Fezejet

  1       1|         vagytok ti itt énmellettem, mintha valami nagyon szeretnétek
  2       1|           fokába éppen beletalálni; mintha senki egy szót sem szólna.~
  3       1|             azért fizetek neki úgy, mintha egy fejedelem leányát nevelné,
  4       1|    haragszol? Kire?~János úgy tesz, mintha nem akarná elmondani haragja
  5       1|             fitymálással vetve oda, mintha tulajdonképpen inkább megvetés
  6       2|          vette az egészet, s azzal, mintha Henriette egészen az ő védence
  7       3|           széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná tudni, hogy ki
  8       4|             mozdulatokat tesz vele, mintha valakinek a szívébe akarná
  9       4|         bágyadtan lehunyta szemeit, mintha azt felelné: „vágynám a
 10       4|              Hisz ezt úgy vegye ön, mintha egy halott jönne vissza
 11       4|            folytatni a felolvasást, mintha semmi sem történt volna.~
 12       4|      ezüstöt felraktak az asztalra. Mintha Sipos úr meglátna abból
 13       4|           kezdett el vele beszélni, mintha nem tartaná sürgetősnek
 14       4|        otthon is dolgozószobájában, mintha nem találná meg valaminek
 15       4|           öreg, s megszorítá kezét, mintha biztatná vele, hogy „én
 16       4|     fáradságnak megtanulni latinul, mintha csak öccse oktatása közben
 17       4|  fiatalember fel a levegőbe bámult, mintha azon járna csupán az esze,
 18       5|            kis gömbölyded betűkkel, mintha valami tündér lehelte volna
 19       6|          nincs bajusz, úgy látszik, mintha az onnan le volna tépve.
 20       6|            aggódva támaszkodik reá, mintha azt hinné, hogy az annak
 21       6|          olyan erő van azért abban, mintha vasból volna. Pfuj, Fecske! (
 22       6|            érzem, hogy valami nyom, mintha valamit otthon felejtettem
 23       6|         megint elővett az a nyomás, mintha valami hiba volna valahol
 24       6|        három ujjam éppen annyit ér, mintha mind az öt megvolna. Igaz,
 25       6|            is szép. De úgy tetszik, mintha helyzetéhez nagyon mosolygós
 26       6|          mentegetni próbálja magát, mintha ő erre nem volna érdemes,
 27       6|          nagy ostoba! Maga mókus! – Mintha mindig őrá haragudnék meg
 28       6|         négyet-ötöt markolva össze, mintha nagyon jól esnék neki valami,
 29       6|     dübörgést hallatva, mely olyan, mintha valami rettenetes orgona
 30       6|           olyan szűk volt a torkom, mintha az én nyakamról vettek volna
 31       6|         néhol messze a falun kívül, mintha két helységhez tartoznék.~
 32       6|           állt a vár tornya felett, mintha annak a hegye tartaná odatűzve,
 33       7|        őrlés hangjai neszeztek elő, mintha munkában levő gépek volnának
 34       7|             körül.~Azzal könnyeden, mintha csak kemény papírszelet
 35       7|           leány kétkedve nézett rá, mintha kérdené, hogy „neked mindent
 36       8|          amit kigondolt, már annyi, mintha teljesítve volna.~– Én szeretném
 37       8|             Olyan vagyok itt közte, mintha süketnéma volnék.~– Az nem
 38       8|         kevés fáradságú hivatallal, mintha a kívánt tudományra különös
 39       8|          mindenütt, azért hosszabb, mintha torony irányában menne a
 40       8|            percre a paripa megállt, mintha átallna e veszélyes ösvényre
 41       8|          úgy tetszék Henriette-nek, mintha a mélység fenekéről emberi
 42       8|          mosolyogva tekinte fel rá, mintha csak lováról lesegíteni
 43       8|         önérzettel mondá a pásztor, mintha a világ minden részéből
 44      10|    elértette Henriette a bántalmat, mintha ő azért keresné az ilyen
