Fezejet

3501      14|              lakói nyom nélkül eltűntek; a kecskenyáj pásztor nélkül
3502      14|                 is sok gondja volt rájuk a világnak: eltűnhettek, elveszhettek;
3503      14|            mutatott. Belül volt szívében a méreg; engedte azt érni.~
3504      14|                 méreg; engedte azt érni.~A Fatia Negra két hét múlva
3505      14|               sokáig, nem is vette észre a sebforradást nyakán, ami
3506      14|               volt ott.~Éjjel jött hozzá a Fatia Negra, mint mindig.
3507      14|                Fatia Negra, mint mindig. A hírhedett kalandor nagyon
3508      14|             valami veszély közelít. Csak a havasok közt szokott egyedül
3509      14|             magát.~– Fatia Negra – szólt a leány, átfűzve karjával
3510      14|                  leány, átfűzve karjával a férfi nyakát –, a múlt éjjel
3511      14|               karjával a férfi nyakát –, a múlt éjjel rossz álmom volt:
3512      14|                 volt: azt álmodtam, hogy a himlő megrontotta arcomat;
3513      14|                  is szeretnélek – felelt a kalandor.~– Eredj! Hiszen
3514      14|               ott töltsem fiataltságomat a vasrostélyos ablakon belöl,
3515      14|              börtönben volnék? Odajönnél a vasrostélyhoz velem beszélgetni?~–
3516      14|             beszélgetni?~– Álljon be már a bohó szád! Ki győzne arra
3517      14|                  te kérdezgetsz? – szólt a kalandor, s hogy annál biztosabban
3518      14|                biztosabban szót fogadjon a nő, egy csókkal lezárta
3519      14|                  nő, egy csókkal lezárta a száját.~De amint a csóknak
3520      14|               lezárta a száját.~De amint a csóknak vége volt, megint
3521      14|               szerelemből keresztüllőném a szívedet.~Hogy kacagott
3522      14|             szívedet.~Hogy kacagott ezen a mondáson a leány.~– Várj,
3523      14|                 kacagott ezen a mondáson a leány.~– Várj, pedig ez
3524      14|                 nevetni valónak találta. A kacajra belépett a szobába
3525      14|              találta. A kacajra belépett a szobába az öreg Onuc. Leánya
3526      14|                  nagyon fintorgatta erre a kérdésre az orrát, mert
3527      14|             mennél igazán”, de nem merte a Fatia Negrát megbántani.~–
3528      14|                mit kaparok egyik aranyat a másik után rakásra, ha nincsen
3529      14|                 hogy van valami szeglete a világnak, ahová te el nem
3530      14|                  nem jutsz, összeszedném a holmimat, felkerekednék,
3531      14|                 Nem lesz nekem mindig ez a fekete álarc a képemen,
3532      14|                 mindig ez a fekete álarc a képemen, mikor hozzátok
3533      14|                 tarsolyos hajdú ugrik le a bakról az ezüstfogantyús
3534      14|           leánynézőbe jön hozzád. Ha ezt a gyűrűt meglátod az ujján,
3535      14|                nem lesz több Fatia Negra a világon; együtt elmegyünk
3536      14|                   s akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~Az öreg
3537      14|             szívét annyira meghatotta ez a biztatás, hogy összecsókolta
3538      14|                  hogy összecsókolta érte a Fatia Negra orcáját, nem
3539      14|              bánja, ha kesztyű van húzva a kézre, amit megcsókol.~–
3540      14|                Nem lehet még befejeznünk a munkát. A pénzverdére nagyon
3541      14|                még befejeznünk a munkát. A pénzverdére nagyon sokat
3542      14|                idén, annak ki kell venni a hasznát; igen sok emberünk
3543      14|               hozzám többé.~Az öreg Onuc a két térdét verte önelégült
3544      14|                 szedegeti össze; magának a kalandornak is feltűnt ez
3545      14|                kalandornak is feltűnt ez a szórakozottság.~– Min gondolkoztál
3546      14|                  el olyan nagyon, Anica?~A leány felrezzent, s azután
3547      14|                mondá:~– Ha te az tudnád?~A kalandor magához ölelte
3548      14|                  dolog lesz majd egyszer a fővárosban lakni; úri módon,
3549      14|                  divatos ruhával söpreni a földet, s mindennap színházba
3550      14|                színházba járni, és nézni a pompás komédiát. Nemde?~
3551      14|                  pompás komédiát. Nemde?~A leány minden mondásnál hamisan
3552      14|                    milyen szép lesz majd a főváros valamelyik zugában
3553      14|             rongyokba, s onnan nézni azt a pompás komédiát, amikor
3554      14|                  pompás komédiát, amikor a te fejedet levágják!”~–
3555      14|           szakítani mindennek? – kérdezé a Fatia Negrától.~– Ideje
3556      14|             Fatia Negrától.~– Ideje már. A kisujjam megsúgta, hogy
3557      14|                 Nem szabad elijesztenünk a magunk embereit. Minden
3558      14|                bányász leviszi szombaton a bányai pénzváltóba a nyert
3559      14|           szombaton a bányai pénzváltóba a nyert arany felét; másik
3560      14|              ember után fontokra megy, s a folytonos apadása a beváltott
3561      14|              megy, s a folytonos apadása a beváltott aranymennyiségnek
3562      14|          aranymennyiségnek kezd feltűnni a kormányszék előtt, sejtik,
3563      14|                   sejtik, hogy egy része a nyert aranynak eltűnik.
