Fezejet

 501       4|             betegek vannak, különösen az a fiatal ügyvéd.~– Hisz azt
 502       4|                annyi nevezetes orvos van a városban.~– Óh, kérem alássan!
 503       4|             leánykánkat.~– Remélem, mind a kettőt megszabadítandom;
 504       4|                múlva ismét itten leszek.~A derék férfiú nem látott
 505       4|                 életműszerek rendezetét, a véredények alkotását, a
 506       4|                  a véredények alkotását, a mérgek hatását és küljeleit;
 507       4|               amit maga gondolt; engedte a másnapi orvosi vizsgálatot
 508       4|              szerint végbemenni; engedte a rézedényeket padlásra vándorolni,
 509       4|                hanyagsági gyanú terhelt; a többit János úr sorban pofozni
 510       4|             órákat eltöltött szobájában; a nevelőnő most pihent, mert
 511       4|          nevelőnő most pihent, mert hisz a betegápolás nem zongoralecke.~
 512       4|                 hideget visz be, meghűti a beteget, másodszor, mert
 513       4|                Utoljára is, hetek múlva, a jó isten meg az áldott természet
 514       4|              Lőrincz doktor fáradozásait a méreg hatása fölött; Henriette
 515       4|              életveszélyen kívül; amikor a betegnek apró kívánságait
 516       4|               orvos jelenlétében kérdezé a betegtől; nem kívánna-e
 517       4|              vagy kedvtöltés után vágya?~A halavány gyermek bágyadtan
 518       4|             mintha azt felelné: „vágynám a sírban feküdni – jó mélyen.”~–
 519       4|                 orvos –, attul megfájdul a feje. Hanem másvalaki olvashat
 520       4|                Mindjárt utasítást kapott a nevelőnő, hogy szíveskedjék
 521       4|                szíveskedjék kezébe venni a könyvet, s olvasson fel
 522       4|            olvasson fel Henriette előtt. A Pickwick klubra esett a
 523       4|                  A Pickwick klubra esett a választás.~A csaszlaui angol
 524       4|                klubra esett a választás.~A csaszlaui angol kisasszony
 525       4|                  nagy mulatságát találta a humorisztikus regényben,
 526       4|             humorisztikus regényben, mit a világ remekműnek ismert
 527       4|              nagyon sokat ásított rajta, a másodiknál még többet. A
 528       4|                 a másodiknál még többet. A harmadiknál le akarta beszélni
 529       4|             folytassák, s azzal becsapta a könyvet.~Délután Henriette
 530       4|                tovább, de nagyon rosszak a szemeim, elromlottak a sok
 531       4|           rosszak a szemeim, elromlottak a sok varrásban.~– Talán Kálmán
 532       4|              diák, akit megbüntetnek, ha a leckéjét nem mondja fel,
 533       4|                 azt izente Margari által a professzor, hogy semmit
 534       4|                Margari olvashatna fel.~– A biz igaz. Az már olvashat
 535       4|                  elébb az ápolónét, hogy a kisasszony magára ne maradjon.~
 536       4|           kisasszony magára ne maradjon.~A jó lélek azt gondolta magában,
 537       4|               miután az orvos megengedte a lábadozónak, hogy felolvasást
 538       4|               valami függöny mellé, hogy a betegre ne lásson, mert
 539       4|            illetlen volna, s kezébe adta a könyvet.~Alig morzsolt le
 540       4|                hisz az orvos megengedte.~A jószívű kisasszony kapott
 541       4|                Clementine maga lefáradni a konyhába, mert bizonyos
 542       4|            bizonyos volt felőle, hogy ha a cselédre bízza, az, amíg
 543       4|                 cselédre bízza, az, amíg a lépcsőkön aláér, felét elfelejti.~
 544       4|               közelebb hozzám egy szóra.~A jeles férfiú úgy megijedt
 545       4|                jeles férfiú úgy megijedt a váratlan megszólításra,
 546       4|                 ütni odakinn; azt hitte, a kisasszony rögtön forrólázba
 547       4|             híhatná őt közelebb?~Azonban a beteg leányka, két fehér
 548       4|           átallta két kezével megragadni a tétovázó férfiú kezét.~–
 549       4|                  tudok aludni, nem tudom a szemeimet lehunyni. Ha alszom
 550       4|                  ön is éppen úgy szenved a háznál, mint én; önnek nincs
 551       4|                csakugyan azt hitte, hogy a kisasszony félrebeszél.
 552       4|                  eddig is nagyon jó volt a kisasszony hozzám mindig.
 553       4|             emlékezem hogy engemet ennél a háznál mindenki vegzálta,
 554       4|                  mindenki vegzálta, csak a kisasszony fogta pártját
 555       4|             Parancsolja velem, én megyek a tűzbe is érte.~Az érzékeny
 556       4|                 sírt.~– Nézze ön – szólt a lyánka, egy kis fekete zsinórra
 557       4|                vonva elő kebeléből. – Ez a chatouille-om kulcsa. Nyissa
 558       4|               elég ügyességgel teljesíté a feladatot, nem tört el egyebet,
 559       4|                nem tört el egyebet, csak a chatouille tükrét a kinyitás
 560       4|                 csak a chatouille tükrét a kinyitás közben; elég volt
 561       4|                halott jönne vissza önhöz a túlvilágról, s az kérné
 562       4|                könyörgéssel, hogy amitől a sírban nem nyughatik, amitől
 563       4|                  szókra: „egy halott, ki a túlvilágról visszajő!” Ennek
 564       4|             túlvilágról visszajő!” Ennek a kisasszonynak rettenetes
 565       4|                 kisasszonynak rettenetes a fantáziája. Úgy segéljennel
 566       4|             kaputja mély zsebébe eltegye a csomagot, mert Clementine
 567       4|         Clementine léptei már hangzottak a másik szobában, s mire az
 568       4|                kellett ülni, s folytatni a felolvasást, mintha semmi
 569       4|                úgy igazított el, hogy ez a regénynek a tulajdonsága,
 570       4|                  el, hogy ez a regénynek a tulajdonsága, mert ez úgy
 571       4|                  hogy már most elég volt a regényből ennyi, köszöni
 572       4|                 regényből ennyi, köszöni a jóságát, majd holnap, ha
 573       4|            szerencséjének fogja tartani. A kisasszonyért mindent megtesz.
