Fezejet

1501       6|          várnagynak? (Mikor új rab kerül a tömlöcbe, azt mondják: a
1502       6|                 a tömlöcbe, azt mondják: a várnagynak új fia született.)~–
1503       6|       keresztelik. (Értsd bottal.)~– Hát a köteles lyánya nem ment-e
1504       6|         kifejezés az akasztásra.)~– Csak a Csendes Marcit magasztalták
1505       6|       magasztalták fel.~– Mit beszélt ki a jámbor? (Azt nem kérdezte,
1506       6|                  vállalta két pajtásának a bűnét, hogy azokat kiúsztassa;
1507       6|                 fogták az üres pisztolyt a zsidóra, a zsidó maga is
1508       6|                üres pisztolyt a zsidóra, a zsidó maga is amazokra vallott,
1509       6|                   aki megijesztette, még a fiskárusnak is azt mondta.~–
1510       6|                  törődött ám vele. Mikor a siralomházba kitették, sem
1511       6|                rendes szomszédjai voltak a kóterben, én is az voltam
1512       6|                  tőlünk, megmondta, hogy a helyére ne eresszünk holmi
1513       6|          eresszünk holmi kapcatolvajt, s a tarisznyaszögét eltestálta
1514       6|               tarisznyaszögét eltestálta a Fekete Jancsinak; az legjobb
1515       6|               van, mert ott nem penészes a fal. Nekem meg elhagyta
1516       6|                  fal. Nekem meg elhagyta a bundáját. Ez a tied lesz,
1517       6|                  elhagyta a bundáját. Ez a tied lesz, Ripa, mihelyt
1518       6|                  alatt legjobban bedúdol a szél. (Hiába raktuk ám be
1519       6|                 mégiscsak bedúdolt! Igaz a!) Eljött azután a tisztelendő
1520       6|                   Igaz a!) Eljött azután a tisztelendő is, mondta neki,
1521       6|               neki, hogy gyónjék meg, de a Marci csak nem hagyta magát
1522       6|                elviszi. Nem akarta hinni a Marci az ördögöt: „sokat
1523       6|              aztán csak addig kopogtatta a pap szemenszedett szóval,
1524       6|                 hát, nem nyomja-e valami a lelkét, csak azt mondta,
1525       6|             paprikás gulyáshússal, ahogy a vén Ripa szokta azt csinálni
1526       6|                  Nekem kellett felmennem a porkoláb konyhájába, s elkészítenem
1527       6|               konyhájába, s elkészítenem a jó gulyáshúst, ahogy ismertem
1528       6|           gulyáshúst, ahogy ismertem már a szája ízit; jóizűen evett
1529       6|               ízit; jóizűen evett belőle a lelkem; engem is váltig
1530       6|                  énnekem olyan szűk volt a torkom, mintha az én nyakamról
1531       6|               rajta. Mikor aztán előállt a szekér, mondták neki, hogy
1532       6|          készüljön, odaadott egy húszast a porkolábnak: „ugyan, édes
1533       6|                 futtasson el valakit ide a szomszédba egy ital borért;
1534       6|            nyomtassam valami itallal azt a zsíros ételt, megvárnak
1535       6|                Meg is várták szépen, míg a borral előjöttek, azt felhajtotta;
1536       6|               ezüst húszast, megköszönte a porkolábnak hozzá való szívességét; „
1537       6|                 azzal szépen felült maga a szekérre a pappal szembe,
1538       6|            szépen felült maga a szekérre a pappal szembe, s ráhagyott
1539       6|                neki. Akik azután látták, a hajdúk, azok beszélték,
1540       6|                odaki érve, amint felállt a szekérbe, odafordult a nagy
1541       6|           felállt a szekérbe, odafordult a nagy sokasághoz; szép magas,
1542       6|                ahogy kellett; odafordult a főpostamesterhez, aki az
1543       6|         embereket elevenen szállítja fel a másvilágba: „No, Gábor mester,
1544       6|                   mindig zivatar támad!” A hóhér nem tudott neki rá
1545       6|                 én is utoljára látom ezt a szép napvilágot.”~A vén
1546       6|                  ezt a szép napvilágot.”~A vén betyár egész a szeméig
1547       6|          napvilágot.”~A vén betyár egész a szeméig lenyomta erre a
1548       6|                  a szeméig lenyomta erre a süvegét, s kellett neki,
1549       6|            süvegét, s kellett neki, hogy a kulacstól kérjen tanácsot.~
1550       6|                 kérjen tanácsot.~Odabenn a csaplárné szemeit törülte,
1551       6|                  ismertem volna – felelt a menyecske –, nagyon is jól
1552       6|                csak úgy folyt az ajkáról a szép nóta, nem lehetett
1553       6|                 voltam, engem is megvert a két szeme; akkor csinálta
1554       6|                szeme; akkor csinálta azt a nótát: „Mikor ez a rozmaringszál
1555       6|          csinálta azt a nótát: „Mikor ez a rozmaringszál kivirít: akkor
1556       6|               akkor leszek kedves rózsám a tiéd!” Egy szál rozmaring
1557       6|                  Egy szál rozmaring volt a kalapja mellett, azt nekem
1558       6|            belőle. Hanem nagy volt benne a csalfaság. Tudja, nagyságos
1559       6|              Tudja, nagyságos asszonyom, a rozmaring sohasem virít;
1560       6|                 eszmét táplálgatja, mely a paloták úrnőjének oly nagyon
1561       6|                örökzöld rozmaringbokrot, a falusi menyasszonyok egyszerű
1562       6|                 egzotikus asclepiast …~– A nagyságos úr sokszor danolta
1563       6|                 s ismét vígan mosolyogva a csaplárné –, ha a hegedűje
1564       6|             mosolyogva a csaplárné –, ha a hegedűje vele volna, nem
1565       6|                  hogy elő ne venné, mert a vén Ripa is tudja a nótáit.
