Fezejet

  1       4|            is, mindig azzal álmodom. Ön megszabadíthat attól. Egyedül
  2       4|           önben van bizodalmam. Hisz ön is éppen úgy szenved a háznál,
  3       4|              üldözni; ugye, megteszi ön, édes jó Margari, amire
  4       4|             hogy miért sírt.~– Nézze ön – szólt a lyánka, egy kis
  5       4|            rokonaim megkapnák. Vegye ön ki azokat gyorsan, míg Clementine
  6       4|           édes Margari, megteszi ezt ön értem, az én kedvemért?
  7       4|        kedvemért? Hisz ezt úgy vegye ön, mintha egy halott jönne
  8       4|         szólt elförmedve a nagyúr. – Ön csak nem olvasott bennük?~–
  9       4|       szememet kiszúrta vele neki.~– Ön kezd impertinens lenni.
 10       4|             holtáig.~– Igen, igen az ön holtáig.~– De hátha ő nem
 11       4|              vett számba senki.~– És ön, ügyész úr? – kérdezé Demeter,
 12       4|          nálam fordításban is. Tehát ön is azt hiszi, ügyvéd úr,
 13       4|             kedves bátyám figyelmét; ön jobban aggódik értem, mint
 14       4|           alig hallhatóan suttogá:~– Ön második atyám volt.~Erre
 15       5|              engemet, kedves bátyám. Ön maga is mondá, hogy a szerelmes
 16       6|               De holnap csak nem fog ön lóra ülni ismét? – kérdé
 17       6|       opálgyűrűt húzott az ujjára.~– Ön nagyon boldog – szólt fél-kérdezés
 18       6|           sem tétetett le.~– Mit ért ön az alatt?~– Hát nem értette
 19       8|           vettetem ki; de hogy lássa ön, mennyire szófogadó szolgája
 20      10|             igen jól fogunk mulatni. Ön ott kétségtelenül, mint
 21      10|      kérdezni: „asszonyom, hol vette ön e rablott ékszert?”; és
 22      10|             hogy írjak neki?~– Írjon ön – szólt Henriette, s azzal
 23      10|              fel szívemnek. Meglássa ön, hogy én leszek elébb-utóbb,
 24      11|              elcsapkodnak.~– Nem fél ön a vadaktól?~– Azoktól nem,
 25      11|              Óh, asszonyom, ha tudná ön, mennyire fáj ezt hallani
 26      11|         vette le azokat orcájáról.~– Ön sír – szólt részvevőleg
 27      11|          amit megígértem, megteszem. Ön velem rettenetes jót tett,
 28      11|           velem rettenetes jót tett, ön felfedezte előttem, hogy
 29      13|             barátom, az én feleségem ön után bolondul. Valósággal
 30      13|            beszélni ebéd után. Tudja ön; ez elveszi az ember szájának
 31      13|          hölgyet szebbé tesz.~– Nos? Ön kíváncsivá tesz – szólt
 32      13|             tesz – szólt a grófné.~– Ön oly műismerő volna, hán? –
 33      13|             úgy kosztümírozva, ahogy ön rendelte. Mondtam, ugye?
 34      13|            tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse, mikor nem vagyok
 35      13|            azt fogják beszélni, hogy ön szerelmes énbelém, én pedig
 36      13|             fogom hinni az elsőbbit, ön nem fogja hinni a másodikat.
 37      13|               Amilyen keveset gondol ön arra, hogy érzelmeivel felém
 38      13|        vannak ásva. No, ugye mondja, ön nem fél éntőlem?~Szilárdot
 39      13|             mint minden ember.~– No, ön most nem mond igazat: ön
 40      13|             ön most nem mond igazat: ön nem gyógyult ki belőlük.
 41      13|              akarnék olyan tárgyakat ön előtt felemlegetni, amiknek
 42      13|          annak? – kérdezé keserűn.~– Ön nem, de ő sem; én tudom
 43      13|    vonaglottak e szóra.~– Képzelheti ön azt, ami most következik.
 44      13|        nejének semmije sincs. Ismeri ön azt a szót, hogy „kegyelemkenyér”?~–
 45      13|        árnyéka sem vetődnék soha.)~– Ön nagyon elgondolkozik azon,
 46      13|    felkeresni, és az senki más, mint ön.~– Szegény fiú; engem nagyon
 47      13|                sóhajta Szilárd. Érti ön mármost az összefüggést,
 48      13|     testvéréhez nem menekült, úgy az ön lehet legbizonyosabban.
