Fezejet

  1       1|            ki? Nekem kell-e a misszt arra figyelmeztetnem, hogy ez
  2       1|          akarta tőle venni a kardot, arra ő kirántotta fegyverét,
  3       1|   Lapussa-család még nagyon új nemes arra, hogy a magas világban észrevegyék,
  4       1|             simogatni öltönyeit, ami arra mutat, hogy sokat tart gyűrűi
  5       2|       magában, hogy rögtön elcsapja, arra azután fényes reggel elaludt,
  6       2|       lehetett volna körüle bontani, arra sem ébredt volna fel.~Tíz
  7       3|            delnővel.~Miről volt szó, arra bizony már senki sem emlékszik;
  8       3|            én választom magamnak. És arra nem elég valakinek két szép
  9       3|              de biz ő nem vett észre arra való embert sehol.~Megrázta
 10       3|           küldeni a gyereket, s most arra gondolsz hogy férjhez add …~–
 11       4|         felelte rá – „nem vagyok”. – Arra aztán csak ki kellett neki
 12       4|             úr pedig sohasem gondolt arra, hogy ki mit minek vesz?~
 13       5|        asszony, édes barátom? – Akit arra neveltek, hogy maga semmihez
 14       5|           nem gondolt. Mi gondoltunk arra, hogy lehet idő, amikor
 15       5|             én kliensem. Gondoltál-e arra, hogy majd helyetted, ki
 16       5|      szüksége van a közügynek. Tehát arra gondolj. Ma, a kedvemért,
 17       6|         mellvédje igen alkalmas volt arra, hogy egyfelől a vendég
 18       6|         ablakokkal: Henriette mindig arra gondolt, hogy milyen boldog
 19       6|                felelt rá Hátszegi, s arra mind a két férfi nevetett.~
 20       6|        azután mágnes van a szívében, arra nézve a Kengyelesy-Puszta
 21       6|        bundáját a hosszú asztalra, s arra feküdt, és csendesen elaludt.~
 22       7|             sem látszott előkerülni.~Arra kiakasztá a középkorongot,
 23       7|          hangzott az öreg szava: hó! Arra Pável újra megállítá a malmot,
 24       7|    esküvéskor, azt tartja fel, aztán arra esküszik; nem köt az senkit.~–
 25       8|              nőjön, mint a körömnek, arra azonban gondunk van, hogy
 26       8|              a második; nem gondolva arra, hogy ha mindenikünk kölcsönösen
 27       8|          nyelv könnyen ragad, kivált arra, aki franciául vagy latinul
 28       8|         nagyságod ajándékát fordítom arra, ami Istené és a népé, akik
 29       8|          leszállt a férfi vállára; – arra az fél karjával átölelte,
 30       8|        akarhat azzal?~A pásztor csak arra kérte a delnőt, hogy ne
 31       9|              is vannak, akik büszkék arra, hogy ők gazdagabbak, mint
 32      10|             sokkal több előöröme van arra a falusi batyubálra, amit
 33      10|            bámulatos Csetátye Márét, arra azt felelte a fiatalember,
 34      10|         Talán mikor ezt így kifőzte, arra is gondolt, hogy ott valakivel
 35      10|          küldeményhez; de hát volt-e arra szükség? Aki annyi ideig
 36      10|          küldi, s amit ebben kérdez, arra az leend a válasz, hogy
 37      10|           nem tehettem. Mármost csak arra kérem, hogy meg ne hazudtoljon;
 38      10|      fantáziájától kormányzott lélek arra a gondolatra kezde jönni,
 39      10|            megölni? – kérdém tőle. – Arra ne legyen semmi gondod. –
 40      10|             egy-egy felnőtt bükkfát, arra a kecskék rámennek, s a
 41      10|              talpait érzé vállain, s arra a meggyőződésre jutott,
 42      10|              nagyon merész!~– Csupán arra kérem, nagyságos báróné,
 43      11|             Juonnak haza kell jönni; arra van köztünk egy jel. Itt
 44      11| pisztolyaidat és vadászkésedet amoda arra a bükkfára, mely száz lépésnyire
 45      11|         csendesen.~– Csak nem gondol arra, hogy hazamenjen ily késő
 46      12|               az csak eggyel több ok arra, hogy azt tegyem, amit régóta
 47      12|             Lángainé nem ügyelt most arra, amit János beszél, hanem
 48      12|            készen.~– Én is készültem arra a csatára, amire te! – szólt
 49      12|            özvegy. – Én is gondoltam arra, mikor éjekről éjekre álmatlanul
 50      13|             ki tudja? – No, hát csak arra figyelmeztetem, kedves barátom,
 51      13|               s míg az előcsarnokban arra várt, Szilárdnak nem lehetett
 52      13|            Amilyen keveset gondol ön arra, hogy érzelmeivel felém
 53      13|           most ez az ember egyszerre arra a hírre ébred fel, hogy
 54      13|             okait. És most jövök már arra, amiért önnek ezt a sok
 55      13|      ismerősére, aki nem tudott neki arra a kérdésére felelni, hová