3564      14|             készpénzül kiverve kerül elő a föld alól. Ezt a munkát
3565      14|               kerül elő a föld alól. Ezt a munkát be kell végeznünk.
3566      14|                  évben gazdagon fizettek a bányák: jövő szombaton lesz
3567      14|                  az utolsó aranybeváltás a Lúcsiában. Amint az pénzzé
3568      14|            pénzzé lesz verve; felosztjuk a nyereséget, buna noptét
3569      14|                megy ki jobbra, ki balra. A gépeket összetörjük, a kohókat
3570      14|                   A gépeket összetörjük, a kohókat felvettetjük lőporral,
3571      14|           kohókat felvettetjük lőporral, a vízvezetőket elromboljuk,
3572      14|              vízvezetőket elromboljuk, s a barlang szádát betemetjük.
3573      14|             társaságnak részesei vagyunk a Lúcsiában; ott hallgassuk
3574      14|                  várnom? – kérdezé Anica a Fatia Negra fürtjeit ujjaira
3575      14|            tekergetve.~– Mire? – kérdezé a kalandor.~– Mit gondolsz?
3576      14|               férjed legyek? Ugyebár? Ez a vége minden gondolatnak,
3577      14|             várnod?~– Igen, igen – mondá a leány, és gondolta magában:
3578      14|               kell arra várnom, hogy ezt a te álarcos fejedet – a bakó
3579      14|               ezt a te álarcos fejedet – a bakó kezébe adjam.~A Fatia
3580      14|           fejedet – a bakó kezébe adjam.~A Fatia Negra olyan gyanútlanul
3581      14|              gyanútlanul ringatta térdén a leányt, olyan nyugodt büszkeséggel
3582      14|           büszkeséggel gondolá magában; „a leány arra való, hogy amit
3583      14|               leány arra való, hogy amit a férfi hazudik, azt legyen,
3584      14|           Hétszáz fáklya világította meg a Lúcsia barlang belsejét:
3585      14|                 bengáli fény gyulladt el a barlang szögleteiből, mely
3586      14|                egész rémpalotát, melyhez a veres szurokfáklyaláng fekete
3587      14|          kísértetes ellentétet képezett.~A nagy pénzverő társaság az
3588      14|               föld alatti nagy teremben. A föld szép fehér kőporral
3589      14|              bükkfa tálakban felhalmozva a pompa okáért, és hogy lássék
3590      14|             pompa okáért, és hogy lássék a nagy gazdagság, egy egész
3591      14|             mindenkinek, aki megkívánta. A kohó épülete előtt pedig
3592      14|                 kitéve, színültig töltve a legfinomabb borszesszel.
3593      14|              közül csak egynek kell arra a mulatságos bohó ötletre
3594      14|               bohó ötletre rájönni, hogy a fáklyával közel jöjjön ehhez
3595      14|             fáklyával közel jöjjön ehhez a lobbanékony anyaghoz, s
3596      14|              elevenen van produkálva itt a föld alatt a pokol: végigborsódzik
3597      14|              produkálva itt a föld alatt a pokol: végigborsódzik a
3598      14|                  a pokol: végigborsódzik a háta. Egypár elázott fickó
3599      14|             italhoz, csak úgy hörpentett a kád szélére fekve.~A barlang
3600      14|          hörpentett a kád szélére fekve.~A barlang közepén levő kőépület
3601      14|                 kéményéből nem ömlik elő a szikrákkal elegy füst; a
3602      14|                 a szikrákkal elegy füst; a föld alatti tombolás nem
3603      14|          tombolás nem vezérli az ütenyt: a gépek hallgatnak. Munkájok
3604      14|                  húszezer az öreg Onucé.~A kohóépület ma zöld gallyakkal
3605      14|                fölhalmozva; onnan fogják a röppentyűket, a kék és veres
3606      14|             onnan fogják a röppentyűket, a kék és veres tűzcsillagokat
3607      14|              tűzcsillagokat feleregetni. A barlang boltozata oly magas,
3608      14|                boltozata oly magas, hogy a röppentyű legmagasabb szálltában
3609      14|                 van hely csinálva. Maguk a részvényes urak fognak ott
3610      14|              felvidítására közreműködni.~A vendégek érkeznek már, egyenkint
3611      14|               párosával eregeti őket alá a malomgép; a férfiakkal együtt
3612      14|             eregeti őket alá a malomgép; a férfiakkal együtt öregasszonyok
3613      14|                 fővel, piros csizmákban, a zeneműszerek kezelői, a
3614      14|                  a zeneműszerek kezelői, a csimpolyások, hegedűsök
3615      14|              csimpolyások, hegedűsök még a gépen alászálltukban elkezdik
3616      14|              hogy pisztolyait elsütögeti a visszhangos barlang nyílásánál.~
3617      14|                 barlang nyílásánál.~Amíg a Fatia Negra meg nem érkezik,
3618      14|                 nem érkezik, addig járja a tréfa és a zaj; itt egy
3619      14|                   addig járja a tréfa és a zaj; itt egy víg fickó tehéntülköt
3620      14|        tehéntülköt hozott magával, annak a recsegésével ijesztgeti
3621      14|             asszonyok csoportjait, amott a másik tűzbékákat hány a
3622      14|                  a másik tűzbékákat hány a letelepedő atyafiak közé;
3623      14|              ereszt, amíg el nem jött az a főnök, akinek fekete arcától
3624      14|            elmúlik egyszerre mindenkinek a jókedve.~Pedig a mai nap –
3625      14|             mindenkinek a jókedve.~Pedig a mai nap – értem alatta ezt
3626      14|               mai nap – értem alatta ezt a föld alatti éjszakát – az
3627      14|          ünnepélyével is van összekötve. A nagy aranyosztály után következni
3628      14|               ott volt az oltár és rajta a feszület, minden ember úgy
3629      14|             igazi orcájával vezetheti őt a pap elé.~Ez a szertartás
3630      14|               vezetheti őt a pap elé.~Ez a szertartás régi kedvenc
3631      14|                Fatia Negra beleegyezett.~A részvényesek lassankint
3632      14|              lassankint összegyűltek már a barlangban: a legutolsók
3633      14|           összegyűltek már a barlangban: a legutolsók között volt Onuc
3634      14|              között volt Onuc és leánya, a vőfélyekkel és nyoszolyóleányokkal.
