Fezejet

 1       1|      beleturkáltál a kezeiddel.~– Óh, te nagy selma! Vigyék ki
 2       1| megtekinteni az ajánlott hímzést. Óh, be rossz emberismerete
 3       2|  Felkerested? Találkoztál vele?~– Óh! Úgy? Persze, hogy felkerestem,
 4       2|         sokat pezsgőztünk együtt. Óh, ez nagyon-nagyon jeles
 5       2|         az kicsinálva bizonyosan. Óh, János okos fiú, nagyon
 6       2|         Szép azúr kabátod volt.~– Óh, persze! Ócska volt, nem
 7       2|          vissza, aztán bocsáss.~– Óh, nem, majd megmutatom valakinek,
 8       2|         nála, hogy jöjjön holnap? Óh, bizonyára János ilyesmit
 9       2|        kiáltva messziről eléje:~– Óh, kérem alássan. Kedves,
10       3|          jól érzi magát itthon.~– Óh, hohó! – nevete János hetykén. –
11       4|            tán hamis bankókban? – óh, nem! –, valóságos körmöci
12       4|      veszedelmen kívül van már?~– Óh, igen. Ámbátor sokkal nagyobb
13       4|           hogy itthon találtak.~– Óh, ezerszer köszönjük – szólt
14       4|           orvos van a városban.~– Óh, kérem alássan! Ha már egyszer
15       4|         kettős kóreset egyszerre. Óh, ezt nem engedhetem másnak.~–
16       4|       alatt valamit ez írásokról. Óh, az rettenetes volna, ha
17       4|         hogyan készíts azt te is… Óh, én jó istenem! Miről gondolkoznak
18       5| ellenkezésre mondani fog valamit. Óh, a szerelmes nők igen ravaszok.
19       5|        nem tudott senki semmit. – Óh, a gyermekek szívei úgy
20       5|       kapituláló vár parancsnoka. Óh, ez igen derék, okos leány
21       5|          sok fájdalmába került.~– Óh, neki sok lélekereje van.~–
22       5|           fogsz mostani bajaidon. Óh, még a te feleségedet most
23       6|        gyermekasszony őszintén.~– Óh, azt majd meg fogja tanulni,
24       6|          rókavadászatra menni.)~– Óh, azóta mennyit ültem már
25       6|         betakaróztunk bundánkkal. Óh, az pompás mulatság volt.
26       6|         sem gyanít felőle semmit; óh, barátném, ha az asszonyok
27       6|          a grófot enyelgő neje.~– Óh, igen, kedvesem. Azt álmodtam,
28       6|        Hídvárott viszonozhassa.~– Óh, azt mindenesetre igénybe
29       6|    Henriette valóban nem tudta.~– Óh, igen szépen tudja; nincs
30       6|         hinni, hogy ő is nagy úr. Óh, az rettenetes helyzet,
31       7|    szemernyi ezüsttel sem többet.~Óh, ezek hát nagyon együgyű
32       7|     megszegi, elviszi az ördög?~– Óh, nem.~– Vagy megrontják
33       7|       Talán éppen maga a dráku?~– Óh, nem a dráku!~– Próbáltad
34       8|       Leviszlek én innen könnyen. Óh, hányszor teszek én ilyen
35       8|         nem történt semmi bajunk? Óh, sokszor utaztam már én
36      10|    kerülne, annak, aki elfogja.~– Óh, nagyságos asszonyom, tűztek
37      10|         az ember kézre nem kerül; óh, a rablóvezér nem sejti
38      10|        ajtót a Fatia Negra előtt. Óh, én tudom jól, mi lakik
39      11|            nagyságos asszonyom –, óh, az borzasztó éjszaka volt –;
40      11|          kétségbeesés ébren tart. Óh, mennyit áldoztam ez emberért,
41      11|           nyomorult házfölverő.~– Óh, nagyságos asszonyom, mennyire
42      11|   reszketett, mint a nyárfalevél. Óh, én pedig úgy éreztem, mint
43      11|            mint minden gazdasága!~Óh, asszonyom, ha tudná ön,
44      11|           belől a kunyhó ajtaját. Óh, én ismerem jól a Fatia
45      11|          tudja többet, ki voltam.~Óh, asszonyom, azt hittem,
46      11|        akikkel titkon egyetértek. Óh, az átkozott! Ki még álmomban
47      11|          tudni, hogy ez nem igaz. Óh, igen sokan fognak énrám
48      12|       neki; de ő nem sietett ide; óh, kisebb gondja is nagyobb
49      12|        mint nem hallgatok most.~– Óh, te hallgatni fogsz rájuk.
