Fezejet

3001      11|             számon!~De folytatni kellett a játékot tovább. Marióra
3002      11|                  feleld azt, amit súgok.~A kísértő bosszús lett az
3003      11|                  Balga némber, mit nekem a te száz aranyod? Én adok
3004      11|               annyit: íme, fogjad; azzal a kis ablaknyíláson az ajtó
3005      11|                 vadászkésedet amoda arra a bükkfára, mely száz lépésnyire
3006      11|                 mely száz lépésnyire van a háztól; akkor, ha fegyvertelenül
3007      11|             meghallgatom, amit beszélsz.~A rabló belement a tőrbe.
3008      11|               beszélsz.~A rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon két
3009      11|       fegyvertelenül, bocsáss be – szólt a kísértő, miután fegyvereit,
3010      11|            Marióra mondá neki, felaggatá a bükkfára.~Nekünk hosszúra
3011      11|              hosszúra kellett nyújtanunk a beszédet, hogy időt nyerjünk.~–
3012      11|               bocsáthatod be – ezt súgám a nőnek.~A kísértő szenvedélyét
3013      11|                  be – ezt súgám a nőnek.~A kísértő szenvedélyét e szó
3014      11|               meglátom én szép szemeidet a sötétben is, mert azok még
3015      11|               azok még szebben fénylenek a sötétben.~– Tehát olyan
3016      11|               olyan szemeim vannak, mint a macskának? – feleltetém
3017      11|                 dörmögé magában magyarul a kísértő, melyet Marióra
3018      11|               olyan szemeid vannak, mint a csillagok.~– De igazán valld
3019      11|             elvágni, amire szükségük van a rablóknak, hogy magukat
3020      11|            magukat láthatatlanná tegyék?~A kísértő haragba kezdett
3021      11|            ajtódat berontom, porontyodat a falhoz vágom, s tégedet
3022      11|             odaveté magát gyermekére, ki a nagy zajra fölébredve, sírni
3023      11|                  Ha senki sem, tehát én!~A rabló nekiveté vállát az
3024      11|               erővel feszíté azt befelé; a deszkák recsegtek bele,
3025      11|               közepett volt elreteszelve a keresztgerendával, egész
3026      11|            között, úgy behajlott az ajtó a nyomástól. Ezen a nyíláson
3027      11|                az ajtó a nyomástól. Ezen a nyíláson keresztül éppen
3028      11|                 nyíláson keresztül éppen a halántékának irányozva tartám
3029      11|            halántékának irányozva tartám a pisztolyt, nem messzebb,
3030      11|              halva feküdjék lábaimnál.~… A leány egészen kifáradott
3031      11|               nézett reá.~Ismét folytatá a leány.~– Ebben a végső pillanatban
3032      11|                folytatá a leány.~– Ebben a végső pillanatban egy vadállati
3033      11|               dühös ordítás hangzott fel a ház előtt. Az ajtó visszacsapódott
3034      11|         visszacsapódott helyére, s midőn a fölötte levő ablakhoz ugrottam,
3035      11|                 már akkor két férfi állt a kunyhó előtt.~Itt volt Juon
3036      11|                  emberhalállal végződnék a mulatság. Annál borzasztóbb
3037      11|            borzasztóbb volt őt e percben a legdühösebb vadállati indulat
3038      11|               látni.~S meglepett kísértő a fára akasztott fegyvereiért
3039      11|               megragadta egyik kezét.~Ha a Fatia Negra közönséges isten
3040      11|            csontokkal kellett volna neki a földön, Juon térdei alatt
3041      11|                  alatt heverni; de abban a pillanatban, midőn Juon
3042      11|                  egyik kezét megragadta, a rabló szemközt fordult rá,
3043      11|            fordult rá, s átkapta derékon a pásztort, s birokra kelt
3044      11|           pásztort, s birokra kelt vele.~A hold teljes fényében sütött
3045      11|                teljes fényében sütött le a völgybe, tisztán ki lehete
3046      11|                 mikkel képes volt egykor a vele küzdő medvéből kiszorítani
3047      11|               küzdő medvéből kiszorítani a párát, s magához készült
3048      11|                 összetörni Fatia Negrát. A pásztor a sebes jövetelben
3049      11|                  Fatia Negrát. A pásztor a sebes jövetelben is kifáradhatott;
3050      11|             jövetelben is kifáradhatott; a rabló pedig ügyes volt,
3051      11|          acélruganyossággal hányt ellent a pásztor tömör erejének.~
3052      11|            erejének.~Majd az egyik, majd a másik bukott fél térdre,
3053      11|                  de ismét visszapattant; a pázsit feltúródott dobogó
3054      11|                 bolond! – dörmögé vissza a rabló. – Az a kétszáz arany
3055      11|             dörmögé vissza a rabló. – Az a kétszáz arany csábított-e
3056      11|         bocsátlak el; nem kell nekem sem a te aranyod, sem az urak
3057      11|                  urak aranya. Nekem csak a te veszedelmed kell. Ebből
3058      11|                  veszedelmed kell. Ebből a kézből ki nem szabadulsz,
3059      11|                   S ismét újra kezdődött a tusa; mind a két férfi erejét
3060      11|              újra kezdődött a tusa; mind a két férfi erejét megfeszítve
3061      11|       megfeszítve küzdött vítársa ellen, a Fatia Negráról rongyokban
3062      11|                   vállaiból csorgott alá a vér, ahogy Juon éles fogaival,
3063      11|                beleharapott; nem szóltak a küzdés alatt, csak erős
3064      11|              egymást alá s fel hurcolták a gyepen, s a földrengető
3065      11|                fel hurcolták a gyepen, s a földrengető dobbanások.~
3066      11|                 is akartam. Végezzék azt a férfiak. Egymásnak termettek;
3067      11|                 egyik sem rosszabb, mint a másik.~– Te még most is
3068      11|                  Te még most is szereted a Fatia Negrát – szólt közbe
3069      11|               közbe Henriette szomorúan.~A leány arca kipirult.~– Szeretem
3070      11|              erejével rávetve magát Juon a fekete álarcosra. – Hadd
3071      11|                az álarcot lemarcangolja.~A Fatia Negrát e szándék rettentő
