Fezejet

2001       7|                 legények taszíták előre; a lóduló gömb súlya alányomta
2002       7|              lóduló gömb súlya alányomta a csavart, s az egy perc alatt
2003       7|               egy perc alatt odasajtolta a két acélminta közé az alája
2004       7|             aranyat, az egyik minta volt a boldogságos Szűzanya képe,
2005       7|               boldogságos Szűzanya képe, a másik a fejedelem páncélos
2006       7|       boldogságos Szűzanya képe, a másik a fejedelem páncélos ábrája.
2007       7|               fejedelem páncélos ábrája. A nyomás után a két acélminta
2008       7|           páncélos ábrája. A nyomás után a két acélminta ruganyos lökése
2009       7|                 magától feltaszítá ismét a csavart, az izmos két férfi
2010       7|                  rögtön kilökte helyéből a sajtolt aranyat, s másikat
2011       7|                  aranyat, s másikat tolt a minta alá. A vert arany
2012       7|                másikat tolt a minta alá. A vert arany magas halomban
2013       7|                magas halomban hevert már a gép előtt; a munkások lábaikkal
2014       7|                  hevert már a gép előtt; a munkások lábaikkal tolták
2015       7|                 Valami bűbájos van ebben a látványban!~Két szegény
2016       7|                Két szegény ember, ki tán a mindennapi kenyérért dolgozik;
2017       7|          dolgozik; hogy veri halomra azt a szemfényvesztő ércet, amibe
2018       7|               mindenki szerelmes odafenn a földön, s amiért olyan sok
2019       7|             vászon erszényekbe töltögeti a pénzt, melynek olyan különös,
2020       7|            melynek olyan különös, rekedt a hangja. Nem harangnak való,
2021       7|             egymásnak emlékül? – kérdezé a Fatia Negra Anicától.~A
2022       7|                  a Fatia Negra Anicától.~A leánynak tetszett az ajánlat.~
2023       7|            leánynak tetszett az ajánlat.~A munkásokat félreállíták
2024       7|                  munkásokat félreállíták a gép mellől, s a két ólomgomb
2025       7|             félreállíták a gép mellől, s a két ólomgomb végéhez Anica
2026       7|                ólomgomb végéhez Anica és a Fatia Negra álltak. Az álarcos
2027       7|                   hogy vigyázzon, nehogy a visszatérő gép mellét megüsse;
2028       7|               mert az halálos ütés. Mire a leány, mintegy büszkén kérkedve
2029       7|              várta be hátrahajolva, hogy a gép rúdja egészen visszajöjjön,
2030       7|              visszalökte, aminek az lett a következése, hogy az acélrugó
2031       7|                 az acélrugó nem lökte ki a mintában fekvő kész aranyat,
2032       7|             kettősen volt meg rajta mind a Szűz Mária-kép, mind a fejedelmi
2033       7|              mind a Szűz Mária-kép, mind a fejedelmi alak.~A vén Onuc
2034       7|                   mind a fejedelmi alak.~A vén Onuc odaugrott Anicához,
2035       7|              innen, bolond! Még elrontod a gépet; nem a te kezedbe
2036       7|                Még elrontod a gépet; nem a te kezedbe való az.~A Fatia
2037       7|                nem a te kezedbe való az.~A Fatia Negra pedig fölvevé
2038       7|                Fatia Negra pedig fölvevé a most már kiugrasztott aranyat,
2039       7|                már kettős kép van rajta.~A leány kíváncsian forgatá
2040       7|                nálad, az egész gubernium a nyakunkon van! Domnule,
2041       7|                  nem fogja azt Anica sem a fején, sem a nyakfüzérén
2042       7|               azt Anica sem a fején, sem a nyakfüzérén viselni, hanem
2043       7|                 nem beszéltél még afelől a pópával”, de csak nem merte
2044       7|                 hálateljesen csókolá meg a Fatia Negra kezét, mint
2045       7|                 azért az aranyért, hanem a határtalan bizalomért, amiben
2046       7|                 aranyon, és felfűzte azt a vékony fekete zsinegre,
2047       7|                  vékony fekete zsinegre, a kis feszület mellé, melyet
2048       7|                elbúsultan –, mármost, ha a fejeinket odatettük a leány
2049       7|                 ha a fejeinket odatettük a leány kezébe, ugyan iparkodjunk
2050       7|         haragítsuk magunkra!~Erre bejött a próbamester, egy fekete
2051       7|             tiszta aranyat adott át Onuc a pénzverdének, mennyit fog
2052       7|                  kivert pénzben, s ebből a pénzverde számára levonva
2053       7|                 te, domnule – szólt Onuc a Fatia Negrához –, tudod,
2054       7|           ismerek semmi írottat, de majd a fejemben kiszámítom, csak
2055       7|                   csak mondd meg előttem a számokat.~– Százhetvennyolc
2056       7|               tisztaságú, három százalék a költségekre. A mi aranyaink
2057       7|                  százalék a költségekre. A mi aranyaink nemes tartalma
2058       7|                fejében az öreg, felnézve a padlásra, s szemöldökét
2059       7|               felhúzva homlokára, s mire a Fatia Negra keresztülment
2060       7|               számadáson, ő is elkészült a fejében összevetettel, s
2061       7|                 fejében összevetettel, s a kimondott összeg az utolsó
2062       7|             utolsó töredékig összetalált a táblára írottal.~Azzal egymás
2063       7|                   Mármost számláltasd ki a pénzedet a számvevőmesterrel,
2064       7|                számláltasd ki a pénzedet a számvevőmesterrel, Onuc.~–
2065       7|             asszony verve jó; légy jelen a kiszámolásnál.~– Nem leszek
2066       7|                   ha felét nekem adod is a pénzednek, én nem hallgatom
2067       7|                  hallgathatom.~(Vinne el a bányarém! – dörmögé magában
2068       7|                  Onuc. – Hiszen éppen az a nagy baj; csak ne félnék
2069       7|                 két szemét, s ott maradt a pénzt számlálni a biztossal,
2070       7|                 maradt a pénzt számlálni a biztossal, mialatt Anica
2071       7|              biztossal, mialatt Anica és a Fatia Negra egy kis mellékszobába
2072       7|                hónap óta? – kérdé Anica, a kalandorfőnök térdén ülve. –
2073       7|              kívül senkinek sem akad meg a szeme? Vagy azt akarnád
2074       7|      asszonyhangot hallottam, lesütöttem a szememet, ahol rám mosolyogtak,
2075       7|                 az én bűbájos Anicámnál?~A leánynak nem volt módja
2076       7|               egyébről gondolkozni, csak a te szerelmedről. Én nem
2077       7|               fáradt, s észre sem veszem a munkát egész naphosszant,
2078       7|          százezrekkel megronthatnak most a másik szobában?~– Igen.