 49      13|              drága barátom! Hogy van ön? (Szokása volt az embert
 50      13|            dolog görbére kezd menni. Ön ma a feleségemnél volt délben
 51      13|      eresztettek be; a grófné el van ön által ragadtatva; nem beszél
 52      13|           egyébről, csak arról, hogy ön milyen derék fickó, hogy
 53      13|            hogy önt megismerte, hogy ön egy valódi ideál, egy lumen
 54      13|             nem lehet bolondozni; ha ön igazán magába szeretteti
 55      13|               Ah, csakhogy megkerült ön! Ugyan, hol járt annyi ideig?
 56      13|      hamisított aláírást.~– Valóban! Ön igazat mond. És azzal testvére
 57      13|             cotillon kezdődik.~– Hát ön nem táncol? – kérdezé Szilárdtól
 58      13|          pedig hála istennek, nem az ön ipa volt az öreg Lapussa,
 59      13|      Hátszegié, gyászolja az. Menjen ön táncolni …~
 60      15|               Ej ej, nagyságos uram, ön mindig tréfál. Flóre, te!~
 61      16|           Hátszegi is úgy jár, ahogy ön, s akkor majd az ő rovására
 62      16|             szerelemben. Hanem tudja ön, hogy én mit tennék, ha
 63      16|            hogy én mit tennék, ha az ön helyében volnék? Tudja ön?
 64      16|            ön helyében volnék? Tudja ön? Nem találja ki? Én meg,
 65      16|             magára van hagyva; aztán ön …~Csak Szilárd összevont
 66      16|       iparkodnak menekülni a házból. Ön is azok közé tartozik.~–
 67      16|     jótétemény. Most tehát már tudja ön, kedves barátom, hogy miért
 68      16|             mikor ő jön! De láthatja ön, hogy rám nézve ő valóban
 69      16|           félbehagyta a trillákat.~– Ön látta? Hát még ki látta?~
 70      16|          szeretném tudni, hogy – hát ön mi kamatot kér tőlem? Mert
 71      16|             összeszedve –, használja ön fel váltómat, ha akarja,
 72      16|             legyeket; azt fogadom.~– Ön elmulasztá miattam a lóversenyt –
 73      16|            hangon szólt hozzá:~– Hát ön miért nem alszik most, mint
 74      16|           kézbe jusson.~– Asszonyom, ön csak tölteti velünk az időt;
 75      17|           Nagy úr hidegvérrel. – „De ön kezdi a jelenést, szerencsétlen.” – „
 76      17|                 Nem kezdi-e? De hisz ön játssza Korpádi Gergelyt.” – „
 77      17|            isten szerelmeért; keljen ön fel, öt forintot adok a
 78      17|        gyermek a szót –, engedje meg ön, hogy mindenekelőtt egyre
 79      17|         családi nevem; ha azt akarja ön, hogy valami beszédet folytassunk
 80      17|            régen történtek. Remélem, ön nincs előítélettel a művészeti
 81      17|             egészen elfeledtük, hogy ön igazgató is, aki most közönségét
 82      17|      fogadott. Hozzáültek.~– Szokott ön bort inni?~– Rászoktam egy
 83      17|              mosolyogni.~– Azt hiszi ön, kedves régi barátom, hogy
 84      17|           semmim, nincsen senkim!”~– Ön hálátlan azokhoz, akik önt
 85      17|              meg e szóval. Hanem hát ön is olyan messze esik tőlem,
 86      17|           kifejezni.~– Azt kitalálta ön, ők erősen perbe vannak
 87      17|         keveredve; amelyben pedig az ön neve is nyomatékosan szerepel.~–
 88      17|              jellem szükséges hozzá; ön azonban könnyelműségeket
 89      17|             váltóról beszélnek, amit ön testvére nevével adott volna
 90      17|           kedves, fiatal barátom: ha ön minden évben tíz jutalomjátékot
 91      17|              egy bódult.~– Bocsásson ön, megölöm azt a gazembert!
 92      17|          leülteté a székre.~– Legyen ön férfi; viselje magát férfiasan.
