Fezejet

  1       3| Henriette-éivel. Az a zila tekintet a leány arcán első pillanatra feltűnt
  2       3|       figyelmét az özvegy és a fiatal leány között, utóbb határozottan
  3       4|          kényszerítenek rá.~– Szegény leány! – sóhajta fel a delnő.~–
  4       4|       leányról, nem is sejték, hogy a leány el van kerítve, el van szerelmesítve:
  5       4|               klasszikus nyelvét, s a leány, ki oly nagyon szeretett,
  6       4|             azon tanakodtatok, hogy a leány a család akarata ellen nőddé
  7       4|         sokszorozott figyelem, mely a leány lépteit őrizé. Mikor aztán
  8       4|               kellett azt burkolni. A leány egy természettudományi könyvet
  9       5|              sem akarom rólad, hogy a leány rokonainak kegyére számítottál
 10       5|         gondoltad azt, hogy majd az a leány fog leszállni tehozzád,
 11       5|              szegény ember és szegény leány is van a világon, akik nem
 12       5|             ellenfeled védelmezője. A leány az én kliensem. Gondoltál-e
 13       5|              Demeter úr követe jön, a leány gyönge testén végigfut a
 14       5|     megnyugodhatunk?~– Meg – felelt a leány csodálatos bátor és nyugodt
 15       5|           őszinte és tartaléktalan.~A leány sokáig nézett azokkal a
 16       5|         fagyosan.~– Kedves barátom. A leány nem csinált olyan szomorú
 17       5|               Óh, ez igen derék, okos leány Egy könnyet nem ejtett előttünk;
 18       5|        ilyeneken ne törd a fejedet. A leány elmegy, te itt maradsz,
 19       5|             már a világ sorja. Gazdag leány gazdag férjet választ, szegény
 20       6|               napja. Igen derék, szép leány volt a menyasszonyom. A
 21       7|             szólt közbe indulatosan a leány.~– Mi nem lehet? Azt gondolod,
 22       7|            változik azalatt. Sok szép leány van a hegyen túl is.~– Ah,
 23       7|             vagyok – szólt kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe nézve,
 24       7|             nagy gondolkodva, utána a leány paripája nagy tüszkölve.~–
 25       7|             öreg nevetett rá: „bolond leány!”~– Hát mármost aztán, ha
 26       7|        hatalmas.~– No, te igazán bohó leány vagy. Szerelmes vagy egy
 27       7|        csipejének a nagy tartásban.~A leány azután leszedte a kápából
 28       7|                 Ugorjál fel, Anica.~A leány segítség nélkül is fel tudott
 29       7|             itt! – monda bizonyozva a leány.~– Azért mégis itt van.~–
 30       7|          kőpadra, és várj itt reám.~A leány nyűgösködve kérdezé:~– Miért
 31       7|          Miért? Bolondos! Azért, mert leány vagy.~– Nos aztán? – szólt
 32       7|              büszke szemvillogással a leány. – Kinél vagyok azért rosszabb?~–
 33       7|        esküvéstől! – kiálta dacosan a leány. – Elmondom én, amit ember
 34       7|              Ez a nehézség legyőzte a leány vasakaratát.~Ily próbára
 35       7|              az épület vasajtaja, s a leány elsikoltá magát örömhangon:~–
 36       7|         vagyok rá! – szólt merészen a leány.~– Nem, Anica – monda a
 37       7|             Fatia Negra a hozzátapadó leány nak. – Azelőtt egész katlanra
 38       7|               ebbe a tűz? – kérdezé a leány kíváncsian.~– A föld alól,
 39       7|             föld alól, szerelmesem.~A leány összeborzadt, pedig hiszen
 40       7|            tartotta alá a mintákat; a leány lélegzetét visszafojtva
 41       7|         olvasztják meg az aranyat”; a leány rámosolyog; kár, hogy az
 42       7|     császáriaktól megkülönböztetni.~A leány maga is bódulni érzé fejét
 43       7|           kemény papírszelet volna, a leány kézcsuklója körül foná az
 44       7|              hogy azt tőlem kaptad.~A leány kétkedve nézett rá, mintha
 45       7|               az halálos ütés. Mire a leány, mintegy büszkén kérkedve
 46       7|               kettős kép van rajta.~A leány kíváncsian forgatá ujjai
 47       7|               a fejeinket odatettük a leány kezébe, ugyan iparkodjunk
 48       7|              rá felelni.~– De ha akad leány, aki ezt tudni akarja?~–
 49       7|                 Valami a sok közül.~A leány sebesen járó lélegzettel
 50       7|             És miért nem? – kérdezé a leány, párducként villogó szemekkel.~–
 51       7|              magadnak is, nekem is.~A leány kivonta kebléből az imént
