Fezejet

2501      10|              hogy egyszer jöjjön el erre a tájékra, látogassa meg annak
2502      10|             ritka természeti szépségeit, a pompás Gyecár jégbarlangot,
2503      10|                 az óriási sziklaorgonát, a bazalt Detonatát, a bámulatos
2504      10|       sziklaorgonát, a bazalt Detonatát, a bámulatos Csetátye Márét,
2505      10|                  Márét, arra azt felelte a fiatalember, hogy a kerek
2506      10|              felelte a fiatalember, hogy a kerek világon akárhova,
2507      10|                 Sipos úr rokonaihoz; itt a tisztújításon megválaszták
2508      10|                 az is lehet az oka, hogy a férjhez ment kedves utáni
2509      10|                Pedig nagyon jártak utána a férjével ismerős úri családok,
2510      10|         gondolkozik.~Hanem egyszer azzal a különös hírrel lepte meg
2511      10|                szeretne *Bányára elmenni a jótékonysági bálra; amit
2512      10|                csinos bál lesz; ott lesz a postamesterné meg a kálvinista
2513      10|                 lesz a postamesterné meg a kálvinista papné, az unitárius
2514      10|                 az oláh papné; előtáncos a *pataki rektor; jelen vannak
2515      10|              pataki rektor; jelen vannak a bányarészesek: ilyenkor
2516      10|            húznak bocskor helyett, aztán a bányatisztek, azok között
2517      10|                   bálkirályné fog lenni.~A „mindenütt” reservata dacára
2518      10|            dacára is elértette Henriette a bántalmat, mintha ő azért
2519      10|             irigyel azért, hogy szegény.~A fő ok pedig, amiért úgy
2520      10|                meg is álmodta, hogy ezen a dalidón, mely a környék
2521      10|                hogy ezen a dalidón, mely a környék fiatalságát egyesíteni
2522      10|              fogja, az is jelen lesz, az a bizonyos valaki, akinek
2523      10|                  belebeszélte magába azt a gondolatot, hogy nem is
2524      10|                  ez másképp is lehessen. A sors így szokta összehozni
2525      10|               kedve volt azt hinni, hogy a sors tartozik neki ilyen
2526      10|       találkozásokat arranzsálni.~Mintha a sors olyan együgyű volna,
2527      10|                 együgyű volna, mint azok a szegény poéták, akik könyveket
2528      10|               előkészületek közepett kap a postáról, hova Margari minden
2529      10|               lepecsételt csomagot, mely a címzet szerint Lippán volt
2530      10|                  s háromszor is megnézte a lezárt pecséteket, mielőtt
2531      10|                  csupán egy csillag volt a pecséteken. Semmi kétsége
2532      10|                 szép óvatosan leválasztá a pecséteket, hogy egy is
2533      10|                  s szívdobogva nyitá fel a katulya tetjét. Egy kis
2534      10|          fülönfüggőt és egy nyakboglárt. A fülönfüggők, mint szinte
2535      10|                 fülönfüggők, mint szinte a boglár, oxidált ezüstből
2536      10|             feketébe játszó színezettel; a függők csengője egy-egy
2537      10|                   amilyennel bírnak azok a kis horgon akadt halacskák,
2538      10|               igen ragyogó gyémántszeme. A nyakboglár pedig egy pillangót
2539      10|               egyik kék volt; ritka szín a gyémántok közt.~Henriette
2540      10|                 írás sem volt mellékelve a küldeményhez; de hát volt-e
2541      10|              ebben kérdez, arra az leend a válasz, hogy ezt fogja Henriette
2542      10|                  sohasem jött volna erre a gondolatra.~Mármost semmi
2543      10|                lehet fogni minden szálát a sors intézte cselszövénynek.
2544      10|       cselszövénynek. Az igen szép, hogy a jövendő így ki engedi a
2545      10|                  a jövendő így ki engedi a titkait találni!~Egész meséket
2546      10|               fel, amelyben indulni kell a mulatságba.~Úgy örült, olyan
2547      10|                 jókedve volt egész addig a napig, mint egy gyermeknek,
2548      10|          kérdezte tőle, hogy minek örül. A tervezett dalidó előtti
2549      10|               kitüntetésnek vették, hogy a bárót és nejét elfogadhatták;
2550      10|         átengedték vendégeiknek, s maguk a hátulsókba vonultak. A bányásztisztnek
2551      10|             maguk a hátulsókba vonultak. A bányásztisztnek fiatal felesége
2552      10|              járhasson, szót válthasson. A hölgyek olyankor szeretik
2553      10|                 olyankor szeretik nagyon a nőtárs közellétét, amidőn
2554      10|                 őket.~Azon napon, melyen a dalidónak kelle végbemenni,
2555      10|              dalidónak kelle végbemenni, a város honoráciorai siettek
2556      10|         honoráciorai siettek tisztelegni a körükbe érkezett delnőnél,
2557      10|         kirabolta. Azóta maradt rajta ez a folytonos reszketés és könnyen
2558      10|           Henriette egészen boldog, hogy a nők ennyire imádják.~Henriette-nek
2559      10|                  hogy az kedves bók volt a férjétől.~– Mert Henriette
2560      10|                másokat meghódítani, mint a nőket és a gyermekeket.