 574       4|                  ő azt jól, hogy majd ha a kisasszony nagyságos asszony
 575       4|                 haza; bizonyosan most is a kávéházban csavarog – a
 576       4|                  a kávéházban csavarog – a gézengúz, ahova nem volna
 577       4|                  úr ott találja!~Azalatt a kíváncsiság nagyon háborgatta:
 578       4|         háborgatta: vajon mi lehet abban a csomagban? Miféle eldugni
 579       4|                 Henriette kisasszonynak, a miket félt, ha a családbeliek
 580       4|          kisasszonynak, a miket félt, ha a családbeliek meg találnának
 581       4|                 szép volna ezt megtudni.~A csomag persze össze van
 582       4|              feltörhetetlen zár volna az a tudat, hogy ez valakinek
 583       4|                 tudat, hogy ez valakinek a titka, ami lelkünkre van
 584       4|                   hogy megőrizzük; hanem a becsületes ember azzal biztatja
 585       4|                 ő azért el nem fogja azt a titkot árulni; majd egy
 586       4|              olyan vén sárkánynak; hátha a nyelvét kitépnék, elárulná-e
 587       4|                elárulná-e neki? Aztán az a mondás arról a halottról,
 588       4|                  Aztán az a mondás arról a halottról, aki a túlvilágról
 589       4|            mondás arról a halottról, aki a túlvilágról visszajő! Nem,
 590       4|            túlvilágról visszajő! Nem, az a titok olyan jól el lesz
 591       4|                  el lesz ásva nála, mint a sírban; hanem bizonyára
 592       4|                  kis szobája ajtaját ott a harmadik emeleten, még a
 593       4|                 a harmadik emeleten, még a kulcsot is lehúzta a zárból,
 594       4|                 még a kulcsot is lehúzta a zárból, hogy otthonlétét
 595       4|             aztán szép óvatosan felbontá a csomagot, mely sok réteg
 596       4|            takargatva, s mohón nekiesett a benne foglalt iratoknak.~
 597       4|              tavasz és nyár kellemeiről, a földmívelés gyönyörűségéről;
 598       4|             földmívelés gyönyörűségéről; a tudományok hasznairól, az
 599       4|                  újra össze akarta kötni a csomagot, azt gondolva,
 600       4|               azt gondolva, hogy őt mind a kisasszony, mind az öregúr
 601       4|                ott egyszerre vége szakad a témának, s következnek egészen
 602       4|                 amik nem tartoznak többé a nyár kellemei s az agrikultúra
 603       4|            tárgyak.~De mármost elolvasta a penzumokat mind, végtül
 604       4|               felfedezni segítsen. Kinek a parancsa előbbvaló a háznál?~
 605       4|               Kinek a parancsa előbbvaló a háznál?~Illik? Nem illik?
 606       4|             szükséges, ez magában hordja a mentségét.~Hát az a mondás
 607       4|               hordja a mentségét.~Hát az a mondás arról a halottról,
 608       4|         mentségét.~Hát az a mondás arról a halottról, aki a sírból
 609       4|            mondás arról a halottról, aki a sírból jő vissza titkát
 610       4|            felfedezni, akkor lesz igazán a kisasszony halott, aki nem
 611       4|               halott, aki nem tér vissza a sírból. Valóban, ez keresztyéni
 612       4|          illetőknek minél hamarább, hogy a kisasszony milyen rendkívüli
 613       4|                 rendkívüli dolgokon töri a fejét; hisz ha az kiderülne
 614       4|            karaktere. De utoljára is hát a szegény Margarinak élni
 615       4|            szegény Margarinak élni kell! A szegény Margarinak ez annyi
 616       4|              szegény Margarinak ez annyi a zsebében, mint egyezer forint,
 617       4|                hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét az ablakon, mikor
 618       4|            kellett neki nyitni az ajtót; a csomagot elébb elrejtette
 619       4|                csomagot elébb elrejtette a zsebébe.~A komornyik jött
 620       4|              elébb elrejtette a zsebébe.~A komornyik jött kérdezni,
 621       4|              Margari úr, hogy már elmúlt a hét óra, olvasni kellene
 622       4|              Margari úr nem állhatta, ha a cselédek konfidenskedtek
 623       4|            magának tudni, hogy mikor van a hét óra? Órásmester vagyok
 624       4|           Harangozó vagyok én? Azért van a nagyságos úrnak komornyikja,
 625       4|                  van, vagy ha azt akarja a nagyságos úr, hogy én tudjam,
 626       4|   cilinder-órával.~Ilyen ömlengései közt a megsértett büszkeségnek
 627       4|                megsértett büszkeségnek s a mindig éhes ajándékvágynak,
 628       4|              ajándékvágynak, leballagott a komornyikkal Margari Demeter
 629       4|             helyzete változtatását, hogy a szokott bőrszék helyett,
 630       4|           süllyeszté be magát, s ezúttal a kaputja szárnyait sem húzta
 631       4|             Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~Margari
 632       4|              miközben igen ügyesen tudta a nyakát félregörbíteni:~–
 633       4|            Olvasni igenis fogunk; de nem a regényt.~– No, hát mit?
