Fezejet

  1       1|         kéretni a végrendeletét, s szép csöndesen másikat tud diktálni
  2       1|       esenge azzal a panaszra álló szép szájával a vádlott.~– Csendesen!
  3       1|        amellett keservesen bömböl.~Szép kis alak! Egy síró ulánus
  4       1|            páholyokon, azokban sok szép, elegáns fiatalember megfordul,
  5       2|      eladtad a télit, semmirevaló! Szép azúr kabátod volt.~– Óh,
  6       2|        megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér a bőre; kérdezte tőle,
  7       3|    Hátszegi igen kedves ember.~Van szép, férfias, büszke arca, erőteljes
  8       3|        arra nem elég valakinek két szép fekete szemének lenni, hogy
  9       4|         őszintén, oly esdve nézett szép, panasztevő szemeivel annak
 10       4|       találnának látni? Hm, milyen szép volna ezt megtudni.~A csomag
 11       4|          vegyék észre.~Akkor aztán szép óvatosan felbontá a csomagot,
 12       4|           hát ajándékozzon meg egy szép cilinder-órával.~Ilyen ömlengései
 13       4|           bizonyítják;~hogy a báró szép ember, azt a H alatt mellékelt
 14       4|     szükséges úgy elborítani azt a szép homlokot, elég árny van
 15       4|            bánattal csüggeszté alá szép fejét; lehetetlen volt őt
 16       4|         kell vallani, hogy ez igen szép és nagy áldozat. Ti mindennap
 17       5|     hallhass meg. Ez a szándék nem szép volt tőled. Igaz, hogy mi
 18       5|            megmozdulás nélkül.~Egy szép nagy példány viaszvirág
 19       5|           az állhatatosságot.~Ezen szép növénynek az a csodás tulajdonsága
 20       5|           mindenik levelét annak a szép virágnak: Úgy hasonlítanak
 21       5|    határozatodra; mutasd meg, hogy szép írásod van.~Henriette valóban
 22       5|          barbár hangzású nevét egy szép fényes csillagnak: „Mesarthim”,
 23       5|        megjő; Pest nagy város, sok szép delnő lakja; nem kell senkinek
 24       6|       lakodalom napja. Igen derék, szép leány volt a menyasszonyom.
 25       6|         Hátszegi.~– Jaj, az nagyon szép est volt, kedves nagysád,
 26       6|       szeme közé; talán éppen az a szép Mesarthim, talán más szemei
 27       6|        Hiába! Gyermek ez még!~Igen szép nap volt az utazásra; a
 28       6|          örök emlékül mindjárt egy szép nagy opálgyűrűt húzott az
 29       6|          annak a falán függött egy szép nagy csatakép; bécsi mester
 30       6|            tartja kezében?~– Az is szép. De úgy tetszik, mintha
 31       6|           csókolt neki, s dicsérte szép fehér kacsóját; már nem
 32       6|           fog?~– Minden bizonnyal, szép csapodárom, a fürdőidény
 33       6|  nagysádnak a Kengyelesy-puszta?~– Szép – felelt ő – egy szótaggal.~–
 34       6|      mindenestől; – no, magát nem, szép asszonykám (ez feleségéhez
 35       6|         venni! – sietett felelni a szép delnő. – Mókuska el fog
 36       6|          csakhogy azon nincs olyan szép kastély; aztán emezt is
 37       6|        hogy meg ne ismerjék.~Ilyen szép biztatásokkal végigvezeté
 38       6|           fonja télen-nyáron azt a szép fonalat, amiből azok a tarka
 39       6|        adta, megterítve az asztalt szép csíkos abrosszal. Clementine
 40       6|           ment-e férjhez az idén? (Szép virágos kifejezés az akasztásra.)~–
 41       6|      odafordult a nagy sokasághoz; szép magas, nagy szál legény
 42       6|            tisztességére kijöttek; szép, erős hangja volt, akár
 43       6|           Gábor mester, ugye, csak szép nap van ma? No, látja: pedig
 44       6|            is utoljára látom ezt a szép napvilágot.”~A vén betyár
 45       6|        csak úgy folyt az ajkáról a szép nóta, nem lehetett azt elképzelni,
 46       6| hiányosságain. De mikor élni olyan szép, ha már az embernek egyszer
 47       6|           rögtön utána húzta azt a szép, búskomor dallamot, melyre
 48       6|    tízpengőst, mint mondá, azért a szép nótáért, amire őt tanították,
 49       6|          tartaná odatűzve, s olyan szép színűre feste mindent, tornyot,
 50       7|     négyszer változik azalatt. Sok szép leány van a hegyen túl is.~–
 51       7|        másikat esküre tartá fel, s szép szemeit, mikben az ablakok
 52       7|              Vannak-e külföldön is szép leányok? Nem lettél-e szerelmes
 53       7|            elmondjam: hogy itt egy szép szőke fehér állát csipkedtem
 54       7|          puskák csövei előtt, mint szép leányok mosolygása között.~–
 55       7|           s újra felültek rájuk. – Szép világos éjszaka volt; a
 56       8|       egymást! Pedig milyen derék, szép emberek; hogy lehet az,
 57       8|           én” a második, az milyen szép élet volna. Mint a rejtelmes
 58       8|         úrnőt a kerítésen át, igen szép tiszta magyarsággal jó napot
 59       8|        arcú öregember volt a pópa; szép hosszú fehér haja tömött
 60       8|         halkan tevé utána: – Olyan szép, mint te vagy! – Buna nopte,
 61       9|             Ennek volt egyetlenegy szép leánya, Marióra, arról már