2079       7|                 vagy harámbasa?~– Valami a sok közül.~A leány sebesen
2080       7|         harámbasa?~– Valami a sok közül.~A leány sebesen járó lélegzettel
2081       7|               szólt:~– Végy fel engem is a csapatodba!~A Fatia Negra
2082       7|               fel engem is a csapatodba!~A Fatia Negra megdöbbent.~–
2083       7|                 meg akarom veled osztani a veszedelmet, amelyben élsz,
2084       7|            zivatart, melyben bujdokolsz, a sziklai odút, ahol leskelődve
2085       7|                  És miért nem? – kérdezé a leány, párducként villogó
2086       7|                az aztán rossz volna mind a kettőnkre nézve. Csak maradj
2087       7|              vagy magadnak is, nekem is.~A leány kivonta kebléből az
2088       7|                  imént kapott aranyat és a feszületet.~– Hallod, Fatia
2089       7|            Tudod-e, Fatia Negra, hogy ez a feszület az, amelyre megesküdtem,
2090       7|               szem; érzed, hogyan ver ez a szív itt arcodhoz közel?
2091       7|                 itt arcodhoz közel? Ezen a szíven nem jó feküdni két
2092       7|                   nesze, neked adom mind a kettőt.~– Miért teszed ezt,
2093       7|                 engemet nem ismersz még.~A leány sírva fakadt; a Fatia
2094       7|               még.~A leány sírva fakadt; a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel
2095       7|               domnule, hát te ki vagy-e?~A Fatia Negra megsimogatá
2096       7|                  Fatia Negra megsimogatá a leány haját, orcáit, s fülébe
2097       7|            türelmét nem állta már tovább a folt, biz az szétszakadt.~–
2098       7|          szétszakadt.~– Domnule? – kérdé a főnöktől. – Vajon emlékeznél
2099       7|               kérnélek, mikor volt annak a napja, hogy te férje lettél
2100       7|                 lettél az én leányomnak?~A Fatia Negra egy percig meglepetve
2101       7|                  egyszer eszedbe jut ezt a kérdést hozzám intézni,
2102       7|                  kérdést hozzám intézni, a fejed egy órával hamarább
2103       7|          válaszolt erre semmit, megfogta a leánya kezét, s vitte magával;
2104       7|                 jött, ismét visszajutott a malomba.~Lovaikat meglelték
2105       7|               Szép világos éjszaka volt; a Göncöl egészen megfordult
2106       7|           paripája jobban szeret sietni; a vert aranyat most már kétfelé
2107       7|            kétfelé osztották.~Mikor újra a Tyiatra Kalmanuj alá értek,
2108       7|              öreg halkan szólítá Anicát.~A leány hátranézett, s látta,
2109       7|                  tőled visszakapni, amit a Fatia Negra adott. Az én
2110       7|                  bolondok ne játsszanak.~A leány rosszabbat sejtett,
2111       7|              búsulj, visszaadtam azt már a Fatia Negrának. El sem hoztam.~
2112       7|                Anica szobájába belépett, a szentkép alatt, mely ágya
2113       7|             találta már felakasztva mind a hibás aranyat, mind a keresztet,
2114       7|               mind a hibás aranyat, mind a keresztet, amit két órával
2115       7|         keresztet, amit két órával elébb a Fatia Negrának adott.~Ennek
2116       7|                  bejárását kell ismernie a barlangnak, s jó tolvajkulcsokkal
2117       7|                  senkinek; ismét elrejté a két amulettet keblébe, s
2118       7|                   s most már büszke volt a Fatia Negrára.~
2119       8|                             Az erős Juon~A világ előtt olyan megfoghatatlan
2120       8|           sokszor, midőn azt mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti
2121       8|                 mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti egymást!
