Fezejet

   1       1|                  Senki sem felel?~Persze, hogy senki sem felel.~Pedig vannak
   2       1|                 arca még piros, meglehet, hogy nem is a természet kedvéből
   3       1|                   jut az embernek eszébe, hogy mennyit tudna ez panaszkodni,
   4       1|            nevelőnő. Azt állítja magáról, hogy angol. Ez valami könyvet
   5       1|              ember nem nézhet rá anélkül, hogy kedve ne legyen megkínálni:
   6       1|                 napi mulatsága abból áll, hogy ezeket az ittlevőket és
   7       1|        házsártoskodásai ellen védelmezni, hogy nem felelnek semmi szavára
   8       1|                  Tudom én azt nagyon jól, hogy unalmas dolog énkörülöttem
   9       1|       énkörülöttem lenni. Átlátom én azt, hogy én kiállhatatlan vénember
  10       1|            vesztegetni. Tudom én azt jól, hogy nem is azért vagytok ti
  11       1|                   sem fogom a rokolyáját, hogy el ne menjen. A kapu sincs
  12       1|               előtt járni. Mert meglehet, hogy akit az öreg kiállhatatlan
  13       1|                 nem is tudhatja az ember, hogy mikor talál meghalni az
  14       1|                   annyi ereje mindig van, hogy meg tudja húzni a csengettyűzsinórt,
  15       1|                   diktálni a jegyzőnek.~S hogy szavainak annál ijedelmesebb
  16       1|             bizalmasság sincs megengedve, hogy mikor csengettek neki, és
  17       1|               látta az átelleni tükörből, hogy ott áll már a cseléd, de
  18       1|                    vajon félnek e nagyon, hogy most a pitvarnokot rögtön
  19       1|                 küldeni. De miután látta, hogy biz azok egy cseppet sem
  20       1|                 Kleerri! Nem veszi észre, hogy Henriette megint az ablakon
  21       1|              misszt arra figyelmeztetnem, hogy ez a legilletlenebb dolog:
  22       1|                 ezt talán még nem tudják, hogy ez illetlen dolog?~– Kérlek,
  23       1|                fejedelem leányát nevelné, hogy legyen kivel megértetnem
  24       1|              pedig jók, missz, mondhatom, hogy nagyon jók; azért tessék
  25       1|             mellett megmaradni. Én tudom, hogy mit lehet és mit nem lehet
  26       1|          leányoknak megengedni; én tudom, hogy miért beszélek …~A fiatal
  27       1|              durcásan felkelt helyéről, s hogy legyen kin tölteni bosszúját,
  28       1|        felfejtette vele.~Itt úgy látszik, hogy csak egy embernek van joga
  29       1|                többinek a joga abból áll, hogy azt ne hallgassa.~De hátravan
  30       1|                 ököllel és csizmasarkkal, hogy mind elijednek rá.~Ah, ez
  31       1|                kis Makszinak, nem tudják, hogy nem éri fel még a kilincset?
  32       1|                megtud a nagypapa nehezen, hogy Makszi amint szaladt, elbukott
  33       1|               Clementine látni, vagy sem, hogy Makszikának hol fáj, elő
  34       1|                    úgy vágott a padlóhoz, hogy szétfolyt a tartalma a szőnyegen.~
  35       1|                   igazi vérem!~Tudta jól, hogy a többieket mennyire bosszantja
  36       1|                 ízlik neki; fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a szakácsot,
  37       1|                minek van itt? Nem tudják, hogy ettül ő rosszul lesz; hogy
  38       1|                hogy ettül ő rosszul lesz; hogy ettül megbetegszik, nem
  39       1|          megbetegszik, nem várhatják már, hogy meghaljon, ilyennel akarják
  40       1|                    Mondhatnák ugyan neki, hogy hiszen éppen maga rendelte
  41       1|              asztalt, int a komornyiknak, hogy tegye el az ételeket a kredencbe,
  42       1|                elzár minden étket; tudva, hogy rögtön elkergetnék, ha valamit
  43       1|                adni.~Az öregúr tudja jól, hogy nincs olyan cselédje, akit
  44       1|              jutalommal rá lehetne venni, hogy azon ételhez nyúljon, ami
  45       1|                  szokták kiosztani; tehát hogy a koldusok se köszönhessék
  46       1|               öregúr eleinte azt kívánta, hogy Lángainé (így híják a delnőt)
  47       1|        felöltözött díszesen, s azt mondá, hogy a színházba megy.~Az öreg
  48       1|                   s otthagyta. Tudta jól, hogy e perctől fogva egy millióval
  49       1|                 még nagyon új nemes arra, hogy a magas világban észrevegyék,
  50       1|                   lát jónak megörökíteni, hogy a pesti férfivilág körszakállt
  51       1|          férfivilág körszakállt visel, és hogy neki nagy gyanúja van az
  52       1|                  amik felől nem bizonyos, hogy szokták-e azokat mindennap –
  53       1|                  nem tudja magát rábírni, hogy a kaszinóban kiírassa a
  54       1|                    Vagy talán attul tart, hogy valaki felhozza ellene uzsoráskodásait,
  55       1|                  angyal, aki elküldetett, hogy az egész család bűneiért
  56       1|                fogva annyira ideges lett, hogy a legkisebb erős hangra
  57       1|                  nem vétett egyebet, mint hogy az új ruháit rendesen eladta.
  58       1|             hallotta otthon hányni-vetni, hogy a Lapussa-család ilyen-olyan
  59       1|             sohasem adtak pénzt a kezébe, hogy kortársaival együtt mulathasson.