3635      14|                 köntöseibe volt öltözve; a katrinca és a hímzett ing
3636      14|              volt öltözve; a katrinca és a hímzett ing meg a gömbölyű
3637      14|            katrinca és a hímzett ing meg a gömbölyű kalpag a fején
3638      14|                ing meg a gömbölyű kalpag a fején most sem váltattak
3639      14|                összegyűlt, ő volt mindig a legszebb.~Homloka közepén
3640      14|               annál is fényesebb volt az a másik kettő, mely szempillái
3641      14|              órával esküvője előtt.~Csak a vőlegény várat még magára.
3642      14|                menyasszonya háta mögött, a láthatatlanná tevő köpönyegben,
3643      14|              hiszik, ördögökkel cimborál a főnök, a föld alól jött
3644      14|             ördögökkel cimborál a főnök, a föld alól jött elő.~És minő
3645      14|                  minő pompával jött elő! A bíbor ruha, amit viselt,
3646      14|                az szorítá le az álarcot; a sisak taréja végig gyémántokkal
3647      14|                 cimbora észrevette, hogy a sisak taréjának hegye egy
3648      14|                sáros; bizonyosan – amint a földet felütötte a fejével.~
3649      14|                 amint a földet felütötte a fejével.~Semmi fegyver sem
3650      14|                tettetve babonás félelmet a bűbájos szerető iránt.~–
3651      14|                 de mert azt hiszik, hogy a föld alól jöttem, ördöggel
3652      14|                 hogy amilyen magasan fel a felhőig, s amilyen mélyen
3653      14|             felhőig, s amilyen mélyen le a föld gyomráig lakik valaki,
3654      14|                 Látod ott az oltáron azt a feszületet, arra fogunk
3655      14|                 bátorságod, fordítsd meg a feszületet, s tűzd le a
3656      14|                  a feszületet, s tűzd le a helyére – fejével lefelé.~
3657      14|                helyére – fejével lefelé.~A leány egy percre elsápadt,
3658      14|              oltárhoz lépett, megragadta a feszületet, s felemelve,
3659      14|               talapzatával fölfelé állt.~A jelenlevők mind elszörnyedve
3660      14|                 amint újra letűzte ismét a leány a feszületet, mindkétszer
3661      14|               újra letűzte ismét a leány a feszületet, mindkétszer
3662      14|                 e hatást.~– Nos? – kérdé a visszatérőt a Fatia Negra.~–
3663      14|               Nos? – kérdé a visszatérőt a Fatia Negra.~– A feszület
3664      14|             visszatérőt a Fatia Negra.~– A feszület megütött, midőn
3665      14|              újra letettem – súgá halkan a leány; s e percben nagyon
3666      14|          megtetted, amit mondtam – szólt a Fatia Negra, kezét Anica
3667      14|                 vagy, méltó vagy hozzám.~A leány, sötéten elborult
3668      14|                 kiálta most dörgő hangon a kalandorvezér. – Ide hallgassatok
3669      14|             mulatságát, s kört alakított a fekete álarcos körül.~–
3670      14|                     Tudjátok e, mi annak a helynek a neve, ami a föld
3671      14|           Tudjátok e, mi annak a helynek a neve, ami a föld alatt van?