2122       8|               üres lelkek megszokják ezt a veszteséget, vagy kölcsönbe
2123       8|                   vagy kölcsönbe veszik; a nemes lélek tűr vele és
2124       8|               olyan kevéssé vagyunk hiúk a házasság után apró hibáinkat
2125       8|                mindegyikének fölfedezése a nőre nézve egy kis csendes
2126       8|                 hogy újra ne nőjön, mint a körömnek, arra azonban gondunk
2127       8|                azonban gondunk van, hogy a kinőtt köröm ne legyen fekete,
2128       8|                 az „én” az első személy, a „te” a második; nem gondolva
2129       8|                  az első személy, a „te” a második; nem gondolva arra,
2130       8|             kölcsönösen azt akarná, hogy a „te” legyen az első személy,
2131       8|                 az első személy, az „én” a második, az milyen szép
2132       8|             milyen szép élet volna. Mint a rejtelmes páros csillagok
2133       8|               járása, amiknek egyike nem a másik körül, hanem mindketten
2134       8|                 körül forognak. Talán ez a központ a szerelem.~Hiszen
2135       8|             forognak. Talán ez a központ a szerelem.~Hiszen a szerelem
2136       8|               központ a szerelem.~Hiszen a szerelem el is takargatja
2137       8|                 hát ahol az nincsen! Hol a gyermeket sírva vitték az
2138       8|                az oltárhoz, kétségbeesve a vőlegényi házhoz, undorral
2139       8|               vőlegényi házhoz, undorral a közös „mensa et toro” mellé,
2140       8|                egyikének hiszik, akiknél a pompa minden vágyat kielégít.
2141       8|              késő estig elsétált egyedül a várkert alatti park árnyékos
2142       8|               árnyékos útjain, hallgatva a mezőn dolgozó leányok danáit.~
2143       8|                  dolgozó leányok danáit.~A park végében volt a templom,
2144       8|              danáit.~A park végében volt a templom, azon innen egy
2145       8|              szegény emberé lehetett.~Ez a szegény ember volt a pópa.~
2146       8|                  Ez a szegény ember volt a pópa.~Henriette sokszor
2147       8|                hosszú fekete talárjában, a kis kertbe sietni; ott a
2148       8|                 a kis kertbe sietni; ott a tisztelendő férfi hosszú
2149       8|              hogy másnap és harmadnap és a nap minden órájában ott
2150       8|             forró délutánokon homlokáról a pópa, hogy szakasztja félbe
2151       8|              pópa, hogy szakasztja félbe a munkát kifáradtan, kapájára
2152       8|               meggyőződött róla, hogy ez a munka nem mulatság, hanem
2153       8|           egészen új tünemény volt, hogy a lelkész is kézi munkával
2154       8|              munkával törje magát; kinek a lelkek táplálékáról kellene
2155       8|            idegen volt, nem értett annak a nyelvén; míg egyszer a pópa,
2156       8|             annak a nyelvén; míg egyszer a pópa, észrevéve az úrnőt
2157       8|                 pópa, észrevéve az úrnőt a kerítésen át, igen szép
2158       8|                 öreget, hogy hagyja abba a munkát, s jöjjön át hozzá.~–
2159       8|              lehet, nagyságos asszonyom, a nagyságos úr megtiltotta
2160       8|           Mindenféle koldulásokkal. Majd a templom tetejét bontja meg
2161       8|               templom tetejét bontja meg a szél, majd a harangláb törik
2162       8|                  bontja meg a szél, majd a harangláb törik ki; egy
2163       8|                 az iskola leégett, azóta a falait benőtte a bogáncs,
2164       8|                   azóta a falait benőtte a bogáncs, a dászkál is odábbállt,
2165       8|                falait benőtte a bogáncs, a dászkál is odábbállt, nincs,
2166       8|                 is odábbállt, nincs, aki a gyerekeket tanítsa; aztán
2167       8|            hozzák mindazt rendbe?~– Mert a köznép renyhe, iszákos,
2168       8|                  köznép renyhe, iszákos, a nagyságos úr pedig fösvény.~
2169       8|            fösvény. Én nemigen válogatom a szót, mert én pap vagyok,
2170       8|          koplalni tud, az fel van mentve a hízelkedés terhétől, megmondtam
2171       8|              terhétől, megmondtam én azt a nagyságos úrnak szemébe
2172       8|                  is; azért is tiltott ki a kastélyból.~Henriette nem
2173       8|          kastélyból.~Henriette nem bírta a beszélgetést tovább folytatni
2174       8|            beszélgetést tovább folytatni a pópával, annyira felzavarta
2175       8|           annyira felzavarta kedélyét az a gondolat, hogy Hátszegi
2176       8|                embert, ki az Isten háza, a népnövelde számára koldul.
2177       8|           számára koldul. Jaj annak, aki a közügyeket koldulni hagyja!