  60       1|                 Másik hibája meg az volt, hogy nem akart diákul tanulni.~
  61       1|                   tanodába kellett járni, hogy okosabb ember legyen, mint
  62       1|             sokszor órákig elfáradt vele, hogy öccse asztalához ülve, a
  63       1|                   biz abból csak az lett, hogy utoljára is ő tanult meg
  64       1|                 jelenlétében is, anélkül, hogy ő megértette volna, hogy
  65       1|                  hogy ő megértette volna, hogy miről beszélnek. Neki aztán
  66       1|              hosszabbnak látszik azáltal, hogy fejét magasan hordja, úgy
  67       1|            divattól csak annyiban eltérő, hogy minden öltönye igen feszes,
  68       1|                öltönyeit, ami arra mutat, hogy sokat tart gyűrűi szépségéről
  69       1|                   szereznek neki azáltal, hogy állkapcái rángatásával azokat
  70       1|              sétál nagyot. Látszik rajta, hogy valami nagy mondanivalója
  71       1|                 valaki kérdezné meg tőle, hogy mi baja. Tudniillik az apja
  72       1|              kisasszonyt viszi rá a bűne, hogy megszólítsa édes, vékony,
  73       1|                   ez semmit. Mondtam már, hogy ezek a virágok igen nagyok,
  74       1|               odaveti elé nagy dölyfösen, hogy az csak hüledezve néz rá.~–
  75       1|             felugorva János. – Hát tudod, hogy tegnap ide izent a szenzáljától,
  76       1|                 ide izent a szenzáljától, hogy szeretné megvenni a Széchenyi
  77       1|            Széchenyi téren levő házunkat, hogy adom? Én meg akartam a szenzáliát
  78       1|                  gondolom. Én csak tudom, hogy mi az illendő. Megyek az
  79       1|                 áll egy inas. Azt mondja, hogy várjak. Én várjak? Én előszobázzak?
  80       1|                   gazember, s azt mondja, hogy azt izeni az ura, mert nem
  81       1|              annak én meg akarom mutatni, hogy gavallér vagyok; azzal pisztollyal
  82       1|                 azon kezdett töprenkedni, hogy nem jó lenne-e neki elmenni
  83       1|                   gouvernante-tal együtt, hogy azon esetre, ha János meg
  84       1|             kérdésre:~– Azt mondom hozzá, hogy máskor, ha valaki délelőtt
  85       1|                   Az inas jött jelenteni, hogy a kocsi előjárt, Lángainé
  86       2|                   mellett, nem is hiszem, hogy akadjon rá több annál az
  87       2|    szerencsétlennek az a terhes hivatala, hogy esti nyolc órától kezdve
  88       2|           felébred, és nógatja a frátert, hogy olvassom tovább, minek hagyta
  89       2|                    kolportőrnek, anélkül, hogy valahol valami törekvését
  90       2|                  utolérte az a szerencse, hogy e biztos állomáshoz jusson,
  91       2|                melybe azáltal keveredett, hogy egy szerkesztő megtudta,
  92       2|                  egy szerkesztő megtudta, hogy Lapussa Demeter ilyen meg
  93       2|                  éjről éjre abban őszült, hogy Lampel Róbert kölcsönkönyvtárából
  94       2|                 Demeter úr előtt anélkül, hogy maga egy szót értene belőlük.
  95       2|                   vagy az a nyugtalanság, hogy vajon mi nagy dolgokat fog
  96       2|                  pihenése; ha észrevette, hogy Demeter úr kezd hosszúkat
  97       2|                újra felcsengette álmából, hogy olvasson tovább; de most
  98       2|                becsengette a pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg?
  99       2|              magában azt a bakter diákot, hogy mégsem tudja elaltatni azt
 100       2|                   de akkor eszébe jutott, hogy hónalj alatt ki van szakadva
 101       2|                 becsengeté a komornyikot, hogy nézzen fel a háznál lakó
 102       2|          felköltötték, s kicsinyben múlt, hogy eret nem vágott a komornyikon,
 103       2|                   fel bírta világosítani, hogy nem őróla van szó, hanem
 104       2|               Ekkor felköltötte Margarit, hogy hozzon egy mappát, keresse
 105       2|              keresést, azt indítványozta, hogy majd ír ő holnap délután
 106       2|            magának Alexander Dumas úrnak, hogy fedezze fel a nagyságos
 107       2|                  hol volt az a sziget, és hogy megvan-e még?~– Jól van,
 108       2|                    belehúzott a körmével, hogy ráismerjen: melyik szónál
 109       2|            káromkodott, föltette magában, hogy rögtön elcsapja, arra azután
 110       2|           fölébredve, első dolga az volt, hogy János úr után tudakozódjék.
 111       2|                   a kapitányi hivatalhoz, hogy jelentse fel, miszerint
 112       2|              hozta vissza a komornyiknak, hogy tiszteli a biztos, máskor
 113       2|                   azt is lehetett érteni, hogy a párbajról szó sem volt,
 114       2|                 sem volt, vagy pedig azt, hogy mind a ketten megölték már
 115       2|                Eleinte azt izente vissza, hogy ő most lefekszik, mert alhatnék,
 116       2|                 ugyan mi a csodát akarod, hogy szóljak!~– Henriette, menjen
 117       2|                  vele?~– Óh! Úgy? Persze, hogy felkerestem, most is tőle
 118       2|                mondott?~– Észemben sincs, hogy törjem rajta a fejemet.~–
 119       2|                Lángainé tetszésére bízta, hogy elmondja-e, amit gondolt,
 120       2|           Hátszeginek; ide akarja csalni, hogy majd mikor az délután eljön,
 121       2|                azután azt üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja el, jöjjön
 122       2|                   mindig kitalálom előre, hogy mit akar.~Ez önelégült konjektúrára
 123       2|          észrevette; úgy szokott fekünni, hogy a tükörből minden bejövőt
 124       2|                   felelni szükség.~– Hát, hogy a penzumomat nézze által,
 125       2|                 leckédet, nem szégyenled, hogy az többet tud, mint te?~–
 126       2|                 Attul meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz; mert most is
 127       2|               szemei, félrefordítá arcát, hogy azokat az öreg ne lássa,
 128       2|                 lássa, s ajkába harapott, hogy sírva ne fakadjon; az fájt
 129       2|                   nagyon, ha azt mondták, hogy az apja is olyan ember volt,
 130       2|                    Hát kié?~– Én ismerem, hogy kié.~– Biz azt nem ismered.~–
 131       2|                valakinek, aztán megtudom, hogy jól van-e fordítva, hogy
 132       2|                  hogy jól van-e fordítva, hogy mire mentél már, hogy nem
 133       2|           fordítva, hogy mire mentél már, hogy nem hiába költöm-e rád ezt
 134       2|                pénzt?~– De ha azt hiszed, hogy nem én írtam.~– Most takarodjál!
