az üldözött
6243      22|            ellenséggel találkoznia kell. A bűbájos rejtély, mely annak
6244      22|               annak személyét körülfogá, a bámulatos vakmerőség, mellyel
6245      22|             dobogásba hoztak volna abban a pillanatban, midőn egy magányos
6246      22|           férfiak sajátja, megtöré benne a félelmet. Nem szabad remegni,
6247      22|          gyávának lenni. Akinek kard van a kezében, az nincs egyedül:
6248      22|               kezében, az nincs egyedül: a kard is egy ember.~A vak
6249      22|            egyedül: a kard is egy ember.~A vak Juon reszketett helyette.
6250      22|                 Mikor Szilárd visszatért a meztelen karddal, ujja hegyével
6251      22|           domnule; ne félj semmit; mikor a vízből ki akar kapaszkodni,
6252      22|                akkor szökjél oda, s vágj a nyakához. Egyebütt ne vágd,
6253      22|             visel az átkozott, nem fogja a fegyver. Ha ki talál szabadulni,
6254      22|             volna meg két szemem világa!~A vak ember keservesen kezde
6255      22|         közelíteni?~Látni is lehete már. A magas, délceg alak könnyű,
6256      22|                  ruganyos léptekkel jött a holdvilág sütötte sziklán
6257      22|               lépésről lépésre közeledni a malom felé, melynek tornáca
6258      22|             mellé húzva, várt reá.~Abban a percben, amidőn megpillantá
6259      22|              csak azok ismernek, akiknek a szemközt álló veszély vérüket
6260      22|                  félt tőle, most vágyott a találkozásra.~A vak Juon
6261      22|                  vágyott a találkozásra.~A vak Juon mellette állt,
6262      22|               Hallgattak mindketten; még a természet is oly csöndes
6263      22|                 oly csöndes volt, mintha a szél is meg volna halva.
6264      22|                 is meg volna halva. Csak a közeledő léptei döngtek.~
6265      22|                 közeledő léptei döngtek.~A fekete alak már a hídra
6266      22|               döngtek.~A fekete alak már a hídra lépett, biztos járással
6267      22|                   biztos járással eljött a közepéig; ott még egyet
6268      22|                  még egyet lépett, akkor a híd deszkája lefordult vele,
6269      22|               deszkája lefordult vele, s a fekete ember egy önkénytelen
6270      22|         önkénytelen kiáltással lehullott a vízbe.~– Most, uram, rohanj
6271      22|         kikapaszkodni az innenső partra.~A fekete köpeny lemaradt a
6272      22|                 A fekete köpeny lemaradt a Fatia Negráról a vízben;
6273      22|                lemaradt a Fatia Negráról a vízben; úgy állt Szilárd
6274      22|                 két pisztoly volt tűzve; a víztől alkalmasint haszonvehetetlenné
6275      22|                  percre meg volt lepetve a Fatia Negra ellenfelének
6276      22|            ébrenléte és bátorsága által, a másik percben már kezében
6277      22|           percben már kezében villámlott a kirántott jatagán, és a
6278      22|                  a kirántott jatagán, és a másik villámlás már az összecsapás
6279      22|                az életben.~Az egyik vívó a hírhedett kalandor volt,
6280      22|         testalkattal, kinek bátorságában a hőst lehetett bámulni, ki
6281      22|                ellenfélt még nem talált; a másik bajvívó pedig egy
6282      22|                életében kiköszörült kard a kezében, s kinek semmi egyéb
6283      22|              volt ellenfele fölött, mint a becsületes ember bátorsága
6284      22|               becsületes ember bátorsága a vétkes ellen.~És az első
6285      22|                És az első összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~
6286      22|             fegyverezve.~Ez nem tartozik a csodák közé.~Mind a két
6287      22|             tartozik a csodák közé.~Mind a két fél egyszerre támadt;
6288      22|          csuklóján az inakat, s az abban a percben elejté a kardot.~
6289      22|                az abban a percben elejté a kardot.~A Fatia Negra a
6290      22|                 percben elejté a kardot.~A Fatia Negra a rémület állati
6291      22|                  a kardot.~A Fatia Negra a rémület állati ordításába
6292      22|                mintha visszhangja lenne, a malomtornác alatt várakozó
6293      22|               Juon örömrivallása felelt. A vak megismeré a Fatia Negra
6294      22|                  felelt. A vak megismeré a Fatia Negra vészhangját,
6295      22|                  s előrohant rejtekéből.~A lefegyverzett kalandor kardjával
6296      22|                 hogy ez az ember az, aki a sorstul el van küldve, hogy
