Fezejet

  1       2|            élhet – viszonza Margari, mely válasz persze a „nem értett”
  2       2|            tárgyat, mint a vadrigóé, mely kalitjából kiszabadulva,
  3       2|             vagy nincs-e egy macska, mely őt elkapja, vagy egy nyilás,
  4       4|        óvatosan felbontá a csomagot, mely sok réteg papirosba be volt
  5       4|             szokott bőrszék helyett, mely expressz az ő számára állt
  6       4|           betyáros kalandkereséshez, mely éppen semmi dicsőségére
  7       4|           zavart, azt a meglepetést, mely az ügyész arcán ellenállhatatlanul
  8       4|             a sokszorozott figyelem, mely a leány lépteit őrizé. Mikor
  9       5|         tőlem, s nincs az a hatalom, mely őt szívemtől eltépje, tudni
 10       5|              a sajátságos raktárból, mely különben szelencék, süteménydarabok,
 11       5|            fel Szilárdot szobájában, mely olyan csinos és rendes volt,
 12       6|              azt a pompás medvebőrt, mely valódi drágaság egy vadászra
 13       6|    vadászostort, még azt a mezőt is, mely így elvonja a férfiak figyelmét
 14       6|          jegyezhetett fel naplójába, mely után azt írhatná: ez a nap
 15       6|      érkeztek meg a gróf kastélyába, mely a falun kívül, gazdag dohány-
 16       6|             kezébe ad egy jegyzéket, mely egy ottani bizonyos piperésznőnek
 17       6|            sem foglalja el a lelket, mely nézésébe hamar belefárad,
 18       6|       sajátszerű dübörgést hallatva, mely olyan, mintha valami rettenetes
 19       6|              be őket a házernyő alá, mely görbe ágasokon előre kinyúlik
 20       6|         ábrándos eszmét táplálgatja, mely a paloták úrnőjének oly
 21       6|         ujjából a kis bodzafa sípot, mely hat lyukával annyiféle változatot
 22       6|          fénykörben látá maga előtt, mely ellenállhatlanul csábít,
 23       6|          kongása veri fel a csendet, mely tovább ismét a rohanó patak
 24       7|              hamispénzverő társulat, mely, mint most már bizonyosan
 25       7|          bozontos mokány paripán ül, mely szüntelen dicséretes törekvést
 26       7|            füzér aranypénz fonja át, mely márványsima homlokáig leér.
 27       7|             rezgő víz tükrébe nézve, mely ziláltan tüntette vissza
 28       7|          azon a keskeny úton lefelé, mely a leírt malomig vezet.~A
 29       7|           kiakasztá a középkorongot, mely a malomkővel vala összeköttetésben,
 30       7|     összeköttetésben, egy vasláncot, mely a gerendely körül volt csavarva,
 31       7|             része folyott keresztül, mely a malmot hajtá, s oda facsöveken
 32       7|             henger idomú vaskemence, mely hőséget terjeszte maga körül,
 33       7|         ismét új géphez vezeté őket, mely az alátolt zainokból kerek,
 34       7|               mint egy nagy kereket, mely körül széles szíj tekergőzött;
 35       7|          belépett, a szentkép alatt, mely ágya fejénél függött, találta
 36       8|         népnek a nyelvét megtanulni, mely közt lakunk. Olyan vagyok
 37       8|            egyszerű fekete ruhájára, mely nagyon viseltes volt már.~
 38       8|     válogatja a jóféle angol paripa, mely nem szereti az egyik körmét
 39       8|            alatta tátongó mélységbe, mely felett, féloldalt ülve a
 40       8|          rövid percig tartó rohamot, mely alatt paripája az örvény
 41       8|               felnyergelé a paripát, mely még mindig reszketett mind
 42       9| hajtóvadászaton halálra sebzettek, s mely az ónnal vérző belsejében
 43       9|           még egy kis szopós kölyök, mely anyja vérző sebét nyalogatta.~
 44       9|           más a tetőn, mint aszú fű, mely esztendőben csak egy hétig
 45      10|        álmodta, hogy ezen a dalidón, mely a környék fiatalságát egyesíteni
 46      10|            kis lepecsételt csomagot, mely a címzet szerint Lippán
 47      10|             szégyent és a rémületet, mely őt vele megismerteté.~Azután,
 48      10|            készítsek számára mérget, mely biztosan öl. Én azt mondám,
 49      11|     rovátkákat hasítottak a kőlapon, mely e kunyhó hátulját képezi;
 50      11|            nehéz erszényt vetett be, mely csörömpölve hullott lábainkhoz.