3072      11|               egy megsebzett medve, mely a vadásszal küzd; ez nem viadal
3073      11|                többé, hanem marcangolás, a küzdők messzire eldulakodtak
3074      11|                messzire eldulakodtak már a kunyhótól; hörgésük, vad
3075      11|                 ordításuk hangja betölté a néma ligetet; mi benn a
3076      11|                  a néma ligetet; mi benn a kunyhóban jól láttuk, hogy
3077      11|            láttuk, hogy közelednek egyre a birkózás közben egy meredek
3078      11|                  alá, ennek aljában ered a kis hegyi patak.~– Vigyázz,
3079      11|         mindkettő süket volt már és vak; a következő pillanatban Juon
3080      11|                   s azzal egyszerre mind a ketten hanyatt-homlok lebuktak
3081      11|                  hanyatt-homlok lebuktak a mélységbe.~Mi kirohantunk
3082      11|                   Mi kirohantunk utánuk! A mélység párkányára érve,
3083      11|           mozdulatlanul elterülve láttuk a patak sziklái között, a
3084      11|                  a patak sziklái között, a másik vergődött ki a túlsó
3085      11|             között, a másik vergődött ki a túlsó partra.~Ez a másik
3086      11|          vergődött ki a túlsó partra.~Ez a másik a Fatia Negra volt.~–
3087      11|                 túlsó partra.~Ez a másik a Fatia Negra volt.~– Juon
3088      11|               zúzva; oly terhesen tudott a partra felkapaszkodni.~Amíg
3089      11|            partra felkapaszkodni.~Amíg ő a túlsó partra felmászott,
3090      11|              tetemét vonszolva ki ölében a patak vizéből, addig én
3091      11|                vizéből, addig én levevém a bükkfáról a Fatia Negra
3092      11|             addig én levevém a bükkfáról a Fatia Negra odaakasztott
3093      11|            arcomhoz emeltem azt. Előttem a fehér sziklán, amit a hold
3094      11|            Előttem a fehér sziklán, amit a hold reá sütött, olyan jó
3095      11|                  kapaszkodó fekete alak; a cső legye éppen neki volt
3096      11|               valaha, s azzal lebocsátám a fegyvert, és elhajítottam
3097      11|                és elhajítottam magamtól.~A leány elhallgatott, és eltakarta
3098      11|           Henriette, s finom fehér kezét a fáta gömbölyű vállára helyezé.~–
3099      11|                 Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek összeszorított
3100      11|                ijedek, meg nem ijeszthet a koporsók semmi szelleme
3101      11|           hallani. Nemsokára igen sokat.~A fáta szép szelíden kezet
3102      11|            szilárd léptekkel távozott el a szobából. Henriette egészen
3103      11|                  egészen el volt kábulva a hallottaktól: elmélázva
3104      11|                maga elé, s végiggondolta a rémjeleneteket, majd elölről
3105      11|                 majd elölről utóig, majd a végjelenetről visszafelé;
3106      11|                 ékszert, s mi kapocs van a rabló utált keze s az ő
3107      11|             megfejteni az ő feladata!~Ez a halovány, gyermeteg arc,
3108      11|            halovány, gyermeteg arc, ezek a gyönge, finom kezek vas
3109      12|                                    Mikor a gazdag ember halni készül~
3110      12|             halni készül~Egyszer csak az a hír lep meg bennünket, hogy
3111      12|                 lett.~Tulajdonképpen nem a betegség teszi híressé e
3112      12|              minden hosszú életnek halál a vége, mint inkább az öregúr
3113      12|                   s haldokló ágyán kíván a közelállók bosszantására,
3114      12|                közelállók bosszantására, a távolállóknak pedig különös
3115      12|         szolgálni.~Általános elgyengülés a baja; amin bizony senki
3116      12|           tüdőszélhűdés fog véget vetni.~A világ minden orvosa zaklatva
3117      12|              orvosa zaklatva van miatta.~A pestiek nem elégségesek
3118      12|           ragadja ki családja köréből és a levesestál mellől; konzíliumot
3119      12|         belémenni, s aztán beleokoskodik a dologba, észrevételeket
3120      12|                  ölni, s utánuk vagdalja a decoctumos üvegeket; Lőrincz
3121      12|               üvegeket; Lőrincz doktort, a háziorvost már egyszer meg
3122      12|                neki; hogy „sarlatán”. Ez a szó pedig olyan szó, amitől
3123      12|                      Őrültség!” – ordítá a doktor, s becsapta maga
3124      12|              jelenet után, s többé azért a házért sem ment volna le
3125      12|                   csak az ügyvédben. Azt a furcsa indítványt tette
3126      12|                  neki, ha elvállalja azt a hivatalt, miszerint minden
3127      12|                volt annyi esze, hogy ezt a levelet megírta ugyan, de
3128      12|                  amiket kívülről kellett a bőrére kenni.~Engedte magának
3129      12|               magának igen sokba kerülni a gyógyítást. Valaki azt tanácsolta
3130      12|                  üzletbarátnak, hogy ezt a szerecseny doktort mindenáron
3131      12|             mindenáron meg kell szerezni a nagyságos úr számára, kerüljön
3132      12|             hírlapi kacsa.~Szerencséjére a fekete orvos akkorra megszökött
3133      12|                 gyanánt.~Rettenetes volt a beteg úr körül akármiféle
3134      12|            lénynek. Még János úr is csak a fejét dugta be az ajtón,
3135      12|             éppen elzárták előle, nehogy a kis bolond megbántsa valamivel
3136      12|               bolond megbántsa valamivel a nagytátit, s ez az egész
3137      12|          Éjjel-nappal, soha el nem hagyá a beteg szobáját. Ott ült
3138      12|                  beteg szobáját. Ott ült a pamlagon, és írt. Naplót
3139      12|                mit kívánt, miket mondott a beteg, hányféle változás
3140      12|               nem győzték eléggé bámulni a delnő türelmét, ki nem restelli
3141      12|          megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás. Amit ez öregember
3142      12|              kezdtétek volna. Te és azok a másikak. Azok a rosszak.