 135       2|               kialudta magát, s megijedt, hogy megint felolvasás lesz a
 136       2|                előbb végignézte az írást, hogy sok-e, nem kellene-e érte
 137       2|               chria volt arról a témáról, hogy „beatus ille, qui procul
 138       2|              punktum, aztán meg ahelyett, hogy „putabam”, szebb lett volna
 139       2|                szebb lett volna így írni, hogy „arbitratus sum”.~– Jól
 140       2|                lettek a lábai; azt vélte, hogy a feladat teljesítésének
 141       2|                  nagyatyai parancsolatot, hogy minden archívumát rögtön
 142       2|                 előre nem sejtett pofont, hogy megcsendült bele a füle,
 143       2|                   odakinn, fenyegetőzött, hogy panaszra megy a professzorokhoz,
 144       2|              aranyát neki nem ajándékozá, hogy csak hallgasson el, és ne
 145       2|                    és ne mondja senkinek, hogy Kálmán bántotta. (De azért
 146       2|                   Untából azt találta ki, hogy unokahúgának kezdett el
 147       2|                cirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér a bőre;
 148       2|              fehér a bőre; kérdezte tőle, hogy mért nem visel már angol
 149       2|           diskurzusba, megtudakolva tőle, hogy Henriette tökéletes-e már
 150       2|             nyelvben, sok hiányzik-e még, hogy virtuóz legyen a zongorán,
 151       2|                  a zongorán, példálózott, hogy bizony jó lesz sietni mindenféle
 152       2|             sokkal jobban félt tőle, mint hogy e kérdésre elpirult volna,
 153       2|                   neked vőlegényt, olyat, hogy a nagypapa a mankóját veszi,
 154       2|                   az előre megmondá neki, hogy „engem már ne csókoljon
 155       2|              családi enyelgést, jelentve, hogy őnagysága báró Hátszegi
 156       2|           egyszerre könyökére emelkedett, hogy János arcára lásson, vajon
 157       2|                   házból, vagy azt izeni, hogy várjon az előszobában, ahogy
 158       2|           előszobában, ahogy ő várt nála, hogy jöjjön holnap? Óh, bizonyára
 159       2|               mindezek helyett azt tette, hogy maga rohant ki az ajtón
 160       2|                 ügyetlenséget követte el, hogy az atyját és unokahúgát (
 161       2|                végre Matild felé fordult, hogy azt is bemutassa neki, de
 162       2|                  a márványhölgy Zampában, hogy János elébb jónak látta
 163       2|                  azt súgta:~– Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek
 164       3|               kérdezé Lángainétól:~– Nos, hogy tetszik neked ez a fiatalember?~–
 165       3|              helyett Lángainé szúrósan –, hogy mi okod volt neked ezt a
 166       3|                    Te azt mondtad tegnap, hogy semmiházi.~– No, az nem
 167       3|                  nem igaz.~– Azt mondtad, hogy csavargó.~– Mit? Én mondtam?
 168       3|               földesúr a Hátszeg vidékén. Hogy mondhattam volna én olyat?
 169       3|              lehettem, mikor azt mondtam, hogy csavargó…~– Tegnap ki akartad
 170       3|                 rám akar disputálni, csak hogy elmenjek a háztól, míg az
 171       3|               szép fekete szemének lenni, hogy az én figyelmemet megnyerje;
 172       3|        becsültetni is kell a világ előtt, hogy ő legyen rám nézve szerencse,
 173       3|                  báró nem azért jött ide, hogy téged elcsábítson.~– Akkor
 174       3|               miszteriőz dolgokat belőle, hogy ez meg amaz a titkos szándéka
 175       3|                   von Lángai azt képzeli, hogy ő van egyedül a háznál,
 176       3|                  mintha meg akarná tudni, hogy ki van hát még itt valaki,
 177       3|                   mint aki nem is reméli, hogy megértsen valamit a dologból.