 45      10|         találkozásokat arranzsálni.~Mintha a sors olyan együgyű volna,
 46      10|             úgy érzé e pillanatban, mintha a föld süllyedne lábai alatt.~
 47      10|            azt ne gondolja felőlem, mintha én valaha azon törném a
 48      10|            szemek, tekintének felé: mintha megtámadnák mind egy távollévő
 49      10|            kalugyer fejét csóválta; mintha mondaná: erős férfiak kidőltek
 50      10|           hogy nem tehet okosabbat, mintha egészen férjére bízza magát.~
 51      10|             karjától megfosztani. S mintha tudná, hogy a síró gyermeknek
 52      11|    Kengyelesy, olyan komoly képpel, mintha valaki az ellenkezőt állította
 53      11|         mogorva arcán nem látszott, mintha e dicsekedni való kalandnak
 54      11|               Nem ő; az ursu!~Engem mintha a vipera csípett volna meg.~–
 55      11|          emelé fel gazdasszonyához, mintha szólni akarna hozzá; néha
 56      11|        hozzá; néha füleit hegyezte, mintha hallgatóznék, s örvendve
 57      11|             mondani, úgy képzeltem, mintha ez az állat mindent értene,
 58      11|           az erdős hegyi visszhang, mintha ott is volna egy kürtfúvó,
 59      11|           felelt rá egy másik kürt, mintha ott is volna egy visszhang.
 60      11|     karcsúbb; de minden izma olyan, mintha acélból volna; akárhová
 61      12|          fogok rájuk gondot viselni mintha saját gyermekeim volnának.~–
 62      12|       ígértem semmit.~– Úgy szólsz, mintha nem volnál öregatyjuk.~–
 63      12|             Ők viselik úgy magukat, mintha nem volnának unokáim. Írt-e
 64      12|          férje levelében? Úgy tesz, mintha rá nézve a világon sem volnék.
 65      12|            úrfi – szólt bele János, mintha komolyan kellene erre a
 66      12|            letérdeltem ágyad előtt, mintha az volna az oltár, s te
 67      13|             hogy ne higgye felőlem, mintha én csak asszonyi kíváncsiságból
 68      13|       amiknek gondolatja önnek fáj, mintha én csak mendemondát hajhászni
 69      14|        vidéken.~Nem beszéltek róla; mintha minden ember, aki tudott
 70      14|           igazán haragszom magamra, mintha valakihez nőül mentem volna,
 71      14|          hamisan bólintott fejével, mintha szeretője minden gondolatját
 72      14|           hanem olybá veszi azokat, mintha álmodta, és mire fölébredt,
 73      14|      fölfelé, egyenesen fölmeredve, mintha azokon függne valami rejtélyes
 74      14|     emelkedtek föl egyes hajszálak, mintha valami rémséges korona volna
 75      14|            ismer; amin úgy jár ide, mintha a pokol külön kis kapun
 76      15|        olyan ügyesen egymásba róva, mintha remekbe készült katulya
 77      15|             nehéz ez! – sikolta az, mintha a láda terhétől ijedt volna
 78      15|           ezt a ládikát; nem azért, mintha félteném, vagy mi, hanem
 79      15|       tarkójához kapva a csapláros, mintha attól félne, hogy már esik
 80      15|          úgy tetszik Makkabeskunak, mintha többet tudna leolvasni belőlük,
 81      15|             tetszett Makkabeskunak, mintha azon oszlop árnyéka mellett
 82      15|            eléje a kilőtt fegyvert, mintha azt várná, hogy az mégegyszer
 83      15|             az mégegyszer elsüljön, mintha álmodta volna csak azt,
 84      16|            szerencsétlenség. Ez is, mintha híva jött volna. Mintha
 85      16|             mintha híva jött volna. Mintha csak összebeszélt volna
 86      16|             kedves könnyelműséggel, mintha tovább nem is tartoznék
 87      16|            gyanút nehezítse magára, mintha egy kis előlegezett foglalóra
 88      16|         Szót sem érdemel. Úgy tett, mintha csupa merő nagylelkűségből
 89      16|          kezét; a báró is úgy tett, mintha visszaszorítaná.~Egy negyed
