Fezejet

4001      15|                  annyi sok pénzzel ebben a házban.~– Enyje, boldogtalan
4002      15|            gondolod, hogy rám leskelődik a te ostoba rablókapitányod?
4003      15|                 van hát, itthagyom neked a puskámat; fogd a kezedbe,
4004      15|         itthagyom neked a puskámat; fogd a kezedbe, s állj ide az ajtó
4005      15|               széket, ülj rá; – húzd föl a sárkányát mind a két csőnek,
4006      15|                húzd föl a sárkányát mind a két csőnek, s tartsd a hüvelykujjadat
4007      15|              mind a két csőnek, s tartsd a hüvelykujjadat a sárkányán,
4008      15|                  tartsd a hüvelykujjadat a sárkányán, a mutatóujjadat
4009      15|              hüvelykujjadat a sárkányán, a mutatóujjadat a ravaszán.
4010      15|               sárkányán, a mutatóujjadat a ravaszán. A bal csöve tíz
4011      15|                mutatóujjadat a ravaszán. A bal csöve tíz fickóra van
4012      15|                  az erősen szór, ha ezen a szűk folyosón elsütöd, bizonyos
4013      15|           lehetsz felőle, hogy aki ennek a túlsó végén szemközt jön,
4014      15|               ötöt, s az elég akárkinek; a második cső, ez a jobbik,
4015      15|             akárkinek; a második cső, ez a jobbik, ez meg egyes golyóra
4016      15|                  cső végére szokás várni a vadat, hat lépésnyire, ahonnan
4017      15|           acélhegyű golyó van benne, ami a pléhajtót átlyukasztja.
4018      15|           csakugyan nagy bátorság támadt a szívében annak a tudatára,
4019      15|                  támadt a szívében annak a tudatára, hogy olyan fegyvert
4020      15|                 hogy olyan fegyvert tart a kezében, amivel kétszer
4021      15|              kétszer halottá lehet tenni a legrettenetesebb embert.~–
4022      15|                  magával, domnule?~– Van a zsebemben két dupla pisztoly.~
4023      15|                  fütyörészve végighaladt a hosszú folyosón, beszólt
4024      15|                 hosszú folyosón, beszólt a konyhában forgolódó menyecskéhez:~–
4025      15|                  leánykám, készen legyen a vacsora, mire visszajövök;
4026      15|                 majd meglátom, elsózza-e a szakácsné a levest.~És úrhoz
4027      15|          meglátom, elsózza-e a szakácsné a levest.~És úrhoz illő könnyenvevésével
4028      15|              úrhoz illő könnyenvevésével a dolgoknak ment ismét a hídon
4029      15|  könnyenvevésével a dolgoknak ment ismét a hídon keresztül az országútra,
4030      15|               ember.~Itt Makkabesku arra a gondolatra tért, hogy hisz
4031      15|                Nem hiába nevezik magukat a Makkabeusok után. Ez még
4032      15|                 Makkabeusok után. Ez még a római császárok idejéből
4033      15|           tulajdonképpen kik voltak azok a Makkabeusok, arra már tisztán
4034      15|                   hogy az régen történt.~A történet nagyobb bizonyosságára,
4035      15|          bizonyosságára, most is oda van a folyosó feljáratába falazva
4036      15|              folyosó feljáratába falazva a régi római emlék; rajta
4037      15|                  régi római emlék; rajta a császár képe, s régi thyrsusok
4038      15|         körülírva elkopott betűkkel, mik a nemes úr előtt természetesen
4039      15|                 felesége tiszteletére, s a császárfő az asszony képe
4040      15|              azért nem tesz különbséget; a síremléket e ház helyén
4041      15|               alapját letették, s így az a család ősereklyéi közé tartozik.~
4042      15|              kedvenc helye Makkabeskunak a folyosón az a nagy bükkfa
4043      15|              Makkabeskunak a folyosón az a nagy bükkfa karszék, ahonnan
4044      15|            bükkfa karszék, ahonnan éppen a befalazott római emlékre
4045      15|                 nem számítá erényei közé a vitézséget. Ő békeszerető,
4046      15|           egyszer megtörtént rajta, hogy a bor fölösleges merészséget
4047      15|           szívébe; aminek azután az lett a következése, hogy a fejét
4048      15|                 lett a következése, hogy a fejét két helyen beütötték.
4049      15|            kapott töltött fegyverben. Az a bátorság és kötekedés lázas
4050      15|                 inger támad bennük annak a fegyvernek a hasznát venni.
4051      15|                bennük annak a fegyvernek a hasznát venni. Pável gazda
4052      15|                   Pável gazda egypárszor a képéhez emelte a puska agyát,
4053      15|              egypárszor a képéhez emelte a puska agyát, s iparkodott
4054      15|              vele célozni.~Sikerült neki a kísérlet; fél szemét behunyta,
4055      15|                   fél szemét behunyta, s a másikkal irányozta a céllegyet.
