Fezejet

2501      21|                 ahányat lelőnek közülük, az annyi százezer forint.~A
2502      21|               megtámadni! Nagyon elvette az arany annak az eszét, aki
2503      21|            Nagyon elvette az arany annak az eszét, aki azt merte tenni.~
2504      21|                porfelleget hátuk mögött, az elválasztó tér a két csapat
2505      21|               sorban felállítá úgy, hogy az utat széltében elfogták;
2506      21|         porfelleg közől kivehetők voltak az egyes alakok.~A lovas rablók
2507      21|        remekvágással ütött sebet testén. Az összebonyolult dulongásban
2508      21|           hátráltatta a másik küzdelmét; az ádáz viador egymásnak szorítá
2509      21|                ellenfelét; fel sem vette az, egyszer egy üres döfést
2510      21|         meghajlott, de hegye nem ment be az élő testbe.~– Hahaha! –
2511      21|             vissza ellenfeléhez, hogy ha az el nem kapja fejét, halva
2512      21|          kettévágott csákóból szétömlött az útra az ezernyi ezer arany!~
2513      21|              csákóból szétömlött az útra az ezernyi ezer arany!~Valami
2514      21|                képes a köznapi szó. Mint az elkárhozott kacagása, mint
2515      21|                  mint a vérszomj hörgése az áhított vér láttára, mint
2516      21|                 vevé át a vezényletet, s az célszerűbbnek találta nem
2517      21|       célszerűbbnek találta nem várni be az egész rablócsoportot. Neki
2518      21|                 ami pénz már szétömlött, az kárba van veszve. Ezzel
2519      21|                 lovat adjanak, mint hogy az úton szanaszét heverő aranyakat
2520      21|            észreveszi, hogy egyedül van.~Az pedig nem gondolt velük,
2521      21|                 többé, hogy vele töltsék az időt. Néha-néha hátratekintve,
2522      21|              megkísérteni; a polgárőrség az utcák bejáratait őrzé csoportosan,
2523      21|                csapatjai összeszedésére; az országúton néhány száz martalóc
2524      21|               ágyúkkal Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült
2525      21|                ágyú névre úgy szétrepült az egész harámbanda, mintha
2526      22|                                          Az üldözött vad~Ezt a merényt
2527      22|                 lehetett.~Hallatlan eset az, hogy egy rablólovag a XIX.
2528      22|                  a villám járta be a hír az érdekelt hat vármegye minden
2529      22|              bíró, hogy rögtön elállatta az utakat vasvillás népekkel,
2530      22|                örökös nyugtalanításának; az emberek, bármennyire kinevették
2531      22|            vártak többé megyegyűléseket; az alispánok kihirdették a
2532      22|             rögtön gyökerén ragadják meg az elhatalmasodott bajt, s
2533      22|              bizonnyal nagy hajtóvadász.~Az ő terve az volt: a megyékből
2534      22|                  hajtóvadász.~Az ő terve az volt: a megyékből kivezető
2535      22|              kiknek egyes csapatjai közt az összekötő vonalt az erdőkben
2536      22|                 közt az összekötő vonalt az erdőkben portyázó pandúrok
2537      22|               később fog meghatározódni.~Az előrehaladó bandériumokkal
2538      22|                oly fiatal emberre; hanem az öreg táblabíró azt felelte
2539      22|                  megindítása előtt közlé az ifjúval rövid utasításait.~–
2540      22|             vason. A Fatia Negrának csak az a huszonnégy társa, aki
2541      22|               csak csőcselék pásztornép; az a veszedelem hírére elbújik.
2542      22|            azonkívül, hogy nagyon rossz, az az előnye van, hogy az utas
2543      22|         azonkívül, hogy nagyon rossz, az az előnye van, hogy az utas
2544      22|                   az az előnye van, hogy az utas egy álló napig nemcsak
2545      22|               találkozik, s eszerint, ha az a különös szándéka van,
2546      22|             jusson be Erdélybe, azt ezen az úton legkönnyebben elérheti.~
2547      22|        otthontalan táj; semmi élő növény az útban, még moha sincs a
2548      22|                köveken; semmi hang, csak az örök szél zúgása; a szédítő
2549      22|         megtalálni senki; mert hisz ezen az úton tíz évben egyszer vetődik
2550      22|            akinek adja, de megmaradt még az előszeretet az emlékezet
2551      22|             megmaradt még az előszeretet az emlékezet gyöngéd virága
2552      22|                   el ne felejts!”~Lefelé az út égett erdőn visz keresztül.