1566       6|                 mert a vén Ripa is tudja a nótáit. Tetszik tudni, hogy
1567       6|              nótáit. Tetszik tudni, hogy a nagyságos úr igen jól hegedül?~
1568       6|              igen szépen tudja; nincs az a cigány, aki kitenne rajta.
1569       6|                 az sokat megríkatja majd a nagyságos asszonyt.~Lénárd
1570       6|            asszonyt.~Lénárd valóban erre a tárgyra vitte a beszélgetést
1571       6|             valóban erre a tárgyra vitte a beszélgetést a vén betyárral.~–
1572       6|             tárgyra vitte a beszélgetést a vén betyárral.~– Nem maradt-e
1573       6|                maradt-e valami új nótája a Marcinak?~– Maradt biza,
1574       6|            Marcinak?~– Maradt biza, amit a tömlöcben csinált; a verse
1575       6|                amit a tömlöcben csinált; a verse is gyönyörű annak:~„
1576       6|         könnyeimet. „~Te, Bandi, fújd el a nagyságos úr előtt a tilinkódon,
1577       6|                  el a nagyságos úr előtt a tilinkódon, megtanítottalak
1578       6|   megtanítottalak már rá.~E szóra egyike a fiatalabb legényeknek előkereste
1579       6|              előkereste dolmánya ujjából a kis bodzafa sípot, mely
1580       6|              mentegetőzés nélkül elfújta a nagyon szomorú nótát.~Lénárdnak
1581       6|                Margarinak;~– Keresse elő a hegedűmet a hintóból, s
1582       6|                  Keresse elő a hegedűmet a hintóból, s hozza be.~A
1583       6|                  a hintóból, s hozza be.~A szegény Margarit majd a
1584       6|                  A szegény Margarit majd a hideg lelte ki erre a parancsszóra.
1585       6|               majd a hideg lelte ki erre a parancsszóra. Ez ideig folyvást
1586       6|          parancsszóra. Ez ideig folyvást a kocsiszínben kucorgott,
1587       6|              szentül azt hivén, hogy itt a zsiványok úgyis mindenkit
1588       6|                 így megmarad. S most ezt a tervét egészen semmivé teszi
1589       6|             tervét egészen semmivé teszi a báró azzal, hogy kényszeríti
1590       6|           kényszeríti előjönni. Még majd a zsiványok azt fogják hinni,
1591       6|                  először van száz forint a zsebében tegnapelőtt óta,
1592       6|                  csárdába vetődni.~De mi a patvart is akar most az
1593       6|                  patvart is akar most az a báró azzal a hegedűvel?
1594       6|                akar most az a báró azzal a hegedűvel? Aztán milyen
1595       6|            hegedűvel? Aztán milyen is az a hegedű? Hisz az ember, mikor
1596       6|             hosszúkás bádogtokot, amiben a kengyelesi jószág mérnöki
1597       6|              Eredj te, Bandi, keresd meg a hintóban.~De már ezt Margari
1598       6|                 ezt Margari nem engedte! A hintóhoz közel jönni a betyárnak!
1599       6|                   A hintóhoz közel jönni a betyárnak! Hogy ott valamit
1600       6|                  valamit megkeressen! Ez a nagyságos úr tisztán búcsút
1601       6|                  búcsút vett az eszétől. A hintóban van Margarinak
1602       6|               bizonyos, hogy azt ellopná a betyár. Inkább megkeresi
1603       6|                Inkább megkeresi maga azt a hegedűt.~Valahogy aztán
1604       6|                ajtón keresztül nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő nem
1605       6|              keresztül nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja
1606       6|              akármelyik méltóságos úrnak a magáé. Azzal megint visszaszökött
1607       6|               Azzal megint visszaszökött a fészerbe; pedig oda meg
1608       6|                meg mindenütt csurgott be a zápor a tető hiányosságain.
1609       6|            mindenütt csurgott be a zápor a tető hiányosságain. De mikor
1610       6|                van.~Lénárd báró elővette a marokentokból a pompás Straduariot,
1611       6|                 elővette a marokentokból a pompás Straduariot, hírhedett
1612       6|                  egyetlen hagyományát, s a betyár tilinkója után rögtön
1613       6|              után rögtön utána húzta azt a szép, búskomor dallamot,
1614       6|            búskomor dallamot, melyre már a harmadik eljátszáskor annyi
1615       6|                 bámulatra való volt!~Még a vén Ripa is lelkesedésbe
1616       6|               pedig kevés öröme lehetett a hangjában, nagyon rekedt
1617       6|                   nagyon rekedt volt az.~A báró, mikor már egyszer
1618       6|                 már egyszer kezében volt a hegedű, nem érte be egy
1619       6|                egy nótával, egyik dallam a másikat csalta elő, azok
1620       6|                 másikat csalta elő, azok a búskomor hajdani dallamok,
1621       6|                 keltek nyirettyűje alól, a legremekebb változatokban.