 90      16|    végigsietők árnyéka úgy tetszék, mintha ezüst dicsfény futna együtt
 91      16|           Jóska, nekem úgy tetszik, mintha az ostorhegyes is sántítana.~
 92      16|          volna, de inkább úgy tett, mintha ő is utaznék, mégpedig sokkal
 93      16|             a kulacsot, s úgy tett, mintha innék belőle, hogy az öregúrnak
 94      16|               Elhallgatom reggelig, mintha angyalok énekelnének a fülembe.~
 95      16|             Gerzson úr alva maradt, mintha megholt volna, s hiába rántotta
 96      17|             kitalálni.~Úgy tetszék, mintha egypár asszonyság és egypár
 97      17|   hangtöredékek olyasmit sejtettek, mintha valakit meg akarnának ölni
 98      17|              s még annyival jobbak, mintha férfiak volnának, hogy sohasem
 99      17|            szokása, annyiban veszi, mintha a szolgabíró úr az egész
100      17|             úgy tetszék Szilárdnak; mintha ő ezt az elváltoztatott
101      17|            akarom látni többet; nem mintha félnék velük találkozni,
102      18|           No, én nem azért mondtam, mintha úgy volna, hanem, hogy egy
103      18|        hátradugva kabátszárnya alá, mintha attól félne, hogy valaki
104      19|         hogy nekem jó estét kívánj? Mintha én a te jó estéd kedveért
105      19|             tetszett Gerzson úrnak, mintha hegedűszót hallana az emeleten.~–
106      19|            emberhangokat is hallok, mintha vendégség volna.~– Hol?
107      19|          Gerzson úr úgy figyelt rá, mintha csupán azért jött volna
108      19|        olyan bátran fognak esküdni, mintha csak egy hónuk alá vett
109      19|      kényelmes; de gondolja kegyed, mintha vadásztanyán volna.~– Hát
110      19|            kegyed pedig öreg ember (mintha Gerzson nem lett volna az?),
111      19|            egy házon keresztül süt, mintha az csak egy nagyszerű transzparent
112      19|           egy pillanatra elsötétül, mintha valaki keresztülment volna
113      19|        negyedszer és számtalanszor, mintha valaki folyvást járna végtül
114      19|         egészen az árny az ablakot, mintha az éjjeli sétáló odalépett
115      21| vállalatokra biztatja honfitársait, mintha azoknak semmi egyéb dolguk
116      21|            úr tiltakozott az ellen, mintha ő az útfélen szokott volna
117      21|          Pompás telivér angol lova, mintha versenyt futna a viharral,
118      21|     szétrepült az egész harámbanda, mintha szél fújta volna el; reggelre
119      22|        vármegye minden helységét, s mintha össze lett volna beszélve
120      22|          észre; majd meg úgy dobog, mintha az egész föld üres volna
121      22|            olyan arccal üdvözlé őt, mintha soha semmi haraguk nem lett
122      22|         hozzája neje szívességéről, mintha érdemesnek sem tartaná emlékében
123      22|             tetteti magát közöttük, mintha aludnék, pedig csak azt
124      22|      természet is oly csöndes volt, mintha a szél is meg volna halva.
125      22|             kihullt kezéből; s erre mintha visszhangja lenne, a malomtornác
126      22|            világossá tette a tájat, mintha nappal volna.~Kénytelen
127      23|         hogy nemigen emlékezett rá, mintha nem volna ismeretes a házikó
128      23|           házikó történetével, vagy mintha tudna felőle valamit, de
129      23|         követni.~Fölvette sálját, s mintha sétálni indulna, lement
130      23|             úton keresni?~S azután, mintha attól tartana, hogy valamelyike
131      23|           makacsul az éjjeli futót, mintha utána küldött kém volna
132      23|    egyszerre fölriadt.~Úgy tetszik, mintha valami távoli kiáltást hallott
133      25|            is mind sikertelen volt; mintha a színész nem tudna magából