2553      22|            nincsenek korommá égve, hanem az alsó bozót gyulladván meg,
2554      22|             kérge mind fölrepedezett, és az egész rengeteg ki van száradva,
2555      22|                alá száraz gallyaikat: ez az egyetlen hang, mely a kétszeresen „
2556      22|                  a pásztora is kinn volt az erdőkön juhnyájával; nem
2557      22|                 közöttük. E körülmény és az éjjeli idő kedvezett Szilárd
2558      22|               nem tudhatták, mi történik az elsőben.~Hasztalan fáradság
2559      22|                  és fellármázza előttünk az egész utunkba eső vidéket.~–
2560      22|                    Éppen azt akarom. Így az a baj, hogy nagyon is fektében
2561      22|           kipihenték magukat a pandúrok, az őrvezető sürgetni kezdé
2562      22|                 hogyan kell menni, merre az országút.~– Jajh! – dörmögének
2563      22|                Ha ez így kibeszéli előre az egész útitervét, akkor aztán
2564      22|              szóba állt, hogy jól visz-e az út erre meg amarra; az unalomig
2565      22|            visz-e az út erre meg amarra; az unalomig sok időt eltöltött
2566      22|                  út nélkül belevágtatott az erdőbe, parancsot adva,
2567      22|               senki.~Ha csak el akar itt az erdőben tévedni, azt nagy
2568      22|            fogják lephetni.~Reggel, mint az égből esett villám, volt
2569      22|             Bizonyos vagyok felőle, hogy az egész cselszövény fonalát
2570      22|               voltak attul tartani, hogy az éjjel megtámadják.~A malom
2571      22|                 építve úgy, hogy a patak az épület alatt rohant keresztül
2572      22|              deszka képezé a hidat, mely az erdőből levezető gyalogutat
2573      22|                  nevezett, domnule; mert az vagyok, és az is leszek.
2574      22|              domnule; mert az vagyok, és az is leszek. Én vagyok a híres
2575      22|                  szörnyeteg felgyújtotta az egész barlangot.~Szilárd
2576      22|                  a koldus nem fogadta el az ajándokot.~– Köszönöm, domnule,
2577      22|                változás, ami olyan, mint az acél; akiről azt hiszik,
2578      22|                  sem golyó nem fogja; de az én körmeim megtépték az
2579      22|                  az én körmeim megtépték az ő testét, és én láttam az
2580      22|                az ő testét, és én láttam az ő vérét folyni!~– Mondjad,
2581      22|               majd meg úgy dobog, mintha az egész föld üres volna alatta,
2582      22|                föld üres volna alatta, s az hangzanék minden lépésére.
2583      22|               vak vagyok, koldus vagyok, az a mesterségem. Amíg a feleségem
2584      22|                járt, keresett rám. Hanem az meghalt. Szép dolog az uram,
2585      22|             Hanem az meghalt. Szép dolog az uram, mikor az embernek
2586      22|                Szép dolog az uram, mikor az embernek a szemei ki vannak
2587      22|          koldulgatok. Itt a patak fölött az országúton van egy kőhíd,
2588      22|             erősen meleg volt, elnyomott az álom. Küzdöttem vele, de
2589      22|               tartottam, hogy ha valahol az útban dűlök el, valami szekér
2590      22|                 magamban, hogy befekszem az ismeretes hídbolt alá; nekem
2591      22|               hirtelen fölébredek azokra az ismeretes lépésekre. Ott
2592      22|                  mertem volna rá, hogy ő az. A híd közepén megállt.
