Fezejet

 1       1|         kiabál, senki sem ijed meg tőle; de még annyi ereje mindig
 2       1|        instruktor azután el akarta tőle venni a kardot, arra ő kirántotta
 3       1|          nagypapa rémkedve kérdezé tőle:~– Hol ütötte meg magát?
 4       1|         lekerült, annyira irtóznak tőle, hanem azt rendesen a koldusoknak
 5       1|           csak valaki kérdezné meg tőle, hogy mi baja. Tudniillik
 6       2|          hogy felkerestem, most is tőle jövök; egész éjjel együtt
 7       2|        szép fehér a bőre; kérdezte tőle, hogy mért nem visel már
 8       2|          diskurzusba, megtudakolva tőle, hogy Henriette tökéletes-e
 9       2|       Henriette sokkal jobban félt tőle, mint hogy e kérdésre elpirult
10       3|        Demeter úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ővele
11       4|            ekkor a mai áron átvesz tőle ezer darab hitelrészvényt.
12       4|            kissé azzal, hogy ő fél tőle; mikor az asztalnál a kést
13       4|           Igenis, éppen most jövök tőle. Ott éppen hasonló eset
14       4| megmérgezve; ebben az órában jövök tőle. Ha későn érkezem hozzá,
15       4|         kinyitás közben; elég volt tőle ennyi. Az iratokat ott lelte
16       4|       egész reggelig mindig danolt tőle, ami pedig nem volt szokása;
17       5|          Felelt az neki? Kérdezett tőle valamit? Kérdezte tőle talán,
18       5|   Kérdezett tőle valamit? Kérdezte tőle talán, miért olyan erősek,
19       5|          az emberek szívei; kért-e tőle kölcsön erőt, kitartást –
20       5|     bizonyos, hogy midőn elfordult tőle, kétségbe volt esve, kezeit
21       5|            tudnák, azt is elvennék tőle, talán kitépnék gyökerestül,
22       6|         bukdácsoló utat; nem látni tőle sem falut, sem tanyai házat.
23       6|        mióta nem láttalak? – kérdé tőle Hátszegi.~– Ezt ni? – szólt
24       6|         távozott. Azok mulathattak tőle reggelig: – Hátszegivel
25       6|        gyertyát, mert ő el nem bír tőle aludni; akkor meg az ablakon
26       6|        mint maga? – Végre elfordul tőle, s Hátszegihez dörmög félhangon:~–
27       6|  kártyázván, fixundfertig elnyerte tőle az egész Kengyelesy-uradalmat.~
28       6|            zsírtól, okvetlen kilel tőle minden embert a hideg.~–
29       6|           hanem mikor azt kérdezte tőle, hogy mondja meg hát, nem
30       6|            akiről szó van? – kérdé tőle Henriette, egészen elámulva
31       7|           nagyon szeret? – kérdezé tőle az öreg hátraszólva.~– Megesküdött
32       7|               azt csak megkívánnám tőle, hogy legalább a képét mutassa
33       7|            volt zsákodban? – kérdi tőle a Fatia Negra.~– Egy mázsa
34       8|        szerette volna ezt megtudni tőle; de hiszen ő itt idegen
35       8|  megcsókolá úrnője kezét, s elvált tőle.~– Nekem innen vissza kell
36       8|            jönni a kastélyba, hogy tőle a Juon Táre felől kérdezősködhessék.~
37       9|            megcsókolta, megkérdezé tőle, akar-e felesége lenni,
38      10|    örömének.~Hátszegi nem kérdezte tőle, hogy minek örül. A tervezett
39      10|  megszólítá, előbb mindig megijedt tőle. Ez egy unitárius özvegy
40      10|       közepén, mindenki elhúzódott tőle, még kísérőnéje is; de minden
41      10|          kinek rettenetes joga van tőle azt kérdezni: „asszonyom,
42      10|            egyéb, mint gyöngéd, ki tőle soha nem követelt, ki talán
43      10|         már ébren van; azt kérdezé tőle, hogy nincs-e valami baja.