2178       8|              közügyeket koldulni hagyja! A pap napszámbul él, a nép
2179       8|             hagyja! A pap napszámbul él, a nép azután természetesen
2180       8|                 természetesen rablásból.~A hölgy hirtelen félbeszakítá
2181       8|              hölgy hirtelen félbeszakítá a beszédet, jó éjt kívánt
2182       8|                  beszédet, jó éjt kívánt a pópának, s visszatért a
2183       8|                  a pópának, s visszatért a kastélyba.~Este fölkeresé
2184       8|            fáradtan jött meg éppen akkor a vadászatról.~– Egy kérésem
2185       8|             önhöz.~Hátszegit meglepte ez a szó. Első kérése volt ez
2186       8|                 szó. Első kérése volt ez a nőnek a férjtől.~– Parancsoljon
2187       8|              Első kérése volt ez a nőnek a férjtől.~– Parancsoljon
2188       8|              volna.~– Én szeretném ennek a népnek a nyelvét megtanulni,
2189       8|                 szeretném ennek a népnek a nyelvét megtanulni, mely
2190       8|                hozzám, ki útba vezessen; a helybeli pópa alkalmas volna
2191       8|                  ember ugyan egyetlenegy a világon, aki nekem megtorlatlan
2192       8|                hogy ha udvaromra beteszi a lábát, az ablakon vettetem
2193       8|                  reggel már hívatva volt a lelkész. Margari közölte
2194       8|            lelkész. Margari közölte vele a nagyságos asszony kívánságát,
2195       8|         nagyságos asszony kívánságát, ki a román nyelvet óhajtja megtanulni,
2196       8|          megtanulni, s majd torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondania,
2197       8|                olyan nyelvért, amit csak a parasztok beszélnek!~Rubán
2198       8|          beszélnek!~Rubán Tódor, ez volt a lelkész neve, rögtön ott
2199       8|                 neve, rögtön ott termett a hívatásra; bevezették az
2200       8|              őszinte arcú öregember volt a pópa; szép hosszú fehér
2201       8|                 ne csókoljon neki.~– Nem a szolga alázatossága ez úrnőjéhez –
2202       8|        alázatossága ez úrnőjéhez – monda a lelkész –, hanem a nép pásztorának
2203       8|                 monda a lelkész –, hanem a nép pásztorának tisztelete
2204       8|        kegyelméből leküldöz hozzánk néha a földre. Ne vegye ezt bóknak,
2205       8|             fáradságú hivatallal, mintha a kívánt tudományra különös
2206       8|                szüksége volna, mert hisz a nép nyelve ingyen is ráragad
2207       8|             fordítom arra, ami Istené és a népé, akik minálunk a legszegényebbek.~
2208       8|                 és a népé, akik minálunk a legszegényebbek.~E nap óta
2209       8|                van Hídvárott lenni; hogy a végzet azért törte meg szívét,
2210       8|                faluról falura járni néha a pópa társaságában, máskor
2211       8|               egész kisdedóvót alapított a vidék apróságai számára
2212       8|          szenvedéllyel szokott értekezni a pópával; ahhoz nagy bajjal
2213       8|         erélyesen visszautasítva, ki ezt a hivatalt is képes lett volna
2214       8|                honoráriumért; és mind ez a nemes emberbaráti szenvedély
2215       8|               kesztyűben járni.~Még maga a báró utasítá a tőzsért,
2216       8|                  Még maga a báró utasítá a tőzsért, kihez Henriette
2217       8|               ember.~Egy napon Henriette a szomszéd Ravacselbe lovagolt
2218       8|            persze az be nem vette, hanem a kuruzslóval kenette meg
2219       8|                  kuruzslóval kenette meg a gyomrát valami jótékony
2220       8|             ugyan nem tudott rajta, mert a nő mégiscsak meghalt, de
2221       8|                 akkorra szépen fenn volt a holdvilág, mire Hídvár felé
2222       8|                mindössze egypár óra volt a távolság a két helység között,
2223       8|               egypár óra volt a távolság a két helység között, ilyen
2224       8|          hazafelé. Az út kanyarogva visz a völgyben mindenütt, azért
2225       8|            mintha torony irányában menne a hegyeken keresztül. Hogy
2226       8|             járni, azt többször hallotta a parasztoktól, s ezúttal
2227       8|              nehogy az éjszaka ott lepje a völgyben.~Csakhogy ami út
2228       8|                ami út jó az öszvérnek és a poroszkának, azt nagyon
2229       8|        poroszkának, azt nagyon válogatja a jóféle angol paripa, mely
2230       8|                  szereti az egyik körmét a másik nyomába rakni; azután
2231       8|             rakni; azután meg száz lépés a síkon sokkal rövidebb út,
2232       8|               rövidebb út, mint huszonöt a meredeken. Ezt erősen tapasztalá
2233       8|               tapasztalá Henriette, mire a hegyi út tetejére felért,
2234       8|                  átizzadt, és reszketett a nehéz fáradságtól. Hegyi
2235       8|                az út terhesebb része még a lejtőn kezdődött, egyiránt
2236       8|               záporoktul mélyen kimosva; a görgeteg kő csúszik, gurul
2237       8|               görgeteg kő csúszik, gurul a ló lábai alatt, s előtte,
2238       8|                 közel az ösvényhez, hogy a nyeregben ülőnek félre kell
2239       8|               ülőnek félre kell hajtania a fejét, hogy a kőbe ne ütközzék,
2240       8|              kell hajtania a fejét, hogy a kőbe ne ütközzék, s a keskeny
2241       8|               hogy a kőbe ne ütközzék, s a keskeny ösvényen a lónak
2242       8|           ütközzék, s a keskeny ösvényen a lónak éppen csak az egyik
2243       8|             letenni van hely.~Egy percre a paripa megállt, mintha átallna
2244       8|              mely felett, féloldalt ülve a lovon, egészen függni látszott,
