Fezejet

1001       5|                pompával és illő dísszel. A menyasszony igen bátran
1002       5|            hiszem, le is írták akkoriban a divatlapok.~ ~
1003       6|                                          A menyasszonyvivés~Még akkor
1004       6|                 akkor vasutak nem voltak a hazában. Pesttől Erdély
1005       6|                 nap mindjárt útra vitték a menyasszonyt; csak azt az
1006       6|               eső, hogy be kellett vonni a hintók bőrernyőit; nem látott
1007       6|            bőrernyőit; nem látott semmit a városból, melyet elhagyott:
1008       6|     szomorították búcsúvételeikkel; csak a kerekek más forma gördüléséből
1009       6|               észre, mikor már elhagyták a kövezetet, s az országútra
1010       6|          hintóval voltak; az elsőben ült a menyasszony és Clementine,
1011       6|          Clementine, ki addig könyörgott a családnak, míg eleresztették
1012       6|         Henriette kedveért kéredzkedett. A második kocsiban ült a báró
1013       6|                   A második kocsiban ült a báró és Margari; ki, amint
1014       6|                ki, amint kitűnt, egészen a bárónak való ember: egy
1015       6|             ilyeneket kapni mai időkben, a tanult ember mind kevély.~
1016       6|                tanult ember mind kevély.~A delet vendéglőben töltötték;
1017       6|          vendéglőben töltötték; ott mind a négyen nagyon keveset beszéltek: „
1018       6|                 keveset beszéltek: „nagy a sár” az volt a jelszó. Henriette
1019       6|          beszéltek: „nagy a sár” az volt a jelszó. Henriette már 24
1020       6|             tudta, hogy milyen színe van a szemeinek.~Henriette nem
1021       6|         értesülve van, és vár bennünket; a lovászát idáig előreküldte.~
1022       6|                Itt rossz út következett, a süppedékes homokba a nehéz
1023       6|        következett, a süppedékes homokba a nehéz hintó kerekei mélyen
1024       6|           kerekei mélyen levágnak; ahogy a szél befújja a röpülő homokkal
1025       6|           levágnak; ahogy a szél befújja a röpülő homokkal a tekervényes
1026       6|                befújja a röpülő homokkal a tekervényes utat, vezető
1027       6|                Az egyforma buckákat, mik a láthatárig mint egy hullámokat
1028       6|            változatlanságban fogja közbe a bukdácsoló utat; nem látni
1029       6|              vonulnak át az égen, melyet a lemenő nap sárgára feste. „
1030       6|           nagyszerű kopócsaholás tudatja a hintóban ülökkel, hogy udvarba
1031       6|                   hogy udvarba jutottak, a kocsi ajtaját kinyitják.
1032       6|            kiemelik. Az új asszony azzal a kíváncsisággal tekint körül,
1033       6|                vizsgálni az állomásokat: a kültárgyak benyomásai sohasem
1034       6|                  aggodalmat visz magával a lélek.~Nagy, téres, kővel
1035       6|                 volt arra, hogy egyfelől a vendég urak, másfelől a
1036       6|                  a vendég urak, másfelől a hajdúk lelógázzák róla a
1037       6|                 a hajdúk lelógázzák róla a lábaikat, mikor jól akarnak
1038       6|          egyszerre elhagyja mindenki ezt a kedvenc sütkérező helyet,
1039       6|                  sütkérező helyet, amint a hintók megállnak a tornác
1040       6|                 amint a hintók megállnak a tornác előtt, s fut mindenki
1041       6|                   hajdú és agár.~Legelső a kocsiajtónál egy sajátságos
1042       6|                  képzelni; ötvenes lehet a férfi, de ezt nehéz volna
1043       6|               összevissza van hasogatva, a szájából egy darab hiányzik,
1044       6|                 fog is, de azt eltakarja a szürkével tarka bajusz;
1045       6|                  szürkével tarka bajusz; a száj ép felén nincs bajusz,
1046       6|                  egy szem is hiányzik, s a fél arc sűrű fekete pontokkal
1047       6|             akinek szétszakadt lőfegyver a lőport szeme közé szorta.
