Fezejet

  1       6|              béna ujjait érinti.~– Nőm! Gerzson barátom! – siet Hátszegi
  2       6|            kedves nagysád – menté magát Gerzson úr az asztalhoz vezetve
  3       6|                hozzá való kedve, amivel Gerzson urat egészen kétségbe ejté.~–
  4       6|             Hátszegi.~– Ezt ni? – szólt Gerzson úr, felemelve nyomorék karját. –
  5       6|                    Nem voltak közügyek?~Gerzson úr meg volt akadva. A gyermekek
  6       6|             Hátszegi érthetően hívá meg Gerzson urat az őszre medvevadászatra. –
  7      10|      medvevadászatok idényére megjelent Gerzson úr is, a hős nyomorék és
  8      11|              sőt szivaroznia is szabad.~Gerzson úr adta elő a történetet.~–
  9      11|                uram! – szólt rá nevetve Gerzson úr. Csak Hátszegi nem talált
 10      11|           rendkívüli sztoikus türelmet. Gerzson úr biztosítá, hogy Lénárd
 11      16|               lebeszélné e szándékáról.~Gerzson úr természetesen rögtön
 12      16|             Hátha azalatt megöli magát?~Gerzson úr minden meglevő ízében
 13      16|         öregúrtól.~Hátszegi látta, hogy Gerzson urat igen rosszul választá
 14      16|               utazásról.~– Úgy látszik, Gerzson, hogy te szerelmes vagy
 15      16|                 köszönöm szívességedet.~Gerzson úr kiitta teáját, s hazasietett;
 16      16|                 után csöngetett a kapun Gerzson úr; – nagy robajjal jött
 17      16|            felelt rá komoly nyomatékkal Gerzson. – Felöltözött-e már az
 18      16|             alkalmat neked engedtem át.~Gerzson úr köhintett rá.~– Gondoskodtam
 19      16|             fogok rá, mint gyermekemre.~Gerzson úr atyai buzgalommal szorítá
 20      16|              időnk lesz, báróné – szólt Gerzson úr, feketekávéját kaláccsal
 21      16|          nevetve mondá:~– Ürügyöt keres Gerzson barátunk, hogy melletted
 22      16|               itt-amott szemére vetnék.~Gerzson úr csak annyit mondott rá,
 23      16|             hogy ilyen jó volt hozzá, s Gerzson úr által le hagyta magát
 24      16|             lélek az éggel egybeolvad …~Gerzson úrra azonban nem ez a hatása
 25      16|            ördög! … – tovább nem mondta Gerzson úr. Nem illik szitkozódni,
 26      16|             hajszolnom tovább – dörmögé Gerzson úr –, a többi három húzza
 27      16|            haladtak másfél óráig, midőn Gerzson úr megint gyanúsan kezd
 28      16|                 vigye el!… – kiálta fel Gerzson úr, de most sem adott felvilágosítást
 29      16|          lehetne váltani.~Fél óra múlva Gerzson úr a hintó kerekéhez vágta
 30      16|                ez az egy kívánsága volt Gerzson úrnak, azt ugyan hamar meghallgatta
 31      16|              azt rettenetes volt nézni.~Gerzson úr leugrott a kocsiról,
 32      16|               van. E szóra megszelídült Gerzson úr.~– Semmi sincs – szólt,
 33      16|             hozzá:~– Nem baj az, kedves Gerzson bácsi; itt nem messze kell
 34      16|            Lénárd csárdájának, odáig mi Gerzson bácsival eljutunk lovainkkal,
 35      16|              lovainkat majd otthagyjuk.~Gerzson úr jelentékeny rándulatot
 36      16|               velem, hát hiszen itt van Gerzson bácsi; mellette nem félek
 37      16|               annyitól sem félek.~Azzal Gerzson úr a kocsisnak átadott tíz
 38      16|        megpihenve az út közepén; amikor Gerzson úr mindig megkérdezte Henriette-től,
 39      16|                nem szomjas. Akkor aztán Gerzson úr sem akart az lenni. Különben
 40      16|                 bicegő lovat; – dörmögé Gerzson úr, mialatt Henriette-et
 41      16|                csak nem jött senki elő. Gerzson úr türelmetlen volt, a kocsit,
 42      16|            beszélő; Henriette ráismert, Gerzson úr is látta őt elégszer;
 43      16|                    kérdezősködék tovább Gerzson úr.~– Hát a cselédek a temetés
 44      16|                ajtaja előtt Satrakovics Gerzson áll strázsát; majd tudják
 45      16|                 a nagyságos asszonynak, Gerzson úrnak pedig meg sem köszönte
 46      16|            éljen még egy héttel tovább.~Gerzson úr felzavarta álmodozásaiból.~–
 47      16|            szólt a kulaccsal kínálkozva Gerzson úr –, alkalmasint sohasem
 48      16|           szomjúság ellen.~Hanem bizony Gerzson úr hozzálátott becsülettel.