4056      15|                   s a másikkal irányozta a céllegyet. Ha most az a
4057      15|                  a céllegyet. Ha most az a cifra fő azon az emlékkövön
4058      15|            emlékkövön volna az ellenség, a haramia, hogy szétzúzná
4059      15|                  haramia, hogy szétzúzná a koponyáját.~A nap lassankint
4060      15|                  szétzúzná a koponyáját.~A nap lassankint lefelé haladt
4061      15|          változott az aranyos fény, mely a kőemlékről visszasugárzott,
4062      15|                csendesen húzódott előre, a domborművet félig eltakarva.~
4063      15|              árnyékát látná megmozdulni…~A lélegzett elállt ajkain …
4064      15|       ijedtségtől elcsukló hangon.~Abban a pillanatban ott állt előtte
4065      15|             előtte e folyosó túlsó végén a – Fatia Negra.~Azon alakban,
4066      15|             burkolva, fekete atlaszálarc a képén, miket zsebében rejtve
4067      15|                 ide ne jöjj! – kiáltá rá a fegyveres félelem dühével
4068      15|                 előre, hevesen rásütötte a fegyver bal csövét.~A lőporfüst
4069      15|          rásütötte a fegyver bal csövét.~A lőporfüst eloszlott; a Fatia
4070      15|                   A lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra sértetlenül
4071      15|                  közelébb.~Ah, ezek csak a fickók voltak, ezek nem
4072      15|                 majd az acélhegyű golyó!~A lövésre kifutott a konyhából
4073      15|                golyó!~A lövésre kifutott a konyhából Makkabesku neje,
4074      15|                 éppen szembe találkozott a rablóval. Az izmos kezével
4075      15|            karjánál fogva, s visszalökte a konyhába, s rázárta kulccsal
4076      15|               mind ezt engedte történni; a felemelt fegyvert arcához
4077      15|                közelebbre akarta bevárni a rablót, még bizonyosabban
4078      15|               közöttük, akkor odacélzott a melle közepére; megnyomta
4079      15|                melle közepére; megnyomta a fegyver ravaszát, s a jobb
4080      15|          megnyomta a fegyver ravaszát, s a jobb cső is eldördült.~Semmi
4081      15|                Semmi halálordítás utána… A Fatia Negra sebzetlenül
4082      15|          Makkabesku kábultan tartá eléje a kilőtt fegyvert, mintha
4083      15|                hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet megölje, ami
4084      15|                 olyan rosszul sikerül; – a Fatia Negra pedig megfogta
4085      15|               pedig megfogta egy kezével a puska végét, egy rántással
4086      15|                 rántással kicsavarta azt a kocsmáros kezéből, s a puskaaggyal
4087      15|               azt a kocsmáros kezéből, s a puskaaggyal úgy sújtotta
4088      15|          hintóval, Makkabesku még mindig a földön hevert elkábultan;
4089      15|              hevert elkábultan; felesége a bezárt ajtón dörömbözött,
4090      15|                bezárt ajtón dörömbözött, a vendégszoba ajtaja fel volt
4091      15|              ajtaja fel volt szakítva, s a családi állószekrény feltörve.
4092      15|           családi állószekrény feltörve. A kocsmáros ereklyéi közül
4093      15|                  hanem Hátszegi ládikája a négyezer arannyal el volt
4094      15|                   Azt később megtalálták a patakban, természetesen –
4095      15|                természetesen – kiürítve.~A nagy sokára felocsúdott
4096      15|         reszketve beszélé el Hátszeginek a kettős lövés álomszerű esetét,
4097      15|                 esküdött az egekre, hogy a Fatia Negra kezeivel kapkodta
4098      15|               Negra kezeivel kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.~–
4099      15|             kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.~– Bolond vagy.
4100      15|                  Bolond vagy. Bizonyosan a feje fölött lőttél el mind
4101      15|               feje fölött lőttél el mind a kétszer.~– Akkor meg kellene
4102      15|             kétszer.~– Akkor meg kellene a golyók helyeinek látszani
4103      15|             golyó helye sem volt látható a folyosó falain.~
4104      16|                                  Az, aki a Fatia Negrát felismeri~A
4105      16|                 a Fatia Negrát felismeri~A mikalai csárdában történtek
4106      16|          közöttük, melynek folyama alatt a báró olyasmit vetett nejének
4107      16|            magaviselete okozá, miszerint a nagyapai örökségből ki vannak
4108      16|               volna fényt, de szerelmet.~A félénk nő csak sírni tudott.
4109      16|                 ő mit cselekedjék. Annak a hibáját az ő angyali önfeláldozásának
4110      16|                El kellend ismernie, hogy a hamisított aláírás az ő
4111      16|              kifejlődni? Mi lesz azoknak a vége?~Azt láthatta, hogy
4112      16|                   hogy az keresve keresi a civakodást, s minden ürügyet
4113      16|             tartani. S hozzájárul még az a mikalai szerencsétlenség.
