Fezejet

  1       4|         vagyoni állapotja valóban szilárd lábakon áll, váltóit sohasem
  2       4|          a legbiztosabb mérlege a szilárd vagyoni helyzetnek. De azonkívül
  3       4|          vagyok”.~– Kedves öcsém, Szilárd; jusson eszedbe, mikor kicsiny
  4       4|         nem igaz, mert a te neved Szilárd; ahhoz pedig nem illik a
  5       5|           a háznál, tudd meg azt.~Szilárd arca égett e szavak alatt,
  6       5|             Kedves bátyám – szólt Szilárd –, hogy én mindezekről gondolkoztam,
  7       5|           fognak tenni a rokonok?~Szilárd egykedvűleg vállat vonított.~–
  8       5|        szánod azt, akit szeretsz?~Szilárd szomorúan elmosolyodott:~–
  9       5|        egy virágcsokrot Henriette Szilárd kezéből, azon a napon, melyen
 10       5|      Henriette nevet adott neki: „Szilárd”-nak nevezte, órákig elandalgott
 11       5|          egy virág, akit magában „Szilárd”-nak nevezett el. Ha ezt
 12       5|           természetesnek találja. Szilárd az ő rokona.~– Nos, kedves
 13       5|      maguknak, azokkal vesződnek. Szilárd is majd elfelejti a leányt,
 14       5|        alá.~– Az meglehet – szólt Szilárd fagyosan.~– Kedves barátom.
 15       5|       múlva elfelejtitek egymást.~Szilárd hidegen mosolygott.~– És
 16       5|          egy nevet; tekintsd meg.~Szilárd reszkető kézzel nyúlt a
 17       5|     szeret téged; jobban mint én.~Szilárd nem állhatá tovább; odaborult
 18       5|          úrnak eszébe jutott, mit Szilárd apjától annyiszor hallott: „
 19       8|          van. A másik percben már szilárd helyen állt a pásztor, s
 20      10|    esküdti hivatalt visel, valami Szilárd; a másik nevét elfelejtette. (
 21      10|           éjeken keresztül. Tehát Szilárd nem maradt Pesten; eljött
 22      10|    regénynek való sem volt abban. Szilárd Arad megyébe jött Sipos
 23      10|        lehetett az.~De – ez arcot Szilárd éppen nem látta e percben;
 24      10|      gondolatra kezde jönni, hogy Szilárd és Fatia Negra között valami
 25      11|        Henriette-nek; s erőtetett szilárd léptekkel távozott el a
 26      13|         szólalt: bizonyos Vámhidy Szilárd.~Hanem ami a hölgyeket jobban
 27      13|      húzni látogatásokhoz. Lássa.~Szilárd azt felelé, hogy őnála már
 28      13|       fürtöket viselt.~– Ugyebár, Szilárd barátom – szólt a gróf –,
 29      13|          főkötővel fején, amilyet Szilárd mondott neki.~– Tessék,
 30      13|          már benne van a hálóban.~Szilárd sietett a grófnét üdvözölni,
 31      13|     merénylettel a világot, hanem Szilárd komoly képpel azt viszonzá,
 32      13|      félreismerhetlen.~– Édes, jó Szilárd – szólt a grófnő azzal a
 33      13|          és kitagadja mindenéből.~Szilárd ajkai vonaglottak e szóra.~–
 34      13|         keserű? – gondolá magában Szilárd. – Az a kenyér, amit én
 35      13|       volt.)~A grófnő látva, hogy Szilárd hallgat, folytatá beszédét.~–
 36      13|     megaláztatás egy nőre nézve.~(Szilárd gondolta magában: ha az
 37      13|              most már ő is tudja.~Szilárd kérdőleg tekinte a grófnőre,
 38      13|     parasztnőkre is kiterjeszti.~(Szilárd gondolá magában: ha az enyim
 39      13|        nagyon szeretett – sóhajta Szilárd. Érti ön mármost az összefüggést,
 40      13|          mint – a feláldozotthoz.~Szilárd ajkait harapta, hogy a könny
 41      13|           legyen barátnéik iránt?~Szilárd fölkelt, meghajtá magát,
 42      13|      közös posta kettőjük között.~Szilárd megköszönte a grófné bizalmát
 43      13|       maguk is nagyon hahotáztak.~Szilárd egyet gondolt, megfordult
 44      13|      kérdésére felelni, hová lett Szilárd.~– Arra a fickóra úgy rá
 45      13|      napra volt rendezve a másik, Szilárd még abban sem jelent meg.