 178       3|              másik pillanatban már tudta, hogy testvére mit akar, a harmadikban
 179       3|                   pillanat elárulná neki, hogy Henriette hamarább megértette
 180       3|                    mint ő; a második azt, hogy János Henriette számára
 181       3|             vőlegényt; és a harmadik azt, hogy Henriette azt a vőlegényt
 182       3|               vőlegény, akit János ígért, hogy a nagypapa mankóit kapja,
 183       3|                   A két férfi, azt látva, hogy az asszony nagyon szegletbe
 184       3|                szerze magának menekülést, hogy egyszerre ordító hanggal
 185       3|              nézett rájuk, ezzel mutatva, hogy a nagy hangkifejtéstől meg
 186       3|               esetre sem, mint ti ketten, hogy földszint és a második emeletben
 187       3|               Pauline, mindig azt mondta, hogy ha meghal, a leányát énrám
 188       3|                  családunk emelkedni fog, hogy neked ez ellen mi kifogásod
 189       3|                 úr is, fekhelyén felülve, hogy bátrabban harcolhasson. –
 190       3|                 nevez egy embert, elmegy, hogy kihíja párbajra, s visszahozza
 191       3|            gyereket, s most arra gondolsz hogy férjhez add …~– De hát leckézni
 192       3|                akad, elébb utána járatsz, hogy ki az és mi az, mert János
 193       3|         csalatkozhatik, amidőn azt hiszi, hogy kedves barátja szeretetre
 194       3|                   derék, gazdag főúr. Az, hogy szeretetre méltó, derék
 195       3|                   csak mégis tudnod kell, hogy mint áll, mert lehet valakinek
 196       3|               méregtől; alig találta meg, hogy mit mondjon ellene.~– De
 197       3|                  mit mondjon ellene.~– De hogy állíthatsz te ilyet valakiről,
 198       3|            mindent; azt meg kell tudnunk, hogy a báró mint áll!~Erre János
 199       3|                   Lángainéra, megesküvék, hogy most rögtön rohan egyenesen
 200       3|            Hátszegihez, s megmondja neki, hogy többet soha be ne tegye
 201       3|              szobában, azt tudja!~Persze, hogy másnap karonfogva hozta
 202       3|                voltak adva az utasítások, hogy tekintetes Sipos úr tudja
 203       4|                   Azt meg kell neki adni, hogy igen kellemes társalgó;
 204       4|             Demeter úr alig várhatja már, hogy jöjjön. János úrnak nagyon
 205       4|               János úrnak nagyon tetszik, hogy parádézhat vele; mikor kocsizni
 206       4|             vásroserdőbe, múlhatlan eset, hogy őt is magával vigye. A színházban
 207       4|                   beszél vele fennhangon, hogy észrevegyék. Sőt már sikerült
 208       4|                megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni állapotja valóban
 209       4|                  beszélt róla egy esetet, hogy egy ízben Bécsben járva,
 210       4|                valami üzérrel szerződött, hogy ekkor és ekkor a mai áron
 211       4|            részvényt elhozta Hátszeginek, hogy fizesse ki készpénzzel.
 212       4|            készpénzzel. Ez olyan manőver, hogy akkor aztán ugyanazon kalmár
 213       4|                 affektál egy kissé azzal, hogy ő fél tőle; mikor az asztalnál
 214       4|                még sem esze, sem akarata, hogy ilyen fontos ügybe beleszóljon,
 215       4|                 még meg sem mondták neki, hogy férjhez fog menni, azt csak
 216       4|             Clementine is annyit fecsegi, hogy mennyi varrni, hímezni valójuk
 217       4|             éjjelt kell nappallá tenniök, hogy elkészüljenek mindennel,
 218       4|              komoly beszédeket tart neki, hogy mi egy nőnek a hivatása
 219       4|                  családjának is tartozik, hogy a család mennyire el van
 220       4|           mennyire el van azzal foglalva, hogy Henriette jóllétéről gondoskodjék,
 221       4|                   gondoskodjék, s reméli, hogy ő is hálával fogja viszonozni
 222       4|                  amiből érthetett annyit, hogy ellentmondásról szó sincs.~
 223       4|           mégpedig oly veszélyesen beteg, hogy a háziorvosért kellett futtatni
 224       4|               éppen azzal ijesztette meg, hogy mindennek ő az oka; amit
 225       4|                   lehetne az?~– Csak úgy, hogy a réz- vagy ezüstedényben
 226       4|                kémiát nem értett az öreg, hogy az ezüstből hogyan váljon
 227       4|               ilyen kérdésre azt felelni, hogy „nem”.~– Az a szerencse,
 228       4|                   nem”.~– Az a szerencse, hogy jókor híttak, reggelre meghalhatott
 229       4|                   az a rossz szokása van, hogy az ételt sokáig állatja,
 230       4|   halálveszedelemnek kitenni, csak azért, hogy a rézedények kárba ne vesszenek?
 231       4|                 nagyon különös.~– Persze, hogy különös; két hasonló mérgezési
 232       4|              minden háznál kellene tudni, hogy réz- és ezüstedényben nem
 233       4|                  vegyíteniük az ezüsthöz, hogy munkálható legyen. Ez nem
 234       4|                   sínyleni.~– De különös, hogy ilyen egyszerre mind a kettő.~–
 235       4|          egyszerre mind a kettő.~– De jó, hogy egyszerre engemet hívattak.
 236       4|                fiatalembernél, azt hitte, hogy gomba által történt a mérgezés,
 237       4|        kisasszonynak is nagy szerencséje, hogy itthon találtak.~– Óh, ezerszer
 238       4|         nyugodtabb volnék, ha azt tudnám, hogy doktor úr mindig ott van
 239       4|           bocsátok mást az ágyához. Majd, hogy megölje! Ez az én reputációm
 240       4|                  mindenkinek parancsolva, hogy egy pillanatra se hagyják
 241       4|                 különösen rendeletül adá, hogy Kálmán hat lépésnél közelebb
 242       4|              utasítást kapott a nevelőnő, hogy szíveskedjék kezébe venni
 243       4|             akarta beszélni Henriette-et, hogy azt tovább folytassák, mert
 244       4|                  Kleerri végre azt mondá, hogy biz az ő torka már kiszáradt,
 245       4|         ápolásában aggó Clementine előtt, hogy milyen rossz az, mikor egy
 246       4|                  az ember szeretné tudni, hogy mi lett már tovább.~– Lelkem,
 247       4|               Margari által a professzor, hogy semmit sem tudott; szekundát
 248       4|                 akarta azzal szomorítani, hogy az ki van tiltva innen.)~–
 249       4|                behívom elébb az ápolónét, hogy a kisasszony magára ne maradjon.~
 250       4|               lélek azt gondolta magában, hogy miután az orvos megengedte
 251       4|                 megengedte a lábadozónak, hogy felolvasást hallgasson,
 252       4|                  őt valami függöny mellé, hogy a betegre ne lásson, mert
 253       4|                 újra elkezde nyűgösködni, hogy ő olyan nagyon szeretne
 254       4|                 ne legyen benne; annyira, hogy azzal kénytelen volt Clementine
 255       4|                mert bizonyos volt felőle, hogy ha a cselédre bízza, az,
 256       4|                   váratlan megszólításra, hogy el akart szaladni, s lármát
 257       4|                fantáziálni kezd; különben hogy híhatná őt közelebb?~Azonban
 258       4|          összetéve, oly esdve tekinte rá, hogy meg kellett rajta indulnia,
 259       4|            diurnum nélkül elszánta magát, hogy közelebb lépjen hozzá.~Henriette
 260       4|              Margari csakugyan azt hitte, hogy a kisasszony félrebeszél.
