Fezejet

  1       1|           tanújele.~Lángainé bátyja, János, notorie a legunalmasabb
  2       1|            Az öreg Lapussa, valamint János fia szinte nem sejtenek
  3       1|             náluk megállapodni, mert János úr jön haza, s ezt kell
  4       1|         elébb megcsodálnunk.~Lapussa János úr tökéletes prototiponja
  5       1| inggallérokra nézve fejének ottléte.~János úr bejön a szobába, senkire
  6       1|            Clementine kisasszonynak.~János úr most nagyon elégületlen.
  7       1|           hüledezve néz rá.~– Ugyan, János; János! – szól erre hozzá
  8       1|              néz rá.~– Ugyan, János; János! – szól erre hozzá az öregúr.~–
  9       1|           Hát miért haragszol? Kire?~János úgy tesz, mintha nem akarná
 10       1|               kérdi aggódva az öreg.~János megint levágja magát egy
 11       1|            vétett? – kiált felugorva János. – Hát tudod, hogy tegnap
 12       1|            előszobázzak? Egy Lapussa János! És kinél? Egy nyomorú semmiházi
 13       1|           csizmával. Én! Egy Lapussa János! Akkor visszajön az a másik
 14       1|             délután. Én! Egy Lapussa János! Velem nem beszélhet valaki,
 15       1|             kihívom párbajra.~– Nem, János, ne azt tedd. Üsd pofon
 16       1|         együtt, hogy azon esetre, ha János meg talál valakit ölni,
 17       1|       brossai között válogatott, míg János, kit bosszantott a közöny,
 18       1|               az árt az egészségnek.~János találva érezte magát, s
 19       1|        kiáltott engesztelő hangon:~– János, de mit akarsz?~– Azt majd
 20       1|       szokott adni a színpadon, mint János. Amilyen kevéssé féltem
 21       1|             vínak, éppen annyit adok János rodomontádjaira. Nem lesz
 22       2|             Azon az éjszakán, melyen János úr oly nagy haraggal ment
 23       2|          nagy dolgokat fog elkövetni János.~Máskor a szegény Margarinak
 24       2|         becsengeté a pitvarnokot, ha János úr nem érkezett-e szinte
 25       2|           Azonban tizenegy óra lett, János mégsem jött meg; ezalatt
 26       2|              a pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer sem
 27       2|            nem mondott el odabenn. A János úr által tett fenyegetőzés
 28       2|        figyelmét, akkor elfelejtette János párbaját, például, mikor
 29       2|             első dolga az volt, hogy János úr után tudakozódjék. Még
 30       2|             fel, miszerint az ő fia, János és Hátszegi úr (lakik az
 31       2|            délfelé hazaérkezett maga János úr, egy kissé olyan ámolygós
 32       2|       boszontásait, midőn hírül jött János úr hazajötte. Demeter úr
 33       2|            Mi történt meg? – kérdezé János, szörnyen elmeredt szemekkel.~–
 34       2|           tett rá semmi észrevételt. János úr mehetett aludni tetszése
 35       2|              találod furcsának, amit János mondott?~– Észemben sincs,
 36       2|            vagy elhallgasson vele?~– János vissza akarja adni a tromfot
 37       2|           kicsinálva bizonyosan. Óh, János okos fiú, nagyon okos fiú!