 634       4|                Mi-it? – szólt elförmedve a nagyúr. – Ön csak nem olvasott
 635       4|               tudok mindent. Tudom, hogy a kisasszony miért beteg,
 636       4|              miért nem akarja hozzámenni a nagyságos Hatszegleti úrhoz,
 637       4|                mind tudom: itt van nálam a zsebemben.~Meg is mutatta
 638       4|                zsebemben.~Meg is mutatta a kaputja belső zsebét, hogy
 639       4|                 bizakodottság az? Másnak a leveleit elolvasni.~– Könyörgök
 640       4|            akartam tudni, hogy mit ér az a portéka, amit én megszerzem
 641       4|              portéka, amit én megszerzem a nagyságos úrnak. Egy forint,
 642       4|                 igyál rajta egyet, aztán a szememet kiszúrta vele neki.~–
 643       4|          impertinens lenni. Akarja, hogy a komornyiknak csengessek?~–
 644       4|               elvetetni az írásokat, ott a kandallóban a tűz, mire
 645       4|              írásokat, ott a kandallóban a tűz, mire a komornyik bejön,
 646       4|                  kandallóban a tűz, mire a komornyik bejön, akkorra
 647       4|              valaki más, csak én, meg ez a papiros; de azt a tűzbe
 648       4|                 meg ez a papiros; de azt a tűzbe dobom mindjárt.~–
 649       4|                Mennyit akar?~Margarit ez a kérdés csak még hetvenkedőbbé
 650       4|                képet öltött.~– Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja be
 651       4|               valami kis hivatalba ahhoz a nagyságos Hatszegleti úrhoz,
 652       4|              nekem fogja köszönhetni, ha a nagyságos úr kisasszonya
 653       4|                neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~– Én csináljam
 654       4|              szálláson kívül?~Margarinak a lélegzete elállt erre a
 655       4|                  a lélegzete elállt erre a szóra. Majd belefulladt
 656       4|                  szóra. Majd belefulladt a mohó feleletbe:~– Méltóztatik
 657       4|                  küldeni, elvállalja azt a fáradtságot, hogy mint titkár, (
 658       4|                  egész készséggel előadá a kérdéses penzumokat, elébb
 659       4|          elégedve nagyon; már tudniillik a fordítással, mert a szövegen
 660       4|           tudniillik a fordítással, mert a szövegen egy csepp oka sem
 661       4|           örvendeni.~Éjfélkor vége levén a felfedezésnek, azt mondá
 662       4|                  hogy mármost menjen fel a szobájába, s reggelig –
 663       4|                  írja le magyarul ezeket a diák holmikat, s hogy annál
 664       4|              éberebb maradjon, fogja ezt a tízpengőst, s hozasson magának
 665       4|           tízpengőst, s hozasson magának a házmesterrel puncsot.~A
 666       4|                  a házmesterrel puncsot.~A nagylelkű parancsot meg
 667       4|              azért reggelre le volt írva a fordítás: dalolva írt.~Másnap
 668       4|             kellett Sipos fiskális úrnak a hivatalos értesítést átadni
 669       4|              hivatalos értesítést átadni a Hátszegi iránt tett fürkészményei
 670       4|                híres, okos ügyvéd létére a Lapussa-családnál, hol rendes
 671       4|              azok alul erővel kihúzgálni a párnát, hallgatni asszonyi
 672       4|               karhatalommal végrehajtani a törvényesen kivívott ítéletet:
 673       4|             lógós ügyvédet kelle tartani a családnak, mert azokba még
 674       4|                  Sipos úr az avatkozást.~A számára rendelt órában pontosan
 675       4|               órában pontosan megérkezék a Lapussa-házhoz Sipos úr,
 676       4|                  dolga volt személyesen. A gazdag emberek az ilyesmit
 677       4|  pamlagvánkosaira új hímzéseket varrtak; a szobákat új padszőnyegekkel
 678       4|                  most is hóna alatt hozá a szükséges irományokat, egyszerűen
 679       4|              prókátorok, akik szégyenlik a mesterségüket.~Jelen voltak
 680       4|                 szabad volt neki azalatt a városligetbe kocsikázni,
 681       4|               csak az hiányzanék, s hogy a menyasszonynak az eljegyzés
 682       4|             dacára is szívesen fogadták; a két férfi ezerféle semmiségről
 683       4|                  nem tartaná sürgetősnek a látogatás tulajdonképpeni
 684       4|        figyelmeztetni, hogy fognának már a kérdéses ismertetéshez;
 685       4|                úgy látszott, hogy ő volt a legnyugtalanabb azt megérteni.~
 686       4|             iratait, s elkezdte olvasni. A családtagok mind lornyont
 687       4|             Tehát:~– Báró Hátszegi, mint a tudósítás sub litera A bizonyítja,
 688       4|              mint a tudósítás sub litera A bizonyítja, eredetére nézve
 689       4|          defterdár volt …~– Kérem: mi az a defterdár? – szóla közbe
 690       4|              Sipos úr –, aki többet akar a defterdári hivatalról megtudni,
 691       4|          ozmanográfiájában.~– Kapható az a kölcsönkönyvtárban?~Lángainé
 692       4|                János úr hátrahúzta magát a szoba hátuljába, s az egész
 693       4|             alatt nem tett egyebet, mint a félszemüvegével vesződött,
 694       4|          orosz-török háború alatt, midőn a nagyvezér Péter cárt csaknem
 695       4|                 milyen erővel dolgozott. A nagyvezér mentségei közt
 696       4|                 Ez különben rendes dolog a török hadjáratoknál; az
 697       4|       élelmezésre kiadott erszények fele a megbízottak kezében olvad
 698       4|            megbízottak kezében olvad el; a mulasztás bűne legközelebb
