Fezejet

  1       1|                úgyé? Mert jó mégis az öreg Lapussa szeme előtt járni.
  2       1|           Mert meglehet, hogy akit az öreg kiállhatatlan Lapussa nem
  3       1|               mikor talál meghalni az öreg. Mert hiszen minden órán
  4       1|       Felkelni nincs már tehetsége az öreg bolondnak, meg nem verhet
  5       1|           szemrehányó tekintetétől az öreg zsarnoknak, mire aztán a
  6       1|             hogy a színházba megy.~Az öreg Lapussa nagy szemeket mereszte
  7       1|          sokat kellett szenvednie. Az öreg Lapussa, valamint János
  8       1|           bántott? – kérdi aggódva az öreg.~János megint levágja magát
  9       2|            ember párbajt akar víni~Az öreg Lapussának a nappal és éjjel
 10       2|         érdekesebb hely megragadta az öreg figyelmét, akkor elfelejtette
 11       2|              szólítá meg Lángainét az öreg.~– Mit csinálsz, Matild?~–
 12       2|           szólt mérges leptetéssel az öreg –, ezek voltak a derék atyjának
 13       2|    félrefordítá arcát, hogy azokat az öreg ne lássa, s ajkába harapott,
 14       2|             az összevarrott irkát.~Az öreg szemüvegét vette s belenézett:~–
 15       2|           veszi, úgy szalad elibe (az öreg közbeordított valamit, János
 16       3|             elmenjek a háztól, míg az öreg él. Jólesnék neki, ha beleszeretnék;
 17       3|               derék férfi! (Ezt is az öreg mondta, értette alatta:
 18       4|             doktor úr – sopánkodék az öreg Lapussa –, csak nincs talán
 19       4|            Ennyi kémiát nem értett az öreg, hogy az ezüstből hogyan
 20       4|           szíveik titkait kevésbé.~Az öreg Lapussa Demeter pedig nem
 21       4|           dugdos szem elől, s amit az öreg Lapussa olyan igen szeretne
 22       4|             ér! Nehéz pénzt ér! Ha az öreg Lapussa meg nem adja az
 23       4|              vannak.~– Úgy – szólt az öreg Lapussa, hidegvért erőltetve. –
 24       4|              el akart szaladni; ha az öreg egész tekintélyével rá nem
 25       4|              érzékenyen ragadá meg az öreg gyám kezét, s megszorítva
 26       4|      tanítványán. Azután odalépett az öreg, s megszorítá kezét, mintha
 27       4|             Ma, ezelőtt egy órával az öreg családfő maga nyújtá azokat
 28       5|             közbe akart szólni, de az öreg sietett őt megnyugtatni.~–
 29       5|         gondtalansággal tevé, amit az öreg parancsolt, s elővonta a
 30       6|               korán indultak, hogy az öreg házigazdán kívül senki sem
 31       6|           Most szabadult ki a szegény öreg az aradi tömlöcből; nem
 32       6|      továbbadta a többiek felé.~– No, öreg, hát jó-e a bor?~– A bor
 33       7|             egy fiatal, délceg nő.~Az öreg férfi szőrével kifelé fordított
 34       7|            forrásnál az elébb lovagló öreg megállítja lovát, hogy a
 35       7|           hozzám jött volna elébb.~Az öreg vállat vonított.~– Márpedig
 36       7|                  Ki tudja? – szólt az öreg hidegvérrel, nyeregszorítóját
 37       7|               Ah, ah! – gúnyolódik az öreg. – Fél is tetőled a Fatia
 38       7|             szeret? – kérdezé tőle az öreg hátraszólva.~– Megesküdött
 39       7|           papnak?~– Dehogy! Nekem.~Az öreg nevetett rá: „bolond leány!”~–
 40       7|              a szíve dobbanásáról.~Az öreg oláh kacagott erre a szóra.