2561      10|             meghódítani, mint a nőket és a gyermekeket. Ez az ő egész
2562      10|                  ujjaival végigcirógatva a bársony kezecskét.~Henriette
2563      10|          mindenki nagyon szereti.~Eljött a vigalom estéje; Henriette
2564      10|              táncöltönyét, amihez képest a bányásztisztné toalettje
2565      10|          toalettje valódi fényűzés volt. A fekete függők olyan jól
2566      10|           illettek öltözetéhez, valamint a sötét lepke a nyak körül
2567      10|                   valamint a sötét lepke a nyak körül fűzött bársonyszalagon.
2568      10|                  fűzött bársonyszalagon. A bányásztisztné nem győzött
2569      10|       bányásztisztné nem győzött betelni a bámulatával.~Csak egy félelmes
2570      10|                  látni az ékszereket. Ez a pillanat is átfutott minden
2571      10|              ékszereket, megnézte, s azt a bókot mondta rá, hogy azok
2572      10|                 azok igen szépen illenek a hófehér nyak ellenmondó
2573      10|                Midőn ideje volt, előjárt a báró hintaja, s két hölgy
2574      10|            hintaja, s két hölgy beleült; a báró természetesen hátramaradt;
2575      10|             hátramaradt; megígérve, hogy a visszaforduló hintóval ő
2576      10|           visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek után
2577      10|          hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek után fognak menni.
2578      10|                  Addig és azután is neje a háziasszonyra van bízva,
2579      10|               tekintélyei közé tartozik.~A táncvigalom az ottani vendéglő
2580      10|        emberektől kitelő egyszerűséggel; a takarékos függönyzetnél
2581      10|          takarékos függönyzetnél pótolta a pompát a nemzeti színek
2582      10|           függönyzetnél pótolta a pompát a nemzeti színek összeállítása.
2583      10|            nemzeti színek összeállítása. A mi népünk be szokta ezzel
2584      10|             népünk be szokta ezzel érni.~A terembe lépő bárónét minden
2585      10|              magát szegény társaságukba; a fiatal nő mindenfelé ünnepeltnek
2586      10|              bizonyosan itt van, valahol a társaság közé keveredve,
2587      10|           kedvese arcát, milyen halavány a bútól, s milyen ragyogó
2588      10|             valami dicsfény veszi körül. A méla, szenvedő epedés holdsugára
2589      10|                akinek mindig úgy reszket a feje és a kezei, s mint
2590      10|             mindig úgy reszket a feje és a kezei, s mint kedves ismerőséhez,
2591      10|           helyéből, s eléje akart lépni, a másik percben azonban borzadva
2592      10|                 csend lett, elhallgatott a társaság, ebben a csendben,
2593      10|           elhallgatott a társaság, ebben a csendben, ebben a bámulatban
2594      10|                  ebben a csendben, ebben a bámulatban felkiálta az
2595      10|            hangon, melytől dermedés állt a szívekbe:~– Asszonyom! –
2596      10|                     ez az ékszer – önnek a nyakán, – ez a fekete pillangó –
2597      10|            ékszer – önnek a nyakán, – ez a fekete pillangó – ugyanaz, –
2598      10|          átkozott Fatia Negra – letépett a nyakamból: azok a fekete
2599      10|               letépett a nyakamból: azok a fekete függők, amiket leszaggatott
2600      10|                 leszaggatott fülemből; – a pillangó egyik gyémántja
2601      10|               érzé e pillanatban, mintha a föld süllyedne lábai alatt.~
2602      10|                   Rablott ékszert viselt a nyakán, melyre régi tulajdonosnéja
2603      10|                  látta, hogy egyedül áll a terem közepén, mindenki
2604      10|            megragadta kezét, s szétnézve a sokaságon, dörgő hangon
2605      10|           sokaságon, dörgő hangon kiálta a körülállókhoz:~– Aki nőmre
2606      10|                 látta, mint nyitott utat a sokaság, mint hunyászkodott
2607      10|                  látta, mint ült le maga a reszkető asszony is, s azután
2608      10|             gyűlölt mind ez ideig, s aki a legirtóztatóbb pillanatban –
2609      10|           egyetlen szabadítója volt.~Ezt a meglepetést tervezé számára
2610      10|              meglepetést tervezé számára a sors a fekete ékszerekkel.~
2611      10|       meglepetést tervezé számára a sors a fekete ékszerekkel.~Mikor
2612      10|             vitte éjszaka haza Hídvárra.~A hegyi utakon, koromsötét
2613      10|                 volt tanácsos az utazás; a hintó lassú döcögéséről
2614      10|                 döcögéséről veheté észre a nő, hogy óvatosan haladnak;
2615      10|                   hogy férje gyalog megy a hintó előtt, lámpással kezében,
2616      10|               lámpással kezében, keresve a jobb utat; a kocsis a bakon
2617      10|            kezében, keresve a jobb utat; a kocsis a bakon ül; a hajdú
2618      10|            keresve a jobb utat; a kocsis a bakon ül; a hajdú a hintó
2619      10|               utat; a kocsis a bakon ül; a hajdú a hintó mellett megy,
2620      10|               kocsis a bakon ül; a hajdú a hintó mellett megy, segítve
2621      10|                vádolta belül, amiért ezt a férfit oly hosszasan tudta
2622      10|               botorkázás után kijutottak a tört útra; itt a báró megállítá
2623      10|              kijutottak a tört útra; itt a báró megállítá a hintót,
2624      10|               útra; itt a báró megállítá a hintót, s benézett annak