3672      14|              annak a helynek a neve, ami a föld alatt van? Annak a
3673      14|                  a föld alatt van? Annak a neve sír! Velem együtt mindnyájan
3674      14|                  Velem együtt mindnyájan a sírban vagytok e pillanatban,
3675      14|                mondanivalójuk többé ezen a világon. Aki még azt a felső
3676      14|              ezen a világon. Aki még azt a felső napfényes világot
3677      14|                  most éppen reggelre kél a hajnal, annak meg kell esküdni
3678      14|            villanykészletet láttak. Maga a villanygép az oltár alá
3679      14|              ércfeszület volt illesztve.~A fekete álarc néhány percig
3680      14|                 néhány percig állt némán a zsámolyon, sisakját levéve
3681      14|                  levéve fejéről, mialatt a közelebb állók elborzadva
3682      14|                   igazi halottak között.~A Fatia Negra tompa, kísértetes
3683      14|                  földön megölt, esküszöm a meghasadó földre, mely az
3684      14|                 hadait elnyelé, esküszöm a fenevadak körmeire, kiket
3685      14|                  körmeire, kiket Eliézer a fecsegő kölykekre előhívott;
3686      14|            kölykekre előhívott; esküszöm a lélekre, aki Saul király
3687      14|             halálát megjelenté; esküszöm a Leviatán angyalra, ki lázadás
3688      14|                  az égből ledobatott, és a Malach Hamovesh angyalra,
3689      14|          tizenkét csapásra, mikkel Mózes a fáraók országát megveré,
3690      14|               országát megveré, esküszöm a csillagra, mely alatt születtem:
3691      14|                 az ágyban, rossz szellem a pokolban; úgy forduljon
3692      14|                  maradékim; ébredjek fel a sírban, s feljárjak onnan
3693      14|               esküvésemet mindazok, akik a föld felett vagy a föld
3694      14|                  akik a föld felett vagy a föld alatt laknak.~E drasztikus
3695      14|                mindenkit kielégíte; azon a vidéken nagyon tetszenek
3696      14|                  erősebb, mint ami esküt a bírói személy előtt tesznek
3697      14|                személy előtt tesznek le. A fekete álarcos hajfürtjeiből
3698      14|             rémséges korona volna fején. A körülötte állók oly mély
3699      14|                  van e szavakban; – csak a leány nem hitt neki már
3700      14|               hitt neki már semmit.~Hogy a rémkedő tiszteletet még
3701      14|                 fokozza, odainté magához a társaság véneit a kalandor.~–
3702      14|                magához a társaság véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok
3703      14|             reszketve nyújtá ujja hegyét a Fatia Negra felé, s majd
3704      14|                 sem mert felé nyúlni, de a kíváncsiság valamennyit
3705      14|            személyesen akart meggyőződni a csodáról, amit másnak nem
3706      14|                  s az alakoskodó biztatá a közeledőket, hogy bárhol
3707      14|                megégette számat – felelt a leány, s midőn a Fatia Negra
3708      14|                  felelt a leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett,
3709      14|                 keresztet vetett magára.~A Fatia Negra tökéletesen
3710      14|            tökéletesen meg volt elégedve a komédiával. A titokszerű,
3711      14|              volt elégedve a komédiával. A titokszerű, az ismeretlen
3712      14|            társnédnak; mindenki fogózzék a másik kezébe.~Így egy láncot
3713      14|               velük, melynek túlsó végét a vén Onuc zárta be, kinek
3714      14|                   Aztán elmondta előttük a fantasztikus esküt, azok
3715      14|               minden igét utána mondtak. A komédiát befejezte egy erős
3716      14|           könyökét és inait megsajgatta. A szegény, tudományokban járatlan
3717      14|                jajveszékelve könyörögtek a fekete álarcosnak, hogy
3718      14|            rémülve.~– Most tehát itt van a pillanat, Fatia Negra –
3719      14|                  Onuc, nagy tisztelettel a bűbájos egyéniség iránt –,
3720      14|                leányomat?~– Ne jussak ki a napvilágra addig, amíg azt
3721      14|                 neked valamit. Amott van a nagy mázsáló mérleg felállítva,
3722      14|           serpenyőre ráültetem Anicát, s a másik serpenyőre annyi aranyat
3723      14|              munificencia! Annyi aranyat a menyasszonnyal, amennyit
3724      14|    menyasszonnyal, amennyit ő maga nyom.~A két vőfély rögtön futott
3725      14|                fatálért, arra fölállíták a menyasszonyt, azon felemelték,
3726      14|              azon felemelték, úgy vitték a mázsáló mérlegig; Onuc még
3727      14|               mázsáló mérlegig; Onuc még a tálat is ráteteté a mérlegre:
3728      14|                  még a tálat is ráteteté a mérlegre: azzal is nehezebb
3729      14|            jegyével pecsételt zacskókban a másik mérlegre, amennyi
3730      14|                  másik mérlegre, amennyi a mérleg két karját vízirányosra
3731      14|                 emelte.~Mikor aztán mind a leány, mind az arany a levegőben
3732      14|              mind a leány, mind az arany a levegőben libegett; Onuc
3733      14|                taszítá oldalba könyökkel a Fatia Negrát.~– Ez most
3734      14|             Fatia Negrát.~– Ez most mind a tied.~A kalandor odafutott
3735      14|                     Ez most mind a tied.~A kalandor odafutott a mázsálóhoz,
3736      14|               tied.~A kalandor odafutott a mázsálóhoz, de nem azon
3737      14|                az arany volt, hanem ahol a leány állt; ezt emelte le
3738      14|                véve, mint egy gyermeket; a másik serpenyő a földre
3739      14|              gyermeket; a másik serpenyő a földre zuhant, súlyegyenét
3740      14|              róla.~Ez is nagyon tetszett a társaságnak. E masszív gyöngédség
3741      14|        társaságnak. E masszív gyöngédség a Fatia Negrától mindenki
3742      14|                 fogva rángatott komáinak a széthullott erszényeket:~
3743      14|                 erszényeket:~Lám, mégsem a pénz után nyúlt, hanem a
3744      14|                 a pénz után nyúlt, hanem a leány után.~Olyan rendkívüli
3745      14|        rendkívüli eset is volt az, ebben a föld alatti pokol egyházában,
3746      14|           csinálni; nem egymás leányának a szemébe nézni, nem barátságot
3747      14|            arannyá változni.~És valóban, a Fatia Negra, ha láthatta
3748      14|                 Negra, ha láthatta volna a jövendőből csak a legközelebb
3749      14|                  volna a jövendőből csak a legközelebb eső pillanatot,
3750      14|           hallhatta volna annak, ami már a feje felett jön, akkor ahelyett,
3751      14|                jön, akkor ahelyett, hogy a leány után nyújtsa ki kezeit,
3752      14|                okosabban teendé, ha mind a kettővel felkap egyet azok
3753      14|                  felkap egyet azok közül a zacskók közül a másik serpenyőrül,
3754      14|               azok közül a zacskók közül a másik serpenyőrül, s iramodik
3755      14|          iramodik vele amerre tud, ebben a sötét odúban, azon a sötét
3756      14|               ebben a sötét odúban, azon a sötét járáson keresztül,
3757      14|                 amin úgy jár ide, mintha a pokol külön kis kapun eregetné
3758      14|                  baráti összeköttetésük.~A kalandor visszatért az oltárhoz
3759      14|              ölében vitt leánnyal, annak a lépcsőjére letevé szép terhét.