 261       4|         kisasszony félrebeszél. Ráhagyta, hogy mindent teljesít, csak parancsoljon.~–
 262       4|                  mindig. Ha rám emlékezem hogy engemet ennél a háznál mindenki
 263       4|               meglátják, s majd kérdezik, hogy miért sírt.~– Nézze ön –
 264       4|         betegségem alatt attól rettegtem, hogy ezeket megtalálják nálam,
 265       4|                 ezeket megtalálják nálam, hogy kutatni fognak és ráakadnak;
 266       4|                    akkor azon tépelődtem, hogy nem beszéltem-e ki hagymázom
 267       4|                 szemeivel annak szemeibe, hogy e tekintettől egy őrült
 268       4|             embernek ismerem. Ígérje meg, hogy ez iratokba nem fog egy
 269       4|                  majd azután tudni fogja, hogy mit tegyen velök. Ugye,
 270       4|               kétségbeesett könyörgéssel, hogy amitől a sírban nem nyughatik,
 271       4|                   Úgy segéljennel fogadá, hogy nem fog belenézni az iratokba,
 272       4|                 el, kérem!~Ideje is volt, hogy kaputja mély zsebébe eltegye
 273       4|                  azt az észrevételt tevé, hogy ezt már ő egyszer hallotta,
 274       4|                 Margari úgy igazított el, hogy ez a regénynek a tulajdonsága,
 275       4|       tulajdonsága, mert ez úgy van írva, hogy nem következik egymás után.~
 276       4|                amint az óra négyet ütött, hogy Kálmánnak haza kellett már
 277       4|          iskolából, azt mondá Margarinak, hogy már most elég volt a regényből
 278       4|                    ismét fel fogja kérni, hogy bejöjjön.~Margari ezer örömmel
 279       4|              Margari ezer örömmel ígérte, hogy szerencséjének fogja tartani.
 280       4|                  nélkül. Tudja ő azt jól, hogy majd ha a kisasszony nagyságos
 281       4|                megfeledkezni.~Azzal ment, hogy Kálmán úrfit felkeresse.
 282       4|                  venné rajta észre senki, hogy ki volt oldva. Becsületes
 283       4|      feltörhetetlen zár volna az a tudat, hogy ez valakinek a titka, ami
 284       4|                  ami lelkünkre van bízva, hogy megőrizzük; hanem a becsületes
 285       4|               ember azzal biztatja magát, hogy hiszen nem is fogja ő azt
 286       4|                   azt elmondani senkinek, hogy mit olvasott azon iratokban;
 287       4|          mégiscsak szeretné tudni nagyon, hogy mi lehet az, amit Henriette
 288       4|              kulcsot is lehúzta a zárból, hogy otthonlétét ne vegyék észre.~
 289       4|                   csomagot, azt gondolva, hogy őt mind a kisasszony, mind
 290       4|                 ki, amidőn eszébe jutott, hogy egyet ama véghetetlen unalmas
 291       4|                 végig. És azután átlátta, hogy biz ezeket igen nagy oka
 292       4|          valamennyit. Gondolkodott rajta, hogy mitévő legyen mármost? Henriette
 293       4|             kisasszonytól az van rábízva, hogy e titkokat megőrizze; Demeter
 294       4|                   Demeter úrtól pedig az, hogy ugyanazokat felfedezni segítsen.
 295       4|                   más kérdés. Igaz ugyan, hogy titkot elárulni, úgy átaljában
 296       4|                 nem illik, de az is igaz, hogy mikor valamit felfedezni
 297       4|                illetőknek minél hamarább, hogy a kisasszony milyen rendkívüli
 298       4|                   ha az kiderülne valaha, hogy ő ezt tudta, és meg nem
 299       4|                   meg. Akkor látni fogja, hogy Margarinak van – karaktere.
 300       4|                   és én meg nem foghatom, hogy kívánhatná azt Henriette
 301       4|                 azt Henriette kisasszony, hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét
 302       4|                 úr?~Margari úgy megijedt, hogy azt felelte rá – „nem vagyok”. –
 303       4|                  komornyik jött kérdezni, hogy nem tudja-e Margari úr,
 304       4|                   nem tudja-e Margari úr, hogy már elmúlt a hét óra, olvasni
 305       4|                Tartozom én magának tudni, hogy mikor van a hét óra? Órásmester
 306       4|              nagyságos úrnak komornyikja, hogy küldje fel, mikor hét óra
 307       4|                azt akarja a nagyságos úr, hogy én tudjam, hány az óra,
 308       4|                   helyzete változtatását, hogy a szokott bőrszék helyett,
 309       4|                 Méltóztassék ráemlékezni, hogy méltóztatott kegyesen rám
 310       4|          méltóztatott kegyesen rám bízni, hogy bizonyos penzumokat, Kálmán
 311       4|            kezemhez. Jelentem alázatosan, hogy nálam vannak.~– Úgy – szólt
 312       4|             mármost tudok mindent. Tudom, hogy a kisasszony miért beteg,
 313       4|                miért beteg, azt is tudom, hogy miért nem akarja hozzámenni
 314       4|              úrhoz, sőt még azt is tudom, hogy mit fog történni ezután,
 315       4|                   fog történni ezután, és hogy mi ennek mind az oka. Ezt
 316       4|                   a kaputja belső zsebét, hogy ott van.~– No, azt nem kellett
 317       4|          bizakottság, csak akartam tudni, hogy mit ér az a portéka, amit
 318       4|                impertinens lenni. Akarja, hogy a komornyiknak csengessek?~–
 319       4|                 mert még nem tudja senki, hogy ki tudja valaki más, csak
 320       4|                  sokat! Nem is tudom még, hogy mennyit.~Most egyszerre
 321       4|             hűséges szolgája leszek neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~–
 322       4|                 bánom én, akárminek: csak hogy már egyszer holtig való
 323       4|                Meglesz. Szavamat adom rá, hogy Hátszegi titkárja fog lenni.~–
 324       4|              szerint szerződést kötöttek, hogy Margari úr háromszáz forint
 325       4|             elvállalja azt a fáradtságot, hogy mint titkár, (vagy mi?)