2625      10|             mintha én valaha azon törném a fejemet, hogy megtudjam,
2626      10|             megtudjam, mi úton jutott az a végzetes ékszer kegyed birtokába,
2627      10|                Én magamra vállaltam érte a felelősséget; abban a percben
2628      10|               érte a felelősséget; abban a percben célszerűbbet nem
2629      10|           Ilyesmi megeshetik akárkin is; a baj csak az, hogy a felismerés
2630      10|                  is; a baj csak az, hogy a felismerés ilyen nyilvános
2631      10|               ajándékba, szükséges, hogy a jó öregnek írjak, és megnyugtassam,
2632      10|                  azt kegyednek, különben a nagyító hír ki tudja mit
2633      10|             gyöngédebben vallomást kérni a nőtől?~– Kívánja, hogy írjak
2634      10|                  jólesett.~Olyan jó hely a férj keble az asszony kihulló
2635      10|              hibáknak látott benne, csak a férfiak általános szokásai,
2636      10|            szeretni férjét.~Midőn reggel a hintó Hídvár udvarán állt
2637      10|         hálószobájába ért, amint megállt a terebélyessé nőtt asclepias
2638      10|                 döbbent vissza szívében. A rovátkolt levelek, mint
2639      10|              látszottak felé fordulni, s a nyíló fürtök csillagvirágai,
2640      10|               nevében.~– Oka vagyok-e én a te balsorsodnak?~Miért kell
2641      10|            megvetned? Ki súgta neked azt a gondolatot, hogy ama rejtélyes
2642      10|                 azt meg kellett engednie a szemrehányó virágnak, hogy
2643      10|          szemrehányó virágnak, hogy erre a gyanúra egy csepp oka sem
2644      10|               hát e borzasztó rejtélynek a kulcsa? Kinek kellett ez
2645      10|              magyarázat elől az utat; és a talány volt – Fatia Negra
2646      10|                  Negra maga.~Hogy jutott a fekete ékszer az ő kezéből
2647      10|                 ki lehet az az ember? Ez a gondolat nem hagyá Henriett-et
2648      10|                  szerette volna megtudni a megfejtést.)~Henriette sokat
2649      10|                   Nem bírják elfogni azt a hírhedett rablót? Ha mindenki,
2650      10|             elrabolta, úgy főzné magában a terveket ellene, mint ő,
2651      10|                  hogy történnek, amikben a harámbasa rendesen fekete
2652      10|            névnek már olyan bűvereje van a közönség előtt, többen is
2653      10|              előtt, többen is használják a nevet és álarcot; ami onnan
2654      10|               fogták, fel is akasztották a Fatia Negrát, mégis él.
2655      10|                  Fatia Negrát, mégis él. A nép mitológiai alakot csinált
2656      10|                 belőle.~Egészen más volt a pópa véleménye a tárgyról.
2657      10|                más volt a pópa véleménye a tárgyról. Ő úgy látszott,
2658      10|            részletesebben van értesülve.~A Fatia Negra, bár az ország
2659      10|                   állandó fészke itt van a környékben; itten van egy
2660      10|                nem tudják ott elfogni?~– A köznép egy része egyetért
2661      10|                    Én jutalmat tűznék ki a fejére, bármibe kerülne,
2662      10|                 asszonyom, tűztek azt ki a vármegyék eleget. El is
2663      10|             indult egynéhány bátor fickó a felkeresésre, de biz annak
2664      10|                 biz annak mindig az lett a kimenetele, hogy saját fejeiket
2665      10|               ember kézre nem kerül; óh, a rablóvezér nem sejti azt,
2666      10|               aki azt meg fogom fejteni.~A kalugyer fejét csóválta;
2667      10|                 efelől Henriette semmit. A fekete ékszerek miatti csatány
2668      10|             visszaküldte az özvegy nőnek a felismert ékszereket, s
2669      10|                 s azontúl kerülte azokat a köröket, amikben ilyen kimélytelenül
2670      10|              kimélytelenül megbántották. A szégyen és méltatlanság
2671      10|                 Egyik sem érzi magát jól a másik közelében; a különböző
2672      10|             magát jól a másik közelében; a különböző rangosztályok
2673      10|                 élvezetei vannak, amiket a másik jelenléte zavar stb.~
2674      10|                magát.~Ezentúl megfordult a régi jelszó; most már Henriette
2675      10|              férjem akarja, ő az én uram a háznál”. Hídvár termei ezek
2676      10|         kirándulások válták fel egymást; a fiatal nő megismerkedett
2677      10|             valaki gazdag ember, nem úr; a gazdag ember lehet igen
2678      10|           magukon, azért igen sűrű náluk a párbajeset, és csodáig erősek
2679      10|                Henriette tanulta ismerni a különbséget az úr és gazdag
2680      10|          szemléli.~Eljött az őszi idény; a férfiak ilyenkor készülődnek,
2681      10|           vadászataikra: medve és vadkan a jelszó; előtte egy héttel
2682      10|                 nem lehet velük beszélni a nőknek, külön húzódnak fegyverszobáikba,
2683      10|           tesznek, és közben kártyáznak. A hölgyek ilyenkor el vannak
2684      10|           ilyenkor el vannak hanyagolva.~A vadászat tettleges idénye
2685      10|                  éppen hetekig nem látni a férfiakat; kimentek azok
2686      10|             fagyban; s mikor hazajönnek, a hölgyek éppen nem találnak
2687      10|              benne semmi rendkívülit, ha a férjet vagy a deli udvarlót
2688      10|            rendkívülit, ha a férjet vagy a deli udvarlót esőtül lemállott,