 38       2|             ha nem is panaszképpen.)~János úr az egész délutánt apja
 39       2|             Henriette végett, érted!~János felkacagott e mérges fenyegetőzésre;
 40       2|          öreg közbeordított valamit, János túlkiáltotta kacagva); ha
 41       2|           könyökére emelkedett, hogy János arcára lásson, vajon mit
 42       2|         jöjjön holnap? Óh, bizonyára János ilyesmit fog tenni, mert
 43       2|             ilyesmit fog tenni, mert János nagyon büszke ember.~János
 44       2|           János nagyon büszke ember.~János úr pedig mindezek helyett
 45       2|          márványhölgy Zampában, hogy János elébb jónak látta megkérdezni
 46       2|           háziasszonyt, te ügyetlen!~János először megijedt e címtől,
 47       3|    Henriette-et meg sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe,
 48       3|           békés úton.~– No, mondtad, János: így mondtad; hanem akkor
 49       3|              contraire! – igyekezett János magát tűzbe hozni – nem
 50       3|            ház! – kiálta felpattanva János úr. – Ha már akarod tudni (
 51       3|       járdataposóknak, akikhez az én János bátyám engem mindenárom
 52       3|    beleszeretnék; de azt nem éri meg János barátom, mert amíg atyánk
 53       3|         itthon.~– Óh, hohó! – nevete János hetykén. – Nem Matild húgomról
 54       3|          nézve szerencse, ne én őrá.~János tízszer is bele akart vágni
 55       3|        Henriette hamarább megértette János szavait, mint ő; a második
 56       3|          mint ő; a második azt, hogy János Henriette számára hozott
 57       3|             a mexikói vőlegény, akit János ígért, hogy a nagypapa mankóit
 58       3|      hamarább meghalok én … Jól van, János, jól van.~– De én meg nem
 59       3|            foghatlak! – kiálta közbe János mentegetőzve. – Én nem tudom,
 60       3|       változtatjátok a véleményeket. János tegnap sehonnainak nevez
 61       3|            hogy ki az és mi az, mert János barátunk csalatkozhatik,
 62       3|         neked nagyon sokba kerülhet.~János elsárgult a méregtől; alig
 63       3|                 Te nem tudsz semmit, János. Amit te tudsz, azon el
 64       3|           hogy a báró mint áll!~Erre János felugrott; csaknem ríva
 65       4|           várhatja már, hogy jöjjön. János úrnak nagyon tetszik, hogy
 66       4|            szívébe akarná ütni, amit János úr szerint nyilván azért
 67       4|              gyanú terhelt; a többit János úr sorban pofozni ígérkezett;
 68       4|           végrehajtásra menni, pedig János úr az ily merényletekben
 69       4|            neki járni.~No, szen csak János úr ott találja!~Azalatt
 70       4|             szobában az öregen kívül János úr és Lángainé, egyéb senki.
 71       4|             defterdár? – szóla közbe János úr. – Gróf vagy mesterember?~–
 72       4|         helyeslé Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta magát a szoba
 73       4|            nem értem – mordult közbe János úr a kandalló mellől.~–
 74       4|             okmányokat megvizsgálni.~János úrnak a türelme végit érte;
 75       4|      magyarázó okiratokat átolvassa; János úr ugyan beléjök sem tekint.
 76       4|        elárult penzumok – in natura.~János úr bosszúsan járkált alá
 77       4|               mordult közbe mérgesen János úr, amit nem vett számba
 78       4|            szólt közbe csúfondárosan János úr, kit a várt diadal ingerkedővé
 79       4|           diadal ingerkedővé tett.~– János! – szólt hozzá Lángainé,
 80       4|         egyszer elmondom – pattogott János hetvenkedő hangon. – Essünk
 81       4|             ment, s hímzéseihez ült. János úr kacagva hadonázott alá
 82       5|        Lángainét is kiküldé magától; János úr ezóta rég a gabonapiacot
 83       5|            Lángainé vállat vonított, János úr diadalmasan csapott térdére,
 84      12|         megmaradni érző lénynek. Még János úr is csak a fejét dugta
 85      12|             találta atyja szobájában János urat. Bizonyosan Demeter
 86      12|             Kálmán úrfi – szólt bele János, mintha komolyan kellene
 87      12|           vissza vánkosai közé; csak János úr hitte, hogy meg tud felelni
 88      12|          kést, hogy rögtön meghalsz.~János úr úgy megijedt e szóra,
 89      12|             ott Demeteren kívül fia, János, leánya, Lángainé és az
 90      12|  iratromladékot egy tálcára tevé, és János úrra bízta, hogy vesse azt
 91      12|       asszony, ha ezt megtudják.~Még János is beleszólt:~– Hátszegi
 92      12|           nem ügyelt most arra, amit János beszél, hanem végső kétségbeesés
 93      12|            tehetem azt, amit akarok? János! János, kérlek, nevess egy
 94      12|             azt, amit akarok? János! János, kérlek, nevess egy kicsit.
 95      12|             a lélegzet erre a szóra. János leült, úgy megijedt.~Erre
 96      12|              meg is halt Demeter úr.~János úr aztán nagyon meg volt
 97      13|           kiátkozni. Ennek ellenében János úr azt hozza fel, miszerint
 98      13|           esküszik Hátszegiék ellen, János úr által eszközül visszahívatva
 99      17|         vannak egymással Lángainé és János úr.~Vámhidyra oly nyomasztólag
100      18|         olyan nagyon kezedben tartod János urat valamivel?~– Mint ezt
101      18|              Lángainé contra Lapussa János örökösödési per még mindig
102      18|            szerencsének örülni, hogy János urat a sedriák ideje alatt
103      18|         kénytelen, hogy essék balra.~János úr tehát mindennapi látogató
104      18|             bizonyos hivatalokat.~Ha János úrnak annyival több esze
105      18|           mindenesetre elég ajánlat.~János úr még azután is annyi szépet
106      18|             azzal bocsátá el magától János urat, hogy nagyon meg van
107      18|        elégedve a felvilágosítással.~János úr szertelenül örült, hogy
108      18|     rendkívüli szerencsét? – kérdezé János úr, bizalmasan leültetve
109      18|              magát, s szemeit élesen János úrra függesztve.~(No, ez
110      18|         Kálmánt feltalálni.~E szónál János úr elkezdte a bajusza végét
111      18|         abból negyvenezret csinálni.~János úr nagyon köhögött erre
112      18|            meg nem ütik a bokájukat.~János úrnak most már nem volt
113      18|           váltóit is szokta kezelni. János úr azt hitte, hogy ebből
114      18|            esküszöm semmire – kiálta János úr, kezeit hátradugva kabátszárnya
115      18|             van a nyolcvan forint! – János úr mohón fizetett; gondolva
116      18|            szolgabíró eltávozta után János úr dühe tetőpontját érte.