3143      12|                  és azok a másikak. Azok a rosszak. No, majd megemlegettek
3144      12|                  engem. – Eredj, kérlek, a színházba! Nagyon szép darabot
3145      12|              szólt néha beszédébe, mikor a beteg az orvosok ellen zúgolódott.
3146      12|          végrendeletet, s semmisítse meg a régit.~Mikor ezt megtudta
3147      12|              hozzám azóta egy sort is az a lyány, amióta Pestrül elvitték,
3148      12|              csak egy „csókolom kezedet” a férje levelében? Úgy tesz,
3149      12|                Úgy tesz, mintha rá nézve a világon sem volnék. Nem
3150      12|                  otthon, akit vadászaton a medve nagyon összeroncsolt.~
3151      12|               Férjét? Vadászaton? Medve? A hű feleség! Nagyon derék.
3152      12|             Nagyon derék. Tehát megtépte a medve a vadászaton, s ő
3153      12|                   Tehát megtépte a medve a vadászaton, s ő azt őrzi
3154      12|              most otthon? Nagyon szereti a férjét ugyebár? – No, hát
3155      12|                 felelj; nagyon szereti-e a férjét?~– Azt te tudhatod
3156      12|               öreg sovány kezét kiemelve a takaró alól, száraz mutató
3157      12|                  hogy nem fogok rá várni a meghalással.~– De hát addig
3158      12|        fitestvérét elfogadni?~– Kit? Azt a semmirevalót, azt a minden
3159      12|                  Azt a semmirevalót, azt a minden iskolából kicsapott
3160      12|         kicsapott korhely gézengúzt, azt a postillon d’amourt, azt
3161      12|             iszom én mérget eleget ebből a sok orvosságos üvegből kanálszámra,
3162      12|           hajtsak föl egyszerre; hisz az a fickó képes nekem olyanokat
3163      12|                  olyanokat mondani, hogy a guta rögtön megüt: hisz
3164      12|              eszenciát, mint amilyent ez a kölyök a két szemében hordoz;
3165      12|                mint amilyent ez a kölyök a két szemében hordoz; hiszen
3166      12|                tud rám nézni velük, hogy a májamat metszi a nézése.
3167      12|             velük, hogy a májamat metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~–
3168      12|         rábeszélésébe került Lángainénak a fiút annyira vinni, hogy
3169      12|                nagyapja házához elcsalja a nevelőintézetből.~– Tehát
3170      12|        elégültséggel Demeter. – No, lám, a kis rebellis. A lázadók
3171      12|                 No, lám, a kis rebellis. A lázadók kegyelemért esdekelnek.
3172      12|                  e kegyelmet?~– Minthogy a te jóságodtól függ, én bizton
3173      12|                  Itt van ugye most is az a derék fiatalember? Elkészítetted
3174      12|                  ne jöjjön elém, még tán a haját is megnyírattad, minthogy
3175      12|             minthogy én nem szeretem azt a lompos parókát a fején.
3176      12|            szeretem azt a lompos parókát a fején. No, jól van: nem
3177      12|      könnyhullatásokkal megtölteni, mint a szivacsot, én nem vagyok
3178      12|                 miatta, akarom, hogy még a kriptából is kinyúljon ez
3179      12|               sírni és kezeiket tördelni a sírboltajtó elé; amidőn
3180      12|                  No, eredj, hozd elő azt a fiút; majd meglátod, milyen
3181      12|               megköszönte Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját szobájába,
3182      12|                oda eléje, és csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék
3183      12|            magadviseletétől függ nemcsak a saját jövendőd, hanem Henriette
3184      12|                 Henriette testvéredé is.~A fiú nagyot sóhajtott:~–
3185      12|              csendesen térdre nyomta őt; a gyermek megragadta nagyatyja
3186      12|             mintha komolyan kellene erre a kérdésre felelni.~– Ez volna
3187      12|                 orcáját.~Azzal felemelve a gyermek állát, annak könnyektől
3188      12|              franciául? Kezdj hát hozzá.~A gyermeknek természetesen
3189      12|                  is tudott volna felelni a sírás miatt.~– Ej, hát már
3190      12|              neki, hogy fogadd őt vissza a házhoz, hogy szeresd őt,
3191      12|                  szabad akar lenni, mint a madár, akinek senki sem
3192      12|                 sem parancsol, kóborolni a világban, alkalmatlan parancsoló
3193      12|                 hiszem hogy megnémultál.~A fiú erőt vett magán, letörlé
3194      12|                  úr; ő nem ereszkedik le a maga érdekében könyörögni;
3195      12|                  szüksége. Neki még csak a haldokló nagyapja áldása
3196      12|              magát.~Lángainé vette észre a gyermek égni kezdő szemeiből,
3197      12|                 kezdő szemeiből, hogy ez a jelenet rosszul fog végződni,
3198      12|               tudod-e, hogy honnan terem a puha kenyér? Mit gondolsz,
3199      12|                  rólad, honnan kerül elő a másik? Azt pénzért adják.