2593      22|                 beszélni hallom. Ő volt, az első szónál ráismertem;
2594      22|                  te is ismerni, domnule. Az a huszonnégy férfi esküdt
2595      22|             nézve; de nagyon veszedelmes az a csapat, mely ezalatt keresztül-kasul
2596      22|                szerez. Ezt el kell tenni az útból. Hanem a cimborák
2597      22|                halandó emberek.” Ez volt az utolsó szava hozzájuk, azzal
2598      22|                  tudnám megkülönböztetni az árnyékot a világosságtól;
2599      22|                egyszer megfoghatnák ezek az én kezeim: domnye Zeu! nem
2600      22|             elmondtál?~– Tudod, domnule, az első kábulatban magam is
2601      22|                  megdöbbenve látta rajta az alig behegedt kereszt mélyen
2602      22|                mert a Fatia Negra eljön. Az éjjel még nem, mert ő azon
2603      22|               éjjel még nem, mert ő azon az úton vár, melyen megindultál.
2604      22|             szomjú epedéssel emelé arcát az ég felé, melyet nem láthatott;
2605      22|                  csak azt tudhatta, hogy az még feje fölött van.~Annyi
2606      22|               szavainak, hogy pandúrjait az éj óráiban felváltva szüntelen
2607      22|           felváltva szüntelen cirkáltatá az erdőben, s maga is csak
2608      22|               erős kopócsaholás hangzott az erdőkben; a molnár azt mondá,
2609      22|               teszi – dörmögé Vámhidy –, az én vadamat riasztja el.~
2610      22|             vadászcsapat nemsokára kiért az útra, a medvét aligha el
2611      22|               van itten készülőben; mire az készséggel szót fogadott;
2612      22|                  összekürtölték, s azzal az egész vadászcsapat a malom
2613      22|           Hátszegi Lénárdot ismerte meg.~Az ilyen találkozásokat gyakran
2614      22|                mindjárt visszafordulunk. Az én medvém futhat; hát az
2615      22|                 Az én medvém futhat; hát az öné?~– Még az sincs meg.~–
2616      22|                futhat; hát az öné?~– Még az sincs meg.~– No, én igen
2617      22|           adattal tudnék önnek szolgálni az üldözött kalandort illetőleg,
2618      22|             szerető szív is; – gazdagnak az is csak egy fillér.~– Köszönöm,
2619      22|                 nem tudom, hová vezet.~– Az derék. Ön tehát nyomára
2620      22|             akadt valaminek? Nem tévút-e az? Ezek a ravasz emberek hamar
2621      22|            ravasz emberek hamar rászedik az idegent.~– De ez valódi
2622      22|              ezek egészen ártatlanok. Ez az egész eset. Mielőtt az elkobzott
2623      22|                Ez az egész eset. Mielőtt az elkobzott aranyakat felküldték
2624      22|             abból a célból történt, hogy az illető pénzverő hivatalt
2625      22|               azt vissza, ahogy átvette. Az egész egy kis bürokratikus
2626      22|                 adni; még meglehet, hogy az a más is tudatlan a bűnben,
2627      22|              arra, aki legelőször kiadta az aranyakat. Én azt előre
2628      22|                katonája hogy járja utána az erdőket, hogy kopogtatja
2629      22|                 erdőket, hogy kopogtatja az odvas fákat, amíg ő valamelyik
2630      22|               találni a kávéházban, mint az erdőben; mert már azt a
2631      22|                  Paplanos ágyhoz van biz az szokva. Mármost csak azt
2632      22|                  csak azt sajnálom, hogy az én aranyaimon is nem volt
2633      22|              árnyékos térséget kikeresni az erdőben, ahol nekitelepedjünk,
2634      22|               szép kerek árnyékos helyet az erdőben, ahol hat lépésről
2635      22|               szabad egy pohár bort inni az egészségemért, miután az
2636      22|                 az egészségemért, miután az én birtokomba jöttek?~–
2637      22|         Egyébiránt – nem teszek le arról az ajánlatomról, hogy mind
2638      22|              észrevevé Szilárd hangjában az ingerültséget, s hideg mosolygással
2639      22|             barátom. Tudja-e ön, hogy mi az a hullócsillag? Az egy rosszul
2640      22|               hogy mi az a hullócsillag? Az egy rosszul égő szivarnak
2641      22|             gúnyt csak ő értette, akinek az fájt.~És azután este lett,
2642      22|                  este lett, és tele lett az ég csillaggal, s Szilárd
2643      22|             szemeivel, akit éppúgy kerül az álom és boldogság, mint
2644      22|       valahányszor egy csillag lefutott, az mindig felzavarta ábrándozásiból;
2645      22|              fejéből azt a mondást, hogy az egy kiégett szivar, mit
2646      22|                  egy kiégett szivar, mit az égi képletek valamelyik
2647      22|            sportsman, untából elhajigál.~Az éj egészen csöndes volt,