 699       4|                azonban nem várta be, míg a baltadzsik a selyemzsinórral
 700       4|               várta be, míg a baltadzsik a selyemzsinórral érte jőnek,
 701       4|               jőnek, hanem Jassyból, hol a bajt előre megérté, fiával
 702       4|                   mordult közbe János úr a kandalló mellől.~– Én pedig
 703       4|              megjelenni az udvarnál, hol a magyar testőrségnél szolgált,
 704       4|                 testőrségnél szolgált, s a kiütött török háborúban
 705       4|                  vágta hajdani atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé
 706       4|               Dunánál vitézül. Ez szerzé a hídvári uradalmat és a bárói
 707       4|            szerzé a hídvári uradalmat és a bárói címet. Ennek a fia
 708       4|                  és a bárói címet. Ennek a fia igen zsugori, fösvény
 709       4|               Szüntelen nyerészkedett, s a nyereség illataiban nemigen
 710       4|                  Sok ravaszsággal jutott a verespataki aranybányákhoz,
 711       4|            úgyhogy mikor meghalt, csupán a kész arany- és ezüstpénzt
 712       4|         szállíták vadormi sziklaodújából a hídvári lovagkastélyba,
 713       4|                választa.~Mindez adatokat a B, C és D alatti hiteles
 714       4|                sok nemzet vére foly már. A defterdár maga ruméliai
 715       4|         született egyetlen fia. Ez ismét a bécsi udvarnál egy fiúsított
 716       4|              magyar köznemes leánya volt a felesége, kit gazdálkodásból
 717       4|    gazdálkodásból vett nőül; ilyenformán a nemes báró vére eddigelé
 718       4|            tulajdonai felett. Mert:~hogy a báró gazdag ember, azt az
 719       4|        összeírások, jövedelemkimutatás s a többi bizonyítják;~hogy
 720       4|                  többi bizonyítják;~hogy a báró szép ember, azt a H
 721       4|              hogy a báró szép ember, azt a H alatt mellékelt fotográf
 722       4|        arcképéből meg lehet ítélni;~hogy a báró testileg egészséges
 723       4|             nemcsak állhatatlan, de néha a bizarrságig szeszélyes,
 724       4|                  hogy tivornyakedvelő és a nevetségig ínyenc;~hogy
 725       4|                  egy indus herceg, kinek a feleség is csak a pompa
 726       4|                  kinek a feleség is csak a pompa nevelése végett szükséges;~
 727       4|              hogy csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez,
 728       4|                 nem válik;~és hogy végre a hozzá legközelebb állók
 729       4|               érzésteljes hajadont, minő a kérdésben forgó Henriette
 730       4|                 szerencsésnek nevezze is a világ báró Hátszegi kezével
 731       4|                megvizsgálni.~János úrnak a türelme végit érte; el akart
 732       4|                 hogy maradjon, otthagyja a családtanácsot. Annál mohóbban
 733       4|                 mohóbban kapott Lángainé a hallottakon; ő akart első
 734       4|                  ő akart első lenni, aki a bővebben magyarázó okiratokat
 735       4|             tekint. Sipos úr jónak látta a nagyságos asszonyt figyelmeztetni:~–
 736       4|                 No: – jól van –; amíg mi a mellékleteket átfutjuk,
 737       4|                  unja magát.~Azok voltak a Margari által elárult penzumok –
 738       4|              bosszúsan járkált alá s fel a szobában; Lángainé nagy
 739       4|                egyik sem vette észre azt a zavart, azt a meglepetést,
 740       4|                  észre azt a zavart, azt a meglepetést, mely az ügyész
 741       4|               visszatükröződött, mialatt a végzetes latin irományokat
 742       4|               olykor fel ne sóhajtson: – a szörnyeteg! a gyalázatos! –
 743       4|               sóhajtson: – a szörnyeteg! a gyalázatos! – Ez igen ingerlő
 744       4|                 hol az egyik olvasó, hol a másik arcát szemlélgetés
 745       4|       szemlélgetés itt az izgalom, amott a levertség nőttön növése
 746       4|                  fordulva.~– Én? – szólt a becsületes férfi, elfogult,
 747       4|                  Én azt tanácsolom, hogy a kisasszonyt minél elébb
 748       4|               minél elébb nőül kell adni a báróhoz.~Lángainé karikára
 749       4|              nagyon bosszankodott, mikor a felmarkolt iratokban csupa
 750       4|               hogy Henriette-nek jó lesz a báróhoz nőül menni? No,
 751       4|             báróhoz nőül menni? No, azon a napon, ha megérjük, amikor
 752       4|               nem állt neki helyt, vette a kalapját, köszönt és elsietett.~
 753       4|             Szegény leány! – sóhajta fel a delnő.~– Kár, hogy nem áldozhatod
 754       4|              csúfondárosan János úr, kit a várt diadal ingerkedővé
 755       4|             kacagva hadonázott alá s fel a szobában. Demeter úr nem
 756       4|                Demeter úr nem szólt bele a vitába, tudta jól, hogy
 757       4|                 annyira megzavarták azok a dolgok, amiket most tudott
 758       4|              elejét, aminek szeretne már a végin lenni. Végre nagy
 759       4|                híják be hozzá Szilárdot.~A hívott abban a nyomban megjelent.~
 760       4|                Szilárdot.~A hívott abban a nyomban megjelent.~Egyike
 761       4|              azoknak az arcoknak, amiket a nők el nem tudnak felejteni
 762       4|              szenvedély minden vonásban, a halvány arc sápadt színéhez
 763       4|              sápadt színéhez úgy illenek a nagy, lángoló fekete szemek,
 764       4|              indulatokról beszélnek, míg a nemes férfiajk hallgat.