3200      12|                adják. S kitől jön elő az a pénz? Az égből hull-e az,
3201      12|                 Az égből hull-e az, mint a manna? Mit gondolsz?~A fiú
3202      12|              mint a manna? Mit gondolsz?~A fiú összeharapta ajkait,
3203      12|                hogy énnekem kötelességem a te korhelységedet megjutalmazni,
3204      12|               felosztom; ha nem tetszik, a legérdemesebbnek adom, s
3205      12|              adom, s ha akarom, kiosztom a koldusok között.~A gyermek
3206      12|              kiosztom a koldusok között.~A gyermek könnyedén vállat
3207      12|                 egy tolvaj.~Kálmán, mint a kígyómarta szökött fel térdeiről
3208      12|                az öregúr. – Megjött neki a szava! Most beszél ez az
3209      12|                hosszú lépéssel előtámadt a kandalló mellől, s nekiment
3210      12|              semmirevaló gaz suhanc, még a tátit és minket inzultálni
3211      12|                lábú hóhér, mert úgy ütöm a hasadba ezt a kést, hogy
3212      12|              mert úgy ütöm a hasadba ezt a kést, hogy rögtön meghalsz.~
3213      12|                 sokat reszkírozott volna a támadás által.~Azzal Kálmán,
3214      12|                csengetés hangzott utána.~A csengetésre előrohanó pitvarnok
3215      12|                  jövök, úrfi, várjon meg a kapu alatt; szaladnom kell,
3216      12|                 odabenn.~Azzal futott be a szobába.~Demeter úr félig
3217      12|               félig fenn ült az ágyában, a hálósipkája félre volt csapva
3218      12|            hálósipkája félre volt csapva a fejében, mint egy részeg
3219      12|               embernek; ordítozott ahogy a torkán kifért:~– Segítség,
3220      12|              utána; veresd vasra, vitesd a vármegye házához; kiálts
3221      12|                  Fogd el. Eredj. Rohanj!~A komornyik azt mondta az
3222      12|                  igenis”. S azzal kiment a szobából; a szemközt jövő
3223      12|                 azzal kiment a szobából; a szemközt jövő Siposnak,
3224      12|               jövő Siposnak, ki hallotta a lármát az ajtón kívül, néma
3225      12|              háborodva, azzal sietett le a lépcsőn, az úrfit keresve.
3226      12|                  odujába, onnan várta be a további eseményeket.~A pitvarnok
3227      12|                be a további eseményeket.~A pitvarnok fütyörészve jött
3228      12|               pitvarnok fütyörészve jött a lépcsőn alá, látni való
3229      12|                aztán szépen visszamenjen a nevelőbe, valami bolondot
3230      12|                  inas rohant, ugrált alá a lépcsőkön, a háziúr „gyilkos”
3231      12|                  ugrált alá a lépcsőkön, a háziúr „gyilkos” kiáltásaira;
3232      12|            háziúr „gyilkos” kiáltásaira; a kapu alatt a komornyik mindeniket
3233      12|                kiáltásaira; a kapu alatt a komornyik mindeniket megállítá,
3234      12|              megállítá, s bemutatá nekik a kergetett gyilkost, Kálmán
3235      12|            valamennyien nagyon nevettek, a nagy szakállú kapussal együtt.
3236      12|                  úrfit ereszték szélnek.~A pitvarnok aztán visszatért
3237      12|                   Azután csendesség lett a szobában. Jelen voltak ott
3238      12|                ideig nem törte meg senki a hallgatást.~Végre Demeter
3239      12|          ügyvédnek. – Visszahozta kegyed a régi végrendeletemet?~–
3240      12|             hangon az ügyész, s átnyújtá a zsebéből kivont iratot.~
3241      12|                hogy vesse azt azon módon a kandallóba, még egy csücske
3242      12|                 szót; – nem akarok azért a rossz fiúért többé neked
3243      12|              gonosz szívű leány; ismerem a rossz szívét. Nem! Énrajtam
3244      12|              gondold meg az istenért azt a helyzetet, amibe jönni kell
3245      12|                volt hozzá hízelgő …~– Az a jó! – felelt rá kegyetlenül
3246      12|                    felelt rá kegyetlenül a beteg ember. – Legyen megbüntetve
3247      12|               Hátszegi is megérdemli ezt a büntetést; ő is megbántott
3248      12|                  borult előtte.~– Atyám! A mindenható Isten irgalmára
3249      12|              hogy találkozni fogsz ott – a túlvilágon – meghalt testvérünk
3250      12|                  Sipos úrnak úgy fájt ez a jelenet, hogy nem állhatta
3251      12|               tovább: fölkelt, és kiment a szobából, és odakinn könnyjeit
3252      12|                nem indult meg e szavakon a beteg ember, vagy még inkább
3253      12|                   teneked nincsen semmid a rováson? Azt gondolod, hogy
3254      12|                 valaha megbántottál; itt a fekete könyv, amibe azt
3255      12|                 azt mindig följegyeztem, a fejem alatt; rajta háltam,
3256      12|                 az összeszámolásra kerül a sor, benne lesz a számadásodban
3257      12|                  kerül a sor, benne lesz a számadásodban minden görbe
3258      12|                 gondolod, beszámítom azt a buzgó ápolást, amivel hetek
3259      12|                  sem veszem azt. Ismerem a gondolataidat, s túljárok
3260      12|                ne büntessem, te is abban a sorsban fogsz részesülni,
3261      12|                  vagyok. Te nem szereted a komédiajátszást; – én sem
3262      12|                 szólok többet semmi szót a te szívedhez az én szívemből.