2245       8|                  gondolta ezt ki, amidőn a félénk paripa hátulsó lába
2246       8|                 lába megcsúszik, s abban a pillanatban ló és lovagnő
2247       8|        pillanatban ló és lovagnő lebukik a mélységbe.~Henriette tisztán
2248       8|              egész esés alatt; látta azt a rövid percig tartó rohamot,
2249       8|     sziklafalához súrlódva csúszott alá; a sebes súrlódásban leszakadtak
2250       8|                  súrlódásban leszakadtak a nyereg hevederei; egy percig
2251       8|                  kinyúló bokor fenntartá a rohamot, a másik percben
2252       8|               bokor fenntartá a rohamot, a másik percben a nehéz paripa
2253       8|                 rohamot, a másik percben a nehéz paripa terhével keresztültörte
2254       8|                 mindkét kézzel megragadá a bokor gyökereit, s ott maradt
2255       8|           gyökereit, s ott maradt rajta.~A ló még alább esett, s hanyatt
2256       8|           eszméleténél volt.~Két kezével a bokor gyökerébe kapaszkodva
2257       8|                 szerencséjére még mindig a kengyelben volt, s a nyereg
2258       8|              mindig a kengyelben volt, s a nyereg és kengyel szinte
2259       8|                 kengyel szinte fennakadt a bokor csutakjain, mik azt
2260       8|                bokor csutakjain, mik azt a paripa hátáról letépték;
2261       8|                 s azután nyugodtan nézni a halál szemébe. Innen úgysem
2262       8|              úgysem menekülhet meg, mert a hely távol van minden emberjárástól;
2263       8|       emberjárástól; éjszaka következik; a bokor lassankint engedni
2264       8|               annál hangosabban tevé azt a megszorult paripa. Hanyatt
2265       8|                  folytonosan hallatá azt a rémületes bőgést, melyet
2266       8|                 rémületes bőgést, melyet a kevésszavú nemes állattól
2267       8|            tetszék Henriette-nek, mintha a mélység fenekéről emberi
2268       8|       visszhangzanék fel, s alátekintve, a holdfénynél egy sötét alakot
2269       8|         szikláról sziklára ugrálva, mint a zerge, majd ismét egyik
2270       8|               majd ismét egyik rovátkról a másikra kapaszkodva közeledett
2271       8|           másikra kapaszkodva közeledett a veszélyes ponthoz, ahol
2272       8|               tartá az ember törekvését. A meredek falon alig volt
2273       8|              hogy szabadítaná meg onnan?~A férfi azonban egyre közelebb
2274       8|              borotválatlan arcát, mikről a havasi kecskepásztorra ismerni.
2275       8|             ujjai hegyével megragadni, s a következő pillanatban már
2276       8|                  s lába hegyét illesztve a párkányba, új lépcső után
2277       8|            Henriette egy perc múlva azon a helyen látta állni a pásztort.
2278       8|                azon a helyen látta állni a pásztort. Éppen egy öl magas
2279       8|                  Éppen egy öl magas volt a férfi, fejével elérte Henriette
2280       8|                   Egy kicsit félrelépett a ló, asszonyom, de már nem
2281       8|                 semmit. Kérlek, lépj ide a vállamra; ez a bokor nem
2282       8|                  lépj ide a vállamra; ez a bokor nem soká tart, mert
2283       8|                 mert csak boróka; gyönge a gyökere.~Henriette tétovázott.
2284       8|             képzeli az az ember, hogy őt a vállán leviheti.~– No, lépj
2285       8|            hányszor teszek én ilyen utat a mélységbe esett gödölyéimért,
2286       8|         önkénytelenül engedett; leszállt a férfi vállára; – arra az
2287       8|          átölelte, s úgy emelte le, hogy a delnő vállára ülhetett.~–
2288       8|            Henriette bámulva látta, hogy a bokor, melynek gyökerei
2289       8|                  alatt le nem szakadtak, a férfi kezének egy csavarintására
2290       8|                  csavarintására elválnak a sziklarepedéstől. Mit akarhat
2291       8|     sziklarepedéstől. Mit akarhat azzal?~A pásztor csak arra kérte
2292       8|                  pásztor csak arra kérte a delnőt, hogy ne féljen semmit,
2293       8|                 sem történhetik, s azzal a kitépett bokrot, mint egy
2294       8|              maga alá véve, s fél kézzel a sziklához nyomva, hátát
2295       8|                  sziklához nyomva, hátát a falnak vetette, s hirtelen
2296       8|                 alá hagyta magát csúszni a meredek falon.~Henriette
2297       8|             magát, azt hitte veszve van. A másik percben már szilárd
2298       8|                  már szilárd helyen állt a pásztor, s mosolyogva tekinte
2299       8|                 aljára levinni az úrnőt, a mélység alja eleven pázsittal
2300       8|              Azzal ismét felkapaszkodott a beékelt paripáig. Henriette
2301       8|                 vajon mit akarhat azzal?~A férfi odaérve a kétségbeesetten
2302       8|           akarhat azzal?~A férfi odaérve a kétségbeesetten kapálózó
2303       8|           elfogdosá, azután gúzzsal mind a négy lábát jó erősen összekötözé.
2304       8|         helyzetéből; – és lehozta azt is a völgybe. Ott kioldá lábait,
2305       8|                veszni.~– Te elbírtad azt a válladon? – kérdé Henriette
2306       8|                   Aligha van négy mázsa. A múltkori medve ötödfél volt;
2307       8|               Ezt olyan önérzettel mondá a pásztor, mintha a világ
2308       8|                  mondá a pásztor, mintha a világ minden részéből odejövőnek
2309       8|                  tudom, hogy te ki vagy. A dumnye barbatu, az urad
2310       8|                még csak olyan erős ember a világon, mint én vagyok.