2648      22|               rekettyéi közül, s Szilárd az éppen kelő hold fényénél
2649      22|               közeledni.~A vak Juon volt az.~– Hogy tudod te, hogy itt
2650      22|              óvtalak, hogy vigyázz, mert az éjjel rád fog törni.~– Kicsoda?~–
2651      22|       keresztülvezető híd alól elemeltem az innenső gerendát. – Nehéz
2652      22|               lebillenik vele, s ő, mint az egér a fazékba, belehull
2653      22|                  s megütközve látá, hogy az őr a pinceajtóban hosszat
2654      22|                 hogy felköltse, megfogta az alvó karját; de semmi erőlködéssel
2655      22|               ébredt föl rá; felrántotta az alvókat fektükből, észre
2656      22|               nem ébred föl egy sem? Hát az történt uram, hogy áruló
2657      22|                  embere; – mindenütt van az, mindenütt! Az erdőkben,
2658      22|             mindenütt van az, mindenütt! Az erdőkben, a palotákban,
2659      22|             kaszárnyákban, mindenütt! Ez az egy áruló maszlagot kevert
2660      22|                éjjel aludni fognak; maga az áruló is úgy tetteti magát
2661      22|                melyik a huszonnégy közül az áruló. Jól van. Megkötözzük
2662      22|        valamennyinek kezét, lábát, akkor az áruló is meg lesz kötve.~
2663      22|          odatartá keresztbe Szilárd elé, az pedig rájuk szorítá a hurkot.
2664      22|             észreveteti, hogy ébren van, az az irtózatos marok egy szorítással
2665      22|          észreveteti, hogy ébren van, az az irtózatos marok egy szorítással
2666      22|               uram? – kérdezé ekkor tőle az erős Juon. Azt bizonyosan
2667      22|             sorsodat, ha csak tegnapi is az; mert ki tudja, mi történhetett
2668      22|               csövön, s tapasztalá, hogy az nem megy. A csőbe dugott
2669      22|            fegyverrel már nem lősz, mert az úgy teletömte a gyutacs
2670      22|                 míg Szilárd künn volt, s az emberek aludtak. Akárki
2671      22|              hallású fülei már neszelték az ismert lépteket, mikor az
2672      22|                az ismert lépteket, mikor az még a távol erdei ösvényen
2673      22|               erdei ösvényen közeledett.~Az ifjú önkénytelen borzadást
2674      22|                  látta a percet, melyben az üldözött ellenséggel találkoznia
2675      22|               Szilárd el volt határozva; az erős akarat, mely jellemes
2676      22|               Akinek kard van a kezében, az nincs egyedül: a kard is
2677      22|                vágd, mert vasinget visel az átkozott, nem fogja a fegyver.
2678      22|             keservesen kezde sírni.~– Ez az ember elölte nőmet, engemet
2679      22|                reá! Domnule, légy bátor; az Isten veled van; az én Mariórám
2680      22|               bátor; az Isten veled van; az én Mariórám lelke vezesse
2681      22|                  élét, s homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod őt
2682      22|              percben, amidőn megpillantá az alakot, az elébbi remegés
2683      22|            amidőn megpillantá az alakot, az elébbi remegés helyébe valami
2684      22|                 akkor támadni meg, mikor az nem védheti magát, bár ha
2685      22|           védheti magát, bár ha rabló is az, s engedte őt kikapaszkodni
2686      22|                 engedte őt kikapaszkodni az innenső partra.~A fekete
2687      22|                 és a másik villámlás már az összecsapás volt.~És ekkor
2688      22|               összecsapás volt.~És ekkor az történt, ami megtörténik
2689      22|         megtörténik százszor és ezerszer az életben.~Az egyik vívó a
2690      22|                  és ezerszer az életben.~Az egyik vívó a hírhedett kalandor
2691      22|             bátorsága a vétkes ellen.~És az első összecsapásnál a Fatia
2692      22|      keresztülmetszé ellenfele csuklóján az inakat, s az abban a percben
2693      22|         ellenfele csuklóján az inakat, s az abban a percben elejté a
2694      22|                lepte meg. Látta, hogy ez az ember az, aki a sorstul
2695      22|                  Látta, hogy ez az ember az, aki a sorstul el van küldve,
2696      22|                vissza, s elkezdett futni az erdő felé.~Szilárd utánarohant.~–
2697      22|              futók kettős dobogása után, az mindig távolabb, távolabb
2698      22|                téve, úgy hallgatá; aztán az is elmúlt, és nem hallott
2699      22|                  érteté, megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –,
2700      22|                egy nehéz kísérletet tőn, az oldalt eső meredek hegyoldalon
2701      22|             visszhang, csak a fütty volt az, hasztalan várt egyébre.
