Fezejet

  1       1|             megint az ablakon néz ki? Nekem kell-e a misszt arra figyelmeztetnem,
  2       1|          Makszikám, lelkem.~– Kell is nekem – felel a kis finnyás –,
  3       2|               tud diákul, fordítsa le nekem Kálmánnak a penzumát magyarra.~
  4       2|          gyakorlatait is, s hozza ide nekem. Kap érte jó ajándékot.~–
  5       3|               a báró háztűznéző.~– Ha nekem nem kell?~– Hahaha! Frau
  6       4|             mindjárt ráismertem, mert nekem ebben nagy praxisom van.
  7       4|              kisasszony fogta pártját nekem. De hisz azt el nem felejtem
  8       4|       Hatszegleti úrhoz, hiszen úgyis nekem fogja köszönhetni, ha a
  9       4|          feleletbe:~– Méltóztatik ezt nekem írásba adni?~– Akár mindjárt,
 10       4|              fogom ajándékozni. Addig nekem kellenek! … Tetszik engemet
 11       5|              ellen; tán hogy írja meg nekem, hogy felejtsem el, hogy
 12       5|             de az az elhallgatott szó nekem megmondja azt, amit érez; –
 13       6|               majd meg fogja tanulni, nekem van egy jó, szelíd paripám,
 14       6|               valahol a világon, amit nekem kellett volna elintézni.
 15       6|                kedves nagysád, ez már nekem egyetlen szenvedélyem. Nagyon
 16       6|               egyenesen rám rohant, s nekem mind a két lövésem kárban;
 17       6|               hogy tegyen velem, amit nekem tetszik, talán nem volnék
 18       6|         arcképéről van lemásolva, aki nekem sokáig udvarolt; az arcképet
 19       6|          ellene tiltakozni.~– Hagyjon nekem békét! Ne híjon engem mókuskájának.
 20       6|                mint most”?~– Mi közöm nekem e balgasághoz?~– Hát azt
 21       6|       beszélték a szobaleányok, ő meg nekem. „Addig nem nyugszom, pajtás –
 22       6|               ott nem penészes a fal. Nekem meg elhagyta a bundáját.
 23       6|               odakinn! Megadták néki. Nekem kellett felmennem a porkoláb
 24       6|           volt a kalapja mellett, azt nekem adta, én azt elültettem
 25       7|            Kinek? A papnak?~– Dehogy! Nekem.~Az öreg nevetett rá: „bolond
 26       7|            hát miért nem szabad éppen nekem? Miért másnak?~– Miért?
 27       7|          beszélni abból, amit látott. Nekem magamnak is a hideg fut
 28       7|          monda a fekete álarcos –, te nekem erősebb esküvést fogsz tenni;
 29       7|              esküvést fogsz tenni; te nekem esküdjél – örök szerelmünkre.~
 30       7|        esküszik; nem köt az senkit.~– Nekem ez elég – szólt az álarcos –,
 31       7|             Ah! Ne rontsd el. Add ezt nekem.~E kérésre már az öreg egészen
 32       7|         leszek biz én, öreg, ha felét nekem adod is a pénzednek, én
 33       7|              helyen vagy magadnak is, nekem is.~A leány kivonta kebléből
 34       8|            egyetlenegy a világon, aki nekem megtorlatlan gorombaságokat
 35       8|               kezét, s elvált tőle.~– Nekem innen vissza kell mennem,
 36      10|               azt mondtam rá, hogy az nekem mind nem kell: azzal én
 37      10|          látogatása szokatlan. Amiket nekem beszélt, nem annyira a papnak
 38      11|               az ágyhoz vagyok kötve; nekem csupán nyugalomra van szükségem,
 39      11|         hozzám a te szebb szemeidért; nekem megesküdött a napra, neked
 40      11|               hallotta meg.~– Add ide nekem, én erősebb leszek – mondám
 41      11|                  Azt nem teheted; van nekem esküdt uram, van neked is
 42      11|         jutott hamarább eszedbe, hogy nekem hízelegj? Azért jöttél csak,
 43      11|      megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem száz aranyat ajándékozott,
 44      11|                  De ez nem igaz, súgá nekem Marióra; nekem egy húszasom
 45      11|             igaz, súgá nekem Marióra; nekem egy húszasom sincs.)~– Csak
 46      11|     ellenkezésre.~– Balga némber, mit nekem a te száz aranyod? Én adok
 47      11|         tégedet erővel viszlek, ahova nekem tetszik.~Marióra kezeit
 48      11|            nem bocsátlak el; nem kell nekem sem a te aranyod, sem az
 49      11|          aranyod, sem az urak aranya. Nekem csak a te veszedelmed kell.
 50      11|               földrengető dobbanások.~Nekem erővel kelle visszatartanom
 51      11|           megyek, annyi bizonyos. Mit nekem az éjszaka? Nem jöhet énelém
 52      12|      egyszerre; hisz az a fickó képes nekem olyanokat mondani, hogy
 53      12|          óhajtása. Ugyebár azt akarod nekem mondani? Felelj hát, mert
 54      12|              több mondanivalója – van nekem. Tehát, kedves, szép unokám,
 55      12|          akartál; és azoknak, hidd el nekem, nagyon nagy ára lesz téve.
