Fezejet

  1       1|               Aki a szekatúrát ki nem tudja állni, semmi sem könnyebb,
  2       1|            ereje mindig van, hogy meg tudja húzni a csengettyűzsinórt,
  3       1|               a csengettyűzsinórt, be tudja hívni a komornyikot, el
  4       1|         küldeni az alispánhoz, vissza tudja kéretni a végrendeletét,
  5       1|             nem tudna adni.~Az öregúr tudja jól, hogy nincs olyan cselédje,
  6       1|             ha úrnak tartanák, de nem tudja magát rábírni, hogy a kaszinóban
  7       2|                s a szemeit csak akkor tudja behunyni, mikor már valami
  8       2|            bakter diákot, hogy mégsem tudja elaltatni azt a vén embert,
  9       2|               akarnak víni, a hatóság tudja ki, hol és mikor, és mindenáron
 10       3|             meg ebben a szobában, azt tudja!~Persze, hogy másnap karonfogva
 11       3|              hogy tekintetes Sipos úr tudja meg hegyéről tövére, vajon
 12       4|       lekötelez bennünket, doktor úr. Tudja, mennyire szeretjük Jettit,
 13       4|           mert sok tanulnivalója van. Tudja: diák, akit megbüntetnek,
 14       4|              külön honorárium nélkül. Tudja ő azt jól, hogy majd ha
 15       4|             meg kell azt ismernie; ki tudja, mire jó az embernek egynémely
 16       4|           amit én tudok, mert még nem tudja senki, hogy ki tudja valaki
 17       4|              nem tudja senki, hogy ki tudja valaki más, csak én, meg
 18       4|               instáló képet öltött.~– Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja
 19       4|           kezdetét és végét senki sem tudja; ha mindezeket összevetjük –~
 20       5|             csak a gyertya hamvát sem tudja elkoppantani, hogy legyen
 21       5|           ketten ismerünk, amiről nem tudja senki kettőnkön kívül: magyar,
 22       5|          semmi emberrel, aki maga sem tudja még, hogy miért van a világon;
 23       6|              azok nem érkeztek el, ki tudja mi dolguk akadhatott, pedig
 24       6|         szokott írdogálni, s maga sem tudja, hogy milyen híres ember?~–
 25       6|         gyermek; ha én nem volnék, ki tudja, mi lenne belőle?~És folytonosan
 26       6|               van felírva. Ő maga sem tudja soha, mi nap van ma; oda
 27       6|              klasszisú föld.~– Honnan tudja azt, Clemmy?~– Margari mondta.
 28       6|          felvett pletykatárgy.~– Mert tudja, nagysád, a gróf meg a báró
 29       6|               azt tönkretegye. No, de tudja, csak úgy barátságból. Ezt
 30       6|          csinálna az asszonyságoknak. Tudja lelkem, nem fekete annak
 31       6|               volt benne a csalfaság. Tudja, nagyságos asszonyom, a
 32       6|             venné, mert a vén Ripa is tudja a nótáit. Tetszik tudni,
 33       6|              tudta.~– Óh, igen szépen tudja; nincs az a cigány, aki
 34       7|              volna el! Énhozzám!~– Ki tudja? – szólt az öreg hidegvérrel,
 35       7|               délceg alakját. – Aztán tudja ő azt nagyon jól, hogy én
 36       7|           Mikor akarja, láthatatlanná tudja magát tenni; valahányszor
 37       7|              meg az ujját rajta.~– Ki tudja mondani rázkódás nélkül
 38       7|             alázatos legyen; mert nem tudja, jut-e valaha föl. Az valóban
 39       8|              A nagyságos úr mélyebben tudja a fába vágni a fejszét,
 40       8|               nagyságos úr ököllel le tudja ütni a bivalyt, de én meg
 41       9|                hogy a fenevadakat meg tudja babonázni, ért a nyelvükön,
 42       9|          akarja, ha megharagítják, rá tudja őket a szomszéd nyájakra
 43      10|             különben a nagyító hír ki tudja mit kürtölne fülébe.~Lehetne-e
 44      10|            mint a környék minden népe tudja, híres kuruzsló, és olyan
 45      10|                morog mellette, míg el tudja altatni, mikor anyja kinn
 46      11|             akkor eljön a kísértő, ki tudja, hogy egyedül vagy és védtelen.~
 47      11|             van hajtva, ha valaki jól tudja fúni, mérföldnyire elhallik
 48      11|       esküdött meg, de eldobom, s nem tudja többet, ki voltam.~Óh, asszonyom,
 49      12|               az úr, mert még azt sem tudja, mi betegségem van!” – „
 50      12|                    No, hát mondja, ha tudja.” – „Őrültség!” – ordítá
 51      12|    szorgalmatoskodik, mert nagyon jól tudja, hogy Demeter úr új végrendeletet
