Fezejet

  1       1|                 Hát az a semmirevaló Hátszegi. Az a semmi ember. Az a
  2       2|         miszerint az ő fia, János és Hátszegi úr (lakik az Angol Királyné
  3       2|        jelentve, hogy őnagysága báró Hátszegi úr kívánja tiszteletét tenni.~
  4       2|            hangon.~– Méltóságos báró Hátszegi Lénárd úr, legkedvesebb
  5       2|            látta mosolyogva fordulni Hátszegi báró úrhoz, aki udvariasan
  6       3|                  A kedves ember~Báró Hátszegi igen kedves ember.~Van szép,
  7       3|              volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ővele nagyon kevés diskurzust
  8       3|             jól mulatta magát.~Mikor Hátszegi eltávozott, ragyogó arccal
  9       3|             pasziánszot ítéletnapig; Hátszegi báró nem azért jött ide,
 10       3|      mindennap kétszer jön látogatni Hátszegi; lassankint megosztotta
 11       4|          kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig roppant birtokaiból
 12       4|               Szavamat adom rá, hogy Hátszegi titkárja fog lenni.~– De
 13       4|         titkár, (vagy mi?) nagyságos Hátszegi úr, mint Henriette kiasasszony
 14       4|        hivatalos értesítést átadni a Hátszegi iránt tett fürkészményei
 15       4|            szemüveget.~Tehát:~– Báró Hátszegi, mint a tudósítás sub litera
 16       4|              nevezze is a világ báró Hátszegi kezével megkínáltatni, kikerülésre
 17       4|        tanácsolja, hogy Henriette-et Hátszegi báróhoz adjuk nőül. No: –
 18       4|            Henriette az oltárhoz lép Hátszegi Lénárddal, ezen firkákat
 19       5|             nem megy ki, különben is Hátszegi titkára lesz ezentúl, s
 20       5|           végbement a mennyegző báró Hátszegi és Lapussa Henriette között,
 21       6|        faluban megálltak itatni, ott Hátszegi leszállt, s odamenve neje
 22       6|              Gerzson barátom! – siet Hátszegi őket egymásnak bemutatni.
 23       6|          egyszer meg? – kötődék vele Hátszegi.~– Hiszen akartam én egyszer,
 24       6|           nem láttalak? – kérdé tőle Hátszegi.~– Ezt ni? – szólt Gerzson
 25       6|             neked – szólt tréfálózva Hátszegi.~– Jaj, az nagyon szép est
 26       6|             aggódva tekinte széjjel.~Hátszegi hidegvérrel veregetve villájával
 27       6|          Erről nem beszélünk többet.~Hátszegi azután más tárgyra vitte
 28       6|       asztalon, s hallgatózott; néha Hátszegi erős hangja kihallatszott
 29       6|           megígérni Hídvárott; pedig Hátszegi érthetően hívá meg Gerzson
 30       6|              furcsa ember. Hogy báró Hátszegi úrral mindenben ellenkeznek,
 31       6|        Csinos kis pénzevő gépecske!)~Hátszegi valami mentő választ súghatott
 32       6|            az üresen maradt helyekre Hátszegi titkárját és Hátszeginé
 33       6|              zavarának véget nem vet Hátszegi, helyet mutatva, Clementine
 34       6|       Margari hírlapokba ír? – kérdé Hátszegi is nagyot bámulva.~– Nem,
 35       6|               Azt nem tudom – felelt Hátszegi hideg mosolygással.~– No,
 36       6|                 Jól van! – felelt rá Hátszegi, s arra mind a két férfi
 37       6|            találkozának mindannyian; Hátszegi és hozzátartozói útra felkészülten.~
 38       6|            megáll a hintaja, s azzal Hátszegi kocsija eléje kerül a báró
 39       6|           Nem kell semmitől tartani. Hátszegi ügyes kocsis: megtalálja
 40       6|            végtelenül örült.~Ezalatt Hátszegi is bejött, ki a hintókat
 41       6|              éjszakára ágyat – szólt Hátszegi a csaplárnéhoz.~– Lesz elég!
 42       6|            bántani?~– Engem? – kérdé Hátszegi. – De mi az ördögöt bántanának
 43       6|          azok azt gyaníthatták, hogy Hátszegi bizonyosan képes egymaga
 44       6|       meghallani, hogyan beszél majd Hátszegi a zsiványokkal azoknak a
 45       6|            odaállította az asztalra: Hátszegi nagyot húzott belőle, megtörlé
 46       6|           kezdtek énekelni a zenébe, Hátszegi abbahagyta a hegedülést;
 47       6|            fejét a köpönyegek közül.~Hátszegi pedig azután, hogy az ivók
 48       8|              űr van kettőjük között.~Hátszegi minden bensőség nélküli
 49       8|         kedélyét az a gondolat, hogy Hátszegi fösvény. Az, aki százezreket
 50       8|              célzás volt-e ez, tud-e Hátszegi valamit arról, hogy ő latinul
 51       8|            pópa alkalmas volna erre.~Hátszegi szemöldei egy percre összevonultak.~–
 52      10|   Ilyenformán beszélt a gyermeknőnek Hátszegi, mikor néha összejött vele.