2311       8|              Sokszor birkózott velem itt a gyepen, – fogadásbul. Egyikünk
2312       8|           fogadásbul. Egyikünk sem bírta a másikat földhöz vágni. A
2313       8|                 a másikat földhöz vágni. A nagyságos úr mélyebben tudja
2314       8|             nagyságos úr mélyebben tudja a fába vágni a fejszét, mint
2315       8|             mélyebben tudja a fába vágni a fejszét, mint én, de én
2316       8|             többet tudok emelni, mint ő; a nagyságos úr ököllel le
2317       8|                 úr ököllel le tudja ütni a bivalyt, de én meg agyon
2318       8|                  meg agyon tudom fojtani a medvét: hanem egymással
2319       8|                Juon ügyesen összetoldozá a szétszakadt nyeregszerszámot
2320       8|                  és kantárt; felnyergelé a paripát, mely még mindig
2321       8|               még mindig reszketett mind a négy lábán; lemosta fejéről
2322       8|              négy lábán; lemosta fejéről a véres tajtékot, megtörlé
2323       8|                 véres tajtékot, megtörlé a zsúrlódás okozta sebeket,
2324       8|              negyedóra alatt kivezetheti a járt útra, s félóra alatt
2325       8|             félóra alatt Hídváron leend.~A völgy rejtekeivel ismerős
2326       8|             rejtekeivel ismerős pásztor, a ló kantárát fogva elöl,
2327       8|                 bizton vezeté ki úrnőjét a hegyek nyílásaig, ahol a
2328       8|                 a hegyek nyílásaig, ahol a járt úttal ismét összetalálkozának.~
2329       8|             ismét összetalálkozának.~Ott a pásztor megcsókolá úrnője
2330       8|              Szeretem-e? – szólt büszkén a pásztor: s halkan tevé utána: –
2331       8|            ugrásokkal eltűnt, szökellve.~A paripa igyekezett hazafelé.
2332       8|                 halálveszélyes helyzete, a csodálatos segítő és az
2333       8|                  alig várta, hogy jöjjön a reggeli óra, melyben Rubán
2334       8|                Rubán Tódor fel fog jönni a kastélyba, hogy tőle a Juon
2335       8|             jönni a kastélyba, hogy tőle a Juon Táre felől kérdezősködhessék.~
2336       9|                                          A geinai leányvásár ~(Rubán
2337       9|               Hinné-e azt nagyságod, itt a meleg kandalló mellett ülve,
2338       9|          felterítve, hogy vannak emberek a világon, akik nem tudják,
2339       9|              akik nem tudják, hogy mi az a födél alatt alvás, akik
2340       9|                  alvás, akik nem ismerik a vetett ágyat, nem ismerik
2341       9|                 az evőeszközöket, de még a kenyeret sem, és talán mégis
2342       9|                  kivált esténkint, mikor a kecskenyájak a mély völgyekbe
2343       9|          esténkint, mikor a kecskenyájak a mély völgyekbe térnek vissza.~
2344       9|             egymással, hogyan él meg ott a havasok közt nyájaival együtt,
2345       9|               azután az erdők fenevadai, a medvék, farkasok ellen,
2346       9|                nem tudakozódik senki.~Ez a Juon, akit nagysád meg akar
2347       9|               mondok el belőle.~Volt itt a vlaskucai határban egy gazdag
2348       9|                 is nevezték másnak, mint a „gazdag Misule”.~Ennek volt
2349       9|                 ki magának szebb ideált. A Hátszegvidék különösen gazdag
2350       9|                futamodik, azt azután még a szomszéd vármegyékből sem
2351       9|               vármegyékből sem restellik a magyar urak felkeresni,
2352       9|                 idegeneket lát az utcán, a csúfját állítja ki az asszonyainak
2353       9|                  távol földről való urak a Gyecárt vagy Krivádiát látogatni,
2354       9|             Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép leány nem szeretett
2355       9|                 nem szeretett mást, mint a szegény kecskepásztort,
2356       9|          baltáján kívül semmije sincsen.~A gazdag Misule természetesen
2357       9|              hadnagya, ahhoz akarta adni a leányát.~Juonról azt híresztelték
2358       9|               amért úgy meg tudta igézni a leányát. A sok mendemonda
2359       9|                  tudta igézni a leányát. A sok mendemonda között azt
2360       9|             között azt is ráfogták, hogy a fenevadakat meg tudja babonázni,
2361       9|                 meg tudja babonázni, ért a nyelvükön, s tud velük mindenféléről
2362       9|       farkasokkal, medvékkel beszélgetni a gubájára letelepedve, ő
2363       9|       letelepedve, ő ült az egyik végén, a medve a másikon.~Az volt
2364       9|                  az egyik végén, a medve a másikon.~Az volt benne az
2365       9|              idáig elhurcolta még magát. A vén medve mellett volt még
2366       9|               nyalogatta.~Juon megszánta a kis gyámoltalan árvát, s
2367       9|               másnap már nem hallatszott a fájdalmas nyögés a barlangból,
2368       9|           hallatszott a fájdalmas nyögés a barlangból, bement érte:
2369       9|                  Akkor Juon pártul fogta a kis bocsot, s ölébe véve,
2370       9|           kecskeeméhez vitte szoptatóba. A kis fenevad szelíd állatok
2371       9|                 hozzászokott gazdájához; a medve különben is természettől
2372       9|                 Együtt járt-kelt vele és a nyájjal, segített neki a
2373       9|                 a nyájjal, segített neki a kecskéket összeterelni este,
2374       9|        bukfenceket hányt előtte, amikhez a medve pompásan ért, vagy
2375       9|             ölébe. Ha falatozásra került a dolog, leült Juon mellé;
2376       9|               övé. Azt is megtette, hogy a bogrács alá fát is hordott
2377       9|               bogrács alá fát is hordott a tűzre, mikor kukoricapuliszka
2378       9|                 s elég volt neki egyszer a száját megégetni, hogy többször
