Fezejet

  1       1|       nagypapa nehezen, hogy Makszi amint szaladt, elbukott a kardban,
  2       1|       mindennap elment a színházba, amint az esti hét órát ütötte,
  3       1|           akartak átmenni csónakon, amint egy gőzös rájuk jött, a
  4       2|           kis időre elszenderül; de amint csendesség támad, megint
  5       3|            fekhelyén jobbrul balra, amint leánya saját szavait ismétlé
  6       4|      Hátszeginél ez nem sikerült; – amint a részvényeket elhozták
  7       4|      azonnal sietett Henriette-hez. Amint a kórjeleket meglátta, nagyon
  8       4|           és így tovább az ezüstöt, amint vegyítve van. Ez így van
  9       4|            után.~Henriette egyszer, amint az óra négyet ütött, hogy
 10       4|         stílusa van az úrfinak?~Hát amint öt-hat sort elolvas belőle,
 11       5|             ügyvédemet, s aszerint, amint határozni fogsz, ő felteszi
 12       5|             színpadon szokás, hanem amint állt, úgy végigesett a padlón,
 13       6|          ült a báró és Margari; ki, amint kitűnt, egészen a bárónak
 14       6|           kedvenc sütkérező helyet, amint a hintók megállnak a tornác
 15       6|         Clementine-nel maradhatott.~Amint úti köntöséből átöltözött,
 16       6|             bagariát; – hát reggel, amint még az ágyban fekszem, hallok
 17       6|          Abdelkader arabomon ültem; amint vágtatva nyargaltam, mint
 18       6|         csak azt vettem észre, hogy amint össze vagyunk ölelkezve,
 19       6|             vízmosás fenekére, ott, amint feltartott bennünket a sűrű
 20       6|           Henriette elszórtságát, s amint a férfiak eltávoztak, jó
 21       6|         hallatszik már a bömbölése, amint hajtja maga előtt a porfelleget;
 22       6|         nálunk, hogy tűzrőlpattant.~Amint az érkezőket meglátta, összecsapta
 23       6|         beszélték, hogy odaki érve, amint felállt a szekérbe, odafordult
 24       6|         Hídvár nem messze volt már; amint egy szűk völgykanyarulatnál
 25       7|        felső sorban apró bizánciak.~Amint lovaglás közben (a hölgy
 26       7|     elefántcsont agya mosolyog elő.~Amint egy nagy fekete palaszirt
 27       7|             ő azt; fogadása tartja. Amint a maskarát leteszi a képéről,
 28       7|      leértek a völgybe a lovasok, s amint a hegyi patak itt ismét
 29       7|          akarná magát ott őrletni.)~Amint azonban a gerendely újra
 30       7|         hasonlított-e az valamihez: amint ama fekete arcú alak tölti
 31       7|             hasadt, mire hazaértek. Amint Anica szobájába belépett,
 32       8|    Henriette vette észre paripáján, amint az füleit hegyezé, serényét
 33       8|           ügyessége és testi ereje, amint néha lábujjhegyre felállt,
 34       9|            igaz, hogy Juon egyszer, amint kecskéit őrzé, egy barlang
 35       9|           ötleten az egész sokaság.~Amint ott legjobban hetvenkedik,
 36      10|        egészen más meglepetés várt.~Amint egypárszor körüljárta már
 37      10|           amidőn hálószobájába ért, amint megállt a terebélyessé nőtt
 38      10|         csak úgy csattog az agyara, amint a gyermeket háborgató legyek
 39      11|            tapasztalt öreg azonban, amint észrevette a jó szándékot,
 40      11|        lehetségek körébe számítani. Amint Lénárd célba kapta, a medve
 41      11|   Clementine kisasszony.~Henriette, amint Anicát meglátta, nyájasan
 42      11|        arcát érinti szárnyuk hegye, amint mellette elcsapkodnak.~–
 43      11|           deszkák recsegtek bele, s amint az ajtó közepett volt elreteszelve
 44      11|             venni az egész küzdést.~Amint Juon Táre azt látta, hogy
 45      11|            mint két vadkan hörgése, amint egymást alá s fel hurcolták
 46      12|       Kálmánt, kit rögtön hívatott, amint Sipos által megtudta, hogy
 47      13|          jól érzi ő azt előre, hogy amint a bárónő meg fogja tudni,
 48      14|        csókkal lezárta a száját.~De amint a csóknak vége volt, megint
 49      14|          aranybeváltás a Lúcsiában. Amint az pénzzé lesz verve; felosztjuk
 50      14|           kissé sáros; bizonyosan – amint a földet felütötte a fejével.~
