Fezejet

 1       1|          szemöldökei, s kiülő nagy, fekete szemei, miket érzékeny szempillák
 2       1|            komornyik bejött! – Vén, fekete frakkos, fehér nyakravalós
 3       2|             arcvonásaiban, csakhogy fekete szemei szilaj tétovával
 4       3|             elég valakinek két szép fekete szemének lenni, hogy az
 5       4|             szólt a lyánka, egy kis fekete zsinórra akasztott kulcsot
 6       4|             illenek a nagy, lángoló fekete szemek, mik bátorságról,
 7       4|      férfiajk hallgat. Annak a sűrű fekete hajsátornak nem is szükséges
 8       5|            mindenki a fehér, mint a fekete kenyér után. Te még fiatal
 9       6|          hiányzik, s a fél arc sűrű fekete pontokkal van tetovírozva,
10       6|     számíthat rá, hogy Margarinál a fekete könyvben van beírva.~Csak
11       6|            a másik három. Más, ha a fekete pofájú itt volna, mert az
12       6|  asszonyságoknak. Tudja lelkem, nem fekete annak a képe, hanem mindig
13       6|          annak a képe, hanem mindig fekete bársonnyal van betakarva,
14       6|        tarisznyaszögét eltestálta a Fekete Jancsinak; az legjobb helyen
15       6|             volt, piros két orcája, fekete, hosszú haja; megköszönte
16       6|           kedve lehessen akármilyen fekete éjszakán bezörgetni az ajtaján
17       7|    szépségét: kettős tekercsbe font fekete haja lángvörös szalagokkal
18       7|        mosolyog elő.~Amint egy nagy fekete palaszirt tövében a kibugyogó
19       7|         magát nyergébe. – Nem fél a fekete pofa senkitől. Nem fél az
20       7|          arcát. Ha egyszer elveti a fekete bársony maskarát a képéről,
21       7|            fiatal férfi, közönséges fekete gubában, az ajtóféltől félig
22       7|        láthatatlanná tud is lenni a fekete pofájú, de tudtomon kívül
23       7|             Anicát bejönni – szól a fekete álarcos –, én jótállok érte,
24       7|                Nem, Anica – monda a fekete álarcos –, te nekem erősebb
25       7|             az valamihez: amint ama fekete arcú alak tölti az olvasztott
26       7|          azonban a munkának vége, a fekete arcú ismét visszatér hozzá,
27       7|          rámosolyog; kár, hogy az a fekete álarc nem tud mosolyogni.~
28       7|           félemlítőn villognak ki a fekete álarc réseiből.~A Fatia
29       7|            és felfűzte azt a vékony fekete zsinegre, a kis feszület
30       7|           bejött a próbamester, egy fekete palatáblán cifra számadást
31       7|          eszeveszetten megöllek. Te fekete arc, fekete szem; érzed,
32       7|            megöllek. Te fekete arc, fekete szem; érzed, hogyan ver
33       8|            a kinőtt köröm ne legyen fekete, mert más ember szemét sérti,
34       8|             szakállú férfit, hosszú fekete talárjában, a kis kertbe
35       8|           fürtökben borult egyszerű fekete ruhájára, mely nagyon viseltes
36      10|                                   A fekete ékszer~Henriette-nek az
37      10|             és nyaklánc helyett egy fekete bársonyszalagot.~Talán mikor
38      10|             valódi fényűzés volt. A fekete függők olyan jól illettek
39      10|              önnek a nyakán, – ez a fekete pillangó – ugyanaz, – amit
40      10|        letépett a nyakamból: azok a fekete függők, amiket leszaggatott
41      10|            tervezé számára a sors a fekete ékszerekkel.~Mikor ismét
42      10|           Negra maga.~Hogy jutott a fekete ékszer az ő kezéből Henriette-ébe?