 49      16|                Jó lesz; majd én mesélek Gerzson bácsinak.~– Elhallgatom
 50      16| rozmarinbokorról meg a szomorú nótáról.~Gerzson úr fejét fél tenyerébe fektetve
 51      16|                szeretem a dohányfüstöt.~Gerzson úr már félig kihúzta szivartárcáját;
 52      16|             azonközben vevé észre, hogy Gerzson úr szemei le-leragadnak,
 53      16|                   De ugyan gyújtson rá, Gerzson bácsi, mert így nem állja
 54      16|             álom nélkül a fönnmaradást.~Gerzson úr a megszólításra ijedten
 55      16|                 dologban, s jónak tartá Gerzson urat fölkelteni.~– Gerzson
 56      16|              Gerzson urat fölkelteni.~– Gerzson bácsi, kérem, négy ember
 57      16|                négy ember érkezett ide.~Gerzson nem ébredt fel e szóra.~
 58      16|             gyöngéden költögeté.~– Édes Gerzson bácsi, ébredjen fel egy
 59      16|           valaki be akar jönni hozzánk.~Gerzson még arra sem ébredt fel.~
 60      16|                 már ijedten ragadta meg Gerzson karját:~– Uram! Rablók törnek
 61      16|                 aludjék! Ne aludjék!~De Gerzson úr alva maradt, mintha megholt
 62      16|                reggel volt már, mikorra Gerzson úr fölemelte kábult fejét
 63      16|              senki sem itatta meg őket.~Gerzson úr feje még kábultabb lett
 64      19|            lehet feltalálni~Satrakovics Gerzson a csárdai éj után legjobbnak
 65      19|           közelített ily szívdobogással Gerzson úr, mint Hátszegi szállásához,
 66      19|               az sem volt fölfedezhető.~Gerzson úgy magyarázá magának a
 67      19|          mindenki csak a lovakra ügyel. Gerzson úrnak elég nyugodt perce
 68      19|         ujjaikkal rámutattak:~– Itt van Gerzson! Megjött Gerzson!~– Meg
 69      19|                Itt van Gerzson! Megjött Gerzson!~– Meg vagytok-e bolondulva? –
 70      19|           vagytok-e bolondulva? – kérdé Gerzson kimagyarázhatatlan zavarában.~
 71      19|               ebben a kérdésben – szólt Gerzson úr, egyre mélyebben keveredve
 72      19|                 valamit? Él-e? – kiálta Gerzson, kit az első pillanatra
 73      19|       tréfáljatok! – riadt fel hangosan Gerzson úr. – Mondd meg mit tudsz
 74      19|                Kengyelesy, látván, hogy Gerzson úr komolyan haragszik, még
 75      19|                nem igaz! – kiálta közbe Gerzson úr, egész arcában elvörösödve.~–
 76      19|                  kedves barátom – szólt Gerzson úr megűtődve –, ez nem tréfa.