1048       6|              nagy, erőszakos esés miatt. A jobb kezén csak három ujja
1049       6|               kezén csak három ujja van, a másik kettő irtóztatón megcsonkítva,
1050       6|                 irtóztatón megcsonkítva, a bal keze pedig a borzalomig
1051       6|           megcsonkítva, a bal keze pedig a borzalomig ki van hozva
1052       6|                egyik lába rövidebb, mint a másik; – hanem azért az
1053       6|                  első, aki kezét nyújtja a kiszálló delnőnek, ki szinte
1054       6|                őket egymásnak bemutatni. A háziúr nagyon örül a szerencsének,
1055       6|          bemutatni. A háziúr nagyon örül a szerencsének, megszorítja
1056       6|          megszorítja barátja kezét azzal a három ujjával; másik karját,
1057       6|               ujjával; másik karját, azt a nyomorékot, a delnőnek nyújtja,
1058       6|                karját, azt a nyomorékot, a delnőnek nyújtja, ki csak
1059       6|                hinné, hogy az annak fáj.~A háziúr kacag ez aggodalmon:~–
1060       6|               tudok lovon ülni! – felelt a gyermekasszony őszintén.~–
1061       6|               szelíd paripám, olyan mint a bárány. Addig nem eresztjük
1062       6|                  férjemnek tetszeni fog.~A terembe érve, egy csomó
1063       6|                  egynek sem tartotta meg a nevét egy percig sem; örült,
1064       6|              nemsokára hítták vacsorára. A nagyteremben volt terítve,
1065       6|                 Clementine voltak csupán a nők. – Hiába! Nincs asszony
1066       6|                     Hiába! Nincs asszony a háznál; az ilyen agglegény
1067       6|                 mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom napja. Igen derék,
1068       6|              Igen derék, szép leány volt a menyasszonyom. A határnap
1069       6|              leány volt a menyasszonyom. A határnap előtti estén, nehogy
1070       6|                estén, nehogy elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak,
1071       6|             elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak, hogy reggel az
1072       6|            csizmámat tegye az ágyhoz, ne a bagariát; – hát reggel,
1073       6|                 hallok nagy kutyaugatást a kert alatt; kiszólok, mi
1074       6|               egy hiúzt szalasztottak ki a kutyák a bozótbul. Uccu,
1075       6|                szalasztottak ki a kutyák a bozótbul. Uccu, hiúz! Ez
1076       6|                hiúz! Ez ritka állat ezen a tájon; felrántom a fényes
1077       6|                  ezen a tájon; felrántom a fényes csizmákat, ragadom
1078       6|                fényes csizmákat, ragadom a falról a puskát, megyek
1079       6|              csizmákat, ragadom a falról a puskát, megyek a pagonyba;
1080       6|                  falról a puskát, megyek a pagonyba; nyomra akadok,
1081       6|                   nyomra akadok, üldözöm a hiúzt; a kutyák mindig beljebb
1082       6|                 akadok, üldözöm a hiúzt; a kutyák mindig beljebb vezetnek
1083       6|             mindig nagyobb tűzzel megyek a vad után: – egynéhányszor
1084       6|                 csak háborgat valami, de a hiúz nagyon feldühített
1085       6|               csakugyan kézre kerítettem a bundáját, s mentem haza
1086       6|                  akkor megint elővett az a nyomás, mintha valami hiba
1087       6|                valami hiba volna valahol a világon, amit nekem kellett
1088       6|                 az új csizmákat lehúztam a lábamról, akkor jutott eszembe,
1089       6|          Menyasszonyom megharagudott rám a feledségért, s mindjárt
1090       6|                 kedvem megkérni valakit. A társaság vígan kacagott
1091       6|                  hogy ez valóságos igaz.~A jókedv helyreállt, a férfiak
1092       6|               igaz.~A jókedv helyreállt, a férfiak hatalmas étvággyal
1093       6|                hatalmas étvággyal láttak a patriarkális vacsorához,
1094       6|                 patriarkális vacsorához, a bort sem igen nagyon kellett
1095       6|                  ha napszámos volnék is.~A társaság nagyon kacagott
1096       6|                  járni!~– De mi is lelte a te bal kezedet, mióta nem
1097       6|             felemelve nyomorék karját. – A minap az angol kopókat akartam
1098       6|            mennyire lehet őket használni a síkon? Az Abdelkader arabomon
1099       6|                vágtatva nyargaltam, mint a szél, egy helyett valami
1100       6|        angyalhullások? Olyan mély gödrök a homoksíkon, amiket messziről
1101       6|           Abdelkader egyenesen beleesett a gödörbe a két első lábával,
1102       6|            egyenesen beleesett a gödörbe a két első lábával, én pedig
1103       6|               első lábával, én pedig fel a levegőbe két ölnyire, onnan
1104       6|                  le; szerencse, hogy ezt a kezemet magam elé tartottam,
1105       6|                 tartottam, mert különben a nyakam tört volna ki, így
1106       6|                 volna ki, így pedig csak a karomnak lett egy kicsit
1107       6|                 egészben az, hogy miután a jobb szemem hiányzik, kénytelen
1108       6|               hiányzik, kénytelen vagyok a ballal célozni; s ilyenkor
1109       6|               ballal célozni; s ilyenkor a bal karomat nem húzhatván
1110       6|                összébb, kénytelen vagyok a jobb kezemmel elrántani
1111       6|                  jobb kezemmel elrántani a fegyver ravaszát, ami nagyon
1112       6|              végig ez elbeszélésre, amin a férfiak olyan hangos hahotával
1113       6|             kérdé gyermekes aggódalammal a tépett embert. (Azt hitte,
1114       6|               Azt hitte, hogy kocsin fog a rókavadászatra menni.)~–
1115       6|               engem nem akadályoz; azért a bal kezemmel igen jól tudom
1116       6|               igen jól tudom kormányozni a lovat, s emez a három ujjam
1117       6|              kormányozni a lovat, s emez a három ujjam éppen annyit
1118       6|               egyik lábam rövidebb, mint a másik, mert egyszer hanyatt
1119       6|              egyszer hanyatt esett velem a ló a jégen, s akkor három
1120       6|                 hanyatt esett velem a ló a jégen, s akkor három helyen
1121       6|                engedném, hogy azt tegye.~A víg embert ez a szó elkomorítá:
1122       6|               azt tegye.~A víg embert ez a szó elkomorítá: ha ez őneki
1123       6|             koromba megverte ábrázatomat a ragya, két első fogamat
1124       6|                 két első fogamat kirúgta a ló; fél szememet kiütötte
1125       6|                ló; fél szememet kiütötte a szétrepedt fegyver; lóversenyen
1126       6|           fegyver; lóversenyen összetört a paripa, medve megtépett,
1127       6|              Gerzson úr meg volt akadva. A gyermekek sokszor tesznek
1128       6|                 estig nem álltam odakinn a lesen, nem vágtattam lóháton
1129       6|           szakadó zápor is jön hozzá, az a gyönyörűség, az az élvezet;
1130       6|               élvezet; ahol más embernek a haja borzad, ott vágtatva
1131       6|            barátunk erdélyi havasai közt a medvére járunk, ami küzdelemmel,
1132       6|                 életveszéllyel jár; ahol a férfinak minden hidegvérére,
1133       6|                nap valódi szakaszt képez a vadász életében.~– Különösen,
1134       6|            életében.~– Különösen, akinek a mackó úgy a homlokára írja
1135       6|            Különösen, akinek a mackó úgy a homlokára írja fel az emlékmondatot,
1136       6|                két hetet töltöttünk künn a havasok között.~– Éjjel-nappal? –
1137       6|         medvehússal.~– Az rossz lehet.~– A talpai delíciák, csakhogy
1138       6|          vérmedvére. Tetszik tudni mi az a vérmedve? A medve igen szelíd,
1139       6|                  tudni mi az a vérmedve? A medve igen szelíd, ártatlan
1140       6|                de ha egyszer belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít,
1141       6|               ilyen vén gonosztevő akadt a hajtásunkba négy nap egymásután.