1622       6|              ilyen hangversenyt, mint ez a rongyos csárda.~Henriette
1623       6|            dallamokat. Ha valami, úgy ez a pillanat volt az, melyben
1624       6|                örömét egy előkelő úr, ki a szalonok légkörében nevelkedett,
1625       6|                  ez alkalomra?~Mikor már a szegénylegények nagyon bele
1626       6|             nagyon bele kezdtek énekelni a zenébe, Hátszegi abbahagyta
1627       6|              zenébe, Hátszegi abbahagyta a hegedülést; elcsukta a hangszert
1628       6|        abbahagyta a hegedülést; elcsukta a hangszert ismét hosszú ládikójába;
1629       6|              hosszú ládikójába; elővette a tárcáját, azt szemük láttára
1630       6|                  hogy csak úgy repkedett a sok ezres bankjegy benne,
1631       6|            tízpengőst, mint mondá, azért a szép nótáért, amire őt tanították,
1632       6|                asszonyság már aludni fog a mellékszobában, s a zaj
1633       6|                  fog a mellékszobában, s a zaj találja riasztani; ők
1634       6|               hol találjanak fekvőhelyet a háznál.~A betyárok ellenvetés
1635       6|         találjanak fekvőhelyet a háznál.~A betyárok ellenvetés nélkül
1636       6|               ellenvetés nélkül megitták a maradék bort, eltették a
1637       6|                 a maradék bort, eltették a bankjegyeket, nem is nagyon
1638       6|                Odakinn aztán felkeresték a fészert, annak a padlására
1639       6|             felkeresték a fészert, annak a padlására felfeküdtek; Margarinak
1640       6|          Margarinak egész éjjel vacogott a foga. Ő ott volt elbújva
1641       6|                  nem merte reggelig ütni a fejét a köpönyegek közül.~
1642       6|              merte reggelig ütni a fejét a köpönyegek közül.~Hátszegi
1643       6|              leterítette az úti bundáját a hosszú asztalra, s arra
1644       6|              zárta be belülről, még csak a pisztolyait sem rakta ki
1645       6|                 sem rakta ki maga mellé.~A mellékszobában pedig a csaplárné
1646       6|                   A mellékszobában pedig a csaplárné a ládán ülve,
1647       6|         mellékszobában pedig a csaplárné a ládán ülve, elővette kerekes
1648       6|             guzsalyát, és elkezdé azokat a tüneményes regéket mesélni
1649       6|               tüneményes regéket mesélni a nagyságos asszonynak, amiknek
1650       6|                 boldogtalan szerelméről. A guzsalykerék egyhangú pörgése
1651       6|                  csendes álmat, mint itt a pusztai csárda födele alatt …~
1652       6|               itt senkinek sem vágták el a nyakát az éjszaka, rávitte
1653       6|               nyakát az éjszaka, rávitte a kíváncsiság, hogy megkérdezze,
1654       6|                vajon miféle viszony köti a nagyságos urat mégis olyan
1655       6|              mégis olyan különösen ehhez a csárdához, hogy már olyan
1656       6|                 azután megtudta, hogy ez a csárda itten, meg a körülfekvő
1657       6|              hogy ez a csárda itten, meg a körülfekvő puszta itt mind
1658       6|               körülfekvő puszta itt mind a nagyságos úré, hogy attól
1659       6|              haszonbért fizetnek, s hogy a nagyságos úr nem a haszonért
1660       6|                  hogy a nagyságos úr nem a haszonért tartja ezt, hanem
1661       6|              haszonért tartja ezt, hanem a pompás nádas tavak miatt,
1662       6|                fognak szállni, azok mind a nagyságos úr jószágain levő
1663       6|                  házak és vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal
1664       6|                van, s csak egyik házából a másikba megy által.~Másnap
1665       6|                  által.~Másnap véget ért a magyarországi róna, mindig
1666       6|             hámorok is férje tulajdonai. A bányásztisztek transzparentekkel
1667       6|              átlépték az erdélyi határt. A táj gyönyörű, mosolygó,
1668       6|                  szinte nem hasonlítanak a nálunk ismertekhez. Clementine
1669       6|           Clementine megkérdezte egyszer a kocsistól, hogy mit jelentenek
1670       6|                 hogy mit jelentenek azok a keresztek. Hanem azután
1671       6|                 ütöttek valamikor agyon; a babonás kegyelet az ilyen
1672       6|                szokta örökíteni; azoknak a története van felírva a
1673       6|                  a története van felírva a jelfákra. Az utazó csupa
1674       6|               regények közt halad végig.~A völgyek mindig összébb szorulnak,
1675       6|              meredeken visz föl, azalatt a beszédbe belehozott kocsis
1676       6|               Itt minden völgynek megvan a maga rémregénye, a maga
1677       6|                megvan a maga rémregénye, a maga nyomasztó kísértete.~
1678       6|            szabva mindegyik, abban lakik a család és a majorság együtt.