4114      16|                  csak összebeszélt volna a Fatia Negrával, hogy őt
4115      16|         odafordítani, hogy „hja, bizony, a Fatia Negra minden pénzétől
4116      16|              mikor fogja ezt kiheverni”.~A szegény nő néha naphosszant
4117      16|               néha naphosszant eljárkált a hídvári kastély szobáiban,
4118      16|             hídvári kastély szobáiban, s a tekervényes angolkert utain;
4119      16|          Henriette-nek nagy alkalma volt a hídvári kongó termeken s
4120      16|               járkálni végig-végig, akár a késő holdvilág feljöttéig;
4121      16|            odahaza.~Lénárd ezúttal éppen a csákói vadászokkal volt
4122      16|              csakugyan vette észre, hogy a grófné a fiatalembert a
4123      16|               vette észre, hogy a grófné a fiatalembert a társaságokban
4124      16|                  a grófné a fiatalembert a társaságokban igen nyíltan
4125      16|                  nézve ingerlő lenni.~Ez a sápadt képű fickó azokkal
4126      16|                sápadt képű fickó azokkal a nagy villogó szemekkel felesége
4127      16|         hódításokat tesz. Hátszeginek az a gondolatja támadt, hogy
4128      16|              gondolatja támadt, hogy ezt a „diákot” másodszor is ki
4129      16|             másodszor is ki kellene ütni a nyeregből.~Eddig nem jutott
4130      16|                 feltűnőnek találni, hogy a grófné milyen szép asszony;
4131      16|          mindenki azt hitte – ő maga is.~A grófné igen szívesen látta,
4132      16|                 találkoztak is egymással a grófnénál, olyankor Szilárd
4133      16|                szoktak vert vetélytársak a győzelmes ellenében. Lassankint
4134      16|                   Lassankint Lénárd lett a mindennapos a grófnénál,
4135      16|                Lénárd lett a mindennapos a grófnénál, míg Szilárd csak
4136      16|             leült, s mire rákerült volna a sor, hogy észrevegyék, már
4137      16|                 ezt az asszonyt; szereti a fiatalemberekkel megjáratni
4138      16|              fiatalemberekkel megjáratni a bolondját. No, de vigasztalja
4139      16|                feleségem után bolondulni a lehető legnagyobb szerencsétlenség
4140      16|              legnagyobb szerencsétlenség a szerelemben. Hanem tudja
4141      16|                feleségének udvarolni. Az a szegény menyecske most úgyis
4142      16|                 szemöldei téríték eszére a grófot akaratlan fecsegéseiből;
4143      16|          tragikus eset, ami Szilárdot és a bárónét egymásra emlékezteti;
4144      16|                amit mondott, és elkezdte a homlokát ütni a tenyerével, „
4145      16|                 elkezdte a homlokát ütni a tenyerével, „auf gut deutsch”
4146      16|                  embernek duplán jólesik a gorombaság.~A grófnénál
4147      16|             duplán jólesik a gorombaság.~A grófnénál pedig mindennapos
4148      16|               hírében áll, az háttal áll a napnak az asszonyi szívek
4149      16|                foly részéről az udvarlás a grófné termében, sans gêne
4150      16|               gêne belép Vámhidy, s erre a grófné hirtelen felugrik
4151      16|                 grófné hirtelen felugrik a causeuse-ről, engedelmet
4152      16|             causeuse-ről, engedelmet kér a bárótól, hogy egy percre
4153      16|                   mialatt Hátszegit majd a sárgaság lepte meg, nem
4154      16|            felelgessen.~Mikor visszajött a szobából a grófnő, igen
4155      16|              Mikor visszajött a szobából a grófnő, igen jókedvűnek
4156      16|               jókedvűnek látszott, egész a teremajtóig elkísérte Szilárdot,
4157      16|                éppen szemközt ült.~Amint a grófnő leült, a társalkodónő,
4158      16|               ült.~Amint a grófnő leült, a társalkodónő, mintegy jelszóra,
4159      16|                  maradtak egyedül, midőn a báró rosszkedvvel veté oda:~–
4160      16|                az áldozatokra, mint azok a nagyralátó nábobok, akik
4161      16|               valami nagy baj ér, veszik a kalapjukat, s iparkodnak
4162      16|                   s iparkodnak menekülni a házból. Ön is azok közé
4163      16|             forintért fognak egzekválni.~A báró kacagott rá.~– De ne
4164      16|                férjemnek ne. Képes volna a végletekre, ha megtudná.~–
4165      16|                 megtudná.~– Ne tréfáljon a grófné; ugyan ki adott volna
4166      16|             grófné; ugyan ki adott volna a grófnénak negyvenezer forintot
4167      16|                 laktunk, igen belejöttem a kártyázásba. Ott igen nagyba
4168      16|              forinttal is adós maradtam. A kártyaadósság olyan, amit
4169      16|           rettenetes nagy kamatra. Mikor a tőkét kamatostul együtt
4170      16|              akkor még jobban restelltem a dolgot férjem előtt felfedezni,
4171      16|             évről évre szaporodván, mint a mesebeli özvegyasszony tojásaiból
4172      16|                  szívesen folytatnám azt a fináncminiszteri tréfát,
4173      16|             előtt ki találtam ejteni ezt a titkot, s a derék fiú magára
4174      16|          találtam ejteni ezt a titkot, s a derék fiú magára vállalta,
4175      16|               hogy még önt is itt hagyom a társalkodónéval, mikor ő
4176      16|       elgondolkozott. Ajkait harapdálta. A grófné a zongorához készült
4177      16|              Ajkait harapdálta. A grófné a zongorához készült ülni,
4178      16|                ne történt volna velem az a fátum, hogy kiraboltak –
4179      16|                  kedves barátom? – szólt a bárónő ujjait végigfuttatva
4180      16|              bárónő ujjait végigfuttatva a zongora elefántcsontjain. –
4181      16|           hangzik.~– Azt hiszi tán, hogy a kocsmáros maga rabolt volna
4182      16|         kocsmáros maga rabolt volna meg? A grófné egyet rántott gömbölyű
4183      16|               valószínű – felelt magának a báró –, mert én láttam magam
4184      16|                az ütést, amit Makkabesku a fejére kapott a puskaaggyal,
4185      16|               Makkabesku a fejére kapott a puskaaggyal, s mondhatom,
4186      16|                 mondhatom, hogy nincs az a négyezer arany, amelyikért
4187      16|              amelyikért odatartanám neki a fejemet.~A grófnő egy percre
4188      16|              odatartanám neki a fejemet.~A grófnő egy percre félbehagyta
4189      16|            grófnő egy percre félbehagyta a trillákat.~– Ön látta? Hát
4190      16|           Hátszegit furcsául meglepte ez a kérdés.~– Mit gondol a grófné?~–
4191      16|                ez a kérdés.~– Mit gondol a grófné?~– Én gondolok valamit,