2702      22|            cimborák siettek elmenekülni.~Az üldöző ismét utolérte. Tíz
2703      22|              Szilárd menekült, meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra futott
2704      22|              futott a völgybe lefelé.~Ez az út már kétségbeejtő volt
2705      22|                 eredménytelen harc, ahol az egyiknek csak fél keze van.~
2706      22|     Keresztül-kasul vezetgette üldözőjét az erdőn, hogy egy pillanatra
2707      22|                  vadásztanya.~Egy ablaka az erdő felől nyitva volt ez
2708      22|               különös volt, hogy egy lak az erdők mélyében ilyen vigyázat
2709      22|                  kalandort. Átveté magát az ablakon, s egy sötét folyosón
2710      22|           melynek túlsó végén hangzottak az üldözött kalandor léptei.
2711      23|             jövök vissza. Meglehet, hogy az illető urak azalatt érkeznek
2712      23|              mind nem nagyon látszott ez az egész érdekelni. Lénárd
2713      23|                Lénárd vette azt észre.~– Az uraságnak azt a szobát nyittassa
2714      23|                  huszonnégy ággyal.~Erre az intézkedésre mégis kérdő
2715      23|               hogy micsoda vendégcsoport az, amelynél az uraság egy
2716      23|               vendégcsoport az, amelynél az uraság egy szobával beéri,
2717      23|              vesz igénybe. Ez, kedvesem, az Arad vármegye által kiküldött
2718      23|                  amik szemeikkel kísérik az embert, de nem lélegzenek.~–
2719      23|       vendégünkkel mindent elkövet, hogy az magát házunknál kényelmetlenül
2720      23|               rémnimbuszra, mely alakját az ő szemeiben oly szörnyen
2721      23|            melyre rá volt írva, hogy ezt az ő szívének szánták, megragadni,
2722      23|      legrejtettebb zugait bejárta, azzal az ábránddal, hogy szerencsétlen
2723      23|                Egy kis vadászlak volt ez az erdők közepén; egészen fából
2724      23|                tetejét egészen befutotta az iszalag és vadszőlővenyige.~
2725      23|            kisded háznak, hogy Henriette az első látásnál nem állhatott
2726      23|                   csupán kilinccsel volt az betéve. Belépett; odabenn
2727      23|               odabenn senkit sem talált. Az első szobában keményfa bútorok
2728      23|               festett mázos tányérokkal, az asztalon egy cserépkupa
2729      23|          cserépkupa friss tiszta vízzel. Az innen jobbra nyíló szoba
2730      23|             nyílt; abban sem volt senki. Az fegyverekkel volt körülaggatva,
2731      23|               kitömött állatok, madarak, az asztal alatt egy kitömött
2732      23|                 vadkanfő erős agyarakkal az ablakok fölött; de semmi
2733      23|           kíváncsi volt ismét arra venni az útját.~Egyedül, kíséret
2734      23|             ahogy szokott járni, megállt az erdei lak előtt, lovát megköté
2735      23|                 a sövényhez, s benyitott az ajtón.~Ugyanabban a rendben
2736      23|                  mindent, ahogy először; az első szoba asztalán ismét
2737      23|         cserépkancsó; a második szobában az ágy úgy leterítve medvebőrrel,
2738      23|                   hogy miféle ház ez itt az erdő közepén. Négy közül
2739      23|               negyedik végre azt felelte az úrnőnek, hogy abban lakik
2740      23|               megkérdje tőle, miféle ház az, ami ott az erdő mélyében
2741      23|                   miféle ház az, ami ott az erdő mélyében fekszik, senkit
2742      23|           kecsegtetésre átlépje, s nincs az a vakmerő tolvaj, aki onnan
2743      23|             onnan valamit elorozzon, sem az a kétségbeesett utazó, ki
2744      23|                le, s annak egyik szirmát az asztalon levő vizeskorsóba
2745      23|               vizeskorsóba veté, másikat az ágyat takaró medvebőrre,
2746      23|                mégis jár itt valaki, aki az ágyban alszik, a korsóba
2747      23|               regeképpen felőle hallott.~Az aztán megmagyarázta a titkot.~
2748      23|                 házból csakugyan kiölték az egykori lakókat, s a nép