2689      10|       megpiszkolva látják hazajönni vagy a szekérről leemeltetni, mert
2690      10|                    és csupán úrnak való.~A medvevadászatok idényére
2691      10|                 megjelent Gerzson úr is, a hős nyomorék és gróf Kengyelesy
2692      10|                 nem hozta magával nejét; a kis hamis azt állította
2693      10|                  elég foglalkozást adtak a háziasszonyi gondok. Büszkeségét
2694      10|       szenvedjenek elnézése miatt; tudta a házinő szerepét estélyek
2695      10|                  sok mindent elfelejtett a régi ábrándokból. Csak azután,
2696      10|      társzekeresek csapatostul elhagyták a kastélyt, hogy be a hegyek
2697      10|            elhagyták a kastélyt, hogy be a hegyek rengetegei közé vonuljanak,
2698      10|              napon keresztül fog tartani a nagyszerű hajtás, mikor
2699      10|                  nagyszerű hajtás, mikor a nagy zaj, sürgés-forgás
2700      10|          sürgés-forgás egyszerre elmúlt, a kastély szobái elcsendesültek,
2701      10|               kezdett ismét valami teher a lelkére nehezülni, mint
2702      10|                  emlék súlya.~Nem maradt a kastélyban vele a cselédeken
2703      10|                 maradt a kastélyban vele a cselédeken kívül egyéb,
2704      10|                  Margari. Margari persze a világ minden medvéjéért
2705      10|                 erdőre, ahol az embernek a ruháját és a bőrét össze
2706      10|                 az embernek a ruháját és a bőrét össze lehet tépetni.~
2707      10|             szomorúan pletykázá el, hogy a legközelebbi éjszakákon,
2708      10|                   Hátszegi ellen fordult a szerencse; Kengyelesy gróf
2709      10|    lidércnyomással nehezültek szívére, s a válaszfalak egyike, amik
2710      10|                tudta, hogy e veszteségen a báró úr egy hajszálnyit
2711      10|                 mennyire szerencsés most a szerelemben.~Henriette magára
2712      10|                   Henriette magára vette a célzást, s kezdett rá hiú
2713      10|                  s kezdett rá hiú lenni.~A gróf pedig azt mondá, hogy
2714      10|                  mondá, hogy még nem mer a nyereségnek örülni, mert
2715      10|                  egyszer megszabadította a nyert pénzétől.~Henriette
2716      10|             ismét az az átkozott név! Ez a Fatia Negra. Már felejteni
2717      10|              magát, rejtélyes alakját és a szégyent és a rémületet,
2718      10|                 alakját és a szégyent és a rémületet, mely őt vele
2719      10|             sírjaikból. Annak az ifjúnak a halvány képe, ki érte egykor
2720      10|                  egykor meg akart halni; a fogadások, amiket annak
2721      10|                 nem akar jönni, s azután a Lippáról érkezett név nélküli
2722      10|                 háborító következményei… A fantáziájától kormányzott
2723      10|     fantáziájától kormányzott lélek arra a gondolatra kezde jönni,
2724      10|         összekötő eszmének kell létezni.~A legkedvesebb és a legrettentőbb
2725      10|               létezni.~A legkedvesebb és a legrettentőbb két alak között!~
2726      10|             kicsinált bosszú volt? Kinek a bosszúja? … Egyenesen magáé
2727      10|              bosszúja? … Egyenesen magáé a megcsalt kedvesé.~Ilyen
2728      10|                 szül az egyedüllét.~Ezen a rémtöprengésen aludt el
2729      10|                 virágillatot terjesztett a szobában, hogy a nő feje
2730      10|             terjesztett a szobában, hogy a nő feje megfájdult tőle.~
2731      10|                 reggel korán meglátogatá a pópa.~Az egész idő alatt,
2732      10|                  Az egész idő alatt, míg a vendégsereg ki s be járt
2733      10|                 vendégsereg ki s be járt a várkapun, ő tájára sem jött
2734      10|                  még egyébről is – szólt a pap, mihelyt egyedül volt
2735      10|          érdekelten figyelt rá.~– Tegnap a Dupe Piátrán lakó híres
2736      10|      megnyugtatandó. Ez az asszony, mint a környék minden népe tudja,
2737      10|             nagyon megadta az árát, mert a megyei hatóság méregkeverésért
2738      10|               befogatta, s több évig ült a tömlöcben. Ez idő óta tartózkodóbb,
2739      10|             terhet vállal lelkére, midőn a természet által füvekbe
2740      10|             használja. – Tegnap tehát ez a nő hozzám jött, pedig nagy
2741      10|                 s azt adá tudtomra, hogy a múlt éjjel nála volt a Fatia
2742      10|              hogy a múlt éjjel nála volt a Fatia Negra.~Henriette kétszer,
2743      10|                azt kívánta tőlem, mondta a kuruzslónő, hogy készítsek
2744      10|              hogy nem teszem, nem akarok a vármegyével semmi pörbe
2745      10|                meg nem válthatom magamat a bajból, ha az urak kitudnak
2746      10|               rám valamit. Akkor kihúzta a pisztolyát, odanyomta a
2747      10|                  a pisztolyát, odanyomta a végét a homlokomra, hogy
2748      10|            pisztolyát, odanyomta a végét a homlokomra, hogy a karika
2749      10|                 végét a homlokomra, hogy a karika mély nyomot hagyott
2750      10|               karika mély nyomot hagyott a bőrön, s azzal fenyegetett,
2751      10|        fenyegetett, hogy rögtön szétlövi a koponyámat, ha kívánatát
2752      10|                rajtam, könyörgésre fogta a dolgot, s azt mondá, hogy
2753      10|                  nem embert akar megölni a méreggel, hanem fenevadat.