4192      16|                hogy önnek van valami oka a kárvallott embert játszani,
4193      16|            embert játszani, s valahonnan a zsidó históriából olvasta
4194      16|        Makkabeusok történetét, amit most a világgal, mint új dolgot
4195      16|                 Kíméletlenül bánik velem a grófné; – de kérem hát,
4196      16|                 hát, hagyjon békét annak a zongorának, úgyis nagyon
4197      16|               egy komoly szót szólani.~– A Makkabeusokról? – kérdé
4198      16|              felfedezés után, amilyennel a grófné engem megtisztel;
4199      16|              lehetséges; hanem amivel az a „diák” ámítja nagyságodat,
4200      16|                   ámítja nagyságodat, az a lehetetlen. Ő nem fog segíthetni
4201      16|         lehetetlen. Ő nem fog segíthetni a grófnén nagy éclat nélkül –;
4202      16|                  valaki inkább beleugrik a kútba, mint hogy a világ
4203      16|             beleugrik a kútba, mint hogy a világ előtti állását kockáztassa
4204      16|                 én más indítványt teszek a grófnénak; én beváltom saját
4205      16|          beváltom saját kötelezvényemmel a grófnéét, teljes értéke
4206      16|               szívesen rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– Óh,
4207      16|                  egyet kérem, hogy ennek a fráternek ne legyen többet
4208      16|                  ne legyen többet nyitva a grófné háza.~– Komolyan
4209      16|            grófné háza.~– Komolyan szólt a báró?~– A legkomolyabban.~–
4210      16|                 Komolyan szólt a báró?~– A legkomolyabban.~– Nem fél,
4211      16|              mendemondák keringnek, amik a grófné nevét Vámhidy ifjúúréval
4212      16|                    De az nem fogja önnek a nagyrabecsülését irányomban
4213      16|               mint egy ember kimaradását a háztól, s ha a grófné úgy
4214      16|               kimaradását a háztól, s ha a grófné úgy akarja, vele
4215      16|               együtt és is kimaradhatok.~A grófné sietett kezét nyújtani
4216      16|              határozata nagysádnak ebben a percben lépjen érvénybe. –
4217      16|                van nálam egy üres váltó.~A báró talált tárcájában egy
4218      16|                azt, annak rendi szerint. A grófné a szék karjára könyökölve
4219      16|                  rendi szerint. A grófné a szék karjára könyökölve
4220      16|                 karjára könyökölve nézte a báró vállán keresztül, hogy
4221      16|             tudja megtagadni nejétől azt a segélyt, ami annak boldogságát,
4222      16|                sem időzött tovább; kapta a kalapját, és elsietett,
4223      16|                további ott időzéssel azt a gyanút nehezítse magára,
4224      16|          előlegezett foglalóra várna.~Az a kézszorítás, amivel a búcsúvételkor
4225      16|                 Az a kézszorítás, amivel a búcsúvételkor a grófné elvált
4226      16|                   amivel a búcsúvételkor a grófné elvált tőle, biztosítá,
4227      16|                 tőle, biztosítá, hogy ez a hódítási manőver részéről
4228      16|              ilyenforma eszmélkedés:~„Ez a furfangos asszony engemet
4229      16|          berántott; igaz ugyan, hogy azt a fickót most miattam eltünteti,
4230      16|                  eltünteti, ahogy szokás a szoba falán egyik freskót
4231      16|                szoba falán egyik freskót a másikkal befesteni. Hanem
4232      16|                  világos.”~Óh, hogy ezek a szegény gazdagok sohasem
4233      16|                   Mikor meg aztán otthon a pamlagon végigheveredve
4234      16|                  bizonyosnak tartá, hogy a grófné előadása uzsorásokról
4235      16|               büszke, hogy őt kitúrhatta a grófné termeiből.~Pedig
4236      16|                  grófné termeiből.~Pedig a meglepetés java még csak
4237      16|              hogy …~… Kengyelesyné abban a percben, amidőn ő kiért
4238      16|                  utcára, leült ugyanarra a székre, ahonnan a báró fölkelt,
4239      16|              ugyanarra a székre, ahonnan a báró fölkelt, kezébe vette
4240      16|             fölkelt, kezébe vette ugyazt a tollat, amelyben még a tinta
4241      16|            ugyazt a tollat, amelyben még a tinta meg sem száradt, s
4242      16|                 meg lehetett azt érteni; a levélhez odacsatolta az
4243      16|             természetesnek találva, hogy a grófnétól mármost ideje
4244      16|                 hogy mit keres most itt, a nő nyakába borul, s érzékenyen
4245      16|               akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe hozá, hogy arról
4246      16|                emlékébe hozá, hogy arról a negyvenezer forintos váltóról
4247      16|                  amit Kálmán kimentésére a grófné által neki küldeni
4248      16|                 e percben látta volna őt a grófnő, hogy kacagott volna
4249      16|                nő furfangja által, ennek a tudatát csak mérgesíté eme
4250      16|           Szerette volna összetépni mind a kettőt.~Milyen szép bolondot
4251      16|                felettébb bosszantó-e ez?~A váltót pedig vissza nem
4252      16|             olyan piszkosság volna, hogy a csákói vadászaton még a
4253      16|                  a csákói vadászaton még a kopók is megugatnák érte. –
4254      16|                   Óh, hogy dühödött mind a két asszonyra!~S még jó
4255      16|                 hozzá, és elfogadnia azt a nemes lelkű atyai szerepet,
4256      16|               atyai szerepet, amit ebben a drámában neje osztott ki
4257      16|                 az első szerelmest, vagy a kegyetlen vérengzőt szerette
4258      16|            Siposnak.~Vajon fordult-e meg a getleman eszébe olyanforma
4259      16|                 postára adott leveleknek a beléjük rekesztett váltóval
4260      16|                 vagyok, könnyen megverik a lovaimat.~– Én nem kívánom
4261      16|                  én magam is hogy jártam a minap.~– Óh, én kigondoltam,
4262      16|            kigondoltam, hogy mit teszek. A legrosszabbra is el vagyok
4263      16|                  pedig legjobban féltek, a váltót, azt úgy el tudom
4264      16|                  akörül fogom hajtogatni a váltót, s ismét a lemezzel
4265      16|             hajtogatni a váltót, s ismét a lemezzel együtt visszacsúsztatom
4266      16|                 ötletét, hogy Gerzsonnal a kaszinóban találkozva, annak
4267      16|             előre. Elhívta magához teára a roncsolt termetű urat, aki
4268      16|                 ostromhoz:~– Meddig lesz a bárónőhöz szerencsénk? Hogyan?