2379       9|          szaglása van, s rávezette Juont a közös zsákmányra, nagy melegben
2380       9|               nagy melegben hordta utána a gúnyáját, egy bundával több
2381       9|               más, akivel beszélne, mint a medve, s ha az ember az
2382       9|            Amellett azt is tapasztalhatá a medve rosszkedve perceiben,
2383       9|             megharagítják, rá tudja őket a szomszéd nyájakra uszítani;
2384       9|      medvekirállyá, s úgy csatangolja be a havasok rengetegeit.~És
2385       9|               szerette Marióra.~Van ezen a vidéken egy sajátságos népszokás:
2386       9|                egy sajátságos népszokás: a leányvásár.~A bihari havas
2387       9|                 népszokás: a leányvásár.~A bihari havas szomszédjában
2388       9|                  havas szomszédjában áll a Geina orom; ilyenkor az
2389       9|                 minden erdélyi havas, ha a hó letisztul róla. A mély
2390       9|                  ha a hó letisztul róla. A mély völgyeket patakok járják,
2391       9|                 miknek menetét kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból,
2392       9|          haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak rengeteg bükkerdőkkel
2393       9|             szálfenyők kezdik elfoglalni a tért, utóbb ezeket is felváltja
2394       9|                utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon, a borókafenyő,
2395       9|             felváltja a mostohább rokon, a borókafenyő, mentül feljebb,
2396       9|                  alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, utóbb csak
2397       9|            ormokon, végre az is elhagyja a tért, s nincs más a tetőn,
2398       9|             elhagyja a tért, s nincs más a tetőn, mint aszú fű, mely
2399       9|          Bizonyosan mondhatom, hogy ezen a helyen még madár is ritkán
2400       9|               maga naphosszant eláll ott a hegytetőn, botjára támaszkodva,
2401       9|                 támaszkodva, míg medvéje a völgyben málnát szed, s
2402       9|                  völgyben málnát szed, s a kecskéket őrzi, nem elszökéstől,
2403       9|                  hanem más fenevadaktól.~A kilátás valóban fölséges
2404       9|                 fölséges innen. Egyfelől a vulkáni hegyláncot látni,
2405       9|            másfelől Kolozsvár környékét, a gyulai havasokat, nyugotra
2406       9|            nyugotra pedig előttünk terül a sík Magyarország, ködös
2407       9|                 Juon? – kérdezém egyszer a kecskepásztort, kit reggel
2408       9|              közé bezárva soha.~– Vannak a síkon is emberek – mondám
2409       9|                   mondám én neki –, akik a szabad ég alatt élnek.~Fejet
2410       9|               alatt élnek.~Fejet csóvált a pásztor.~– Rab az, aki a
2411       9|                 a pásztor.~– Rab az, aki a rónán lakik.~Egy napján
2412       9|               nagyon élénk szokott lenni a Geina. Szent Iván-napra
2413       9|               Rézbányáról, Topánfalváról a mézeskalácsosok, lóhátra
2414       9|       csobolyóikkal, és sátorokat vernek a tisztáson, másnap aztán
2415       9|         tisztáson, másnap aztán tele van a hegytető vidám néppel, ekkor
2416       9|              vidám néppel, ekkor tartják a hírhedett leányvásárt.~Távolról,
2417       9|           Távolról, közelről összejönnek a leányos anyák felcicomázott
2418       9|         nyakukban, cifra szövött kendőik a lovak oldalára akasztva,
2419       9|            töltött párnák, festett ládák a nyeregben; azokat ott sorban
2420       9|               azokat ott sorban lerakják a sátorok alá, mint valami
2421       9|                vásárban, s azután jönnek a vevők, nyalka házasulandó
2422       9|          házasulandó legények, nézegetik a portékát, szóba ereszkednek
2423       9|                csimpolyaszóval lekísérik a legközelebbi kalugyerig,
2424       9|               hit szerint szentesíti ezt a frigyet.~Nagysád mosolyog
2425       9|           természetes magyarázattal bír; a havasok lakói pásztori életmódjuk
2426       9|             távol laknak egymástól, hogy a legközelebbi szomszéd félóráig
2427       9|                  szomszédjához. Amellett a fiatal leányok otthon ülnek,
2428       9|             fiatal leányok otthon ülnek, a fiatalság csak egyszer látja
2429       9|               látja egymást esztendőben, a geinai leányvásáron. A férjes
2430       9|                   a geinai leányvásáron. A férjes asszonyoknak már
2431       9|            asszonyoknak már aztán szabad a búcsúkra is eljárni, de
2432       9|                  búcsúkra is eljárni, de a leány otthon marad.~Persze,
2433       9|                 lett volna szükség éppen a Geinára vándorolni, hogy
2434       9|                  aztán úgy hozza magával a gazdagság büszkesége. A
2435       9|                  a gazdagság büszkesége. A parasztok között is vannak,
2436       9|               volna el az alkalmat, hogy a geinai búcsún az ő lyányát
2437       9|               legtüzesebbeknek, valamint a felesége sem élhetett volna
2438       9|              ingeit ki ne rakhatta volna a sátor alatt, s vagy tíz
2439       9|                  is megjelent ugyanakkor a vásáron Rézpatak felől jőve
2440       9|                  aztán dínomdánom. Ittak a pajtások, később egy-egy
2441       9|               beverte egypár kötekedőnek a fejét, aztán megint kibékültek,
2442       9|              szélesebb kedvük lett, csak a menyasszony volt szomorú.~
2443       9|             Mariórától egy csókot kapni.~A leány eltolta őt magától:~–
2444       9|             annak nem mondanád azt ugye?~A leány megvallotta igazán,
2445       9|                 lenni, mint én. Üssön el a kezemről, ha jobb legény.