2749      23|               kísértetek járnak, s nincs az a kincs, amiért valaki akár
2750      23|               megvásárolja a birtokostól az erdei lakot, és gyakori
2751      23|                 tartja lőszerkészleteit. Az nem futja ki nála költséggel,
2752      23|                 vele, annak egyszerű oka az, hogy az öregúr mint regálista
2753      23|              annak egyszerű oka az, hogy az öregúr mint regálista sokszor
2754      23|             rendesen délután kereste fel az erdei lakot, természetesen
2755      23|                hogy elő ne találja hozni az öregúrnak azt az egész dolgot,
2756      23|           találja hozni az öregúrnak azt az egész dolgot, ha egyszer
2757      23|            Ennélfogva ezt a szenvedélyét az öregúr szereti titkolni;
2758      23|                 nem látogatta meg többet az erdei lakot, melynek rejtélyes
2759      23|                és kísérteteivel.~Ez volt az egyedüli hely, ahová menekülnie
2760      23|          szenvedélyes vadász lesben áll. Az is meglehet, hogy most távol
2761      23|                mint vezércsillag sugarát az égből, és sietett azt követni.~
2762      23|               ezt, mikor egyedül maradt.~Az inasok nemsokára előérkeztek
2763      23|                 parkban folyvást zengett az oláh dallam.~Az ételeket
2764      23|                  zengett az oláh dallam.~Az ételeket is felhordták már,
2765      23|                minden öt percben kihúzta az óráját, s hivatalosan referált,
2766      23|                referált, hogy mennyi már az idő.~Mikor már csak egy
2767      23|            komolyan eléterjeszteni, hogy az estebéd régen vár reá.~A
2768      23|                 századszor kezdte újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~–
2769      23|                két óra óta, s bolondítja az embert?~– A nagyságos asszony
2770      23|                 hajamba, amiért danolok.~Az persze aranytű volt.~– S
2771      23|              minden ember, akinek kedves az élete! Keresni kell minden
2772      23|       kérdezősködni fűtől, fától!~De biz az mind hiába volt már; a szökevény
2773      23|                talán a másik találta meg az úrnőt, s a később érkezőket
2774      23|                hittel várták, hogy talán az hozza őt vissza. Senki sem
2775      23|                kert ajtaján át kisietett az erdőre, s ott mindenütt
2776      23|                  erdőre, s ott mindenütt az út mentében, a fák között
2777      23|                   sietett pihenés nélkül az ismerős ösvényen, melyet
2778      23|              csak elkésett szekérrel; de az már olyan messziről elkezdé
2779      23|            holdvilág elől is eltakarták.~Az éj nesztelen volt, az erdő
2780      23|        eltakarták.~Az éj nesztelen volt, az erdő sötét; robogó csörtetések
2781      23|             körüldongva kísérte makacsul az éjjeli futót, mintha utána
2782      23|                  utána küldött kém volna az is: a gyönge teremtés szíve
2783      23|              kerül, akiket most üldözőik az erdőkbe menekülni késztettek?
2784      23|                már lenni. Jól rejtve van az, nemigen találni rá. Jobbra
2785      23|         kilincsre tevé kezét, akkor csak az az egy gondolat döbbenté
2786      23|                tevé kezét, akkor csak az az egy gondolat döbbenté meg
2787      23|                 ez aggodalma megszűnjön. Az ajtó most is nyitva volt.~
2788      23|              Semmi válasz.~Ekkor betette az ajtót maga mögött, s a másik
2789      23|                   nyugágy s a vizeskorsó az asztalon.~A ház öreg gazdája
2790      23|                Henriette-nek egy percben az jutott eszébe, hogy be kellene
2791      23|                  kellene maga után zárni az ajtókat, nehogy el találván
2792      23|                  azután elgondolta, hogy az nem volna illendő, a ház
2793      23|               halotti szentségek nélkül. Az éj néma óráiban nem történhetik-e
2794      23|                óráiban nem történhetik-e az meg, amit annyian hisznek?