4269      16|               hagyni? Ah, az lehetetlen! A lóversenyeket be nem várni;
4270      16|            verseny! Ötven ló van beírva; a Cassandra, a Vezúv, a Missz
4271      16|                 van beírva; a Cassandra, a Vezúv, a Missz Fanny; a
4272      16|            beírva; a Cassandra, a Vezúv, a Missz Fanny; a gyönyörű
4273      16|                  a Vezúv, a Missz Fanny; a gyönyörű társaságok; azt
4274      16|               van nagysádnak, ezt persze a nagy beszéd közben egészen
4275      16|                most még jobban rémítgeti a környéket, mint valaha;
4276      16|                  környéket, mint valaha; a Tisza és a Maros között
4277      16|                  mint valaha; a Tisza és a Maros között nem tanácsos
4278      16|            Emlékezzék, kedves Henriette, a *bányai öreg papnéra, milyen
4279      16|                 milyen reszketősek annak a kezei. Tudja, hogy még eddig,
4280      16|               Tudja, hogy még eddig, aki a Fatia Negrával rosszkedvében
4281      16|                  mind reszketőssé lettek a kezei.~A szegény rémítgetett
4282      16|              reszketőssé lettek a kezei.~A szegény rémítgetett nő sírva
4283      16|                lélek lakott. Amint látta a szegény nő kétségbeesését,
4284      16|               mondom, hogy ne tűnjön fel a jámbor Fatia Negra, mert
4285      16|            kacska kezem nem úgy lő, mint a Makkabeusé; s az én golyóimat
4286      16|          golyóimat nem kapkodja el, mint a legyeket; azt fogadom.~–
4287      16|                    Ön elmulasztá miattam a lóversenyt – szólt Henriette
4288      16|               már furcsább lóversenyeket a pesti meg a bécsi gyepen.~–
4289      16|                lóversenyeket a pesti meg a bécsi gyepen.~– Hát versenylovai?~–
4290      16|              bánatpénzt akartam fizetni, a harmadikkal pedig csak becsületből
4291      16|                 Henriette-be?~Gerzsonnak a nyelvén lebegett a válasz: „
4292      16|            Gerzsonnak a nyelvén lebegett a válasz: „s úgy látszik,
4293      16|           kísérni akarod nőmet Pestig?~– A legnagyobb örömmel.~– Jól
4294      16|                     Arra rövidebb; hanem a mostani időjárással olyan
4295      16|               mint az acél; érdemes lesz a lovaimat új patkókkal elláttatnom.~–
4296      16|                   Éjfélig eljárhat benne a kocsisod. A báróné jól teszi,
4297      16|               eljárhat benne a kocsisod. A báróné jól teszi, ha most
4298      16|            hazamegyek az útitáskámért és a fegyvereimért; éjfél után
4299      16|                 ő maga ment az istállóba a lovak dolgát rendbe hozni.~
4300      16|              volt, mire visszatért ismét a terembe, fáradtnak látszott,
4301      16|                összevissza; egyedül volt a társalgási teremben; a kandallóban
4302      16|              volt a társalgási teremben; a kandallóban újra megrakta
4303      16|                kandallóban újra megrakta a tüzet, szivarra gyújtott,
4304      16|            kettőre éjfél után csöngetett a kapun Gerzson úr; – nagy
4305      16|                    nagy robajjal jött be a terembe, mint aki azt akarja,
4306      16|            akarja, hogy ne aludjanak már a háznál. Egy kis bőrönd volt
4307      16|           pisztoly agya kérkedett elő.~– A gutába! – kiáltá Hátszegi
4308      16|             felfegyverezve.~– Megérdemli a Fatia Negra! – felelt rá
4309      16|            hallok szobájában; bizonyosan a te csöngetésed ébreszté
4310      16|              vendégének belőle. – Te, ha a Fatia Negrát ma meg találod
4311      16|              Negrát ma meg találod lőni, a fejére tett ezer arany felét
4312      16|              felét nekem add, amiért ezt a szép alkalmat neked engedtem
4313      16|             Henriette-et mindjárt kileli a hideg a rossz víztől.~–
4314      16|                  mindjárt kileli a hideg a rossz víztől.~– Lesz rá
4315      16|                   hogy feldisputáljam rá a bort.~– Nagyon kérlek, hogy
4316      16|               amellett, hogy olyan, mint a gyermek, rendesen sohasem
4317      16|                szorítá meg Lénárd kezét; a báró is úgy tett, mintha
4318      16|                múlva megjelent Henriette a teremben, teljes útikészületben;
4319      16|         útikészületben; az inas felhozta a reggelit; az urak is hozzáültek,
4320      16|                 urak is hozzáültek, hogy a delnő ne reggelizzék egyedül.~–
4321      16|                 elég szép lesz hozzá, de a föld egy kicsit göröngyös –
4322      16|                   én magam fogom hajtani a lovakat.~– Oh, azt nem engedem –
4323      16|              rossz utakon óraszámra kell a gyeplűt tartani.~– Magam
4324      16|                 pipázni szeretek, s benn a fedett hintóban azt nem
4325      16|         engedelmet kért, hogy lemehessen a kocsit és lovakat megnézni:
4326      16|                   Odalenn összevizsgálta a hintó minden porcikáját,
