Fezejet

  1       1|           aki generális akar lenni, annak sokat kell ám tanulni!~–
  2       1|          akkor észreveszi az apját, annak kezet csókol, s megint sétál
  3       1|             mint gavallért megsért, annak én meg akarom mutatni, hogy
  4       2|              Lessék meg, mikor lesz annak vége. Azonban tizenegy óra
  5       2|            szobájában, s hallgatták annak boszontásait, midőn hírül
  6       2|           bolond! Miről beszélsz te annak a gyereknek? Forgasd el
  7       2|             helyén. Iskola kell még annak, nevelőház, nem férjhezmenés;
  8       3|             lovon tudni ülni; hanem annak egy kis karakterének is
  9       3|         karakterének is kell lenni, annak becsültetni is kell a világ
 10       4|          orvosi vizsgálatot házánál annak rendi szerint végbemenni;
 11       4|        hideg vizet adna neki, mikor annak nem szabad inni; azért csak
 12       4|            Jaj, galambom, Jettikém, annak nem lehet ide jönni, mert
 13       4|          szép, panasztevő szemeivel annak szemeibe, hogy e tekintettől
 14       4|      hibáiról beszélek legelébb is, annak oka az, hogy ezeket tartom
 15       4|             nemes férfiajk hallgat. Annak a sűrű fekete hajsátornak
 16       5|            meggyógyulni soha; éppen annak a birtokában, aki elől azokat
 17       5|        virágcserép előtt, és nézett annak zöld leveleire egy óráig
 18       5|      összecsókolja mindenik levelét annak a szép virágnak: Úgy hasonlítanak
 19       5|            ismer, adják vissza mind annak, akit azok legjobban érdekelnek.~–
 20       5|             még csak egy ember tud; annak bizonyságaul, hogy a lemondás
 21       6|           szinte összeborzad, midőn annak béna ujjait érinti.~– Nőm!
 22       6|           mintha azt hinné, hogy az annak fáj.~A háziúr kacag ez aggodalmon:~–
 23       6|          sorba Henriette-nek; ő biz annak egynek sem tartotta meg
 24       6|  mulatságáról, ha néha ő fizette is annak az árát.~Henriette egész
 25       6|         figyelt rá: milyen a hangja annak a férfinak, aki őt nőül
 26       6|           is ilyen álmatlanul nézik annak tündérragyogását e szellemjárás
 27       6|            s hálószobájába vezette: annak a falán függött egy szép
 28       6|    ismerőjéhez, s reggelre elnyerje annak lába alól a földet és feje
 29       6|            Tudja lelkem, nem fekete annak a képe, hanem mindig fekete
 30       6|         búsult egy cseppet is, csak annak örült, hogy most már szalmazsákon
 31       6|        csinált; a verse is gyönyörű annak:~„Nyújtsd be rózsám, nyújtsd
 32       6|        aztán felkeresték a fészert, annak a padlására felfeküdtek;
 33       6|           vár tornya felett, mintha annak a hegye tartaná odatűzve,
 34       7|           maradni ötven esztendeig, annak igen egyszerű magyarázata
 35       7|           piros szattyán csizmát, s annak szárából kivillogó ezüst
 36       7|             én is be ide a házba?~– Annak csak hagyj békét; idejövünk
 37       7|             mikor ide valaki belép, annak rettenetes esküvést kell
 38       7|             térdre, s egyik kezével annak kezét szorítva szívéhez,
 39       7|             terjeszte maga körül, s annak tetejébe volt téve egy kerek
 40       7|       határtalan bizalomért, amiben annak szerelme nyilatkozott, s
 41       7|         szépen kérnélek, mikor volt annak a napja, hogy te férje lettél
 42       8|            ember húsával együtt él, annak éppen úgy nem lehet parancsolni,
 43       8|             idegen volt, nem értett annak a nyelvén; míg egyszer a
 44       8|      népnövelde számára koldul. Jaj annak, aki a közügyeket koldulni
 45       8|           kapálózó paripához, elébb annak lábait egyenkint elfogdosá,
 46       9|           ami szaporodás van benne, annak fele az övé, azontúl nem
 47       9|       felesége.~– De ha Juon kérné, annak nem mondanád azt ugye?~A
 48      10|             nem erőtetem rá, megjön annak is az ideje. Kolozsvárott
 49      10|       legyen tetteinek. Majd megjön annak is az ideje. Én tudom jól,
 50      10|     hallgatá, amiket ő Hídvárról és annak úrnőjéről beszélt; hanem
 51      10|            a tájékra, látogassa meg annak ritka természeti szépségeit,