 93      17|              erre a lépésre?~– Tudja ön meg, uram, és legyen szigorú
 94      17|                Kedves Kálmán; szedje ön magát össze – kényszeríté
 95      17|                ezek a dolgok, amiket ön nekem itt elmondott, igen
 96      17|    veszedelem sem történt. Tudja meg ön, hogy önnek végtelen jóságú
 97      17|              Most azonban képzelheti ön azt a zavart, amiben a báróné
 98      17|          legóriásibb bolondság, amit ön elkövethetne. Önnek jóvá
 99      17|          törvényes bizonyság vagyok, ön pedig vádlott, ki előttem
100      17|            kelle.~– Mármost megígéri ön, hogy velem jön Pestre,
101      17|              adtam, hogy az ajtón az ön tudta nélkül ki nem lépek,
102      18|           kell. Ne szolgáljon engem. Ön nekem nem cselédem. Van
103      18|           folytatni, amint kezdte.~– Ön egy rafinírozott gazember! –
104      18|              ragadva meg Margarit. – Ön beszélte rá az én kedves
105      18|       negyvenből negyvenezer legyen. Ön tönkre akarta tenni egy
106      18|              fiatalember jövendőjét, ön meg akarta gyalázni családunk
107      19|           tudni, hogy miért, ott fog ön találni a kalugyernél, ott
108      19|         véletlen ötletjött eszébe.~– Ön azt mondá, hogy valamivel
109      19|          szerencsétlenebb leszek, ha ön itt marad. – Kerüljön minket, –
110      19|              a kéziratot.~– Mit szól ön a tartalmához?~– Azt, hogy
111      19|     tétovázásra. Legelőször is vegye ön magára az én öltönyömet,
112      19|             ezt a szolgálatot. Tegye ön gyorsan, amit mondék.~A
113      19|           vette a dolgot.~– Eszerint ön is veszedelemben forogna
114      20|              Asszonyom, gondolja meg ön azt, hogy van egy szerencsétlen
115      20|         folyamodom önnek irgalmához. Ön bírája egy szerencsétlen
116      20|            Kedves Henriette, olvasta ön a „Párizsi titkokat?” Henriette,
117      20|             az borzasztó egy hely?~– Ön egy idő óta olyan különösen
118      20|           környék arról beszél, hogy ön megtébolyodott. Tőlem is
119      20|       mondani, hogy ez „igaz”, akkor ön bizonyos lehet felőle, hogy
120      22|        tudtam volna, hogy erre veszi ön útját, bizonyosan nem kaptam
121      22|     rencontrém vele; ha nem sajnálná ön magától a fáradságot Hídvárt
122      22|              hová vezet.~– Az derék. Ön tehát nyomára akadt valaminek?
123      22|     meghajolva, kapitulálunk, legyen ön szíves velem egy szép kerek
124      22|             hogy kértemre nem akarja ön hídvári kastélyom ajtaját
125      22|         Kedves ifjú barátom. Tudja-e ön, hogy mi az a hullócsillag?
126      23| kényelmetlenül ne érezze. Egyébiránt ön okos nő, fölösleges volt
127      23|            lépett.~– Uram, megálljon ön egy szóra – szólt ekkor
128      23|         rekedten, alig hallhatóan. – Ön engem megsebesített; ön
129      23|              Ön engem megsebesített; ön engem idáig üldözött. Most
130      23|       üldözött. Most kezemben van az ön élete, megölhetem, ha akarom.
131      23|            meg: én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz engem tovább.
132      23|              nem üldöz engem tovább. Ön visszafordul innen, s azt
133      24|           amivel ezt tudta tenni. De ön nem őrajta állt bosszút,
134      24|        osztályrészt, és akik-engedje ön ezt nyíltan kimondanom –
135      24|       vétségekben ártatlanok, amiket ön rájuk fogott.~János úr kényelmetlenül
136      24|          bizonyítékaink erősebbek az ön tagadásánál.~– Egyet mondok,
137      24|              mondok, uram: azt tudja ön, hogy én gazdag ember vagyok.~–
138      24|             földönfutó, szegény Hisz ön a bírák megvesztegethetlenségében?~–
139      24|           per, amit Lángainé kezdett ön ellen, elhúzódhatik a világ
140      24|        eredményeit meg nem vásárolja ön valamennyi domíniuma árán.~
141      24|              mondá Siposnak:~– Tudja ön, mit? Dobjuk a tűzbe ezt
142      24|   megsemmisítené, s ezzel megszűnnék ön ellen minden vádkereset