6297      22|              végóráját hírül hozza.~Mint a megriasztott hiéna, mely
6298      22|                 helyett oroszlánt talált a berekben, riadt vissza,
6299      22|                Vigyázz! – hangzott utána a vak Juon hosszan nyújtott
6300      22|               arra nem hallgatott senki, a vak ember egyedül maradt
6301      22|             maradt ottan, s hallgatózott a sebesen futók kettős dobogása
6302      22|          hangzott; végre lefeküdt, fülét a földre téve, úgy hallgatá;
6303      22|            Botorkázva elment odáig, ahol a küzdelem színhelye volt;
6304      22|                színhelye volt; elkezdett a földon tapogatózni; meglelte
6305      22|             földon tapogatózni; meglelte a jatagánt, felemelé: „ez
6306      22|                  jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra kardja!” suttogá;
6307      22|                  tovább. Azután lehajolt a földre, tapogatózott, keze
6308      22|             tapogatózott, keze megérezte a földön a kiömlött vért;
6309      22|                  keze megérezte a földön a kiömlött vért; ujja hegyét
6310      22|                   és akkor – mosolygott.~A Fatia Negra pedig futott
6311      22|          messzire elhagyta őt; de később a folytonos vérvesztés miatt
6312      22|           ellenfele, ha elmarad is tőle, a vércseppek nyomán ismét
6313      22|               ismét utánatalál; vesztére a hold oly világossá tette
6314      22|                 hold oly világossá tette a tájat, mintha nappal volna.~
6315      22|           legalább ne folyjon oly erősen a vére, mely nyomába vezeti
6316      22|              Fatia Negra, add meg magad.~A kalandor válasz helyett
6317      22|                 Szilárd tapasztalá, hogy a Fatia Negra bal kézzel is
6318      22|             jókor félre nem ugrik előle, a pisztoly bezúzza agyát.~
6319      22|              agyát.~Ekkor újra felugrott a Fatia Negra, s futott odább.
6320      22|                 haladtak, ő és üldözője. A vérvesztés lankasztá erejét.
6321      22|                  mell állja ki; ő bízott a magáéhoz. Azonban tapasztalá,
6322      22|               néhány száz lépésnyire, de a ritkás erdőben nem lehetett
6323      22|                előtte utat veszteni.~Itt a hegyháton megállt a kalandor,
6324      22|                  Itt a hegyháton megállt a kalandor, végigtekintett
6325      22|                 kalandor, végigtekintett a körülfekvő erdős hegyek
6326      22|             átható füttyöt adott, melyet a legtávolabbi bércek visszhangjai
6327      22|      visszhangjai is visszazengtek. Csak a visszhang, csak a fütty
6328      22|                   Csak a visszhang, csak a fütty volt az, hasztalan
6329      22|                  hasztalan várt egyébre. A visszafelelő tülökhangok
6330      22|                  más völgyek rejtekeibe. A cimborák siettek elmenekülni.~
6331      22|          félmázsás követ, s felé hajítá; a szálfa, mely mellé Szilárd
6332      22|          menekült, meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra futott a völgybe
6333      22|            ütéstől. A Fatia Negra futott a völgybe lefelé.~Ez az út
6334      22|                haladhatott, mint ő maga; a távolság kettőjük között
6335      22|                  volt több tíz lépésnél, a vett seb kezdte egész testét
6336      22|          lankasztani, s tapasztalá, hogy a kövekkel hajigálás nagyon
6337      22|               pillanatra elbódítsa, mint a futó róka szokott tenni,
6338      22|            bejáratát nem akarja elárulni a vadász előtt.~Utóbb egy
6339      22|             eleven sövény állta útjokat, a Fatia Negra keresztültörte
6340      22|    keresztültörte magát rajta; ugyanazon a résen követte Szilárd.~Egyszerre
6341      22|                  vadászlak előtt álltak. A szarvasagancsok a ház homlokán
6342      22|                álltak. A szarvasagancsok a ház homlokán s ablakai felett
6343      22|             nyitva volt ez erdei háznak; a Fatia Negra még egyszer
6344      22|        megfenyegeté öklével, s beszökött a nyitott ablakon.~A lakás
6345      22|             beszökött a nyitott ablakon.~A lakás körül nem hallatszott
6346      22|                 hogy e helyre is kövesse a kalandort. Átveté magát
6347      23|                                          A rémlátás~– Kedves Henriette –
6348      23|              monda Lénárd nejének, amint a vadászport leverte magáról –,
6349      23|              meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.~– Meglehet,