4327      16|                porcikáját, nincs-e bajuk a kerekeknek, rendben vannak
4328      16|             kerekeknek, rendben vannak e a tengelycsavarok, meg van-e
4329      16|         tengelycsavarok, meg van-e kenve a tengelyforgó, el van-e téve
4330      16|              tengelyforgó, el van-e téve a csavarkulcs, van-e a ládában
4331      16|                téve a csavarkulcs, van-e a ládában balta, szögek és
4332      16|         kisebb-nagyobb kötéldarabok? Hát a lószerszám rendben van-e,
4333      16|                lószerszám rendben van-e, a pántok elég feszesre vannak-e
4334      16|              feszesre vannak-e csatolva, a zablákon nincs-e törés,
4335      16|                  zablákon nincs-e törés, a gyeplűk egyenlőre vannak
4336      16|            vannak e eresztve, tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő
4337      16|               tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő szíj? Azután a
4338      16|                 a kerékkötő szíj? Azután a lovakra került a sor; nem
4339      16|                  Azután a lovakra került a sor; nem sántít, nem kehes-e
4340      16|               mindegyiken új patkó volt; a kocsis mondá, hogy maga
4341      16|                  kocsis mondá, hogy maga a nagyságos úr beszélt a kováccsal.
4342      16|              maga a nagyságos úr beszélt a kováccsal. Végül a kocsissal
4343      16|               beszélt a kováccsal. Végül a kocsissal egy kicsit veszekedett,
4344      16|                 szokásból, hogy lássa ez a paraszt, hogy az úr mindenhez
4345      16|            Henriette-hez, jelentve, hogy a lovak be vannak fogva.~Hátszegi
4346      16|                  hagyta magát vezettetni a lépcsőkön.~Az öregúr csakugyan
4347      16|                  beüljön Henriette mellé a hintóba; neki okvetlenül
4348      16|             okvetlenül kezébe kell lenni a gyeplűnek, mert ő odabenn
4349      16|            szolgál.~Jól is illett kezébe a gyeplű meg az ostor; nincs
4350      16|            gyeplű meg az ostor; nincs az a kocsis széles alföldön,
4351      16|              ereszteni az ostor sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével
4352      16|              sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni,
4353      16|      kettőt-hármat pattantani hatalmasat a levegőben, s megint elkapni
4354      16|                  az ostor végét, sebesen a nyél körül tekergetni, s
4355      16|              körül tekergetni, s azalatt a bal kézzel ügyesen utána
4356      16|                  ügyesen utána ereszteni a négy lónak a gyeplűt, gyorsítani
4357      16|             utána ereszteni a négy lónak a gyeplűt, gyorsítani futást,
4358      16|               öregúr elemében volt, amíg a korai csillagfénynél folyt
4359      16|              utazás; elég mulatsága volt a zökkenők kerülgetésével,
4360      16|              elfogásával, meg mikor néha a sudar beleakadt az istrángba,
4361      16|       csillagocskák seregestől múltak el a derűben; csak a fényesebbek
4362      16|                múltak el a derűben; csak a fényesebbek ragyogtak még
4363      16|                fényesebbek ragyogtak még a hajnalon keresztül; nemsokára
4364      16|      felhővonalak arany szalagjai úsztak a támadó nap előtt, melynek
4365      16|                   melynek közelgő fényét a sötét hegyormok széles küllőkre
4366      16|                   Az utazók előtt terült a végtelen alföldi róna, ahogy
4367      16|            ágyából fölkel, szerető urát, a napot üdvözölni. A harmattól
4368      16|                 urát, a napot üdvözölni. A harmattól nedves zöld vetések
4369      16|               nedves zöld vetések között a végigsietők árnyéka úgy
4370      16|             dicsfény futna együtt velük; a kelő hajnalfény visszavert
4371      16|                messze elveti az árnyékot a most fölkelő nap, olyan
4372      16|              olyan messzire elkíséri azt a dicsfény; aki ezt először
4373      16|                az alföldi pusztát, amint a nyugot lilaszín ködei eltisztulnak
4374      16|                  ködei eltisztulnak róla a kelő napfény elől, amint
4375      16|               mondható ábrándot, melyben a lélek az éggel egybeolvad …~
4376      16|              Gerzson úrra azonban nem ez a hatása volt a pusztán felkelő
4377      16|             azonban nem ez a hatása volt a pusztán felkelő napvilágnak;
4378      16|                  árnyék körüli dicsfényt a harmatos mezőn, meg a lilaszín
4379      16|          dicsfényt a harmatos mezőn, meg a lilaszín ködös távolt, hanem
4380      16|               nyeré meg.~– Te, Jóska, az a gyeplűs ló sántít.~– Biz
4381      16|                Biz az sántít – felelt rá a kocsis.~– Szállj le, nézd
4382      16|            Szállj le, nézd meg, mi baja?~A kocsis leszállt, felemelte
4383      16|               kocsis leszállt, felemelte a ló lábát, letörülgeté patkója
4384      16|                letörülgeté patkója körül a port; s műértő arccal monda:~–
