Fezejet

  1       1|            tőle; de még annyi ereje mindig van, hogy meg tudja húzni
  2       1|             család közé jönni, mert mindig szidták. Pedig hát szegény
  3       1|             hibája volt-e az is? Ha mindig azt hallotta otthon hányni-vetni,
  4       2|         emlékezetét haladó idők óta mindig kéziratok fáradtságos lemásolása
  5       2|           Demeter úr kénytelen volt mindig utána tátongani, de miután
  6       2|              nagyon okos fiú! De én mindig kitalálom előre, hogy mit
  7       3|     ellentmondani. Szegény Pauline, mindig azt mondta, hogy ha meghal,
  8       3|            leányát énrám hagyja. Én mindig azt mondtam rá, hamarább
  9       4|             igen kellemes társalgó; mindig vidám, eleven, élces és
 10       4|        üzérek nem találkoznak vele; mindig kész fizető, és soha zavarba
 11       4|    asztalnál a kést a kezébe veszi, mindig olyan mozdulatokat tesz
 12       4|          azt tudnám, hogy doktor úr mindig ott van beteg leánykám mellett.~–
 13       4|             lehunyni. Ha alszom is, mindig azzal álmodom. Ön megszabadíthat
 14       4|            volt a kisasszony hozzám mindig. Ha rám emlékezem hogy engemet
 15       4|      átkötve. Azokat vegye magához. Mindig, egész betegségem alatt
 16       4|         pedig haragszik rá, mert az mindig bosszantja.~– Rejtse el,
 17       4|         megsértett büszkeségnek s a mindig éhes ajándékvágynak, leballagott
 18       4|        bevenni, hogy egész reggelig mindig danolt tőle, ami pedig nem
 19       4|     ellenszenvvel Sipos iránt, mert mindig sáros csizmákban jött fel
 20       4|     hozzájuk. Történetesen olyankor mindig esett az eső, mikor neki
 21       4|         amiért apád kérdőre fogott, mindig azt mondta, ugyé: „ha rosszat
 22       4| valahányszor otthon megriasztották, mindig hozzám szökött, s itt tartózkodott,
 23       5|             ahol még te sem lehetsz mindig körülötte, mert kenyered
 24       5|             érettem magára idézett, mindig csak egy szavába fog kerülni,
 25       5|           éjjel sem aludtam miatta, mindig terólad gondolkoztam.~Henriette
 26       5|     hazádnak is. Egy derék férfinak mindig van egy állandó kedvese,
 27       6|           üldözöm a hiúzt; a kutyák mindig beljebb vezetnek az erdőbe,
 28       6|      beljebb vezetnek az erdőbe, én mindig nagyobb tűzzel megyek a
 29       6|            élete ilyenekben gazdag; mindig gondoskodott a sors jó mulatságáról,
 30       6|            olyan kis tanyát látott, mindig az jutott eszébe, hogy milyen
 31       6|    viráglepte ablakokkal: Henriette mindig arra gondolt, hogy milyen
 32       6|          nem haragusznak, s egymást mindig fölkeresik. A grófnak van
 33       6|        ostoba! Maga mókus! – Mintha mindig őrá haragudnék meg azért,
 34       6|           őt ezért a grófné –, maga mindig balgaságokat mond. Maga
 35       6|          fekete annak a képe, hanem mindig fekete bársonnyal van betakarva,
 36       6|             hát jó-e a bor?~– A bor mindig jó.~– Van-e elég?~– Elég
 37       6|          valakit akasztani visznek, mindig zivatar támad!” A hóhér
 38       6|           ért a magyarországi róna, mindig közelebb jöttek az erdélyi
 39       6|         közt halad végig.~A völgyek mindig összébb szorulnak, az út
 40       7|           pandúrok, egész vármegye: mindig eltűnt előlük. Azt hitték
 41       7|             elmondja; azzal köszönt mindig, ha jön, ha megy.~– Én mégis
 42       7|       nyomta jeleket.~A völgyvágány mindig szűkebb, mélyebb lett, a
 43       7|             egész naphosszant, mert mindig szerelemről dalolok; én
 44       8|        megjelennem.~– Miért?~– Mert mindig alkalmatlankodom neki.~–
 45       8|     agyonzúzza magát.~Henriette még mindig eszméleténél volt.~Két kezével
 46       8|          bal lába szerencséjére még mindig a kengyelben volt, s a nyereg
 47       8|     felnyergelé a paripát, mely még mindig reszketett mind a négy lábán;
 48       9|          szót váltanak vele; de nem mindig lehet, mert az oláh, mikor
 49      10|           rendeztek.~Hátszegi, mint mindig, udvariasan meghajtá magát,
 50      10|           beszélgető volt, csakhogy mindig reszketett, s ha valaki
 51      10|        véletlenül megszólítá, előbb mindig megijedt tőle. Ez egy unitárius
