Fezejet

  1       2|           tette-e, amiből a jámbor Margari éppen akkor olvasta fel
  2       2|        magának:~– Hogyan lehet az, Margari?~– Instálok alázatosan,
  3       2|           az éjt.~– Folytassa hát, Margari, tovább.~Monte-Cristo kilökette
  4       2|         volne-e azt maga megtenni, Margari? – kérdezé közbeszólva Demeter
  5       2|          örül, ha élhet – viszonza Margari, mely válasz persze a „nem
  6       2|     együgyű ember; olvassa tovább.~Margari nagyot ásított, nyújtózkodni
  7       2|         van a Monte-Cristo-sziget? Margari kereste azt minden tengeren,
  8       2|           ostoba, olvasson tovább.~Margari nagyot sóhajtott, felnézett
  9       2|          csakugyan ütötte a hatot. Margari ott menten a sor közepén
 10       2|        Instálok alázatosan – szólt Margari alázatos rendületlenséggel –,
 11       2|    parancsolni.~– Jöjjön ide csak, Margari; maga tud diákul, fordítsa
 12       2|     Kálmánnak a penzumát magyarra.~Margari előbb végignézte az írást,
 13       4|       mondja fel, ma is azt izente Margari által a professzor, hogy
 14       4|           van tiltva innen.)~– Hát Margari olvashatna fel.~– A biz
 15       4|            morzsolt le néhány sort Margari, midőn Henriette újra elkezde
 16       4|           Henriette félbeszakasztá Margari olvasását!~– Kérem önt,
 17       4|           Az istenre kérem önt, jó Margari. Egy nyugtalanságom van,
 18       4|         ugye, megteszi ön, édes jó Margari, amire kérem önt?~Margari
 19       4|          Margari, amire kérem önt?~Margari csakugyan azt hitte, hogy
 20       4|            titkolnom kell mindent.~Margari elég ügyességgel teljesíté
 21       4|           tegyen velök. Ugye, édes Margari, megteszi ezt ön értem,
 22       4| gondolattól szabadítsa meg lelkét.~Margari nagyon elborzadt e szókra: „
 23       4|        egyszer hallotta, amit most Margari úr felolvas, mire aztán
 24       4|            úr felolvas, mire aztán Margari vagy tíz lapot egyszerre
 25       4|            birtokába, amit végtére Margari úgy igazított el, hogy ez
 26       4|        fogja kérni, hogy bejöjjön.~Margari ezer örömmel ígérte, hogy
 27       4|         Henriette kisasszony, hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét
 28       4|             s kérdezték: itt van-e Margari úr?~Margari úgy megijedt,
 29       4|   kérdezték: itt van-e Margari úr?~Margari úgy megijedt, hogy azt felelte
 30       4|         kérdezni, hogy nem tudja-e Margari úr, hogy már elmúlt a hét
 31       4|        kellene jönni az öregúrhoz.~Margari úr nem állhatta, ha a cselédek
 32       4|         leballagott a komornyikkal Margari Demeter úrhoz, kinél ezúttal
 33       4|        máskor, szólt hozzá:~– Nos? Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~
 34       4|      kezdjük azt a regényolvasást?~Margari igen bizodalmas arcot öltött,
 35       4| méltóztasson mondani: nesze, fiam, Margari, egy húszas, igyál rajta
 36       4|        eszébe.~– Jól van. Jól van, Margari. Meglesz. Szavamat adom
 37       4|          szerződést kötöttek, hogy Margari úr háromszáz forint évdíjért,
 38       4|       levén írva és megpecsételve, Margari úr mármost egész készséggel
 39       4|            parancsot meg is fogadá Margari, s életében először annyi
 40       4|          unja magát.~Azok voltak a Margari által elárult penzumok –
 41       5|        feltétel volt. Mint hallám, Margari barátunk kerítette ezeket
 42       6|     második kocsiban ült a báró és Margari; ki, amint kitűnt, egészen
 43       6|          ne volna. Mint tudjuk, ez Margari.~A jeles férfiú annyira
 44       6|   Clementine mellett.~– Ide üljön, Margari.~– Margarinak híják? – szól
 45       6|       hozzá hirtelen Kengyelesy.~– Margari Ferenc ugye? Hiszen ismerem
 46       6|        ismerem én magát már régen!~Margari alázatosan feláll megint
 47       6|         hogy milyen híres ember?~– Margari hírlapokba ír? – kérdé Hátszegi
 48       6|          jót tett; azok között van Margari úr is. Olvasnom kell, mert
 49       6|      szarkazmusaira; nem látta meg Margari ügyetlenségeit, nem tudta,
 50       6|        volt-e az, vagy férje, vagy Margari?~A grófné észrevette Henriette
 51       6|        Honnan tudja azt, Clemmy?~– Margari mondta. Ő tette fel a szerződési
 52       6|         hogy ez-e az?~– De, ugyan, Margari, legyen esze! Hát hol férne
 53       6|         meg a hintóban.~De már ezt Margari nem engedte! A hintóhoz
 54       8|            hívatva volt a lelkész. Margari közölte vele a nagyságos
 55       8|        alkalmas nevelőt szereztek, Margari barátunk ajánlatát erélyesen
 56       8|          Ezt szokta válaszolni, ha Margari vagy Clementine árulkodtak
 57      10|      közepett kap a postáról, hova Margari minden héten egyszer bement,
 58      10|          egyéb, mint Clementine és Margari. Margari persze a világ
 59      10|        mint Clementine és Margari. Margari persze a világ minden medvéjéért