 56      13|        felelni, hová lett Szilárd.~– Arra a fickóra úgy rá találtam
 57      13|              még nem elég magyarázat arra, hogy nénje nevére negyvenezer
 58      14|           már a bohó szád! Ki győzne arra mind felelni, amit te kérdezgetsz? –
 59      14|                 szólt az mosolyva. – Arra, hogy én megszűnjek álarc
 60      14|         magában: csak egy hétig kell arra várnom, hogy ezt a te álarcos
 61      14|            gondolá magában; „a leány arra való, hogy amit a férfi
 62      14|        legény közül csak egynek kell arra a mulatságos bohó ötletre
 63      14|            oltáron azt a feszületet, arra fogunk mi megesküdni, és
 64      14|               annak meg kell esküdni arra, hogy soha, semmi időben,
 65      14|            futott egy nagy fatálért, arra fölállíták a menyasszonyt,
 66      14|           óranegyed. Több, mint elég arra, hogy üldözői elől megmeneküljön.~
 67      15|          bátor ember.~Itt Makkabesku arra a gondolatra tért, hogy
 68      15|           voltak azok a Makkabeusok, arra már tisztán nem emlékezik,
 69      15|             nap egyenesen rá szokott arra sütni az oszlopokon keresztül,
 70      16|              volt, amelyben még csak arra sem gondolhat az ember,
 71      16|            gazdagok sohasem jöhetnek arra az arany öntudatra, hogy
 72      16|              így nejét képessé tegye arra, hogy az aláírást magáénak
 73      16|           úgy el tudom rejteni, hogy arra senki rá nem akad.~– Kedvesem,
 74      16|        tisztességes embernek tartasz arra, hogy nődnek – atyja helyét
 75      16|            öregúr, olyan büszke volt arra, hogy arcára és termetére
 76      16|          Szegednek?~– Csongrádnak.~– Arra rövidebb; hanem a mostani
 77      16|             időjárással olyan kemény arra az út, mint az acél; érdemes
 78      16|           jönni hozzánk.~Gerzson még arra sem ébredt fel.~Henriette
 79      17|             sokat koplal, ő is rájön arra, amire a többiek.~– Azt
 80      17|        publikum az én uram: gyalázat arra, aki mecénások előtt görnyed!”
 81      17|         igazgató. Persze, fiatal még arra, hogy egy agyafúrt férfi
 82      18|      nagyságának nagyon szüksége van arra, hogy a Margarinak legyen
 83      18|           Clementine nem ügyelt most arra, hogy Margari a gesztikulációval
 84      18|             úr, s reggelre mégiscsak arra határozta el magát, hogy
 85      19|         eszét, hogy visszaemlékezzék arra az elmúlt éjszakára, nem
 86      19|             ellenségét le nem vágta; arra való a ló.~A kocsis ebből
 87      19|             szamár? Szólítottalak én arra fel, hogy nekem jó estét
 88      19|           bárónak írtam egy levelet, arra várok választ.~– Nem fog
 89      19|          kerülje elébb, mint akarná, arra legjobb óvszer volt neki
 90      19|                Parancsoljon velem.~– Arra kérem, hogy majd ha otthon
 91      20|         szenvedéseiről. Mindenki tud arra több, mint egy okot.~A legnagyobbat,
 92      20|          szerencsétlen teremtés, aki arra van kárhoztatva, hogy éjjel-nappal,
 93      21|            volna részegen heverni.~– Arra pedig, hogy most olyan nagy
 94      21|              hatott a küzdőkre, mert arra valamennyi rémülten visszafordult,
 95      21|        hadjáratát, emlékezett belőle arra az esetre, mikor a testőrség
 96      22|       táblabíró azt felelte rá, hogy arra senkinek semmi gondja, ő
 97      22|          lovon szokta kísérni, képes arra, hogy nyíltan megtámadjon;
 98      22|            nyoma nélkül.~Tökéletesen arra való hely, hogy egy bujdokló
 99      22|       üldözői elé a találkozóra, ami arra mutat, hogy Szilárd terve
100      22|           Tudom is én, hogy mit kell arra felelni: „merre?” hiszen
101      22|          majd csak rá fognak vezetni arra, aki legelőször kiadta az
102      22|        hosszan nyújtott kiáltása; de arra nem hallgatott senki, a
103      23|            nagyon sokat mert építeni arra a rémnimbuszra, mely alakját
104      23|              belőle, ki fogadja fel? Arra még nem gondolt, csupán
105      23|            múlva kíváncsi volt ismét arra venni az útját.~Egyedül,
106      23|               Merre látta elmenni?~– Arra sétált a bokrok között.
107      23|       belülről zárva találná.~Inkább arra határozá el magát, hogy
108      23|           elé tolulni. Akkor kezdett arra eszmélni, hogy hol van.~
109      24|           mind Lángainé volt az oka. Arra haragszom. Azzal nem békülök
110      24|              volt a lelke, mint hogy arra tudott volna eszmélni, hogy
111      25|            csak, rettenetes gondolat arra nézve, akinek már volt kettő!~