3263      12|                  meg fogom semmisíttetni a te végakaratodat.~– Esztelen! –
3264      12|               akaratom van?~– Nincs.~Ezt a rövid szót mondta, semmit
3265      12|                az özvegy, s állt büszkén a két férfi előtt, kik álmélkodva
3266      12|              nevess egy kicsit. Haha! Ez a jámbor lélek azt hiszi,
3267      12|                 s én sem szeretem itthon a színjátékot. Te azt mondod,
3268      12|                régóta készültél már erre a kegyetlen véghatározatra;
3269      12|                én is régóta készülök már a védelemre. Te rovásra jegyeztél
3270      12|           unokáid mondtak és tettek, még a rád vetett tekinteteiket
3271      12|                te tettél és mondtál; fel a tanúk nevei, akik előtt
3272      12|                 szóval lediktálod te ezt a végrendeletet, mely ártatlan
3273      12|      végrendeletet, mely ártatlan véreid a koldusbotra juttatja, olyan
3274      12|                 Demeter ajkán megszakadt a lélegzet erre a szóra. János
3275      12|               megszakadt a lélegzet erre a szóra. János leült, úgy
3276      12|                     Én is készültem arra a csatára, amire te! – szólt
3277      12|                 valami, amíg te érlelted a végcsapást fejünkre. Én
3278      12|             alapját, melyben arról leend a kérdés, hogy eszedet elvesztéd
3279      12|             különcségeidnek, miket eddig a családi szentély titka fedett.
3280      12|                  szokatlan hóbortjaid, s a bírák mérlegelni fogják,
3281      12|               abban az órában el is ment a háztól. Még azon a napon
3282      12|                  ment a háztól. Még azon a napon meg is halt Demeter
3283      12|                  nem tudta, hogy mármost a gyászjelentő lapokra kinyomassa-e
3284      12|             neveiket is, vagy pedig csak a magáét és a Makszikáét,
3285      12|              vagy pedig csak a magáét és a Makszikáét, mint egyedüli
3286      12|           örökösét; pro secundo pedig az a nagy baja volt, hogy csakugyan
3287      12|              hogy csakugyan szeget ütött a fejébe, vajon nem tesz-e
3288      12|                tesz-e lépéseket Lángainé a többieket egészen kizáró
3289      12|                 mert kitelik ám az ettől a hóbortos asszonytól.~
3290      13|                   ezúttal nem rabolta ki a Fatia Negra.~A hídvári vadászestéken
3291      13|                rabolta ki a Fatia Negra.~A hídvári vadászestéken mindazt
3292      13|               mindazt visszanyerte, amit a kengyelesi látogatás alkalmával
3293      13|                szabad rendelkezést adott a grófnénak termeit az ottani
3294      13|                az az előnye is van, hogy a társaság nem oszlik szét
3295      13|                 társaság nem oszlik szét a különböző idények szerint;
3296      13|              Ménes, Magyarát, Világos és a körül lakó főurak pusztáin
3297      13|                ismerősöket; azoknak, kik a társasélet örömeit szakadatlanul
3298      13|                  mindjárt kezdetét vette a sok bemutatás. (Ez ideig
3299      13|                 sok bemutatás. (Ez ideig a grófnő visszavonultan élt
3300      13|         visszavonultan élt Aradon.) Akik a jobb körök nevezetességei
3301      13|                  ismerősök gondoskodtak; a távolabb állókat, kiket
3302      13|                senki sem ismert, magának a grófnak kellett felkeresni
3303      13|              bemutatni. Neki tetszett ez a mulatság.~Azok közé, kiket
3304      13|                messziről kellett bevonni a társaságba, tartozott egy
3305      13|               Vámhidy Szilárd.~Hanem ami a hölgyeket jobban érdekli
3306      13|        megyegyűlésen tartott beszédeinél a felőle elterjedt hír ama
3307      13|               ifjú magát el akarta ölni, a leánnyal összebeszélve;
3308      13|           leánnyal összebeszélve; szinte a halál révéről hozták már
3309      13|                  már vissza; hanem azért a leány csak férjhez ment
3310      13|                  leány csak férjhez ment a gazdag Hátszegihez.~No,
3311      13|              gazdag Hátszegihez.~No, ezt a fiatalembert okvetlen meg
3312      13|            okvetlen meg kellett ismernie a grófnénak. Hogyne? Azt az
3313      13|                 species nagyon ritka már a mai világon; megérdemli,
3314      13|             megérdemli, hogy mutogassák.~A grófné annyit beszélt felőle
3315      13|                   Be kellett őt mutatnia a feleségének. E végett elébb
3316      13|              mindent elmondott neki, ami a nyelvére akadt.~– Kedves