117      18|   forgolódott álmatlanul egész éjjel János úr, s reggelre mégiscsak
118      18|      megzavarni, inkább utánajöttem.~János úr kívánt neki valami helyet,
119      18|            inasom elég, aki szolgál. János úr mindenképpen le akarta
120      18|      kocsiajtót kinyitni, ő segített János úrnak felülni a kocsiba,
121      18|         olyan kedves érzést szerzett János úrnak, mint mikor az embernek
122      18|          megölhetné.~Szinte jólesett János úrnak, mikor a hintóajtót
123      18|             udvarán megállt a hintó; János urat majd a szél ütötte
124      18|         fejez ki, amint hogy volt is János úr haragjában mindig valami
125      18|           sem állt! Még ilyen pofont János úr életében senkinek sem
126      18| balett-ördögök.~Ekkor ijedt csak meg János úr, hogy mit cselekvék.
127      18|            olyan nagyon – csitítá őt János úr, kit nagyon nyugtalanított
128      18|          vérrel az egész ábrázatját.~János úr sietett saját zsebkendőjével
129      18|           számtalanszor összecsókolá János úr kétszáz forintos kezeit,
130      18|         Medúza-főtől, úgy meredt meg János úr a jó reggelt kívánó tekintetétől.
131      18|         felsőbb végzés által Margari János elfogatására vagyok kiküldve,
132      18|            felel a nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos Lapussa
133      18|               én a nagyságos Lapussa János úr bizodalmas embere vagyok.~
134      18|          mind szorosabban igyekezett János úr mellé furakodni, s magát
135      18|        erősen sorakozva társa mellé.~János úr minden lehető temperamentumából
136      18|      vétettem soha életemben semmit.~János úr csúnya kelepcében volt.
137      18|        elkezdett ordítani, lármázni, János úr a paradicsom szélén,
138      18|               hogy Monori az ő neve (János úr annyira zavarban volt
139      18|            ha őt elfogják, fogják el János urat is. Ő nem bánja, ha
140      18|       odabenn nem bírta elcsitítani.~János úr egészen ki volt a képéből
141      18|             haladott után hajtatott.~János annyit belátott, hogy most
142      18|              amelyen Margari számára János úrnak valami örvendetes
143      23|           nagyot kacagott rá.~– Ahá, János, maga most ugyancsak felült;
144      24|                Az egyezkedés~Lapussa János úr már hetedszer izent Sipos
145      24|     törvényesen kinevezett védője, s János úrnak e minőségben sokkal
146      24|         kéretés után maga jelent meg János úr Siposnál.~Gyász volt
147      24|             kalapom mellett? – szólt János úr érzékenyen, a felkötött
148      24|              Sipos úr gondolta, hogy János megint a megholt Demeter
149      24|                szólt nagyot sóhajtva János úr.~– Ilyen fiatalon özvegységre
150      24|              amiket ön rájuk fogott.~János úr kényelmetlenül fészkelődött
151      24|              mondhattak már mások is János úrnak, mert nem válaszolt
152      24|        Fölösleges gondolat! – kiálta János úr, felugorva helyéből. –
153      24|               Azzal vette a kalapját János úr, és eltávozott.~Másnap
154      24|             az ő saját aláírása van.~János úr tudniillik azt tette,
155      24|          venni mindenre; elfogadta a János által ajánlott uradalmakat;
156      25|              cserben hagy, mikor még János bátyánk kényrekegyre megadni
157      25|               hogy nem támad-e abból János barátunkra nézve egy kis
158      25|           örökösödési pert folytatni János ellen. Alkuról szó sem volt
159      25|           bele, míg annak vége lett.~János úr vesztett. A hétszemélyes
160      25|    tapodjanak. Szegény gazdag ember!~János úrra e pör elvesztése rettenetes
161      25|              csinálni; – hanem azért János úr soha sem a maga, sem