 46      13|      magát.~Azzal karja alá vonta Szilárd kezét, cepelte a grófnéhoz:~–
 47      13|     lelkemen.~A grófné megszorítá Szilárd kezét, s inte neki, hogy
 48      13|          érkeztem Pestről – monda Szilárd.~– Igen? Nos?~– Mindent
 49      13|          nem is utánzott jól.~Itt Szilárd félbeszakítá beszédét; valami
 50      13|         enyimeket nem őrzi senki.~Szilárd nem állhatta meg, hogy e
 51      16|     legújabb választottja Vámhidy Szilárd, s amint Aradra bevetődött,
 52      16|   egymással a grófnénál, olyankor Szilárd sietett odábbállni, ahogy
 53      16|      mindennapos a grófnénál, míg Szilárd csak sporadice tűnt fel,
 54      16|           hagyva; aztán ön …~Csak Szilárd összevont szemöldei téríték
 55      16|           Egyszer rossz kedvemben Szilárd előtt ki találtam ejteni
 56      17|        szomszéd szobában? – kérdé Szilárd felzajdultan.~– Óh, kérem
 57      17|        vagynak? – kérdé elbámulva Szilárd. – Ebben a faluban? Vajon
 58      17|       előadásukra elmenni – monda Szilárd, kit e sajátságos leírás
 59      17|           neki ezt a pénzt kérem.~Szilárd egy tízforintost adott a
 60      17|         magának fogja eljátszani.~Szilárd nagyot nevetett e komikus
 61      17|           életpályák küzdelmeire.~Szilárd vevé észre, hogy az asszonyság
 62      17|   illemmel foglalt helyet a lócán Szilárd mellett, ki nem engedte,
 63      17|        első három szónál ráismert Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő
 64      17|    megbocsátható módon iparkodott Szilárd figyelmét elvonni a színpadon
 65      17|         ha néha vette észre, hogy Szilárd odafigyelmez a játszókra,
 66      17|           majd megvert bennünket.~Szilárd figyelmét azonban mégsem
 67      17|      festett ráncokat, s ott állt Szilárd előtt a szomorú, halovány
 68      17|      persze azonnal vége szakadt; Szilárd sietett a színpadról eltüntetni
 69      17|         kedves Leánder – viszonzá Szilárd, ki tanácsosnak látta óvatosan
 70      17| szétkergeté az illetőket, azalatt Szilárd felteríttetett számukra,
 71      17|           meglátni, s rád lépek!”~Szilárd elkomorodva nézett a korán
 72      17|          nehezen elérhető, csupán szilárd, mindig egyenes jellem szükséges
 73      17|       amit be nem mernék vallani.~Szilárd azt kezdte hinni, hogy gyanúja
 74      17|         is azt fogom törleszteni.~Szilárd nem állhatta meg, hogy ezt
 75      17|            Megölöm! Meggyilkolom.~Szilárd erős ember volt, az ifjút
 76      17|         és a földhöz vágta magát. Szilárd felvette karjára, s leülteté
 77      17|      magát össze – kényszeríté őt Szilárd –, ezek a dolgok, amiket
 78      17|           Szavamat adom rá.~Azzal Szilárd lefekteté az ifjút, s maga
 79      17|        kisasszonyt.~Ekkor értette Szilárd, hogy mit jelent e passzus: „
 80      22|           hogy senkinek ne higgy.~Szilárd a parancs vétele után rögtön
 81      22| találkozóra, ami arra mutat, hogy Szilárd terve ügyesen volt kezdve,
 82      22|        nefelejcsek virítanak.~Itt Szilárd megpihenteté a lovakat,
 83      22|        Ismét hosszú órákig haladt Szilárd lovagcsoportja, emberrel
 84      22|           az éjjeli idő kedvezett Szilárd tervének. A házakat egyenkint
 85      22|         pihenőt kellett tartani …~Szilárd néhány kérdést intézve magához