3760      14|           lépcsőjére letevé szép terhét. A leány letérdelt.~– Hintsetek
3761      14|              rájuk mézes búzát – suttogá a nyoszolyóasszonyoknak Onuc,
3762      14|      nyoszolyóasszonyoknak Onuc, aki ezt a szertartást valami különösen
3763      14|                  Anica azt kívánta, hogy a Fatia Negra hajoljon elébb
3764      14|              fülébe.~Ez odahajolt hozzá, a szép arcot magához ölelve;
3765      14|               szép arcot magához ölelve; a leány remegve súgá:~– Engem
3766      14|                 remegve súgá:~– Engem is a föld alatt fogsz-e magaddal
3767      14|                 szerencsés akar lenni.~– A pénzverő műhely alatt van
3768      14|               alatt van az ajtó? – kérdé a leány gondatlan arckifejezéssel.~–
3769      14|               Mondd el az esküt előttem.~A Fatia Negra ismételte a
3770      14|                  A Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt. Letérdelt
3771      14|              oltár lépcsőjére, s szemeit a sötét barlangboltozat felé
3772      14|                   amint fekete álarcából a felemelt szemek fehére kivillant.~–
3773      14|                Negrának, s ismernek ezen a néven kicsinyek és nagyok,
3774      14|            kicsinyek és nagyok, esküszöm a bűbájos szavakra, miket
3775      14|                  bűbájos szavakra, miket a paradicsomkerti kígyó a
3776      14|                  a paradicsomkerti kígyó a legelső asszonynak mondott;
3777      14|              esküszöm az átokra, mellyel a legelső házaspár e földön
3778      14|                legelső házaspár e földön a paradicsomból kiűzetett;
3779      14|        paradicsomból kiűzetett; esküszöm a gonosz lélek Asmodái kínzására,
3780      14|              lélek Asmodái kínzására, ki a házastársak gyötrő szelleme;
3781      14|               Sámson vakságára; esküszöm a kettős csillagokra, akik
3782      14|               nem bírnak válni; esküszöm a kardra, mely Holofernes
3783      14|                tetteire, mik Achab ellen a halált felidézték; esküszöm
3784      14|               szörnyetegeire, akik ellen a leghatalmasabbnak sincs
3785      14|             titokban vétenék, verjen meg a csontszáradás és nyavalyatörés;
3786      14|                  az enyimet kósza kutyák a földről, ha ez eskümhöz
3787      14|              gyülekezet szájtátva bámult a fekete arcúra, mialatt ez
3788      14|                fekete arcúra, mialatt ez a pokolbeli képzelettel alkotott
3789      14|               alkotott esküt végigmondá; a figyelem egészen le volt
3790      14|           figyelem egészen le volt kötve a jelenet által, senki sem
3791      14|                vette észre, hogy ezalatt a sötét háttérben, melyet
3792      14|                  sötét háttérben, melyet a barlang távolabbi oldalai
3793      14|             idegen arcok sokasága támad; a malomgépezeten át elébb
3794      14|                  mind egyformán öltözve, a fegyver elrejtve köpenyeik
3795      14|         köpenyeik alá, hogy ne villogjon a sötétből elő, azok ott csendesen
3796      14|           színpadi statisztéria, mialatt a főkomédiás a lámpák előtt
3797      14|       statisztéria, mialatt a főkomédiás a lámpák előtt végzi magánybeszédét.