1679       6|                  abban lakik a család és a majorság együtt. A templom
1680       6|             család és a majorság együtt. A templom néhol messze a falun
1681       6|                   A templom néhol messze a falun kívül, mintha két
1682       6|          elszórva állt meg egy-egy bokor a gyetőn, még kalyibának sincs
1683       6|                takarítá be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el
1684       6|               közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy felrakta azokat
1685       6|                fölé nem épült híd, hanem a sekélyeken szokás szekérrel,
1686       6|                fénye világít messzire, s a gépies zörgés egyhangú kongása
1687       6|                egyhangú kongása veri fel a csendet, mely tovább ismét
1688       6|               csendet, mely tovább ismét a rohanó patak mélyen hangzó
1689       6|                 melynek óriás hegyei még a kilátást is elrejtik szemei
1690       6|                  szűk völgykanyarulatnál a táj kétfelé nyílik, a két
1691       6| völgykanyarulatnál a táj kétfelé nyílik, a két sötét bükkerdővel ruházott
1692       6|            keretbe foglalt kép, tűnt elő a hídvári hastély alakja;
1693       6|               hegyi patak fut keresztül. A hold éppen ott állt a vár
1694       6|         keresztül. A hold éppen ott állt a vár tornya felett, mintha
1695       6|              tornya felett, mintha annak a hegye tartaná odatűzve,
1696       6|                patakot és völgyet – csak a menyasszony szívét nem.~
1697       7|                                          A Lúcsia barlang~Volt ezelőtt
1698       7|           Eszerint apákról fiakra szállt a tudomány, beleházasodtak,
1699       7|               gondos szülék belenevelték a fiaikat; egész életmód volt
1700       7|                nyomukba nem jöttek, hogy a hatóság és a község szemei
1701       7|                jöttek, hogy a hatóság és a község szemei előtt rejtve
1702       7|    hozzávegyítése nélkül: úgyhogy azokat a körmöciektől vagy gyulafehérváriaktól
1703       7|            készítettek.~Igaz, hogy ebből a közönségnek kára nem támadt,
1704       7|            támadt, de annál nagyobb volt a kincstárnak.~Ez a vidék
1705       7|           nagyobb volt a kincstárnak.~Ez a vidék itt Zalatnától Verespatakig
1706       7|          Verespatakig mind viselős azzal a nemes érccel, amit valami
1707       7|                  csak chimérának” nevez.~A bányákat magányosok míveltetik,
1708       7|        magányosok míveltetik, mindenfelé a patakok mentében egész sorozatait
1709       7|            érctörőknek; egyik csinosabb, a másik rongyosabb, némelyiknek
1710       7|                vagy aranya, az nyugszik, a többi nagy gondolkodva hullatja
1711       7|                 hullatja kopogó kallóit, a völgyek oldalait századok
1712       7|              mind arany volt valaha.~Még a rómaiak kezdték el a bányákat
1713       7|                 Még a rómaiak kezdték el a bányákat megnyitni, kiknek
1714       7|      rabszolgájuk; elébb megtüzesítették a követ, azután ecetet öntöttek
1715       7|                  rá, úgy porhanyították, a többit végezte a rabszolga
1716       7|         porhanyították, a többit végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~
1717       7|               évenkint tizenkét mázsára. A magányvállalkozók tartoznak
1718       7|              magányvállalkozók tartoznak a kilúgzott aranyat az abrudbányai
1719       7|                  gyanítani sem lehetett.~A kincstár egy font poraranyért
1720       7|               egy font poraranyért fizet a bányásznak négyszáznegyvennégy
1721       7|               minden ázsió nélkül.~Tehát a bányászok azt gondolták
1722       7|           gondolták ki, hogy ők majd ezt a pénzt maguk verik ki, s
1723       7|                 érdeklett felek végezték a műtét körüli munkát; belőlük
1724       7|               felfelé indulva Bucsumnak, a sötét égerfákkal benőtt
1725       7|               amik úgy szeretik lábaikat a vízben föröszteni, két lovagot
1726       7|           föröszteni, két lovagot látunk a hegyek felé haladni, az
1727       7|                 öles termetű oláh férfi, a másik egy fiatal, délceg
1728       7|                  tüsző köríti pongyolán, a régi római thoraxokra emlékeztető;
1729       7|                  csüng alá ajkai felett. A nyeregben egy durva zsák
1730       7|               megtömve valami súlyossal, a zsákon keresztbe fektetve
1731       7|                van egy hosszú lőfegyver.~A lovagló némber kisded, bozontos
1732       7|                 visszatartani. Ez egyike a hírhedett oláh szépségeknek;
1733       7|            állíthatnák oda; s hozzá azok a villogó szemek, az az életpiros
1734       7|                  az életpiros szín, azok a szénfekete szemöldökök valódi
1735       7|                  ideált alkotnak belőle.~A festői viselet még emeli
1736       7|            tapadó redői kérkedni engedik a termet szoborszerű idomait,
1737       7|                  nagyságú füles aranyok, a felső sorban apró bizánciak.~
1738       7|                   Amint lovaglás közben (a hölgy férfi módra ül a nyeregben)
1739       7|                   a hölgy férfi módra ül a nyeregben) az eleven színekkel
1740       7|              katrinca feltüremlik, látni a piros szattyán csizmát,
1741       7|                veretes török kés nyelét. A nyeregkápából mindkét oldalon
1742       7|                 fekete palaszirt tövében a kibugyogó forrásnál az elébb
1743       7|              öreg megállítja lovát, hogy a forrás mellé tett pománával
1744       7|                tett pománával megkínálja a fátát, s azután lovaikat
1745       7|              zablán keresztül, megszólal a leányhoz:~– Anica, mikor
1746       7|                   Anica, mikor beszéltél a Fatia Negrával?~– Éppen
1747       7|                  két nap óta itthon van. A jel ott volt az ablakomban.~–
1748       7|                  szólt közbe indulatosan a leány.~– Mi nem lehet? Azt
1749       7|         tegnapelőtt éjszaka ott találtam a három bagolytollat az ablakomban.~–
1750       7|                Szél vitte azt oda!~– Nem a szél hozta oda, mert az
1751       7|                 hárman, hogy mit jelent. A Fatia Negra beszélni akar
1752       7|               velünk, s mi megyünk hozzá a Lúcsiába.~– Az nem lehet,
1753       7|                  egész hónap hosszú idő, a hold is négyszer változik
1754       7|              azalatt. Sok szép leány van a hegyen túl is.~– Ah, nem.