 86      22|           Még jókor van! – felelé Szilárd, és fél délutánt eltöltötte
 87      22|         hirtelen megfordítá lovát Szilárd, s átkapatva a hegyi csermely
 88      22|         mit tudhat egy vak ember?~Szilárd bevezetteté magához a koldust,
 89      22|  felgyújtotta az egész barlangot.~Szilárd azt hitte, hogy jól megérté
 90      22|        őket; huszonnégyen voltak.~Szilárd most már érdekelten kezdett
 91      22|    ingujját herkulesi karjától, s Szilárd megdöbbenve látta rajta
 92      22|        éjjel bizton várhatsz reá.~Szilárd azt mondá Juonnak, hogy
 93      22|    Megannyi nagyúri kegyelemdöfés Szilárd szívének! Hátszegi úgy beszélt
 94      22|         lenni.~Hátszegi észrevevé Szilárd hangjában az ingerültséget,
 95      22|          lett az ég csillaggal, s Szilárd elkezdé nézni a csillagokat,
 96      22|           part rekettyéi közül, s Szilárd az éppen kelő hold fényénél
 97      22|             kérdé tőle gyanakodva Szilárd.~– Hallottalak néhányszor
 98      22|       fogja ellened használhatni.~Szilárd kezdte látni, hogy egy makacs
 99      22|         haragosan szólongatá őket Szilárd, sorba, név szerint, egy
100      22|           Mi történt itt? – kérdé Szilárd megrettenve.~– Ugye ahogy
101      22|          van ez kicsinálva, uram.~Szilárd zsibbadni érzé idegeit.~–
102      22|          áruló is meg lesz kötve.~Szilárd kezdé észrevenni, hogy ennek
103      22|    hátravonva, odatartá keresztbe Szilárd elé, az pedig rájuk szorítá
104      22|    ilyenkor csendesen kell lenni.~Szilárd engedett a figyelmeztetésnek,
105      22|         Már azoknál nem vesződött Szilárd a töltés kiszedésével, hanem
106      22|        mindennek végbe menni, míg Szilárd künn volt, s az emberek
107      22|         élethalál tusára.~Azonban Szilárd el volt határozva; az erős
108      22|       helyette. Őérte félt. Mikor Szilárd visszatért a meztelen karddal,
109      22|      fejétől sarkáig fedve tartá.~Szilárd látta őt lépésről lépésre
110      22|       Negráról a vízben; úgy állt Szilárd előtt, tagjaihoz tapadt
111      22|     markolatja keresztvas nélkül.~Szilárd útját állta.~Egy percre
112      22|        sem hárított (parírozott). Szilárd kardja egy „elővágással”
113      22|     elkezdett futni az erdő felé.~Szilárd utánarohant.~– Vigyázz! –
114      22| ellenfeléhez hajigálta egyenkint. Szilárd tapasztalá, hogy a Fatia
115      22|      hajítá; a szálfa, mely mellé Szilárd menekült, meghajolt az ütéstől.
116      22|         ugyanazon a résen követte Szilárd.~Egyszerre egy vadászlak
117      23|        könnyelműséggel –, Vámhidy Szilárd, Arad megyei szolgabíró;
118      23|       Fatia Negrát üldözi Vámhidy Szilárd! …~Ide fog jönni; ebbe a
119      23|        volt bizonyos, arról, hogy Szilárd és ő a sírban inkább, de
120      23|           egy pisztolyt a falról.~Szilárd az ajtó küszöbén állt.~–
121      23|       Házamban vagy, és meghalsz.~Szilárd nem méltatá őt válaszra,
122      23|   húszezer aranyat fogok küldeni.~Szilárd megvető hidegséggel monda:~–
123      23|    fejedet akarom elvinni – szólt Szilárd, és még egy lépést tett
124      23|          szerteszét hordta fejét; Szilárd egy meleg véresőt érzett
125      25|           a nevét sem tudtuk meg.~Szilárd nevezetes pályakört tett,
126      25|       asszonyt, akkor azt felelte Szilárd:~– Én nem vagyok az, akit