3798      14|                  az egész eskü alatt nem a Fatia Negra átkozódó ajkaira
3799      14|               hanem annak feje fölött el a sötétben alakuló csoportokra.~
3800      14|                eskü végével ismét érinté a Fatia Negra a megfordított
3801      14|               ismét érinté a Fatia Negra a megfordított feszületet;
3802      14|                 megfordított feszületet; a villanyütés ismét megrázta
3803      14|               villanyütés ismét megrázta a leány kezét, melyet jobbjában
3804      14|                     Most esküdjél te is.~A leány erre dühösen rántá
3805      14|              erre dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, s térdéről
3806      14|                fel az oltáremelvényen, s a gyűlölet és utálat elkeseredésével
3807      14|           gyöngyfogsorait összeszorítva, a lábainál térdelő kalandorhoz:~–
3808      14|               fogsz szeretni? Emlékezzél a jeges völgyi éjszakára;
3809      14|                én voltam ott jelen magam a kunyhóban, én fúttam meg
3810      14|                 kunyhóban, én fúttam meg a kürtöt, melynek szavára
3811      14|                  kürtöt, melynek szavára a féltő férj az erdőből előjött,
3812      14|               erdőből előjött, én láttam a tusát, mely erre következett,
3813      14|               veszíteni. Esküdtél, ugye, a kígyó szavaira, hogy ha
3814      14|                  Tekints oda hátad megé!~A sorakozott fegyveres csapat
3815      14|                  szuronyok villantak meg a fáklyák fényénél.~– El vagyunk
3816      14|                 ordítá minden ember, míg a katonai parancsnok ércszava
3817      14|                idegen hangzattal vegyült a zavart lárma közé.~– Mindenki
3818      14|                 közé.~– Mindenki letegye a fegyvert! Semmi ellenállás!~
3819      14|              asszonyok sikoltva futottak a sátorok közé, a Fatia Negra
3820      14|                 futottak a sátorok közé, a Fatia Negra egy percre megkövülten
3821      14|                ördög, s elmeredve nézett a leány lángoló arcára.~Anica
3822      14|              arcára.~Anica most hirtelen a fegyveresekhez fordulva,
3823      14|          fegyveresekhez fordulva, kiálta a zsivajt túlcsengő hangon:~–
3824      14|                ördög!~Ezért kellett neki a Fatia Negrától megtudni,
3825      14|             megtudni, hogy merre jár fel a föld alól.~A kalandort e
3826      14|               merre jár fel a föld alól.~A kalandort e szó téríti magához;
3827      14|                  ajtajához; s hogy az út a menekülésre előtte zárva
3828      14|                egy oldalszökéssel elérte a borléllel töltött kádat,
3829      14|              töltött kádat, ott lehajítá a földre az égő szurokfáklyát,
3830      14|                 s izmos vállát nekivetve a roppant kádnak, egy kétségbeesett
3831      14|                annak tartalmát végigönté a barlang padlatán.~Egy pillanat
3832      14|           lángban állt az egész barlang!~A padlat kőből volt, a szétfolyó
3833      14|            barlang!~A padlat kőből volt, a szétfolyó borszeszt be nem
3834      14|              felé, merre hajlottabb volt a padlat.~A kék szeszláng
3835      14|                hajlottabb volt a padlat.~A kék szeszláng halotti rémvilággal
3836      14|               egész barlang üregét; maga a levegő, maga az űr is lobogni
3837      14|                  űr is lobogni látszott: a száz fáklya tövig meggyulladva
3838      14|               pokollánggal egyetemben, s a felhalmozott bengáli tűzhegyek
3839      14|                 álló sziklák felé, ahova a légben elterjedt láng utánuk
3840      14|                 csapott; egyik katonának a húsz közül tölténytartójában
3841      14|             tölténytartójában fellobbant a lőpor. Juon Táre szeme világát
3842      14|                Táre szeme világát veszté a lobbanástól, a többi iparkodott
3843      14|            világát veszté a lobbanástól, a többi iparkodott a barlangot
3844      14|          lobbanástól, a többi iparkodott a barlangot átszelő vízvezetőbe
3845      14|          menekülni, hová utánuk csorgott a lobogó alkohol, mint egy
3846      14|              kell tenniök; az egyik volt a Fatia Negra. Ez, amint a
3847      14|                 a Fatia Negra. Ez, amint a fegyveresek szétfutottak
3848      14|               keresztül hirtelen eltűnt.~A másik volt Anica, ki midőn
3849      14|              Anica, ki midőn látta, hogy a százszoros rémületben mindenki
3850      14|               egy fejszét, s nem törődve a körüle pattogó röppentyűk
3851      14|           pattogó röppentyűk szikráival, a fölállított roppant sörös
3852      14|             azoknak fenekeit beszaggatá; a neutrális nedv zuhatagban
3853      14|         neutrális nedv zuhatagban tódult a padlatra, s amint lassankint
3854      14|               úgy szorítá mindig hátrább a lángoló pálinkaárt, lassankint
3855      14|                   lassankint kioltogatva a kék pokolvilágot, melynek
3856      14|              alvilágban egyéb fény, mint a végig lobogó szurokfáklyák
3857      14|            szurokfáklyák az oltár körül.~A szép menyasszonyra nem lehete
3858      14|                arca úgy össze volt égve.~A társaság minden tagja kapott
3859      14|                 szeme világát vesztve, s a hűs tócsákba verte magát,
3860      14|              tócsákba verte magát, miket a kiomlott ser képezett; a
3861      14|                 a kiomlott ser képezett; a vén Onucnak egy haja szála
3862      14|               halmazán, mik szétgurultak a félig szenesült zacskókból.
3863      14|               mindkét szemét kiperzselte a lőporlobbanás, két katona
3864      14|            jutott eszébe valakinek, hogy a Fatia Negrát üldözni kell,
3865      14|               Negrát üldözni kell, midőn a tűz már elaludt. E valaki
3866      14|                  elaludt. E valaki ismét a menyasszony volt.~Ő maga
3867      14|              volt.~Ő maga ragadta kezébe a fáklyát, ő kiálta a fegyvereseknek: „
3868      14|               kezébe a fáklyát, ő kiálta a fegyvereseknek: „utánam!”,
3869      14|                   Odabenn sötétség volt, a fáklyavilágnál összekeresték
3870      14|             fáklyavilágnál összekeresték a föld alatti kamrákat; pénzverő
3871      14|                  olvasztó műhelyek, mind a régi rendben voltak hagyva,
3872      14|               rendben voltak hagyva, még a kivert pénz is, mely az
3873      14|                kisded erszényekben; – de a Fatia Negra maga nem volt
3874      14|             Elrejté magát! – mondogatták a katonák, puskáik agyával
3875      14|                puskáik agyával kopogatva a falakat.~– Megmenekült! –
3876      14|             perzselt haját tépve kezével a menyasszony. Ez épületen
3877      14|               talán utolérjük!~Tanácsára a gépeket kezdték fölforgatni,
3878      14|              érclapító alatt megtalálták a csapóajtót, melyen keresztül
3879      14|           keresztül szokott ki s bejárni a barlangokon át a kalandor.