 62       9|      gazdag ilyenekben, s ha ennyi szép alak között egynek mégis
 63       9|          ahonnan pedig éppen semmi szép kilátás nem volt, csupáncsak
 64       9|           volt, csupáncsak Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép
 65       9|            párja akadt, azt azután szép furulya- és csimpolyaszóval
 66      10|          hogy azt ki küldi.~Azután szép óvatosan leválasztá a pecséteket,
 67      10|            cselszövénynek. Az igen szép, hogy a jövendő így ki engedi
 68      10|       hozzám Juon Táre felesége, a szép Marióra. Különben csak vasárnaponkint
 69      10|         regényes hely. Ott lakik a szép Marióra egyes-egyedül. –
 70      10|     álarcos vendégnek, s midőn az, szép szóval nem boldogulván,
 71      11|           Lénárdot. Leült előtte a szép holdvilágnál, s a talpait
 72      11|         erejében bízik ott, ahol a szép szó nem győzött. Megmérgezte
 73      11|          Elviszlek innen magammal; szép tornyos városba, veszek
 74      11|           majd azután, meglátom én szép szemeidet a sötétben is,
 75      11|       Nemsokára igen sokat.~A fáta szép szelíden kezet csókolt Henriette-nek;
 76      12|        kérlek, a színházba! Nagyon szép darabot adnak.~Lángainé
 77      12|          van nekem. Tehát, kedves, szép unokám, tudod-e, hogy honnan
 78      13|           át különösen kitünteté a szép ifjút. Nem csinált belőle
 79      13|     szemközt Szilárdot. – A grófnő szép asszony volt, és szépen
 80      13|       öltözködni. A grófnőnek igen szép szemei voltak, és igen szépen
 81      13|            velük. A grófnőnek igen szép kis szája volt, s ha megszólalt,
 82      13|               Már ennyire vagyunk? Szép, nagyon szép! Nono, fiatal
 83      13|      ennyire vagyunk? Szép, nagyon szép! Nono, fiatal barátom, csak
 84      14|         volna egyetlenegy leányom, szép leány, jó leány is; de hát
 85      14|         Arról gondolkoztál, milyen szép dolog lesz majd egyszer
 86      14|         gondolt ilyeneket: „milyen szép lesz majd a főváros valamelyik
 87      14|       alatti nagy teremben. A föld szép fehér kőporral volt újonnan
 88      14|            együtt öregasszonyok és szép leányok, ünnepi módon bekötött
 89      14|          annak a lépcsőjére letevé szép terhét. A leány letérdelt.~–
 90      14|      fülébe.~Ez odahajolt hozzá, a szép arcot magához ölelve; a
 91      14|          és utálat elkeseredésével szép arcán, szólt, gyöngyfogsorait
 92      14|    szurokfáklyák az oltár körül.~A szép menyasszonyra nem lehete
 93      14|            ott a forrás előtt, s a szép zöld fűben, a forró napsugár
 94      15|     beléhajló fák gallyai is odáig szép fehér kővé változtatva,
 95      15|      alacsony emelet kemény fából, szép simára gyalult oldalakkal,
 96      16|      találni, hogy a grófné milyen szép asszony; de most egyszerre
 97      16|   rendkívül ragaszkodik.~– Az igen szép tőle.~– Óh, kedves uraim,
 98      16|          az összeget egy idegen nő szép szavára könnyű szívvel hajjítja
 99      16|   összetépni mind a kettőt.~Milyen szép bolondot hagyott csinálni
100      16|            nekem add, amiért ezt a szép alkalmat neked engedtem
101      16|    hegyaljairól – szólt Lénárd egy szép csikóbőrös kulacsot emelve
102      16|           szebb utat.~– Az ég elég szép lesz hozzá, de a föld egy
103      16|    világosság legyen a szobában, s szép nyájasan meghítta az egyszerű
104      17|   szolgabíró úrnak, mert az nagyon szép lesz.~– Színészik vagynak? –
105      17|            az adósságuk, akkor egy szép éjszaka odábbállnak az istenadták.
106      17|     megenged magának.~– Biz ez nem szép fogás; de így okoskodik: „
107      17|          nálunk a népszínműénekes. Szép hangja volt, szerették érte,
108      17|            Kedves Leánder, az igen szép, ha valaki azt mondhatja
109      18|         bírságot mindennap. No, ez szép kis üzlet lesz! Árendát
110      19|           dorgálni.~– No, te ugyan szép legény vagy! No, te ugyan
111      19|        faragott asztal mellé, mely szép csíkos szövettel volt beterítve,
112      19|    visszatérjek többet.~(– No, itt szép kis galibát csináltam –
113      20|       kimondaná, ez arc megint oly szép lenne, mint tegnap.~– Nem
114      20|   megbüntetett érte az Isten, hogy szép arcomért el hagytam lelkemet
115      20|    távolnak tetszett az, mikor még szép volt és büszke, hogy a „
116      20|              Mivé lett ez a hajdan szép írása, ami vetélkedett az
117      22|    keresett rám. Hanem az meghalt. Szép dolog az uram, mikor az
118      22|         legyen ön szíves velem egy szép kerek árnyékos térséget
119      22|          magában: kereshetnénk egy szép kerek árnyékos helyet az
120      23|           után eszébe jutott, hogy szép volna idelenn a szabadban
121      23|      nádasztalt; felterítettek egy szép kerek téren, mit terebély
122      23|           nótát. Adott is érte egy szép réztűt a hajamba, amiért