1755       7|                  vagyok – szólt kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe
1756       7|                  szólt kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe nézve,
1757       7|                az öreg. – Fél is tetőled a Fatia Negra! – Azzal fiatal
1758       7|                magát nyergébe. – Nem fél a fekete pofa senkitől. Nem
1759       7|                pofa senkitől. Nem fél az a fehérvári kommendánstól
1760       7|         fehérvári kommendánstól sem, sem a krasznai főispántól, pedig
1761       7|                  nagy gondolkodva, utána a leány paripája nagy tüszkölve.~–
1762       7|            senkitől sem – felelgetett rá a fáta –, ne féljen a nagy
1763       7|       felelgetett rá a fáta –, ne féljen a nagy uraktól, ne féljen
1764       7|                 az ördögöktől, de féljen a leánytól, akit szerelmessé
1765       7|                 Megesküdött rá.~– Kinek? A papnak?~– Dehogy! Nekem.~
1766       7|                   nem.~– Vagy megrontják a boszorkányok, elszárad,
1767       7|       boszorkányok, elszárad, felpuffad, a béle összezsugorodik?~–
1768       7|    összezsugorodik?~– Nem.~– Mi lesz hát a büntetése, ha olyan esküt
1769       7|                 esküt szeg meg, amire se a pap, se a boszorkányok gondot
1770       7|                  meg, amire se a pap, se a boszorkányok gondot nem
1771       7|                 arcát. Ha egyszer elveti a fekete bársony maskarát
1772       7|                  fekete bársony maskarát a képéről, te sohasem ismersz
1773       7|                 emberbe, akinek még csak a képét sem láthatod soha.~–
1774       7|                 láthatod soha.~– Ismerem a hangjáról, a szíve dobbanásáról.~
1775       7|                     Ismerem a hangjáról, a szíve dobbanásáról.~Az öreg
1776       7|                  öreg oláh kacagott erre a szóra. Mikor az oláh kacag,
1777       7|                 van valami szomorú, mint a nótájában; kevés oka van
1778       7|                 nótájában; kevés oka van a nevetésre. Inkább gúnyolódás
1779       7|                   hogy megesküdtél vele (a gyertyánfánál!), azt csak
1780       7|          megkívánnám tőle, hogy legalább a képét mutassa meg; ne járjon
1781       7|                   fogadása tartja. Amint a maskarát leteszi a képéről,
1782       7|                 Amint a maskarát leteszi a képéről, meg van rontva
1783       7|                 szót sem az ördögök, sem a jólelkek.~– Az igaz – felelt
1784       7|                  egyszer démonokról volt a szó, akkor nem szeretett
1785       7|               mégsem állhatnám meg, hogy a képét meg ne lássam.~– Azt
1786       7|              csúf lehet.~– Nagyon szépek a szemei; úgy égnek, mint
1787       7|                  szemei; úgy égnek, mint a parázs.~– Mint a parázs.
1788       7|             égnek, mint a parázs.~– Mint a parázs. Talán éppen maga
1789       7|                 parázs. Talán éppen maga a dráku?~– Óh, nem a dráku!~–
1790       7|                  maga a dráku?~– Óh, nem a dráku!~– Próbáltad vele
1791       7|             amiben Szent György képe van a sárkánnyal?~– Megcsókolta,
1792       7|                  érezte meg.~– Próbáltad a három ujja hegyét rátetetni
1793       7|              három ujja hegyét rátetetni a rézfeszületre?~– Rátette,
1794       7|                  mondani rázkódás nélkül a „Domnye Zeut?” (Uram isten!)~–
1795       7|        beszélgetés alatt egészen leértek a völgybe a lovasok, s amint
1796       7|                egészen leértek a völgybe a lovasok, s amint a hegyi
1797       7|               völgybe a lovasok, s amint a hegyi patak itt ismét keresztülszelte
1798       7|               utat, többé nem folytatták a járt ösvényen a haladást,
1799       7|               folytatták a járt ösvényen a haladást, hanem félretérve,
1800       7|              haladást, hanem félretérve, a patak medrében léptettek
1801       7|               járásuknak nyoma maradjon, a sebes víz eltakarja utánuk
1802       7|          falevéllel és görgeteg kövekkel a lópatkó nyomta jeleket.~
1803       7|                  lópatkó nyomta jeleket.~A völgyvágány mindig szűkebb,
1804       7|            mindig szűkebb, mélyebb lett, a patak itt-ott apró zuhatagokat
1805       7|               már, miken ugratni kellett a lovakkal: azok már bele
1806       7|                 egyszerre négy ölet esik a víz, s ahogy ott a lovasok
1807       7|                  esik a víz, s ahogy ott a lovasok megállapodnak, tűnik
1808       7|            megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba egy malom van
1809       7|                  építve, melynek kerekét a sebesen lezuhanó víz hajtja.~
1810       7|                Ha idegen ember látná ezt a malmot, azt mondaná rá,
1811       7|                 bolond ember lehet ennek a molnárja, aki ezt ide építette;
1812       7|                másodszor, hogy éppen oda a vízesés alá van építve,
1813       7|                 ami olyan sebesen hajtja a kerekét, mint egy rokkáét,
1814       7|                rokkáét, lehetetlen, hogy a kő alatt minden liszt agyon
1815       7|              kevés őrletője akadhat itt!~A két lovag ideérve, leszállt
1816       7|              vezetve, s kötőféknél fogva a gallyakhoz kötve; azzal
