Fezejet

 1       2|          eléje:~– Óh, kérem alássan. Kedves, tisztelt barátom uram,
 2       3|                                    A kedves ember~Báró Hátszegi igen
 3       3|             ember~Báró Hátszegi igen kedves ember.~Van szép, férfias,
 4       3|         párbajra, s visszahozza mint kedves barátját s unokahúga kérőjét;
 5       3|               amidőn azt hiszi, hogy kedves barátja szeretetre méltó,
 6       4|           árulni; majd egy olyan jó, kedves teremtés titkát egy olyan
 7       4|              van azon így is.~– Nos, kedves öcsém, egészen magadhoz
 8       4|          érzem magamat így. Köszönöm kedves bátyám figyelmét; ön jobban
 9       4|             összetalálkozom az én jó kedves Istvánommal, s ha ő kérdeni
10       4|            félj, pártodon vagyok”.~– Kedves öcsém, Szilárd; jusson eszedbe,
11       5|              pirulnod kell egykor!~– Kedves bátyám – szólt Szilárd –,
12       5| meggyógyítani.~– De hát utoljára is, kedves barátom, mit gondolsz, mi
13       5|              Hallgasson meg engemet, kedves bátyám. Ön maga is mondá,
14       5|              nem vagyok ellene, hogy kedves bátyám mondja meg ezt is,
15       5|             hinni, hogy beszélted.~– Kedves bátyám! Én magam is óhajtom,
16       5|         vettünk? … Különös dolog az, kedves bátyám, nem érteni azt meg
17       5|             azt meg józan ésszel …~– Kedves öcsém, én csak azt látom,
18       5|          veszély nagyságát.~– Látod, kedves kislányom, ha most valami
19       5|         lemoshatta volna.~– Jól van, kedves leánykám, látom, hogy sírsz;
20       5|            végezni kell! Még egyszer kedves virága elé lép; nem sír
21       5|          Szilárd az ő rokona.~– Nos, kedves kis unokám – szól Demeter
22       5|              volna oda.~– Még egyet, kedves kisasszony – szólt hozzá
23       5|            otthon jól találni.~– No, kedves öcsém. Hozok számodra orvosságot.
24       5|            szólt Szilárd fagyosan.~– Kedves barátom. A leány nem csinált
25       6|            ez csak vadászos vacsora, kedves nagysád – menté magát Gerzson
26       6|        egészen kétségbe ejté.~– Jaj, kedves nagysád, ha ilyen keveset
27       6|       másként lenne.~– De hát lássa, kedves nagysád, ez már nekem egyetlen
28       6|             az nagyon szép est volt, kedves nagysád, azt el kell mondanom;
29       6|              Hogyne, mikor ez nagyon kedves álom! Valóban, teljesülni
30       6|  rozmaringszál kivirít: akkor leszek kedves rózsám a tiéd!” Egy szál
31       7|            belé.~– Bizony pedig azt, kedves lyánkám, nem jó volna megtudnod,
32      10|         mulatságra tér.~– Lássa, kis kedves gyermekem, maga mindent
33      10|             oka, hogy a férjhez ment kedves utáni szaladgálást nagyon
34      10|           Milyen egyszerű, és milyen kedves. Mennyire ismeri az még
35      10|             kelle elismerni, hogy az kedves bók volt a férjétől.~– Mert
36      10|              feje és a kezei, s mint kedves ismerőséhez, odasietett
37      10|          adott neki erre alkalmat.~– Kedves Henriette, azt ne gondolja
38      10|             tudakozódása az elpárolt kedves felől, nyilatkozatai, hogy
39      10|           Egyszer jártam ottan; igen kedves, regényes hely. Ott lakik
40      12|    mondanivalója – van nekem. Tehát, kedves, szép unokám, tudod-e, hogy
41      13|              ami a nyelvére akadt.~– Kedves barátom, az én feleségem
42      13|            előre figyelmeztetem önt, kedves barátom, vigyázzon magára;
43      13|             ne kellene halni. Hanem, kedves barátom, délelőtt nem szokás