 326       4|                  általa.~Demeter úr érti, hogy mit cselekszik.~Ezen okirat
 327       4|              mondá Demeter úr Margarinak, hogy mármost menjen fel a szobájába,
 328       4|                 ezeket a diák holmikat, s hogy annál éberebb maradjon,
 329       4|                puncsfélét talált bevenni, hogy egész reggelig mindig danolt
 330       4|                  olyan fixa ideái voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal,
 331       4|                természetesen gyalog, mert hogy maga lovakat tartson, annál
 332       4|               pedig sohasem gondolt arra, hogy ki mit minek vesz?~Pedig
 333       4|              Hiszen csak az hiányzanék, s hogy a menyasszonynak az eljegyzés
 334       4|              tulajdonképpeni célját, úgy, hogy Lángainénak kellett őket
 335       4|                  létére – figyelmeztetni, hogy fognának már a kérdéses
 336       4|              ismertetéshez; úgy látszott, hogy ő volt a legnyugtalanabb
 337       4|                    Lángainé nem állhatta, hogy rendre ne utasítsa testvérét:~–
 338       4|             szabadon ereszté, jól tudjuk, hogy az orosz arany milyen erővel
 339       4|                mentségei közt volt az is, hogy seregét rosszul élelmezék.
 340       4|            valószínűség szól amellett is, hogy kincseinek nagy része nem
 341       4|         jellemének sarkalatos hibái.~Mert hogy hibáiról beszélek legelébb
 342       4|                legelébb is, annak oka az, hogy ezeket tartom túlnyomóknak
 343       4|                  tulajdonai felett. Mert:~hogy a báró gazdag ember, azt
 344       4| jövedelemkimutatás s a többi bizonyítják;~hogy a báró szép ember, azt a
 345       4|              arcképéből meg lehet ítélni;~hogy a báró testileg egészséges
 346       4|                  hanem:~megfontolván azt, hogy ugyanezen férfi szerelem
 347       4|                   bizarrságig szeszélyes, hogy tivornyakedvelő és a nevetségig
 348       4|                   és a nevetségig ínyenc;~hogy hiú, mint egy indus herceg,
 349       4|                nevelése végett szükséges;~hogy durva és erőszakos; hirtelen
 350       4|               rossz kedve útjában talált;~hogy csodálatos hajlama van a
 351       4|                 dicsőségére nem válik;~és hogy végre a hozzá legközelebb
 352       4|           tekintélyével rá nem parancsol, hogy maradjon, otthagyja a családtanácsot.
 353       4|               azokat elhagyom.~(Bizonyos, hogy azokat fogja keresni legelébb.)~
 354       4|              Tehát kegyed nem tanácsolja, hogy Henriette-et Hátszegi báróhoz
 355       4|                 iratokat megolvasgatni: – hogy el ne unja magát.~Azok voltak
 356       4|                   közben nem állhatá meg, hogy olykor fel ne sóhajtson: –
 357       4|                   úr azzal mulatta magát, hogy hol az egyik olvasó, hol
 358       4|              hangon. – Én azt tanácsolom, hogy a kisasszonyt minél elébb
 359       4|            dolgokra akadt. Annyit látott, hogy ezek Kálmán penzumai, s
 360       4|                  is azt hiszi, ügyvéd úr, hogy Henriette-nek jó lesz a
 361       4|               nagy baj és nagy szerencse, hogy el vannak árulva. Meglehet,
 362       4|                  vannak árulva. Meglehet, hogy sohasem fogjátok megtudni.~–
 363       4|               sóhajta fel a delnő.~– Kár, hogy nem áldozhatod fel magadat
 364       4|                 bele a vitába, tudta jól, hogy ezek sohasem békülnek ki
 365       4|                  kiüzent egyik írnokától, hogy híják be hozzá Szilárdot.~
 366       4|                  nem volna szabad; tudod, hogy az orvos megtiltotta.~–
 367       4|       Kötelességem az, édes öcsém. Tudod, hogy szegény édesapád halálos
 368       4|              kezét, mintha biztatná vele, hogy „én most tégedet nagyon
 369       4|                   mondom, jusson eszedbe, hogy Szilárdnak kereszteltek;
 370       4|                  leányról, nem is sejték, hogy a leány el van kerítve,
 371       4|                   bámulatos. Ti tudtátok, hogy a család vénei és asszonyai
 372       4|              öccse oktatása közben tenné, hogy kedvesével a felfedeztetés
 373       4|                fogja vehetni; csak azért, hogy kedveltjének elmondhassa: „
 374       4|                 amabo”. Meg kell vallani, hogy ez igen szép és nagy áldozat.