 765       4|                  férfiajk hallgat. Annak a sűrű fekete hajsátornak
 766       4|             szükséges úgy elborítani azt a szép homlokot, elég árny
 767       4|                   mint egy teherhordozó; a fiatal kedély mulatságot
 768       4|          édesapád halálos ágyánál bízott a lelkemre; ott álltál, hallottad,
 769       4|                 légy helyettem édesapja.~A jó öregúrnak elborította
 770       4|                 jó öregúrnak elborította a szemeit a könny ezen emlék
 771       4|          öregúrnak elborította a szemeit a könny ezen emlék fölidéztére,
 772       4|                égtek.~– Emlékezel-e erre a szóra, édes öcsém?~– Igen –
 773       4|                vagy holnap átlépek ebből a világból abba a másikba,
 774       4|            átlépek ebből a világból abba a másikba, ahol nem válnak
 775       4|              másikba, ahol nem válnak el a jó barátok többé egymástól,
 776       4|             mikor az örvény felé rohant; a halál küszöbéig hagytad
 777       4|                 nem is tudod meg: miért?~A fiatalember megrendült e
 778       4|                 uralkodott fölötte; mint a mester csínytetten kapott
 779       4|                 hallgass, szorítsd össze a fogaidat; de ne hazudj;
 780       4|               dolgot, ami nem igaz, mert a te neved Szilárd; ahhoz
 781       4|           Szilárd; ahhoz pedig nem illik a gyávaság.” Meg is fogadtad;
 782       4|             felelni nem akarsz, rázd meg a fejedet; de elámítani ne
 783       4|        táncvigalomban ismerkedtetek meg; a viszony innen fűződött odább.
 784       4|              egymással találkozhatni; de a szerelem találékony és furfangos,
 785       4|               tud magának utat csinálni. A gazdag leánynak volt egy
 786       4|                találtad több ízben, mert a szeles gyermek, valahányszor
 787       4|                rá gondot, megmagyaráztad a nehéz feladatokat, miket
 788       4|               miket megtanulni nem bírt; a gyermek nagyon megszeretett
 789       4|             szemeiket soha le nem vették a leányról, nem is sejték,
 790       4|            leányról, nem is sejték, hogy a leány el van kerítve, el
 791       4|            leveleket? Nem. Hogyan tehát? A szerelmesek furfangja bámulatos.
 792       4|             bámulatos. Ti tudtátok, hogy a család vénei és asszonyai
 793       4|           orátorok klasszikus nyelvét, s a leány, ki oly nagyon szeretett,
 794       4|            közben tenné, hogy kedvesével a felfedeztetés aggodalma
 795       4|                  egymással. Iskola előtt a lányka diktált öccsének
 796       4|          virágokkal kezdve, és folytatva a szerető szenvedély hangján,
 797       4|                  iskola után hozzád jött a fiú, akkor te diktáltál
 798       4|               nyilatkozatokkal tele. Ezt a penzumos könyvet persze
 799       4|                  az iskolába; nálad állt a másik, az igazi, amit a
 800       4|                  a másik, az igazi, amit a tanároknak kellett látni.
 801       4|            ármányos csempészet ott folyt a családtagok, a társalgónők
 802       4|                 ott folyt a családtagok, a társalgónők szemei előtt,
 803       4|              maga is olvasta már azokat.~A fiatalember fel a levegőbe
 804       4|                azokat.~A fiatalember fel a levegőbe bámult, mintha
 805       4|                  azon tanakodtatok, hogy a leány a család akarata ellen
 806       4|               tanakodtatok, hogy a leány a család akarata ellen nőddé
 807       4|             ellen nőddé legyen. Bíztatok a nagynéne jóindulatában;
 808       4|            világi fogalmak szerint éppen a leányhoz illett. A családtagok
 809       4|                 éppen a leányhoz illett. A családtagok erőtették ez
 810       4|                  Erről levert benneteket a sokszorozott figyelem, mely
 811       4|              sokszorozott figyelem, mely a leány lépteit őrizé. Mikor
 812       4|             napon keresztül tanakodtatok a kivitel felett. Itt már
 813       4|             óvatosaknak kellett lennetek a kifejezésekben, nehogy a
 814       4|                 a kifejezésekben, nehogy a leíró testvér valamit megsejtsen
 815       4|               testvér valamit megsejtsen a szándékból. Előtte is el
 816       4|                 el kellett azt burkolni. A leány egy természettudományi
 817       4|                tőled. Te megküldéd neki. A leánygyermek kikereste abból,
 818       4|              gyufára szert tenni, aminek a villója leghatályosabb méreg.