 51      14|         elszörnyedve bámulának oda. Amint felemelte, és amint újra
 52      14|            oda. Amint felemelte, és amint újra letűzte ismét a leány
 53      14|         legjobban óhajtanék élni, – amint egy igét vagy egy gondolatot
 54      14|          Olyan rémséges volt látni, amint fekete álarcából a felemelt
 55      14|             volt a Fatia Negra. Ez, amint a fegyveresek szétfutottak
 56      14|     zuhatagban tódult a padlatra, s amint lassankint tért nyert, úgy
 57      14|          folyosó végén derengeni; s amint kiértek a patak medrének
 58      15|            mert keresztüllőlek! – S amint az álarcos egy lépést tett
 59      16|     választottja Vámhidy Szilárd, s amint Aradra bevetődött, csakugyan
 60      16|       grófné igen szívesen látta, s amint szaporodtak az ő látogatásai
 61      16|         mellyel éppen szemközt ült.~Amint a grófnő leült, a társalkodónő,
 62      16|             hajjítja ki az ablakon.~Amint az aláírással készen volt
 63      16|            becsületes lélek lakott. Amint látta a szegény nő kétségbeesését,
 64      16|           előtt az alföldi pusztát, amint a nyugot lilaszín ködei
 65      16|           róla a kelő napfény elől, amint e mérhetetlen, szemmel be
 66      16|             mind megecetesedett az, amint a csaplárné elölte magát.
 67      17|           illenék, hogy elmaradjon.~Amint hazaérkezett a vendéglőbe,
 68      17|        közeléből hátrafelé hózódni. Amint a korcsmáros léckerítette
 69      17|        pénztárnál, amit befizetett.~Amint azonban ezt kimondta, Vámhidy
 70      17|             Reggelre kelve azonban, amint széttekinte szobájában,
 71      18|             majd a szél ütötte meg, amint a hintó üvegablakán kitekintve,
 72      18|            pillantá meg maga előtt, amint a hű férfi a hintóajtót
 73      18|           kedélyállapotot fejez ki, amint hogy volt is János úr haragjában
 74      18|      Haragja kitörésén megrettenve, amint Margarit a lugasban elmúlni
 75      18|             legjobb volt folytatni, amint kezdte.~– Ön egy rafinírozott
 76      19|          szinte elfúlt a lélegzete, amint az utcaajtó kilincséhez
 77      19|         állhatta tovább a kétséget, amint egy futamnak vége volt,
 78      19|          kifejezését minden arcról, amint őt meg fogják pillantani.~
 79      19|            mennyire meg volt lepve, amint a legelső ember, aki meglátta,
 80      19|        karját nem bírja kinyújtani, amint fejéhez kapkodott vele.~
 81      19|     zsemlyét meg egy új fakulacsot; amint a Maros alá értek, leszállt
 82      19|          bástyái mögött volt már, s amint két átelleni ablak összetalálkozott
 83      19|       nagyszerű transzparent volna.~Amint így gyönyörködik a holdvilágban,
 84      19|         kezdé az ablakot hajigálni. Amint egy morzsa megkoccant az
 85      19|             kiesni nyers humorából, amint magára vette a pópa hosszú
 86      19|             egyre nem gondolni!~Hát amint a postakocsi megáll Aradon
 87      19|             ordítani segítségért; s amint ott ordítok, szaladgálok
 88      20| címerteremben jöttek össze. Lénárd, amint meglátta nejét, elkezdett
 89      21|           az imperatu kocsija elől.~Amint a postamenet a történelmi
 90      21|            Előre tudható volt, hogy amint a hátuk mögött rivalgó diadalordítás
 91      21|        Fatia Negra a küzdés helyén, amint a sötétben a sárba gázolt
 92      22|      visszamenni Skeritorára, hanem amint szemünk elől eltűn, visszafordul,
 93      22|         közt a vén pandúrok.)~Hanem amint egyszer a kerített földeken
 94      22|          túleső oldalról fog jönni, amint a híd közepén túl egy lépést
 95      23|               monda Lénárd nejének, amint a vadászport leverte magáról –,
 96      23|           is hozni …~– – Henriette, amint a kertészleánynak megmondá,
 97      23|            múlva ajtaja előtt állt.~Amint a kilincsre tevé kezét,
 98      23|           ébren fogja őt bevárni, s amint megérkezik, rögtön felfedezi
 99      23|             minden összeköttetés, s amint az álmodó átjár innen oda,
100      24|          tudniillik azt tette, hogy amint Sipostól kicsalta a jó tanácsot,