1142       6|             kitört. Egypár golyót elvitt a bőre alatt, az neki annyi,
1143       6|                  neki annyi, mint semmi, a rosszul célozó vadászokat
1144       6|                  utoljára egy hajtójának a fejéről lehúzta a bőrt s
1145       6|             hajtójának a fejéről lehúzta a bőrt s megint a rengetegbe
1146       6|                  lehúzta a bőrt s megint a rengetegbe menekült. Lénárd
1147       6|              menekült. Lénárd barátom és a többi urak már abban akarták
1148       6|                 már abban akarták hagyni a hajtást, ki voltunk éhezve
1149       6|                  ruhánk lemállott rólunk a sok eső és sziklamászás
1150       6|        bizonyosan tudom, hogy itt kapjuk a medvét. Valamennyien ellenem
1151       6|                ha holnap meg nem talájuk a mackónkat.” – „Én pedig
1152       6|             Semmi esetre sem – kiabáltak a többiek is –, tehetnél ellenébe
1153       6|                 ellenébe akár tízezret”. A fogadás állt; másnap korán
1154       6|               sűrű ködben nekiindítottuk a hajtókat, míg magunk a vadjárta
1155       6|    nekiindítottuk a hajtókat, míg magunk a vadjárta réseket álltuk
1156       6|                vártuk türelmetlenül, míg a köd felszakad. Déltájban
1157       6|             tisztulni kezdett, már akkor a hajtók jó közel jártak;
1158       6|              rájuk: most csak medve volt a jelszó. A hajtás csaknem
1159       6|                csak medve volt a jelszó. A hajtás csaknem vége felé
1160       6|          átbeszélgetni. „Kezdem sajnálni a száz aranyadat” – szólt
1161       6|            Lénárd. – „Jobban sajnálom én a medvebőrt”. – „Azóta az
1162       6|              Azóta az Moldovában jár!” – A hátam mögött, tíz lépésnyi
1163       6|                  amilyen száz is van ott a hegyek között. – „Ejnye –
1164       6|             minthogy úgyis vége volt már a hajtásnak, meg az üregben
1165       6|            üregben úgysem nagy hangot ad a lövés, mint valami pajkos
1166       6|                 kisfiúcska, beletartanám a puskám csövét, s egymásután
1167       6|               egymásután belelőttem mind a kettőt. Erre irtózatos bömbölés
1168       6|               bömbölés támad az üregben: a fenevad az egész hajtás,
1169       6|                 ordítozás alatt ott volt a hátam mögött, és hallgatott;
1170       6|              voltak, mint egy vadkannak. A fenevad egyenesen rám rohant,
1171       6|                 rám rohant, s nekem mind a két lövésem kárban; most
1172       6|                Két lábra állva jött rám, a vadászkésemet egy ütéssel
1173       6|              meghalni, mint széttépetni; a következő pillanatban egy
1174       6|               ölelkezve, gurulunk lefelé a vízmosás fenekére, ott,
1175       6|               amint feltartott bennünket a sűrű borókabozót, vettem
1176       6|             tökéletesen el van készítve; a golyó éppen a fülén ment
1177       6|                  készítve; a golyó éppen a fülén ment keresztül; amiről
1178       6|             lépésnyiről, olyankor, midőn a medve feje az enyimhez éppen
1179       6|             medve feje az enyimhez éppen a csókolódásig közel volt.~
1180       6|          Henriette fázni kezdett ezektől a meséktől. A lelke elszorult
1181       6|              kezdett ezektől a meséktől. A lelke elszorult ezen emberek
1182       6|                 nevezik.~– Az volt pedig a legszebb Lénárdtól, hogy
1183       6|                 becsülettel összetépetni a medvétől, ezer darab aranyja
1184       6|               marad meg. Így elvesztette a fogadást; se nem volt elég,
1185       6|                 fogja látni Hídváron azt a pompás medvebőrt, mely valódi
1186       6|           választásom lett volna, inkább a medvebőrhöz állok, mint
1187       6|                 nézve is jobb lett volna a csere, mert az most is megvolna,
1188       6|               szépen elcsikarta tőlem az a fránya Fatia Negra.~– Ki
1189       6|                     Egy híres rablóvezér a Havasokon, akit nem bírnak
1190       6|         hidegvérrel veregetve villájával a tányérát, monda Gerzsonnak:~–
1191       6|            Gerzsonnak:~– Csak nem akarod a nőmet zsiványkalandokkal
1192       6|                 azután más tárgyra vitte a beszédet; lóidomításra,
1193       6|              kopófalka-vezetésre tért át a társalgás, az urak szerettek
1194       6|                  úttól fáradt; üdvözölte a társaságot, s hálószobájába
1195       6|          reggelig: – Hátszegivel együtt.~A férfitársaság még csak azután
1196       6|               azután lett vígabban, hogy a hölgyek eltávoztak; a harmadik
1197       6|               hogy a hölgyek eltávoztak; a harmadik szobáig is keresztülhangzott
1198       6|                is keresztülhangzott néha a kórusban kitörő hahota egy-egy
1199       6|                  egy-egy víg adoma után: a magyar élete ilyenekben
1200       6|              gazdag; mindig gondoskodott a sors jó mulatságáról, ha
1201       6|                  nem aludt. – Ott égette a gyertyát az ágya előtti
1202       6|                erős hangja kihallatszott a férfizajból: a gyermeknő
1203       6|             kihallatszott a férfizajból: a gyermeknő olyan kíváncsian
1204       6|            kíváncsian figyelt rá: milyen a hangja annak a férfinak,
1205       6|                rá: milyen a hangja annak a férfinak, aki őt nőül vette?