43      10|        amikben a harámbasa rendesen fekete álarcot visel, hanem ez
44      10|          efelől Henriette semmit. A fekete ékszerek miatti csatány
45      10|             nagyon is drága; mert a fekete álarcos olyan fizetést kívánt
46      10|        Marióra szavára bocsátá el a fekete álarcost, ki hátulról levén
47      10|              hogy van egy kedvese a fekete álarcosnak, akivel ő megesküdött –
48      11|       erejével rávetve magát Juon a fekete álarcosra. – Hadd tépem
49      11|           egy nehézkesen kapaszkodó fekete alak; a cső legye éppen
50      11|         nézve az: ki külde neki ama fekete ékszert, s mi kapocs van
51      12|      hírlapi kacsa.~Szerencséjére a fekete orvos akkorra megszökött
52      12|        egész patikában nem tartanak fekete üvegekben lepecsételve,
53      12|          valaha megbántottál; itt a fekete könyv, amibe azt mindig
54      14|          Nem lesz nekem mindig ez a fekete álarc a képemen, mikor hozzátok
55      14|           nem törődve vele, hogy az fekete selyemmel van födve, éppen
56      14|            a veres szurokfáklyaláng fekete füstjével kísértetes ellentétet
57      14|             jött az a főnök, akinek fekete arcától úgy elmúlik egyszerre
58      14|      mulatságát, s kört alakított a fekete álarcos körül.~– Tudjátok
59      14|       ércfeszület volt illesztve.~A fekete álarc néhány percig állt
60      14|     megkezdé az átok-esküt.~– Én, e fekete álarc viselője, Fatia Negra,
61      14|         személy előtt tesznek le. A fekete álarcos hajfürtjeiből ezalatt
62      14|         jajveszékelve könyörögtek a fekete álarcosnak, hogy ne tegye
63      14|          rémséges volt látni, amint fekete álarcából a felemelt szemek
64      14|           fehére kivillant.~– Én, e fekete álarc viselője, kit neveznek
65      14|       gyülekezet szájtátva bámult a fekete arcúra, mialatt ez a pokolbeli
66      15|       felakasztott nemesi címert, a fekete medvét három nyíllal a kezében,
67      15|            megmagyarázza, hogy az a fekete medve három nyíllal, mely
68      15|            ahogy őt leírták előtte; fekete atlaszköpenybe burkolva,
69      15|            atlaszköpenybe burkolva, fekete atlaszálarc a képén, miket
70      16|             nem ismert, ez az, ki a fekete ékszerekkel oly rettentő
71      16|        kezdtek szikrázni, s midőn a fekete álarcos egészen odalépett
72      16| leggyöngébbike hirtelen odakapott a fekete álarchoz, és leszakította
73      21|         Negra.~Mind a huszonnégynek fekete fátyol volt az arcára kötve,
74      21|         Maga a Fatia Negra egy erős fekete ménen lovagolt, s széles
75      21|             tiszt lova megrettent a fekete arcok láttára, s elkezdett
76      21|            kantárszárát, rákiálta a fekete álarcosra:~– Ki vagy? Mit
77      21|      vezérük segítségére siettek, a fekete álarcosok csákányaikkal
78      21|            látvány volt mozdulatlan fekete álarcának egyformasága,
79      21|  egyformasága, körülrepkedve zilált fekete hajától.~Nem tekintett hátra,
80      22|          embert megdöbbent ám azt a fekete arcot látni, amin nincs
81      22|         helyen találkozni kellett e fekete arccal, élethalál tusára.~
82      22|         sütötte sziklán alá; hosszú fekete atlaszköpenye fejétől sarkáig
83      22|          közeledő léptei döngtek.~A fekete alak már a hídra lépett,
84      22|        deszkája lefordult vele, s a fekete ember egy önkénytelen kiáltással
85      22|  kikapaszkodni az innenső partra.~A fekete köpeny lemaradt a Fatia
86      23|          miért szenved, és ő nagyon fekete sorsnak nézne elébe.~Bizonyára
87      25|             elnyert kastély; – ez a fekete ékszer; – ez a nagyapa átka; –