Fezejet

  1       1|          vékony, nyájas hangon.~– Nagyságos úr.~Ezt először nem hallja.~–
  2       1|         Ezt először nem hallja.~– Nagyságos úr…~– No, mi baj? – szól
  3       1|           parancsolni tetszett.~A nagyságos úr büszke ajkpittyesztéssel
  4       2|              Instálok alázatosan, nagyságos úr, ezt nem értek.~– Jól
  5       2|              Ha sok pénzem volna, nagyságos úr, instálok; de az ilyen
  6       2|         úrnak, hogy fedezze fel a nagyságos úr előtt, hol volt az a
  7       4|         hogy majd ha a kisasszony nagyságos asszony lesz, nem fog őróla
  8       4|  Harangozó vagyok én? Azért van a nagyságos úrnak komornyikja, hogy
  9       4|         van, vagy ha azt akarja a nagyságos úr, hogy én tudjam, hány
 10       4|           nem akarja hozzámenni a nagyságos Hatszegleti úrhoz, sőt még
 11       4|     portéka, amit én megszerzem a nagyságos úrnak. Egy forint, tíz forint,
 12       4|       képet öltött.~– Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja be engemet
 13       4|      valami kis hivatalba ahhoz a nagyságos Hatszegleti úrhoz, hiszen
 14       4|           fogja köszönhetni, ha a nagyságos úr kisasszonya hozzámegy;
 15       4|           mint titkár, (vagy mi?) nagyságos Hátszegi úr, mint Henriette
 16       4|    oldalánál fog működni, s ezért nagyságos Lapussa Demeter urat időről
 17       4|            Sipos úr jónak látta a nagyságos asszonyt figyelmeztetni:~–
 18       6|          ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos úr! Jaj, be régen láttuk,
 19       6|        Melyik a felesége, lelkem, nagyságos úr? Csak nem ez az egyik? (
 20       6|  Nyoszolya is van elég; ez lesz a nagyságos úré, az a nagyságos asszonyé;
 21       6|        lesz a nagyságos úré, az a nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~–
 22       6|      aggódva selypíte közbe:~– De nagyságos úr, ott a betyárok nem fogják
 23       6|         az asztalon.~– Nem kell a nagyságos urat félteni az ilyen emberektől –
 24       6| megöntöztem, meg is eredt. Lássa, nagyságos asszonyom, milyen nagy bokor
 25       6|         benne a csalfaság. Tudja, nagyságos asszonyom, a rozmaring sohasem
 26       6|        egzotikus asclepiast …~– A nagyságos úr sokszor danolta őt maga
 27       6|     nótáit. Tetszik tudni, hogy a nagyságos úr igen jól hegedül?~Ezt
 28       6|           sokat megríkatja majd a nagyságos asszonyt.~Lénárd valóban
 29       6|              Te, Bandi, fújd el a nagyságos úr előtt a tilinkódon, megtanítottalak
 30       6|         valamit megkeressen! Ez a nagyságos úr tisztán búcsút vett az
 31       6|      tüneményes regéket mesélni a nagyságos asszonynak, amiknek vége-hossza
 32       6|       vajon miféle viszony köti a nagyságos urat mégis olyan különösen
 33       6|      körülfekvő puszta itt mind a nagyságos úré, hogy attól igen mérsékelt
 34       6|     haszonbért fizetnek, s hogy a nagyságos úr nem a haszonért tartja
 35       6|       fognak szállni, azok mind a nagyságos úr jószágain levő házak
 36       6|         házak és vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal utazhatja
 37       7|        senki sem más, mint maga a nagyságos ördög.~Az öreg Onuc meg
 38       8|         át hozzá.~– Az nem lehet, nagyságos asszonyom, a nagyságos úr
 39       8|            nagyságos asszonyom, a nagyságos úr megtiltotta az udvarán
 40       8|         köznép renyhe, iszákos, a nagyságos úr pedig fösvény.~Henriette
 41       8|     terhétől, megmondtam én azt a nagyságos úrnak szemébe is; azért
 42       8|            Margari közölte vele a nagyságos asszony kívánságát, ki a