1206       6|                könyörgeni, hogy oltsa el a gyertyát, mert ő el nem
1207       6|               szeme közé; talán éppen az a szép Mesarthim, talán más
1208       6|           menyegzője után. – Legalább az a boldogsága megvolt, hogy
1209       6|                  az egész társaság régen a fenyéren volt, kergette
1210       6|                  fenyéren volt, kergette a rókát; onnan nem is tértek
1211       6|          elárvult könyvtárt fedezett fel a vadásztanyán, melyben egypár
1212       6|                magát, amennyire lehetett a hiányzó lapok miatt, miket
1213       6|                fidibusznak kitépegettek.~A kifáradt vadászok köztudomás
1214       6|              vadászok köztudomás szerint a legunalmasabb emberek a
1215       6|                  a legunalmasabb emberek a világon. Henriette-et nem
1216       6|            Henriette áldotta magában azt a rókát, azt a vadászostort,
1217       6|                 magában azt a rókát, azt a vadászostort, még azt a
1218       6|                  a vadászostort, még azt a mezőt is, mely így elvonja
1219       6|               mezőt is, mely így elvonja a férfiak figyelmét az asszonyokról.
1220       6|                mely után azt írhatná: ez a nap az enyim volt.~Másnap
1221       6|               kívül senki sem volt ébren a vadásztársaság közül. Az
1222       6|                az összetört kéztől, hogy a legszokásosabb udvariasságokról
1223       6|        megfeledkezett; alig köszönte meg a szállást, s egészen elmulasztá
1224       6|           szállást, s egészen elmulasztá a viszonti szívesen látást
1225       6|               szép nap volt az utazásra; a hintó ablakait mindkét felől
1226       6|            Henriette láthatta maga előtt a tájékot. Sohasem járt még
1227       6|                 idegen volt rá nézve még a vidék jelleme is; a sík
1228       6|                  még a vidék jelleme is; a sík róna, kövér vetéseivel;
1229       6|           helységen hajtottak keresztül; a falu közepén csinos, kertekkel
1230       6|                megszállni. Így beszélték a kocsisok Margarinak, az
1231       6|        Margarinak, az meg őneki. Hogy az a gróf Kengyelesy igen furcsa
1232       6|               egymást mindig fölkeresik. A grófnak van felesége is,
1233       6|                  elég fiatal még, de aki a grófot nem szereti. Ezt
1234       6|                  grófot nem szereti. Ezt a cselédek már egymás közt
1235       6|          beszélnek gróf Kengyelesyről és a feleségéről.~Délután öt-hat
1236       6|             öt-hat óra közt érkeztek meg a gróf kastélyába, mely a
1237       6|                  a gróf kastélyába, mely a falun kívül, gazdag dohány-
1238       6|                 angolkert által körítve, a házberendezése jó ízlésről,
1239       6|              házberendezése jó ízlésről, a gazdaságé jó tiszttartóról
1240       6|          tiszttartóról tanúskodott.~Hogy a gróf előre értesülve volt
1241       6|                 álla még hegyesebbé vált a megnyúlt kecskeszakáll által.