2795      23|            minden összeköttetés, s amint az álmodó átjár innen oda,
2796      23|                onnan visszajárhat?~Hátha az lenne való, hogy e háznak
2797      23|          szobában, annak a lehelete veti az üvegre a párafoltot.~Olyan
2798      23|           párafoltot.~Olyan félve nézett az ablakok felé.~A magányban
2799      23|        gondolatban, hogy mégis jobb itt, az ismeretlen puszta lakban,
2800      23|             Ennél a gondolatnál elnyomta az álom, – a kín. –~Mintegy
2801      23|                van! A holdvilág besütött az ablakon, mind a három szobán
2802      23|          holdvilágot egy percre elfogta.~Az alak keresztülugrott az
2803      23|                  Az alak keresztülugrott az ablakon, s lihegve futott
2804      23|            kivont karddal kezében, ennek az arcában pedig felismerte
2805      23|              pisztolyt a falról.~Szilárd az ajtó küszöbén állt.~– Megállj! –
2806      23|              üldözött. Most kezemben van az ön élete, megölhetem, ha
2807      23|                  tett a kalandor felé.~– Az én fejemet? Hahaha! Ezt
2808      23|               szőnyegekre vissza.~Amikor az mondá kacagva: „no, hát
2809      23|                  no, hát nesze!”, amikor az a sikoltás hangzott: akkor
2810      23|               szájába fogá, úgy süté el; az erős töltés szerteszét hordta
2811      24|                                          Az egyezkedés~Lapussa János
2812      24|               választ kapta vissza, hogy az ügyvéd nem mehet. Mikor
2813      24|               hogy se ma, se holnap, sem az esztendő semmi napján nem
2814      24|                el egymás személye felől. Az ilyesmi pedig nem volt Sipos
2815      24|                  fog szolgálni többé sem az egyik, sem a másik félnek,
2816      24|                  puritán érzelmű férfiút az, hogy a legtöbb botrány
2817      24|                 ki. Ő sem szerette ugyan az öregurat, vele is sokszor
2818      24|         elidegenedtünk; de nem én vagyok az oka; – azt tetszik tudni,
2819      24|                tudni, hogy nem én vagyok az oka.~Sipos úr köhögött,
2820      24|             hiszen én sem vagyok tigris, az én szívem sincsen kőből.
2821      24|                  rászántam magamat, hogy az öregúr végrendelete dacára
2822      24|                 Annak mind Lángainé volt az oka. Arra haragszom. Azzal
2823      24|         haragszom. Azzal nem békülök ki. Az nagyon bántott engemet és
2824      24|                 aki őt ebbe belevitte?~– Az a rossz ember önnek megbízottja
2825      24|                 bizonyítékaink erősebbek az ön tagadásánál.~– Egyet
2826      24|          elhúzódhatik húsz esztendeig.~– Az a per, amit Lángainé kezdett
2827      24|                  jár-e, vagy rézderesen, az nem az én bajom, hanem az
2828      24|                  vagy rézderesen, az nem az én bajom, hanem az a másik
2829      24|                az nem az én bajom, hanem az a másik per, mely az én
2830      24|               hanem az a másik per, mely az én védencemnek, aki semmi
2831      24|            tisztára fogja mosni a nevét, az el fog dőlni igen rövid
2832      24|                 rövid idő alatt, s annak az eredményeit meg nem vásárolja
2833      24|                  nem válaszolt rá semmit az ügyvédnek.~Egyszer csak
2834      24|                  mit? Dobjuk a tűzbe ezt az egész pert. Én egyezséget
2835      24|                  ügye bíróság előtt van, az a semmirekellő rám vall;
2836      24|             maholnap tárgyalás elé kerül az egész, iszonyú skandalum
2837      24|           skandalum lesz belőle, kiírják az újságokban, még tán el is
2838      24|                     Tehát önt megmenteni az az egy mód van, ha Henriette
2839      24|                  Tehát önt megmenteni az az egy mód van, ha Henriette
2840      24|                 mégsem hamisított, hanem az ő valódi aláírásával van
