Fezejet

  1       1|        Kálmán, s lopva ő fordította le neki a penzumokat Cornelius
  2       1|      magasan hordja, úgy hunyorogva le onnan a magasból az emberiségre,
  3       1|        ajkpittyesztéssel ereszkedik le, megtekinteni az ajánlott
  4       1|            Jelents be nála. Azalatt le sem ülhettem, mert a gazember
  5       2|           maga tud diákul, fordítsa le nekem Kálmánnak a penzumát
  6       3|        Matildnak volt előtte igaza. Le is feküdt megint hanyatt,
  7       4|           még többet. A harmadiknál le akarta beszélni Henriette-et,
  8       4|            a könyvet.~Alig morzsolt le néhány sort Margari, midőn
  9       4|        kezdett, míg Henriette erről le nem beszélte, mert meglátják,
 10       4|      reggelig – törik-szakad – írja le magyarul ezeket a diák holmikat,
 11       4|       szokása; hanem azért reggelre le volt írva a fordítás: dalolva
 12       4|            érteni?~Sipos úr egészen le volt verve; nem volt semmi
 13       4|        illik hozzád. Most pedig ülj le. – Ülj le, öcsém, mert most
 14       4|            Most pedig ülj le. – Ülj le, öcsém, mert most üdültél
 15       4|       cselédek, akik szemeiket soha le nem vették a leányról, nem
 16       5|          mostoha sorsodhoz láncolál le, s magaddal rántottad őt
 17       5|            pert indítanak, ha rólad le nem mond.~– Azt pedig nem
 18       5|          egy szót ki nem mond, vagy le nem ír, amit csak mi ketten
 19       5|        őrizzék azután, és szemeiket le ne hunyják, akik őrzik,
 20       5|        igazságtevő szobájában folyt le e drámának másik jelenete.~
 21       5|             szemben, amiket magáról le nem bír hárítani többé,
 22       5|         mind más embereknek is. Ülj le, kérlek; hiszen reszketsz!
 23       5|              leült; hiszen különben le kellett volna roskadnia.~–
 24       5|          hogy még e héten indulhass le Aradra. Sógorom nagyon fog
 25       5|         pompás hajékét, úgy hiszem, le is írták akkoriban a divatlapok.~ ~
 26       6|            látszik, mintha az onnan le volna tépve. Ugyanazon az
 27       6|           bukfencet vetve fejtetőre le; szerencse, hogy ezt a kezemet
 28       6|           sem. Neki is van egy soha le nem törölhető arckép szívében,
 29       6|             neve: „női becsület!”~– Le dîner est servi! – jelenti
 30       6|             a bal szemére; ne húzza le a homlokára; így ni, betyárosan;
 31       6|             semmi pénz sem tétetett le.~– Mit ért ön az alatt?~–
 32       6|         másikunkról az utolsó kabát le nem marad! Amikor aztán
 33       6|         házba! – A báró maga segíti le nejét és Clementine-t, s
 34       6|              egy falat kevés, annyi le nem ment volna rajta. Mikor
 35       6|            borért; lehetetlen, hogy le ne nyomtassam valami itallal
 36       6|        keszkenődet,~Hadd törülgetem le ~Sűrű könnyeimet. „~Te,
 37       6|           zsiványok úgyis mindenkit le fognak gyilkolni az éjszaka;
 38       7|       szoborszerű idomait, nyakától le egész kebléig tízsoros aranypénz
 39       7|         kőbe vágott ösvény kanyarog le az ajtajáig, lóval nem járható;
 40       7|            Elegen vannak.~– Segítsd le a vállamról ezt a zsákot!~–
 41       7|         amíg én odabenn leszek, ülj le a kőpadra, és várj itt reám.~
 42       7|            mert itt minden embernek le kell vetkőzni az őrök előtt
 43       7|            kapcáig, mikor bemegy, s le kell vetkőzni, mikor kijön.
 44       7|           egy barna ölébe hajtottam le mámoros fejemet – s végre
 45       8|           szolgája vagyok, még csak le sem beszélem e kívánságáról,
 46       8|           Henriette borzadozva néze le az alatta tátongó mélységbe,
 47       8|      sóhajtva mondá magában: ha ide le találnánk bukni!~Alig gondolta
 48       8|     karjával átölelte, s úgy emelte le, hogy a delnő vállára ülhetett.~–
 49       8|           gyökerei az ő terhe alatt le nem szakadtak, a férfi kezének
 50       8|              a nagyságos úr ököllel le tudja ütni a bivalyt, de
 51      10|     ártatlan, jóakaratú ábrándokból le találja szállítani a valódi,
 52      10|         arca előtt, látta, mint ült le maga a reszkető asszony
 53      10|            másnap kétségbeesve jött le hozzám, elmondva az egész
 54      11|            miatt fátyollal takartam le szobámban a Szűz Mária-képet,
 55      11|         hold teljes fényében sütött le a völgybe, tisztán ki lehete
 56      11|      Negráról rongyokban repedezett le az öltöny, vállaiból csorgott
 57      11|             álarcosra. – Hadd tépem le maskarádat, ördög! – s fogaival
 58      11|        zokogva és sikoltozva rohant le elkábult férjéhez, annak
 59      11|        szemeit, és sokáig nem vette le azokat orcájáról.~– Ön sír –
 60      12|             a házért sem ment volna le Demeter úr fölött konzíliumot
 61      12|           nagy úr; ő nem ereszkedik le a maga érdekében könyörögni;
 62      12|            háborodva, azzal sietett le a lépcsőn, az úrfit keresve.
