Fezejet

  1       1| engedelmeskedett a nő szótlanul; akkor egyszer hét órakor felöltözött díszesen,
  2       2|               nem János úr jött-e meg? Egyszer sem az jött. A pitvarnok
  3       2|           öregúr mégsem álmosodott el; egyszer ismét becsengeté a komornyikot,
  4       2|               de soká üti azt a hatot! Egyszer aztán olvasás közben csakugyan
  5       2|                akkor aztán ha az ember egyszer már asszony, nem sokat tanul.~–
  6       3|          megértsen valamit a dologból. Egyszer azonban szemei véletlenül
  7       4|               ehhez a gondolathoz, míg egyszer azután Lángainé előveszi,
  8       4|              Óh, kérem alássan! Ha már egyszer én voltam ott, nem bocsátok
  9       4|       észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta, amit most Margari
 10       4|      következik egymás után.~Henriette egyszer, amint az óra négyet ütött,
 11       4|               akárminek: csak hogy már egyszer holtig való hivatalom legyen;
 12       4|         szemembe e rossz élcet, ha még egyszer ki találod mondani, soha
 13       4|          bezárva.~– Tehát azért is még egyszer elmondom – pattogott János
 14       5|             intenek; végezni kell! Még egyszer kedves virága elé lép; nem
 15       6|             miért is nem házasodol már egyszer meg? – kötődék vele Hátszegi.~–
 16       6|          Hátszegi.~– Hiszen akartam én egyszer, de elmaradtam belőle. Volt
 17       6|           rövidebb, mint a másik, mert egyszer hanyatt esett velem a ló
 18       6|         bogyóval és gyökerekkel, de ha egyszer belekóstolt a vérbe, akkor
 19       6|            kísérletet; hajtsuk meg még egyszer az erdőt, én bizonyosan
 20       6|            megint a székről, ahova már egyszer leült; ez nagy megtiszteltés
 21       6|         kézlábhelyretevőnek megköszöni egyszer a szívességét, s ez aztán
 22       6|              mint hogy nagyon szeretne egyszer még életében kedvére jóllakni
 23       6|               szép, ha már az embernek egyszer háromszáz forint bizonyos
 24       6|             volt az.~A báró, mikor már egyszer kezében volt a hegedű, nem
 25       6|                 Clementine megkérdezte egyszer a kocsistól, hogy mit jelentenek
 26       7|            sohasem láttad az arcát. Ha egyszer elveti a fekete bársony
 27       7|              az öreg csendesen. Ha már egyszer démonokról volt a szó, akkor
 28       7|                még egy darabig utánuk. Egyszer aztán több ölnyi mélységből
 29       7|           kérdezé:~– Miért nem mehetek egyszer én is be ide a házba?~–
 30       7|           idejövünk minden esztendőben egyszer, megkérdezed minden esztendőben
 31       7|         megkérdezed minden esztendőben egyszer, hogy be szabad-e menned.
 32       7|              mondom minden esztendőben egyszer, hogy nem lehet. És nem
 33       7|               én leányom, vagy mi?” de egyszer sem volt bátorsága azokba
 34       7|                én mind végignéztem, és egyszer sem láttalak. Hol voltál?~–
 35       7|             megesküdtem, hogy ha engem egyszer megcsalsz, én nem keresem,
 36       7|           hangon felelt neki:~– Ha még egyszer eszedbe jut ezt a kérdést
 37       8|            értett annak a nyelvén; míg egyszer a pópa, észrevéve az úrnőt
 38       8|               az nem jó volna, ha mink egyszer haragbul verekednénk: az
 39       9|               benne az igaz, hogy Juon egyszer, amint kecskéit őrzé, egy
 40       9|                benne, s elég volt neki egyszer a száját megégetni, hogy
 41       9|          naphosszant, Juon? – kérdezém egyszer a kecskepásztort, kit reggel
 42       9|                ülnek, a fiatalság csak egyszer látja egymást esztendőben,
 43       9|                volt szomorú.~Tóbicának egyszer az jutott eszébe, hogy jó
 44      10|               egyre kérem önt: majd ha egyszer ezekből az ártatlan, jóakaratú
 45      10|              pópa biztatni kezdé, hogy egyszer jöjjön el erre a tájékra,
 46      10|               miről gondolkozik.~Hanem egyszer azzal a különös hírrel lepte
 47      10|              hova Margari minden héten egyszer bement, egy kis lepecsételt
 48      10|         átkozott Fatia Negra, mint már egyszer megszabadította a nyert
 49      10|                kuruzsolásoknak azonban egyszer már nagyon megadta az árát,
 50      10|              sziklákhoz van ragasztva. Egyszer jártam ottan; igen kedves,
 51      10|            elhangzanak. Hetenkint csak egyszer tereli azon völgybe a nyáját
 52      10|                hol Marióra lakik, csak egyszer látja nejét és gyermekét,
 53      11|                s a talpait nyalogatta, egyszer azonban utat vesztett, s
 54      11|          ránézve halálos körbe; amidőn egyszer egy avar meredek alá érve,
 55      12|              gazdag ember halni készül~Egyszer csak az a hír lep meg bennünket,
 56      12|              doktort, a háziorvost már egyszer meg is akarta lőni; szerencse,
 57      12|                forintba. Nem sokallta.~Egyszer azt olvasta valami hírlapban,
 58      13|           Kengyelesy grófot azután, ha egyszer megbarátkozott valkakivel,
 59      13|         emberrel tett így, mint önnel. Egyszer magához vonta őket, enchantírozta,
 60      13|                magát. Világos. Aki már egyszer ráadta ilyenre a fejét,
 61      14|               vele megejteni.~Ha pedig egyszer fegyvere kezében van, akkor
 62      14|          álarcot tovább is viselni; ha egyszer leteszem, akkor az, aki
 63      14|            milyen szép dolog lesz majd egyszer a fővárosban lakni; úri
 64      14|                 én is így kívánom; még egyszer gyűljünk össze valamennyien,
 65      15|          bezárt szobában szokott, mert egyszer megtörtént rajta, hogy a
 66      15|             csak azt, hogy lőtt, s még egyszer álmodni akarná, hogy újra
 67      16|       sárkánynál nincs kegyelem többé. Egyszer rossz kedvemben Szilárd
 68      16|               semmit sem szoktam, amit egyszer fejébe vett.~– Vigyázni
 69      16|               homlokára. Henriette még egyszer forrón megköszönte neki,
 70      16|            zsebóráját is csak egyetlen egyszer vette ki kebléből, megnézni
 71      17|               színmű.~– Nem ám. De már egyszer adva volt a saját neve alatt,
 72      17|  teátrumdarabot mink már szíveskedtünk egyszer látni.~A művészetében ekképp
 73      17|         fiatalember hajlandó, legalább egyszer életében, színésszé lenni.