3317      13|              tette, akkor otthagyta őket a faképnél; mint ahogy szokás
3318      13|              faképnél; mint ahogy szokás a matt után megint másik partit
3319      13|               aztán engemet szánnak, már a harmadik héten én szánom
3320      13|                amellett ez egy Pénelopé! A hitvesi hűség valódi Vesta–
3321      13|             barátom, akkor kérem, vegyen a fogai közé egy pár szemecskét
3322      13|                 egy pár szemecskét ebből a cachou aromatique-ból. Ezt
3323      13|            elveszi az ember szájának azt a bizonyos utóemlékét, ami
3324      13|                addig ezer veszélynek van a fiatalember kitéve. Köztünk
3325      13|                igaz, hogy nincs jó parti a világon, mert minden asszony
3326      13|          Szilárdnak sohasem volt szükség a gróffal vitázni, mert ő
3327      13|         feszességét igen hamar megtörték a gróf bizarr ötletei.~A grófné
3328      13|         megtörték a gróf bizarr ötletei.~A grófné habos moir antique
3329      13|                  Szilárd barátom – szólt a gróf –, ez a ruha meg ez
3330      13|             barátom – szólt a gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure sehogy
3331      13|                 gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure sehogy sem áll
3332      13|                  coiffure sehogy sem áll a grófné arcához, mi?~Sok
3333      13|                kik egyik ügyetlen bókbul a másikba botlottak volna
3334      13|                  sem hozta zavarba az.~– A grófnénak minden jól illik –
3335      13|                  kíváncsivá tesz – szólt a grófné.~– Ön oly műismerő
3336      13|                  volna, hán? – kiálta rá a gróf.~– Azok a kék szövetek,
3337      13|                 kiálta rá a gróf.~– Azok a kék szövetek, fehér pontocskákkal,
3338      13|                  kegyes olvasóm, azoknak a kék ruháknak a történetét,
3339      13|                   azoknak a kék ruháknak a történetét, azokkal a fehér
3340      13|           ruháknak a történetét, azokkal a fehér pontocskákkal, amiket
3341      13|                  beszéltek akkor arról.)~A másnapi fényes estélyen
3342      13|                   drága barátom! – szólt a gróf az ajtón belépő Szilárdot
3343      13|              Sajnálom önt; már benne van a hálóban.~Szilárd sietett
3344      13|                 hálóban.~Szilárd sietett a grófnét üdvözölni, ki az
3345      13|          estélyen át különösen kitünteté a szép ifjút. Nem csinált
3346      13|                valakinek kikerülte volna a figyelmét, azt maga a gróf
3347      13|              volna a figyelmét, azt maga a gróf sietett figyelmessé
3348      13|                 beszél. Még politizál is a kedvéért, pedig nem ért
3349      13|                elébb, hogy vele táncolta a kvadrillt, mindig elkéstek
3350      13|               kvadrillt, mindig elkéstek a figurából a nagy causerie
3351      13|              mindig elkéstek a figurából a nagy causerie miatt. Én
3352      13|                  miatt. Én mondtam előre a fiatalembernek, hogy így
3353      13|                 is hanyatt– homlok rohan a veszedelmébe, mint a vacsoravesztő
3354      13|               rohan a veszedelmébe, mint a vacsoravesztő pille a lámpásba.~
3355      13|               mint a vacsoravesztő pille a lámpásba.~És így tovább.~
3356      13|           elmondta mindenkinek), hogy az a komoly képű fiatalember
3357      13|              komoly képű fiatalember ott a grófné mellett, akinek még
3358      13|               most olyan nehezen sikerül a mosolygás, micsoda szerepre
3359      13|               szerepre van szánva ezeken a pallókon …~… Hanem, hogy
3360      13|              pallókon …~… Hanem, hogy az a fiatal huszártiszt ott a
3361      13|                 a fiatal huszártiszt ott a harmadik szobában, aki csak
3362      13|                 pillanatra sem bukkan be a táncterembe, hanem ül két
3363      13|            asztalnál, és tarokkozik, aki a bemutatás első pillanatán
3364      13|               kívül egy szót sem váltott a házinővel, akit nem érdekel
3365      13|                 azt már nem tudja senki, a gróf legkevésbé; – hanem
3366      13|                 gróf legkevésbé; – hanem a grófné talán mégis tudja.~
3367      13|             talán mégis tudja.~Harmadnap a köszönőlátogatást kelle
3368      13|                kelle megtenni Szilárdnak a grófnénál. – Készakarva
3369      13|              hátrahagyásával elvégezheti a látogatás kötelességét.