2754      10|                útjából eltenni; érthetem a többit. Miféle állatot akarsz
2755      10|         gondomnak lenni, mert ami mérget a farkas és harapós eb megesznek,
2756      10|                   ahhoz hozzá sem szagol a medve; s amitől az egyik
2757      10|                egyik állat meggebed, azt a másik elviszi, és semmi
2758      10|                  nem ember számára kéred a szert. – A Fatia Negra megesküdött
2759      10|                 számára kéred a szert. – A Fatia Negra megesküdött
2760      10|                igazán medve számára kéri a mérget. – A kuruzslónő aztán
2761      10|                 számára kéri a mérget. – A kuruzslónő aztán készített
2762      10|             öldöklő kotyvalékot, melytől a legerősebb állat is elvesz,
2763      10|            elegyíti azt; mint tudva van, a medve ezt a csemegét nagyon
2764      10|              mint tudva van, a medve ezt a csemegét nagyon szereti.
2765      10|                 csemegét nagyon szereti. A Fatia Negra tíz aranyat
2766      10|             Negra tíz aranyat adott neki a méregért; a vénasszony azonban
2767      10|           aranyat adott neki a méregért; a vénasszony azonban nem nyughatott
2768      10|        vénasszony azonban nem nyughatott a lelkétől, másnap elhozá
2769      10|          aranyakat, azt mondá, fordítsam a templom szükségeire, s oldjam
2770      10|                szükségeire, s oldjam fel a lelkét azon teher alól,
2771      10|                  nem tud nyugodni; hátha a Fatia Negra esküje ellenére
2772      10|              emberek ellen használná azt a mérget.~– Az iszonyú volna –
2773      10|                  nem tartok tőle – szólt a kalugyer. A méreg csakugyan
2774      10|                 tőle – szólt a kalugyer. A méreg csakugyan állat számára
2775      10|           egyetlen kincsét elrabolják: – a feleségét.~– Hogyan?~– Hallja
2776      10|               hozzám Juon Táre felesége, a szép Marióra. Különben csak
2777      10|               nekem beszélt, nem annyira a papnak tett gyónás, mint
2778      10|                 papnak tett gyónás, mint a jóbarátnak tett vallomás
2779      10|                  el vele szentségtörést. A fiatal nő csábnak van kitéve.~–
2780      10|           közepén; ahol hetekig sem hall a pásztor egyéb emberhangot,
2781      10|                 emberhangot, mint melyet a visszhang kiált saját szava
2782      10|                  kiált saját szava után. A csábító a Fatia Negra.~–
2783      10|              saját szava után. A csábító a Fatia Negra.~– Tehát itt
2784      10|                  pihenő állomásai; azért a legtöbb havasi pásztorral
2785      10|                hogy soha el nem árulják. A hely, hol Juon Táre felesége
2786      10|                Juon Táre felesége lakik, a jeges völgyben van; amit
2787      10|                  így, mert itt jelen meg a legelső jég, már szeptember
2788      10|                   már szeptember közepén a patak széleiben. Ott a patak
2789      10|           közepén a patak széleiben. Ott a patak mellett áll egy kis
2790      10|                 fakunyhó, melynek oldala a mögötte felnyúló sziklákhoz
2791      10|                 regényes hely. Ott lakik a szép Marióra egyes-egyedül. –
2792      10|                  kis egyéves gyermeke és a szelíd medve. Férjét néha
2793      10|            kivált ősszel és télen, mikor a leesett hó a legelőt elborította.
2794      10|                télen, mikor a leesett hó a legelőt elborította. Ilyenkor
2795      10|            legelőt elborította. Ilyenkor a kecskepásztor a havasok
2796      10|                 Ilyenkor a kecskepásztor a havasok tetején tanyáz,
2797      10|            egy-egy felnőtt bükkfát, arra a kecskék rámennek, s a fa
2798      10|               arra a kecskék rámennek, s a fa kövér rügyeit lerágják;
2799      10|                  ez egyedüli táplálékuk. A pásztor ezalatt nemcsak
2800      10|               elrejtve, mikor megéhezik, a rejtekhez tereli kecskéit,
2801      10|                  hóval, tüzet rak alá, s a főtt hóvízben elkészíti
2802      10|                  főtt hóvízben elkészíti a puliszkát; mikor hóförgeteg
2803      10|                 míg velük együtt alszik, a hó el ne temesse nyájával
2804      10|               hajszolja őket, tapostatva a lehullott havat. Marióra
2805      10|              ezalatt otthon ül, és fonja a gyapjút, miből férjének
2806      10|                 hogy férje hol jár, csak a pásztorkürt távoli hangjai
2807      10|            távoli hangjai értesítik, mik a nagy csendben egyik hegytetőről
2808      10|               csendben egyik hegytetőről a másikig elhangzanak. Hetenkint
2809      10|              egyszer tereli azon völgybe a nyáját Juon, hol Marióra
2810      10|             gyermekét, hanem aztán ennek a találkozásnak az örömét
2811      10|                 gonosz kéz megzavarni.~– A pásztor és neje eddigelé
2812      10|             egymást. Nagyon jó ott abban a magányban lenni: nagyon
2813      10|                bántani, ott van az ursu, a rettenetes torkú medve; –
2814      10|     ráparancsolnak, óraszámra elringatja a kisgyermeket; s csak úgy
2815      10|                 csattog az agyara, amint a gyermeket háborgató legyek
2816      10|        megfosztani. S mintha tudná, hogy a síró gyermeknek dajkadúdolásra
2817      10|                altatni, mikor anyja kinn a patak mellett mossa a ruhákat.