 52       7|            engemet nem ismersz még.~A leány sírva fakadt; a Fatia Negra
 53       7|             Fatia Negra megsimogatá a leány haját, orcáit, s fülébe
 54       7|              halkan szólítá Anicát.~A leány hátranézett, s látta, hogy
 55       7|             bolondok ne játsszanak.~A leány rosszabbat sejtett, most
 56       9|           szemeibe.~És ez a csodaszép leány nem szeretett mást, mint
 57       9|             búcsúkra is eljárni, de a leány otthon marad.~Persze, hogy
 58       9|        Mariórától egy csókot kapni.~A leány eltolta őt magától:~– Nem
 59       9|              nem mondanád azt ugye?~A leány megvallotta igazán, hogy
 60      10|      iparkodott úgy öltözni, mint egy leány.~Ez előkészületek közepett
 61      11|               feküdjék lábaimnál.~… A leány egészen kifáradott e jelenet
 62      11|          nézett reá.~Ismét folytatá a leány.~– Ebben a végső pillanatban
 63      11|          közbe Henriette szomorúan.~A leány arca kipirult.~– Szeretem
 64      11|              elhajítottam magamtól.~A leány elhallgatott, és eltakarta
 65      11|          jogon tépte szét e nyomorult leány boldogságát, majd kimenté
 66      12|           mert ez nagyon gonosz szívű leány; ismerem a rossz szívét.
 67      13|             már vissza; hanem azért a leány csak férjhez ment a gazdag
 68      14|                 Fatia Negra – szólt a leány, átfűzve karjával a férfi
 69      14|            kacagott ezen a mondáson a leány.~– Várj, pedig ez mind meg
 70      14|             egyetlenegy leányom, szép leány, jó leány is; de hát mit
 71      14|               leányom, szép leány, jó leány is; de hát mit használ? –
 72      14|             el olyan nagyon, Anica?~A leány felrezzent, s azután természetes
 73      14|             pompás komédiát. Nemde?~A leány minden mondásnál hamisan
 74      14|                  Igen, igen – mondá a leány, és gondolta magában: csak
 75      14|      büszkeséggel gondolá magában; „a leány arra való, hogy amit a férfi
 76      14|           elhiggye”.~Anica pedig oláh leány volt: – és azt tudni kell,
 77      14|           helyére – fejével lefelé.~A leány egy percre elsápadt, megrendült;
 78      14|            amint újra letűzte ismét a leány a feszületet, mindkétszer
 79      14|              letettem – súgá halkan a leány; s e percben nagyon halvány
 80      14|           Anica vállára téve –, derék leány vagy, méltó vagy hozzám.~
 81      14|            vagy, méltó vagy hozzám.~A leány, sötéten elborult tekintetét
 82      14|             van e szavakban; – csak a leány nem hitt neki már semmit.~
 83      14|           megégette számat – felelt a leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett,
 84      14|            emelte.~Mikor aztán mind a leány, mind az arany a levegőben
 85      14|              arany volt, hanem ahol a leány állt; ezt emelte le onnan,
 86      14|              pénz után nyúlt, hanem a leány után.~Olyan rendkívüli eset
 87      14|                akkor ahelyett, hogy a leány után nyújtsa ki kezeit,
 88      14|      lépcsőjére letevé szép terhét. A leány letérdelt.~– Hintsetek rájuk
 89      14|               arcot magához ölelve; a leány remegve súgá:~– Engem is
 90      14|          alatt van az ajtó? – kérdé a leány gondatlan arckifejezéssel.~–
 91      14|          villanyütés ismét megrázta a leány kezét, melyet jobbjában
 92      14|                Most esküdjél te is.~A leány erre dühösen rántá ki kezét
 93      14|           ördög, s elmeredve nézett a leány lángoló arcára.~Anica most
 94      14|         lehetett csak előhaladniok. A leány biztatta az üldözőket, hogy
 95      16|              naplopó fickót szeretett leány korában, s emiatt vonta
 96      17|              és nagy, férfi, asszony, leány, cseléd és unoka, csak azért,
 97      17|          legyen, s hogy tagadta meg a leány szerelmét, nehogy nagyapja
 98      19|               tudtad, fiú vagy-e vagy leány A szegény menyecske majd
 99      20|                nagyságos asszonyom.~A leány szemeit törölgeté e szónál.~
100      20|                amitől a kétségbeesett leány az országutakat futja, még
101      20|            szólni, de kezét rátette a leány fejére, s másik reszkető
102      20|           tevő keze; úgy reszketett a leány, kinek fején tartá kezét,
103      20|  visszatekinte, s onnan látta, hogy a leány le van borulva, s eltávozó