1242       6|            megnyúlt kecskeszakáll által. A grófnak nagyon tetszett,
1243       6|       megszeretett és elszöktetett, mert a hölgy atyja, egy nyugalmazott
1244       6|                 De regényesebb volt így.~A grófné elhalmozó szívességgel
1245       6|              vitte külön lakosztályába, „a mi férfiainkkal úgy sincs
1246       6|              nagyon unalmas emberek!”~Ez a jó fennhangon adott vágás
1247       6|               Hátszeginek is szólt, amit a grófné egy oldalpillantással
1248       6|                  közben meghallani, amit a gróf mondott felőle Hátszeginek,
1249       6|                enyim gőzerőre fogyasztja a pénzt!~Többet a hölgyek
1250       6|               fogyasztja a pénzt!~Többet a hölgyek nem hallottak; otthagyták
1251       6|              hallottak; otthagyták őket; a grófné körülhordozta új
1252       6|          zongorázott előtte, beszéltette a papagáját, s örök emlékül
1253       6|                csak úgy rábíznám magamat a jósorsra, hogy tegyen velem,
1254       6|               Ezt Henriette nem értette.~A grófné megfogta a gyermeknő
1255       6|               értette.~A grófné megfogta a gyermeknő kezét, s hálószobájába
1256       6|             hálószobájába vezette: annak a falán függött egy szép nagy
1257       6|                pompás egy kép? – kérdezé a grófné nyílt mosolygással.~–
1258       6|                    Hogy tetszik neked az a középett lovagló hős, aki
1259       6|                középett lovagló hős, aki a zászlót tartja kezében?~–
1260       6|                 mosolygós volna az arca.~A grófnő nagyot nevetett rá.~–
1261       6|               úgy magában nem tarthatnám a szobámban, mert arról mindjárt
1262       6|                   aminek neve Mesarthim; a másik egy el nem árulható
1263       6|               dîner est servi! – jelenti a vállrojtos inas. A grófné
1264       6|               jelenti a vállrojtos inas. A grófné Henriette-et karjára
1265       6|                volna rendezni ebéd után. A grófnak e fölötti balkedvében
1266       6|                 e fölötti balkedvében az a szabadelvűségi raptusa támadt
1267       6|             asztalnál ebédeltek. Csak az a titkár olyan furcsa ember
1268       6|                 Mint tudjuk, ez Margari.~A jeles férfiú annyira meg
1269       6|                azzal híják be, hogy ő is a teremben fog ebédelni, hogy
1270       6|                 alázatosan feláll megint a székről, ahova már egyszer
1271       6|     Számtalanszor olvastam az újságokban a nevét! – folytatja Kengyelesy,
1272       6|           Kengyelesy, mire Margariban az a gondolat támad, hogy ő talán
1273       6|               minden héten kétszer közli a lapokban mestersége szüleményeit,
1274       6|                minden harmadik nap látom a hirdetményt.~Persze, hogy
1275       6|              erre minden embert ellepett a nevetés, csak Margarit nem,
1276       6|   kézlábhelyretevőnek megköszöni egyszer a szívességét, s ez aztán
1277       6|               keresztül folyvást kürtöli a köszönetét minden hírlapban.~
1278       6|             köszönetét minden hírlapban.~A grófné alig tudott magához
1279       6|                alig tudott magához térni a nagy kacagásból; azután
1280       6|                vigyázni kell, hogy azzal a szokatlan alakú grófi villával
1281       6|                  villával minden falatot a nyakravalójába ne rakjon.~
1282       6|                  be az embert! No, iszen a gróf is számíthat rá, hogy
1283       6|            számíthat rá, hogy Margarinál a fekete könyvben van beírva.~
1284       6|                 Henriette nem vett részt a közjókedvben; az ő szívén
1285       6|       visszaverődött kóranyag között ezé a legmakacsabb szenvedés.~
1286       6|              hallgasson – feddi őt ezért a grófné –, maga mindig balgaságokat
1287       6|               így nem áll jól; tegye fel a házisipkát; meg ne hűtse
1288       6|                 házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem haragusznak meg
1289       6|                 nem haragusznak meg érte a vendégek; ugye Henriette,
1290       6|                Mikor aztán feldisputálta a fejére az aranybojtos hímzett
1291       6|                 rajta, „így tegye, félre a bal szemére; ne húzza le
1292       6|                 bal szemére; ne húzza le a homlokára; így ni, betyárosan;
1293       6|                  ember után így bolondul a tulajdon felesége.~Szegény
1294       6|                  mint mi vagyunk. Lássa, a báróné milyen illedelmesen
1295       6|                bizonyosan jobban szereti a férjét, mint maga engem.
1296       6|                 rá Hátszegi, s arra mind a két férfi nevetett.~Henriett-nek
1297       6|              venni; nem ügyelt többé sem a grófné agacériáira, sem
1298       6|                  grófné agacériáira, sem a gróf szarkazmusaira; nem
1299       6|               ügyetlenségeit, nem tudta, a többiek min nevetnek; el
1300       6|              fölkelt az asztaltól, mikor a többiek fölkeltek; meg hagyta
1301       6|                meg hagyta magát csókolni a grófnétól. Valaki kezet
1302       6|            kacsóját; már nem tudta, hogy a gróf volt-e az, vagy férje,
1303       6|                vagy férje, vagy Margari?~A grófné észrevette Henriette
1304       6|          Henriette elszórtságát, s amint a férfiak eltávoztak, jó éjt
1305       6|             tovább magában küzdeni azzal a gondolattal. Nagy félénken
1306       6|                   Ah! – szólt felkacagva a grófné. – Ez alatt azt értették,
1307       6|            amelyik szerencsétlenebb lesz a játékban, az megtudja arról,
1308       6|                arról, hogy szerencsésebb a szerelemben! Példabeszéd
1309       6|                azután sokáig elmulattatá a kedélyes kis grófné fecsegéseivel.