 52      10|    Hídvárhoz nem kívánt közelíteni, annak valószínűleg az is lehet
 53      10|    értekezni eszményképével, kell-e annak leírt magyarázat: nem mindent
 54      10|            fog férjének mondani, ha annak felötlik az ékszer; honnan
 55      10|          addig erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz bírta
 56      10|             távol, mert látta, hogy annak alkalmatlan; és akiben most
 57      10|      megállítá a hintót, s benézett annak ablakán.~Látva, hogy Henriette
 58      10|         előtt, Henriette megszorítá annak kezét, s hálásan mosolygott
 59      10|          Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? – S egyáltalán
 60      10|            fejére, bármibe kerülne, annak, aki elfogja.~– Óh, nagyságos
 61      10|        fickó a felkeresésre, de biz annak mindig az lett a kimenetele,
 62      10|      kezdtek föltámadni sírjaikból. Annak az ifjúnak a halvány képe,
 63      10|          halni; a fogadások, amiket annak tett; annak közelléte egy
 64      10|       fogadások, amiket annak tett; annak közelléte egy határszéli
 65      10|     érkezett név nélküli küldemény; annak háborító következményei…
 66      10|         várkapun, ő tájára sem jött annak; most azonban sietve kért
 67      10|           és aki nem fog irgalmazni annak, akitől mindenki úgy reszket.~
 68      10|            pedig Henriette Anicával annak hálószobájába vonulva, beszélt
 69      11|          hogy Lénárdot megtekintse; annak szobáját azonban bezárva
 70      11|            s akit kívül alva talál, annak a nyakát kettős fogával
 71      11|        gazdáját várta haza, tán még annak akarta utoljára megnyalni
 72      11|        rohant le elkábult férjéhez, annak alélt tetemét vonszolva
 73      12|         való; miféle orgánumba kell annak belémenni, s aztán beleokoskodik
 74      12|           be egy kanállal, hogy így annak hatását experimentálhassa
 75      12|         Demeter úr betegsége felől; annak minden fázisait feljegyzé
 76      12|           én nehéz kezem, s érezzék annak ütését akkor is, mikor én
 77      12|          felemelve a gyermek állát, annak könnyektől eláradt szemeibe
 78      12| megjutalmazni, s módot szolgáltatni annak folytatására; óh, éppen
 79      12|             fogják, hogy lehetett-e annak végóráiban tiszta öntudata,
 80      13|          ragyogott.~– Oka vagyok én annak? – kérdezé keserűn.~– Ön
 81      13|    kegyelemkenyér, amit egy férj ád annak a nőnek, akit gazdagnak
 82      13|         megváltozott, hogy megtudta annak kitagadtatását. Éppen sokat
 83      13|     Henriette testvérének hollétét, annak valódi okát, amiért Pesten
 84      13|           fickó, hogy mennyire örül annak, hogy önt megismerte, hogy
 85      14|            sokat költöttem az idén, annak ki kell venni a hasznát;
 86      14|         tehéntülköt hozott magával, annak a recsegésével ijesztgeti
 87      14|            mellékletei nem zavarják annak gyönyörű összhangzatát;
 88      14|            azt, nem is az égbe kell annak felmenni, hanem máshová,
 89      14|             körül.~– Tudjátok e, mi annak a helynek a neve, ami a
 90      14|         neve, ami a föld alatt van? Annak a neve sír! Velem együtt
 91      14|        éppen reggelre kél a hajnal, annak meg kell esküdni arra, hogy
 92      14|       összerogyott ijedtében, midőn annak ruhájából szikrákat érze
 93      14|          dobbanását hallhatta volna annak, ami már a feje felett jön,
 94      14|            az ölében vitt leánnyal, annak a lépcsőjére letevé szép
 95      14|       felett pallos függjön; szemem annak élét lássa, akár alszom,
 96      14|      átkozódó ajkaira nézett, hanem annak feje fölött el a sötétben
 97      14|        kétségbeesett erőfeszítéssel annak tartalmát végigönté a barlang
 98      15|             és csak szállást kíván, annak a számlája két garas, ha
 99      15|           kezében, s kérdezősködnek annak titkos értelme felől, amikor
100      15|      csárdába vezető gyaloghídon át annak udvarára lépett; gyalog
101      15|    azonfejül a szobát is bezárta, s annak a kulcsát is ráerőlteté.~–
102      15|          bátorság támadt a szívében annak a tudatára, hogy olyan fegyvert
103      15|          Különös inger támad bennük annak a fegyvernek a hasznát venni.