 51      11| vadászkésedet amoda arra a bükkfára, mely száz lépésnyire van a háztól;
 52      11|           mint egy megsebzett medve, mely a vadásszal küzd; ez nem
 53      11|             meredek örvény széléhez, mely több ölnyi mélyen süllyed
 54      11|              érdekelve: önérdeke az, mely e hozzá idegen lények fájdalmai-
 55      12|              te ezt a végrendeletet, mely ártatlan véreid a koldusbotra
 56      13|           valódi Vesta– lángja nála, mely sohasem alhatik ki anélkül,
 57      13|              természetes naivsággal, mely annyira lefegyverző az erős
 58      13|           előtte sértő szenvedélyét, mely köztudomás volt eddig is,
 59      13|              chevaleresque hajlamot, mely a női szépség bálványozását
 60      13|         vannak. A végrendelet ellen, mely Jánost, a legidősbet teszi
 61      14|              a barlang szögleteiből, mely néhány percre aztán kék,
 62      14|     fényesebb volt az a másik kettő, mely szempillái alól elővillámlott.~
 63      14|               esküszöm az égő tűzre, mely eső képében Szodomát és
 64      14|               esküszöm az özönvízre, mely minden élőt e földön megölt,
 65      14|         esküszöm a meghasadó földre, mely az áruló Dáthám és Abirám
 66      14|       megveré, esküszöm a csillagra, mely alatt születtem: hogy úgy
 67      14|             egy vékony láncot adott, mely az oltárról lefüggött.~Aztán
 68      14|      befejezte egy erős villanyütés, mely egyszerre minden ember könyökét
 69      14|            válni; esküszöm a kardra, mely Holofernes fejét egy csókért
 70      14|          előjött, én láttam a tusát, mely erre következett, s én megesküdtem
 71      14|        hagyva, még a kivert pénz is, mely az osztályra várt, érintetlenül
 72      15|          fekete medve három nyíllal, mely pléhre festve két vasrúdon
 73      15|            nagy álló faliszekrénybe, mely hasonlatos az állóórák tokjaihoz,
 74      15|           változott az aranyos fény, mely a kőemlékről visszasugárzott,
 75      16|   országútról az ismert csárda felé, mely akármilyen ép lovakkal legfeljebb
 76      16|           mint a földre vert galamb, mely végveszedelmében nem harcra
 77      17|     Szilárdot az ivóterem ajtajánál, mely két szőnyeggel (nyilván
 78      17|             mögül a súgó csöngetése, mely nagyon gyanúba keverte magát,
 79      17|         spanyolfal képezé a háttért, mely szoba formára volt megfestve,
 80      17|        szomjának az az őrjöngő neme, mely a bársonyvánkosok pézsmaszagától
 81      19|             a faragott asztal mellé, mely szép csíkos szövettel volt
 82      19|       Hátszegre a vallató bíróságot, mely a helyszínek látása végett
 83      19|            Roppant tömeget képezünk, mely értelmiségéhez oly arányban
 84      19|       egészen előtte állt a holdnak, mely bástyái mögött volt már,
 85      19|       kinyújtá kezét a kastély felé, mely sötét körrajzokban meredt
 86      19|       Egészen sötét volt az éjszaka, mely a menekvők útját eltakarta;
 87      19|            vára az országút mellett, mely postaállomás. Itt a pópa
 88      20|            egy okot.~A legnagyobbat, mely álmait darabolja, csak ketten
 89      20|              ott: mint egy tünemény, mely jön, tesz, mutat, de nem
 90      20|            remegő, halavány alakkal, mely kezeit összetéve szótlanul
 91      21|            Fatia Negra harámbandája, mely neki a nyilvános hatalmaskodásokat
 92      21|         egész szabad kalandorcsapat, mely a vidéket sok ideig nyugtalanította,
 93      21|       igénybe a nagybecsű küldemény, mely körülbelül másfél millió
 94      21|       trombitája szakítá néha félbe, mely megszólalt, mikor tíz-tizenkét
 95      21|              csőcselék körmei közül, mely megjelenésükre szétfutott
 96      21|    torlaszokon, egy csoport puskást, mely útját akarta állni, könnyedén
 97      21|           versenyt futna a viharral, mely a port nyomában hordja,
 98      21|          ekkor kezdődött egy viadal, mely, ha a keresztes háború harci
 99      21|            azt a veszdelmes mágnest, mely kardjának villámait magára
100      21|              telivért, a harmadikra, mely szügybe találta, felágaskodott
101      22|              húzódik egy pont körül, mely később fog meghatározódni.~
102      22|             hosszú ösvény van verve, mely több óra hosszat egymásra
103      22|              friss csörgedező patak, mely körül, mint oáz a sivatagban,
104      22|     gallyaikat: ez az egyetlen hang, mely a kétszeresen „holt” természet
105      22|         egyéb, mint egy sánta kutya, mely megugatta őket.~Estefelé
106      22|      medencében összegyűjtött vizet, mely itt jó mély volt, s mely
107      22|             mely itt jó mély volt, s mely fölött három cölöpön álló
108      22|        vastag deszka képezé a hidat, mely az erdőből levezető gyalogutat
109      22|             veszedelmes az a csapat, mely ezalatt keresztül-kasul
110      22|              a szomorú katasztrófot, mely őket egymástól futni parancsolá.
111      22|            vissza vadászcsapatjához, mely úgy látszott, csupa alattvalóiból
112      22|      zuhogása adott hangot a tájnak, mely ezúttal a malomgép kelepelésével
113      22|          hogy elsütögeté a levegőbe; mely kísérlet csak annyiban sikerült,
114      22|             kell. A bűbájos rejtély, mely annak személyét körülfogá,
115      22|           határozva; az erős akarat, mely jellemes férfiak sajátja,
116      22|           Mint a megriasztott hiéna, mely szarvas helyett oroszlánt
117      22|           folyjon oly erősen a vére, mely nyomába vezeti üldözőjét.~
118      22|             s felé hajítá; a szálfa, mely mellé Szilárd menekült,
119      23|            csapat és annak vezetője, mely a Fatia Negra és bandája
120      23|         építeni arra a rémnimbuszra, mely alakját az ő szemeiben oly
121      23|              el egy kis ház mellett, mely mindig megragadta figyelmét.~
122      23|      ingerelte a titokteljes bűvköd, mely e házat lakatlanná tevé.
123      23|             völgy tárult fel előtte, mely ismerősül látszott őt üdvözölni.~
124      23|           izgatottsága lecsillapult, mely teste és lelke minden tevékenységét
125      23|          térni ideges reszketegsége, mely csaknem lázzá magasztosult.
126      23|           egy sötét alak jelent meg, mely a holdvilágot egy percre
127      24|         bajom, hanem az a másik per, mely az én védencemnek, aki semmi