6350      23|                  önnek nálam nélkül kell a háziasszonyi hivatást teljesíteni,
6351      23|                észre.~– Az uraságnak azt a szobát nyittassa fel, kedvesem,
6352      23|               kedvesem, amelynek ablakai a parkra nyílnak; a cselédségnek
6353      23|                ablakai a parkra nyílnak; a cselédségnek pedig a földszinti
6354      23|            nyílnak; a cselédségnek pedig a földszinti vadászszobákat,
6355      23|              meglepetéssel tekinte utána a hölgy.~– Kegyed bámul azon,
6356      23|               uraság egy szobával beéri, a cselédség pedig hatot vesz
6357      23|                  és annak vezetője, mely a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével
6358      23|          kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót, ki a csapatot
6359      23|             hívtam meg a szolgabírót, ki a csapatot vezeti, hogy fogadja
6360      23|            hasonlított Henriette azokhoz a festett képekhez, amik szemeikkel
6361      23|             embert, de nem lélegzenek.~– A nevét nem is mondtam még
6362      23|               Henriette fehér lett, mint a márvány.~– Engem nagyon
6363      23|              Engedje kezét megcsókolnom. A viszontlátásig.~Henriette
6364      23|                hogy valaki meg ne hallja a sírást.~A Fatia Negrát üldözik! …
6365      23|                  meg ne hallja a sírást.~A Fatia Negrát üldözik! …
6366      23|                  Fatia Negrát üldözik! … A Fatia Negrát üldözi Vámhidy
6367      23|           Szilárd! …~Ide fog jönni; ebbe a kastélyba fog szállni; Lénárd
6368      23|            agyában született!~Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza?
6369      23|                   de ez, ami következik, a legirtózatosabb.~Lénárd
6370      23|                  Vámhidyt kastélyába. Ez a férfi nagyon bízott egy
6371      23|                  sokat mert építeni arra a rémnimbuszra, mely alakját
6372      23|          vendégül hítta magához, még azt a közönyt is tanúsítva mellette,
6373      23|            elhagyja.~Nem jutottak eszébe a férjnek különös esetek?
6374      23|            ünnepelt, celebrált úrnőknek, a legmíveltebb osztályokból,
6375      23|                egy önfeledt pillanatában a rossz tanácsadó szenvedélynek,
6376      23|                 szenvedélynek, férjeiket a szerető kedveért megölték!?
6377      23|         Henriette-nek nem volt bátorsága a tőrt, melyre rá volt írva,
6378      23|          szívének szánták, megragadni, s a fenyegető szívébe ütni.~
6379      23|                 arról, hogy Szilárd és ő a sírban inkább, de Hídvár
6380      23|             szívnek adott már bátorságot a félelem!~Senkije sem volt,
6381      23|            fizetett kémek és börtönőrök. A pópa is eltűnt Hídvárról
6382      23|           lelkében. Mikor még egy időben a környék legrejtettebb zugait
6383      23|              iszalag és vadszőlővenyige.~A hallgató erdők közepett
6384      23|                 oly meghívó külseje volt a kisded háznak, hogy Henriette
6385      23|            látásnál nem állhatott ellent a kívánságának, hogy abba
6386      23|        kívánságának, hogy abba betérjen.~A házikó ajtaját nyitva találta;
6387      23|                 keményfa bútorok voltak, a fal mellett egy cifra tálas,
6388      23|                 medvebőr szőnyeg helyett a padlón, egypár tarka hiúz-
6389      23|                  hiúz- és vadmacskabunda a falon kifeszítve.~Ebből
6390      23|                 és szögletekbe helyezve; a tölgyfa asztalon kitömött
6391      23|                 Henriette azt hivé, hogy a ház gazdája bizonyosan távol
6392      23|               hazajön. Azonban egyik óra a másik után múlt, s Henriette
6393      23|        eltávozáskor vette figyelembe azt a különös körülményt, hogy
6394      23|              különös körülményt, hogy ez a ház egészen körös-körül
6395      23|                 lak előtt, lovát megköté a sövényhez, s benyitott az
6396      23|           benyitott az ajtón.~Ugyanabban a rendben talált mindent,
6397      23|                  ismét friss vízzel tele a cserépkancsó; a második
6398      23|              vízzel tele a cserépkancsó; a második szobában az ágy
6399      23|               medvebőrrel, mint elébb, s a harmadik szobában azon sorban
6400      23|            harmadik szobában azon sorban a fegyverek, mint először
6401      23|              ideig, hogy valaki érkezzék a ház lakói közül, és ismét
6402      23|                  teremtés nem közeledett a ház felé.~Különös emberek
6403      23|           Különös emberek lehetnek ennek a lakói, gondolá magában.