1817       7|              kötve; azzal az öreg leoldá a nyeregből a zsákot.~– Segítsd
1818       7|                  öreg leoldá a nyeregből a zsákot.~– Segítsd a vállamra,
1819       7|            nyeregből a zsákot.~– Segítsd a vállamra, Anica.~Az öreg
1820       7|                legyen szüksége, valamint a zsák tériméjéről azt, hogy
1821       7|                 olyan nagyon lenyomhassa a vállát, hogy még a kezét
1822       7|           lenyomhassa a vállát, hogy még a kezét is neki feszítse a
1823       7|                 a kezét is neki feszítse a csipejének a nagy tartásban.~
1824       7|               neki feszítse a csipejének a nagy tartásban.~A leány
1825       7|             csipejének a nagy tartásban.~A leány azután leszedte a
1826       7|                  A leány azután leszedte a kápából a pisztolyokat,
1827       7|                azután leszedte a kápából a pisztolyokat, azokat övébe
1828       7|        pisztolyokat, azokat övébe dugta, a hosszú puskát vállára vetette,
1829       7|           vetette, s egy merész ugrással a szigetből a partra szökellve,
1830       7|              merész ugrással a szigetből a partra szökellve, délceg
1831       7|                  délceg léptekkel haladt a görnyedező öreg után azon
1832       7|                görnyedező öreg után azon a keskeny úton lefelé, mely
1833       7|                keskeny úton lefelé, mely a leírt malomig vezet.~A malom
1834       7|              mely a leírt malomig vezet.~A malom ajtajában állt egy
1835       7|                 egészen szükséges eszköz a molnármesterséghez.~Az öreg
1836       7|                    Sajátságos neme volna a köszöntésnek, ha nem hasonlítana
1837       7|      összebeszélt jelszócseréhez.)~Azzal a két jövevény belépett a
1838       7|                  a két jövevény belépett a malomba, melynek közepén
1839       7|                  kalimpálást vitt végbe; a kerék, a korong táncolt
1840       7|         kalimpálást vitt végbe; a kerék, a korong táncolt a középen,
1841       7|                  kerék, a korong táncolt a középen, a középkeréknek
1842       7|                korong táncolt a középen, a középkeréknek egypár foga
1843       7|              Elegen vannak.~– Segítsd le a vállamról ezt a zsákot!~–
1844       7|               Segítsd le a vállamról ezt a zsákot!~– Ugyan nehéz –
1845       7|              Ugyan nehéz – monda ez, míg a zsákkal birkózott. – Mennyi
1846       7|                 törökbúza.)~– Állítsd el a kereket!~A megszólított
1847       7|                    Állítsd el a kereket!~A megszólított szót fogadott;
1848       7|             fogadott; egy vasrudat dugva a gerendelyen keresztül, perc
1849       7|          keresztül, perc alatt megállítá a gépezetet, melynek garadjából
1850       7|               előkerülni.~Arra kiakasztá a középkorongot, mely a malomkővel
1851       7|          kiakasztá a középkorongot, mely a malomkővel vala összeköttetésben,
1852       7|    összeköttetésben, egy vasláncot, mely a gerendely körül volt csavarva,
1853       7|                  csavarva, beleakasztott a malomkő karikáiba, s mikor
1854       7|               mikor ez megvolt, feltette a zsákot a garadba, mindenestül.~(
1855       7|               megvolt, feltette a zsákot a garadba, mindenestül.~(Vajon
1856       7|             garadba, mindenestül.~(Vajon a zsákkal együtt őrlik itt
1857       7|                 zsákkal együtt őrlik itt a gabonát?)~Azután pedig az
1858       7|               pedig az öreg maga ült fel a garadba, s kezét nyújtá
1859       7|                  garadba, s kezét nyújtá a leánynak.~– Ugorjál fel,
1860       7|          leánynak.~– Ugorjál fel, Anica.~A leány segítség nélkül is
1861       7|                szökni; könnyű volt, mint a zerge.~– Pável! – szólt
1862       7|                   Pável! – szólt az öreg a legényhez. – Nem ment itt
1863       7|                    Nem ment itt előttünk a Fatia Negra?~– Még itt keresztül
1864       7|            tegnap. Két nap óta én vagyok a soros.~– Látod, hogy nincs
1865       7|                  itt! – monda bizonyozva a leány.~– Azért mégis itt
1866       7|               láthatatlanná tud is lenni a fekete pofájú, de tudtomon
1867       7|                az öreg, elhelyezve magát a garadban. – Ereszd el a
1868       7|                  a garadban. – Ereszd el a malmot!~(Tehát csakugyan
1869       7|                  őrletni.)~Amint azonban a gerendely újra fordulni
1870       7|         gerendely újra fordulni kezdett, a malomgépezet állva maradt,
1871       7|         malomgépezet állva maradt, hanem a malomkő, garadjával együtt,
1872       7|              csendesen süllyedni lefelé, a benne ülőkkel együtt, s
1873       7|               velök valami sötét üregbe; a lánc csikorogva tekeredett
1874       7|                Arra Pável újra megállítá a malmot, a láncot más karikába
1875       7|                 újra megállítá a malmot, a láncot más karikába akasztá,
1876       7|        megindított gépezet újra fölemelé a malomkövet; Pável hozzá
1877       7|          malomkövet; Pável hozzá igazítá a korongot, s ismét elkezde
1878       7|                  sötétségben veszett el.~A barlang fenekén ugyanazon