50      12|        úrfi? Az én unokafiacskám? Óh, dehogy! Nem szokott az
51      12|  szolgáltatni annak folytatására; óh, éppen nem; én szabadon
52      12|           bolonddá lehet tartani? Óh, én vén róka vagyok már
53      12|   testvérével, amit neki hagytam; óh, mert ez nagyon gonosz szívű
54      13|       vele együtt el akarta ölni. Óh, az ilyen species nagyon
55      13|        viselni Magyarhon hölgyei. Óh, az nevezetes időszak volt!
56      13|           lehetett őt elhagyni.~– Óh, az nem megy ám, tisztelt
57      13|         ember! De hát ha gazdag – óh, ez a kenyér nagyon keserű.~(
58      13|         rá, hogy ezt megtudjam?~– Óh, ő bizonyosan nem fordulna
59      14|          Csitt! Ne beszélj úgy.~– Óh, dehogynem; ezek az emberek,
60      16|         viszony örvend magának.~– Óh, igen bizodalmas. Ez egy
61      16|              Az igen szép tőle.~– Óh, kedves uraim, ne tessék
62      16|           s a cserét elfogadja.~– Óh, köszönöm, köszönöm; hanem
63      16|        meszelve, az már világos.”~Óh, hogy ezek a szegény gazdagok
64      16|      tette volna az egész dolgot.~Óh, ha e percben látta volna
65      16|       kopók is megugatnák érte. – Óh, hogy dühödött mind a két
66      16|         is hogy jártam a minap.~– Óh, én kigondoltam, hogy mit
67      16|    emberek nagyon leleményesek.~– Óh, ott nem fogják megtalálni.
68      16|      szegénylegényjárásba esik.~– Óh, voltam én már egy éjjel
69      16|        szétfutottak holta után.~– Óh, azokra már a vén Ripa vigyáz;
70      16|            Eltűri a dohányfüstöt? Óh, be áldott jó teremtés.
71      17|           Szilárd felzajdultan.~– Óh, kérem alássan – szólt a
72      17|        elő ilyen személyzettel?~– Óh, mindenfélét, kérem alássan;
73      17|         leírás kíváncsivá tett.~– Óh, kérem alássan, mindjárt
74      17|       büszke ember az igazgató?~– Óh, rettenetesen büszke. Nem
75      17|        nézzen bennünket sokáig.~– Óh, kérem, én tudom méltányolni
76      17|          sértem, szánom szegényt. Óh, én most olyan boldog vagyok.
77      18|        nem én bánom meg, hanem ő. Óh, a Margarit nem jó megharagítani.
78      18|           elő; tiszta keze van?~– Óh, kérem, mint az arany! Én
79      19|      szokta készíteni, ugyebár?~– Óh, igen, hiszen nincsen feleségem.~–
80      19|      alunni; van egy hárságyam.~– Óh, én különösen szeretek hárságyon
81      20|           menekülni azt az egyet. Óh, ha ez eszembe jut, a fejemet
82      22|        hangzanék minden lépésére. Óh, én sokszor hallottam e
83      22|   figyelni.~– Ekkor megszólalt ő. Óh! A két szemem világa ha
84      22|         árnyékot a világosságtól; óh, majd magam mennék én ellene,
85      22|          megfojtom puszta kézzel. Óh, csak most volna meg két
86      23|     hajdani kedvesét újra lássa …~Óh! ez rettenetes, ez átkozott