 63      12|          írni, fiskális úr; ha majd le lesz tisztázva, hozzon azután
 64      13|          folyvást, hán? No, ne süsd le a szemedet; nézz rám! Miről
 65      13|             a váltót, mert bíróilag le van foglalva. Egészen a
 66      14|    udvarodra; tarsolyos hajdú ugrik le a bakról az ezüstfogantyús
 67      14|        arany sisak volt, az szorítá le az álarcot; a sisak taréja
 68      14|          oltár előtt, esküvés előtt le szokták azt rakni.~Onuc
 69      14|           felhőig, s amilyen mélyen le a föld gyomráig lakik valaki,
 70      14|            meg a feszületet, s tűzd le a helyére – fejével lefelé.~
 71      14|           szaggatásokkal; úgy essék le az égről születésem csillaga,
 72      14|         bírói személy előtt tesznek le. A fekete álarcos hajfürtjeiből
 73      14|            a leány állt; ezt emelte le onnan, karjára véve, mint
 74      14|      végigmondá; a figyelem egészen le volt kötve a jelenet által,
 75      15|         pedig azt mondják, hogy már le akart tenni végképpen a
 76      16|           hogy vetkőzetlenül feküdt le.~– Csak gondolod? No hát
 77      16|           hozzá, s Gerzson úr által le hagyta magát vezettetni
 78      16|        felelt rá a kocsis.~– Szállj le, nézd meg, mi baja?~A kocsis
 79      16|            türelemmel, mint folynak le egy otthontalan éj semmi
 80      16|           és azután ájultan rogyott le a földre.~… Azután nem tudni,
 81      17|          sincs, hogy önt valamiképp le akarjam e pályáról téríteni.
 82      18|          élc után Margari úr menten le is heveredett megint az
 83      18|             az országnak.~Monori úr le szokta ültetni úri kliensét,
 84      18|          kapu alól, ki oda települt le egy hátikosár szegfűgombával,
 85      18|      szolgál. János úr mindenképpen le akarta magáról rázni Margari
 86      18|       társaságban van, nem húzhatja le lábtyűjét, hogy mulattatóját
 87      18|           be a veranda alá. Törülje le a képéről a vért.~– De én
 88      19|         láttam, mikor elindultak.~– Le volt fátyolozva?~– Nem,
 89      19|        markába a pisztolya agyát, s le nem hunyta a szemét reggelig.~
 90      19|            Megy, amíg az ellenségét le nem vágta; arra való a ló.~
 91      19|           azt vette ki, hogy az ura le akar vágni valakit. Ugyancsak
 92      19|             a lovakkal, hanem eredj le a pópához, mond meg neki,
 93      19|          megbocsát, hogy ide hajtom le fejemet. Kevés igényem van;
 94      19|         hogy délután esküt tétessen le, vallomásokat vegyen fel,
 95      19|        hónuk alá vett cipóra tennék le a hitet.~– De hisz ezek
 96      19| asztalosmunkát végeztem; úgy tettem le a doktori vizsgát, most
 97      19|          apró morzsácskákat tördelt le kezével, s azokkal kezdé
 98      20|          esküvők, tanúságot tesznek le afelől, hogy apám, a vén
 99      20|           onnan látta, hogy a leány le van borulva, s eltávozó
100      21|              de ő azért mégsem tett le annak továbbfűzéséről.~És
101      21|           kezdte még rá a harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! –
102      21|            harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! – ordítá recsegő
103      21|         gázolták a sárba.~– Lőjétek le a lovát! – hangzott ekkor
104      22|           egy nefelejcset szakított le a csermelypartról, s azt
105      22|         kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék lovaikat kantárszáron
106      22|            is csak hajnaltájon dűlt le alunni.~Ez éjjel semmi sem
107      22|     parancsait nekik.~– Terheljétek le a mokány lovakat, és készítsetek
108      22|             Egyébiránt – nem teszek le arról az ajánlatomról, hogy
109      22|        összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~Ez nem
110      22|    tapasztalá, hogy ezzel sem rázza le ellenfelét nyakáról. Elmaradt
111      23|             márvány.~– Engem nagyon le fog kötelezni, kedves Henriette,
112      23|             egy vadrózsát szakított le, s annak egyik szirmát az
113      23|      elárulhatná, sietve igyekezett le a völgybe, melynek összeboruló
114      24|      partról akar leugrani a vízbe, le akart ugrani a nyeregből;