 41       7|                Az igaz – felelt rá az öreg csendesen. Ha már egyszer
 42       7|            gallyakhoz kötve; azzal az öreg leoldá a nyeregből a zsákot.~–
 43       7|         Segítsd a vállamra, Anica.~Az öreg kolosszusi termetéről alig
 44       7|         léptekkel haladt a görnyedező öreg után azon a keskeny úton
 45       7|              a molnármesterséghez.~Az öreg messziről megszólítá őt:~–
 46       7|             őrlő, Pável? – kérdezé az öreg.~– Elegen vannak.~– Segítsd
 47       7|             gabonát?)~Azután pedig az öreg maga ült fel a garadba,
 48       7|            zerge.~– Pável! – szólt az öreg a legényhez. – Nem ment
 49       7|             te ahhoz – felelt neki az öreg, elhelyezve magát a garadban. –
 50       7|          ölnyi mélységből hangzott az öreg szava: hó! Arra Pável újra
 51       7|             ott megállítá a leányt az öreg.~– No, most te, Anica, amíg
 52       7|            maga a nagyságos ördög.~Az öreg Onuc meg az ajtóőr nagyon
 53       7|              órában meg fog tudni.~Az öreg Onuc fejét vakarta.~– Domnule,
 54       7|           magával az épületbe; míg az öreg Onucnak elébb odakünn tetétől-talpig
 55       7|            tud mosolyogni.~Ekkorra az öreg Onuc is előjön ki zsákját
 56       7|               Ezért a találmányért az öreg Onuc kezet csókolt a Fatia
 57       7| elajándékoznod tetszésed szerint?” Az öreg nem is állhatta szó nélkül.~–
 58       7|            aztán a csók is kettős.~Az öreg Onucnak mind a tízszer a
 59       7|           többet.~– Annyival kezdted, öreg?~– Bizony nem többel, s
 60       7|           lakik, aki azt mozgatja.~Az öreg nagyot sóhajtott:~– Mit
 61       7|               nekem.~E kérésre már az öreg egészen dühbe jött.~– Elment
 62       7|         szépen megforgatta fejében az öreg, felnézve a padlásra, s
 63       7|                De uram – erősködék az öreg –, pénz olvasva, asszony
 64       7|   kiszámolásnál.~– Nem leszek biz én, öreg, ha felét nekem adod is
 65       7|              elcsillapítani, midőn az öreg Onuc bedugta az ajtón ősz,
 66       7|               hogy legyen nyugodt.~Az öreg román türelmét nem állta
 67       7|              hazaérni, mint magad.~Az öreg nem válaszolt erre semmit,
 68       7|        Tyiatra Kalmanuj alá értek, az öreg halkan szólítá Anicát.~A
 69       7|         hátranézett, s látta, hogy az öreg hosszú puskáját éppen az
 70       7|              okosan tetted – szólt az öreg, leeresztve puskáját. –
 71       8|               megakadályozni, hogy az öreg lelkész kezet ne csókoljon
 72       9|    félretértek Vlaskucára is, hogy az öreg Misule házánál megpihenhessenek,
 73      10|       reszketés és könnyen ijedés. Az öreg asszonyság nagyon örült,
 74      10|          sikerül neki – tevé hozzá az öreg özvegy nő, reszketős ujjaival
 75      10|    oldalpamlagon ülve azt az említett öreg asszonyságot, akinek mindig
 76      10|               bámulatban felkiálta az öreg nő iszonyattól áthatott
 77      10|             rágalmazni, találgatta az öreg románnal idejövetelük okát,
 78      11|           onnan alulról. A tapasztalt öreg azonban, amint észrevette
 79      12|              nagyon összeroncsolt.~Az öreg valami olyan kacagáshoz
 80      12|              Lángainé vállvonítva.~Az öreg sovány kezét kiemelve a
 81      12|              ha dorgál; tudod, hogy ő öreg ember, és beteg; azért nagyon
 82      13|              Lapussa-család tagjai az öreg holta után keserű vitában
 83      13|               azt bizonyítja, hogy az öreg Lapussa nem volt ép elméje
 84      13|              bizonyos Margari, kit az öreg Lapussa azelőtt felolvasójának
 85      13|       istennek, nem az ön ipa volt az öreg Lapussa, hanem Hátszegié,
 86      14|         kacajra belépett a szobába az öreg Onuc. Leánya nevetve fordult
 87      14|             hogy melyikhez menjek? Az öreg Onuc nagyon fintorgatta
 88      14|            mozdulok.~– Ne zúgolódjál, öreg, mindennek eljön az ideje.
 89      14|             majd a mi jó napjaink.~Az öreg Onuc szívét annyira meghatotta
 90      14|           semmi köze hozzám többé.~Az öreg Onuc a két térdét verte
 91      14|            Helyesen mondod – szólt az öreg Onuc –, én is így kívánom;
 92      14|             Fatia Negráé, húszezer az öreg Onucé.~A kohóépület ma zöld
 93      14|           jelen még rajtunk kívül.~Az öreg Onuc reszketve nyújtá ujja
 94      14|            előtt nagyon érthető volt. Öreg Onuc dicsekedve mutogatá
 95      16|           kedves Henriette, a *bányai öreg papnéra, milyen reszketősek
 96      16|             közbe.~– Kérlek, tán elég öreg és tisztességes embernek
 97      17|         magyar és rác népdalokat; egy öreg szerb látta, hogy nincs
 98      19|          lovakat, akasztófáravaló.~Az öreg cseléd, ki húsz évi szolgálatidő
 99      19|           kordialiter megszorítván az öreg lelkész kezét. – A báró
100      19|           éjszakázáshoz; kegyed pedig öreg ember (mintha Gerzson nem
101      22|              fiatal emberre; hanem az öreg táblabíró azt felelte rá,
102      23|              küszöbét általlépje. Egy öreg földbirtokos X-bányáról,
103      23|         vizeskorsó az asztalon.~A ház öreg gazdája bizonyosan a leshelyen,
104      25|           teremtés! Én pört kezdek az öreg végrendeletének megsemmisítésére,
105      25|            Huszonhat éves korában már öreg asszonynak lehete mondani.