 53      10|              falu számára rendeztek.~Hátszegi, mint mindig, udvariasan
 54      10|         tudott parancsolni örömének.~Hátszegi nem kérdezte tőle, hogy
 55      10|          kezét ajkaihoz bírta vonni.~Hátszegi is jelen volt, s hízelegve
 56      10|           bár elég szívdobogás közt. Hátszegi észrevette neje nyakán és
 57      10|          Isten olvashatott szívében.~Hátszegi nem adott neki erre alkalmat.~–
 58      10|        sokáig. Midőn körültekinte, s Hátszegi delejes szemsugáraival találkozék
 59      10|          lassankint elaludt magában. Hátszegi visszaküldte az özvegy nőnek
 60      10|             az urak kártyánál ültek, Hátszegi ellen fordult a szerencse;
 61      11|             nevetve Gerzson úr. Csak Hátszegi nem talált semmi nevetségest
 62      12|     szemekkel fognak egymásra nézni, Hátszegi uram és Henriette asszony,
 63      12|            Még János is beleszólt:~– Hátszegi is megérdemli ezt a büntetést;
 64      13|            zálogba tenni, tehát most Hátszegi azokat zár alatt tartja,
 65      13| legmegalázóbb a nőre nézve; most már Hátszegi még csak titkolni sem igyekszik
 66      13|             Kálmán eltűnése okainak. Hátszegi írt ügynökének, kapott is
 67      13|           gyermek hamisított, nénje, Hátszegi báróné nevére.~– Ah! – kiálta
 68      13|           nem sejti? – Én jól tudom. Hátszegi nagyon jól ismeri nejét.
 69      15|        délután lehetett, amidőn báró Hátszegi Lénárd úr a mikalai csárdába
 70      15|        azután, hogy látta, miszerint Hátszegi csakugyan vissza akar menni
 71      15|            boldogtalan ember – szólt Hátszegi türelmét vesztve –, hiszen
 72      15|            két dupla pisztoly.~Azzal Hátszegi könnyeden, fütyörészve végighaladt
 73      15|          hogy mi történt.~Midőn báró Hátszegi és Makkabesku cselédei hazaérkeztek
 74      15|             egy sem hiányzott, hanem Hátszegi ládikája a négyezer arannyal
 75      16|            történtek nagyon elronták Hátszegi kedélyét. Igen mogorván
 76      16|              fél esztendő múlva majd Hátszegi is úgy jár, ahogy ön, s
 77      16|             önnek volnék, elkezdenék Hátszegi feleségének udvarolni. Az
 78      16|            mindennapos kezdett lenni Hátszegi. Ezt ő előre tudta. Aki
 79      16|             én neki sokkal tartozom.~Hátszegi hosszan elgondolkozott.
 80      16|       kiraboltak – szólalt meg végre Hátszegi.~– Tudja mit, kedves barátom? –
 81      16|             szebben meglepetve, mint Hátszegi, ki harmadnap türelmetlenül
 82      16|           hanem annyi bizonyos, hogy Hátszegi kegyetlenül fel volt ingerelve
 83      16|           Hanem azért mégsem találta Hátszegi annyira jó gondolatnak neje
 84      16|          majd lebeszéli ő. Ezt tudta Hátszegi előre. Elhívta magához teára
 85      16|             szebb volt az öregúrtól.~Hátszegi látta, hogy Gerzson urat
 86      16|            elő.~– A gutába! – kiáltá Hátszegi nevetve. – Te egy egész
 87      16|            egy kis szíverősítőhöz. – Hátszegi egy palack szerémi szilvapálinkát
 88      16|        kicsit göröngyös – szólt bele Hátszegi. – Dombegyháza körül különösen
 89      16|           hintóban azt nem tehetném.~Hátszegi nevetve mondá:~– Ürügyöt
 90      16|             a lovak be vannak fogva.~Hátszegi fölsegíté neje vállára az
 91      16|         mondd meg neki, hogy odabenn Hátszegi báró felesége van, s ajtaja
 92      17|               uram. Nem tudtam, hogy Hátszegi báróné asszonyság olyan
 93      19|      szívdobogással Gerzson úr, mint Hátszegi szállásához, szinte elfúlt
 94      19|            panaszkodott volna ellene Hátszegi előtt. „De ez nem igaz!
 95      19|         Szomorú celebritások.~– Hogy Hátszegi ilyen lakomával fogadja
 96      19|             azt mondom uram, hogy ha Hátszegi egy tizedrészét azon kincsnek,
 97      19|         állítólagos garázdaság, amit Hátszegi ráfogott. Eszerint csakugyan
 98      22|              Vámhidy a vadászó úrban Hátszegi Lénárdot ismerte meg.~Az
 99      22|               adjon isten jó napot”.~Hátszegi hamarább beletalálta magát
100      22|      kegyelemdöfés Szilárd szívének! Hátszegi úgy beszélt hozzája neje
101      22|         itthon van-e a Fatia Negra?”~Hátszegi nagyot kacagott.~– Becsületemre,
102      22|           volna meghalnia, ült volna Hátszegi mellé, hogy vele egy étkes
103      22|             kénytelen terhére lenni.~Hátszegi észrevevé Szilárd hangjában
104      23|           lett, mert hisz ő szegény, Hátszegi gazdag.~Kétségbeesésében
105      24|       Henriette.~– Nos mi történt?~– Hátszegi a Marosba fulladt.~– Lehetetlen!
106      24|            nem fékezhette meg; mikor Hátszegi látta, hogy a ló a magas
107      25|         kerülni minden találkozást – Hátszegi özvegyével?~      ~Ő maradt