1879       7|                  folyott keresztül, mely a malmot hajtá, s oda facsöveken
1880       7|                két végénél lobogtak, ami a patakon átvezetett.~A barlang
1881       7|                ami a patakon átvezetett.~A barlang hátterében állt
1882       7|             szembántó veres fénnyel, míg a palával fedett kémény minden
1883       7|           szikrával elegy füst tódult ki a föld alatti éjszakába.~Az
1884       7|           időközönkénti taszítások miatt a sziklatalpazat rezgését
1885       7|                  rezgését lehete érezni.~A hídnál ismét állt egy fegyveres
1886       7|               érkezők jelszót váltottak, a kőépület ajtajánál szinte;
1887       7|          ajtajánál szinte; ott megállítá a leányt az öreg.~– No, most
1888       7|                én odabenn leszek, ülj le a kőpadra, és várj itt reám.~
1889       7|               kőpadra, és várj itt reám.~A leány nyűgösködve kérdezé:~–
1890       7|             mehetek egyszer én is be ide a házba?~– Annak csak hagyj
1891       7|             szólt büszke szemvillogással a leány. – Kinél vagyok azért
1892       7|                látott. Nekem magamnak is a hideg fut át minden bőrömön,
1893       7|             esküvéstől! – kiálta dacosan a leány. – Elmondom én, amit
1894       7|                 mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség legyőzte a leány
1895       7|                   Ez a nehézség legyőzte a leány vasakaratát.~Ily próbára
1896       7|             mérgében, s nagyon emlegette a „dráku”-t, aki pedig oláhul
1897       7|                 senki sem más, mint maga a nagyságos ördög.~Az öreg
1898       7|          felnyílt az épület vasajtaja, s a leány elsikoltá magát örömhangon:~–
1899       7|            elsikoltá magát örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és az
1900       7|             fejükről süvegeiket; valóban a Fatia Negra volt az.~Hogy
1901       7|              eszébe más, mint odarohanni a rejtélyes szeretőhöz, nyakába
1902       7|          Hagyjátok Anicát bejönni – szól a fekete álarcos –, én jótállok
1903       7|                 csontjait, koporsóját és a másvilági tüzet, ha valamit
1904       7|              vagyok rá! – szólt merészen a leány.~– Nem, Anica – monda
1905       7|              leány.~– Nem, Anica – monda a fekete álarcos –, te nekem
1906       7|            esküdjél – örök szerelmünkre.~A délceg hajadon gyöngyörtől
1907       7|       gyöngyörtől tikkadtan rogyott erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz
1908       7|           tikkadtan rogyott erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz térdre,
1909       7|                 kezét szorítva szívéhez, a másikat esküre tartá fel,
1910       7|                 pokolbeli visszsugárral, a sötét boltozatra emelve,
1911       7|        szerelmére kedveséhez, hogy soha, a kínpadon sem fog elárulni
1912       7|                  két garast fog az ember a markába esküvéskor, azt
1913       7|                  fejem sem olcsóbb, mint a tietek. Aki nem bízik hozzám,
1914       7|                 ahogy átkarolva tartotta a lyánt, bevitte magával az
1915       7|                  ruhába kellett öltözni, a magával hozottat pedig kívül
1916       7|                 s ezt veszi fel idekinn. A csempészet itt lehetetlen.~
1917       7|               csempészet itt lehetetlen.~A Fatia Negra, karját a lyán
1918       7|        lehetetlen.~A Fatia Negra, karját a lyán nyaka körül fonva,
1919       7|                  fonva, sorba vezette őt a föld alatti épület rejtélyes
1920       7|                rejtélyes szobáin, mikben a föld felettiek bálványa,
1921       7|            olvasztó.~Az izzó tűzből, ami a két külső ablakon keresztül
1922       7|                  külső ablakon keresztül a barlangba világított, itt
1923       7|                   itt semmi sem látszék, a szoba egyik szegletében
1924       7|                  meg az aranyat, ami már a tisztító kemencéből kikerült –
1925       7|             kikerült – szólt Fatia Negra a hozzátapadó leány nak. –
1926       7|          olvasztani.~– S honnét jön ebbe a tűz? – kérdezé a leány kíváncsian.~–
1927       7|                jön ebbe a tűz? – kérdezé a leány kíváncsian.~– A föld
1928       7|            kérdezé a leány kíváncsian.~– A föld alól, szerelmesem.~
1929       7|                  föld alól, szerelmesem.~A leány összeborzadt, pedig
1930       7|           összeborzadt, pedig hiszen nem a poklot értette az alatt
1931       7|             alatt Fatia Negra, hanem azt a kemencét, melynek erős fújtatói
1932       7|          kemencét, melynek erős fújtatói a kettős hengerbe hajtják
1933       7|                  az ércolvasztó hőséget.~A Fatia Negra órájára nézett;
1934       7|              Fatia Negra órájára nézett; a percek betöltek; egyszeri
1935       7|                  be, vállig fölgyürkőzve a melegben; mindegyik hosszúkás
1936       7|              kezében, s azokkal kétfelől a katlan mellé guggolt.~Erre
1937       7|               katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra egy vasfogóval
1938       7|                  vasfogóval félrefordítá a tégely csapját, s azon percben
