Fezejet

  1       1|             volna alkotva! Úgy illenek hozzá a titkolódzó szempillák
  2       1|                csengetőnek méltóztatik hozzá szólani.~Pedig az öregúr
  3       1|              János; János! – szól erre hozzá az öregúr.~– Mikor mérges
  4       1|                s ezért magam mentem el hozzá ma délelőtt fél tizenkettőkor.
  5       1|               ugye, Matild? Mit szólsz hozzá?~Lángainé hideg gúnnyal
  6       1|       kerülhető kérdésre:~– Azt mondom hozzá, hogy máskor, ha valaki
  7       2|       édesatyja fogja magát odavitetni hozzá, akkor jelent meg nagy haragosan.~–
  8       3|                leptető hangjával szólt hozzá Jánoshoz:~– Tán csak nem
  9       4|             Így szoktatják apródonkint hozzá ehhez a gondolathoz, míg
 10       4|           jövök tőle. Ha későn érkezem hozzá, a fiatalember odavan, mert
 11       4|         megszabadítandom; most benézek hozzá, azután visszafutok tens
 12       4|            magát, hogy közelebb lépjen hozzá.~Henriette nem átallta két
 13       4|          orrhangon, mint máskor, szólt hozzá:~– Nos? Margari! Hát nem
 14       4|             nem válik;~és hogy végre a hozzá legközelebb állók suttogásai
 15       4|     ingerkedővé tett.~– János! – szólt hozzá Lángainé, hideg, neheztelésteljes
 16       4|               írnokától, hogy híják be hozzá Szilárdot.~A hívott abban
 17       4|         magadhoz jöttél-e már? – szóla hozzá Sipos úr családias bizalom
 18       5|              ember számára elég; az is hozzá van szokva minden nélkülözéshez,
 19       5|                De mindegy: ragaszkodom hozzá; s ha fájdalomnál egyéb
 20       5|         mindenesetre nőül kell őt adni hozzá. Még azt hihették volna,
 21       5|              haza. Demeter úr át izent hozzá, hogy csak hagyja most azokat
 22       5|            fogok menni.~– A báróhoz?~– Hozzá.~Lángainé vállat vonított,
 23       5|              kedves kisasszony – szólt hozzá nyájasan Sipos úr –, minthogy
 24       6|             udvarias és előzékeny volt hozzá; nem volt terhére.~Délután
 25       6|               neje hintajához, beszólt hozzá az ablakon.~– Egy óra múlva
 26       6|                feledségért, s mindjárt hozzá ment valami szolgabíróhoz.
 27       6|              most pedig éppen nem volt hozzá való kedve, amivel Gerzson
 28       6|               kis szakadó zápor is jön hozzá, az a gyönyörűség, az az
 29       6|               egy csataképet festettem hozzá, s senki sem gyanít felőle
 30       6|               Margarinak híják? – szól hozzá hirtelen Kengyelesy.~– Margari
 31       6|           végiggondolt. – És mindehhez hozzá kell szokni!~Egész nap folyvást
 32       6|              megköszönte a porkolábnak hozzá való szívességét; „már többet
 33       7|          kiknek nem volt ugyan lőporuk hozzá, de volt rabszolgájuk; elébb
 34       7|         mintaképeül állíthatnák oda; s hozzá azok a villogó szemek, az
 35       7|              akar velünk, s mi megyünk hozzá a Lúcsiába.~– Az nem lehet,
 36       7|             hogy ilyen furcsa út vezet hozzá vízmeder hosszában, s ahol
 37       7|           fölemelé a malomkövet; Pável hozzá igazítá a korongot, s ismét
 38       7|                biztatták:~– No, ha van hozzá kedved, hát gyere be.~E
 39       7|            fekete arcú ismét visszatér hozzá, megöleli, megcsókolja: „
 40       7|            belőle verni.~– Hol vesszük hozzá a mintát?~– Hoztam magammal,
 41       7|                 és kevesebb ember kell hozzá.~Egy alacsony ajtón át,
 42       7|                mennyi emberkéz kellett hozzá! Hogy féltem, mikor a legelső
 43       8|             abba a munkát, s jöjjön át hozzá.~– Az nem lehet, nagyságos
 44       8|             mire Henriette odaérkezett hozzá, már akkor végvonaglásaiban
 45       8| megkapaszkodhassék, s ha eljuthatna is hozzá, mit segítene rajta vele,
 46      10|            soha látni; csak közel akar hozzá lenni. Kíséri és kerüli
 47      10|           honnan kapta, mi úton jutott hozzá, milyen régen birtokában
 48      10|                 És sikerül neki – tevé hozzá az öreg özvegy nő, reszketős
 49      10|                ismerőséhez, odasietett hozzá.~Az özvegy papné az első
 50      10|            harapós eb megesznek, ahhoz hozzá sem szagol a medve; s amitől
 51      10|             megállítá hintaját, betért hozzá; az oláh nábob nagyon örült
 52      11|  gazdasszonyához, mintha szólni akarna hozzá; néha füleit hegyezte, mintha
 53      11|             szava. Marióra gyenge volt hozzá. Máskor talán ő is jobban
 54      11|           szólt részvevőleg odahajolva hozzá Henriette, s finom fehér
 55      11|         érdekelve: önérdeke az, mely e hozzá idegen lények fájdalmai-
 56      12|         orvosok komoly képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé bámulni
 57      12|              vagy franciául? Kezdj hát hozzá.~A gyermeknek természetesen
 58      12|               jövendő örökségeért volt hozzá hízelgő …~– Az a jó! – felelt
 59      12|       összeszítt ajkai közül így szóla hozzá:~– Jól van tehát, kegyes
 60      13|                keressem föl, és vigyem hozzá. De előre figyelmeztetem
 61      13|                kedvéért, pedig nem ért hozzá. Az elébb, hogy vele táncolta
 62      13|               a gróf. – Menjen, lásson hozzá, még azt találnák mondani,
 63      14|          szerelmesebbnek mutatta magát hozzá, mint eddig. Nem is kérdezte
 64      14|               nem volt ott.~Éjjel jött hozzá a Fatia Negra, mint mindig.