 43       8|      földre. Ne vegye ezt bóknak, nagyságos asszonyom, avval én nem
 44       8|          másikat földhöz vágni. A nagyságos úr mélyebben tudja a fába
 45       8|           tudok emelni, mint ő; a nagyságos úr ököllel le tudja ütni
 46      10|           sokat tudott beszélni a nagyságos asszonynak egy derék fiatalemberről,
 47      10|         annak, aki elfogja.~– Óh, nagyságos asszonyom, tűztek azt ki
 48      10|       Aligha akadályozhatjuk meg, nagyságos asszonyom, mert nem tudjuk
 49      10|         maga beszélte el egykor a nagyságos asszonynak, hogy van egy
 50      10|      merész!~– Csupán arra kérem, nagyságos báróné, hogy akárkit avat
 51      10|       szerencsének: mondá, hogy a nagyságos báró úr is gyakran meg szokta
 52      11|     rendbe szednem gondolataimat, nagyságos asszonyom –, óh, az borzasztó
 53      11|       nyomorult házfölverő.~– Óh, nagyságos asszonyom, mennyire megvetendő
 54      11|        mondá:~– Utoljára volt ez, nagyságos asszonyom. Gyönge vagyok;
 55      11|         Most isten áldja meg önt, nagyságos asszonyom; aludjék csendesen.~–
 56      12|    mindenáron meg kell szerezni a nagyságos úr számára, kerüljön bár
 57      15|           köszönté.~– Hozta isten nagyságos uram, tán valami baj történt,
 58      15|          van a leánykád?~– Ej ej, nagyságos uram, ön mindig tréfál.
 59      15|        pirult arccal mosolyogva a nagyságos úrra.~– Vedd át a nagyságos
 60      15|       nagyságos úrra.~– Vedd át a nagyságos úr fegyverét és ládikáját,
 61      15|            csak vidd be, Flóre. A nagyságos úrnak mindig jókedve van,
 62      15|         ha a szekere feldűl is; a nagyságos úr mindig tréfál.~A tréfa
 63      15|       férjhez az unokáját.~Hogy a nagyságos úrnak még akkor is eszébe
 64      15|     bivalyos siessenek mindjárt a nagyságos úr hintajához, a Tyiatra
 65      15|          Tessék addig besétálni a nagyságos úrnak.~– Nem megyek biz
 66      16|         kocsis mondá, hogy maga a nagyságos úr beszélt a kováccsal.
 67      16|       fejét vakargatva. – Pedig a nagyságos úr maga is elment hozzá.~–
 68      16|      vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos uradat, meg tégedet is vele
 69      16|          vén Ripa kezet csókolt a nagyságos asszonynak, Gerzson úrnak
 70      16|          álmodozásaiból.~– Kedves nagyságos asszonyom, a sors mindenképp
 71      18|           veszek mást. Ád nekem a nagyságos úr, ami csak kell.~– Igen,
 72      18|         csak kell.~– Igen, majd a nagyságos úr bolond, hogy magát mindig
 73      18|          látja; ismerem én a maga nagyságos urát.~– Dehogy ismeri; én
 74      18|          akkor a Margari harap. A nagyságos úr ismer engem. A Margari
 75      18|           nagyon kezében tartja a nagyságos urat, miért nem gondoskodik
 76      18|         jobban? Mit ér az, hogy a nagyságos úr mindig ad pénzt, amikor
 77      18|       csippel-csuppal adogasson a nagyságos úr magának, ha már olyan
 78      18|          És nekem két tehénnek. A nagyságos úrnak iszonyú nagy svájcerája
 79      18|        erre mind rá lehet venni a nagyságos urat?~– Gondolom? Én nem
 80      18|        barátságára szüksége van a nagyságos úrnak jobban, mint Margarinak
 81      18|         jobban, mint Margarinak a nagyságos úréra.~– Ne mondja.~– De
 82      18|           engem hat esztendőre, a nagyságos urat nyolcra, tégedet tizenkettőre;
 83      18|      kérdezé tőle, hogy mit tud a nagyságos úr bizonyos Margari felől,
 84      18|  Promontorra mennek át, ahonnan a nagyságos úr nem is fog visszajönni,
 85      18|    méltóztatja parancsolni, drága nagyságos úr, engedje kezeit megcsókolnom.