1310       6|       barátnéikkal szoktak közleni. Hogy a mókuska milyen féltékeny;
1311       6|            segedelem. Azért ő hogy segít a dolgon? Mikor a mókuska
1312       6|               hogy segít a dolgon? Mikor a mókuska Bécsbe megy, kezébe
1313       6|               más egyéb megrendelt áruk. A mókuska tízszer elolvassa
1314       6|                mókuska tízszer elolvassa a jegyzéket, nincs-e benne
1315       6|                 az egy rendesen kikerüli a figyelmét, hogy a jegyzék
1316       6|               kikerüli a figyelmét, hogy a jegyzék keltén (dátum) micsoda
1317       6|                 mi nap van ma; oda pedig a levél keltének napja helyett
1318       6|                napja helyett rendesen az a nap van feljegyezve, ameddig
1319       6|                 Bécsben fog mulatni! Ezt a jegyzéket a mókuska maga
1320       6|                 mulatni! Ezt a jegyzéket a mókuska maga elviszi a divatárusnőhez,
1321       6|         jegyzéket a mókuska maga elviszi a divatárusnőhez, az közli
1322       6|                 akinek azután mágnes van a szívében, arra nézve a Kengyelesy-Puszta
1323       6|               van a szívében, arra nézve a Kengyelesy-Puszta nincs
1324       6|                  Kengyelesy-Puszta nincs a világ végén.~Henriette ámult,
1325       6|          Henriette ámult, és bámulta azt a tudományt, aminek ő az alfabetjét
1326       6|                  egyik embernek megtörik a szíve, a másik abban egy
1327       6|               embernek megtörik a szíve, a másik abban egy életre elég
1328       6|                 éjjel, nehezen ébredtek. A reggeliző teremben találkozának
1329       6|         hozzátartozói útra felkészülten.~A gróf megkérdezte ifjú vendégnőjétől,
1330       6|                 valamit felőlem? – kérdé a grófot enyelgő neje.~– Óh,
1331       6|             kedvesem. Azt álmodtam, hogy a jövő telet Bécsben fogjuk
1332       6|                   ne tegyen annyi cukrot a teámba.~– Hogyne, mikor
1333       6|              bizonnyal, szép csapodárom, a fürdőidény után egyenesen
1334       6|                  egyenesen odaköltözünk.~A grófnénak volt annyi önuralkodása,
1335       6|                  Hogy tetszik nagysádnak a Kengyelesy-puszta?~– Szép –
1336       6|                  ő – egy szótaggal.~– És a kastély?~– Az is.~– Nem
1337       6|                 tegnap nagysádtok voltak a mi vendégeink, most pedig
1338       6|                  hogy kimozdultunk volna a házból?~– Hogyan? – kérdé
1339       6|           megalkudtunk Lénárd barátommal a jószág felett, ő megvette
1340       6|          feleségéhez volt intézve), csak a paripákat és teheneket,
1341       6|                vigyorgással tömte magába a nem szegény ember gyomrába
1342       6|             foglalta el szívét úgy, hogy a vékony ostyalemezkét sem
1343       6|         figyelmeztetni:~– Ne felejtse el a grófnét meghívni Hídvárra
1344       6|                 erőt vett magán, s midőn a reggelitől felkeltek, szelíd
1345       6|       alázatossággal kéré ki magának azt a szerencsét, hogy a grófi
1346       6|           magának azt a szerencsét, hogy a grófi családnak szíves barátságát
1347       6|                 venni! – sietett felelni a szép delnő. – Mókuska el
1348       6|                  megtanítalak, hogy kell a megsárgult csipkéket ismét
1349       6|               alatt rosszkedvű férjeket.~A meghívást Kengyelesy is
1350       6|            valami zsibbadást érzett erre a szóra. Nehéz volt neki a
1351       6|                 a szóra. Nehéz volt neki a levegő itt ebben a szobában,
1352       6|                  neki a levegő itt ebben a szobában, s csak akkor érzé
1353       6|                magát jobban, midőn ismét a hintóban ülhetett. De ott
1354       6|                  csak jó földe van ennek a pusztának.~Mi baja ennek
1355       6|                 pusztának.~Mi baja ennek a jámbornak azzal a jó földdel?
1356       6|                  ennek a jámbornak azzal a jó földdel? Nem mindegy-e
1357       6|              Margari mondta. Ő tette fel a szerződési okiratot. Ő is
1358       6|              mint egyik tanú, hogy látta a pénz letételét és fölvételét,
1359       6|                értette el nagysád, amire a gróf legutoljára példálózott,
1360       6|                   hogy aki szerencsétlen a szerelemben, az szerencsés
1361       6|               szerelemben, az szerencsés a játékban; az éjjel a báró
1362       6|          szerencsés a játékban; az éjjel a báró úr a gróf úrral együtt
1363       6|             játékban; az éjjel a báró úr a gróf úrral együtt kártyázván,
1364       6|                úgy érzé magát, mint akit a boa constrictor ölelése
1365       6|           Clementine-nek nagyon tetszett a felvett pletykatárgy.~–
1366       6|                     Mert tudja, nagysád, a gróf meg a báró úr régóta
1367       6|               tudja, nagysád, a gróf meg a báró úr régóta versenygenek
1368       6|                 mindegyik azon erősködik a másik ellen, hogy azt tönkretegye.