 60      13|        tanúbizonyság erre bizonyos Margari, kit az öreg Lapussa azelőtt
 61      17|           mert az már férjnél van. Margari biztatott, hogy azt biz
 62      18|                                    Margari úr~Margari úr felvitte a
 63      18|                         Margari úr~Margari úr felvitte a dolgát. Most
 64      18|           lehete nála sejteni, ami Margari úrra nagy vonzerőt gyakorol,
 65      18|    tisztességesen kéri is meg tőle Margari úr a társalkodóné kezét;
 66      18|         szertartás véghezvitelére.~Margari úr tehát megérte, hogy úr
 67      18|           Külön pipázó szobája van Margari úrnak, ahol ő az egész nap
 68      18|   lefojtott ösztönt kielégíthesse. Margari úr pedig csak nevet, mikor
 69      18|       mindig mit enni elég; hogy a Margari ruhája el ne szakadjon;
 70      18|            ne szakadjon; mert ha a Margari megéhezik, akkor a Margari
 71      18|         Margari megéhezik, akkor a Margari harap. A nagyságos úr ismer
 72      18|        nagyságos úr ismer engem. A Margari ruháján nem szabad lyuknak
 73      18|          nem kell engemet félteni.~Margari úr annyira biztos impertinenciával
 74      18|       holdba.~Ez nagy szeget ütött Margari fejébe. Bizony a holt emberen
 75      18|           fogok, hogy hol tetszik.~Margari úr most már dölyfösen sétála
 76      18|            nekem két lónak – monda Margari, megfordulva a fél sarkán.~–
 77      18|         ezt elfelejtettük.~S ezzel Margari úr, mint aki a fő dolgot
 78      18|            nem jó megharagítani. A Margari barátságára szüksége van
 79      18|         nem ügyelt most arra, hogy Margari a gesztikulációval mind
 80      18|     csibukot.~– Ugyan mi lehet az?~Margari lerázta őt válláról.~– Eredj
 81      18|         alhatnék.~E rossz élc után Margari úr menten le is heveredett
 82      18|         azt mondanod, hogy tudjam.~Margari egy darab ideig csak vette
 83      18|        milyen auspiciumai lehetnek Margari úrnak ahhoz a kis falusi
 84      18|            a nagyságos úr bizonyos Margari felől, ki írnokságért folyamodott
 85      18|           bűnvádi vizsgálatot kért Margari ellen.~Monori úr azzal bocsátá
 86      18|      kellett vinnie a dolgot, hogy Margari a megnyerendő írnoki állomást
 87      18|          bizony csak azon bizonyos Margari ügyében jöttem – szólt Monori,
 88      18|      egyúttal azt is, hogy erre őt Margari úr vette rá, és hogy az
 89      18|           felügyelet alá kerül; de Margari és még nem tudom kicsoda,
 90      18|       magára és Margarira vallott. Margari belekerült a csávába. Ez
 91      18|            hínárból. De hátha majd Margari fog vallani? Mindegy; azt
 92      18|             keressen ott és akkor.~Margari pedig már akkor megtudta
 93      18|            le akarta magáról rázni Margari szolgálatkészségét, ami
 94      18|          nem látja Margarit többé.~Margari pedig érett eszével így
 95      18|          hanem az nem tesz semmit, Margari tudja magát alkalmazni,
 96      18|            tudja magát alkalmazni, Margari nem neheztel, ismeri már
 97      18|           nem is fogja látni, mert Margari felül hátul a bakra az inas
 98      18|       csodálkozni, ha Promontorban Margari nyitja ki előtte a hintóajtót;
 99      18|           hogy ugyan jó, hogy ez a Margari valahára lemaradt a nyakáról;
100      18|           koleraidény vagy efféle?~Margari pedig ott ült azalatt a
101      18|        legelső panorámai látványul Margari ábrázatját pillantá meg
102      18| szólíthatja.) – Hogy jön kend ide?~Margari egyre azt hitte, hogy a
103      18|        senkinek sem utalványozott. Margari csak eltűnt a barátságos
104      18|        ugye? Hol ütötte meg magát?~Margari pedig elkezdett sírni, mint
105      18|           vagyok kutya – ordította Margari, ki annál jobban lármázott,
106      18|         vérezni végig a városon.~– Margari ne legyen bolond. Nem akartam
107      18|           A „kétszáz forint” szóra Margari egy kicsit alábbhagyott
108      18|           zsebkendőjével letörülni Margari arcát.~– No, no, kedves
109      18|            arcát.~– No, no, kedves Margari, bizony mondom, nem akartam.
110      18|            ember dühös mindenkire.~Margari egyszerre átcsapott e furcsa
111      18|            én felsőbb végzés által Margari János elfogatására vagyok
112      18|     frakkja szárnyát kiszabadítani Margari kezéből, s azután bal kezét
113      18|            úr a paradicsom szélén, Margari úr benn a paradicsomban,
114      18|            Ne tessék rá hallgatni, Margari úr, Monori csak bosszúállásból
115      18|           nevet is összetéveszté).~Margari pedig állt amellett, hogy
116      18|           hozott az a nap, amelyen Margari számára János úrnak valami
117      24|           a szurkot az az átkozott Margari!~(Margari baja jutott legelébb
118      24|           az az átkozott Margari!~(Margari baja jutott legelébb is
119      25| elismerte-e a fiú bíró előtt, hogy Margari biztatására váltót hamisított?