44      13|            Kengyelesy ijedten. – Ah, kedves barátom, akkor kérem, vegyen
45      13|            csak arra figyelmeztetem, kedves barátom, hogy vigyázzon
46      13|         micsoda. Figyelmeztetem rá, „kedves barátom”, hogy én nem tréfálok;
47      13|           senki sem tudott felőle.~– Kedves barátom, ez megmérgezte
48      16|          senki előtt titok.~– Lássa, kedves barátom, ezt én önnek előre
49      16|              nyerne! No, mert tudja, kedves barátom, az én feleségem
50      16|             Az igen szép tőle.~– Óh, kedves uraim, ne tessék olyan nagyon
51      16|       például én önnek azt mondanám; kedves barátom, én egy igen ostoba
52      16|             Most tehát már tudja ön, kedves barátom, hogy miért olyan
53      16|             rám nézve ő valóban igen kedves és szükséges ember, s én
54      16|             zongorához készült ülni, kedves könnyelműséggel, mintha
55      16|         végre Hátszegi.~– Tudja mit, kedves barátom? – szólt a bárónő
56      16|                 Én gondolok valamit, kedves barátom; én azt gondolom,
57      16|                Én nem kívánom tőled, kedves Lénárd, hogy miattam félbeszakíts
58      16|            közbeszólt:~– Emlékezzék, kedves Henriette, a *bányai öreg
59      16|           szóla hozzá:~– Nem baj az, kedves Gerzson bácsi; itt nem messze
60      16|         felzavarta álmodozásaiból.~– Kedves nagyságos asszonyom, a sors
61      16|            igazán nem ihatunk vizet, kedves nagysád – szólt a kulaccsal
62      17|             uram, vagy ha megengedi: kedves régi barátom – kezdé a gyermek
63      17|          iránt.~– Sőt, ellenkezőleg, kedves Leánder – viszonzá Szilárd,
64      17|          mosolyogni.~– Azt hiszi ön, kedves régi barátom, hogy ha én
65      17|                 El nem feledték önt, kedves Leánder, sőt inkább igen
66      17|            Én magam embere vagyok.~– Kedves Leánder, az igen szép, ha
67      17|        gyermek e vétket elkövette.~– Kedves Kálmán (most már nem szólítá
68      17|           furcsának ne találja.~– De kedves, fiatal barátom: ha ön minden
69      17|             verni, mint egy őrült.~– Kedves Kálmán; szedje ön magát
70      17|      asztalon, melyre az volt írva:~„Kedves jó barátom. Köszönöm önnek
71      18|       látogató a szolgabírónál, akit kedves barátjának nevez, s mindig
72      18|              el hozzá, valami nagyon kedves izenettel akarja meglepni.
73      18|            óhajtásokat, amivel olyan kedves érzést szerzett János úrnak,
74      18|              biztatni kezdé.~– Nono, kedves barátom, térjen magához;
75      18|             Margari arcát.~– No, no, kedves Margari, bizony mondom,
76      18|                 Ön beszélte rá az én kedves öcsémet, Kálmánt, hogy ama
77      19|          egyenesen kimondá:~– Tehát, kedves barátom, tudd meg, hogy
78      19|              látták a bárónőt.~– De, kedves barátom – szólt Gerzson
79      19|      kézíratát, a levélben ez volt:~„Kedves jó Gerzson bátyám! Az isten
80      19|              volt, hogy Henriette őt kedves bátyjának nevezi. Tehát
81      20|   Henriette-tel.~Akkor megszólítá.~– Kedves Henriette, olvasta ön a „
82      22|           mosolygással monda neki:~– Kedves ifjú barátom. Tudja-e ön,
83      23|                         A rémlátás~– Kedves Henriette – monda Lénárd
84      23|             nagyon le fog kötelezni, kedves Henriette, ha vendégünkkel
85      23|          rögtön minden ember, akinek kedves az élete! Keresni kell minden
86      24|         levélben annyit írt volna: – kedves bátyám; ámbátor szeretett