44      10|       túlságosan ideges. Nem lehet tőle rossz néven venni, ha azon
45      10|       egyetért vele; más része fél tőle, mert ördöngösnek hiszi.~–
46      10|       Kengyelesy gróf visszanyerte tőle az egész kengyelesi uradalmat.~–
47      10|          hogy a nő feje megfájdult tőle.~Másnap reggel korán meglátogatá
48      10|           akarsz megölni? – kérdém tőle. – Arra ne legyen semmi
49      10|             és semmi baja sem lesz tőle. – Tehát tudd meg, hogy
50      10|      aggodalmasan.~– Én nem tartok tőle – szólt a kalugyer. A méreg
51      10|         ijed meg; mit is akarnának tőle elvenni? Mariára jó helyen
52      10|        lakik abban az emberben. Jó tőle óvakodni, de ujjat húzni
53      10|    teremtett lélek nem mer. Félnek tőle, és hódolnak neki, jobban,
54      10|       ellene megvinni. Én is félek tőle. Bizonyos vagyok felőle,
55      11|         megrontson; én meg akarlak tőle menteni mindkettőtöket.”
56      11|           nem is ijedtem volna meg tőle.~Henriette-nek nem jutott
57      11|          hogy engem szán; kérdezem tőle; „valami bajod van?” Akkor
58      11|      messzebb, mint egy arasznyira tőle. Ő igen erős ember; csak
59      12|     kitagadja miatta; mert kitelik tőle.~Egyedül Lángainé volt,
60      13|          írt ügynökének, kapott is tőle választ, de azt semmi áron
61      13|    megjárja velem; mert én elválok tőle, s kényszeríteni fogom önt,
62      14|        mint eddig. Nem is kérdezte tőle, hol járt oly sokáig, nem
63      14|          te félsz tőlem? – kérdezé tőle az alakos.~– Nem félek.~–
64      14|          el nem hagyom, és magamat tőle el nem tagadom, sőt mihelyt
65      16|        ragaszkodik.~– Az igen szép tőle.~– Óh, kedves uraim, ne
66      16|      búcsúvételkor a grófné elvált tőle, biztosítá, hogy ez a hódítási
67      16|            utak vannak.~– Ne tarts tőle, én magam fogom hajtani
68      16|          látja, ihletve érzi magát tőle. Aki először látja napfelköltekor
69      16|         teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~– Sőt, inkább nagyon
70      18|         tisztességesen kéri is meg tőle Margari úr a társalkodóné
71      18|            jön.~Egy nap az kérdezé tőle, hogy mit tud a nagyságos
72      19|            hozzá. Meg akarom tudni tőle magától, hogy mi történt
73      19|            Csakhogy nehezen fordul tőle az embernek a nyelve. Nem
74      20|      kellett kimenekülni. Megijedt tőle. Olyan ijedős volt különben
75      20|       nagyságos báró úr az elnöke. Tőle függ valamennyinek élete
76      20|            biztató választ halljon tőle; Henriette pedig szótlan
77      21|           a főhadnagy nem tágított tőle. Mint valódi katona, ki
78      22|          bátorságod meg nem ijedni tőle, domnule?~– Én nem ijedek
79      22|            itt valaki áll? – kérdé tőle gyanakodva Szilárd.~– Hallottalak
80      22|      kardod, uram? – kérdezé ekkor tőle az erős Juon. Azt bizonyosan
81      22|           hozni.~Most már nem félt tőle, most vágyott a találkozásra.~
82      22|           ellenfele, ha elmarad is tőle, a vércseppek nyomán ismét
83      23|           vevé elő, hogy megkérdje tőle, miféle ház az, ami ott
84      23|      világosan látott mindent, ami tőle néhány lépésnyire történt.~
85      25|          azért, mert mindenki félt tőle, s halála után még békés
86      25|       kedvesére, hogy kegyetlenség tőle annyira kerülni a szegény