3370      13|              Hanem este találkozott vele a színházban. Az előadásnak
3371      13|                 Az előadásnak vége volt, a grófnő kocsija még nem járt
3372      13|           tisztelt uram – szólt tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse,
3373      13|             lerója tisztét. Ismerjük ezt a szokást, de önnek nem szabad
3374      13|                   különben megteszem azt a tréfát, hogy világ rémületére
3375      13|            felelje, hogy ijessze hát meg a grófné e merénylettel a
3376      13|                  a grófné e merénylettel a világot, hanem Szilárd komoly
3377      13|                is ment. Nemigen dobogott a szíve, mikor belépett a
3378      13|                  a szíve, mikor belépett a grófné magányteremébe; a
3379      13|                 a grófné magányteremébe; a sok tétova eszme közül azt
3380      13|            tartotta meg legjobban – amit a gróftól hallott. Tréfát
3381      13|                  Tehetnek, amit akarnak.~A grófné halkan tudatta komornyikjával,
3382      13|            magával szemközt Szilárdot. – A grófnő szép asszony volt,
3383      13|             szépen is tudott öltözködni. A grófnőnek igen szép szemei
3384      13|                 tudott mosolyogni velük. A grófnőnek igen szép kis
3385      13|                 elmésen tudott beszélni. A veszedelem félreismerhetlen.~–
3386      13|                 Édes, jó Szilárd – szólt a grófnő azzal a könnyű, természetes
3387      13|           Szilárd – szólt a grófnő azzal a könnyű, természetes naivsággal,
3388      13|             bizalmas szót intézek önhöz. A világban rövid időn azt
3389      13|             elsőbbit, ön nem fogja hinni a másodikat. A világ beszéljen,
3390      13|                 fogja hinni a másodikat. A világ beszéljen, amit neki
3391      13|                 vannak. Én ismerem önnek a gondjait. No, ne haragudjék;
3392      13|           haragudjék; ne húzza úgy össze a szemöldeit; az önnek jól
3393      13|          hajhászni fordulnék önhöz azzal a szóval, hogy legyen irántam
3394      13|            Higgye el, én nagyon szeretem a tréfát léha, tartaléktalan
3395      13|                 irányában alkalmazni; de a jó szívet mindig tisztelem,
3396      13|                hinni, hogy ez igaz, mert a grófné szemében könnycsepp
3397      13|                bizonyosan. Mindennek oka a pénz; a szomj a pénz után.
3398      13|        bizonyosan. Mindennek oka a pénz; a szomj a pénz után. Nincs
3399      13|            Mindennek oka a pénz; a szomj a pénz után. Nincs szerencsétlenebb
3400      13|                szerencsétlenebb teremtés a világon, mint egy gazdag
3401      13|                azt, ami most következik. A nő nem szeret, és nem szerettetik.
3402      13|                  az ember egyszerre arra a hírre ébred fel, hogy nejének
3403      13|             semmije sincs. Ismeri ön azt a szót, hogy „kegyelemkenyér”?~–
3404      13|     kegyelemkenyér”?~– Aszót ismerem, de a kenyeret nem kóstoltam.~–
3405      13|                fogalma lenni, hogy mi az a kegyelemkenyér, amit egy
3406      13|                   amit egy férj ád annak a nőnek, akit gazdagnak hitt,
3407      13|             talált. S még hagyján, ha ez a férj maga is szegény ember!
3408      13|                De hát ha gazdag – óh, ez a kenyér nagyon keserű.~(Ugye,
3409      13|            gondolá magában Szilárd. – Az a kenyér, amit én ajánlottam
3410      13|              neki, az csak száraz volt.)~A grófnő látva, hogy Szilárd
3411      13|                  értesültem felőle, hogy a báró magaviselete neje irányában
3412      13|     kitagadtatását. Éppen sokat vesztett a kártyán, midőn ez a hír
3413      13|             vesztett a kártyán, midőn ez a hír érte. Efölötti rossz
3414      13|            voltak jótékonysági kiadásai, a vidék szegényei őt tarták
3415      13|          szabadító angyaluknak, most ezt a szerepet meg kellett szüntetnie.
3416      13|                 Zárt ajtót kell tartania a könyörgők előtt, mert férje
3417      13|          kiadásokra. Sőt, ha hinni lehet a szóbeszédnek, még azt is
3418      13|                  Henriette-nek megvan ez a szokása, hogy mikor nincs
3419      13|         ékszereket, de két falatom közül a jobbik mindig a tied volna.)~–
3420      13|            falatom közül a jobbik mindig a tied volna.)~– És ami a
3421      13|                  a tied volna.)~– És ami a legmegalázóbb a nőre nézve;
3422      13|                   És ami a legmegalázóbb a nőre nézve; most már Hátszegi
3423      13|             köztudomás volt eddig is, de a nő legalább nem tudta; –
3424      13|                 Szilárd kérdőleg tekinte a grófnőre, mint aki nem értett
3425      13|                     No, értem alatta azt a túlságosan chevaleresque
3426      13|             chevaleresque hajlamot, mely a női szépség bálványozását
3427      13|                szépség bálványozását még a parasztnőkre is kiterjeszti.~(
3428      13|             öccsét elő ne hozza. Most ez a szegény nő kétségbe van
3429      13|               már arra, amiért önnek ezt a sok szóbeszédet elmondtam.
3430      13|         lovagiasság, szükséges, s ha már a férj elutasítá magától e
3431      13|                 kihez fordulni –, mint – a feláldozotthoz.~Szilárd
3432      13|             Szilárd ajkait harapta, hogy a könny szemébe ne jöjjön.
3433      13|                ne jöjjön. Ki hinné, hogy a könnyelmű nőknek annyi érzésük
3434      13|                  magát, s azt válaszolta a grófnőnek röviden, hogy
3435      13|             magára vállalja e feladatot.~A grófné kedvesen nyújtá elé
3436      13|           tudósítani fog; mert én vagyok a közös posta kettőjük között.~
3437      13|              között.~Szilárd megköszönte a grófné bizalmát iránta,
3438      13|             távozott. Estig gondolkozott a hallottakon, s akkorra készen
3439      13|              akkorra készen volt fejében a terv.~Este a kaszinóban
3440      13|                volt fejében a terv.~Este a kaszinóban találkozott Kengyelesyvel.