 52      13|              szánom szegényeket. Mert tudja, barátom, amellett ez egy
 53      13|        hölgyekkel beszélni ebéd után. Tudja ön; ez elveszi az ember
 54      13|          közelről egymással.~– Azt ki tudja? – No, hát csak arra figyelmeztetem,
 55      13|                mert minden asszony el tudja azt bőven költeni, amit
 56      13|             itt szánva –, azt már nem tudja senki, a gróf legkevésbé; –
 57      13|            hanem a grófné talán mégis tudja.~Harmadnap a köszönőlátogatást
 58      13|               azokat felrakni magára. Tudja, hogy ez nagy megaláztatás
 59      13|            nem tudta; – most már ő is tudja.~Szilárd kérdőleg tekinte
 60      13|             kétségbe van esve, el nem tudja gondolni, miért titkolják
 61      14|             ha körül van is fogva, ki tudja vágni magát.~– Fatia Negra –
 62      14|          keresztül … A Fatia Negra ki tudja, hol járt már ezóta? …~
 63      15|             rogyott össze.~Azután nem tudja senki, hogy mi történt.~
 64      16|         Felfedezte, hogy mindent tud. Tudja jól, hogy Henriette egy
 65      16|       pénzétől megkönnyebbítette; nem tudja, mikor fogja ezt kiheverni”.~
 66      16|           átkozottul nyerne! No, mert tudja, kedves barátom, az én feleségem
 67      16| szerencsétlenség a szerelemben. Hanem tudja ön, hogy én mit tennék,
 68      16|             ha az ön helyében volnék? Tudja ön? Nem találja ki? Én meg,
 69      16|               és mégis tartozom vele. Tudja, egy időben, sok esztendő
 70      16|            jótétemény. Most tehát már tudja ön, kedves barátom, hogy
 71      16|         szólalt meg végre Hátszegi.~– Tudja mit, kedves barátom? – szólt
 72      16|               gazdag ember ércszívvel tudja megtagadni nejétől azt a
 73      16|              aradi lóversenynek vége; tudja, hogy nagyon érdekelve vagyok
 74      16|            reszketősek annak a kezei. Tudja, hogy még eddig, aki a Fatia
 75      16|            előnyeért teszem, nagysád; tudja, én pipázni szeretek, s
 76      16|           széles alföldön, aki úgy ki tudja ereszteni az ostor sudarát,
 77      16|               kelljen nekik felmenni. Tudja, uram, az ilyenfajta nép
 78      16|               hogy rajtunk kifog? Nem tudja, kivel van dolga. Azért
 79      16|            ébresztenek fel, s még nem tudja, hogy mi történik körülötte.~–
 80      17|         honnan kerülhettek ide?~– Nem tudja azt senki, kérem alássan;
 81      17|           volna önt erre a lépésre?~– Tudja ön meg, uram, és legyen
 82      17|               veszedelem sem történt. Tudja meg ön, hogy önnek végtelen
 83      18|              nyilvános jellemére, aki tudja, hogy egy időben a közvélemény
 84      18|              korán jönni az emberhez? Tudja, hogy tizenegy órától tizenkettőig
 85      18|              nem tesz semmit, Margari tudja magát alkalmazni, Margari
 86      18|         ismeri már az úri szokásokat, tudja, hogy a harag nem tart sokáig;
 87      18|       felelhette Margarinak, hogy nem tudja, mivel vádolják, mert ott
 88      19|            lovával ott maradt. Az nem tudja mire vélni ura és házigazdája
 89      20|         bűneinkért mindnyájunkat, azt tudja már nagyságod! De senki
 90      20|          minden vagyonát elfoglalták; tudja isten, mennyi volt, több
 91      21|        aláírta az ítéleteket.~– De ki tudja azt, hogy a Lúcsia-barlangi
 92      21|              ezt rájuk?~– Brinkó és – tudja mennykő miféle más vad nevű
 93      21|            kár volt kikötni. Hisz azt tudja minden ember, hogy a Fatia
 94      22|           csak tegnapi is az; mert ki tudja, mi történhetett vele? Vonjuk
 95      24|              Mikor jöhet hát? Azt nem tudja. Végre azt izente vissza,
 96      24|             mértékben büntetni; – no, tudja: ilyesfélét, hát hiszen
 97      24|               Egyet mondok, uram: azt tudja ön, hogy én gazdag ember
 98      24|               s azt mondá Siposnak:~– Tudja ön, mit? Dobjuk a tűzbe
 99      25|               olyan bolondot, aki nem tudja, mit beszél. De egyről elfelejtkeztek!
100      25|            grófné Henriette-et.~És ki tudja, nem lett volna-e közöttük
101      25|             őket föl nem mentheté? Ki tudja, miért volt jó Szilárdnak
102      25|    eltemetettnek véltet. Az pedig, ki tudja hol, ki tudja mi név alatt
103      25|               pedig, ki tudja hol, ki tudja mi név alatt járja az országot,