 74      17|                hogy amely városban már egyszer voltam, oda többet vissza
 75      18|             társalkodóné kezét; de már egyszer Clementine-nek ez így volt
 76      18|            urak szeszélyeit, annak, ha egyszer maga asszonyává lesz, nagyon
 77      18|          aliasque procellas”. Csakhogy egyszer otthon lehet; csakhogy egyszer
 78      18|         egyszer otthon lehet; csakhogy egyszer valakinek a nyakára leülhetett,
 79      18|              elmegy; az ember halandó. Egyszer valami nagy eset történik
 80      19|                hogy kénytelen volt még egyszer csengetni. Annak sem lett
 81      19|              el tudná vacsora után még egyszer mondani azt a hat vad nevet,
 82      19|         elmondott.~A pópa elmondta még egyszer.~Gerzson úr nagyot ütött
 83      19|          milyen különös, hogy akkor az egyszer, mikor legjobban szükségük
 84      19|           gyönyörködik a holdvilágban, egyszer csak azt veszi észre, hogy
 85      19|           aztán lefeküdtem, elaludtam. Egyszer felébredek a nagy nyerítésre:
 86      19|                hogy az ajtót betörjem, egyszer csak burum, burum! Két lövést
 87      20|               szobájába. Ajtajából még egyszer visszatekinte, s onnan látta,
 88      20|              hogy nem igaz.~– De ha én egyszer azt találom mondani, hogy
 89      21|                De majd meglátod, mikor egyszer Gyulafehérvárról megindulnak
 90      21|          ellenfelét; fel sem vette az, egyszer egy üres döfést adott neki
 91      21|      Mindkettőnek részege volt.~Azután egyszer azon vette észre magát,
 92      22|               a merész vállalatnak már egyszer véget kell vetni. Nem vártak
 93      22|         veszedelem hírére elbújik. Még egyszer mondom, hogy senkinek ne
 94      22|            hisz ezen az úton tíz évben egyszer vetődik valami átmenő, s
 95      22|             vén pandúrok.)~Hanem amint egyszer a kerített földeken túl
 96      22|              azt nagy hamar megérheti.~Egyszer azonban azt parancsolja
 97      22|               senki úgy járni, mint ő: egyszer olyan csendes, mint a kísértet,
 98      22|           fiacskám majd rám talál ott. Egyszer hirtelen fölébredek azokra
 99      22|             mennék én ellene, s ha még egyszer megfoghatnák ezek az én
100      22|              meg lesz lepetve, majd ha egyszer minden ostrom nélkül bekocogtatnak
101      22|     Áldjászketye domnye Zeu! – hangzék egyszer csöndes hangon a part rekettyéi
102      22|              háznak; a Fatia Negra még egyszer megállt, bevárta ellenfelét
103      23|               a fegyvereket használja.~Egyszer a tudnivágy rávitte, hogy
104      23|        elkerüli minden. Hogy Henriette egyszer sem találkozott vele, annak
105      23|                azt az egész dolgot, ha egyszer összejön vele, mert ez némileg
106      23|               kezdett el dúdolni, amit egyszer megszeretett. Sokszor dalolta
107      23|                 Senki sem vette észre. Egyszer találkozott csak elkésett
108      24|                rá semmit az ügyvédnek.~Egyszer csak fölkelt, s azt mondá
109      24|            váltót be fogja váltani, ha egyszer aláírását elismeri rajta.~–
110      24|                hétig; feléje sem jött. Egyszer a bírósághoz ment tudakozódni,
111      24|              csodálkozott rajta, mikor egyszer csak jött a megbízás a báróné
112      25|             fog jönni a földönfutó, ha egyszer meghallja, hogy van valami
113      25|          szokta rendesen elűzni; hanem egyszer, midőn Kengyelesyné komolyan