 375       4|               maga nyújtá azokat kezembe, hogy olvassam át; megjegyezve,
 376       4|                 olvassam át; megjegyezve, hogy fordításban ő maga is olvasta
 377       4|                  Előbb azon tanakodtatok, hogy a leány a család akarata
 378       4|        kétségbeesve tusakodtatok afölött, hogy mit tegyetek? Szándékotok
 379       4|             leánygyermek kikereste abból, hogy miféle mérgeket tudna az
 380       4|                 napig tanakodtatok rajta, hogy lehetne gyufára szert tenni,
 381       5|                képzelni sem akarom rólad, hogy a leány rokonainak kegyére
 382       5|                 rokonai panaszosan adnak! Hogy te lótófutója légy, kézcsókolója,
 383       5|        feltolakodni; hanem gondoltad azt, hogy majd az a leány fog leszállni
 384       5|               mikor sok dolga van, dalol, hogy bele ne fáradjon, s mikor
 385       5|                leányból, aki gazdag volt, hogy legyen szegény asszony,
 386       5|            barátom? – Akit arra neveltek, hogy maga semmihez ne értsen,
 387       5|                   sem tudja elkoppantani, hogy legyen abból gazdasszony,
 388       5|                 legyen abból gazdasszony, hogy találja az magát otthon
 389       5|                   te látnád, észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne új
 390       5|                   új ruhát, de te látnád, hogy ez, amit visel, már kopott,
 391       5|                 szíved szakadna meg bele, hogy egy leányt, akit szerettél,
 392       5|                 bátyám – szólt Szilárd –, hogy én mindezekről gondolkoztam,
 393       5|                   azt bebizonyítom azzal, hogy egy év alatt takarítottam
 394       5|                  csekély összegből éltem, hogy egy koldus nem vállalkoznék
 395       5|               koldus nem vállalkoznék rá, hogy annyival kijöjjön. Naponkint
 396       5|                 egy tízesből, csak azért, hogy a többit megtakaríthassam
 397       5|                egy tízest költeni magára, hogy tőkepénzt gyűjthessen kedvese
 398       5|                   fogják azzal ijeszteni, hogy ellened bűnvádi pert indítanak,
 399       5|                 ha erővel kényszerítenék, hogy nőül menjen a báróhoz?~–
 400       5|               fogok szeretni; nem hiszem, hogy ízlése elleni dolog ne legyen
 401       5|                  Ha lemond éretted azért, hogy tégedet fölmentsen rokonai
 402       5|                 bátyám. Ön maga is mondá, hogy a szerelmes ember gyanakodó
 403       5|              gondolt. Mi gondoltunk arra, hogy lehet idő, amikor őt kényszeríteni
 404       5|               gyermeknek nincsen védelme, hogy nyilatkozzék szívének érzései
 405       5|               szívének érzései ellen; tán hogy írja meg nekem, hogy felejtsem
 406       5|                  tán hogy írja meg nekem, hogy felejtsem el, hogy nem szeret
 407       5|                 nekem, hogy felejtsem el, hogy nem szeret többé; tán hogy
 408       5|                hogy nem szeret többé; tán hogy rejtegetett emlékemet küldje
 409       5|                  emlékemet küldje vissza, hogy jegyezze el magát más férfival;
 410       5|                  nem jut, én tudni fogom, hogy ő nem szakadt el tőlem,
 411       5|           szívemtől eltépje, tudni fogom, hogy ő hű hozzám, és hűséget
 412       5|            követel tőlem, s távolról int, hogy ne kételkedjem benne; hallgat,
 413       5|                     Én nem vagyok ellene, hogy kedves bátyám mondja meg
 414       5|           rémítésekkel ráveszik a leányt, hogy mondja ki azt a titkos nevet,
 415       5|               semmi érintkezés. Meglehet, hogy messze elviszik őt innen.
 416       5|                Azt akarta bátyám mondani, hogy tisztán meg vagyok bolondulva.
 417       5|                 Meglehet. Az is meglehet, hogy ez a szenvedély lesz egész
 418       5|              fájdalmat. Nem engedték meg, hogy együtt meghaljunk, kénytelenek
 419       5|                kénytelenek lesznek tűrni, hogy lelkeink egymást el nem
 420       5|           korodban magad sem fogsz hinni, hogy beszélted.~– Kedves bátyám!
 421       5|              bátyám! Én magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak vége legyen.
 422       5|               kliensem. Gondoltál-e arra, hogy majd helyetted, ki nem esel
 423       5|                  egy szavába fog kerülni, hogy azoktól megszabaduljon.
 424       5|                  kívánja, addig bizonyos, hogy van lelkiereje azokat elviselni.~–
 425       5|                 öcsém, én csak azt látom, hogy mi nem fogjuk megérteni
 426       5|                 családtól felszólíttatva, hogy adnék tanácsot a kérőt illetőleg,
 427       5|                 adták, akkor azt mondtam, hogy mindenesetre nőül kell őt
 428       5|                   Még azt hihették volna, hogy én a te bódult reményeidet
 429       5|          reményeidet akarom előmozdítani, hogy viszonyaikat ismerve, érdekelt
 430       5|             ismerve, érdekelt fél vagyok; hogy ravaszul útjába állok a
 431       5|                Demeter úr át izent hozzá, hogy csak hagyja most azokat
 432       5|                szépen, ne haragudjál rám, hogy neked mostan alkalmatlankodom.
 433       5|              leend rá, kapni az alkalmon, hogy tőlem megszabadulhass.~Henriette
 434       5|          feküsznek lelkén, minden idegén, hogy zsibbadtan áll meg az érverés
 435       5|                  meg az érverés szívében, hogy a világ elsötétül káprázó
 436       5|           elsötétül káprázó szemei előtt, hogy a halálsápadt arc megelőzi
 437       5|               gondolat villant át lelkén, hogy hisz ez idegen nyelven van
 438       5|                  Ne haragudjál rám azért, hogy ez irkafirkákat figyelmemre
 439       5|             eresült szemeitől, azt hitte, hogy ezek a szemek mind szívén
 440       5|                   aki maga sem tudja még, hogy miért van a világon; s ha
 441       5|         mindnyájunk csúfjára, szégyenére, hogy vele együtt hallhass meg.