104      16|         hogy hát ő mit cselekedjék. Annak a hibáját az ő angyali önfeláldozásának
105      16|         mint az eredeti összeget, s annak törvényes kamatjait; erre
106      16|            kérem hát, hagyjon békét annak a zongorának, úgyis nagyon
107      16|        nyújtani Hátszeginek, jeléül annak, hogy ezt nem kívánja.~–
108      16|       szokott járni, s betölté azt, annak rendi szerint. A grófné
109      16|          nejétől azt a segélyt, ami annak boldogságát, testvére becsületét
110      16|            nem vallhatja neki, hogy annak eredése felől csalódásban
111      16|            a kaszinóban találkozva, annak el ne panaszolja, mennyire
112      16|         papnéra, milyen reszketősek annak a kezei. Tudja, hogy még
113      16|          rosszkedvében találkozott, annak mind reszketőssé lettek
114      16|           ahová be akarunk szállni, annak a háznak a gazdasszonya
115      16|         Angyal Bandinak.~– Képzelem annak a családnak a kétségbeesését,
116      16|             meghalt kocsmárosnéról: annak régi szerelméről az elveszett
117      16|   megnyugtatására vette észre, hogy annak az ajtaján jól csukódó zár
118      16|         visszatért a vendégszobába, annak az ajtaját is bezárta, s
119      16|      alvóhoz lépve, pisztolya agyát annak halántékához tartá.~A Fatia
120      17|             jelen meg, gyakorolható annak egy személy általi képviseltetése,
121      17|           becsülöm a színészetet és annak képviselőit, s eszemben
122      17|             annál jobban meggyőzték annak szavai, hogy ezt nem a dicsvágy
123      17|          Henriette megtagadta volna annak beváltását?~Vámhidy nagyot
124      17|            előtte ülő ifjút elkezdé annak módja szerint benevolizálni: „
125      18|             nagy vonzerőt gyakorol, annak a. bizonyságára, hogy nemcsak
126      18|       idegen nagy urak szeszélyeit, annak, ha egyszer maga asszonyává
127      18|            szolgabíró előtt beszél. Annak pedig már zsebében volt
128      18|             nagyon megkönnyebbül, s annak nagyobb része eddig egészen
129      18|         embert nem kötelez, mert mi annak nyolcvan forint?~– Jól vagyon –
130      18|             vezető szárnyasajtónak, annak két ablaktábláját berúgta,
131      18|           és abba beültetni, de még annak az ablakán is kikiabált,
132      19|         volt még egyszer csengetni. Annak sem lett semmi sikere. Azután
133      19|         tette, élő tanúbizonyságaul annak, hogy itt volt. Az ablaktáblák
134      19|            be voltak téve a háznál, annak jeléül, hogy senki sincs
135      19|        addig dicsérték egymás előtt annak tartalmát, míg a tál közepén
136      19|            megrontására elpazarolt, annak boldogságára fordította
137      19|        Hogyan lehet az? Ki kell még annak derülni elébb-utóbb.~Hogy
138      19|           állt hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg,
139      19|           talárját, s fejébe nyomta annak széles karimájú süvegét,
140      19|            ezt a tájat, ismerte már annak minden zegét-zugát.~Reggelre
141      19|     szegezve, szaladok az ablakhoz, annak a táblája is be van szegezve.
142      20|            rossz órában találkozik, annak mind megreszketősödik a
143      20|       vegyes bíróság fog ítélni, és annak a bíróságnak a nagyságos
144      20|         megtámad mindenkit, és csak annak szabadításán gondolkozik,
145      21|           de ő azért mégsem tett le annak továbbfűzéséről.~És valóban
146      21|             Nagyon elvette az arany annak az eszét, aki azt merte
147      22|             legelső pakulárkunyhót. Annak a pásztora is kinn volt
148      22|             még, mint kétesztendős: annak koldulgatok. Itt a patak
149      22|            jöttek a híd felé, s ott annak a közepén valamennyi megállt,
150      22|             A bűbájos rejtély, mely annak személyét körülfogá, a bámulatos
151      22|          ujja hegyével végigpöngeté annak élét, hogy eléggé ki van-e
152      23|       kiküldött fegyveres csapat és annak vezetője, mely a Fatia Negra
153      23|             sem lehet rávenni, hogy annak a háznak a küszöbét bármi
154      23|           vadrózsát szakított le, s annak egyik szirmát az asztalon
155      23|             akár éjjel, akár nappal annak a küszöbét általlépje. Egy
156      23|       egyszer sem találkozott vele, annak egyszerű oka az, hogy az
157      23|          beszélő óriás fáival, mint annak szőnyeges falai.~Egyszerre
158      23|   otthontalan lélek van a szobában, annak a lehelete veti az üvegre
159      24|            s eszébe fognak jutni.~– Annak mind Lángainé volt az oka.
160      24|             igen rövid idő alatt, s annak az eredményeit meg nem vásárolja
161      24|          jutott legelébb is eszébe, annak örült legjobban.)~– És most
162      24|            vissza; Henriette-nek és annak a rossz fiúnak legyen meg
163      25| folytathassa.~Tíz év telt bele, míg annak vége lett.~János úr vesztett.