2818      10|               kinn a patak mellett mossa a ruhákat. Juon Táre kastélya,
2819      10|          fenevadak ellen; de ki óvja meg a behízelkedőtől? Fatia Negra
2820      10|             Fatia Negra régi vendége már a jegesvölgyi kunyhónak, s
2821      10|             Gyöngyöt, klárisokat hordott a nőnek, miket az gyanútlanul
2822      10|                pedig garasért árultatnak a vásári ponyvasátorban? Azt
2823      10|        ponyvasátorban? Azt hivé, hogy ez a vendégszeretetért megillető
2824      10|           ajándék; nagyon is drága; mert a fekete álarcos olyan fizetést
2825      10|                  érte, amivel nem ér fel a világ minden kincse; s amiért
2826      10|              erővel kívánt célhoz jutni, a nőnek egy segélykiáltására
2827      10|             segélykiáltására Fatia Negra a bőszült ursu talpait érzé
2828      10|             talpait érzé vállain, s arra a meggyőződésre jutott, hogy
2829      10|            meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól meg van védve.
2830      10|                nagyon jól meg van védve. A medve csak Marióra szavára
2831      10|               Marióra szavára bocsátá el a fekete álarcost, ki hátulról
2832      10|               bosszútól égve távozott el a kunyhóból s fenyegetőzve
2833      10|           kunyhóból s fenyegetőzve mondá a nőnek: „azért mégis az enyim
2834      10|                 titokban, s zárjon ajtót a Fatia Negra előtt. Óh, én
2835      10|                ember, mármost összevetve a mondottakkal a Dupe Piátra-i
2836      10|                összevetve a mondottakkal a Dupe Piátra-i vajákos nő
2837      10|              vajákos nő vallomását, erős a gyanúm, hogy Fatia Negra
2838      10|                 gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné medvéjét akarja
2839      10|              megtörténni! – vágott közbe a bárónő határozottan.~– Aligha
2840      10|               asszonyom, mert nem tudjuk a hegyi kunyhó lakóját tudósítani
2841      10|                kunyhó lakóját tudósítani a veszély felől. Levelet nem
2842      10|               Élőszóval rá nem bízhatjuk a titkot senkire, mert a rejtélyes
2843      10|         bízhatjuk a titkot senkire, mert a rejtélyes Fatia Negra ellen
2844      10|             Negra ellen hírt vinni ebben a környékben semmi teremtett
2845      10|              hódolnak neki, jobban, mint a legfőbb hatalomnak. Én magam
2846      10|                Ha járatlan nem volnék is a hegyek között, a múltkori
2847      10|               volnék is a hegyek között, a múltkori bukás óta nem merek
2848      10|                  zörgés megijeszt; félek a magánytól, amit azelőtt
2849      10|             kerestem; idegeim szenvednek a fáradság alatt: hanem tudok
2850      10|             akitől mindenki úgy reszket.~A pópa nem találta ki, hogy
2851      10|                  maga beszélte el egykor a nagyságos asszonynak, hogy
2852      10|         asszonynak, hogy van egy kedvese a fekete álarcosnak, akivel
2853      10|             hanem az örök ég alatt; s ez a nő nagyon féltékeny és nagyon
2854      10|                báróné, hogy akárkit avat a titokba, az én nevemet hagyja
2855      10|                  azt fogja hallani, hogy a jámbor hídvári pópát kettéhasított
2856      10|           Vigyázni fogok.~Alig hagyta el a pópa a kastélyt, Henriette
2857      10|             fogok.~Alig hagyta el a pópa a kastélyt, Henriette befogatott,
2858      10|               áthajtott Tőkefalvára; ott a gazdag Onuc háza előtt megállítá
2859      10|                  oláh nábob nagyon örült a szerencsének: mondá, hogy
2860      10|                szerencsének: mondá, hogy a nagyságos báró úr is gyakran
2861      10|                 szokta őket látogatni; s a terített asztalt rögtön
2862      10|             szokott lenni, az ott maradt a házigazdával, s hozzáfogott
2863      10|           bizonyosan pénzre van szüksége a bárónénak, férje tudta nélkül;
2864      10|             aminek semmi rokonsága sincs a pénzzel.~
2865      11|                vadásztársaság visszatért a hegyek közül; sokkal elébb,
2866      11|                Báró Hátszegit magát érte a veszély.~Úgy hozták haza
2867      11|           Henriette-nek nagy ijedelmére.~A bárónő rémülettel hallgatá
2868      11|                 afelől megnyugtatá, hogy a báró úrnak jelentékeny sérülése
2869      11|              szabad.~Gerzson úr adta elő a történetet.~– Gondolja csak,
2870      11|               Gondolja csak, nagysád, ez a mi nyughatatlan barátunk,
2871      11|             csalitokon keresztül üldözze a vadat, este későn hírt kap
2872      11|                  óriási vén medve baktat a jeges völgy felé, s azzal
2873      11|                  felkerekedik, otthagyja a társaságot, s éjnek idején
2874      11|                   s éjnek idején elindul a nyomon, egy kettős puskával
2875      11|            ellenkezőt állította volna.~– A medve csalogatta maga után
2876      11|              után Lénárdot. Leült előtte a szép holdvilágnál, s a talpait
2877      11|            előtte a szép holdvilágnál, s a talpait nyalogatta, egyszer
2878      11|               Lénárd azt hitte már, hogy a hajtásból kitört medve ismét
2879      11|                  medve ismét visszatéved a ránézve halálos körbe; amidőn
2880      11|               hall, s megpillantja újból a fenevadat, az avaron felfelé
2881      11|                 felfelé kapaszkodva. Azt a dombot száraz fű fedi egész
2882      11|                fölhatolni rá lehetetlen; a medve azonban mélyen vágó
2883      11|                 ott is úgy elsétál, mint a légy a falon. Lénárd átlátta,
2884      11|                 úgy elsétál, mint a légy a falon. Lénárd átlátta, hogy
2885      11|              falon. Lénárd átlátta, hogy a medvét közelebb nem éri,
2886      11|               célba vette onnan alulról. A tapasztalt öreg azonban,
2887      11|                azonban, amint észrevette a jó szándékot, egyikéhez
2888      11|                 folyamodott, amiket csak a tapasztalt vadászok mernek
2889      11|               tapasztalt vadászok mernek a lehetségek körébe számítani.