2841      24|                   Hogy megenné a szurkot az az átkozott Margari!~(Margari
2842      24|                Hogy megenné a szurkot az az átkozott Margari!~(Margari
2843      24|                 legyen meg. És azután?~– Az engedménylevelet alá fogja
2844      24|              fogva testvére gyermekeinek az atyjukról maradt uradalmakból
2845      24|                 adjon nekik készpénzt.~– Az nagyon deranzsírozna.~–
2846      24|          eltávozott.~Másnap várta vissza az ügyvéd, és azután várta
2847      24|                   hogy a beperelt váltón az ő saját aláírása van.~János
2848      24|                el, hogy a kérdéses váltó az övé.~Sipos úr egy cseppet
2849      25|                 teremtés! Én pört kezdek az öreg végrendeletének megsemmisítésére,
2850      25|               megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, s ő szépen
2851      25|                 Kálmán úrfi nem tűnt elő az átengedett nagyapai örökség
2852      25|                  nem donáció útján kapja az ember neveit, hanem fog
2853      25|           forintot a szállásért, nyolcat az ebédért, hármat a mosásért,
2854      25|          forintokat, mert tetszik tudni, az ifjúcska, fájdalom, meghalálozott,
2855      25|                 mi nevet kell rátétetni; az is két forint volt váltó.
2856      25|                és nem tehetek róla, hogy az úrficska meghalt; bizony
2857      25|                  abban a válaszban, hogy az úrfi meghalt, és neki is
2858      25|                  akarta vele megkínozni, az ugyan kegyetlen ötlet volt
2859      25|            hétszemélyes tábla megerősíté az ítéletet, melyben Lapussa
2860      25|                 ténynek van elfogadva, s az általa tett későbbi végrendelet
2861      25|           érvényteleníttetik, fennhagyva az elébbi rendelkezéseit.~Szegény
2862      25|                Még holta után is üldözte az az eszme, hogy ő gazdag!
2863      25|                 holta után is üldözte az az eszme, hogy ő gazdag! Életében
2864      25|            ítéletet mondatnak rá. Hiszen az ítélet igazságos volt.~Hanem
2865      25|                 s kérdezé, hogy van, nem az aranyerit vádolta; nem mondta,
2866      25|              vagyok, tönkre vagyok téve, az a bajom; hogy is volna bennem
2867      25|                ember! Mennyire fájt neki az, hogy testvérének kellett
2868      25|                Mennyire haldoklóvá tette az a gondolat, hogy most már
2869      25|                 finomul volt szőve, hogy az illetőnek mindeddig még
2870      25|              hogy most már özveggyé lett az egykori ideál, miért nem
2871      25|                 jutni, jó parti volna ám az; ő ezt hasonló tréfás modorban
2872      25|                 Szilárd:~– Én nem vagyok az, akit ma elvetnek, és holnap
2873      25|           zörejre reszketés fogja el, ha az ajtót nyílni hallotta: felijedt.
2874      25|                 nagyon sok volt a fehér!~Az emberek társaságában nem
2875      25|                 sokáig élő asclepias. Ez az egy ismerőse volt még, aki
2876      25|         Szerencse, hogy ennek oly szívós az élete; mert ha ez is ki
2877      25|                 ez is ki találna veszni, az sem volna, akihez beszéljen.~
2878      25|             Semmim sincsen, csak te vagy az enyim, emlékszel-e rá, milyen
2879      25|               hírek; minden, minden, ami az ember életét sötétté, kínzóvá,
2880      25|                 gondolataira. Ez a levél az öngyilkosság; – ez a visszaadott
2881      25|                   ez a Fatia Negra; – ez az elítélt nő; – ez a vadászlaki
2882      25|                   ők nem keresték tovább az eltemetettnek véltet. Az
2883      25|                 az eltemetettnek véltet. Az pedig, ki tudja hol, ki
2884      25|                 tudja mi név alatt járja az országot, keresve a nyomort,
2885      25|                 szeretik azt mondani: ez az enyim. Sokan élnek, sokan