1369       6|                 Ezt Margarinak beszélték a szobaleányok, ő meg nekem. „
1370       6|              pajtás – ezt szokta mondani a gróf a báró úrnak –, amíg
1371       6|                ezt szokta mondani a gróf a báró úrnak –, amíg egyikünkről
1372       6|              egyikünk koldussá lett, azt a másik tartozik eltartani
1373       6|           napjáig!” Furcsa emberek ezek!~A kisasszony mégis veheté
1374       6|            azután iparkodott szelídíteni a hatást azzal, hogy azért
1375       6|              azzal, hogy azért maradt ám a grófnak még másik uradalma
1376       6|                   Clementine, nagyon fáj a fejem! – szólt Henriette,
1377       6|           Henriette, hogy elhallgattassa a hívatlan csevegőt, s maga
1378       6|                 elnyerje annak lába alól a földet és feje fölül a házat! –
1379       6|              alól a földet és feje fölül a házat! – Minden idege fájt,
1380       6|         változatossággal sem foglalja el a lelket, mely nézésébe hamar
1381       6|              űzve saját gondolatai közé; a kültárgyak egyetemessége
1382       6|                  nem ad menekülést. Azok a hegyek, azok az erdők elfelejtik
1383       6|                 azok az erdők elfelejtik a gondot, de ez a véghetetlen
1384       6|               elfelejtik a gondot, de ez a véghetetlen róna még azt
1385       6|                  örök egyforma ég.~Hanem a felhők rossz szokása az,
1386       6|             szokása az, hogy azok hozzák a zivatart; a zivatar pedig
1387       6|                  azok hozzák a zivatart; a zivatar pedig az alföldi
1388       6|             alföldi rónán rossz útitárs. A város tornya, melyet el
1389       6|                  kellett volna érni, még a messze láthatáron látszott;
1390       6|                  későre értek volna oda; a holdvilágra számítottak,
1391       6|                 messziről hallatszik már a bömbölése, amint hajtja
1392       6|                  amint hajtja maga előtt a porfelleget; azt a folytonos
1393       6|                 előtt a porfelleget; azt a folytonos sajátszerű dübörgést
1394       6|                  útban, azok ismerik ezt a hangot, mert ez a jégviharral
1395       6|            ismerik ezt a hangot, mert ez a jégviharral jár.~Hogy valamerre
1396       6|                   hogy egy percre megáll a hintaja, s azzal Hátszegi
1397       6|             Hátszegi kocsija eléje kerül a báró maga fogta kezébe a
1398       6|                 a báró maga fogta kezébe a lovak gyeplűjét, s a hintó
1399       6|              kezébe a lovak gyeplűjét, s a hintó kocsisára kiáltva, „
1400       6|                   vágtass utánam!” letér a töltésrül neki a mezőnek,
1401       6|                   letér a töltésrül neki a mezőnek, merre semmi út
1402       6|                tanya; oda kell menekülni a viheder útjából.~Mi lehet
1403       6|                jégmogyorók koppannak meg a hintók ablakain.~– Gyorsan,
1404       6|                     Gyorsan, gyorsan, be a házba! – A báró maga segíti
1405       6|                   gyorsan, be a házba! – A báró maga segíti le nejét
1406       6|         Clementine-t, s sietteti be őket a házernyő alá, mely görbe
1407       6|                  ágasokon előre kinyúlik a konyhaajtó fölött, mint
1408       6|              érkező kocsidörejre előjött a konyhából a házi menyecske,
1409       6|         kocsidörejre előjött a konyhából a házi menyecske, piros kendővel
1410       6|                menyecske, piros kendővel a feje, pálmavirágossal a
1411       6|                  a feje, pálmavirágossal a dereka átkötve; nem fiatal
1412       6|          érkezőket meglátta, összecsapta a kezeit.~– Uram, ne hagyj
1413       6|                   ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos úr! Jaj, be régen
1414       6|               csak megházasodott? Melyik a felesége, lelkem, nagyságos
1415       6|               mutatott) Ez már öregecske a lelkem; ez a másik meg még
1416       6|               már öregecske a lelkem; ez a másik meg még csupa gyerek.~
1417       6|              másik meg még csupa gyerek.~A báró belevágott a hívatlan
1418       6|                gyerek.~A báró belevágott a hívatlan beszédbe.~– Lelkem,
1419       6|                ne trécseljen most, mikor a nyakunkba esik a jég, hanem
1420       6|                   mikor a nyakunkba esik a jég, hanem vezesse be az
1421       6|                vezesse be az asszonyokat a szobájába, s lássa el tisztességgel.
1422       6|          Henriette; menjen be az esőrül.~A csárdásné nagy familiáritással
1423       6|             minek maradoz hátul? Megveri a jégeső; pedig azzal nem
1424       6|         Clementine aggódva figyelmezteté a bárót, hogy odabenn a csárdában
1425       6|      figyelmezteté a bárót, hogy odabenn a csárdában zajos férfihangokat
1426       6|               Vannak itt most? – kérdezé a báró odavetőleg a csárdásnétól.~–
1427       6|                kérdezé a báró odavetőleg a csárdásnétól.~– Igenis.
1428       6|                 Igenis. Három legény meg a Ripa. Most szabadult ki
1429       6|                  Ripa. Most szabadult ki a szegény öreg az aradi tömlöcből;
1430       6|              lelkem. Zsiványok nincsenek a mi vidékünkön, csak szegénylegények.