 819       4|                 hiába, nagy uraknál csak a cselédek kezén forog a gyufa,
 820       4|              csak a cselédek kezén forog a gyufa, nem lehetett szerezni;
 821       4|          lehetett szerezni; végre talált a lyánka valamit. Ha rézkrajcárokat
 822       4|                  Ebben állapodtatok meg; a lyánka készített saját magának
 823       4|              istenem! Miről gondolkoznak a gyermekek!~
 824       5|                       Nem neked való az!~A dorgált ifjú mind e percig
 825       5|               van! – egészíté ki hevesen a mondást az ügyész; igen
 826       5|           gondolni azért, mivel nem akar a világon minden úgy történni,
 827       5|                 megossz? Gondolkoztál te a dolognak praktikus oldaláról?
 828       5|          képzelni sem akarom rólad, hogy a leány rokonainak kegyére
 829       5|                 lett volna az rád nézve? A te jellemedhez kegyelemkenyér,
 830       5|         jellemedhez kegyelemkenyér, amit a feleség rokonai panaszosan
 831       5|         kézcsókolója, esteli felolvasója a szeszélyes nagyapának; piruló
 832       5|            nagyapának; piruló céltáblája a többi rokonok szavainak,
 833       5|          csúfsága minden cselédnek; mert a szegény vőt még az inasok
 834       5|               inasok is csúfra emlegetik a háznál, tudd meg azt.~Szilárd
 835       5|                megnyugtatni.~– Nem! Erre a gondolatra te nem jöhettél;
 836       5|              gondoltad azt, hogy majd az a leány fog leszállni tehozzád,
 837       5|              tehozzád, s megosztja veled a te szegénységedet. Ugye,
 838       5|                  és szegény leány is van a világon, akik nem visznek
 839       5|            belőlük. Látod, ebben fekszik a te csalódásod. Ha egy szegény
 840       5|            küzdjétek keresztül magatokat a világon, van itt hely minden
 841       5|                  most is; rendben tartja a házat; egy garassal kettőt
 842       5|                 fáradjon, s mikor vékony a vacsora, jókedvével, forró
 843       5|                  ne értsen, aki még csak a gyertya hamvát sem tudja
 844       5|               amit visel, már kopott, és a szíved szakadna meg bele,
 845       5|            Félretettem havi fizetésemet, a mellékjövedelmeket, miket
 846       5|               tízesből, csak azért, hogy a többit megtakaríthassam
 847       5|               gyermek, aki most lépte át a huszadik esztendejét? Egy
 848       5|                 árulva? Mit fognak tenni a rokonok?~Szilárd egykedvűleg
 849       5|             helybenhagytad és elfogadtad a kifőzött tervet; hanem ezt
 850       5|                  ismerem embereimet jól. A leányt fogják azzal ijeszteni,
 851       5|         kényszerítenék, hogy nőül menjen a báróhoz?~– A báró lehet
 852       5|                 nőül menjen a báróhoz?~– A báró lehet akármilyen jellem,
 853       5|               elleni dolog ne legyen azt a hölgyet nejévé tenni.~–
 854       5|               alól; ha föláldozza szívét a te nyugalmadért!?~– Hallgasson
 855       5|                   Ön maga is mondá, hogy a szerelmes ember gyanakodó
 856       5|             szakadt el tőlem, s nincs az a hatalom, mely őt szívemtől
 857       5|                kiálta fel Sipos úr, mind a tíz ujjával gyér hajába
 858       5|               majd rémítésekkel ráveszik a leányt, hogy mondja ki azt
 859       5|               leányt, hogy mondja ki azt a titkos nevet, ami ezt a
 860       5|                  a titkos nevet, ami ezt a láncot széjjeltépje. Ő sok
 861       5|                 mondani fog valamit. Óh, a szerelmes nők igen ravaszok.
 862       5|         szerelmes nők igen ravaszok. Azt a szót velem közölni fogják.
 863       5|               sejtendi, ki van-e találva a titok, vagy nincs. Mi elválunk; –
 864       5|                  Az is meglehet, hogy ez a szenvedély lesz egész életem
 865       5|               belőle, akarom élvezni ezt a fájdalmat. Nem engedték
 866       5|               haragos szívű urakkal. Azt a szót kérem, azt az egy szót.