2890      11|                Amint Lénárd célba kapta, a medve az avar oldalán hirtelen
2891      11|                 átkozott gonosz manőver. A bukfencező fenevad, akár
2892      11|                nem, okvetlenül lesodorja a vadászt lábáról, s minthogy
2893      11|     menthetetlenül összezúzza magát, míg a medve fel sem véve a tréfát,
2894      11|                 míg a medve fel sem véve a tréfát, odábbiramodik.~Hanem
2895      11|              hogy hirtelen levesse magát a földre az elsodró roham
2896      11|                 utazásuknak. Szerencsére a medve esett alul, s kábultan
2897      11|                kábultan nyújtózott végig a földön; Lénárd barátunknak
2898      11|                 míg útitársa felocsúdik, a puskája valahol elmaradt,
2899      11|                  vissza bírt vánszorogni a vadásztanyához, ahol minket
2900      11|         természetesen, nem folytathattuk a hajszát; eleinte meg is
2901      11|             pedig hiszen rosszkedvét nem a fájdalmak okozták; mikor
2902      11|                 énvelem? – szólt hetykén a kis Kengyelesy gróf, amin
2903      11|          kacagott.~– Nem minden embernek a csontja állja azt ki, gróf
2904      11|                 volt érte félbeszakítani a vadászatot. Úgy hiszem,
2905      11|                  országban, s nem győzök a sok kérdezősködésre felelni.
2906      11|                 s minthogy eltávozásával a férfivendégek igen derülten
2907      11|                 Anicával együtt találta.~A román hölgy már régóta várakozott
2908      11|              unja magát, tartotta Anicát a beszédes társalgónő azon
2909      11|         hajborzasztóbb meséket is tudott a múlt éjszakáról, mint Clementine
2910      11|                az ajtón kilépett, rögtön a kulcslyuk előtt foglalt
2911      11|         Henriette okosabban jár el, mint a színpadi párbeszélők, kik
2912      11|              rendesen ki engedik magukat a színfalak mögül hallgattatni,
2913      11|                azokon belül maradva, sem a néző, sem a hallgató kíváncsiságának
2914      11|                 maradva, sem a néző, sem a hallgató kíváncsiságának
2915      11|                 Szinte sikerült! – szólt a román hölgy türelmetlenül;
2916      11|               román hölgy türelmetlenül; a végén kezdve mondanivalóját.~–
2917      11|            elégedetlenül.~– De még nincs a játék sem bevégezve, sem
2918      11|               sem elvesztve.~– Megjelent a Fatia Negra a jeges völgyi
2919      11|                  Megjelent a Fatia Negra a jeges völgyi kunyhónál?~–
2920      11|                    Kérem, asszonyom! Ezt a nevet ne mondja ki előttem
2921      11|             mondja ki előttem soha, mert a szemeim előtt egyszerre
2922      11|                   Nézze, hogy reszketnek a kezeim most is. Nevezzük
2923      11|                   ha visszaemlékezem rá, a szédülés kerülget, de a
2924      11|                  a szédülés kerülget, de a düh és kétségbeesés ébren
2925      11|           ördögért, és mennyire elárult!~A pórleány ölébe bocsátva
2926      11|              kezeit, csüggedt tekintetét a földre süllyeszté. Látszott,
2927      11|               azóta sem az éjszakát, sem a nappalt nem különböztettem
2928      11|     felnyergeltem lovamat, s megindultam a jeges völgy felé. Az út
2929      11|               veszedelmes. Szerencsémre, a hold fenn volt, az könnyített
2930      11|                  az ösvényt megtalálnom. A Göncöl már aláfelé volt
2931      11|             aláfelé volt fordulva; midőn a völgy fenekére leértem,
2932      11|                völgy fenekére leértem, s a távolból láthatám, hogy
2933      11|                  távolból láthatám, hogy a pásztorkunyhó kicsiny ablaka
2934      11|                kiverték szemeimet. Abban a völgyben olyan sok lakik,
2935      11|               elcsapkodnak.~– Nem fél ön a vadaktól?~– Azoktól nem,
2936      11|           pisztolyaim és késem; hanem ez a vérszopó éjszakája volt,
2937      11|                  kívül alva talál, annak a nyakát kettős fogával megharapja.