4385      16|              szitkozódni, ha asszony van a hintóban, bárha nem hallja
4386      16|           hintóban, bárha nem hallja is.~A kocsis megint felült mellé,
4387      16|                tovább.~– No, mármost ezt a lovat nem lehet hajszolnom
4388      16|                    dörmögé Gerzson úr –, a többi három húzza a hintót;
4389      16|                úr –, a többi három húzza a hintót; a gyeplűs majd csak
4390      16|              többi három húzza a hintót; a gyeplűs majd csak elbaktat
4391      16|             Azután sokáig folyt közte és a kocsis között az egyetértő
4392      16|              hogy milyen ügyetlenek azok a kovácsok, mikor a vasaláskor
4393      16|        ügyetlenek azok a kovácsok, mikor a vasaláskor a ló körmét kivágják,
4394      16|             kovácsok, mikor a vasaláskor a ló körmét kivágják, olyan
4395      16|                  gyanúsan kezd nézelődni a bakról.~– Te Jóska, nekem
4396      16|                ostorhegyes is sántítana.~A kocsis leszállt, látleletet
4397      16|            mehetünk szépen két lóval, ez a két első nem számít semmit.~
4398      16|            ezúttal már nagyon zúgolódtak a kocsissal együtt a sok jött-ment
4399      16|            zúgolódtak a kocsissal együtt a sok jött-ment kovács ellen.~–
4400      16|                kell.~Azonban Orosházának a tornya még csak alig látszik,
4401      16|                 Fél óra múlva Gerzson úr a hintó kerekéhez vágta a
4402      16|                  a hintó kerekéhez vágta a makrapipáját, s esküdött,
4403      16|               ilyen bolond. Most meg már a rudas ló is elkezd sántítani.~
4404      16|            lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem párja!
4405      16|                  az az egy kellene, hogy a nyerges ló is beadja a kulcsot.~
4406      16|              hogy a nyerges ló is beadja a kulcsot.~Ha csak ez az egy
4407      16|                 ugyan hamar meghallgatta a sors; mire még egy negyedórát
4408      16|                negyedórát haladtak, mind a négy ló, ki jobb, ki bal,
4409      16|               nézni.~Gerzson úr leugrott a kocsiról, s mérgében ezer
4410      16|           mérgében ezer darabra tördelte a pipaszárát.~– Mi lelhette
4411      16|            pipaszárát.~– Mi lelhette azt a kovácsot? – sápítozék a
4412      16|                  a kovácsot? – sápítozék a kocsis, fejét vakargatva. –
4413      16|                fejét vakargatva. – Pedig a nagyságos úr maga is elment
4414      16|                hozzá.~– Örrrdög vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos
4415      16|               vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos uradat, meg tégedet
4416      16|         akkkasztófára való! – S jó, hogy a lovak túlsó felén állt a
4417      16|                 a lovak túlsó felén állt a kocsis, mert aligha nem
4418      16|                 ki addig csendesen aludt a hintóban, e heves hangokra
4419      16|                összeillesztgetni –, csak a pipámon ment keresztül a
4420      16|                 a pipámon ment keresztül a szekér.~– Hol vagyunk már? –
4421      16|         Henriette, kíváncsian kitekintve a hintóból.~Erre a kérdésre
4422      16|              kitekintve a hintóból.~Erre a kérdésre mégiscsak meg kellett
4423      16|             előttünk levő, s negyedfélre a mögöttünki állomástól, kilátás
4424      16|                  az odábbmehetésre. Mind a négy lovunk megsántult;
4425      16|                 megsántult; tönkretették a vasaltatáskor.~– Micsoda
4426      16|                 Orosháza volna, de ezzel a négy sánta lóval nem hiszem,
4427      16|              látva az öregúr zavarát, ki a bosszúság és aggodalom miatt
4428      16|                 tudta izzadó fején tűrni a kalapot, biztatólag szóla
4429      16|            bácsival eljutunk lovainkkal, a kocsis pedig gyalog beballaghat
4430      16|           előfogattal visszajöhet értünk a csárdához; a mi lovainkat
4431      16|          visszajöhet értünk a csárdához; a mi lovainkat majd otthagyjuk.~
4432      16|              jelentékeny rándulatot tett a fejével.~– Édes báróné:
4433      16|               szeretem elijeszteni de az a csárda nagyon a szegénylegényjárásba
4434      16|        elijeszteni de az a csárda nagyon a szegénylegényjárásba esik.~–
4435      16|               már egy éjjel ott; ismerem a csaplárosnét; nagyon jó
4436      16|                  ha újra meglátom. Aztán a szegénylegények is ismernek
4437      16|               félek én senkitől.~– Eszem a lelkit! – De drága jó szíve
4438      16|                  félek.~Azzal Gerzson úr a kocsisnak átadott tíz forintot,
4439      16|                 az éjjel siessen vele ki a csárdához, hogy másnap délelőtt
4440      16|             járásnyira lehetett, de amit a sánta lovakkal csak estefelé
4441      16|                valamit enni és inni, itt a kulacs és tarisznya.~Henriette