1939       7|               sápadt fény kezde elömleni a szobán; az arany csurgott
1940       7|              csurgott ki vékony sugárban a tégelyből; az világított!~
1941       7|            fénnyel világítva maga körül. A két munkás egyenkint tartotta
1942       7|            munkás egyenkint tartotta alá a mintákat; a leány lélegzetét
1943       7|                 tartotta alá a mintákat; a leány lélegzetét visszafojtva
1944       7|            lélegzetét visszafojtva nézte a jelenetet. Nem hasonlított-e
1945       7|        vigyorognak fel rá?~Mikor azonban a munkának vége, a fekete
1946       7|                 azonban a munkának vége, a fekete arcú ismét visszatér
1947       7|              olvasztják meg az aranyat”; a leány rámosolyog; kár, hogy
1948       7|                 rámosolyog; kár, hogy az a fekete álarc nem tud mosolyogni.~
1949       7|                előjön ki zsákját odakinn a tisztító kemencénél átadta.~–
1950       7|                  zsákodban? – kérdi tőle a Fatia Negra.~– Egy mázsa
1951       7|                 meglássuk, mennyi belőle a tiszta arany.~– Tesz egypár
1952       7|               verni.~– Hol vesszük hozzá a mintát?~– Hoztam magammal,
1953       7|            mintát?~– Hoztam magammal, ma a gépbe is tesszük. Minden
1954       7|                  forintot nyerünk.~Ezért a találmányért az öreg Onuc
1955       7|                  öreg Onuc kezet csókolt a Fatia Negrának.~– Te derék
1956       7|            vezérünk lettél, másfél annyi a nyereségünk, mint azelőtt,
1957       7|                aranyaink, hogy nem lehet a császáriaktól megkülönböztetni.~
1958       7|          császáriaktól megkülönböztetni.~A leány maga is bódulni érzé
1959       7|          minháromnak meg kellett hajtani a fejét belépéskor, a szomszéd
1960       7|              hajtani a fejét belépéskor, a szomszéd szobába mentek
1961       7|                 úgy metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek, néhol
1962       7|                  mintába ömlöttek, néhol a lemez vastagabb volt kelleténél,
1963       7|          vastagabb volt kelleténél, s az a mi kárunk lett; most ez
1964       7|                  mi kárunk lett; most ez a gép egyformára lapítja valamennyit.
1965       7|               Nagyon olcsó! – kiálta fel a vén, ki tört báránybőr ködment
1966       7|                 Az álarcos felvett egyet a fényes aranylemezek közül.~–
1967       7|              Tudod-e, kedvesem, mi ennek a neve?~– Nem hallottam.~–
1968       7|                   Nem hallottam.~– Ennek a neve „Zain”. Hogy el ne
1969       7|                kemény papírszelet volna, a leány kézcsuklója körül
1970       7|                és hogy azt tőlem kaptad.~A leány kétkedve nézett rá,
1971       7|                  inkább marékkal szórnád a kivertet; erről még nyomunkra
1972       7|                tíz kettős aranyat ért az a karperec, aztán a csók is
1973       7|                 ért az a karperec, aztán a csók is kettős.~Az öreg
1974       7|             kettős.~Az öreg Onucnak mind a tízszer a nyelve hegyén
1975       7|              öreg Onucnak mind a tízszer a nyelve hegyén volt az a
1976       7|                  a nyelve hegyén volt az a szó: „vajon; domnule, feleséged
1977       7|                sem volt bátorsága azokba a sötét szemekbe tekinteni,
1978       7|                  félemlítőn villognak ki a fekete álarc réseiből.~A
1979       7|                 a fekete álarc réseiből.~A Fatia Negra ismét új géphez
1980       7|             nagyságú darabokat metél ki, a Fatia Negra megmutogatta
1981       7|                 Fatia Negra megmutogatta a leánynak, melyik orsó, melyik
1982       7|                  működik, mi kényszeríti a szivattyú köldökét alá s
1983       7|                  hogy támad légmentes űr a lemez alatt, melyre aztán
1984       7|                lemez alatt, melyre aztán a külső légnyomás súlyával
1985       7|                légnyomás súlyával ütődik a kerek metszőhenger; s hogyan
1986       7|                 egy forgantyú segélyével a gép mozgását gyorsítja vagy
1987       7|            felfogni nem bírja, s amikkel a Fatia Negra ismerős, őket
1988       7|                 Domne Zeu! – sóhajta fel a vén Onuc –, ha meggondolom,
1989       7|                  Két nap izzadtunk abban a munkában, amit most egy
1990       7|                 egy óra alatt elvégez ez a csoda. S mennyi emberkéz
1991       7|                hozzá! Hogy féltem, mikor a legelső tizenhat lat aranyocskámat
1992       7|               tizenhat lat aranyocskámat a kohóba tették, hogy sohasem
1993       7|                 jutott eszébe, hogy most a föld alatt van, ahol minden
1994       7|              megrovátkolák, mielőtt azok a sajtó alá kerülnének; szüntelen
1995       7|                 széles szíj tekergőzött; a szíj lejárt a padlat alá;
1996       7|               tekergőzött; a szíj lejárt a padlat alá; oda alant lakik,
1997       7|                  Mit ki nem találnak már a világon!~Anica pedig babonás
1998       7|                babonás félelemmel simult a Fatia Negra ölébe, kinek
1999       7|               haladva, lejutottak magába a pénzverdébe.~Egy roppant
2000       7|                 boltozatú terem közepén; a csavar fején hosszú lódítórúd