3880      14|                 bejárni a barlangokon át a kalandor. Ezalatt eltelt
3881      14|              Anica sietve futott előttük a fáklyával a föld alatti
3882      14|               futott előttük a fáklyával a föld alatti folyosón keresztül,
3883      14|               folyosón keresztül, melyet a barlangon átfutó patak járása
3884      14|              lehetett csak előhaladniok. A leány biztatta az üldözőket,
3885      14|                  múlva napvilágot láttak a folyosó végén derengeni;
3886      14|               derengeni; s amint kiértek a patak medrének szirttorkolatából,
3887      14|          medrének szirttorkolatából, ott a forrás előtt, s a szép zöld
3888      14| szirttorkolatából, ott a forrás előtt, s a szép zöld fűben, a forró
3889      14|              előtt, s a szép zöld fűben, a forró napsugár elől hangafa
3890      14|                 őzünő két kis gidójával: a kis őzfiak anyjuk hátán
3891      14|               hátán ugráltak keresztül … A Fatia Negra ki tudja, hol
3892      15|                                          A mikalai csárda~Hídvártól
3893      15|                jó napi járóföld van, még a legjobb lovakkal is, a legjobb
3894      15|               még a legjobb lovakkal is, a legjobb időjárás mellett,
3895      15|            időjárás mellett, esős időben a hegyi utak még több idejét
3896      15|       Szerencsére, az út fele táján esik a mikalai csárda, abban lakik
3897      15|             hivatalt is visel. Itt, ezen a tájon, a bányák közelében
3898      15|                visel. Itt, ezen a tájon, a bányák közelében nincsen
3899      15|          örmények és oláhok kezében van; a nép meg van velük elégedve,
3900      15|                meg van velük elégedve, s a magyar urak is szeretik
3901      15|              regényes helyen épült, egy, a hegyekből kijövő patak zuhatagja
3902      15|                 patak zuhatagja mellett; a bérci csermely ott foly
3903      15|              alatt kővé változtatva; még a beléhajló fák gallyai is
3904      15|                kővé változtatva, ameddig a víz szokta mosni.~A tanya
3905      15|              ameddig a víz szokta mosni.~A tanya egy hosszú tornácos
3906      15|            hosszú folyosó közepén nyílik a konyha, ahol maga a nemes
3907      15|               nyílik a konyha, ahol maga a nemes úr lakik, legvégén
3908      15|                lakik, legvégén pedig van a vendégszoba, ahova vendégeit,
3909      15|                benne, akárhányan vannak.~A nemes úr a kocsmárosságot
3910      15|            akárhányan vannak.~A nemes úr a kocsmárosságot nem űzi keresetből,
3911      15|               csak szállást kíván, annak a számlája két garas, ha lovon
3912      15|               nem kiabál utána, hogy hát a fizetés?~Amellett Makkabesku
3913      15|              büszke ember, és sokat tart a nemességére. Megvárja, hogy
3914      15|                  ha vendégei észreveszik a vendégszobában felakasztott
3915      15|              felakasztott nemesi címert, a fekete medvét három nyíllal
3916      15|              fekete medvét három nyíllal a kezében, s kérdezősködnek
3917      15|                is megmagyarázza, hogy az a fekete medve három nyíllal,
3918      15|               pléhre festve két vasrúdon a ház előtt himbálja magát,
3919      15|               örömest elegyedik beszédbe a legközelebbi tisztújításról,
3920      15|       szolgabírákat választani fenn járt a székvárosban.~Késő délután
3921      15|                  báró Hátszegi Lénárd úr a mikalai csárdába vezető
3922      15|                  gyalog jött, egy ládika a hóna alatt, s vállán egy
3923      15|                csövű fegyver. Makkabesku a tornácon át s messziről
3924      15|                Tyiatra lupulujnál eltört a kocsim tengelye. Mindig
3925      15|              hogy csináltassátok meg azt a rossz helyet, már legalább
3926      15|               baj.~– Isten az oka, uram; a patak, mihelyt megárad,
3927      15|                   Embereim ott vesződnek a hintóval, fel sem bírták
3928      15|                  feldűlt. Jó, hogy magam a lovakat hajtottam, mert
3929      15|                 hajtottam, mert különben a nyakam tör ki, a hajdúm
3930      15|                különben a nyakam tör ki, a hajdúm így is kificamította
3931      15|              hajdúm így is kificamította a kezét; küldj neki segítséget
3932      15|                be nem vergődnek. Hol van a leánykád?~– Ej ej, nagyságos
3933      15|                menyecske jött ki e szóra a konyhából, tűztől pirult
3934      15|                 pirult arccal mosolyogva a nagyságos úrra.~– Vedd át
3935      15|                nagyságos úrra.~– Vedd át a nagyságos úr fegyverét és
3936      15|                  és ládikáját, s vidd be a vendégszobába.~– Hát hogy
3937      15|                  mentél férjhez? – szólt a piros csattanó orcát megcsípve
3938      15|                 orcát megcsípve ujjaival a báró, mialatt a menyecske
3939      15|                 ujjaival a báró, mialatt a menyecske a ládikát elvette.~–
3940      15|                báró, mialatt a menyecske a ládikát elvette.~– Hej,