 867       5|                  ellenfeled védelmezője. A leány az én kliensem. Gondoltál-e
 868       5|                te azt? Engeded szenvedni a nőt, a gyermeket, kinek,
 869       5|                 Engeded szenvedni a nőt, a gyermeket, kinek, ha valaha
 870       5|                  Tudom. Ha ő nem találja a szenvedésekben gyönyörét,
 871       5|      felszólíttatva, hogy adnék tanácsot a kérőt illetőleg, azt határozottan
 872       5|                  hihették volna, hogy én a te bódult reményeidet akarom
 873       5|               hogy ravaszul útjába állok a kérőnek, mert egy rokonomat
 874       5|               helyébe csempészni. Én ezt a véleményt meg akarom cáfolni; –
 875       5|              Most eredj szobádba vissza; a sors majd meg fogja valamennyiünknek
 876       5|                  nem ért.~Ugyanez órában a Lapussa-család igazságtevő
 877       5|                   Henriette hazaérkezett a városligeti kolnából (így
 878       5|            kolnából (így hívják magyarul a nyári mulatókat, villa evőeszközt
 879       5|                  csak hagyja most azokat a virágokat, és jöjjön az
 880       5|              magától; János úr ezóta rég a gabonapiacot járta; ez levén
 881       5|              levén kedvenc szenvedélye – a többi között.~– Kicsike
 882       5|              alkalmatlankodom. Már addig a rövid ideig, amíg élek,
 883       5|         megcáfolni.~– Nyúlj ide, kérlek, a vánkosom alá, találsz ottan
 884       5|              öreg parancsolt, s elővonta a sajátságos raktárból, mely
 885       5|         skatulyák tanyájául is szolgált, a vastag iratcsomót, melyre
 886       5|             tekintetnél rögtön ráismert.~A féltett írások, amik egész
 887       5|           meggyógyulni soha; éppen annak a birtokában, aki elől azokat
 888       5|            leginkább rejtegetni kellett. A halálra vádlott állt az
 889       5|                az érverés szívében, hogy a világ elsötétül káprázó
 890       5|               káprázó szemei előtt, hogy a halálsápadt arc megelőzi
 891       5|        halálsápadt arc megelőzi színével a halálítéletet. Ez ellen
 892       5|             nincs védelem.~Egy percig az a mentő gondolat villant át
 893       5|               van benne. Egy lépésre van a kandalló; ha elégetné hirtelen,
 894       5|          szemeitől, azt hitte, hogy ezek a szemek mind szívén szúrnak
 895       5|                tudja még, hogy miért van a világon; s ha ezt nem engedik,
 896       5|                  együtt hallhass meg. Ez a szándék nem szép volt tőled.
 897       5|            Henriette csakugyan elfogadta a kínálást, leült; hiszen
 898       5|                  kezdjem és kin végezzem a töprenkedést. Te légy-e
 899       5|                 akarod gyalázni; vagy az a fiú, ki közbenjáróul szolgált,
 900       5|           közbenjáróul szolgált, vagy az a gondatlan ifjú, aki vakságában
 901       5|            szólani, de nyelve megtagadta a szolgálatot, mint aki álmában
 902       5|              akar kiáltani, és mellén ül a nehéz álomlidérc. Most kezdé
 903       5|              Most kezdé még csak sejteni a veszély nagyságát.~– Látod,
 904       5|                  s örök időkre elrejtene a világ elől.~Henriette nagyot
 905       5|           Henriette nagyot sóhajtott. Ez a fenyegetés vigasztalásként
 906       5|          nevezetes intézetek, ahová csak a megjavíthatatlan korabűnös
 907       5|           Szegény Kálmán!” – gondolt reá a testvér. Nagyon szerették
 908       5|                     Harmadszor pedig azt a könnyelmű fiatalembert,
 909       5|         tervezetben, pörbe fogatná; mert a halál nem játékszer, édesem,
 910       5|                 Nagyatyám! – sikolta fel a kínzott gyermek. Ez az utolsó
 911       5|                 hozzám. Én nem vagyok az a tigris, aki a kis gyermekeket
 912       5|                  vagyok az a tigris, aki a kis gyermekeket megeszi;
 913       5|              akarok semmit tudni azokról a megbántásokról, amik ez
 914       5|                pedig inkább akarod, hogy a fátyolt fölvedd, ami a világtól
 915       5|              hogy a fátyolt fölvedd, ami a világtól örökre elrejt; –
 916       5|             bűntársad ellen mengindítsam a bűnvádi pert? Ez iránt határoznod
 917       5|         határozni fogsz, ő felteszi vagy a házassági szerződést, vagy
 918       5|               házassági szerződést, vagy a bűnvádi feljelentést; terajtad
 919       5|              óráig senki ne háborítson …~A lyányka gépileg teljesíté
 920       5|                lyányka gépileg teljesíté a parancsot, visszaadta a
 921       5|                  a parancsot, visszaadta a végzetes iratokat s eltávozott
 922       5|                   Ezen szép növénynek az a csodás tulajdonsága van,
 923       5|                leveleinek ültessék is el a földbe, a magányos levél
 924       5|                 ültessék is el a földbe, a magányos levél gyökeret
 925       5|          Henriette Szilárd kezéből, azon a napon, melyen először szóltak
 926       5|                otthon elülteté cserépbe, a növény megeredt, kihajtott,
 927       5|               tudott senki semmit. – Óh, a gyermekek szívei úgy tele
 928       5|                 olyan változatlanok azok a sötétzöld levelek, sokkal
 929       5|                fején, úgy járt alá s fel a szobában, s valahányszor
 930       5|           szobában, s valahányszor ismét a virág előtt megállt, úgy
 931       5|           megállt, úgy tett, mint akinek a szíve akar megszakadni.~
 932       5|           senkitől. Magára van hagyatva, a világon senkije sincs, csak
 933       5|                  becsuknák sötét pincébe a helyett, akit képvisel.~