4442      16|               biztatá Henriette, hogy az a derék csárdásné igen jóízűen,
4443      16|               magyarosan tud főzni; majd a jó vacsora kárpótolni fogja
4444      16|       megragadtak emlékében; ott van már a gémeskút a hosszú itatóvályúval,
4445      16|                   ott van már a gémeskút a hosszú itatóvályúval, s
4446      16|              akácfák mögött fehérlik, az a csárda.~Nagy sokára bevánszorogtak
4447      16|               Nagy sokára bevánszorogtak a csárda udvarára. Egész alkonyat
4448      16|                Egész alkonyat telt bele. A csárda udvarán senki sem
4449      16|                udvarán senki sem volt, s a pitvarból senki sem sietett
4450      16|                   ha senki sem látja ezt a négy bicegő lovat; – dörmögé
4451      16|            mialatt Henriette-et lesegíté a hintóból.~– Csodálom, hogy
4452      16|               hintóból.~– Csodálom, hogy a csaplárné nem jön elém –
4453      16|             Gerzson úr türelmetlen volt, a kocsit, lovakat nem hagyhatta
4454      16|             kategorikus intésre kilépett a belülről beszélő; Henriette
4455      16|                 úr is látta őt elégszer; a vén Ripa volt.~– Magam is
4456      16|                lelke, te pimasz! Hol van a kocsmárosné?~– Kinn van
4457      16|                  kocsmárosné?~– Kinn van a hüssön.~– Mit csinál ott?~–
4458      16|                   Mit csinál ott?~– Őrzi a vakandokokat.~Ez ennyit
4459      16|                Sok vizet ivott.~– Hol?~– A csordakútban.~– Miért?~–
4460      16|            csordakútban.~– Miért?~– Mert a lába nem érte a kút fenekét.~–
4461      16|                     Mert a lába nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~–
4462      16|                tette azt?~– Sokat búsult a szeretője után.~– Tán elhagyta?~–
4463      16|               elhagyta?~– El ám, elvette a köteles leányát. (Érté alatta,
4464      16|             zsibbatag kedéllyel hallgatá a vén betyár cinikus válaszait,
4465      16|               elszomorodott rajtuk. Hogy a vidám, piros menyecske mégiscsak
4466      16|                  aztán mármost, hogy van a ház? – kérdezősködék tovább
4467      16|                 tovább Gerzson úr.~– Hát a cselédek a temetés után
4468      16|             Gerzson úr.~– Hát a cselédek a temetés után mind elillantak,
4469      16|                  nép nemigen szereti, ha a vármegyére invitálják.~–
4470      16|                 ember, hogy én öltem meg a csaplárosnét, s mindjárt
4471      16|                 vén disznó, hogy azalatt a megmaradt kis borocskát
4472      16|                 megecetesedett az, amint a csaplárné elölte magát.
4473      16|                hogy vendég vagy; fogd ki a lovakat, s vezesd be az
4474      16|                  ne lopd őket, mert mind a négy sánta, elfognak rajta.
4475      16|                  addig itt maradunk, míg a kocsisunk friss négy lóval
4476      16|              aztán, hogy merre menjenek.~A vén Ripa kezet csókolt a
4477      16|                 A vén Ripa kezet csókolt a nagyságos asszonynak, Gerzson
4478      16|             úrnak pedig meg sem köszönte a húszast, kifogta a lovakat,
4479      16|              köszönte a húszast, kifogta a lovakat, behordott egyet-mást
4480      16|            lovakat, behordott egyet-mást a hintóból, s azontúl igen
4481      16|                 Henriette ott állt ismét a csaplárné szobájában, s
4482      16|                 s elmélázva tekintett ki a kisded ablakon.~Tehát az
4483      16|                 kisded ablakon.~Tehát az a nő, akinek gyermeteg örömére
4484      16|               nem sikerül neki más, mint a bútorokat pattogtatni, s
4485      16|                 bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva
4486      16|             körüljárni, nagy sóhajtozva.~A nagy rozmarinbokor földe
4487      16|                  kőkorsót, állott vízzel a kályha vállán, azt felvette,
4488      16|              Kedves nagyságos asszonyom, a sors mindenképp ellenünk
4489      16|                történt volna; elébb mind a négy lovunk fele úton megsántul,
4490      16|                be akarunk szállni, annak a háznak a gazdasszonya a
4491      16|                  szállni, annak a háznak a gazdasszonya a kútba öli
4492      16|                  a háznak a gazdasszonya a kútba öli magát. Igazán
4493      16|                  kútba öli magát. Igazán a sors üldöz bennünket. De
4494      16|                  Ugye, hogy csatlatkozik a sors, amikor azt hiszi,
4495      16|             dolga. Azért is helyén marad a szívünk, s megmutatjuk,
4496      16|                   hogy nem vesztettük el a fejünket. Legnagyobb bajunk
4497      16|        ígérgetett vacsora mármost igazán a porba esett előlünk. De
4498      16|                  esünk kétségbe. Hoztunk a tarisznyában, ősi szokás
4499      16|                 ijedünk meg az éhségtől.~A jó öregúr azzal kiszedte
4500      16|                 vele az asztalt; behozta a hintórul az úti lámpást,