2938      11|                  tudakozódni, hogy ki az a „vérszopó”, akitől nem félni
2939      11|                 én kerestem fel őt; mert a szegény sorsú nő sohasem
2940      11|                  tettem, s elbocsátottam a gyepre, azzal bezörgettem
2941      11|             miket Juon Táre maga fejtett a hegyek közt.~Marióra megismeré
2942      11|                 ő; az ursu!~Engem mintha a vipera csípett volna meg.~–
2943      11|               ugrált, bukfenceket hányt; a Fatia Negra (bocsáss meg
2944      11|            hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~Marióra
2945      11|                   mint volt.~Megragadtam a kezét, s bevontam magammal
2946      11|               kezét, s bevontam magammal a kunyhóba, fülébe súgtam,
2947      11|             átkozott hűtelen lett hozzám a te szebb szemeidért; nekem
2948      11|            szemeidért; nekem megesküdött a napra, neked esküdött a
2949      11|                  a napra, neked esküdött a holdra, de te nem hallgattál
2950      11|                 erejében bízik ott, ahol a szép szó nem győzött. Megmérgezte
2951      11|                 nem győzött. Megmérgezte a gyáva a házőrző ebet, mint
2952      11|             győzött. Megmérgezte a gyáva a házőrző ebet, mint egy rongyos
2953      11|             gyáva!~Marióra kis kunyhóját a kürtő alatt lobogó láng
2954      11|                helyes kis bölcső, amiben a kisgyermek feküdt, apró
2955      11|                  aludt, mint egy angyal.~A hátulsó szögletben hevert
2956      11|                hátulsó szögletben hevert a hű fenevad, puhára vetett
2957      11|            Látszott kínos vonaglásaiból, a görcsös rángatódzásból,
2958      11|               mély rovátkákat hasítottak a kőlapon, mely e kunyhó hátulját
2959      11|                alkalmatlan, s midőn néha a halálos fájdalom erősen
2960      11|           kényszerítené, eltemette fejét a feltúrt földbe, s ha vége
2961      11|           feltúrt földbe, s ha vége volt a kínnak, körülnézett; tán
2962      11|                  nézte: nem ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg fog halni –
2963      11|              beszélnek.~– És akkor eljön a kísértő, ki tudja, hogy
2964      11|                  nagyságodtól megtudtam. A nő reszketett, mint a nyárfalevél.
2965      11|         megtudtam. A nő reszketett, mint a nyárfalevél. Óh, én pedig
2966      11|                 Csak egy órányira innen: a Vále Caprán.~– Hm, oda nem
2967      11|             Addig zárkózzál be. Oltsd el a tüzet a kürtő alatt, s semmi
2968      11|           zárkózzál be. Oltsd el a tüzet a kürtő alatt, s semmi zörgésre
2969      11|           köztünk egy jel. Itt van nálam a havasi kürt; megtanított
2970      11|                neki lenni, és védelmezni a nyájat.~– S mi lesz ezalatt
2971      11|   megkeményítettem szívemet: megfogadtam a keresztúton álló szent szobornak,
2972      11|          Mariónak, hogy rögtön fújja meg a jeladó pásztorkürtöt. Egy
2973      11|                 készült tülök az, aminek a vége fölfelé van hajtva,
2974      11|              fúni, mérföldnyire elhallik a szava. Marióra gyenge volt
2975      11|                 volt fogulva, valami ült a mellén, ami lélegzetét elszorította;
2976      11|                 lélegzetét elszorította; a kürt igen gyönge és szakadozott
2977      11|                  alig tért vissza belőle a visszhang a szomszéd hegyek
2978      11|                vissza belőle a visszhang a szomszéd hegyek oldaláról.
2979      11|             pedig engemet is majd megölt a fájdalom, de én tudok parancsolni
2980      11|                 hát nem szabad. Ahogy én a kürtbe fúttam, azt egy perc
2981      11|          kürtfúvó, néhány pillanat múlva a távol hegyek közül felelt
2982      11|                  volt. Tehát meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk.
2983      11|                 mi torlaszoljuk el belől a kunyhó ajtaját. Óh, én ismerem
2984      11|              ajtaját. Óh, én ismerem jól a Fatia Negrát (Isten legyen
2985      11|                  férje későbben érkezik. A rablónak lőfegyverei vannak.~
2986      11|                 elzártuk egy gerendával, a tüzet eloltottuk a kandallóban,
2987      11|           gerendával, a tüzet eloltottuk a kandallóban, a kisgyermek
2988      11|                eloltottuk a kandallóban, a kisgyermek sírt, Marióra
2989      11|                  ölébe vette s elaltatá, a szögletben egy mély, reszketeg
2990      11|             reszketeg sóhajtás hangzott; a hű vadállat akkor lehelte
2991      11|                 lehelte ki páráját. – Én a hű állatot meg tudom siratni,
2992      11|                  tudnám ölni hidegvérrel a hűtlen embert.~Azontúl nem
2993      11|                  Alig múlt félóra, midőn a távolból lépések hangját
2994      11|               megdöglött – szólt kacagva a rabló odakinn.~– Te ölted
2995      11|                  ezt nem én súgtam neki.~A rabló nevetett.~– Nem én,
2996      11|                 nevetett.~– Nem én, csak a mézes pogácsa.~– Miért tetted
2997      11|                   asszonyom, azt hittem, a szívem szakad ki e szóra.
2998      11|          fátyollal takartam le szobámban a Szűz Mária-képet, attól
2999      11|            válaszolt neki Marióra.~Ekkor a rabló esküdni kezde, hogy
3000      11|                 még imádságomban is csak a szent nőkhöz fordulék, hogy