3941      15|                 ez! – sikolta az, mintha a láda terhétől ijedt volna
3942      15|               volna meg. – Nem sül el ez a puska?~– Csak rá ne nézz
3943      15|                 No, csak vidd be, Flóre. A nagyságos úrnak mindig jókedve
3944      15|               mindig jókedve van, még ha a szekere feldűl is; a nagyságos
3945      15|                  ha a szekere feldűl is; a nagyságos úr mindig tréfál.~
3946      15|              nagyságos úr mindig tréfál.~A tréfa abból állt, hogy Makkabesku
3947      15|                  már, s itt-amott őszült a tarkója; a menyecske pedig
3948      15|              itt-amott őszült a tarkója; a menyecske pedig alig lehetett
3949      15|                  tizenhét évesnél, mikor a nemes úr nőül vette; azért
3950      15|                 mindig azzal boszontotta a kocsmárost, hogy leánykának
3951      15|        kocsmárost, hogy leánykának hítta a feleségét, s kérdéseket
3952      15|                férjhez az unokáját.~Hogy a nagyságos úrnak még akkor
3953      15|                  még akkor is eszébe jut a tréfálás, mikor a hintaja
3954      15|             eszébe jut a tréfálás, mikor a hintaja eltört!~Pedig hiszen
3955      15|                 Pável keresztnevet hord.~A csárdás egy percig sem hagyta
3956      15|            csárdás egy percig sem hagyta a feleségét megállani a sarkán
3957      15|             hagyta a feleségét megállani a sarkán Lénárd szeme előtt,
3958      15|           küldözte ide-oda. Ő maga arról a helyről, ahol az ideig könyökölt,
3959      15|                 meg nem mozdult.~– Eredj a cselédházba, Flóre; a kocsis
3960      15|              Eredj a cselédházba, Flóre; a kocsis meg a bivalyos siessenek
3961      15|         cselédházba, Flóre; a kocsis meg a bivalyos siessenek mindjárt
3962      15|              bivalyos siessenek mindjárt a nagyságos úr hintajához,
3963      15|                 nagyságos úr hintajához, a Tyiatra lupulujhoz; vigyenek
3964      15|                   Tessék addig besétálni a nagyságos úrnak.~– Nem megyek
3965      15|              magam is utána akarok látni a hintómnak, különben ma sem
3966      15|                  biztos helyre tenni ezt a ládikát; nem azért, mintha
3967      15|               Hüh, domnule! – szólt mind a két kezével tarkójához kapva
3968      15|                 kezével tarkójához kapva a csapláros, mintha attól
3969      15|               attól félne, hogy már esik a feje hátrafelé. – Kegyelmed
3970      15|                  könnyedén jár vele ezen a vidéken?~– Micsoda könnyedén?
3971      15|  eszkortíroztatni.~– Pedig kár, domnule; a mi vidékünk most nagyon
3972      15|                  amióta az Anna elárulta a Lúcsia-barlangi pénzverőket,
3973      15|            pénzverőket, nekünk gyűlt meg a bajunk; a jámbor bolondokat
3974      15|               nekünk gyűlt meg a bajunk; a jámbor bolondokat meg a
3975      15|                  a jámbor bolondokat meg a temérdek sok kincset ott
3976      15|               kapták, de elszalasztották a banda fejét, a Fatia Negrát;
3977      15|           elszalasztották a banda fejét, a Fatia Negrát; most ez bosszúból
3978      15|                 le akart tenni végképpen a rablóvezérségről, el akarta
3979      15|               veszejtették, újra dúl-fúl a vidéken, senki sem biztos
3980      15|        tegnapelőtt rabolta ki erőszakkal a császári postaszekeret.~–
3981      15|                No, no, abba beletörhetik a foga. Különben engemet nem
3982      15|                tudom, domnule: álarc van a képén, nem pirul az, és
3983      15|          veszteni.~– Nem tartsz fegyvert a háznál?~– Minek tartanék?
3984      15|                 Annyi pénzem nincs, hogy a Fatia Negra érdemesnek tartson
3985      15|              Anica elárulta, rajta hozta a katonákat, mit nyert vele,
3986      15|                mit nyert vele, az eltűnt a földbe, ő pedig koldussá
3987      15|                  együtt Gyulafehérvárott a kaszamátában.~– No, ne félj
3988      15|                azalatt semmi baj, míg én a kocsihoz visszamegyek; addig
3989      15|           visszamegyek; addig is zárd el a faliszekrénybe ezt a kis
3990      15|                  el a faliszekrénybe ezt a kis ládát, s vedd magadhoz
3991      15|               kis ládát, s vedd magadhoz a kulcsát.~– De csak tartsa
3992      15|               semmit. Makkabesku elzárta a ládikát egy nagy álló faliszekrénybe,
3993      15|                  kincsei és nemeslevele. A bezárt szekrény kulcsát
3994      15|                  szekrény kulcsát odaadá a vendégnek.~Még azonfejül
3995      15|                 vendégnek.~Még azonfejül a szobát is bezárta, s annak
3996      15|               szobát is bezárta, s annak a kulcsát is ráerőlteté.~–
3997      15|                  kegyelmed. Elhozzák azt a hintót a cselédek is.~–
3998      15|         kegyelmed. Elhozzák azt a hintót a cselédek is.~– Nem tudnak
3999      15|           maradjon itt.~– Segítsek főzni a leánykádnak?~A kocsmáros
4000      15|            Segítsek főzni a leánykádnak?~A kocsmáros homloka összehúzódott