 86      18|           nem fogadtatást, hogy a nagyságos úrnak szoktak csodálatos
 87      18|           nem tart sokáig; most a nagyságos úr mérges, mert korán kelt
 88      18|          bakra az inas helyére; a nagyságos úr hogy fog majd csodálkozni,
 89      18|          míg odabenn a hintóban a nagyságos úr azon pihentette a fejét,
 90      18|           egyre azt hitte, hogy a nagyságos úr villogó szemei, kipkapkodó
 91      18|         annál jobban bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos
 92      18|      bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos úr engem
 93      18|   nagyságos úr! A nagyságos úr! A nagyságos úr engem megverte. Én nem
 94      18|      megverte. Én nem bántottam a nagyságos urat soha; én hűséges szolgája
 95      18|         hűséges szolgája voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem
 96      18|       voltam a nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem hívatta, hogy örvendetes
 97      18|   érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos úrnak kutya.~– No, no, no,
 98      18|          haramia, énrólam felel a nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos
 99      18|  nagyságos Lapussa János úr; én a nagyságos Lapussa János úr bizodalmas
100      18|       mint a napvilág. Ne higgye, nagyságos úr, hogy nekem valami vétkem
101      18|           a börtönben, mert őneki nagyságos úri társasága lesz odabenn.
102      19|       megsokallta már a dolgot.~– Nagyságos uram, nem tartunk stációt
103      19|        állta.~– Jó estét kívánok, nagyságos uram.~– Mit kívánsz nekem
104      19|       világítva, de azért, mert a nagyságos asszony beteg; azt virrasztják.~–
105      19|        lélek sincs itthon, csak a nagyságos asszony, az pedig meg van
106      19|            Hát te itt vagy?~– Hát nagyságos uram itt van?~Azzal a postakocsis
107      19|             Jaj, csakhogy megvan, nagyságos uram! A Jézus áldja meg,
108      19|          ajtónak, hogy felköltsem nagyságos uramat, hát az ajtó kívülről
109      20|        tegnap.~– Nem ismerhet rám nagyságos asszonyom, mert arcom összeégett
110      20|            őrült vagyok, ugyebár, nagyságos asszonyom? Nem csodálom;
111      20|           Nevetni való ez nagyon, nagyságos asszonyom.~A leány szemeit
112      20|     mondania. sietett a szóval.~– Nagyságos asszonyom; nekem azt mondták
113      20|           és annak a bíróságnak a nagyságos báró úr az elnöke. Tőle
114      20|        kényszerült támaszkodni.~– Nagyságos asszonyom, én nem kívánok
115      20|    meglehet beszéd nélkül élni.~– Nagyságos asszonyom, az ég irgalmára
116      20|      bezárni hozzájuk. Kérem önt, nagyságos asszonyom: szóljon, írjon
117      23|      között, hogy hívni kellene a nagyságos asszonyt; azonban azt mindenki
118      23|       gyűrűmet el ne veszítsd”.~– Nagyságos asszonyom! – szólítá ót
119      23|         azt gondolta, én vagyok a nagyságos asszony.~A kertész leánya
120      23|         bolondítja az embert?~– A nagyságos asszony parancsolta, hogy
121      23|       aranytű volt.~– S hol van a nagyságos asszony? – kérdé ámultan
122      23|           tudta, hogy ott nincs a nagyságos asszony.~– Merre látta elmenni?~–