 442       5|                nem szép volt tőled. Igaz, hogy mi igen rosszul bántunk
 443       5|                széket számodra, de látod, hogy nem kelhetek; ez az átkozott
 444       5|              aludni; mikor azt sem tudom, hogy kin kezdjem és kin végezzem
 445       5|             ártatlan könnyet sírt kezére, hogy abban kezeinek régi foltjait
 446       5|                   kedves leánykám, látom, hogy sírsz; van bizodalmad hozzám.
 447       5|             szobádba, és fontold meg jól, hogy mit tégy. Két óra múlva,
 448       5|                 magadat. Inkább akarod-e, hogy családunk rangjához illő
 449       5|                 vagy pedig inkább akarod, hogy a fátyolt fölvedd, ami a
 450       5|                 világtól örökre elrejt; – hogy testvéredet fegyintézetbe
 451       5|                   fejem alá: gondold meg, hogy ezeket csak mint menyasszonyi
 452       5|              Eredj szobádba, gondoskodom, hogy két óráig senki ne háborítson …~
 453       5|                  csodás tulajdonsága van, hogy bármelyikét kövér, fényes
 454       5|              búcsúvételt?~Annyi bizonyos, hogy midőn elfordult tőle, kétségbe
 455       5|                mikor az ember azt akarná, hogy hosszú legyen. De nincs
 456       5|             bizonyos akarok afelől lenni, hogy Kálmán öcsémet nem fogja
 457       5|                  nem fogjátok megengedni, hogy velem jöjjön.~– Azt az egyet
 458       5|                     Én pedig nem engedem, hogy itt maradjon. Küldjétek
 459       5|              egymást.~– Másodszor, kérem, hogy megszokott bútoraimat, virágaimat
 460       5|                 Demeter úr –, megígértem, hogy megtalálod azokat menyasszonyi
 461       5|                határozatodra; mutasd meg, hogy szép írásod van.~Henriette
 462       5|                  tud; annak bizonyságaul, hogy a lemondás őszinte és tartaléktalan.~
 463       5|                Azt egy cseppet sem hitte, hogy ebből még valami hosszabb
 464       5|               holnappal tusakodni. Azzal, hogy az előkelő asszonyságok
 465       5|              előttünk; pedig én elhiszem, hogy ez neki sok fájdalmába került.~–
 466       5|                lélekereje van.~– Kívánom, hogy neked is annyi legyen. Itt
 467       5|             válaszolt rá. Én mondám neki, hogy őszinte és igaz szót várok.
 468       5|                  az íróasztal szegletébe, hogy csak úgy dűlt belőle a vér.~–
 469       5|           megengedem: nem akarom tagadni, hogy ez nagy fájdalom: de légy
 470       5|                  kinevettek. Gondold meg, hogy az ilyen fájdalomért mindenkit
 471       5|                   azt. Őérte élni, tudod, hogy kötelesség. Észed, szíved,
 472       5|               Észed, szíved, karod, tudod hogy nem Dunába dobni való egy
 473       5|                szedd rendbe állapotaidat, hogy még e héten indulhass le
 474       6|                  csak azt az egyet kérte, hogy nagyon korán induljanak (
 475       6|              órájában úgy szakadt az eső, hogy be kellett vonni a hintók
 476       6|                  sokat, amiről azt hitte, hogy bele fog halni.~Két hintóval
 477       6|           Hátszeginek – és még nem tudta, hogy milyen színe van a szemeinek.~
 478       6|                 semmit kérdezni; sem azt, hogy messze mennek-e még, sem
 479       6|             messze mennek-e még, sem azt, hogy hol fognak éjszakázni, sem
 480       6|               fognak éjszakázni, sem azt, hogy itt kell-e maradni, olyan
 481       6|                   Henriette-nek jólesett, hogy idegen ember házához szállnak,
 482       6|               tudatja a hintóban ülökkel, hogy udvarba jutottak, a kocsi
 483       6|                  igen alkalmas volt arra, hogy egyfelől a vendég urak,
 484       6|               összetört férfiú oly fürge, hogy mindenkit megelőz az udvariasságban,
 485       6|        támaszkodik reá, mintha azt hinné, hogy az annak fáj.~A háziúr kacag
 486       6|                 örömét azáltal kifejezni, hogy Henriette vállára ugrált.)
 487       6|                   ugrált.) Nagyon örülök, hogy szerencsém van nagysádtokhoz.
 488       6|         szerencsém van nagysádtokhoz. Jó, hogy előre megírta Lénárd barátom.
 489       6|                 rókavadászok; reményljük, hogy nagysád is részt fog venni.~–
 490       6|               dolgot, mondám a hajdúmnak, hogy reggel az új fényes csizmámat
 491       6|              kiszólok, mi az ott? Mondják hogy egy hiúzt szalasztottak
 492       6|                egynéhányszor ugyan érzem, hogy valami nyom, mintha valamit
 493       6|           lábamról, akkor jutott eszembe, hogy hisz énnekem ma az esküvőmön
 494       6|              öregúrról el lehetett hinni, hogy ez valóságos igaz.~A jókedv
 495       6|               kopókat akartam kipróbálni, hogy mennyire lehet őket használni
 496       6|                  fejtetőre le; szerencse, hogy ezt a kezemet magam elé
 497       6|            Legnagyobb baj az egészben az, hogy miután a jobb szemem hiányzik,
 498       6|                tépett embert. (Azt hitte, hogy kocsin fog a rókavadászatra
 499       6|                mind az öt megvolna. Igaz, hogy az egyik lábam rövidebb,
 500       6|                  volnék, mégsem engedném, hogy azt tegye.~A víg embert