6404      23|            Mindent tárva-nyitva hagynak, a rossz emberek akármit ellophatnának
6405      23|                  semmi olyanforma házra; a negyedik végre azt felelte
6406      23|                úrnőnek, hogy abban lakik a „dráku”. – A rossz lélek!~
6407      23|                 abban lakik a „dráku”. – A rossz lélek!~Ez még tudnivágyóbbá
6408      23|        tudnivágyóbbá tette Henriette-et; a pópát vevé elő, hogy megkérdje
6409      23|                 sem találni otthon soha.~A pópa is kitérőleg igyekezett
6410      23|               mintha nem volna ismeretes a házikó történetével, vagy
6411      23|              valami más történeten törné a fejét, amit válaszul adjon.~
6412      23|              adjon.~Annyit mondott, hogy a szóbeszéd szerint abból
6413      23|                  szóbeszéd szerint abból a házból valami vadászcsaládot
6414      23|       vadászcsaládot öltek ki, vagy maga a vadász ölte el magát és
6415      23|              magát és családját, s azóta a környékbeli lakosság közül
6416      23|                lehet rávenni, hogy annak a háznak a küszöbét bármi
6417      23|             rávenni, hogy annak a háznak a küszöbét bármi kecsegtetésre
6418      23|        kecsegtetésre átlépje, s nincs az a vakmerő tolvaj, aki onnan
6419      23|                valamit elorozzon, sem az a kétségbeesett utazó, ki
6420      23|                mert azt hiszik, hogy azt a rossz lelkek lakják.~Henriette
6421      23|               Henriette azonban nem hitt a láthatatlan rossz lelkekben;
6422      23|                     még inkább ingerelte a titokteljes bűvköd, mely
6423      23|                midőn harmadszorra betért a házba, egy vadrózsát szakított
6424      23|                   negyediket és ötödiket a fegyvertárban levő fegyverek
6425      23|                negyedszer is meglátogatá a magányos házat, kereste
6426      23|                  magányos házat, kereste a rózsaszirmokat, s egyet
6427      23|                  s egyet sem talált azon a helyen, ahová tette.~Tehát
6428      23|            valaki, aki az ágyban alszik, a korsóba friss vizet hoz,
6429      23|               korsóba friss vizet hoz, s a fegyvereket használja.~Egyszer
6430      23|           fegyvereket használja.~Egyszer a tudnivágy rávitte, hogy
6431      23|               hogy férjétől tudakozódjék a kis lak rejtélye felől,
6432      23|                   Az aztán megmagyarázta a titkot.~Abból a házból csakugyan
6433      23|            megmagyarázta a titkot.~Abból a házból csakugyan kiölték
6434      23|            kiölték az egykori lakókat, s a nép azt hiszi, hogy benne
6435      23|            kísértetek járnak, s nincs az a kincs, amiért valaki akár
6436      23|                 éjjel, akár nappal annak a küszöbét általlépje. Egy
6437      23|        szenvedélyes vadász, felhasználta a népbabonát, hogy potom áron
6438      23|                  potom áron megvásárolja a birtokostól az erdei lakot,
6439      23|               hogy saját vadászt tartson a háznál, aki azt egyúttal
6440      23|                egész éjjel kora hajnalig a leshelyen áll, csak akkor
6441      23|              vele.~Meg is nevezte Lénárd a kérdéses öregurat, s most
6442      23|                rá, találkozott vele néha a kolozsvári estélyeken. Lénárd
6443      23|                 némileg atyafiságban áll a vadorzással, miután saját
6444      23|                erdőségeiből lövöldözi el a vadakat. Ennélfogva ezt
6445      23|                  vadakat. Ennélfogva ezt a szenvedélyét az öregúr szereti
6446      23|                 melynek rejtélyes érdeke a nagyon prózai felvilágosítás
6447      23|               illendőnek, hogy valakinek a házába belépjen, aki férjével
6448      23|                  újra feltámadt lelkében a kis erdei lak emléke. Lelkének
6449      23|              azilum kezdett feltünedezni a bemohosult tetejű házikó,
6450      23|                   vagy odább tévelyedhet a világba, ahogy a sors mutatni
6451      23|             tévelyedhet a világba, ahogy a sors mutatni fogja.~Éjjel
6452      23|                 fogja.~Éjjel senki sincs a házban; a szenvedélyes vadász
6453      23|              Éjjel senki sincs a házban; a szenvedélyes vadász lesben
6454      23|         találkoznia kellene, tarthatna-e a tisztes öregembertől? Nem
6455      23|                  sokáig, úgy fogadta ezt a gondolatot, mint vezércsillag
6456      23|                  sétálni indulna, lement a parkba szobaleánya kíséretében.