 52      10|           öreg asszonyságot, akinek mindig úgy reszket a feje és a
 53      10|          felkeresésre, de biz annak mindig az lett a kimenetele, hogy
 54      10|         kezdte hinni, amit férjétől mindig hallott: „úr úrhoz, szegény
 55      11|            járna, ott magát leinná, mindig emberhalállal végződnék
 56      12|             fekete könyv, amibe azt mindig följegyeztem, a fejem alatt;
 57      13|          cachou aromatique-ból. Ezt mindig velem hordom. E nélkül nem
 58      13|     megfogta. Odaülteté maga mellé; mindig vele beszél. Még politizál
 59      13|          vele táncolta a kvadrillt, mindig elkéstek a figurából a nagy
 60      13|          alkalmazni; de a jó szívet mindig tisztelem, mert az olyan
 61      13|          két falatom közül a jobbik mindig a tied volna.)~– És ami
 62      14|           hozzá a Fatia Negra, mint mindig. A hírhedett kalandor nagyon
 63      14|          mondtam; mert az én álmaim mindig beteljesülnek. Meg fogok
 64      14|            az ideje. Nem lesz nekem mindig ez a fekete álarc a képemen,
 65      14|         jövök: nem lesz az én nevem mindig Fatia Negra. Majd lesz egy
 66      14|      amennyi itt összegyűlt, ő volt mindig a legszebb.~Homloka közepén
 67      14|             tért nyert, úgy szorítá mindig hátrább a lángoló pálinkaárt,
 68      15|           eltört a kocsim tengelye. Mindig mondtam, hogy csináltassátok
 69      15|           Ej ej, nagyságos uram, ön mindig tréfál. Flóre, te!~Egy csinos
 70      15|            Flóre. A nagyságos úrnak mindig jókedve van, még ha a szekere
 71      15|           feldűl is; a nagyságos úr mindig tréfál.~A tréfa abból állt,
 72      15|            nőül vette; azért Lénárd mindig azzal boszontotta a kocsmárost,
 73      15|           megölje, ami az álmodónak mindig olyan rosszul sikerül; –
 74      15|            hintóval, Makkabesku még mindig a földön hevert elkábultan;
 75      16|    Lehetetlen.~– Amit én mondok, az mindig lehetséges; hanem amivel
 76      16|          nőt megvédeni, azt hiszem, mindig elég vagyok, akár az ördög
 77      16|          közepén; amikor Gerzson úr mindig megkérdezte Henriette-től,
 78      16|    tarisznya.~Henriette azt felelte mindig, hogy ő nem éhes és nem
 79      16|         szobájában időzni! Az ember mindig azt hiszi, hogy az elköltözött
 80      17|              Minthogy e két személy mindig külön jelen meg, gyakorolható
 81      17|           elérhető, csupán szilárd, mindig egyenes jellem szükséges
 82      18|     nagyságos úr bolond, hogy magát mindig pénzzel tartsa. Ne féljen,
 83      18|            hogy a Margarinak legyen mindig mit enni elég; hogy a Margari
 84      18|             az, hogy a nagyságos úr mindig ad pénzt, amikor hozzá lehet
 85      18|           János örökösödési per még mindig az első bíróság előtt van.
 86      18|          kedves barátjának nevez, s mindig hív magához ebédre, de aki
 87      18|       sérelmeit kötözgették, és ami mindig kellett, igazságot osztottak
 88      18|         volt is János úr haragjában mindig valami humorisztikus torzulat,
 89      19|     fejcsóválva hallá a parancsot a mindig tovább menetelre; hajnal
 90      20|            a Lúcsia-barlangban. Bár mindig ilyen lett volna, mint most.
 91      20|            pedig szótlan volt, mint mindig. Azt hitte, hogy már egészen
 92      21|         Olyan jámbor kalandos fickó mindig megterem ott, amíg csak
 93      21|        Negrától lefoglalt arany még mindig Gyulafehérvárott van. Mint
 94      21|          Mert tudom, hogy még eddig mindig túljárt minden törvényes
 95      22|       kinevették is, valami keveset mindig elhittek azokból a csodákból,
 96      22|             A katonai beavatkozásra mindig féltékenyek voltak. Hogy
 97      22|             abból szakítani; hajdan mindig átadta azt kedvesének; sóhajtva
 98      22|            hídbolt alá; nekem úgyis mindig éjszaka van, fiacskám majd
 99      22|            szabad bort inniok, hogy mindig józanon maradjanak; a malmot
100      22|            egy csillag lefutott, az mindig felzavarta ábrándozásiból;
101      22|            kettős dobogása után, az mindig távolabb, távolabb hangzott;
102      23|           egy kis ház mellett, mely mindig megragadta figyelmét.~Egy
103      23|             hulljanak. A dallam még mindig hangzott.~Szó volt róla