 65      14|         hallgassátok meg; és szóljatok hozzá, ha meg vagytok e vele elégedve
 66      14|       közeledőket, hogy bárhol érjenek hozzá, tűz jön ki testéből; azok
 67      14|              Csak Anica nem közeledett hozzá.~– Hát te félsz tőlem? –
 68      14|           csókolj meg.~Anica odalépett hozzá, s meg hagyta általa csókolni
 69      14|             Fatia Negra hajoljon elébb hozzá közel; hadd súgjon valamit
 70      14|           valamit fülébe.~Ez odahajolt hozzá, a szép arcot magához ölelve;
 71      14|               valaha hű nem leszek, és hozzá hű nem voltam eddig; – minden
 72      15|           feleségét, s kérdéseket tett hozzá, mint öregapjához, hogy
 73      16|       megriogatni hitelezőmet; elég az hozzá, hogy biztosított, miszerint
 74      16|                képet kellett csinálnia hozzá, és elfogadnia azt a nemes
 75      16|                   Az ég elég szép lesz hozzá, de a föld egy kicsit göröngyös –
 76      16|               neki, hogy ilyen jó volt hozzá, s Gerzson úr által le hagyta
 77      16|            nagyságos úr maga is elment hozzá.~– Örrrdög vigye el a kovácsodat,
 78      16|              kalapot, biztatólag szóla hozzá:~– Nem baj az, kedves Gerzson
 79      16|                 vagy hogy rosszul van; hozzá volt szokva nem alkalmatlankodni
 80      16|               szóra.~Henriette odament hozzá, feje fölé hajlott, s gyöngéden
 81      16|             Negra suttogó hangon szólt hozzá:~– Hát ön miért nem alszik
 82      16|              álarcos egészen odalépett hozzá, tőre hegyét felemelve,
 83      17|    interveniálni akart, midőn belépett hozzá a kocsmáros, a kávét hozva.~–
 84      17|       valamennyi közt most is én értek hozzá a legjobban; hanem hát vannak
 85      17|                a dicsőség mámoros útja hozzá! Úgy hiszem, minden fiatalember
 86      17|               egyenes jellem szükséges hozzá; ön azonban könnyelműségeket
 87      18|       kisasszonyt. A jeles hölgy éppen hozzá illő korban volt, aztán
 88      18|               s odaült a pamlag végére hozzá, tán egyrészt azért, hogy
 89      18|                mindig ad pénzt, amikor hozzá lehet férni? A pénz elmegy;
 90      18|           dohányhamut, hanem odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~–
 91      18|                11 órakor látogasson el hozzá, valami nagyon kedves izenettel
 92      18|              személyesen látogatott el hozzá. Ez valóban a csudák közé
 93      18|                  és a lelki gyötrelmek hozzá.~Még kisfiától sem vett
 94      18|               mellé furakodni, s magát hozzá annektálni, megragadta frakkja
 95      18|          kezéből, s azután bal kezét a hozzá törleszkedő férfiú mellének
 96      19|         haragszik, még közelebb lépett hozzá, s egész egyenesen kimondá:~–
 97      19|          elmegyek, odamegyek egyenesen hozzá. Meg akarom tudni tőle magától,
 98      19|          minden embert, aki közelített hozzá kíváncsi kérdezősködéssel,
 99      19|              pihenhetnének.~– Mi közöd hozzá, gazember? – riadt rá Gerzson
100      19|           fütyörészni.~– Öcsém – szólt hozzá Gerzson úr, alig bírva ingerültségével –,
101      19|            kőlépcsőn, nem kellett neki hozzá íróasztal.~De hátha még
102      19|              még ez utóiratot ragasztá hozzá:~„Ha nekem illő elégtételt
103      19|        kárhoztatott, hogy közel legyek hozzá, lássam gyermekkorától fogva,
104      19|                az szavait félig-meddig hozzá is közel járó szemrehányásul
105      21|               egyesült erővel fogjanak hozzá az erdélyi Hunyad, Fehér
106      22|            ostrom nélkül bekocogtatnak hozzá, és azt mondják, hogy „itthon
107      22|                 de én elég erős vagyok hozzá.~– Miért teszed azt?~– Azért,
108      22|              nyúlva alszik.~Odasietett hozzá nagy bosszúsan, hogy felköltse,
109      22|               magadat, hanem csak vágj hozzá, így talán megsebesít, de
110      23|              sehonnan út nincs tapodva hozzá.~Néhány hét múlva kíváncsi
111      24|        esztendő semmi napján nem mehet hozzá.~Sipos úr letett minden
112      25|        házasodott meg. Kengyelesy és a hozzá hasonlók gyakran évődtek