1431       6|          szegénylegények. Zsiványok csak a Bakonyban vannak. Azok az
1432       6|         kiváltképpen asszonyságokat; biz a vén Ripa hozzájok sem mer
1433       6|          hozzájok sem mer szólni, sem az a másik három. Más, ha a fekete
1434       6|                az a másik három. Más, ha a fekete pofájú itt volna,
1435       6|                 lelkem, nem fekete annak a képe, hanem mindig fekete
1436       6|           bársonnyal van betakarva, csak a szeme meg a szája van ki
1437       6|              betakarva, csak a szeme meg a szája van ki belőle, hogy
1438       6|                biztatásokkal végigvezeté a szűk folyosón Henriette-et
1439       6|             Henriette-et és Clementine-t a csaplárosné. Innen a hosszú
1440       6|        Clementine-t a csaplárosné. Innen a hosszú ivószobán keresztül
1441       6|              ivószobán keresztül kellett a belső szobába menniök; a
1442       6|                 a belső szobába menniök; a vendégasztal mellett ült
1443       6|               szemű betyár, aki csak úgy a többiek poharaiból iszogatott,
1444       6|              Ripa! Pattanj hát! – kiáltá a vénre a csaplárné. – Nem
1445       6|            Pattanj hát! – kiáltá a vénre a csaplárné. – Nem zsidóasszony
1446       6|                  Nem zsidóasszony ám ez. A báró felesége, a Hátszegié;
1447       6|                  ám ez. A báró felesége, a Hátszegié; köszönj szépen,
1448       6|             szépen, ha tudsz emberséget!~A vén betyár ravasz alázattal
1449       6|                 ravasz alázattal áll fel a lócáról, s kétfelé törülve
1450       6|              Clementine-nek is akart, de a csaplárné nem engedte:~–
1451       6|               cselédféle.~Azzal bevezeté a hölgyeket a benyílóba, hol
1452       6|               Azzal bevezeté a hölgyeket a benyílóba, hol magas nyoszolyák
1453       6|          benyílóba, hol magas nyoszolyák a gerendáig voltak vetve tarka
1454       6|    rozmarinbokrok; egyik láda előtt állt a szöszös guzsaly, melyen
1455       6|                  szöszös guzsaly, melyen a csaplárné fonja télen-nyáron
1456       6|         csaplárné fonja télen-nyáron azt a szép fonalat, amiből azok
1457       6|                szép fonalat, amiből azok a tarka kendők szövetnek,
1458       6|          találjon ily pusztai csárdában.~A csaplárné szépen leszedé
1459       6|                karszékben, zsámolyt tett a lába alá, s egy lélegzet
1460       6|               tokányt, vagy jobb szereti a savanyú vetrecét? Kell-e
1461       6|                  hogy egy darabot kivett a cifra tálból, s igen jóízűnek
1462       6|                 hogy mi az, aminek aztán a csaplárné végtelenül örült.~
1463       6|           Ezalatt Hátszegi is bejött, ki a hintókat helyezteté el az
1464       6|              helyre. Tudomásul sem vette a szegénylegényeket; csak
1465       6|              mondá, hogy jólesik neki az a parasztsütemény; pedig Clementine
1466       6|                  azt állítá, hogy csepeg a zsírtól, okvetlen kilel
1467       6|                 kilel tőle minden embert a hideg.~– Kardosné, aztán
1468       6|                Kardosné, aztán csináljon a hölgyeknek éjszakára ágyat –
1469       6|         éjszakára ágyat – szólt Hátszegi a csaplárnéhoz.~– Lesz elég!
1470       6|                 tollam elég! – ígérkezik a jámbor asszony. – Szolgálhatok
1471       6|           Nyoszolya is van elég; ez lesz a nagyságos úré, az a nagyságos
1472       6|                 lesz a nagyságos úré, az a nagyságos asszonyé; ez meg
1473       6|               nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~– Lassan,
1474       6|             Nem-e? – kérdé elcsodálkozva a pusztai némber. – Hát micsoda?~–
1475       6|            biztatás.~– Hát ez így szokás a nagy uraknál? – szólt Kardosné
1476       6|               asszonyom, nagyon rángatva a vállait. – No, ezt ugyan
1477       6|                     De nagyságos úr, ott a betyárok nem fogják majd
1478       6|              ahogy Clementine észrevevé, a zsebpisztolyait is kirakta
1479       6|               zsebpisztolyait is kirakta a szobában az asztalon.~–
1480       6|                  az asztalon.~– Nem kell a nagyságos urat félteni az
1481       6|                  emberektől – vigasztalá a hölgyeket a csaplárné, miből
1482       6|                   vigasztalá a hölgyeket a csaplárné, miből azok azt
1483       6|             csavarni ha megtámadják; míg a csaplárné utána nem mondá
1484       6|                  végit: –, tud ő azoknak a nyelvén beszélni.~Henriette
1485       6|          foghatta, hogy mit tesz ez. Tud a zsiványok nyelvén beszélni!
1486       6|                  külön nyelvük van, mint a „Párizsi titkok” zsebmetszőinek?
1487       6|              hogyan beszél majd Hátszegi a zsiványokkal azoknak a nyelvén!~
1488       6|          Hátszegi a zsiványokkal azoknak a nyelvén!~A csaplárné tudta
1489       6|          zsiványokkal azoknak a nyelvén!~A csaplárné tudta már a rendet,
1490       6|           nyelvén!~A csaplárné tudta már a rendet, kulacsot töltött
1491       6|            rendet, kulacsot töltött tele a báró úr számára, odaállította
1492       6|                  húzott belőle, megtörlé a kulacs száját, s odatolta
1493       6|                kulacs száját, s odatolta a vén betyár elé, az megbillenté
1494       6|            betyár elé, az megbillenté rá a süvegét, s ivott belőle
1495       6|               kicsinyt; azzal továbbadta a többiek felé.~– No, öreg,
1496       6|               felé.~– No, öreg, hát jó-e a bor?~– A bor mindig jó.~–
1497       6|                  öreg, hát jó-e a bor?~– A bor mindig jó.~– Van-e elég?~–
1498       6|              isten, ami nincs! Fúj-e még a szél az aradi tömlöc ajtaja
1499       6|                aradi tömlöc ajtaja alatt a hasadékon?~– Fúj, akinek
1500       6|                   Születik-e még sok fia a várnagynak? (Mikor új rab