 56      12|           többet azok mellett, akikre nekem méltó haragom van; mert
 57      12|          Írass, amit tetszik. Majd ha nekem nem fog tetszeni, amit írattál –
 58      12|         szabadon rendelkezhetem; hogy nekem tökéletes szabad akaratom
 59      12| felfoghatatlan volt az.~– Nincs? Hogy nekem nincs szabad akaratom? Hogy
 60      12|          jámbor lélek azt hiszi, hogy nekem nincs szabad akaratom azt
 61      12|               akaratom azt tenni, ami nekem tetszik, hogy én nem tehetek
 62      12|        végrendeletet. Jer ide, segíts nekem kacagni.~– Ne kacagjatok,
 63      13|         szabad azt használatba venni. Nekem sok mondanivalóm van önhöz.
 64      13|       forduljon, éppolyan kevéssé van nekem szándékom azokkal könnyelmű
 65      13|               könnyelmű játékot űzni. Nekem egy jó, áldott férjem van,
 66      13|              bajom van, illetőleg nem nekem, de szegény Henriette-nek.~–
 67      14|              eljön az ideje. Nem lesz nekem mindig ez a fekete álarc
 68      14|    Megesküszöl vele azon módon, ahogy nekem megígérted?~– Azt hallani
 69      15|               mindjárt elrontja.~– Ez nekem nem vigasztalás. Embereim
 70      16|          fizetetlen hagyni nem lehet; nekem okvetlen elő kellett teremtenem
 71      16|          kamatjait; erre pedig szerez nekem tisztességes kölcsönt, könnyű
 72      16|          fejére tett ezer arany felét nekem add, amiért ezt a szép alkalmat
 73      16|       nézelődni a bakról.~– Te Jóska, nekem úgy tetszik, mintha az ostorhegyes
 74      16|        szokott már az.~– Ne magyarázz nekem bolondokat; hanem ide hallgass.
 75      17|         kérjem: én nem vagyok Kálmán; nekem nincs családi nevem; ha
 76      17|               szeretem ezt az életet; nekem ez pihenés. Születésemtől
 77      17|               eshetik, árvíz omolhat, nekem nem árt. Ami rajtam van,
 78      17|   nyomatékosan szerepel.~– Tán valaki nekem is pártomat fogja rokonaim
 79      17|          Hagyjanak engem futni, merre nekem tetszik; tagadjanak el,
 80      17|              ezek a dolgok, amiket ön nekem itt elmondott, igen nagy
 81      18|             elszakad, veszek mást. Ád nekem a nagyságos úr, ami csak
 82      18|          ismerem. Eddig azért fizette nekem a nagysága, hogy beszéljek,
 83      18|               majd ezután azért fogja nekem fizetni, hogy hallgassak.
 84      18|          Aztán érzi vagy nem érzi, az nekem mindegy. Én akarom, hogy
 85      18|           Természetesen, meg istálló, nekem két lónak – monda Margari,
 86      18|        megfordulva a fél sarkán.~– És nekem két tehénnek. A nagyságos
 87      18|           sokat.~– Aztán meg baromfi; nekem tyúk, liba.~– Minden! Még
 88      18|          minden. Egyebet mindent kell nekem kapni. Majd megmutatom én,
 89      18|              nem pipázok, no; de kell nekem a kezemben lenni valaminek,
 90      18|          alszol; én nem hagyok békét, nekem meg kell azt mondanod, hogy
 91      18|       olvasatlan pénzt merek rábízni. Nekem váltóim forognak kezében.
 92      18|            felelek senkiért. Mi közöm nekem inasaim, cselédeim karakteréhez?~–
 93      18|               Ne szolgáljon engem. Ön nekem nem cselédem. Van nekem
 94      18|               nekem nem cselédem. Van nekem inasom elég, aki szolgál.
 95      18|             örvendetes újságot mondja nekem; no iszen kaptam én örvendetes
 96      18|             minek jött utánam? Lássa, nekem itt légyottom van, valami
 97      18|           ember ide? – Én nem hoztam, nekem nem szolgám, nem cselédem;
 98      18|              őt vasra verni: itt van. Nekem sem ingem, sem gallérom.
 99      18|            higgye, nagyságos úr, hogy nekem valami vétkem van. Tévedés
100      18|           tudok! A tens szolgabíró úr nekem tegnap mindent megmondott;
101      19|         nagyságos uram.~– Mit kívánsz nekem jó estét, ostoba szamár?
102      19|       Szólítottalak én arra fel, hogy nekem jó estét kívánj? Mintha
103      19|      pisztolynak az agyát markolja, s nekem rettenetes kedvem volna
104      19|         utóiratot ragasztá hozzá:~„Ha nekem illő elégtételt nem adsz,
105      19|             név hallatára – hisz ezek nekem mind új emberek.~– Előre
106      19|         dolgok, amiket tisztelendő úr nekem mond.~– Előre mondám, hogy
107      19|               No, jól van. Igaz, hogy nekem már nemigen tesz jót az
108      19|           Hogyan?~– Természetes, hogy nekem kell önt a hegyi utakon
109      19|    jobbra-balra a fülem mellett. Erre nekem is lábamba szállott a bátorságom,
110      20|          Hahaha! Ezer aranyat akartak nekem fizetni azért, hogy magamat
111      20|                  Nagyságos asszonyom; nekem azt mondták ott az urak,
112      21|              pénzt megmenteni.~– Első nekem a katonai becsület – felelt
113      22|             az ismeretes hídbolt alá; nekem úgyis mindig éjszaka van,
114      22|        mondtam; pedig úgy lesz. Higgy nekem, mert senkinek sem olyan
115      22|            Negráról gondolkozni, mint nekem. Feleségemet és szemem világát
116      22|           hogy nem álmodtad azt, amit nekem elmondtál?~– Tudod, domnule,
117      25|              garas, amit méltóztassék nekem megküldeni, mert én szegény