 77      19|        bárónőtől?~– Nem. – Hátszegitől.~Gerzson úrnak egy gondolat villant
 78      19|                 Cornblue lába kitörött.~Gerzson úr még csak meg sem állt
 79      19|                 állhat ellent a bornak?~Gerzson úr pedig ment addig, amíg
 80      19|                Ilyenformán érezte magát Gerzson.~Csak mikor hazaért, s kábultan
 81      19|             állítják visszatértét, mert Gerzson részeg volt. Igaz, hogy
 82      19|           kiáltá, csak gondolta magában Gerzson úr, mert magában nem szokott
 83      19|               hunyta a szemét reggelig.~Gerzson úr utazása nagyon sajátságos
 84      19|             hozzá, gazember? – riadt rá Gerzson úr. – Tán magad vagy álmos,
 85      19|                állapotban nem látta még Gerzson urat soha senki.~A Hídvárra
 86      19|            parancsolá a várhíd elé érve Gerzson úr.~A kocsis fejcsóválva
 87      19|      kastélyudvarra?~– Nem! – kiálta rá Gerzson úr olyan mérgesen, hogy
 88      19|            miért nem, mint a halszálka.~Gerzson úr folytatta a csodálatoskodást;
 89      19|             volt Henriette hálószobája. Gerzson úr ezt tudta. Járatos volt
 90      19|      fütyörészni.~– Öcsém – szólt hozzá Gerzson úr, alig bírva ingerültségével –,
 91      19|                pillanatban úgy tetszett Gerzson úrnak, mintha hegedűszót
 92      19|             várj csak egy kicsit.~Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre, kiszakított
 93      19|         egymással a többit.~Satrakovics Gerzson.”~– Így! Erre a szóra majd
 94      19|         tagadhatja el, hogy itthon van.~Gerzson úrnál volt spanyolviaszk
 95      19|               is vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem lekerült a várból
 96      19|                ősz pópa kapujában várta Gerzson urat; a kocsis beszédéből
 97      19|               tisztelendő atyám – szólt Gerzson úr, kordialiter megszorítván
 98      19|                     Hüh! – kiálta közbe Gerzson úr, elszörnyedve ennyi soha
 99      19|                korsó méhserrel; amikhez Gerzson úr első kínálásra mindjárt
100      19|         kiszakasztani, tejjel leönteni. Gerzson úr úgy figyelt rá, mintha
101      19|              pópa elmondta még egyszer.~Gerzson úr nagyot ütött csonka öklével
102      19|                iskolával és templommal.~Gerzson úr nagyot sóhajtott a lelkész
103      19|                pedig öreg ember (mintha Gerzson nem lett volna az?), sehogy
104      19|       pitvarajtóban elváltak egymástól; Gerzson úr vállára kavarította bundáját,
105      19|                tudta, hogy mire készül.~Gerzson úr pedig annál kevésbé törődött
106      19|                volt a bárónő hálóterme.~Gerzson úr gondolá magában, hogy
107      19|            pihenetlenül, szakadatlanul.~Gerzson megszámlálta üterén a perceket,
108      19|           jobbra, tizenhat lépés balra.~Gerzson érezte, hogy ha ezt sokáig
109      19|             volna, hogy kinézzen rajta. Gerzson bizonyos volt felőle, hogy
110      19|              süthetett rajta keresztül.~Gerzson azt hitte, hogy nagyon jó
111      19|           bástya párkányáról az árokba, Gerzson odamászott utána, meglelte
112      19|            levélben ez volt:~„Kedves jó Gerzson bátyám! Az isten irgalmára,
113      19|                 E levél elolvasása után Gerzson úrnak legelső gondolatja
114      19|                 egyéb”, gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva helyéből
115      19|                tisztelendő uram – szólt Gerzson, a levelet átnyújtva neki,
116      19|           rövidséggel osztá rendeleteit Gerzson úrnak, ki ebben a helyzetben
117      19|          küszöbén állunk mind a ketten.~Gerzson nem volt gyáva ember, nem
118      19|             csináltam – gondolá magában Gerzson úr –, de mármost csak azért
119      19|              remél visszajöhetni többé. Gerzson észrevette azt, s a pópa
120      19|            Érteni fogja azt kegyed jól.~Gerzson keveset értett ugyan abból,
121      19|         hegylakó tud futni a meredeken.~Gerzson csakugyan bántatlanul érkezett **-
122      19|               különösen a kocsis nagyon Gerzson urat.~– Jaj, csakhogy megvan,
123      19|                 ért hamarább haza, mint Gerzson maga.~– No, fiam – szólt
124      19|                maga.~– No, fiam – szólt Gerzson úr –, ez mind szentül van,
125      19|        fenyegető mondatot tudatott vele Gerzson úr, ami bizonyos hallgatásra
126      21|                 az aranyért~Satrakovics Gerzson egy idő óta igen sajátságos
127      21|                 a zsebedből a pénzedet.~Gerzson úr tiltakozott az ellen,
128      21|               ezt a végmondatot kellett Gerzson úrnak zsebre rakni ebben
129      21|                  ha a tengelye eltörik. Gerzson urat mindenütt kinevették
130      22|                féltékenyek voltak. Hogy Gerzson úrnak igazságot szolgáltassanak
131      22|      négyszögmérföldet foglalt magában.~Gerzson úr bebizonyítá ez alkalommal,
132      22|             Midőn ez utóbbi vállalattal Gerzson úr Vámhidy Szilárdot bízta