 934       5|     összecsókolja mindenik levelét annak a szép virágnak: Úgy hasonlítanak
 935       5|                   Demeter úr követe jön, a leány gyönge testén végigfut
 936       5|             leány gyönge testén végigfut a hideg borzadás: „megyek
 937       5|                 bánat, sem félelem; csak a hófehér nyugalom.~Az öregapja
 938       5|           szobájában ismét együtt vannak a családtagok; kívülök jelen
 939       5|                  asztal mellett, melynél a többiek ülnek –, határoztál-e
 940       5|            főkötő?~– Nőül fogok menni.~– A báróhoz?~– Hozzá.~Lángainé
 941       5|          megnyugodhatunk?~– Meg – felelt a leány csodálatos bátor és
 942       5|               neveltessétek őt aszerint.~A gyermek két óra alatt két
 943       5|                 lett vénebb, úgy beszélt a családtagokkal, mint egy
 944       5|                meghajtá magát, s átvette a szomorú tanújeleket.~– És
 945       5|                És most, leányom, előtted a házassági kötvány, a báró
 946       5|             előtted a házassági kötvány, a báró már aláírta, s a mellékszobában
 947       5|           kötvány, a báró már aláírta, s a mellékszobában várakozik
 948       5|                 Sipos úr –, minthogy már a toll a kezében van, legyen
 949       5|                úr –, minthogy már a toll a kezében van, legyen szíves
 950       5|           felírni egy bizonyos szót, azt a bizonyos nevet, vagy mit,
 951       5|                 annak bizonyságaul, hogy a lemondás őszinte és tartaléktalan.~
 952       5|                őszinte és tartaléktalan.~A leány sokáig nézett azokkal
 953       5|              leány sokáig nézett azokkal a titoktartó sötét szemeivel
 954       5|               Írhatott oda akármi nevet, a másik, a delejes háló másik
 955       5|               oda akármi nevet, a másik, a delejes háló másik tényezője,
 956       5|                  Nagy csendben odahajolt a csomag fölé, s szokatlanul
 957       5|                  s szokatlanul megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár
 958       5|           megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár hangzású nevét egy
 959       5|                  azzal letette csendesen a tollat; semmi szenvelgés
 960       5|                 érzelmeknek. Bejöhet már a vőlegény!~… Vajon az igazi
 961       5|                 ezek után rendén elvégzé a törvényes teendőket az eljegyzés
 962       5|            időkre fennmaradó baj legyen. A kisasszonyból előkelő asszonyság
 963       5|              boldog tudna lenni, ha csak a mindennapi kenyérért nem
 964       5|         mindennapi kenyérért nem kellene a holnappal tusakodni. Azzal,
 965       5|                Szilárd is majd elfelejti a leányt, ha az esze megjő;
 966       5|            senkinek egy miatt elveszteni a lelkét.~Mikor aztán hazaért,
 967       5|                   Ahogy előre megmondám: a kisasszony meggondolta az
 968       5|         határozta el magát; beleegyezett a báróvali házasságába, az
 969       5|            eljegyzés már meg is történt, a házassági szerződést előttem
 970       5|              fagyosan.~– Kedves barátom. A leány nem csinált olyan
 971       5|            elhatározott; én bámultam azt a nyugalmat, amivel családjához
 972       5|              ismét kezünkben vannak ezek a fatális penzumok. Többet
 973       5|                 Többet ilyeneken ne törd a fejedet. A leány elmegy,
 974       5|             ilyeneken ne törd a fejedet. A leány elmegy, te itt maradsz,
 975       5|              hidegen mosolygott.~– És az a szó, ami bennünket összetart
 976       5|      megemlékeztem. Nagyon sokáig nézett a szemeim közé, míg valamit
 977       5|            Szilárd reszkető kézzel nyúlt a papírokhoz, kezébe vette,
 978       5|        fordította, egy tekintetet vetett a leírt szóra, azután nem
 979       5|                 kezeivel szívéhez, ahogy a színpadon szokás, hanem
 980       5|               amint állt, úgy végigesett a padlón, fejét belevágta
 981       5|                hogy csak úgy dűlt belőle a vér.~– Itt van, ni! – Sipos
 982       5|                  Itt van, ni! – Sipos úr a tenger fenekére kívánta
 983       5|                  ifjút; vizet borogatott a fejére, nem hitt segítségül
 984       5|               vele.~– Ne vedd oly nagyon a szívedre, édes fiam, ezt
 985       5|                 szívedre, édes fiam, ezt a dolgot; én megengedem: nem
 986       5|                 azt, aki belehal. Ez már a világ sorja. Gazdag leány
 987       5|             együtt sóhajtoznak, de mikor a kenyértörésre kerül a dolog,
 988       5|              mikor a kenyértörésre kerül a dolog, inkább nyúl mindenki
 989       5|              dolog, inkább nyúl mindenki a fehér, mint a fekete kenyér
 990       5|              nyúl mindenki a fehér, mint a fekete kenyér után. Te még
 991       5|                mostani bajaidon. Óh, még a te feleségedet most tanítják
 992       5|                ki ott most főbíró; közel a tisztújítás, az ott szabadelvű
 993       5|                nagy jövendője van. Neked a bírói pálya inkább illik
 994       5|                  szegény országban, mint a mienk, megvetik, akár agyonlőtték,
 995       5|                  mindenkire szüksége van a közügynek. Tehát arra gondolj.
 996       5|                  Tehát arra gondolj. Ma, a kedvemért, maradj szépen
 997       5|                itthon, rakj vizes kendőt a fejedre, egyébre nincsen
 998       5|                állhatá tovább; odaborult a jó öregúr keblére, kezét
 999       5|           apjától annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud sírni, mióta
1000       5|                  Két hét múlva végbement a mennyegző báró Hátszegi