2446       9|                te koldus kutya! Most van a leányvásár, most vedd el
2447       9|             agyon! Aranypénzzel töröm be a fejedet! – Hogy kacagott
2448       9|          sivalkodás támad az erdő felől, a sátrakból szalad a nép a
2449       9|                felől, a sátrakból szalad a nép a lovak felé, ládát,
2450       9|                 a sátrakból szalad a nép a lovak felé, ládát, hordót
2451       9|            rémületes hang kiáltja:~– Jön a medve! – Itt jön Juon a
2452       9|                  a medve! – Itt jön Juon a medvével!~Több biztatás
2453       9|      szembeszállni vele nem tanácsos. Az a nehány lakodalmas puska,
2454       9|             nehány lakodalmas puska, mit a legénység puffogtatni hozott
2455       9|                  aztán meg ilyen esetben a sok asszonynép elrémíti
2456       9|                  asszonynép elrémíti még a legjobb férfit is, egy perc
2457       9|       hanyatt-homlok rohant minden lélek a Geina tetőről a túlsó erdőbe,
2458       9|             minden lélek a Geina tetőről a túlsó erdőbe, otthagyva
2459       9|             ivószerszámot, úgyhogy midőn a medve és Juon kiugrottak
2460       9|                 medve és Juon kiugrottak a borókaerdőből, már akkor
2461       9|                 már akkor senki sem volt a Geinán. De valaki mégis
2462       9|               ott: Marióra, ő nem futott a futókkal, hanem elbújt a
2463       9|                 a futókkal, hanem elbújt a sátorban.~Futott előlük
2464       9|             Tóbica is, de minthogy lábai a méhsertől nehezen vitték,
2465       9|                könnyebb legyen, elhajítá a hosszú bőrerszényt, a sok
2466       9|           elhajítá a hosszú bőrerszényt, a sok arannyal. Juon pedig
2467       9|               felkapá azt, s megcsóválva a levegőben, mint egy parittyát,
2468       9|                hajítá rákiáltva:~– Nesze a pénzed, nagyszájú! Végy
2469       9|                 Juon vagyok egy baltával a kezemben is.~Azzal odament
2470       9|             ránézve aranyból, más semmi.~A medve azalatt szelíd pusztítást
2471       9|            szelíd pusztítást követett el a feldöntött mézes pogácsákban,
2472       9|            mondhatom nagysádnak, hogy ez a nő, kinek férjén kívül nincs
2473      10|                                          A fekete ékszer~Henriette-nek
2474      10|                  el magával, hogy miután a kalugyerben egy igaz résztvevő
2475      10|          barátnét is kell szerezni ebből a genre-ből, s ez senki sem
2476      10|               sem lesz más, mint Juonnak a felesége; az a nő, akiről
2477      10|              mint Juonnak a felesége; az a nő, akiről a férj olyan
2478      10|                felesége; az a nő, akiről a férj olyan büszkén mondja
2479      10|               még tökéletes gyermek.~Ezt a bizarr ötletet makacs következetességgel
2480      10|                 köröket kereste; azokban a falusi jámbor körökben találta
2481      10|       visszavonult bányász szokott lenni a főfő tekintély: neki azok
2482      10|          tekintély: neki azok tetszettek a legjobban.~Férje csak mosolygott
2483      10|                  ahogy tetszik. Eljárhat a parasztok fonókáiba, rodináiba,
2484      10|            parasztokról; gyönyörködhetik a bozontos emberek áldásaiban;
2485      10|              emberek áldásaiban; az oláh a hálálkodásokkal nagyon adakozó.
2486      10|                  is, hogy eljárjon velem a velünk egyrangú családokhoz,
2487      10|                is az ideje. Kolozsvárott a főnemesség gyülekezni kezd
2488      10|           főnemesség gyülekezni kezd már a nyárszak vége felé; ott
2489      10|           ostromolnak; én kegyed számára a legújabb divatú ruhákat,
2490      10|            sokkal több előöröme van arra a falusi batyubálra, amit
2491      10|                  falusi batyubálra, amit a borfalvi özvegy papné rendez
2492      10|             borfalvi özvegy papné rendez a házánál; kegyed oda meg
2493      10|        ábrándokból le találja szállítani a valódi, durva prózai való,
2494      10|               férje.~Ilyenformán beszélt a gyermeknőnek Hátszegi, mikor
2495      10|          összejött vele. Csak néha, mert a nap legnagyobb részében
2496      10|                úgynevezett mézeshetekben a férj és nő soha egy félórát
2497      10|       boldogságuk.~Egy időben Déván járt a kalugyer, mikor onnan visszajött,
2498      10|        visszajött, sokat tudott beszélni a nagyságos asszonynak egy
2499      10|          hivatalt visel, valami Szilárd; a másik nevét elfelejtette. (
2500      10|          úrnőjéről beszélt; hanem amidőn a pópa biztatni kezdé, hogy