3441      13|               találkozott Kengyelesyvel. A gróf több sportsman jelenlétében
3442      13|                    Ezer milliom ördögbe; a dolog görbére kezd menni.
3443      13|                görbére kezd menni. Ön ma a feleségemnél volt délben
3444      13|               senkit sem eresztettek be; a grófné el van ön által ragadtatva;
3445      13|                 igazán magába szeretteti a feleségemet, megjárja velem;
3446      13|             fogom önt, hogy elvegye! Mi?~A többi úr nevetett rajta
3447      13|                aki ártatlan az egészben.~A gróf komikus szigorral megfogá
3448      13|            folyvást, hán? No, ne süsd le a szemedet; nézz rám! Miről
3449      13|           kigondolni hevenyében.~– Hát – a színházról, zenéről, irodalomról…~–
3450      13|             zenéről, irodalomról…~– Ahá. A feleségem meg azt mondta:
3451      13|                feleségem meg azt mondta: a honi divatról, országgyűlésről,
3452      13|             téged szedni, meglásd.~Azzal a kandallóhoz hátrált, frakkja
3453      13|                   s nevetve nézett sorba a körülállók szemeibe, akik
3454      13|                egyet gondolt, megfordult a sarkán, s otthagyta őket.~
3455      13|              hangú kacagása nagyon verte a füleit, meglepetve nézett
3456      13|                egy egész hétig nem látta a gróf Vámhidyt; kereste mindenütt,
3457      13|              nyomába. Mindennap kérdezte a grófnétól: hová tette, nem
3458      13|          nevetett, és tréfával ütötte el a kérdést. A gróf dühös kezdett
3459      13|            tréfával ütötte el a kérdést. A gróf dühös kezdett lenni
3460      13|                 aki nem tudott neki arra a kérdésére felelni, hová
3461      13|                hová lett Szilárd.~– Arra a fickóra úgy rá találtam
3462      13|                  Ez már nagyszerű diadal a grófnétól! Úgy meghódítani
3463      13|           levegővé váljék, elpárologjon, a semmibe tűnjön.~Az első
3464      13|                  tíz napra volt rendezve a másik, Szilárd még abban
3465      13|               már egyszer ráadta ilyenre a fejét, az másodszor is megkísérti.
3466      13|                  is megkísérti. Én mosom a kezemet; grófné az oka:
3467      13|           véletlenül? – kérdezi egy hang a háta mögött. Hátranézett:
3468      13|             isten áldja meg; hadd viszem a feleségemhez. Szegény fiú!
3469      13|             vonta Szilárd kezét, cepelte a grófnéhoz:~– Itt van, megtaláltam;
3470      13|           barátom. El nem tudnám viselni a lelkemen.~A grófné megszorítá
3471      13|               tudnám viselni a lelkemen.~A grófné megszorítá Szilárd
3472      13|               most, nem ügyelnek ránk.~– A Lapussa-család tagjai az
3473      13|              után keserű vitában vannak. A végrendelet ellen, mely
3474      13|          végrendelet ellen, mely Jánost, a legidősbet teszi általános
3475      13|                teszi általános örökössé, a többieket kirekesztve, törvényesen
3476      13|                  odahaza az öregúr felől a legtiszteletlenebbül nyilatkoztak;
3477      13|          drámájának ötödik felvonásaiban a függöny legördültére olyan
3478      13|            eszközül visszahívatva onnan. A másikra, a gyermekre nézve
3479      13|          visszahívatva onnan. A másikra, a gyermekre nézve pedig egy
3480      13|            negyvenezer forintról, melyet a gyermek hamisított, nénje,
3481      13|               nevére.~– Ah! – kiálta fel a grófné, hitetlenség hangján.~–
3482      13|                   hitetlenség hangján.~– A dolog nevetségesen hihetetlen,
3483      13|        hihetetlen, de így van, én láttam a váltót, mert bíróilag le
3484      13|                 le van foglalva. Egészen a fiú keze írása még testvérének
3485      13|            valami jutott eszébe: ah, azt a névaláírását Henriette-nek
3486      13|                jól!~– Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni eltűnése,
3487      13|         utánajárásra sem került elő, ami a bajt tetemesen öregbíti.
3488      13|                 beszélni kezdtek, eltűnt a növeldéből, s úgy látszik,
3489      13|                  De mi vihette volna ezt a fiatal gyermeket ilyen tényre?
3490      13|                   S miért nem akarta ezt a báró nejével tudatni?~–
3491      13|                  ő azt előre, hogy amint a bárónő meg fogja tudni,
3492      13|                valódinak fogja elismerni a hamisított aláírást.~– Valóban!
3493      13|         szavakért forrón meg ne csókolja a grófné kezét. Egészen el
3494      13|                    rikácsolá háta mögött a gróf. – Már ennyire vagyunk?
3495      13|                Egy órakor elvárom – súgá a grófné Szilárdnak. – Most
3496      13|          Szilárdnak. – Most mennem kell, a cotillon kezdődik.~– Hát
3497      13|             táncol? – kérdezé Szilárdtól a gróf. – Menjen, lásson hozzá,
3498      14|                 kalandja nem híresült el a vidéken.~Nem beszéltek róla;
3499      14|              tudott felőle, kihalt volna a világról, mielőtt titkát
3500      14|               titkát elmondhatta másnak.~A jeges völgyi kunyhó lakói