6457      23|                  hogy szép volna idelenn a szabadban vacsorázni; a
6458      23|                  a szabadban vacsorázni; a hold olyan szépen ragyog.~
6459      23|                hold olyan szépen ragyog.~A szobaleány sietett a cselédségnek
6460      23|             ragyog.~A szobaleány sietett a cselédségnek rendeletet
6461      23|             cselédségnek rendeletet adni a kastélyba vissza, s jól
6462      23|             inasok nemsokára előérkeztek a parkba a terítékkel; a nyári
6463      23|           nemsokára előérkeztek a parkba a terítékkel; a nyári lakból
6464      23|       előérkeztek a parkba a terítékkel; a nyári lakból lehozták a
6465      23|                  a nyári lakból lehozták a fonott székeket és nádasztalt;
6466      23|            terebély hársak fogtak körül.~A parkban folyvást zengett
6467      23|         üvegharangokkal letakarták, hogy a lámpafényre odacsődült éjjeli
6468      23|                lepkék bele ne hulljanak. A dallam még mindig hangzott.~
6469      23|                  hangzott.~Szó volt róla a cselédek között, hogy hívni
6470      23|               között, hogy hívni kellene a nagyságos asszonyt; azonban
6471      23|                 hogy mikor unja már meg.~A komornyik minden öt percben
6472      23|               óra volt hátra éjféltől, s a dal mégsem akart helyet
6473      23|                 mégsem akart helyet adni a vacsora iránti kötelességnek,
6474      23|            vacsora iránti kötelességnek, a komornyik bátorságot vett
6475      23|                az estebéd régen vár reá.~A dal nyomán és a holdvilág
6476      23|                 vár reá.~A dal nyomán és a holdvilág segítségével sikerült
6477      23|               segítségével sikerült neki a hibiszkusz bozótokon keresztül
6478      23|           hibiszkusz bozótokon keresztül a dalolóra akadni, ki egy
6479      23|              asszonyom! – szólítá ót meg a komornyik.~A megszólított
6480      23|              szólítá ót meg a komornyik.~A megszólított nagyot kacagott
6481      23|                  azt gondolta, én vagyok a nagyságos asszony.~A kertész
6482      23|              vagyok a nagyságos asszony.~A kertész leánya volt.~– Hát
6483      23|                 maga mit dalol itt, mint a holdkóros, már két óra óta,
6484      23|                  bolondítja az embert?~– A nagyságos asszony parancsolta,
6485      23|               hogy daloljam folyvást azt a nótát, amíg csak azt látom,
6486      23|                amíg csak azt látom, hogy a bokrok között lámpavilág
6487      23|                  messziről hallgatni ezt a nótát. Adott is érte egy
6488      23|                  is érte egy szép réztűt a hajamba, amiért danolok.~
6489      23|                aranytű volt.~– S hol van a nagyságos asszony? – kérdé
6490      23|                 asszony? – kérdé ámultan a komornyik.~– Ott vacsorál
6491      23|                komornyik.~– Ott vacsorál a hársfák alatt, ni! Hát nem
6492      23|                 alatt, ni! Hát nem látja a lámpavilágot?~A komornyik
6493      23|                nem látja a lámpavilágot?~A komornyik éppen onnan jött,
6494      23|                  s tudta, hogy ott nincs a nagyságos asszony.~– Merre
6495      23|             látta elmenni?~– Arra sétált a bokrok között. Bizonyosan
6496      23|                bokrok között. Bizonyosan a vacsoránál ül, csak ott
6497      23|                  teringette! – átkozódék a komornyik, homlokon csapva
6498      23|           világos volt. Azért küldte fel a vacsoráért a szobaleányt,
6499      23|                  küldte fel a vacsoráért a szobaleányt, azért állította
6500      23|                oda maga helyett énekelni a kertészleányt, hogy azalatt